| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
10001 II, 1| mégse ette meg a drágát ez a fenevad!~Szép Erippe pedig 10002 II, 1| elõször fehér lett, mint a vászon, azután piros lett, 10003 II, 1| azután piros lett, mint a tûz, s mikor egy kicsit 10004 II, 1| egy kicsit magához tért a nagy örömtõl, úgy ugrott 10005 II, 1| ugrott az ura nyakába, hogy a két fehér lábát is fölkapta 10006 II, 1| fehér lábát is fölkapta a levegõbe, százat csókolt 10007 II, 1| vannak, s bemutatta egymásnak a két urat. „Az uram.” „A 10008 II, 1| a két urat. „Az uram.” „A gazdám.” Elõször görögül, 10009 II, 1| õ is gagyog már annyit a mi nyelvünkön, mint én az 10010 II, 1| nyelvünkön, mint én az övén.~A barbár csakugyan törte annyira 10011 II, 1| csakugyan törte annyira a görögöt, hogy a maga nyelvén 10012 II, 1| annyira a görögöt, hogy a maga nyelvén üdvözölte Xanthoszt, 10013 II, 1| Xanthoszt, letessékelve a tûz mellé. Az pedig elmondta, 10014 II, 1| akiért három év óta járja a világot.~A barbárt szemmel 10015 II, 1| év óta járja a világot.~A barbárt szemmel láthatóan 10016 II, 1| aztán háromszor tapsolt, s a belépõ pohárnokkal elõhozatta 10017 II, 1| belépõ pohárnokkal elõhozatta a méhsörös fakupát. Egy kicsit 10018 II, 1| beleloccsantott áldozatul a tûzbe, aztán maga vette 10019 II, 1| aztán maga vette elsõnek a szájára. Hadd lássa az új 10020 II, 1| nincsen benne bolondító.~A görög fintorogva húzott 10021 II, 1| fintorogva húzott egyet a barbár italból, s mint jó 10022 II, 1| vagyonomat - szedelõdzött elõ a gubája alól. Azonban szép 10023 II, 1| Erippe elszisszentette magát, a Csillagos Éjszaka pedig 10024 II, 1| Te meg az asszonyod meg a két gyereked, az ugye négy? 10025 II, 1| az ugye négy? Úgy oszd el a vagyonodat, hogy neked négyszerannyi 10026 II, 1| nekem adsz váltságul. Ez a barátság, és ezt az igazságot 10027 II, 1| megnémult csodálkozásában, hogy a barbárok isteneibõl mennyire 10028 II, 1| leghûségesebb szolgálóját?~A vacsoránál, ahol szép Erippe 10029 II, 1| mindkettõjüket, hol az új férje, hol a volt gazdája mögött állva, 10030 II, 1| Erippének nem volt rossz dolga a gallusnál, se kocsit nem 10031 II, 1| forgattatott vele, mint a többi rabnõvel, csak éppen 10032 II, 1| többi rabnõvel, csak éppen a haja rendbentartását bízta 10033 II, 1| szolgálat, tudhatja mindenki a borbélyáról, hogy egyszerre 10034 II, 1| embereket.~Vacsora után a Csillagos Éjszaka saját 10035 II, 1| hálókamráját engedte át a vendégnek, aki nem is nagyon 10036 II, 1| kakasszóval, rövidre fogta a búcsúzást. A gazda szerencsés 10037 II, 1| rövidre fogta a búcsúzást. A gazda szerencsés utat kívánt 10038 II, 1| szerencsés utat kívánt mind a kettõjüknek, megölelte a 10039 II, 1| a kettõjüknek, megölelte a férjet, térdet hajtott az 10040 II, 1| asszony elõtt, aki úrnõ lett a rabnõbõl.~- Nem hittem volna, 10041 II, 1| azonban durcásan megvonta a gömbölyû vállát.~- Én meg 10042 II, 1| lett volna belõle, ha ez a medve szavadon fog.~Xanthosz 10043 II, 1| Még négyezer arany van a négy emberem bocskorában, 10044 II, 1| neki szántam én azt. Van-e a világnak annyi kincse, amit 10045 II, 1| egyéb nesz se hallatszott a világon, mint Xanthosz horkolása, 10046 II, 1| az ura mellõl, besuttyant a gazdájához, elmondta neki, 10047 II, 1| fizet, hogy odaadja annak a toprongyos görögnek, aki 10048 II, 1| se testének, se lelkének?~A barbár nem szólt semmit, 10049 II, 1| ibolyakék szemét. S mire a kakas megszólalt, a miletoszi 10050 II, 1| mire a kakas megszólalt, a miletoszi asszony hajszálai 10051 II, 1| lepte meg olyan nagyon, hogy a palota kapujában a barbár 10052 II, 1| hogy a palota kapujában a barbár várta õket.~- Meggondoltam 10053 II, 1| várta õket.~- Meggondoltam a dolgot - mondta ásítozva. - 10054 II, 1| Elkísérlek benneteket a határig. Gyanús nekem ez 10055 II, 1| határig. Gyanús nekem ez a négy rabszolga.~Xanthosz 10056 II, 1| szép Erippe mosolygott. A két hallgatag férfi közt 10057 II, 1| hallgatag férfi közt õ vitte a szót egész a határig. Ott 10058 II, 1| közt õ vitte a szót egész a határig. Ott a félhomályban 10059 II, 1| szót egész a határig. Ott a félhomályban fehér kõ derengett.~- 10060 II, 1| Megálljatok - dobbantott a Csillagos Éjszaka -, szerencsés 10061 II, 1| fehér üszõt vezetett elõ a cserjék mögül.~- Fogd csak 10062 II, 1| cserjék mögül.~- Fogd csak a kötelét - mondta szép Erippének, 10063 II, 1| Az óriás pedig kirántotta a kardját, és úgy ütötte le 10064 II, 1| kardját, és úgy ütötte le a fejét szép Erippének, hogy 10065 II, 1| szép Erippének, hogy az még a porban is mosolygott.~Xanthosz 10066 II, 1| elüvöltötte magát, és ráugrott a gallusra, de az ellibbentette 10067 II, 1| fejetlen testét, elmondta a görögnek, hogy ki volt ez 10068 II, 1| Aztán megcsókolta mind a két arcát:~- Menj békével, 10069 II, 1| amelyen éppen úgy piroslott a hajnal, mint otthon.~- „ 10070 II, 1| Massiliának vezet.~~Ezt a történetet Parthenius kollégám 10071 II, 1| Parthenius kollégám írta el a filmírók elõl, az Erotika 10072 II, 1| hogy Szerelem fájdalmai. A kolléga rabszolga volt Rómában, 10073 II, 1| A montpellieri gólya~Õszintén 10074 II, 1| gólya~Õszintén megvallva, a montpellieri gólyáról csak 10075 II, 1| tudok, hogy van, de ezt a csekély tudományomat is 10076 II, 1| csekély tudományomat is csak a logikának köszönhetem. Mikor 10077 II, 1| gólyának lenni, mert ezeket a kisgyerekeket okvetlen hozni 10078 II, 1| kellett valakinek. Ebbõl a szemérmes bevezetésbõl aztán 10079 II, 1| aki akarja, hogy ehhez a címhez nem olyan történet 10080 II, 1| ismeretterjesztõ olvasmánynak a zsenge ifjúság kezébe adni. 10081 II, 1| határozottan „zsindely van a tetõn”, tehát a gyerekeket 10082 II, 1| zsindely van a tetõn”, tehát a gyerekeket jó lesz kiküldeni 10083 II, 1| kiküldeni egy pohár vízért. A nagyok azonban bátran idehallgathatnak. 10084 II, 1| megtanulhatják azt, hogy a közérdek szolgálata mindennél 10085 II, 1| volna En Ramon Muntaner, a nemes katalán krónikás, 10086 II, 1| nemes katalán krónikás, akit a spanyol történetírás olyan 10087 II, 1| tisztel, mint amilyennek a magyar historikusok például 10088 II, 1| Körülbelül kortárs volt a két krónikás, csak a spanyol 10089 II, 1| volt a két krónikás, csak a spanyol nem magister volt, 10090 II, 1| írónád végét rágta, hanem a kutyahitû mórok fejét aprítgatta, 10091 II, 1| Jakabból szoktak felelni a spanyol diákok, mikor nincsenek 10092 II, 1| forradalommal elfoglalva.~Ezt a Hódító Jakabot szállította 10093 II, 1| Hódító Jakabot szállította a spanyol történelemnek a 10094 II, 1| a spanyol történelemnek a montpellieri gólya.~~En 10095 II, 1| így mondják katalánul a Don Pedrót -, Aragónia királya, 10096 II, 1| ugyan akkor is innen volt a Pireneusokon, de az öreg 10097 II, 1| az öreg Guillaume herceg a lányával együtt nekiadta 10098 II, 1| mésalliance volt biz az, mert a võ ugyan király volt, és 10099 II, 1| võ ugyan király volt, és a lány csak hercegkisasszony, 10100 II, 1| csak hercegkisasszony, de a király õsei csak marhapásztorok 10101 II, 1| ellenben montpellieri Mária a bizánci császárok unokája 10102 II, 1| még bizánci császár, ha a veje jól forgatja magát.~ 10103 II, 1| csak meglátott, csak éppen a felesége számára nem volt 10104 II, 1| nem olyan kezesbárányok ám a barcelónai hidalgók, mint 10105 II, 1| barcelónai hidalgók, mint a montpellieri boltosok. Vérmedvék 10106 II, 1| nem vagyok.~Mikor aztán a jó öreg herceg mögött betették 10107 II, 1| öreg herceg mögött betették a kriptaajtót, a felséges 10108 II, 1| betették a kriptaajtót, a felséges úr még korhelylevesre 10109 II, 1| volt, akkor nem lehetett a hegyeken átmenni a hótól, 10110 II, 1| lehetett a hegyeken átmenni a hótól, ha kitavaszodott, 10111 II, 1| kitavaszodott, akkor megáradtak a patakok; mikor a mórok békességben 10112 II, 1| megáradtak a patakok; mikor a mórok békességben voltak, 10113 II, 1| betörést kellett visszaverni, s a fõhadiszálláson olyan cúg 10114 II, 1| hónapokig mozdítani se tudta a csúzos derekát.~- Lelkem, 10115 II, 1| még aznap visszakergette a futárt.~- Hódolatunkkal 10116 II, 1| Hódolatunkkal együtt azt a parancsunkat add át úrnõnknek, 10117 II, 1| úrnõnknek, hogy ki ne tegye most a lábát az õ békességes városából. 10118 II, 1| bosszúságban vagyunk mi itt a karok és rendek közt.~Az 10119 II, 1| karok és rendek közt kell a felséges úrnak örökös válságokkal 10120 II, 1| vazallusaival, s csak akkor teszi le a kupát, mikor három koppanás 10121 II, 1| három koppanás hallatszik a hálókamrája ajtaján.~- Szent 10122 II, 1| urak - mondja ilyenkor a király, s erre valamennyi 10123 II, 1| vazallus átvonul serlegével a fürdõszobába, s kimerigetik 10124 II, 1| fürdõszobába, s kimerigetik a márványmedencébõl az ámbra 10125 II, 1| kicsivel elõbb szállt ki a király kedvese.~Volt ennél 10126 II, 1| hogy volt egy hûbérese a királynak, akinek a gyomra 10127 II, 1| hûbérese a királynak, akinek a gyomra nem akarta bevenni 10128 II, 1| volt, hanem azért mikor a búcsúpohárra került a sor, 10129 II, 1| mikor a búcsúpohárra került a sor, földhöz vágta a kupáját.~ 10130 II, 1| került a sor, földhöz vágta a kupáját.~Mindenki egyszerre 10131 II, 1| Mindenki egyszerre kijózanodott a rémülettõl, a királynak 10132 II, 1| kijózanodott a rémülettõl, a királynak fejébe szaladt 10133 II, 1| királynak fejébe szaladt a vér.~- Mit merészeltél, 10134 II, 1| merészeltél, lázadó? - kapott a kardjához.~- Csöndesülj, 10135 II, 1| Azért nem kóstolok bele a levesbe, mert hátha aztán 10136 II, 1| levesbe, mert hátha aztán a húsra is kedvet kapnék.~ 10137 II, 1| ettõl fogva En Garcia lett a legbizalmasabb embere. Mindig 10138 II, 1| embere. Mindig õ zárta rá a hálószobát a királyra, s 10139 II, 1| õ zárta rá a hálószobát a királyra, s õ strázsálta 10140 II, 1| Garciát keresték fel egyszer a montpellieri tanácsurak. ( 10141 II, 1| montpellieri tanácsurak. (A konzulok, ahogy a krónikás 10142 II, 1| tanácsurak. (A konzulok, ahogy a krónikás mondja.) Elõadták 10143 II, 1| fáj ez nektek? - nevetett a fõajtónálló.~- De nem addig 10144 II, 1| nem addig van az - mondták a követek. - A közérdek beszél 10145 II, 1| az - mondták a követek. - A közérdek beszél mibelõlünk. 10146 II, 1| lesz az országunkból, ha a felséges úr utód nélkül 10147 II, 1| és osztozkodjanak rajtunk a hatalom farkasai? Az államrezon 10148 II, 1| államférfi is. Belátta, hogy a közérdeknek eleget kell 10149 II, 1| fogjanak hozzá? Legelõször is a királyt fel kell vinni Montpellierbe.~- 10150 II, 1| vinni Montpellierbe.~- Az a legkönnyebb - mondta az 10151 II, 1| megígérem nektek, hogy felviszem a házszentelõre, a többi aztán 10152 II, 1| felviszem a házszentelõre, a többi aztán a királynõ dolga.~ 10153 II, 1| házszentelõre, a többi aztán a királynõ dolga.~Soha még 10154 II, 1| épült. En Garcia is állta a szavát, sõt többet is annál. 10155 II, 1| többet is annál. Nemcsak a királyt szállította a montpellierieknek, 10156 II, 1| Nemcsak a királyt szállította a montpellierieknek, hanem 10157 II, 1| jószándék. Akármit próbáltak a montpellieri doktorok, a 10158 II, 1| a montpellieri doktorok, a királyon nem fogott semmi 10159 II, 1| az italába, megitta; ha a királyné három szál haját 10160 II, 1| szál haját belesütötték a pogácsájába, megette, de 10161 II, 1| pogácsájába, megette, de a szíve hideg maradt. Mint 10162 II, 1| Nini - fogták egyszer közre a montpellieri konzulok Garcia 10163 II, 1| urat -, mi lenne abból, ha a donna Izabel helyett egy 10164 II, 1| államérdekbõl meg lehet tenni. Az a kérdés, mit szól hozzá donna 10165 II, 1| hozzá - szó szerint idézem a krónikát:~- Mindig tudta 10166 II, 1| hogy Montpellierben vannak a legokosabb tanácsnokok, 10167 II, 1| is azt mondom. Megfogadom a tanácsotokat, bár lenne 10168 II, 1| kieszközöljük - bólogattak a tanácsurak, s az egyházi 10169 II, 1| emberekkel szót értve, kiadták a rendeletet, hogy a hívõk 10170 II, 1| kiadták a rendeletet, hogy a hívõk egy hétig tartsanak 10171 II, 1| rosszat.~Mikor aztán letelt a hét, és eljött a vasárnap 10172 II, 1| letelt a hét, és eljött a vasárnap este, akkor akcióba 10173 II, 1| mint fõrendezõ. Bevitte a nagyurat a hálóterembe, 10174 II, 1| fõrendezõ. Bevitte a nagyurat a hálóterembe, eloltotta a 10175 II, 1| a hálóterembe, eloltotta a gyertyákat, nyugodalmas 10176 II, 1| szóról szóra idézni kell a krónikást, hogy e középkori 10177 II, 1| elcsendesedtek vala, akkor a királyi hálókamra elõszobájába 10178 II, 1| tanácsúr és az apátok és a priorok, valamint tizenkét 10179 II, 1| kisasszonyok, mindnyájan gyertyával a kezükben, nemkülönben két 10180 II, 1| elhelyezkedének, akkor bejött a királyné, bement az õ hitveséhez, 10181 II, 1| buzgó imádságba fogtak. És a király és a királyné elmulatozának 10182 II, 1| imádságba fogtak. És a király és a királyné elmulatozának egymással, 10183 II, 1| elmulatozának egymással, mert a király úr azt hitte, most 10184 II, 1| úr azt hitte, most is az a hölgy van nála, akit igen 10185 II, 1| egész éjszaka nyitva valának a város minden templomai, 10186 II, 1| minden népek imádkozva kérték a mi Urunkat, Istenünket és 10187 II, 1| mi Urunkat, Istenünket és a mi asszonyunkat, Szûzanya 10188 II, 1| akkor En Garcia, továbbá a tanácsurak, az apátok és 10189 II, 1| tanácsurak, az apátok és priorok, a nemes asszonyságok és kisasszonyok, 10190 II, 1| gyertyákkal, nemkülönben a hites törvényszéki írnokok 10191 II, 1| hites törvényszéki írnokok a felvett jegyzõkönyvvel beléptek 10192 II, 1| jegyzõkönyvvel beléptek a hálókamrába, amelynek ajtaját 10193 II, 1| Mit akartok? - riadt fel a nyüzsgésre a király, és 10194 II, 1| riadt fel a nyüzsgésre a király, és felkapta az ágya 10195 II, 1| ki van melletted!~Erre a királyné is felemelkedett, 10196 II, 1| is felemelkedett, úgyhogy a király felismerhette, és 10197 II, 1| Töredelmes vallomást tettek a montpellieriek, és - mint 10198 II, 1| montpellieriek, és - mint a krónikás végzi a fejezetet - 10199 II, 1| mint a krónikás végzi a fejezetet - a jámbor király 10200 II, 1| krónikás végzi a fejezetet - a jámbor király elmosolyodott, 10201 II, 1| esett, teljesítse Isten a kívánságtokat!~Teljesítette 10202 II, 1| Montpellieri Mária világra hozta a trónörököst, En Jacmét, 10203 II, 1| Hódító Jakab néven vonult be a spanyol történelembe, s 10204 II, 1| királykisasszonyt vette feleségül, a mi II. Endre királyunk leányát.~ 10205 II, 1| Széphistória a szép takácsnéról~Mikor a 10206 II, 1| a szép takácsnéról~Mikor a boldogemlékezetû VI. Károly 10207 II, 1| Károly néven lajstromozott el a történelem, élt Reims városában 10208 II, 1| aki dísze, virága volt a maga szakmájának. Ügyes 10209 II, 1| hírnevet szerzett neki, hogy a jámbor király mindig vele 10210 II, 1| király mindig vele szövette a szeretõi ingeit, és ezért 10211 II, 1| bizalmas tanácskozásra. A reimsi takácsok büszkék 10212 II, 1| takácsok büszkék is voltak arra a dicsõségre, amely kitûnõ 10213 II, 1| egyetértettek abban, hogy õt illetné a céhmester tisztessége, azonban 10214 II, 1| céhmester tisztessége, azonban a tisztesség megadásának elvi 10215 II, 1| megadásának elvi akadálya volt. A takácsok védõszentje minden 10216 II, 1| fiatal korában kitanulta a sátorkészítés mesterségét, 10217 II, 1| országról országra hordozta a hit világosságát a világtalan 10218 II, 1| hordozta a hit világosságát a világtalan világban. Thibaut 10219 II, 1| pártot ütött ellene, mégpedig a lakodalma éjszakáján. Azért 10220 II, 1| menet nagyon megcsodálta azt a vízköpõ manót, amelyik a 10221 II, 1| a vízköpõ manót, amelyik a reimsi katedrális esõcsatornájáról 10222 II, 1| esõcsatornájáról lógatta a nyelvét a világba, vagy 10223 II, 1| esõcsatornájáról lógatta a nyelvét a világba, vagy mert a jó 10224 II, 1| nyelvét a világba, vagy mert a jó Isten próbára akarta 10225 II, 1| biztos, hogy hajnaltájban a démon odakuporodott az új 10226 II, 1| új férj fülébe. Az, abban a hitben, hogy Nicolette kér 10227 II, 1| tõle vizet - így hívták a menyecskét -, elkezdett 10228 II, 1| menyecskét -, elkezdett tapogatni a kancsó után, és nagyon meglepõdött, 10229 II, 1| kemény szarvacska került a kezébe.~- Én vagyok - hallott 10230 II, 1| tisztában volt vele, kinek a szarvát szorongatja, és 10231 II, 1| nagyon megnyugtatta. Ha a vendég a templom tetejérõl 10232 II, 1| megnyugtatta. Ha a vendég a templom tetejérõl jött, 10233 II, 1| akarsz tõlem? - kérdezte a különös szentet.~- Azt akarom, 10234 II, 1| gyertyát minden pénteken a tiszteletemre.~- Miért tegyem 10235 II, 1| hosszúaknak találta ugyan a védõszent körmeit, de ezt 10236 II, 1| ezt az észrevételét abban a pillanatban el is felejtette, 10237 II, 1| akkor nyújtotta ki álmában a kezét, és éppen urának a 10238 II, 1| a kezét, és éppen urának a szívére találta ejteni.~ 10239 II, 1| azonban az volt az elsõ dolga a mesternek, amint az álmot 10240 II, 1| amint az álmot kimosta a szemébõl, hogy elszaladt 10241 II, 1| szemébõl, hogy elszaladt a katedrálishoz, és megkereste 10242 II, 1| az elsõ tisztelendõt, aki a sekrestye ajtaján kilépett:~- 10243 II, 1| Atyám, miféle szent az?~A páter elnevette magát.~- 10244 II, 1| páter elnevette magát.~- Az a lógós nyelvû, Thibaut mester? 10245 II, 1| Thibaut mester? Az bizony maga a valóságos Belfegor.~- Aztán 10246 II, 1| Belfegor.~- Aztán mit tud ez a Belfegor?~- Az sok mindent 10247 II, 1| mindent tud, fiam, mert a bujaság ördöge.~- De hát 10248 II, 1| hát hogy kerül az ördög a templom tetejére?~- Õ is 10249 II, 1| teremtése, fiam - vont vállat a jó tisztelendõ -, s látod, 10250 II, 1| tisztelendõ -, s látod, ezen a helyen õ is Neki szolgál; 10251 II, 1| mocskosságot mûvel, hanem a tisztaságot munkálja.~A 10252 II, 1| a tisztaságot munkálja.~A takácsot egészen megnyugtatta 10253 II, 1| egészen megnyugtatta ez a felvilágosítás, s pénteken 10254 II, 1| aggodalom nélkül meggyújtotta a gyertyát a mûhely sarkába 10255 II, 1| meggyújtotta a gyertyát a mûhely sarkába állított 10256 II, 1| istenfélõ jó kereszténynek, a templomból sohasem hiányzott, 10257 II, 1| hiányzott, körmeneteken õ vitte a zászlót mint jó kiállású, 10258 II, 1| oltárterítõkkel õ látta el nemcsak a székesegyházat, hanem még 10259 II, 1| jámborságáért elnézték neki a bogarát, s az atyamesterséget 10260 II, 1| tagadták volna meg tõle a remekes takácsok, ha csak 10261 II, 1| egy szóval is megtagadja a bolondságát. Thibaut mester 10262 II, 1| szavatartó ember volt, s az volt a hite, hogy még az ördögnek 10263 II, 1| jó ördögnek adottat, aki a templom tetején lakik, nem 10264 II, 1| jó lélekkel elmondhatta a takács, hogy amit szerzett, 10265 II, 1| tallérokkal telt ládát, azt a maga szorgalmával és becsületességével 10266 II, 1| az Úristent, s Belfegor a szerzõdés megkötése után 10267 II, 1| csak öt év múlva ült megint a vánkosára. Akkor is jót 10268 II, 1| Franciaországot. Õfelsége, a király beleunt a szeretõibe, 10269 II, 1| Õfelsége, a király beleunt a szeretõibe, s azt vette 10270 II, 1| szeretõibe, s azt vette a fejébe, hogy õ uralkodni 10271 II, 1| akárhogy próbálták errõl a bolondságról lebeszélni 10272 II, 1| bolondságról lebeszélni a miniszterei. Ami a sok nagyeszû 10273 II, 1| lebeszélni a miniszterei. Ami a sok nagyeszû államférfinak 10274 II, 1| rongyosokkal, és az új találmányt a király lába elé fektette, 10275 II, 1| mondván:~- Uram, ezeken a festett lapokon együtt van 10276 II, 1| sohase lesz forradalom.~A király nagyon megszerette 10277 II, 1| király nagyon megszerette a kártyajátékot, s ezzel õ 10278 II, 1| Persze legjobban jártak a miniszterek, akik örömükben 10279 II, 1| utalványoztak ki az állampénztárból a reimsi takácsnak mint az 10280 II, 1| ahány kartonlapból állt a pakli kártya.~Thibaut mester 10281 II, 1| kártya.~Thibaut mester ezt a tömérdek kincset, amit nem 10282 II, 1| tömérdek kincset, amit nem a jó Istennek, hanem az ördögnek 10283 II, 1| ördögnek köszönhetett, mind a Nicolette asszony örömére 10284 II, 1| szánta. Lehet, hogy ezt is a Belfegor sugallatára cselekedte, 10285 II, 1| sincs kizárva, hogy csak a tulajdon szerelmes szívére 10286 II, 1| karcsúságnak, hogy mikor a reimsi szobrászok mintát 10287 II, 1| szobrászok mintát kerestek a Porte de Mars elé tervezett 10288 II, 1| nagyon rossznéven vették a többi reimsi takácsnék, 10289 II, 1| aminek piros szattyánból volt a sarka, amihez pedig királyi 10290 II, 1| királyi dekrétum szerint csak a király szeretõinek volt 10291 II, 1| asszonynak belefájósodott a szíve. Tenni azonban nem 10292 II, 1| ellene semmit, mert mikor a városbíró le akarta húzni 10293 II, 1| városbíró le akarta húzni a tilalmas papucsot a szépasszony 10294 II, 1| húzni a tilalmas papucsot a szépasszony lábáról, az 10295 II, 1| az pecsétes írást vett ki a kebelébõl, és nevetve dörgölte 10296 II, 1| kebelébõl, és nevetve dörgölte a városbíró orra alá:~- Tessék, 10297 II, 1| engedelemlevelem van rá.~S ha a városbíró olvasni tudott 10298 II, 1| ráismerhetett volna azon a kancellár aláírására, akinek 10299 II, 1| aláírására, akinek jussa volt a király aláírását hamisítani, 10300 II, 1| tudott írni.~De nemcsak a reimsi takácsnék mozgolódtak, 10301 II, 1| takácsnék mozgolódtak, hanem a reimsi takácsok is, különösen 10302 II, 1| reimsi takácsok is, különösen a hajlottabb korúak. Thibaut 10303 II, 1| Mitévõk legyenek akkor a roskadt inú öreg takácsok, 10304 II, 1| öreg takácsok, akiknek már a tejbegrízbe is beletörik 10305 II, 1| tejbegrízbe is beletörik a foga!~Valószínû, hogy az 10306 II, 1| felháborodás, amely egyesítette a férfiakat és nõket, elõbb-utóbb 10307 II, 1| elõbb-utóbb nyakát szegte volna a mesteréknek, ha Nicolette 10308 II, 1| asszony elejét nem veszi a társadalmi igazságszolgáltatásnak 10309 II, 1| mester szerelme legyõzte a természet törvényét. Felöltöztette 10310 II, 1| törvényét. Felöltöztette a halottat legszebb brokátruhájába, 10311 II, 1| hordozta egyik szobából a másikba, délben asztalhoz 10312 II, 1| bontott neki, hideg két kezét a magáéba kulcsolta, megimádkoztatta 10313 II, 1| megimádkoztatta Miasszonyunkhoz, a Boldogságoshoz, megcsókolta 10314 II, 1| Boldogságoshoz, megcsókolta a homlokát, betakargatta a 10315 II, 1| a homlokát, betakargatta a pehelypaplannal, reggelig 10316 II, 1| megkoccant az ablak. Mire a mester fölkapta a fejét, 10317 II, 1| Mire a mester fölkapta a fejét, már ott ült az ágy 10318 II, 1| és olyan pirosan izzott a szilvamagszeme, hogy megszínesedett 10319 II, 1| hogy megszínesedett tõle a halott arca.~- Látod-e, 10320 II, 1| Látod-e, cimbora? - vigyorgott a takácsra.~- Az én szerelmem 10321 II, 1| szerelmem teszi ezt - emelte fel a fejét nem minden büszkeség 10322 II, 1| itt segíteni? - sóhajtott a takács.~- Ha akarod, visszakaphatod 10323 II, 1| szeme.~- Ezt? Nicolette-et? A legszebb asszonyt, a leghûbb 10324 II, 1| Nicolette-et? A legszebb asszonyt, a leghûbb asszonyt? - esett 10325 II, 1| asszonyt? - esett térdre a férj.~- Azt - nyújtotta 10326 II, 1| Azt - nyújtotta Belfegor a kezét. - De jól vigyázz, 10327 II, 1| amilyennek meghalt, de te ebben a pillanatban hatvanévessé 10328 II, 1| Ha tíz keze lett volna a mesternek, mind a tízzel 10329 II, 1| volna a mesternek, mind a tízzel kapott volna az ördög 10330 II, 1| fölé. Már akkor besütött a hajnal piros lámpása az 10331 II, 1| piros lámpása az ablakon. A szép takácsné elsikoltotta 10332 II, 1| és odakapott az állához. A mosolygásán megérezte, hogy 10333 II, 1| hosszú, szürke szakálla. A fejéhez kapott, s azt találta, 10334 II, 1| Illetve semmit se talált, mert a haja költözködött le szakállnak. 10335 II, 1| olyan rozsdásnak találta a hangját, hogy maga se ismert 10336 II, 1| Én vagyok, drága szívem, a te szerelmes urad, aki a 10337 II, 1| a te szerelmes urad, aki a magam fiatalságával váltottalak 10338 II, 1| fiatalságával váltottalak vissza a haláltól.~Kireggeledett, 10339 II, 1| Kireggeledett, mire végére ért a történetnek, amibe õ belepirosodott, 10340 II, 1| illetõdve, hogy több volt a könnye, mint a csókja. Térden 10341 II, 1| több volt a könnye, mint a csókja. Térden állva fogadkozott, 10342 II, 1| fel, hanem örömre. Örülj a ruhádnak, a szép cipõdnek...~ 10343 II, 1| örömre. Örülj a ruhádnak, a szép cipõdnek...~Nicolette 10344 II, 1| semmi cifraságnak, csak a csudatevõ édes urának.~- 10345 II, 1| beesteledik, itthagyjuk a házat, s nem viszünk el 10346 II, 1| tarisznya aranyat. Tudok én a környéken egy falut, ahol 10347 II, 1| gondolod, hogy ne mennék a halálba azzal, aki visszahozott 10348 II, 1| tarisznya aranyat akasztott a nyakába, hanem kettõt. És 10349 II, 1| kettõt. És éltek örömben a szép falusi kastélyban egy 10350 II, 1| csak sajnálom mégis, hogy a szép brokátruhámat is el 10351 II, 1| brokátruhámat is el nem hoztuk a régi házból, abban bizonyosan 10352 II, 1| jobban tetszenék neked.~A takács még azon az éjszakán 10353 II, 1| beszökött Reimsbe, meghozta a brokátruhát, és még tízszer 10354 II, 1| átnyalábolta Nicolette asszony a mestert:~- Jaj, édes uram, 10355 II, 1| volna benne az asszonyát.~A harmadik héten nagy sokadalom 10356 II, 1| héten nagy sokadalom volt a falu piacán, egy vándormuzsikus 10357 II, 1| egy vándormuzsikus fújta a klarinétot, azt ugrálták 10358 II, 1| klarinétot, azt ugrálták körül a mindkét nemen lévõ fiatalok.~- 10359 II, 1| volna már megpezsdíteni a lábamba aludt vért.~- Azt 10360 II, 1| kettõig, akkor kiszólt a szépasszonynak:~- Gyere 10361 II, 1| édes asszonyom, tudod, a jóból is megárt a sok.~A 10362 II, 1| tudod, a jóból is megárt a sok.~A törõdött öreg hangot 10363 II, 1| a jóból is megárt a sok.~A törõdött öreg hangot foszlányokra 10364 II, 1| hangot foszlányokra tépte a szél. A peckes dragonyos, 10365 II, 1| foszlányokra tépte a szél. A peckes dragonyos, aki a 10366 II, 1| A peckes dragonyos, aki a szép Nicolette-tel járta 10367 II, 1| szép Nicolette-tel járta a gigue-et, megkérdezte tõle:~- 10368 II, 1| Kicsoda? - pittyesztette el a száját a szépasszony. - 10369 II, 1| pittyesztette el a száját a szépasszony. - Az a nyeszlett, 10370 II, 1| száját a szépasszony. - Az a nyeszlett, vén pemete? Örülök, 10371 II, 1| nem látnád? - kacsintott a katona.~- Képpel se fordulnék 10372 II, 1| szövetkeznél össze velem - nézett a szemébe Nicolette a táncosának.~ 10373 II, 1| nézett a szemébe Nicolette a táncosának.~Azzal szépen 10374 II, 1| Azzal szépen kitáncoltak a piacról, s mire Thibaut 10375 II, 1| Thibaut mester lekattyogott a házból, akkorára elfordultak 10376 II, 1| Utánuk, utánuk! - kiabálta a takács, s a falusiak csakugyan 10377 II, 1| kiabálta a takács, s a falusiak csakugyan neki 10378 II, 1| eredtek az üldözésnek, de mire a nyomukba értek, már akkorra 10379 II, 1| már akkorra lefogták õket a reimsi poroszlók. A takács 10380 II, 1| õket a reimsi poroszlók. A takács pedig benyitott a 10381 II, 1| A takács pedig benyitott a városbíróhoz.~- Thibaut 10382 II, 1| mondta neki. - Hívd össze a tanácsurakat meg a fõtisztelendõ 10383 II, 1| össze a tanácsurakat meg a fõtisztelendõ papságot, 10384 II, 1| aminõt még nem hallott a világ.~A tiszteletre méltó 10385 II, 1| még nem hallott a világ.~A tiszteletre méltó gyülekezet 10386 II, 1| gyülekezet végighallgatta a történetet, s nem gyõzött 10387 II, 1| némber lelke üdvösségét.~A gyülekezet úgy rendelkezett, 10388 II, 1| úgy rendelkezett, ahogy a takács kívánta. Nicolette 10389 II, 1| kívánta. Nicolette asszonyt a terem közepére állították. 10390 II, 1| közepére állították. Baljára a dragonyost parancsolták. 10391 II, 1| vissza húsz esztendõm árán a halál karjaiból? Akarod-e 10392 II, 1| Akarod-e nekem nyújtani a kezedet, hogy éljünk együtt 10393 II, 1| Nicolette asszony pedig a dragonyos nyakát átölelvén, 10394 II, 1| igazságot köztünk Miasszonyunk, a reimsi Szent Szûz! - kiáltotta 10395 II, 1| mint Szent Pál apostol a reimsi takácsok céhzászlaján.~ 10396 II, 1| Nicolette asszony abban a percben zörgõs csonttá és 10397 II, 1| rothadássá omlott szét, amit a dragonyos utálkozva törölt 10398 II, 1| akadálya nem volt annak, hogy a reimsi takácsok megválasszák 10399 II, 1| céhjük atyamesterévé. Ebben a minõségben - vezeklésül 10400 II, 1| történetét, s azt felfüggesztette a székesegyház falára, Szent 10401 II, 1| székesegyház falára, Szent Pálnak, a takácsok védõszentjének 10402 II, 1| védõszentjének oltára mellett.~A gobelin elégett a nagy háborúban, 10403 II, 1| mellett.~A gobelin elégett a nagy háborúban, de a történetet, 10404 II, 1| elégett a nagy háborúban, de a történetet, mielõtt feledésbe 10405 II, 1| német példán demonstrálták a zsarnokot, a németeknek 10406 II, 1| demonstrálták a zsarnokot, a németeknek francián, a franciáknak 10407 II, 1| a németeknek francián, a franciáknak angolon.) Úgylehet, 10408 II, 1| angolon.) Úgylehet, megéri még a világ azt az idõt, mikor 10409 II, 1| Muradot úgy ajánlják be a fogékony gyermeki léleknek, 10410 II, 1| komor ábrázattya - írta haza a fényes portáról az öreg 10411 II, 1| Toldalaghi erdélyi követ.~A nagyúr valóban hadakozott 10412 II, 1| egész világgal, folyatta a vért perzsa, orosz, lengyel, 10413 II, 1| senki ellen se viselt, mint a saját népe ellen. A magyar 10414 II, 1| mint a saját népe ellen. A magyar és a német lexikonok 10415 II, 1| népe ellen. A magyar és a német lexikonok huszonötezerre 10416 II, 1| és abból kétszázat ennek a nagy államférfinak szentel. 10417 II, 1| nem restellt utánanézni a nevezetes padisah viselt 10418 II, 1| segített át az Alsiráth hídján a tubafa alá.~A tárgyilagos 10419 II, 1| Alsiráth hídján a tubafa alá.~A tárgyilagos történetírás 10420 II, 1| kénytelen megállapítani, hogy a nagyúr nem mindig saját 10421 II, 1| mindig saját kezûleg csinálta a rendet. Végre is egy szultánnak 10422 II, 1| volt, mint alattvalóinak a fejét elcsapkodni. Elkerülhetetlen 10423 II, 1| Elkerülhetetlen volt segítségül venni a hóhért is, akinek a nevét 10424 II, 1| venni a hóhért is, akinek a nevét még Hammer-Purgstall 10425 II, 1| idõben mégiscsak õ viselte a legfontosabb miniszteri 10426 II, 1| kaszinedárokat. Az ökörbõrbe varrás, a szurokba fõzés, s a mozsárba 10427 II, 1| varrás, a szurokba fõzés, s a mozsárba törés és az államrend 10428 II, 1| kezûleg statuált példát a szultán. Elég gyakran megesett, 10429 II, 1| Elég gyakran megesett, hogy a dívánban - így hívták a 10430 II, 1| a dívánban - így hívták a koronatanácsot - az országnagyok 10431 II, 1| országnagyok eszmecseréjének a hóhér vetett véget, aki 10432 II, 1| állandóan inspekciót tartott a bíbor superlátok mögött. 10433 II, 1| mögött. Volt úgy is, hogy a nagyúr szíve megesett hû 10434 II, 1| kivette fáradt kezébõl a pallost, és õ maga szedte 10435 II, 1| pallost, és õ maga szedte le a dívánülõ pasák turbános 10436 II, 1| neveznek, vakmerõen kikerülte a halálos biztonsággal célzó 10437 II, 1| szénásszekér állította meg, s a szultán nem dühöngött, egy 10438 II, 1| megõrzésével eresztett nyilat a parasztba, mégpedig messzirõl, 10439 II, 1| messzirõl, és szalajtotta a szárnysegédjét, hogy vágja 10440 II, 1| szárnysegédjét, hogy vágja le a fejét az istentelennek.~- 10441 II, 1| Mash’ Allah - tért vissza a szolga -, nem kell oda kés, 10442 II, 1| nem kell oda kés, ahol a padisah nyila járt, tökéletes 10443 II, 1| csak külterületen érhették a fényes ábrázatú urat. Sztambul 10444 II, 1| Egyszer, amikor lóháton a drinápolyi híd felé közeledett, 10445 II, 1| kolduló dervis ijedtében a híd alá bújt. Az egyiknek 10446 II, 1| egyiknek azonban kilátszott a hegyes süvege, a ló megbokrosodott 10447 II, 1| kilátszott a hegyes süvege, a ló megbokrosodott és levetette 10448 II, 1| levetette urát. Egy órát kapott a harminc hadsi, hogy elimádkozhassa 10449 II, 1| hadsi, hogy elimádkozhassa a Koránból a Yes szúrát, a 10450 II, 1| elimádkozhassa a Koránból a Yes szúrát, a haldoklók 10451 II, 1| a Koránból a Yes szúrát, a haldoklók imádságát, belefoglalván 10452 II, 1| imádságát, belefoglalván abba a kalifát is - aki igen sokat 10453 II, 1| alatt mindig morzsolgatta a nagyszemû alabástrom-olvasót 10454 II, 1| nagyszemû alabástrom-olvasót a hóhérkézre adottak lelkiüdvéért. ( 10455 II, 1| császár is így mondatta a misék százait Zrínyiért 10456 II, 1| és Frangepánért - futotta a kincseikbõl.) S egy óra 10457 II, 1| fejetlen dervis hirdette a drinápolyi hídon az izlám 10458 II, 1| azonban sohase vette vérét a szultán, mert az nem illett 10459 II, 1| csak vízbe fojtatta, mint a kutyakölyköket, mert így 10460 II, 1| asszonyt azért hajigáltatott a Boszporusba, mert cicamacáztak, 10461 II, 1| cicamacáztak, danoltak és nevettek a réten. Ez a szultán csak 10462 II, 1| és nevettek a réten. Ez a szultán csak a csöndet szerette. 10463 II, 1| réten. Ez a szultán csak a csöndet szerette. Épp azért 10464 II, 1| csöndet szerette. Épp azért a piacon se tûrte, hogy két 10465 II, 1| szóba álljon egymással. Akit a kavaszok trécselésen kaptak, 10466 II, 1| trécselésen kaptak, annak a talpára vertek. Visszaesõ 10467 II, 1| Visszaesõ bûnösnek megpörkölték a nyelvét. Naplemente után 10468 II, 1| házban el kellett fújni a pilácsot, mert sötétben 10469 II, 1| mert sötétben nem esik jól a beszélgetés, s aki nem beszélget, 10470 II, 1| Sztambulnak, azt bezáratta, mind a háromszázat. Mégpedig úgy, 10471 II, 1| háromszázat. Mégpedig úgy, hogy a tilalmat lehetetlen volt 10472 II, 1| maradt egyéb köpködõjük, csak a borbélymûhely, amely minden 10473 II, 1| minden idõkben melegágya volt a honfibúnak és a forradalomnak. 10474 II, 1| melegágya volt a honfibúnak és a forradalomnak. Murad szultán 10475 II, 1| errõl is. Megparancsolta a borbélyoknak, hogy csak 10476 II, 1| csak egyesével eresszék be a vendéget. Amelyik borbélynak 10477 II, 1| találtatott egyszerre, annak a tulajdon feje tétetik a 10478 II, 1| a tulajdon feje tétetik a réztányérba, s a boltajtó 10479 II, 1| tétetik a réztányérba, s a boltajtó fölé állíttatik 10480 II, 1| maradt az utókorra. S ez a szultán nem volt se féleszû, 10481 II, 1| szerzõdéseket kötött azokkal a kollégáival, akiket hol 10482 II, 1| kutyától-szakadt - kérdezte tõle a szultán -, hogy te engem 10483 II, 1| azon engem megvásárolsz?~A csavargó, akinek még mindig 10484 II, 1| nem akartak szót fogadni a lábai, elõhúzott a rongyai 10485 II, 1| fogadni a lábai, elõhúzott a rongyai közül egy borosüveget, 10486 II, 1| vigyorogva meglötyögtette a szultán elõtt:~- Mit tudom, 10487 II, 1| se én mondtam, hanem ez a folyékony arany, amely többet 10488 II, 1| folyékony arany, amely többet ér a világ minden kincsénél, 10489 II, 1| mert ez szultánt csinál a csavargóból, és hõssé teszi 10490 II, 1| hiszed, tegyél vele próbát.~A szultánt elképesztette ez 10491 II, 1| üveget, megitta egy csöppig a csavargó borát, és rögtön 10492 II, 1| látnivaló, hogy nem volt ez a szultán bolond ember, csak 10493 II, 1| e földön. Ez benne volt a kalifák hivatalos címében, 10494 II, 1| nagyon komolyan vette ezt a címet. Õ is úgy akarta üdvözíteni 10495 II, 1| kivette alattvalói szájából a pipát. Elõször megzsinegeltette 10496 II, 1| Elõször megzsinegeltette a tutun-basit, aztán eltiltotta 10497 II, 1| az ottomán birodalomban a dohányzást, mint az ördög 10498 II, 1| mint az ördög találmányát. A pipafüst veszedelmes dolog, 10499 II, 1| dolog, még rosszabb, mint a kávé, mert ez még a magános 10500 II, 1| mint a kávé, mert ez még a magános embert is rendbontó