| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
501 I, 1| világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van egy téli 502 I, 1| más, mint az az Isten, aki a nyarat mosolyogja.~ 503 I, 1| Szomorú kis iskola volt az a mienk, ahol én a betûvetést 504 I, 1| volt az a mienk, ahol én a betûvetést tanultam. Se 505 I, 1| ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azaz, hogy 506 I, 1| nem fért be rajta annak a bolondos napraforgónak a 507 I, 1| a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik elõtte 508 I, 1| akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig 509 I, 1| mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni 510 I, 1| kutya meg akarta szabni a bundáját.~Ti persze azt 511 I, 1| esztendõ megette egymást: de a tenyerem tán még ma is csupa 512 I, 1| tán még ma is csupa seb a padfaragástól.~Nekünk magunknak 513 I, 1| kellett összeiszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk. 514 I, 1| fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén ült az 515 I, 1| az egyik gyerek, másikon a másik. Biz azon nem esett 516 I, 1| olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis 517 I, 1| betûket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen 518 I, 1| palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok 519 I, 1| kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg 520 I, 1| úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék 521 I, 1| hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak 522 I, 1| Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító 523 I, 1| fel a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt állt a jövevény. 524 I, 1| már a tanító úr elõtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, 525 I, 1| Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért.~- Mi 526 I, 1| vóna, öcsikém? - kérdezte a tanító úr.~- Iskolába szeretnék 527 I, 1| járni - suttogta félénken a gyerek.~- Miféle legényke 528 I, 1| te? Mi szél hozott ebbe a mi falunkba?~- Se apám, 529 I, 1| ide magához.~- Kicsoda az a rokon?~- Öreg Banos pék.~ 530 I, 1| pék.~Öreg Banos pék volt a legágrólszakadtabb ember 531 I, 1| legágrólszakadtabb ember a falunkban, belõle ûzött 532 I, 1| siheder.~- Hát neked mi a neved?~- Három Matyi.~Mesében 533 I, 1| elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápaszemet, úgy 534 I, 1| zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta a kezében 535 I, 1| le a szemét, s forgatta a kezében konya kalapját.~- 536 I, 1| Tudod mit, fiam - mondta a tanító úr. - Telepedjél 537 I, 1| tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak 538 I, 1| kuckóban. Ott lesz csak a jó világ a télen.~Nagy boglyakemencéje 539 I, 1| Ott lesz csak a jó világ a télen.~Nagy boglyakemencéje 540 I, 1| volt az iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi 541 I, 1| iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája. Sohse 542 I, 1| gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.~Jókedvünket 543 I, 1| vehettük.~Annál többet vette a tanító úr. Karácsonyra Három 544 I, 1| Karácsonyra Három Matyi volt a legjobb deák. Ha valami 545 I, 1| mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj 546 I, 1| ha leckét mondott: mint a vízfolyás.~Hanem egyszer 547 I, 1| lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét 548 I, 1| rossz volt nézni. Elhányta a betûket, hogy csak úgy kiabált 549 I, 1| hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr 550 I, 1| kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem 551 I, 1| szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott, 552 I, 1| tudakolta tõle sokszor a tanító úr, megsimogatva 553 I, 1| olyan fáradtan dõlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.~ 554 I, 1| mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.~Szegény Matyi 555 I, 1| Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Egyszer 556 I, 1| iskolában, kezébõl kiesett a könyv, s nem ébredt fel 557 I, 1| e zajra. Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy 558 I, 1| Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, 559 I, 1| csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát:~- 560 I, 1| mikor a tanító úr megrázta a vállát:~- Kedves fiam, szedd 561 I, 1| Kedves fiam, szedd össze a holmidat, és menj haza. 562 I, 1| menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs 563 I, 1| semmi keresete az iskolában.~A fiú kivörösödött szemét 564 I, 1| fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de 565 I, 1| kisvártatva pedig fölvette a kalapját:~- Gyerekek, legyetek 566 I, 1| egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta 567 I, 1| Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat aki különb 568 I, 1| Kinizsi Pál erõs férfi volt, a hadakozás neki játék. Három 569 I, 1| Három Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge gyerek 570 I, 1| gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge gyerek négy hét óta 571 I, 1| négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltõl reggelig. 572 I, 1| Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim, becsüljétek 573 I, 1| Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hõst! Melyiktek ad neki 574 I, 1| A szánkó~Kegyetlen hideg tél 575 I, 1| hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve 576 I, 1| Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak 577 I, 1| megdermedve hullottak le a fákról, a háztetõrõl olyan 578 I, 1| megdermedve hullottak le a fákról, a háztetõrõl olyan vastag 579 I, 1| õket lehajigálni. Elõször a báránybõr sapkánkat vagdostuk 580 I, 1| evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka 581 I, 1| mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetõn maradt, s 582 I, 1| fülünk megfázott, a sapka a tetõn maradt, s ami a legnagyobb 583 I, 1| sapka a tetõn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap 584 I, 1| ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.~Még 585 I, 1| le.~Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó 586 I, 1| akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott 587 I, 1| ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, 588 I, 1| Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban 589 I, 1| volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott 590 I, 1| Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak 591 I, 1| bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy 592 I, 1| annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor 593 I, 1| idején. Kõrisfából volt a talpa, diófából a karja, 594 I, 1| Kõrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószõrvánkos, 595 I, 1| beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szõnyeg. 596 I, 1| egész szép pirosra, tán a kötele is selyembõl volt.~ 597 I, 1| selyembõl volt.~Megvolt a mesés szép szánkó, de nem 598 I, 1| is, Bíró Gyuri is, mind a kettõ csak húzatni akarta 599 I, 1| másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.~- Egyszer 600 I, 1| ülünk benne - biztattak a bíró fiai.~Bántuk is mi 601 I, 1| bíró fiai.~Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk 602 I, 1| csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak 603 I, 1| elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten 604 I, 1| ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se 605 I, 1| istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se 606 I, 1| akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. 607 I, 1| ló. Meg is kérdezte tõle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, 608 I, 1| kérdezte tõle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli 609 I, 1| már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félõsen 610 I, 1| egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig!~Bíró Gyuri nevetve 611 I, 1| csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:~- Mást 612 I, 1| olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.~Pali 613 I, 1| csinálták ezt a szánkót, mint a tied.~Pali még jobban rákiáltott:~- 614 I, 1| Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két 615 I, 1| rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. 616 I, 1| mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, 617 I, 1| tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai 618 I, 1| meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a 619 I, 1| a bíró fiai elszánkáztak a ház elõtt. Most már a Szabó 620 I, 1| elszánkáztak a ház elõtt. Most már a Szabó Gergõék húzták õket.~ 621 I, 1| Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, 622 I, 1| segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska 623 I, 1| neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta 624 I, 1| piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját 625 I, 1| meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját 626 I, 1| meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~ 627 I, 1| golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.~Délután elmentünk 628 I, 1| molnárinasnak.~Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a 629 I, 1| a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. 630 I, 1| pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, 631 I, 1| félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két 632 I, 1| kötelet, s azt ráerõsítettük a láda két oldalára. Megvolt 633 I, 1| láda két oldalára. Megvolt a szánkó.~Biz az nem egészen 634 I, 1| egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.~ 635 I, 1| utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.~Hanem 636 I, 1| Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki 637 I, 1| kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél 638 I, 1| találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta 639 I, 1| szél kegyetlen, sodorta a tetõkrõl az arcunkba a havat, 640 I, 1| sodorta a tetõkrõl az arcunkba a havat, de nem törõdtünk 641 I, 1| Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdõig, õ meg engem 642 I, 1| istenem, de jó lesz!~Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház 643 I, 1| falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg 644 I, 1| dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény 645 I, 1| is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött 646 I, 1| Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.~- Megállj, Ferkó - 647 I, 1| Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be ezt 648 I, 1| Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi 649 I, 1| alszik.~Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt 650 I, 1| Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, 651 I, 1| hideg volt odabent, hogy még a tûzhely sarkait is kivirágozta 652 I, 1| tûzhely sarkait is kivirágozta a dér.~- Nem égett ebben a 653 I, 1| a dér.~- Nem égett ebben a tûz, lelkeim, már három 654 I, 1| nézett, én meg õrá. Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment, 655 I, 1| õrá. Elõhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, 656 I, 1| odakint: fölvágta tûzrevalónak a szánkót.~Kisvártatva hatalmas 657 I, 1| Kisvártatva hatalmas tûz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. 658 I, 1| lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe 659 I, 1| kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer 660 I, 1| egyszer se ültünk bele.~A szánkódarabok piros lángja 661 I, 1| hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt 662 I, 1| sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg 663 I, 1| vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami 664 I, 1| És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik 665 I, 1| milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, 666 I, 1| milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.~ 667 I, 1| barátom azt kérdi tõlem a minap, hogy miért nem jelentkezem 668 I, 1| kapsz.~Ebbõl látnivaló, hogy a barátom humorista. (Van 669 I, 1| tessék megfigyelni, hogy akik a halállal valami összeköttetésben 670 I, 1| vannak, azok mind hajlamosak a humorra.) Hát én nagyon 671 I, 1| Hát én nagyon szeretem a humoristákat, de még az 672 I, 1| de akkor úgy megégette a kása a számat, hogy én arra 673 I, 1| akkor úgy megégette a kása a számat, hogy én arra még 674 I, 1| odavolt az örömtõl, hogy én a kultúrával keveredtem baráti 675 I, 1| keveredtem baráti viszonyba a kanászi vagy szûcsipari 676 I, 1| Mert családfám szerint erre a kettõre lettem volna predesztinálva.) 677 I, 1| volna predesztinálva.) Még a Szana kutyánk is azzal ugatta 678 I, 1| ugatta el kapuhasadékról a cigánygyerekeket:~- Op-hop-hop-hop-hó! 679 I, 1| akartam sehogy se beleszokni a tudományos életbe. Már a 680 I, 1| a tudományos életbe. Már a harmadik palatáblát törtem 681 I, 1| nem találtam semmi örömet a kultúrában. Mikor pedig 682 I, 1| Édesapám maga vásárolta a Valódi boltosnál, akit azért 683 I, 1| valódi kalamus - dicsérte a pennát.~- Szép szerszám - 684 I, 1| Ugye, hogy szép?~- Szebb a vasvilla - mondtam durcásan.~- 685 I, 1| Könnyû szerszám.~- Könnyebb a karikásostor.~- Írástudónak 686 I, 1| Erre már kibuggyant belõlem a keserûség. Földhöz vágtam 687 I, 1| keserûség. Földhöz vágtam a piros tollat. Nem akarok 688 I, 1| nyugasztotta édesapám a vállamon a kezét, de úgy 689 I, 1| nyugasztotta édesapám a vállamon a kezét, de úgy ám, hogy egyszerre 690 I, 1| hogy egyszerre felkaptam a tollat.~- Jaj! - mondtam. - 691 I, 1| Apám az állam alá tette a tenyerét.~- Mást mondok 692 I, 1| beállhatsz próbagazdának a magad földjén.~Akkoriban 693 I, 1| lehetett tenni az embert a szebb jövõvel, jobb jövõvel. ( 694 I, 1| jövõvel, jobb jövõvel. (Ma a pólyásgyerek is elsivalkodja 695 I, 1| is elsivalkodja magát, ha a jövendõrõl beszélnek: „no 696 I, 1| no hát!”) Nekiveselkedtem a tudománynak, s akkora jutalomkönyvet 697 I, 1| akkora jutalomkönyvet kaptam a vizsgán, hogy alig bírtam 698 I, 1| jutalomkönyv volt, az volt a címe: Adomák és veszemék, 699 I, 1| Másnap kiballagott velem a szõlõnkbe, odaállított a 700 I, 1| a szõlõnkbe, odaállított a pusztaföld sarkába.~- Látod 701 I, 1| pusztaföld sarkába.~- Látod azt a vakondok-túrást?~- Látom.~- 702 I, 1| vakondok-túrást?~- Látom.~- Hát azt a másikat?~- Azt is.~- No 703 I, 1| Azt is.~- No hát, ami a két vakondok-túrás közé 704 I, 1| vakondok-túrás közé esik, az a te földed. Tégy-végy rajta, 705 I, 1| szomszédod leszek.~Nem volt nagy a föld, de volt abban minden. 706 I, 1| idejekorán eszembe nem jut, hogy a kisgazdák nem szoktak bukfencet 707 I, 1| Még akkor nem kerültek be a parlamentbe.) Így csak körülnéztem 708 I, 1| mondta, mikor keresztülszállt a földem fölött:~- Kár, kár!~ 709 I, 1| megmutatom, hogy nem kár. Kaptam a kapát, és olyan szerencsésen 710 I, 1| szerencsésen megkapáltam a kukoricámat, hogy mind a 711 I, 1| a kukoricámat, hogy mind a három bokrot keresztülvágtam 712 I, 1| három bokrot keresztülvágtam a tövén.~- Sebaj, szomszéd - 713 I, 1| igen töltöttem légyfogással a nyaraimat. Hólyagosra törtem 714 I, 1| nyaraimat. Hólyagosra törtem a kezem, jajgattam a nyakamra, 715 I, 1| törtem a kezem, jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra, 716 I, 1| jajgattam a nyakamra, nyögtem a derekamra, ólomnak éreztem 717 I, 1| derekamra, ólomnak éreztem a lábam. A tetejébe pedig 718 I, 1| ólomnak éreztem a lábam. A tetejébe pedig édesapám 719 I, 1| volt az igyekezetemnek. A mákjaimat mind kifurkálta 720 I, 1| mákjaimat mind kifurkálta a furulyásbogár; a sárgarépámnak 721 I, 1| kifurkálta a furulyásbogár; a sárgarépámnak csak a levele 722 I, 1| furulyásbogár; a sárgarépámnak csak a levele maradt: a répáját 723 I, 1| sárgarépámnak csak a levele maradt: a répáját megette a cserebogárkukac; 724 I, 1| maradt: a répáját megette a cserebogárkukac; a salátámnak 725 I, 1| megette a cserebogárkukac; a salátámnak pedig éppen levele 726 I, 1| levele nem maradt: lezabálta a csiga.~Nem maradt a gazdaságból 727 I, 1| lezabálta a csiga.~Nem maradt a gazdaságból egyéb, csak 728 I, 1| gazdaságból egyéb, csak a dinnyebokor, de az aztán 729 I, 1| locsoltam: feketedett; ha a nap sütött: fonnyadt; ha 730 I, 1| nap sütött: fonnyadt; ha a nap nem sütött: bágyadt. 731 I, 1| virágzott: megszaggatta a jégesõ; mikor kötött: megverte 732 I, 1| mikor kötött: megverte a ragya. Dinnyeérésre nem 733 I, 1| õriztem reggeltõl estig. Még a darazsakat is elkergettem 734 I, 1| hiába kértem, nem nézte meg a dinnyémet.~- Nem akarom 735 I, 1| dinnyét szedni. Ahogy odaérünk a mezsgyére, eljajdítom magam:~- 736 I, 1| legalább az egyiket meghagyta a jó ember. Leszakajtom az 737 I, 1| Leszakajtom az indáról, nekifogom a kisbicskámat a ripacsos 738 I, 1| nekifogom a kisbicskámat a ripacsos hajának.~- Hohó - 739 I, 1| hajának.~- Hohó - kapta meg a kezem az apám -, hát hogy 740 I, 1| énrajtam megveszik az adót a földemért, én is megveszem 741 I, 1| megveszem rajtad. Ilyen a gazda sora, lelkem, gyerekem.~ 742 I, 1| az apám.~- No, ne félj, a dinnyéd árát neked adom. 743 I, 1| A ködmön~Mikor én a tanyáról 744 I, 1| A ködmön~Mikor én a tanyáról bekerültem a városi 745 I, 1| én a tanyáról bekerültem a városi deákiskolába, mindjárt 746 I, 1| az egereket.~Úgy hullott a könnyem, hogy szinte kopogott 747 I, 1| könnyem, hogy szinte kopogott a padon.~- Mi baj, kisgyerek? - 748 I, 1| kisgyerek? - kérdezte tõlem a tanár úr.~- Eszembe jutott 749 I, 1| aztán ki se mertem nyitni a számat, mikor a tanár úr 750 I, 1| mertem nyitni a számat, mikor a tanár úr azt kérdezte:~- 751 I, 1| tanár úr azt kérdezte:~- Mi a neved, fiam?~- Marci kisasszony - 752 I, 1| egy nagy, vállas, erõs fiú a legutolsó padban. Vas Matyinak 753 I, 1| hogy olyan is volt, mint a vas-ék.~Attól fogva aztán 754 I, 1| rajtam veszett, énrajtam, ez a név, s megkeserítette az 755 I, 1| Matyi megint elvihogta magát a hátam mögött:~- Marci kisasszony!~ 756 I, 1| soha többet Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a 757 I, 1| a leckét, ki nem tudtam a számat nyitni, mikor fölálltam. 758 I, 1| mikor fölálltam. Mindig a fülembe ütõdött olyankor 759 I, 1| fülembe ütõdött olyankor a Marci kisasszony. Olyankor 760 I, 1| pedig én otthon annyit, hogy a házigazdám, a nagyeszû Balla 761 I, 1| annyit, hogy a házigazdám, a nagyeszû Balla szabó már 762 I, 1| Ugyan mi akarsz lenni azzal a sok tudománnyal? - kérdezte 763 I, 1| könyveimet nyalábolgattam a mûhely sarkában.~- Szolgabíró, 764 I, 1| okos leszel, hogy azzal a nagy ésszel szabó is lehetnél. 765 I, 1| varrhatnád Maconka tanár úrnak a szép kabátot, mellényt.~ 766 I, 1| kabátot, mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült, akkorra 767 I, 1| akkorra otthon is lejárt a becsület. Balla bácsi maga 768 I, 1| Balla bácsi maga vitte haza a remeket. Ragyogott az ábrázata, 769 I, 1| Ragyogott az ábrázata, mint a nyári nap, mikor elment, 770 I, 1| visszafelé úgy jött, mint a jeges esõ.~- Tyû, olló meg 771 I, 1| jeges esõ.~- Tyû, olló meg a cérna! - ráncolta össze 772 I, 1| cérna! - ráncolta össze a söprûforma szemöldökét. - 773 I, 1| elõadni - törtem el megint a mécsest. S elsírtam-ríttam 774 I, 1| Öreg gazdám megcsóválta a nagy, szürke fejét.~- Ejnye, 775 I, 1| is. Majd mindjárt lehozom a padlásról.~Azzal letette 776 I, 1| padlásról.~Azzal letette a tût, cérnát, föltette a 777 I, 1| a tût, cérnát, föltette a pápaszemét és fölkapaszkodott 778 I, 1| pápaszemét és fölkapaszkodott a padlásra. Vártam le szívszakadva: 779 I, 1| hoz az ijedség ellen ez a nagyeszû ember?~Nem hozott 780 I, 1| csak valami ködmönfélét a karján. Csak úgy füstölt 781 I, 1| Csak úgy füstölt belõle a por, ahogy szétterítette 782 I, 1| ennek prémgallérja is, míg a moly meg nem ette! Meg volt 783 I, 1| festve szép sárgára, míg a penész ki nem szívta belõle 784 I, 1| penész ki nem szívta belõle a festéket! Tele volt ez selyem 785 I, 1| bátyám, hogy eltátottam rá a számat.~- No, öcsém, ne 786 I, 1| Már akkor húzta is rám a rossz ködmönt. A király 787 I, 1| is rám a rossz ködmönt. A király nem adhatja olyan 788 I, 1| nem adhatja olyan kevélyen a fiára a bársony palástot.~- 789 I, 1| adhatja olyan kevélyen a fiára a bársony palástot.~- Hanem 790 I, 1| aztán tenyeredbe szedd ám a lábad, hogy be ne csukják 791 I, 1| siettetett az öreg, hogy valahogy a tükörbe ne nézzek. De hiszen 792 I, 1| találkoztam, mint akkor: mindenki a szemembe nevetett. Az iskola 793 I, 1| kisasszonyt új ruhába öltöztették a tündérek!~- Ohó - gondoltam 794 I, 1| mindjárt kipróbáljuk a csudaködmönt! - S azzal 795 I, 1| Vas Matyit, s úgy vágtam a földhöz, hogy jobban se 796 I, 1| még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát:~- Telik 797 I, 1| kullogott be az iskolába, mint a leforrázott farkas. Engem 798 I, 1| Engem meg úgy vettek körül a többiek, mint valami diadalmas 799 I, 1| hadvezért. Boldog volt, aki a gúnyám végigsimíthatta:~- 800 I, 1| magamban. Nem féltem már a feleléstõl se. Tudtam, hogy 801 I, 1| Tudtam, hogy bátorságot ad a ködmön.~De adott is ám! 802 I, 1| adott is ám! Mondtam már a leckét, mint a vízfolyás, 803 I, 1| Mondtam már a leckét, mint a vízfolyás, alig lehetett 804 I, 1| elhinni, hogy én vagyok a Marci kisasszony.~Hazamenet 805 I, 1| Hazamenet nagyeszû Balla már a kisajtóban várakozott rám.~- 806 I, 1| szolgám, hogy szolgált a csudaködmön? - hunyorgatta 807 I, 1| többet. Még akkor se, mikor a csudaködmönt lehámozta rólam 808 I, 1| és hasznos tudományok~Ez a történet abból az idõbõl 809 I, 1| abból az idõbõl való, mikor a pályaválasztás nehézségeivel 810 I, 1| enyém azon fordult meg, hogy a jó Isten füleimet igen kicsire 811 I, 1| mert nem esett jó fogás a fülemen. Suszter, kovács, 812 I, 1| lehet nevelni. - Ez volt a véleménye a bútoriparnak 813 I, 1| nevelni. - Ez volt a véleménye a bútoriparnak is, meg az 814 I, 1| egyetértés, egész addig, míg a forgalmi adó életbe nem 815 I, 1| kifogytunk, édesanyám megfogta a kezemet.~- Nem tehetek mást, 816 I, 1| úr könyvkereskedõ volt. A boltocskája akkora, mint 817 I, 1| históriás könyvekkel: az volt a könyvosztály. A másik asztalon 818 I, 1| az volt a könyvosztály. A másik asztalon szép rendben 819 I, 1| szép rendben sorakoztak a mézesbábok, a tükrösszívek, 820 I, 1| sorakoztak a mézesbábok, a tükrösszívek, a kivont kardú 821 I, 1| mézesbábok, a tükrösszívek, a kivont kardú mézeskalács-huszárok, 822 I, 1| kardú mézeskalács-huszárok, a manduláspogácsák: az volt 823 I, 1| manduláspogácsák: az volt a mézeskalácsüzem.~- Ott a 824 I, 1| a mézeskalácsüzem.~- Ott a kellemes, emitt a hasznos - 825 I, 1| Ott a kellemes, emitt a hasznos - járt-kelt Gergulics 826 I, 1| járt-kelt Gergulics úr a két asztal közt. - A könyvkereskedelem 827 I, 1| úr a két asztal közt. - A könyvkereskedelem kellemes 828 I, 1| könyvkereskedelem kellemes tudomány, a mézeskalácsosé hasznos tudomány.~ 829 I, 1| Gergulics úr levetette a pápaszemét, hogy jobban 830 I, 1| azután akkorát szorított a karomon, hogy belejajdultam. 831 I, 1| belejajdultam. Ez döntötte el a sorsomat. Gergulics úr elégedetten 832 I, 1| elégedetten dörzsölte össze a kezét.~- Nagyon gyönge kis 833 I, 1| legény, semmire se való a világon, az Isten is könyvkereskedõnek 834 I, 1| ráforgatja magát, beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~Nem 835 I, 1| hogy Gergulics úr azok közé a mesterek közé tartozott 836 I, 1| kincseit félnek megosztani a fiatalokkal. Sõt nagyon 837 I, 1| elment, azonnal bevezetett a mesterségbe. Elmondta, melyik 838 I, 1| mesterségbe. Elmondta, melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros, 839 I, 1| melyik a krajcáros, melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros 840 I, 1| melyik a kétkrajcáros, melyik a háromkrajcáros mézeskalács.~- 841 I, 1| háromkrajcáros mézeskalács.~- Hát a könyvek, fõnök úr? - húzódtam 842 I, 1| úr? - húzódtam közelebb a könyvosztályhoz.~- Az elsõ 843 I, 1| sorbelieknek egyhatos az ára, a második sor kéthatos, a 844 I, 1| a második sor kéthatos, a harmadik sor háromhatos, 845 I, 1| milyen gyorsan bevezetett a tudományba, és annyira kegyelmébe 846 I, 1| hogy mindjárt reám is bízta a boltot. Õ meg kiment varjút 847 I, 1| Õ meg kiment varjút lõni a szérûskertbe, mert igen 848 I, 1| hogy ne üljek nagyon közel a kályhához, mert akkor el 849 I, 1| mert nagyon akadályozná a forgalmat.~Nem volt szép 850 I, 1| maradok együtt. Ott volt a Sziklához láncolt Gergely, 851 I, 1| meg Hirpin herceg, vagy a fehér ló fia, továbbá Richilda, 852 I, 1| továbbá Richilda, vagy a varázstükör és Koplaló Mátyás, 853 I, 1| varázstükör és Koplaló Mátyás, meg a három veres ördög... Azt 854 I, 1| melyikhez kapjak elõször a sok illusztris egyéniség 855 I, 1| Utoljára az egyikre ráálltam, a másikra rákönyököltem, a 856 I, 1| a másikra rákönyököltem, a harmadikra rátenyereltem, 857 I, 1| harmadikra rátenyereltem, a legvastagabbat elkezdtem 858 I, 1| elkezdtem olvasni: annak a címe volt Csontos Szigfrid.~ 859 I, 1| fiúcska.~- Megvan-e itt a Csontos Szigfrid? - azt 860 I, 1| mondja.~Ijedtemben elállt a szívem dobogása. - Nincsen 861 I, 1| csúsztattam le az ölembe a könyvet.~A fiúcska körülnézett, 862 I, 1| le az ölembe a könyvet.~A fiúcska körülnézett, és 863 I, 1| körülnézett, és megakadt a szeme azon a hétfejû sárkányon, 864 I, 1| és megakadt a szeme azon a hétfejû sárkányon, amely 865 I, 1| Hirpin herceg szemébe okádta a füstöt.~- Ez is jó lesz - 866 I, 1| lesz - nyújtotta ki érte a kezét.~A hétfejû sárkány 867 I, 1| nyújtotta ki érte a kezét.~A hétfejû sárkány tizennégy 868 I, 1| veszel inkább mézeskalácsot?~A kis cimbora nagyon értetlenül 869 I, 1| kellett rajta segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb 870 I, 1| segítenem, a markába nyomtam a legnagyobb mézeskalács-huszárt, 871 I, 1| felvettem az érintkezés fonalát a csontos német hérosszal.~ 872 I, 1| hérosszal.~De úgy látszik, a kis cimborának is megjött 873 I, 1| kis cimborának is megjött a magához való esze. Mert 874 I, 1| kartársam.~- Megvan-e itt a Csontos Szigfrid? - kérdi 875 I, 1| tárgyalásba, csak oda vezettem a mézeskalácsokhoz.~- Válassz, 876 I, 1| Öt perc múlva tele volt a bolt gyerekekkel, és egy 877 I, 1| nélkül sietett haza, mert már a város szélén hallotta, hogy 878 I, 1| boltjában mindenki ingyen kapja a mézeskalácsot, aki könyvet 879 I, 1| venni.~Úgy rohant be szegény a boltjába, mint aki a tulajdon 880 I, 1| szegény a boltjába, mint aki a tulajdon fülét akarja megharapni, 881 I, 1| azért mégis meggondolta a dolgot, és az én fülemnek 882 I, 1| hogy egészen jó fogás esik a fülemen.~Mikor kiadta a 883 I, 1| a fülemen.~Mikor kiadta a dühét, egy kicsit megenyhült, 884 I, 1| gondolom, neked is elég volt a könyvekbõl erre az életre!~... 885 I, 1| életemben azt csináltam, amit a te kis boltodban kezdtem. 886 I, 1| kezdtem. Szétosztogattam a szívem édességeit, és most 887 I, 1| koros fejjel üldögélek a könyvek kriptájában, hallgatva 888 I, 1| könyvek kriptájában, hallgatva a hamvadó parázs percegését 889 I, 1| hamvadó parázs percegését a kályhában, és várván az 890 I, 1| idõt, amikor belép az ajtón a nagy vadász, a halál...~ 891 I, 1| az ajtón a nagy vadász, a halál...~ 892 I, 1| Szeptemberi emlék~Az a nyár is ilyen telt kalászú, 893 I, 1| Péter-Pálkor az édesapám a vállamat. - Lesz ám! még 894 I, 1| hazajáró szégyen pirította meg a képemet. Elsõ gimnazista 895 I, 1| kicifrítani magamat, mint a Stross szomszéd gyerekei. 896 I, 1| koporsós, kint szárította a frissen festett koporsókat 897 I, 1| betûket, és fölvarrtam õket a kabátom elejére, jobbrul-balrul. 898 I, 1| érdemcsillagok tejútja kanyarog a mellén. De a nagyoknak sohsincs 899 I, 1| tejútja kanyarog a mellén. De a nagyoknak sohsincs olyan 900 I, 1| olyan szépérzékük, mint a gyerekeknek. Édesanyám leparancsolta 901 I, 1| aggóskodva csóválta meg a fejét:~- Mi lesz belõled, 902 I, 1| ilyeneket cselekszel? Hát a te eszed már sose érik meg?~ 903 I, 1| apokalipszist is, és az a sok zsidó király rendkívül 904 I, 1| Stross Olgával összevesztem a túrós bodagon, mindig Jezabelnek 905 I, 1| kutyákkal nyalatom föl a vérét. (Ez szép fametszetben 906 I, 1| szép fametszetben volt meg a bibliában.) A Daru utcában 907 I, 1| fametszetben volt meg a bibliában.) A Daru utcában táltos hírében 908 I, 1| bizonyítványkiosztáskor, a legnagyobbat az iskolában, 909 I, 1| fölidézte múltam sötét foltját, a koporsós kreációt.~- Rá 910 I, 1| kisfiam - nézett be az anyám a konyháról -, apád csak az 911 I, 1| Mást mondok én teneked. A pénzecskédbõl tíz pengõt 912 I, 1| apádnak, kifizeti belõle a tavalyi porciót. Tíz pengõt 913 I, 1| malackát. Te legelteted õket a szõlõben a nyáron, szüretre 914 I, 1| legelteted õket a szõlõben a nyáron, szüretre fölpendülnek, 915 I, 1| apám csakúgy nem értett a pénzhez, mint én nem értek, 916 I, 1| értek, az anyámnak kellett a kezében tartani a pénzügyi 917 I, 1| kellett a kezében tartani a pénzügyi impériumot. Ez 918 I, 1| költségvetése az életemnek. Hogy a jó Istennél nem nyert felsõ 919 I, 1| István délutánján elverte a jég a szõlõt. Azaz dehogy 920 I, 1| délutánján elverte a jég a szõlõt. Azaz dehogy elverte: 921 I, 1| elverte: széthasogatta még a tõkéket is. Még másnap reggel 922 I, 1| marékszámra lehetett szedni a jeget a laposokon, ahol 923 I, 1| lehetett szedni a jeget a laposokon, ahol a víz összesodorta. 924 I, 1| jeget a laposokon, ahol a víz összesodorta. Ez a Szent 925 I, 1| ahol a víz összesodorta. Ez a Szent István nap azóta a 926 I, 1| a Szent István nap azóta a mi családunkban történeti 927 I, 1| innen számítunk mindent.~A mennyei parittyakövek fültövön 928 I, 1| parittyakövek fültövön verték a két malackát is. Ha az apám 929 I, 1| római császár lett volna, a csillagászok bizonyosan 930 I, 1| volna õket legelni valahova a sarkcsillag mezejére, ahol 931 I, 1| sarkcsillag mezejére, ahol a többi csillagállatok is 932 I, 1| rajta, hogy az édesapám a szeméhez emelgeti a kezefejét. 933 I, 1| édesapám a szeméhez emelgeti a kezefejét. Felnõtt embert 934 I, 1| Minálunk meg különösen nem. A mi fajtánknak befelé szokott 935 I, 1| fajtánknak befelé szokott folyni a könnye, ahogy azóta megtanultam.~ 936 I, 1| szeptember elsején tudtam meg. „A fehér kezek napján.”~Íratkozni 937 I, 1| Az anyák oroszlánok, ha a gyerekük csimpaszkodik a 938 I, 1| a gyerekük csimpaszkodik a szoknyájukba. Nem ijednek 939 I, 1| szoknyájukba. Nem ijednek meg még a tekintetes uraktól se.~No, 940 I, 1| ültette az anyámat, ahogy a másodikos bizonyítványomban 941 I, 1| bizonyítványomban meglátta a tiszta jelest.~- No, szüle, 942 I, 1| nagy öröme lehet ebben a kis vászonzacskóban - ütögette 943 I, 1| vászonzacskóban - ütögette meg a léniával az ijedt, fehér 944 I, 1| szerint lánya lehetett volna a tanár úrnak. De a hajába 945 I, 1| volna a tanár úrnak. De a hajába már huszonötesztendõs 946 I, 1| huszonötesztendõs korában beleragadoztak a bikanyálak, amiket a gondpókok 947 I, 1| beleragadoztak a bikanyálak, amiket a gondpókok fonogatnak. Nem 948 I, 1| öregeknek néznek bennünket. A büszkeség lobbantotta õszibarackvirágszínûre 949 I, 1| erõt vett magán. Elõkapta a tarka kendõjét a kebelébõl.~- 950 I, 1| Elõkapta a tarka kendõjét a kebelébõl.~- Mivel tartozok, 951 I, 1| tanár úr? - csomózta ki a kendõ sarkát.~- Hat forint 952 I, 1| krajcár, lelkem.~Olyan lett a barackvirágarc, mint a meggyfavirág.~- 953 I, 1| lett a barackvirágarc, mint a meggyfavirág.~- Nekünk csak 954 I, 1| tekintetes úr. Nem adott többet a cigányasszony a selyemkendõmért. 955 I, 1| adott többet a cigányasszony a selyemkendõmért. Úgy mondta 956 I, 1| elkomolyodva Zólyomi tanár úr a rubrikás papirost. Most 957 I, 1| asszonyok!~Anyám összetette a fakéreg-formájú, eres két 958 I, 1| hirtelen elkapta rólunk a szemét, és lesütötte a fejét.~- 959 I, 1| rólunk a szemét, és lesütötte a fejét.~- Látom én azt, lelkem, 960 I, 1| parancsol. Hozzon írást a városházáról.~A városháza 961 I, 1| Hozzon írást a városházáról.~A városháza csak miatyánknyira 962 I, 1| volt. Hogy tudhatná ott a járást az olyan asszony, 963 I, 1| mezítláb-papucsban jár? A Dobos baktert ismeri, aki 964 I, 1| hozni, de az süket, meg a Csajka végrehajtó urat, 965 I, 1| Bizony ránk harangozták a delet, mire a tetthelyre 966 I, 1| harangozták a delet, mire a tetthelyre taszigáltak bennünket. 967 I, 1| írnok úr átment sörözni a Koronába. Most már mit csináljunk? 968 I, 1| ismeri. No, leülünk itt a küszöbre, kivárjuk szépen. 969 I, 1| sánta, de sörözés után mind a kettõre, könnyen megismerhetjük.~ 970 I, 1| de ahogy nekitántorodott a kerékvetõ kõnek, egyszerre 971 I, 1| fölmérgesedett.~- Mit reszel a fene ilyenkor benneteket? 972 I, 1| belüle egészen puszta föld.~A bicebóca ember most már 973 I, 1| nekik! Bitangok! Csalók!~Már a piac másik végén bukdácsolt, 974 I, 1| de még akkor is hallottuk a káromkodását. A hajdú peckesen 975 I, 1| hallottuk a káromkodását. A hajdú peckesen szalutált 976 I, 1| neki, aztán belénk döfte a szemét.~- Oszoljunk, oszoljunk, 977 I, 1| Megrettentünk egy kicsit, de a városháza sarkán magunkhoz 978 I, 1| bukfenccel át lehet érni, de a tizediknél már a szomszéd 979 I, 1| érni, de a tizediknél már a szomszéd földjére huppan 980 I, 1| huppan az ember lába. Az a szerencse, hogy csupa feneketlen 981 I, 1| volna az egész birtokot a lábunkon.~A tanító azt a 982 I, 1| egész birtokot a lábunkon.~A tanító azt a tanácsot adta, 983 I, 1| a lábunkon.~A tanító azt a tanácsot adta, hogy próbáljon 984 I, 1| apám szót érteni azokkal a városi urakkal, akiknek 985 I, 1| városi urakkal, akiknek a házához az öregapám járatos 986 I, 1| valamikor legszebben vágni a dohányt a városban, s ezért 987 I, 1| legszebben vágni a dohányt a városban, s ezért igen híres 988 I, 1| ezért igen híres ember volt a maga idejében. (Ezt a jövendõbeli 989 I, 1| volt a maga idejében. (Ezt a jövendõbeli életíróim kedvéért 990 I, 1| jegyzem föl. Tudják meg, hogy a híresség nem velem kezdõdött.) 991 I, 1| Minden városi úr vele vágatta a dohányát. Tudták, hogy az 992 I, 1| szívvel emlékeztek vissza a városházán a kiskun urak, 993 I, 1| emlékeztek vissza a városházán a kiskun urak, amikor az apám 994 I, 1| õvele nem állt szóba, csak a fõjegyzõ, az is csak annyit 995 I, 1| szolgált.~- Nézze, még ebben a hónapban kimegy a szõlõbe 996 I, 1| ebben a hónapban kimegy a szõlõbe a jégkárbecslõ bizottság. 997 I, 1| hónapban kimegy a szõlõbe a jégkárbecslõ bizottság. 998 I, 1| Azt azután be kell adnia a tanácshoz, kérvénnyel. Utóvégre 999 I, 1| adni, csak akarni kell. De a világért ne mondja ám senkinek 1000 I, 1| áztatnak, hogy bujtogatom a népet.~Engem nem hurcolt