| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
14001 II, 3| menten ráismertem volna a csizmafejbõl kerekített 14002 II, 3| most is az volt, amelyikben a háború elõtt gázolta az 14003 II, 3| gázolta az õsök csontjait.~A hangja aztán még a nevét 14004 II, 3| csontjait.~A hangja aztán még a nevét is eszembe juttatta. 14005 II, 3| eszembe juttatta. Ez már az a bizodalmas pusztai hang 14006 II, 3| pusztai hang volt, amit a rekvirálós világban nem 14007 II, 3| rekvirálós világban nem hozott be a városba. Le is tettem rá 14008 II, 3| Le is tettem rá mindjárt a kezembõl a reggeli lapot.~- 14009 II, 3| tettem rá mindjárt a kezembõl a reggeli lapot.~- Adjon Isten, 14010 II, 3| mondja az újság? Zavari-e mán a török a némötöt?~Megadtam 14011 II, 3| újság? Zavari-e mán a török a némötöt?~Megadtam neki a 14012 II, 3| a némötöt?~Megadtam neki a diplomáciai fölvilágosítást 14013 II, 3| diplomáciai fölvilágosítást a maga nyelvén.~- Nem zavari, 14014 II, 3| löhet tovább kitûrni ezt a röttenetösségöt. Valami 14015 II, 3| kéröm szépen, hogy most mán a városi népek lábárul is 14016 II, 3| népek lábárul is lekócosodik a csizma.~- Le ugye? - bólintottam 14017 II, 3| Mögnéztem az elõbb ezt a fényös templomot, misén 14018 II, 3| akárkinek, hát csak mögálltam a szentöltvíztartó mellett, 14019 II, 3| Úrfölmutatáskor letérdepöltek a népek, nem láttam én ott 14020 II, 3| amelyiknek lukas ne lött volna a talpa. Fordult velem egyet 14021 II, 3| talpa. Fordult velem egyet a világ, no, mondok, mégiscsak 14022 II, 3| mondja, hogy meg ne hallja - a német.~- Hallja-e? Levelet 14023 II, 3| Hallja-e? Levelet köllene írni a török császárnak.~- Minek, 14024 II, 3| Minek, bácsikám? - nézek a mély ráncok közé bújt öreg 14025 II, 3| hejnye”.~- Hát. Üsmeri tán a Jajhalmát, akit Bojárdahalmának 14026 II, 3| hívnak. Mert így nevezték a török császár lányát is, 14027 II, 3| Az is régen lehetett.~- A nagyapám idejibe, vagy tán 14028 II, 3| régebben. Még akkor nem ez a mostani török császár létözött, 14029 II, 3| létözött, hanem ennek is a nagyapja. Itt volt akkor 14030 II, 3| nagyapja. Itt volt akkor a fõvárosuk a törököknek, 14031 II, 3| Itt volt akkor a fõvárosuk a törököknek, Ötömösben. Emitt 14032 II, 3| lakott, beleszeretött ebbe a Bojárdába. Sírt-rítt a lány, 14033 II, 3| ebbe a Bojárdába. Sírt-rítt a lány, istenködött a török 14034 II, 3| Sírt-rítt a lány, istenködött a török õrnagy, de a török 14035 II, 3| istenködött a török õrnagy, de a török császár azt mondta, 14036 II, 3| csinált magának, ki is adta a lelkit abban a minutomban. 14037 II, 3| ki is adta a lelkit abban a minutomban. Olyan igaz, 14038 II, 3| van. Hát azt temették ide a Jajhalomba, kilenc kád aranyat 14039 II, 3| nem tudtam kitûrni, amit a szegénységnek ki köll állni.~ 14040 II, 3| állni.~Aggóskodva néztem a szegény, rongyos öreg embert, 14041 II, 3| rongyos öreg embert, míg a szivarosdoboz fenekén markolásztam.~- 14042 II, 3| Jaj, bácsikám, de ebben a házban is nagy ám most a 14043 II, 3| a házban is nagy ám most a szegénység. Nemigen bírok 14044 II, 3| eleget tenni magának ezért a hírmondásért.~A lekussadt 14045 II, 3| magának ezért a hírmondásért.~A lekussadt öreg vállak kiegyenesedtek, 14046 II, 3| Aztat pedig ne gondolja a tekintetös úr, hogy nini, 14047 II, 3| tán ezért vagy azért. Csak a hazát akarom én fölkarolni, 14048 II, 3| ha mán úgy maradt, mint a szödött szõlõ, aki mellül 14049 II, 3| szödött szõlõ, aki mellül még a karót is ellopkodták. Nincs 14050 II, 3| mán itt más segítség, csak a török császár.~Magam is 14051 II, 3| de hát mért kell ehhez a török császár? Hiszen mink 14052 II, 3| mink is kiáshatnánk tán a kincset a magunk földjébõl.~ 14053 II, 3| kiáshatnánk tán a kincset a magunk földjébõl.~Öreg Küsmödi 14054 II, 3| Öreg Küsmödi megcsóválja a fejét. Nem helyesli a beszédet.~- 14055 II, 3| megcsóválja a fejét. Nem helyesli a beszédet.~- Jaj, tudja, 14056 II, 3| mert úgy tötte az apám a testamentomot, hogy olyan 14057 II, 3| testamentomot, hogy olyan ne nyúljon a kincshöz, akinek jussa nincs 14058 II, 3| ítélöm, hogy ahhoz csak a török császárnak van jussa.~ 14059 II, 3| Küsmödivel, hogy még ma megteszem a jelentést a török császárnak. 14060 II, 3| ma megteszem a jelentést a török császárnak. S ehol 14061 II, 3| neki, hogy küldje hamar a kincstartó basáját, ásassa 14062 II, 3| ásassa föl rettentõ sebesen a Bojárdahalmát, mert ezt 14063 II, 3| nem lehet tovább kibírni.~A folyosón elpattyognak a 14064 II, 3| A folyosón elpattyognak a csizmából származott papucsok, 14065 II, 3| most igen nagy sarc van a béllegbe, a nehézség essön 14066 II, 3| nagy sarc van a béllegbe, a nehézség essön belé, aki 14067 II, 3| Attila jelentkezik~Ha a fejem elütik, se tudok ráemlékezni, 14068 II, 3| vagy tizenöt esztendeje. A csókai iskolában vizsgáztat 14069 II, 3| ki volt Átilla? - kérdi a gyereket.~A gyerek csak 14070 II, 3| Átilla? - kérdi a gyereket.~A gyerek csak tátog. Súgnak 14071 II, 3| csak tátog. Súgnak neki a háta mögül a tudósabbak:~- 14072 II, 3| Súgnak neki a háta mögül a tudósabbak:~- Átilla hun 14073 II, 3| Átilla hun király vót...~A gyereknek fölcsillan a szeme. 14074 II, 3| A gyereknek fölcsillan a szeme. Kivágja bátran:~- 14075 II, 3| különben se én csináltam, hanem a csókai pap, annak pedig 14076 II, 3| mint rabonbán jön vissza a hadak útján. (Legalábbis 14077 II, 3| az Ukko pohara benne lesz a tarisznyájában.) Hát akkor 14078 II, 3| Húsz esztendeje áskálok a határban, de a hun király 14079 II, 3| esztendeje áskálok a határban, de a hun király még egyszer se 14080 II, 3| program szerint kereste a nagy királyt, és meg is 14081 II, 3| talált, annak rá is volt írva a koporsójára, hogy Hic jacet 14082 II, 3| újságban.~Hát ez nem szép a nagyúrtól. Egyik helyen 14083 II, 3| példányban is elõkerülni, a másikon meg egyben sem - 14084 II, 3| királyhoz méltó tempó. De a Világ Pörölye még tovább 14085 II, 3| Pörölye még tovább is viszi a velem való kötözködést. 14086 II, 3| velem való kötözködést. Még a népének is megtiltotta, 14087 II, 3| hun csontok kerülnek elõ a magyar földbõl. Hiszen régebben 14088 II, 3| más nációk is találkoztak a föld alatt. Germánok, szarmaták, 14089 II, 3| akik itt botlottak bele a sírjuk gödribe. Különösen 14090 II, 3| sírjuk gödribe. Különösen a jazigokat kedveltük a följebb 14091 II, 3| Különösen a jazigokat kedveltük a följebb való esztendõben, 14092 II, 3| följebb való esztendõben, a Duna-Tisza közt. Akivel 14093 II, 3| voltunk azok, akik elnyomtuk a nemzetiségi kisebbségeket.~ 14094 II, 3| kisebbségeket.~De hát változik a divat, lemúlt a dicsõség 14095 II, 3| változik a divat, lemúlt a dicsõség a jazigokról, és 14096 II, 3| divat, lemúlt a dicsõség a jazigokról, és most a hunokra 14097 II, 3| dicsõség a jazigokról, és most a hunokra virradt föl. Úgy 14098 II, 3| virradt föl. Úgy elszaporodtak a maradék magyar földben, 14099 II, 3| magyar földben, hogy ha a föld fölött volnának annyian, 14100 II, 3| volnának annyian, akkor a szomszédaink öten hatfelé 14101 II, 3| mondom, hogy nem örülök a dolognak, ilyent nem is 14102 II, 3| mondani, és különben is a romantika mindenütt szép, 14103 II, 3| mindenütt szép, de legszebb a régészetben. Aztán meg én 14104 II, 3| vallanom, hogy mióta beütött a hun divat, azóta én nagyon 14105 II, 3| szaktekintetben.~- Ugyan! - néz össze a hátam mögött a lelkes ifjabb 14106 II, 3| néz össze a hátam mögött a lelkes ifjabb nemzedék. - 14107 II, 3| szamár már az öreg, nem halad a korral, nincs módszere.~ 14108 II, 3| személyesen, csak követet küldött. A koporsó mégiscsak gátolja 14109 II, 3| mégiscsak gátolja az embert a mozgási szabadságában, még 14110 II, 3| mint Attila.~Kis õsz ember a hun király követe, Sátor 14111 II, 3| az írásból. - Kint hagyta a folyosón?~- Nem, dehogy - 14112 II, 3| folyosón?~- Nem, dehogy - rázta a fejét -, még a vízbe van.~- 14113 II, 3| dehogy - rázta a fejét -, még a vízbe van.~- Persze, persze, 14114 II, 3| vízbe van.~- Persze, persze, a Tiszában, ugye?~- Igönis 14115 II, 3| kéröm, Gyevi mellett van, a Tiszában.~- Látta kend, 14116 II, 3| kéröm, nem én láttam, hanem a két körösztfiam. Rajta is 14117 II, 3| körösztfiam. Rajta is álltak a koporsón, mert ki volt a 14118 II, 3| a koporsón, mert ki volt a vége a vízbül. Ráhúztak 14119 II, 3| koporsón, mert ki volt a vége a vízbül. Ráhúztak a kanászbottal, 14120 II, 3| vége a vízbül. Ráhúztak a kanászbottal, de osztán 14121 II, 3| Átillát, mögképzött elõttünk a koporsó, oszt azúta se éjjelünk, 14122 II, 3| kiszûvesködne, mögmutatnánk magának a tötthelyet.~- Bent a vízben?~- 14123 II, 3| magának a tötthelyet.~- Bent a vízben?~- Ott ám, kéröm. 14124 II, 3| kéröm. Most ugyan magos a Tisza, de a kánikula majd 14125 II, 3| ugyan magos a Tisza, de a kánikula majd mögapaszti. 14126 II, 3| Akkor már nem lössz több a víz olyan négyméterösnél.~- 14127 II, 3| vaspiszkafával mögdöfködjük a Tisza fenekit. Ahun koppan, 14128 II, 3| fenekit. Ahun koppan, ott a koporsó.~No, azt hiszem, 14129 II, 3| el kell ismerni, hogy ez a legmodernebb ásatási módszer. 14130 II, 3| Örömemben meg is kínáltam a gyevi régészt egy valóságos 14131 II, 3| hajolt hozzám bizodalmasan a követ. - Hanem, hallja-e, 14132 II, 3| Egy kis jutalom köllene a Lajcsinak mög a Fercsinek.~- 14133 II, 3| köllene a Lajcsinak mög a Fercsinek.~- Hát azok meg 14134 II, 3| azok meg kicsodák?~- Nene, a körösztgyerökök. Tudja, 14135 II, 3| körösztgyerökök. Tudja, a nyomravezetésért.~- Tudom 14136 II, 3| el, csak megbiccentette a fejét.~- Nagyon sarcolhatta 14137 II, 3| fejét.~- Nagyon sarcolhatta a népeket az az Átilla.~- 14138 II, 3| már mindegy - vágtam elébe a történetfilozófiai fejtegetéseknek. - 14139 II, 3| történetfilozófiai fejtegetéseknek. - A fõ az, hogy van ezüstkoporsó 14140 II, 3| aranykoporsót adnánk jutalmul a Lajcsinak meg a Fercsinek?~- 14141 II, 3| jutalmul a Lajcsinak meg a Fercsinek?~- Sokallom - 14142 II, 3| Sokallom - kapta föl a fejét Sátor Sándor mint 14143 II, 3| mondom -, hát akkor legyen a kendé az aranykoporsó.~- 14144 II, 3| aranykoporsó.~- Oszt maga beéri a vassal? - csodálkozott Sándor.~- 14145 II, 3| be - erõsködtem. - Tudja, a múzeumnak az is jó.~- No, 14146 II, 3| adóbeszödõ nem lött - fejezte be a tárgyalást Attila követe, 14147 II, 3| majd hírt ád, ha meglappad a Tisza.~Kisvártatva azonban 14148 II, 3| Eselovics-Palacsivinyinak. (Rövidség okából a pallérozottabb nyelvû magyarok 14149 II, 3| magyarok csak így mondják a Pallavicinit.) Mert az bizonyosan 14150 II, 3| Kincsásás halottal~Imre a semlyékben bajmolódott a 14151 II, 3| a semlyékben bajmolódott a malacokkal, mikor a csõsz 14152 II, 3| bajmolódott a malacokkal, mikor a csõsz odahujántott neki:~- 14153 II, 3| Mán mögént vizslatik.~- A szõlõt?~- Azt.~- Kicsodák?~- 14154 II, 3| Kicsodák?~- Mögént azok. A két úrforma.~- Az Istenüket! - 14155 II, 3| Istenüket! - vágta Imre a szárvágót mérgesen a malacok 14156 II, 3| Imre a szárvágót mérgesen a malacok közé, noha nem õrájuk 14157 II, 3| noha nem õrájuk haragudott. A malacot arra teremtette 14158 II, 3| turkálódzik itt már megint a két úrforma? Három hét óta 14159 II, 3| negyedszer ténferegnek itt a kórságosak, a nyavalya törje 14160 II, 3| ténferegnek itt a kórságosak, a nyavalya törje ki õket.~ 14161 II, 3| egyik úrforma én vagyok, a másik Kotormány János, a 14162 II, 3| a másik Kotormány János, a szolgám. Csakugyan negyedszer 14163 II, 3| negyedszer taposkáljuk már a kis partszõlõt, ahol húsz 14164 II, 3| az öregjét bõrszivarral, a sarjúját cigaretlivel.~A 14165 II, 3| a sarjúját cigaretlivel.~A szilvafa körül rugdossuk 14166 II, 3| szilvafa körül rugdossuk a homokot, mikor Imre a csõsszel 14167 II, 3| rugdossuk a homokot, mikor Imre a csõsszel odaér a pászta 14168 II, 3| mikor Imre a csõsszel odaér a pászta végére. Megállnak, 14169 II, 3| szavukat hozzámig kapja a szél. „Mit sanyargatik az 14170 II, 3| sanyargatik az embört?” „A nehézség üsse mög üket.” „ 14171 II, 3| Ha én mondom, nem löhet a gránicon.”~Ezt a tilalmat 14172 II, 3| nem löhet a gránicon.”~Ezt a tilalmat a csõsz mondja, 14173 II, 3| gránicon.”~Ezt a tilalmat a csõsz mondja, nagy fönnhangon, 14174 II, 3| miközben elõkotorássza a pipát, és úgy tapogat a 14175 II, 3| a pipát, és úgy tapogat a dohányzacskó után, mint 14176 II, 3| felejtette. Imre húzza ki a magáét az ingderékból.~- 14177 II, 3| lep most már meg, mikor a csõsz odaoldalog hozzám, 14178 II, 3| és mi jussom van nekem a gránicon kereskedni?~- Mert 14179 II, 3| kereskedni?~- Mert ottan már a szervök az urak! - biccent 14180 II, 3| szervök az urak! - biccent a nyárfák felé, ahol csakugyan 14181 II, 3| olyan terület, ahol csak a nyúl gyüszmékelhet igazolvány 14182 II, 3| nélkül, húsz kilométerre a szegedi várostul.~Nekem 14183 II, 3| van csavarva. Fölteszem a szemüveget, és a freiburgi 14184 II, 3| Fölteszem a szemüveget, és a freiburgi német boltos levelét 14185 II, 3| német boltos levelét átadom a hivatalos embernek.~- Tessék, 14186 II, 3| igazolvány. Hogy hívják kendet?~A hang a lehetõ legszigorúbb, 14187 II, 3| Hogy hívják kendet?~A hang a lehetõ legszigorúbb, ami 14188 II, 3| tökéletesebb bumbus akarok lenni. A noteszt is elõveszem meg 14189 II, 3| már, hogy hívják kendet?~A hivatalos ember nyel egyet, 14190 II, 3| Rókus... így ni - írom fel a nevet, és nagyobb ijedelem 14191 II, 3| plajbásszal. Igaz, hogy a télen errõl sok szóbeszéd 14192 II, 3| errõl sok szóbeszéd lesz a disznótorokon, és Putyi 14193 II, 3| Putyi Császár Rókust még a halála óráján is nyugtalanságban 14194 II, 3| hogy miért is írhatott ez a városi úr az õ neve mellé 14195 II, 3| piros keresztet - de hát a cél szentesíti az eszközöket. 14196 II, 3| szentesíti az eszközöket. Íme, a hivatalos ember most már 14197 II, 3| hivatalos ember most már letett a hatalmaskodásról, és csak 14198 II, 3| rábeszéléssel akar levenni a lábamról. Hiába, a hivatalos 14199 II, 3| levenni a lábamról. Hiába, a hivatalos metódus mindenütt 14200 II, 3| hallja, mert nem ebben a szõlõben van elrejtve a 14201 II, 3| a szõlõben van elrejtve a kincs.~- Nem?~- Nem hát. 14202 II, 3| kincs.~- Nem?~- Nem hát. A majsi partban van.~- Hogy 14203 II, 3| látta, mikor fölvetõdzött a lángja. Aztán mög az a jelönsége 14204 II, 3| fölvetõdzött a lángja. Aztán mög az a jelönsége is mögvan, hogy 14205 II, 3| Imrének is mosolygásra moccan a bajusza vége. A csõsznek 14206 II, 3| mosolygásra moccan a bajusza vége. A csõsznek bátorítóan villan 14207 II, 3| csõsznek bátorítóan villan rá a szeme. „Ne félj, testvér, 14208 II, 3| testvér, már most lóvá töszöm a garabonciást!”~Visszaadja 14209 II, 3| garabonciást!”~Visszaadja a német levelet, és tisztességtudóan 14210 II, 3| akar tisztölni, elvezetöm a tötthelyre.~- A majsi partra?~- 14211 II, 3| elvezetöm a tötthelyre.~- A majsi partra?~- Csakis.~- 14212 II, 3| itt addig. Mennyire van az a majsi part?~- Kinek hogy - 14213 II, 3| Kinek hogy - méreget a szemivel a csõsz. - Magának 14214 II, 3| hogy - méreget a szemivel a csõsz. - Magának löhet olyan 14215 II, 3| megyünk, csak tíz lépést, a tanya végéig. Onnan már 14216 II, 3| úgy fordulunk vissza, hogy a csõsznek nem rövidszivar 14217 II, 3| csõsznek nem rövidszivar füstöl a szájában, mint az enyémben, 14218 II, 3| egykor Leonidasz hátába a perzsa királyt.~Imre sötéten 14219 II, 3| aranyabroncsba annak idején.~- Ezön a tájon löhetött - rúg meg 14220 II, 3| körtefát. - Itt hevertek a többi encsömbencsömök is.~- 14221 II, 3| mindönnap, oszt teleraktuk a zsebünket ezökkel a cifrasági 14222 II, 3| teleraktuk a zsebünket ezökkel a cifrasági tanálmányokkal, 14223 II, 3| markolászta két kézzel a homokot, mondhatom, ekkora 14224 II, 3| nyugodtan mondta, engem a hideg rázott.~- Attól tartok, 14225 II, 3| azt maguk.~- Nem - rázta a fejit -, sok betaposódott, 14226 II, 3| abbú.~Már kezdett odaérni a nap, ahol a szegény ember 14227 II, 3| kezdett odaérni a nap, ahol a szegény ember megkente hájjal 14228 II, 3| megkente hájjal az eget, fájt a derekunk a sok hajladozástól, 14229 II, 3| az eget, fájt a derekunk a sok hajladozástól, minden 14230 II, 3| levelet szétmorzsoltunk a fák alatt, mikor egyszer 14231 II, 3| mennyi daru!~Fölszegi az égre a fejét az egész társaság, 14232 II, 3| társaság, csak én nézek a János összeszorított markára: 14233 II, 3| az embereimre. - Káprázik a maga szeme, János, amott 14234 II, 3| szeme, János, amott szállnak a darvak!~Én is odafordítom 14235 II, 3| is odafordítom János felé a felnyújtott kezem, abból 14236 II, 3| mert akkor reggelre elviszi a kincset a markoláb. Hazaküldjük 14237 II, 3| reggelre elviszi a kincset a markoláb. Hazaküldjük a 14238 II, 3| a markoláb. Hazaküldjük a szomszédokat azzal, hogy 14239 II, 3| csakugyan kell is egy-két hét a diplomáciai tárgyalásokra.~ 14240 II, 3| világháborút.~Kezdi az ember a tanya legkisebb lakóján, 14241 II, 3| tanya legkisebb lakóján, a hathónapos pólyásbabán. 14242 II, 3| hathónapos pólyásbabán. A karjára veszi a kis szittyát, 14243 II, 3| pólyásbabán. A karjára veszi a kis szittyát, csetteg-hüppög 14244 II, 3| neki, rátapsikol ott, ahol a leggömbölyûbb, a maszatos 14245 II, 3| ott, ahol a leggömbölyûbb, a maszatos képecskéjét hozzádörgöli 14246 II, 3| képecskéjét hozzádörgöli a magáéhoz, és kijelenti, 14247 II, 3| okosat nem látott még ebben a határban. Egyszer látta 14248 II, 3| határban. Egyszer látta a Vaslapszky hercegék porontyát, 14249 II, 3| szokott erre nyulászni az a Vaslapszky herceg? Ezen 14250 II, 3| Vaslapszky herceg? Ezen a csintalan beszéden aztán 14251 II, 3| beszéden aztán elmosolyodik a menyecske, és elõhívja a 14252 II, 3| a menyecske, és elõhívja a kukoricagóréból a másik 14253 II, 3| elõhívja a kukoricagóréból a másik hun utódot - no nem 14254 II, 3| nem tudsz szépen köszönni a nagyságos úrnak, te külûfejû?~- 14255 II, 3| örüljön, lelkem - parolázok a külûfejûvel -, úgy szép 14256 II, 3| külûfejûvel -, úgy szép a gyerek, ha nagyfejû. Nagy 14257 II, 3| nagyfejû. Nagy fejbe fér a sok ész, ugye, fiam?~A menyecske 14258 II, 3| fér a sok ész, ugye, fiam?~A menyecske elszomorodva teszi 14259 II, 3| elszomorodva teszi tisztába a másik princ orrát.~- Az 14260 II, 3| nézze, milyen kicsire maradt a feje.~- Az meg azért jó, 14261 II, 3| hozzáteszem azt is, hogy a mai világban az viszi legtöbbre, 14262 II, 3| az asszony az álla alatt a fejkendõje csokrát.~Most 14263 II, 3| van-e kis családom. Elõkerül a zsebbõl az unokáim arcképe, 14264 II, 3| vélemények cseréltetnek a fogzásról. Közben János 14265 II, 3| Közben János megtanítja a gyerekeket városi hengerbuckót 14266 II, 3| okáért az õ bokrukról lopta a mogyorót, amit megetet velük. 14267 II, 3| mogyorót, amit megetet velük. A büntetõjogászok bicskája 14268 II, 3| homokrostáért, miegymásért, ami a kincskeresõ fölszereléshez 14269 II, 3| tartozik. Ittmarad helyettünk a menyecske nagykövetnek és 14270 II, 3| menyecske nagykövetnek és a két trajcigfircig ügyvivõnek. 14271 II, 3| az édesapjuk az áskálást a bácsinak, a bácsi annyi 14272 II, 3| az áskálást a bácsinak, a bácsi annyi gombócacukrot 14273 II, 3| magát, mikor újra megszállom a tanyát, most már napszámosokkal. 14274 II, 3| kell húzni. Behúzzuk. Ha a kútból vizet merítünk, ne 14275 II, 3| ne zavarjuk föl nagyon a vizet. Nem zavarjuk föl. 14276 II, 3| szerdán be kell nekik menni a városba piacra, legeltessük 14277 II, 3| piacra, legeltessük addig a tehenet. Én magam állok 14278 II, 3| vóna még egy - vakarja Imre a fülemögit. - Egyször elvesztöttem 14279 II, 3| Egyször elvesztöttem a halbicskámat itt a szõlõben. 14280 II, 3| elvesztöttem a halbicskámat itt a szõlõben. Kötözéskor csúszott 14281 II, 3| Kötözéskor csúszott ki a zsebömbül, tudja. Löhet 14282 II, 3| illet, ha mögtanálják.~- A magáé lesz - mondom, és 14283 II, 3| Imre -, hiszön nem az enyim a szõlõ.~- Nem a magáé? - 14284 II, 3| az enyim a szõlõ.~- Nem a magáé? - döbbenek rá. - 14285 II, 3| semmiért se engedi csúffá tönni a szõlejit.~Az ám, csakugyan, 14286 II, 3| hogy az öreg Mátyás itt a gazda, mondták azt már nekem 14287 II, 3| gazda, mondták azt már nekem a szomszédok is, a fia csak 14288 II, 3| már nekem a szomszédok is, a fia csak olyan helytartó. 14289 II, 3| de sajnálta levágni azért a fertálykiló húsért, aminek 14290 II, 3| meg tud felelni. Megmérte a birkát, aztán összekurjantatta 14291 II, 3| összekurjantatta Imrével a szomszédokat, fölkérdeztette 14292 II, 3| csak akkor történt halála a birkának, mikor a szomszédok 14293 II, 3| halála a birkának, mikor a szomszédok lejegyezték az 14294 II, 3| szomszédok lejegyezték az egészet a fertálykiló híján.~Mindegy 14295 II, 3| akármilyen fahitû ember. A fõ az, hogy szóba álljon 14296 II, 3| nehéz csomót kibontottam már a homokos mezõkön, de ehhez 14297 II, 3| fortélyommal. Hiába tartottam elé a szivartárcámat, visszatolta.~- 14298 II, 3| magának is.~Kirukkoltam a kéréssel: engedje meg, hogy 14299 II, 3| engedje meg, hogy megkeressem a földjén az Átilla királyt.~ 14300 II, 3| Átilla királyt.~Ki sem vette a pipát a szájából, ahogy 14301 II, 3| királyt.~Ki sem vette a pipát a szájából, ahogy meghozta 14302 II, 3| szájából, ahogy meghozta a döntést.~- Azt az egyet 14303 II, 3| töhetöm.~- Miért?~- Csak.~Ha a paraszt csak-oz, föl kell 14304 II, 3| vetette hályogos tekintetét a nagyszélû kalap alól.~- 14305 II, 3| kalap alól.~- Nem engedöm a szõlõmet csúffá tönni, no. 14306 II, 3| farcinál engöm az úr!~Odanéztem a levelerúgott, zörgõs kórójú, 14307 II, 3| amely alig látszott ki a hónaljig érõ csikófarkfû 14308 II, 3| termett kendnek az idén ezen a száz út szõlõn?~- Termött 14309 II, 3| nem csúfíthatom.~Elõvettem a pénztárcámat.~- Ide hallgasson 14310 II, 3| semmit nem találunk is, ez a kétszáz a kendé. Kárt nem 14311 II, 3| találunk is, ez a kétszáz a kendé. Kárt nem teszünk 14312 II, 3| Érti-e kend?~Odatettem a pénzt a térdére. Visszatolta.~- 14313 II, 3| kend?~Odatettem a pénzt a térdére. Visszatolta.~- 14314 II, 3| mán az onnan.~Elõvettem a két aranyleletet.~- Ezt 14315 II, 3| aranyleletet.~- Ezt mind a kettõt ott találtuk a körtefa 14316 II, 3| mind a kettõt ott találtuk a körtefa alatt.~- Möglöhet, 14317 II, 3| Möglöhet, de az nem arany. Ez a föld nem termi mög az aranyat.~- 14318 II, 3| lehet.~Nem is volt. Csak a pipa szortyogott. Belegyûrtem 14319 II, 3| szortyogott. Belegyûrtem a bankókat a zsebibe.~- Most 14320 II, 3| Belegyûrtem a bankókat a zsebibe.~- Most pedig megásatom 14321 II, 3| Most pedig megásatom a körtefa alját, akár engedi 14322 II, 3| akár engedi kend, akár nem.~A nagyhatalmak mindig így 14323 II, 3| mindig így szoktak elbánni a kishatalmakkal. Nekem nem 14324 II, 3| tehettem.~Tíz perc múlva már a kezemben volt az elsõ almandinos 14325 II, 3| igazam?~Mondott valami ühümöt a pipa mellõl, de különös 14326 II, 3| mondtam neki:~- Most már a másik kétszáz pengõ is biztos. 14327 II, 3| kap kend egy pengõt.~Leült a szõlõ hátjára, és nézte 14328 II, 3| szõlõ hátjára, és nézte a munkát. Egész estig ott 14329 II, 3| orosz síkok kurgánjain azok a ködmönös, süveges bálványok, 14330 II, 3| Mátyás nem csészét fogott a kezében, hanem pipát a foga 14331 II, 3| fogott a kezében, hanem pipát a foga közt, és abban jóféle 14332 II, 3| jóféle krumplilevél sercegett a hitvány trafik közt.~Másnap 14333 II, 3| fölengedett az öreg kán. A pipát ugyan nem bírtam kidiskurálni 14334 II, 3| nem bírtam kidiskurálni a szájából, de azért elmondta, 14335 II, 3| akkor az esõ, mikor itt a körtefa alatt ültette a 14336 II, 3| a körtefa alatt ültette a szõlõt. Ugyan együtt ültették 14337 II, 3| szõlõt. Ugyan együtt ültették a Rózával, az asszonnyal, 14338 II, 3| szõlõvesszõt kellene ebbe a rossz homokba duggatni, 14339 II, 3| Istennek, hogy kend megérte ezt a nagy termést is - simogattam 14340 II, 3| termést is - simogattam meg a vállát. - Mert csak kendnek 14341 II, 3| aranybogyóból, nem nekem. Nekem csak a gondom lesz vele több, amikor 14342 II, 3| majd üveg alatt mutogatom a népeknek.~Minél mélyebbre 14343 II, 3| le nem vette embereimnek a szõlõgyökerek közt matató 14344 II, 3| egyre szaporábban szedte a lélegzetet.~Az arany mérge - 14345 II, 3| mérge - gondoltam magamban. A kapzsiság reszketteti, hogy 14346 II, 3| reszketteti, hogy ugyan ki lesz-e a száz darab.~A kilencvenkilencediket 14347 II, 3| ki lesz-e a száz darab.~A kilencvenkilencediket írtam 14348 II, 3| áldomásnak az idei termést.~Abban a percben reccsent a tõke 14349 II, 3| Abban a percben reccsent a tõke a János ásója alatt. 14350 II, 3| percben reccsent a tõke a János ásója alatt. Egyetlen 14351 II, 3| alatt. Egyetlen halottja a kincsásásnak. Mátyás fölugrott, 14352 II, 3| Mátyás fölugrott, kikapta a pipát a szájából, és elordította 14353 II, 3| fölugrott, kikapta a pipát a szájából, és elordította 14354 II, 3| szájából, és elordította magát a szíven szúrt fájdalmával:~- 14355 II, 3| ez lössz belüle! Bántik a szõlõt... Az urak... a szõlõmet... 14356 II, 3| Bántik a szõlõt... Az urak... a szõlõmet... akit anyátokkal... 14357 II, 3| anyátokkal... ültettünk...~A végét már csak nyöszörögte. 14358 II, 3| szemerkélni kezdett. Lehet, hogy a Róza lelke szálldosott ott, 14359 II, 3| szálldosott ott, és siratta a tõkét, akit együtt ültettek 14360 II, 3| urával, és most megöltek a városi urak.~ 14361 II, 3| Heverünk a gyöpszélen~Igen, tizenkettedmagammal 14362 II, 3| tizenkettedmagammal heverek a gyöpszélen, amelyik a zabtarlót 14363 II, 3| heverek a gyöpszélen, amelyik a zabtarlót beszegi, és ez 14364 II, 3| délután három óránál, ahogy a csordakút gémjének árnyékából 14365 II, 3| megáll -, és ez nem számít a nap heverdel-szakaszai közé. 14366 II, 3| közül csak nekem van jussom a napot lopni, mert csak én 14367 II, 3| vétséget, mikor végighemperedek a papsajtok közt. A tizenegy 14368 II, 3| végighemperedek a papsajtok közt. A tizenegy célszerû szegényember, 14369 II, 3| fogadtam napszámba, csak a parancsomnak tesz eleget:~- 14370 II, 3| egyet, míg elhalad fölöttünk a meleg. Legalább kibeszélgetjük 14371 II, 3| kocogtatják, olyankor nincs helye a beszédnek. Olyankor legföljebb 14372 II, 3| amelyeknek nagyon kevés a tudományos értékük. Úgyszólván 14373 II, 3| vagyis lehámozzuk róla a földet, és söprûvel, kefével 14374 II, 3| illendõképp jelenhessen meg a fotografálógép elõtt, olyankor 14375 II, 3| fotografálógép elõtt, olyankor csak a meghatódás szuszogásai hallhatók. 14376 II, 3| meghatódás szuszogásai hallhatók. A szívére mén az embernek 14377 II, 3| szívére mén az embernek az a gondolat, hogy lám, egy-két 14378 II, 3| elmosolyodások történnek a lompos bajuszok alatt, de 14379 II, 3| bajuszok alatt, de tovább nincs a diéta. Mert ha már olyan 14380 II, 3| Mert ha már olyan bolond ez a városi úrféle, hogy ilyesmire 14381 II, 3| úrféle, hogy ilyesmire költi a pénzét - az Isten tartsa 14382 II, 3| tartsa meg sokáig ebben a tökéletlenségében -, hát 14383 II, 3| nem szolgálnak meg érte a népek. Hiszen annyi esze 14384 II, 3| nem szakajtja meg magát a dologban, de sok olyan fajtája 14385 II, 3| de sok olyan fajtája van a naplopásnak, amiért nem 14386 II, 3| embert. Például kikapja a szél a kezébõl a cigarettapapírt, 14387 II, 3| Például kikapja a szél a kezébõl a cigarettapapírt, 14388 II, 3| kikapja a szél a kezébõl a cigarettapapírt, azt félóráig 14389 II, 3| cigarettapapírt, azt félóráig kergeti a tarlón, s csak mikor visszahozza, 14390 II, 3| veszi észre, hogy nini, a masinatartóját meg elejtette 14391 II, 3| azért kell visszamenni. A másiknak megvan a pipája, 14392 II, 3| visszamenni. A másiknak megvan a pipája, de az meg az acskót 14393 II, 3| acskót keresi félóráig. A fene teremti, hová lehetett, 14394 II, 3| akkor is úgy elbújt? Biz az a gatyakorcban tartózkodik, 14395 II, 3| keresõben, mintha elvitte volna a markoláb, hanem hát ezzel 14396 II, 3| ujját, aztán megcsóválja a fejét, és morog hozzá valamit. 14397 II, 3| is miránk tartozik, hanem a távollevõ vasárosra, aki 14398 II, 3| egy ördög küldetik hozzá a Lehegõ-halomról, azzal az 14399 II, 3| instrukcióval, hogy bújjon bele a vasárosba. Ez az ásónézegetés 14400 II, 3| különösen aki úgy ragaszkodik a tradíciókhoz, mint én.~Hát 14401 II, 3| dolgok, és bele vannak értve a napszámba. Ellenben az már 14402 II, 3| mikor én magam parancsolom a népeknek, hogy tegyék le 14403 II, 3| népeknek, hogy tegyék le a szerszámot, és húzódjanak 14404 II, 3| kicsit az árnyékba, míg a nap mérge elhúzódik egy 14405 II, 3| mérge elhúzódik egy kicsit a kopasz halom fölül. Réaumur 14406 II, 3| találmánya negyven fokot mutat a napon - ugyan õ mutatna 14407 II, 3| volt, és kurtára szabta a csövet a kénesõnek. Én magam 14408 II, 3| kurtára szabta a csövet a kénesõnek. Én magam állom 14409 II, 3| kénesõnek. Én magam állom a meleget, de ha megszédülnék 14410 II, 3| igenis, lehevertetem õket a gyöpszélbe.~De nemcsak az 14411 II, 3| ennek most nagyobb oka is. A rémhír, amit Szirovica hozott 14412 II, 3| rémhír, amit Szirovica hozott a halomra.~~Szirovica kukoricacsõsz, 14413 II, 3| ennélfogva ki merem írni a nevét mint rémhírterjesztõét. 14414 II, 3| mint rémhírterjesztõét. A csõsz hivatalos ember, tehát 14415 II, 3| szerint nem is terjesztette õ a rémhírt, csak úgy négyszemközt 14416 II, 3| tovább. Hivataltársával, a pulival közölte értesülését, 14417 II, 3| akarta, hanem megnyugtatni.~A puli ugyanis, míg a gazdája 14418 II, 3| megnyugtatni.~A puli ugyanis, míg a gazdája föltekintette, hogy 14419 II, 3| megorrontotta az egyik gödörben a vizeskorsónkat. Nagy úr 14420 II, 3| térül-fordul vele az inspekciós. A cserépkorsónak külön fészket 14421 II, 3| cserépkorsónak külön fészket ásunk a legmélyebb sírban, ahol 14422 II, 3| sírban, ahol már nyirkosodik a föld, s ott is betakarjuk 14423 II, 3| forralja és el ne szívja a forróság.~Annyira eljutott 14424 II, 3| forróság.~Annyira eljutott a puli, hogy lekacimbálta 14425 II, 3| puli, hogy lekacimbálta a ponyvát a korsóról, sõt 14426 II, 3| hogy lekacimbálta a ponyvát a korsóról, sõt azt is felfedezte, 14427 II, 3| pecsétviasszal. Azt is fölérte ésszel a puli, hogy ha ezt a foltot 14428 II, 3| ésszel a puli, hogy ha ezt a foltot fel lehetne törni, 14429 II, 3| törni, akkor hozzájutna a vizecskéhez, és elkezdte 14430 II, 3| és elkezdte nyalogatni a pecsétviaszkot. A hivataltársnak 14431 II, 3| nyalogatni a pecsétviaszkot. A hivataltársnak ez a hiába 14432 II, 3| pecsétviaszkot. A hivataltársnak ez a hiába való erõlködése buggyantotta 14433 II, 3| buggyantotta ki Szirovicából a rémhírt:~- No, puli, fene 14434 II, 3| fene beléd, mögbuktál, mint a kórmány.~Hiszen bizonyosan 14435 II, 3| volna más hasonlatot is, de a csõszök olyan emberek, akiknek 14436 II, 3| aktualitásokhoz.~Nem mondhatnám, hogy a rémhírre kiesett az ásó 14437 II, 3| még mindig maradt annyi a városi emberbõl, hogy fölkaptam 14438 II, 3| emberbõl, hogy fölkaptam a fejem.~- Mit beszél maga, 14439 II, 3| hallotta, hogy megbukott a kormány?~A csõsz megvonta 14440 II, 3| hogy megbukott a kormány?~A csõsz megvonta a vállát.~- 14441 II, 3| kormány?~A csõsz megvonta a vállát.~- A községházán 14442 II, 3| csõsz megvonta a vállát.~- A községházán beszélték röggel. 14443 II, 3| röggel. Mögjátszotta magát a Lócsild.~- A Lócsild?~- 14444 II, 3| Mögjátszotta magát a Lócsild.~- A Lócsild?~- Hát. Vagy nem 14445 II, 3| aki föl szokta fogadni a kórmányt, miúta a király 14446 II, 3| fogadni a kórmányt, miúta a király elmúlt? Neköm így 14447 II, 3| Neköm így mondta az Ábel, a dobos. Köröszttestvéröm, 14448 II, 3| faggattam tovább Szirovicát a válság részleteirõl.~- De 14449 II, 3| De hát mégis mi lelte azt a Lócsildot?~- Úgy löhet, 14450 II, 3| mögsértötték. Mög vót ebédre híva a kórmányhoz, oszt csúfot 14451 II, 3| Hogyhogy?~- Úgy, hogy a kórmányminiszterök mind 14452 II, 3| mind aranytányérrul öttek, a Lócsild elé mög csak cintányért 14453 II, 3| asztalra ütött, és kiadta a nyargalót az egésznek.~- 14454 II, 3| Szirovica megbillentette a fejét.~- Hát mi lönne? Fogad 14455 II, 3| fejét.~- Hát mi lönne? Fogad a Lócsild új kórmányt. Tudja, 14456 II, 3| Tudja, csak úgy mén az, mint a csõszfogadás. Csak kisebb 14457 II, 3| csõszfogadás. Csak kisebb a gond, több a kommenció.~ 14458 II, 3| Csak kisebb a gond, több a kommenció.~Erre mondtam 14459 II, 3| hûvösöljünk egy kicsit. Megesett a szívem a kormányon, hogy 14460 II, 3| kicsit. Megesett a szívem a kormányon, hogy ilyen hirtelen 14461 II, 3| hogy ilyen hirtelen kiesett a Lócsild gráciájából. Valahogy 14462 II, 3| kifejezésre akartam juttatni a részvétemet. Megállítottam 14463 II, 3| Megállítottam egy órára a munka vonatát, s fölkészültem 14464 II, 3| én vártam. Nem érdekelt a nagy eset az én embereim 14465 II, 3| hogy meg nem ette õket a föld annyi idõ óta? Bizonyosan 14466 II, 3| óta? Bizonyosan leöntötték a halottakat spiritusszal. 14467 II, 3| Nem mondják ki, de érzik a szavukból, hogy nagyon lecsökkentett 14468 II, 3| hogy nagyon lecsökkentett a szemükben ez a tudatlan 14469 II, 3| lecsökkentett a szemükben ez a tudatlan beszéd. Pálinkának 14470 II, 3| lenni kellett, mióta Isten a világot megteremtette.~- 14471 II, 3| Hát nézze, itt vannak ezök a kis bögrék a holttetemök 14472 II, 3| vannak ezök a kis bögrék a holttetemök fejinél - kacsint 14473 II, 3| ezök?~- Ezekbe ételt tettek a halottaknak, hogy ne éhezzenek, 14474 II, 3| ne éhezzenek, míg átérnek a másvilágra.~- Látja, ezt 14475 II, 3| kérök. Ezökbül pipáltak a régi öregök.~- Azám - mondom -, 14476 II, 3| Azám - mondom -, csak az a hiba, hogy még akkor nem 14477 II, 3| hogy még akkor nem ismerték a dohányt.~- Hiszön nem dohányt 14478 II, 3| azok, kéröm. Vizet öntöttek a bögrébe, abba nádcsövet 14479 II, 3| nagyon tetszik nekik, hogy a nagyúrral a szolgáit is 14480 II, 3| nekik, hogy a nagyúrral a szolgáit is eltemették, 14481 II, 3| szolgáit is eltemették, csak az a kár, hogy ez a szép szokás 14482 II, 3| csak az a kár, hogy ez a szép szokás kiment a divatból. 14483 II, 3| ez a szép szokás kiment a divatból. Milyen jó lenne, 14484 II, 3| Milyen jó lenne, ha most a Wekerle kegyelmes úrral 14485 II, 3| Wekerle kegyelmes úrral a végrehajtókat is eltemetnék.~ 14486 II, 3| nem ismerik név szerint a kegyelmes urakat. Én se 14487 II, 3| egész krízist. Elõszedem a ládából a régészeti atlaszokat, 14488 II, 3| krízist. Elõszedem a ládából a régészeti atlaszokat, és 14489 II, 3| atlaszokat, és mutogatom a mindenféle kõbõl, csontból, 14490 II, 3| hajolnak, elnémulnak, van, aki a száját is eltátja, a tudomány 14491 II, 3| aki a száját is eltátja, a tudomány szemmel láthatóan 14492 II, 3| szemmel láthatóan erõt vesz a lelkeken. Még Szirovica 14493 II, 3| alól, õ is közénk fúrja a fejét.~Csak azt nem szeretem, 14494 II, 3| Csak azt nem szeretem, hogy a csõszön olyan különös formában 14495 II, 3| különös formában vesz erõt a megilletõdés. Végigmosolyogja 14496 II, 3| esztendõ múlva, és beviszik a múzeumba. Azt hiszik, hogy 14497 II, 3| Azt hiszik, hogy õ volt a Rudolf trónörökös.~- De 14498 II, 3| azért mind magával vitte a sírba.~- No?~- Volt neki 14499 II, 3| bõr-acskója, abba gyûjtötte össze a kihullott fogait, mind a 14500 II, 3| a kihullott fogait, mind a harminckettõt, oszt möghagyta,