Kötet,  Fejezet

 1001     I,   1|                                                       nem hurcolt föl az apám a városházára, lent hagyott
 1002     I,   1|                                                     városházára, lent hagyott a kapuban. Azzal mulattam
 1003     I,   1|                                                    Azzal mulattam magam, hogy a kapura akasztott hirdetményt
 1004     I,   1|                                                    Valami monostori betyárnak a fejére tûztek ki száz pengõ
 1005     I,   1|                                                       ki száz pengõ jutalmat. A betyár feje ennyit ért a
 1006     I,   1|                                                      A betyár feje ennyit ért a hazának. Az én tiszta jeles
 1007     I,   1|                                                 lejött, és szótlanul megfogta a kezemet. Csak akkor szólalt
 1008     I,   1|                                                      akkor szólalt meg, mikor a piacon a csizmadiasátrak
 1009     I,   1|                                                   szólalt meg, mikor a piacon a csizmadiasátrak elé értünk.
 1010     I,   1|                                                          Látod-e, milyen szép a szép csizma?~- Látom - dobbant
 1011     I,   1|                                                        Látom - dobbant nagyot a szívem. Mert már tudtam,
 1012     I,   1|                                                      Mert már tudtam, mi lesz a következõ kérdés.~- Mit
 1013     I,   1|                                                       Nem tudtam szólni. Csak a fejem ráztam. Mit értettem
 1014     I,   1|                                                     Mit értettem én még akkor a világi élethez, és honnan
 1015     I,   1|                                                       nyílik meg öreg koromra a csizmadiák elõtt? Én csak
 1016     I,   1|                                                      Én csak azt tudtam, hogy a csizmadia-inasok piszkosak,
 1017     I,   1|                                                   fölértem volna ésszel, hogy a lökdelõdzõ embereké a világ!~
 1018     I,   1|                                                    hogy a lökdelõdzõ embereké a világ!~Otthon erre nagy
 1019     I,   1|                                                    hetedfél pengõ legyen. Még a kétesztendõs húgom bölcsõjét
 1020     I,   1|                                                     már az, vackolhatunk neki a kuckóban is. De hát ez mind
 1021     I,   1|                                                      De hát ez mind kevés. Ha a tandíjat futná is, mibül
 1022     I,   1|                                                      futná is, mibül gyõznénk a könyvet? Szerbe-számba szedtük
 1023     I,   1|                                                könyvet? Szerbe-számba szedtük a komákat és sógorokat is.
 1024     I,   1|                                                  voltak - hogy segíthetne vak a világtalanon?~Azon az éjszakán
 1025     I,   1|                                                    ragadtam, dratvát kötöttek a lábam ujjára a csizmadia-inasok,
 1026     I,   1|                                                       kötöttek a lábam ujjára a csizmadia-inasok, és úgy
 1027     I,   1|                                                        és úgy húztak magukkal a kocsiúton a piacra. Mire
 1028     I,   1|                                                   húztak magukkal a kocsiúton a piacra. Mire fölébredtem,
 1029     I,   1|                                                      fölébredtem, dagadt volt a szemem az álombéli könnyektõl.~
 1030     I,   1|                                                       apám már kihurcolkodott a szõlõbe. Mindig oda bujdosott
 1031     I,   1|                                                      Ó, ha nekem maradt volna a birtokból csak annyi, mint
 1032     I,   1|                                            megpróbálta, hogy rendet csináljon a bozontomban a bontófésûvel.~-
 1033     I,   1|                                                       csináljon a bozontomban a bontófésûvel.~- Ne félj,
 1034     I,   1|                                                 fõtisztelendõ úr. Jó ember az a szegényhez. De szépen kezet
 1035     I,   1|                                                       volt. Mindig ott sétált a templom körül, mint valami
 1036     I,   1|                                                       ne nyújtotta volna neki a kezét. Név szerint ismerte
 1037     I,   1|                                                       nevén szólította, ahogy a gyûrûs, kövér kezét elénk
 1038     I,   1|                                                    hodzs vannak, hodzs vannak a Daru uccában? Kerestölõ
 1039     I,   1|                                                   vadzs haláleset?~Mosolygott a nagy tányérrózsa-képe, de
 1040     I,   1|                                            tányérrózsa-képe, de mire az anyám a végére ért a jajveszékelésnek,
 1041     I,   1|                                                    mire az anyám a végére ért a jajveszékelésnek, akkorára
 1042     I,   1|                                                       akkorára lehervadt róla a mosoly. Szigorú lett a jóember,
 1043     I,   1|                                                   róla a mosoly. Szigorú lett a jóember, mint a kõbálvány.~-
 1044     I,   1|                                                  Szigorú lett a jóember, mint a kõbálvány.~- Hát ostán?
 1045     I,   1|                                                mindenkinek musáj urat nevelni a dzserekibõl? Adhassa inasnak
 1046     I,   1|                                                    csak megcsókoltatta velünk a jószagú kezét.~Most már
 1047     I,   1|                                                    bácsi volt abban az idõben a városunkban az egyetlen
 1048     I,   1|                                            könyvkereskedõ. Éppen kint is volt a kirakatában a tábla, hogy
 1049     I,   1|                                                    kint is volt a kirakatában a tábla, hogy jó házból való
 1050     I,   1|                                                       kicsit felhõdztem, mert a mi házunk bizony roskadt
 1051     I,   1|                                                  roskadt volt egy kicsit, meg a zsindely is lekéredzett
 1052     I,   1|                                               zsindely is lekéredzett itt-ott a tetejérõl. De ebbõl nem
 1053     I,   1|                                                 havonta.~Sose felejtem el azt a délutánt, ami erre következett.
 1054     I,   1|                                                 következett. Meleg volt akkor a fecskeváló hónap, az édesanyám
 1055     I,   1|                                                      az édesanyám kint mosott a kútnál, én meg ültem a lábánál
 1056     I,   1|                                                 mosott a kútnál, én meg ültem a lábánál a teknõ alatt. Egyikünk
 1057     I,   1|                                                        én meg ültem a lábánál a teknõ alatt. Egyikünk se
 1058     I,   1|                                                   csak sírtunk csöndesen mind a ketten. Az õ könnye a teknõbe
 1059     I,   1|                                                    mind a ketten. Az õ könnye a teknõbe hullt, az enyém
 1060     I,   1|                                                       pajtásaim reggel mentek a Veni Sancte-ra, és megzörgették
 1061     I,   1|                                                    Sancte-ra, és megzörgették a zsalugátert, a kisajtót,
 1062     I,   1|                                                   megzörgették a zsalugátert, a kisajtót, a kerítést, és
 1063     I,   1|                                                      zsalugátert, a kisajtót, a kerítést, és bekiabáltak
 1064     I,   1|                                                      kerítést, és bekiabáltak a kapu hasadékán:~- Ferkó!
 1065     I,   1|                                                        Ezt Dante kifelejtette a poklából!~Bújtam én színbe,
 1066     I,   1|                                                    színbe, ólba, padlásra, de a boldogok zsibongása minden
 1067     I,   1|                                                      tovább. Ahogy elhaladtak a házunk elõtt a pajtásaim:
 1068     I,   1|                                                     elhaladtak a házunk elõtt a pajtásaim: megvártam, míg
 1069     I,   1|                                                     pajtásaim: megvártam, míg a sarokra érnek, akkor én
 1070     I,   1|                                                   akkor én is utánuk eredtem. A piacon, a guggon ülõ kofák
 1071     I,   1|                                                     utánuk eredtem. A piacon, a guggon ülõ kofák közt ácsorogtam
 1072     I,   1|                                                    hallatszott az iskolánkból a nyolcórai csengetés, mire
 1073     I,   1|                                                      kicsukták. Ha van valaki a világon, aki próbálta az
 1074     I,   1|                                                    vagyok az!~Csakhogy Ádámot a paradicsomból kergették
 1075     I,   1|                                                     nem az iskolából, õt csak a terített asztaltól tiltották
 1076     I,   1|                                                   asztaltól tiltották el, nem a könyvektõl - azt ki lehetett
 1077     I,   1|                                                     lehetett nyugodni. Én már a negyedik nap belül voltam
 1078     I,   1|                                                     negyedik nap belül voltam a kerítésen. Négykézláb csúsztam
 1079     I,   1|                                                  igazgatói szoba elõtt, végig a hosszú, fehér folyosón,
 1080     I,   1|                                                   fehér folyosón, míg elértem a harmadik osztály nyitott
 1081     I,   1|                                                   öreg pedellus odacsoszogott a csengõhöz. Akkor aztán usgye,
 1082     I,   1|                                                       is lehet jóízûeket inni a tudomány kútjából, amitõl
 1083     I,   1|                                                        hogy Eyszrich tanár úr a latin nyelv szépségeit ragyogtatta
 1084     I,   1|                                                  nyelv szépségeit ragyogtatta a harmadik osztály elõtt.
 1085     I,   1|                                                    hogy annak semmi más nyelv a nyomába nem hághat.~- A
 1086     I,   1|                                                       a nyomába nem hághat.~- A latin azt mondja: Unus es
 1087     I,   1|                                                  valami uradalmi inspektornak a fia, vetélytársam a másodikban.
 1088     I,   1|                                              inspektornak a fia, vetélytársam a másodikban. Meg is szólalt
 1089     I,   1|                                                    másodikban. Meg is szólalt a provokálásra:~- Egy vagy
 1090     I,   1|                                                      egy Isten vagy...~Megint a tanár úr hangját hallottam:~-
 1091     I,   1|                                                        nem. Nem érzitek, hogy a latinban valahogy több van?~
 1092     I,   1|                                                   több van?~Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal.
 1093     I,   1|                                                     te vagy az Isten...~Abban a percben már koccant is a
 1094     I,   1|                                                      a percben már koccant is a homlokom a téglán, mert
 1095     I,   1|                                                     már koccant is a homlokom a téglán, mert beleszédültem
 1096     I,   1|                                                     lesz ebbõl?~Az lett, hogy a latin tanár úr ölben vitt
 1097     I,   1|                                                     ha sokszor nem érsz is rá a földre nézni...~De azért
 1098     I,   1|                                                      földre nézni...~De azért a szeptember nekem legszomorúbb
 1099     I,   1|                                                      erre az életre. És ha én a befelé síró fajtából való
 1100     I,   1|                                                       teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben
 1101     I,   1|                                                       sok ablakszemével éppen a piacra nézett. A kapuja
 1102     I,   1|                                          ablakszemével éppen a piacra nézett. A kapuja is oda feketéllett
 1103     I,   1|                                                     talpra állt az étvágy, ha a piacra kipillantott. Soha
 1104     I,   1|                                         húsos-szalonnát nem láttam, mint azon a szép akácfás piacon.~S a
 1105     I,   1|                                                      a szép akácfás piacon.~S a legtöbbet az ért abban a
 1106     I,   1|                                                      a legtöbbet az ért abban a piacban, hogy ott csupa
 1107     I,   1|                                                       jólelkû ember árulgatta a holmiját. Kenyeres nénik,
 1108     I,   1|                                                karácsony estéjén se - pergett a nyelve az öreg Matóknénak.~
 1109     I,   1|                                                  bácsi meg nem állhatta, hogy a cipókaréjra rá ne kanyarítson
 1110     I,   1|                                               szeletke füstölt szalonnát. Még a szeme is könnybelábadt mellé:~-
 1111     I,   1|                                                     bácsi már nem adta ingyen a portékáját. Õ bizony kipróbálgatta
 1112     I,   1|                                                  bizony kipróbálgatta elõször a deákot.~- No, öcsém, százszor
 1113     I,   1|                                                      kérdezte tõle.~S aki ezt a nehéz kérdést kitalálta,
 1114     I,   1|                                                     annak úgy bekente zsírral a csizmáját, hogy az azt ki
 1115     I,   1|                                                     holtáig, bõre szakadtáig.~A sok áldott jó lélek közt
 1116     I,   1|                                                        aki nem tudta szívelni a deákot. Az pedig nem volt
 1117     I,   1|                                                      pedig nem volt más, mint a tojásáruló Torongyos Ignác.
 1118     I,   1|                                                   valahányszor deákot etettek a szomszédjai.~- Jaj, de kár
 1119     I,   1|                                                      de kár beléjük tömni azt a drága sok jó étket! - hápogta
 1120     I,   1|                                                   féltünk, hogy keresztülszúr a vasvillaszemével. Kerülte,
 1121     I,   1|                                                     tojásra, amelyik kigurult a többi közül.~No, az öreg
 1122     I,   1|                                                   egyéb. Úgy ugrott oda, mint a vércse, s úgy kapta le a
 1123     I,   1|                                                      a vércse, s úgy kapta le a fiúcska fejérõl a kalapot,
 1124     I,   1|                                                    kapta le a fiúcska fejérõl a kalapot, mintha a fejét
 1125     I,   1|                                                     fejérõl a kalapot, mintha a fejét is nagyon szeretné
 1126     I,   1|                                                 szeretné vele kapni.~- Máskor a lábad alatt legyen a szemed,
 1127     I,   1|                                                   Máskor a lábad alatt legyen a szemed, gyiák úr!~A gyerek
 1128     I,   1|                                                    legyen a szemed, gyiák úr!~A gyerek sírva szaladt be
 1129     I,   1|                                                    Pali megállított bennünket a folyosón.~- Fiúk, ha adnátok
 1130     I,   1|                                                   hogy valami hamisságon töri a fejét. Õ volt köztünk a
 1131     I,   1|                                                       a fejét. Õ volt köztünk a legkülönb deák, fogott az
 1132     I,   1|                                                    deák, fogott az esze, mint a borotva.~Ahogy összeadtuk
 1133     I,   1|                                                     borotva.~Ahogy összeadtuk a pénzt, Palkó a szemére csapta
 1134     I,   1|                                                     összeadtuk a pénzt, Palkó a szemére csapta a kalapját,
 1135     I,   1|                                                        Palkó a szemére csapta a kalapját, és ránk intett
 1136     I,   1|                                                   ravaszul:~- Gyertek utánam!~A piacon lekanyarodott Palkó
 1137     I,   1|                                                    piacon lekanyarodott Palkó a tojásosokhoz, s megállt
 1138     I,   1|                                                Deáknak ingyen, fiam - felelte a jószívû asszony, akárhogy
 1139     I,   1|                                                     morgott az öreg Torongyos a harmadik szomszédban.~Palkó
 1140     I,   1|                                                     szomszédban.~Palkó kivett a kosárból egy tojást, hozzáütötte
 1141     I,   1|                                                       egy tojást, hozzáütötte a csizmája sarkához, s megcsóválta
 1142     I,   1|                                                       sarkához, s megcsóválta a fejét nagy komolyan:~- Ebbe
 1143     I,   1|                                                     Gyerünk odább egy házzal.~A tojásosak sorában Nebula
 1144     I,   1|                                                     sorában Nebula bácsi volt a második, õ is ingyen adta
 1145     I,   1|                                                     második, õ is ingyen adta a tojást. De még másodikat
 1146     I,   1|                                                    másodikat is kínált, mikor a deák abban se találta meg,
 1147     I,   1|                                                        Amilyen az elsõ, olyan a többi is.~Azzal odaállt
 1148     I,   1|                                                    öreg Torongyos elé.~- Hogy a tojás, Náci bácsi?~- Gyiáknak
 1149     I,   1|                                                 darabja.~Cintula Pali odaadta a két garast, a húszast meg
 1150     I,   1|                                                    Pali odaadta a két garast, a húszast meg a markába szorította,
 1151     I,   1|                                                     két garast, a húszast meg a markába szorította, s úgy
 1152     I,   1|                                                      szorította, s úgy ütötte a tojást a csizmája sarkához,
 1153     I,   1|                                             szorította, s úgy ütötte a tojást a csizmája sarkához, hogy
 1154     I,   1|                                                       csizmája sarkához, hogy a repedésen beleejthesse a
 1155     I,   1|                                                      a repedésen beleejthesse a szép fényes ezüstpénzt.
 1156     I,   1|                                                     Torongyos, ahogy meglátta a tojásban a húszast.~- Az
 1157     I,   1|                                                     ahogy meglátta a tojásban a húszast.~- Az nem a kend
 1158     I,   1|                                                  tojásban a húszast.~- Az nem a kend eszéhez való! Az csak
 1159     I,   1|                                                   takarta el Cintula markával a tojást. - Hanem hogy adja
 1160     I,   1|                                                      Hanem hogy adja kend ezt a kosár tojást?~- Sehogy se,
 1161     I,   1|                                                      tehénkedett rá Torongyos a kosárra.~- Adok egy tízest
 1162     I,   1|                                                     De hiszen megeszem én azt a gyiákot, aki az öreg Torongyost
 1163     I,   1|                                                       nem volt egyéb, mint az a kalap, amit a kis pajtásunktól
 1164     I,   1|                                                  egyéb, mint az a kalap, amit a kis pajtásunktól elvett:
 1165     I,   1|                                                    egyéb se kellett. Felkapta a kalapot, s elballagott haragos
 1166     I,   1|                                                   sajnálja, hogy nem sikerült a jó vásár.~Megkerültük az
 1167     I,   1|                                                Megkerültük az iskolát, s mire a másik utcán visszatértünk,
 1168     I,   1|                                                     Torongyos akkor törte fel a nagy kosár tojásból az utolsót.
 1169     I,   1|                                                 Mindnyájában húszast keresett a jámbor. De egyben sem talált.~
 1170     I,   1|                                                      egyben sem talált.~Hanem a piacot majd elöntötte a
 1171     I,   1|                                                       a piacot majd elöntötte a tömérdek rántottának való.
 1172     I,   1|                                                  tömérdek rántottának való. S a mi városunkban még ma se
 1173     I,   1|                                                      még ma se felejtették el a kutyák, hogy milyen jó világ
 1174     I,   1|                                                       jó világ volt az, mikor a piacon húszas termett a
 1175     I,   1|                                                       a piacon húszas termett a tojásban.~
 1176     I,   1|                                                  kisgyerek voltam, akinek még a vadribizliszedéshez is kisszék
 1177     I,   1|                                       vadribizliszedéshez is kisszék kellett, a keresztapám nevét meg csak
 1178     I,   1|                                                  Messzi keresztapám, aztán ez a név rajta is veszett.~Messzi
 1179     I,   1|                                                      mikor az öreg-templomban a szentelt vizecskét a fejemre
 1180     I,   1|                                          öreg-templomban a szentelt vizecskét a fejemre csorgatták, és õ
 1181     I,   1|                                               csorgatták, és õ vállalta értem a felelõsséget a Magasságbéli
 1182     I,   1|                                                 vállalta értem a felelõsséget a Magasságbéli elõtt. Hiszen
 1183     I,   1|                                                 ígértünk semmit, álljanak elõ a kezesek. Hanem az én keresztapám
 1184     I,   1|                                              keresztapám igen szigorúan vette a felelõsséget - különben
 1185     I,   1|                                                  hajigálództam az utcán, vagy a deszkakerítésen keresztül
 1186     I,   1|                                        deszkakerítésen keresztül incselkedtem a kutyákkal. Ha pedig arra
 1187     I,   1|                                                      kutyákkal. Ha pedig arra a bûnre is rávetemedtem, hogy
 1188     I,   1|                                                rávetemedtem, hogy mekegtettem a kecskéjüket, akkor nem restellt
 1189     I,   1|                                                  szülém ijedten.~- Kicsúfolta a tisztes ipart - forgatta
 1190     I,   1|                                                       és egészen úgy mekegett a rezgõ szakállával, akár
 1191     I,   1|                                                       rezgõ szakállával, akár a kecskéje.~Mindig a cigányhideg
 1192     I,   1|                                                       akár a kecskéje.~Mindig a cigányhideg lelt, ha a posztólopó
 1193     I,   1|                                                 Mindig a cigányhideg lelt, ha a posztólopó komát hallottam
 1194     I,   1|                                                     komát hallottam csoszogni a kisajtónkban, annál jobban
 1195     I,   1|                                                    jobban örültem azonban, ha a Messzi keresztapám dobogását
 1196     I,   1|                                                     testvérkémé, de azért, ha a gyerek meghalt is, minálunk
 1197     I,   1|                                                     is, minálunk nem lett oda a komaság. Messzi keresztapám
 1198     I,   1|                                                       cukorhalacskát, amelyik a fejétõl a derekáig piros
 1199     I,   1|                                             cukorhalacskát, amelyik a fejétõl a derekáig piros volt, a derekától
 1200     I,   1|                                                fejétõl a derekáig piros volt, a derekától a farkáig sárga,
 1201     I,   1|                                                       piros volt, a derekától a farkáig sárga, és egész
 1202     I,   1|                                    hosszában-széltében bagószagú. Mert mindig a dohányzacskóból bújt elõ
 1203     I,   1|                                                      dohányzacskóból bújt elõ a halacska, minden pénteken
 1204     I,   1|                                                 legénykém, miben szeret úszni a hal? - ez volt Messzi keresztapám
 1205     I,   1|                                                    keresztapám katekizmusában a második kérdés.~Ha meg akartam
 1206     I,   1|                                                  kérdés.~Ha meg akartam kapni a cukorból való halat, akkor
 1207     I,   1|                                                       kellett felelnem, hogy „a hal papramorgóban szeret
 1208     I,   1|                                                 szeret úszni”.~Erre megkaptam a bagószagú csemegét, és most
 1209     I,   1|                                                 csemegét, és most következett a harmadik kérdés, de arra
 1210     I,   1|                                                   Ergo-morgó-vigyorgó, hol az a papramorgó?~Mikor aztán
 1211     I,   1|                                                    asztalhoz úgy, ahogy volt, a nagy báránybõrsapkával a
 1212     I,   1|                                                      a nagy báránybõrsapkával a fején és a görbe szõlõmetszõkéssel
 1213     I,   1|                                                  báránybõrsapkával a fején és a görbe szõlõmetszõkéssel
 1214     I,   1|                                                       görbe szõlõmetszõkéssel a csizmaszárban. Mint ahogy
 1215     I,   1|                                                     csizmaszárban. Mint ahogy a kártyabeli királyok sohase
 1216     I,   1|                                                     királyok sohase teszik le a koronájukat meg a kormánypálcájukat,
 1217     I,   1|                                                   teszik le a koronájukat meg a kormánypálcájukat, õ se
 1218     I,   1|                                         kormánypálcájukat, õ se vált meg soha a sapkától meg a szõlõmetszõkéstõl.
 1219     I,   1|                                                       meg soha a sapkától meg a szõlõmetszõkéstõl. Azt hiszem,
 1220     I,   1|                                                       mint amennyit õ egymaga a gallérja mögé hajigált.~-
 1221     I,   1|                                              özvegynek úgy össze van szorulva a gyomra a sok kemény-tarhonyától,
 1222     I,   1|                                                   össze van szorulva a gyomra a sok kemény-tarhonyától,
 1223     I,   1|                                                      kemény-tarhonyától, mint a rossz bocskor.~- Zsírozni
 1224     I,   1|                                                      bocskor.~- Zsírozni kell a bocskort, koma, akkor kitágul -
 1225     I,   1|                                                kitágul - tolta elébe édesapám a fordított-kásás tálat, és
 1226     I,   1|                                            fordított-kásás tálat, és nincs az a macska, amelyik tisztábbra
 1227     I,   1|                                                    kitakaríthatta volna, mint a szegény magányos özvegy.~
 1228     I,   1|                                             felcihelõdött, nyakába akasztotta a csikóbõr-tarisznyát, barackot
 1229     I,   1|                                         csikóbõr-tarisznyát, barackot nyomott a fejemre, megígérte, hogy
 1230     I,   1|                                                      fejemre, megígérte, hogy a jövõ héten megint talál
 1231     I,   1|                                                     nekem halcukrot, és végül a radnai szent szûz oltalmába
 1232     I,   1|                                                     pipaszó nélkül messze van a Taránok keresztje.~A Taránok
 1233     I,   1|                                                      van a Taránok keresztje.~A Taránok keresztje öreg kõfeszület
 1234     I,   1|                                                keresztje öreg kõfeszület volt a nagy szõlõúton, az tartotta
 1235     I,   1|                                                szõlõúton, az tartotta hátával a Messzi keresztapám rossz
 1236     I,   1|                                            keresztapám rossz gunyhóját, amely a Jézuska segítsége nélkül
 1237     I,   1|                                                   három fertály órányira volt a várostól, s édesapámnak
 1238     I,   1|                                                     jól bele kellett markolni a dohányos szakajtóba. S míg
 1239     I,   1|                                                     pakli masináért küldte ki a kamrába Messzi keresztapám,
 1240     I,   1|                                                     keresztapám, s ez volt az a kritikus pillanat, mikor
 1241     I,   1|                                                     pénteken elveszett valami a háztól.~Hogy csinálta, mint
 1242     I,   1|                                                   lába kelt nálunk. Elveszett a sóskupa az asztalról vagy
 1243     I,   1|                                                     sóskupa az asztalról vagy a borotvatok a gerendáról,
 1244     I,   1|                                                   asztalról vagy a borotvatok a gerendáról, vagy a gyûszû
 1245     I,   1|                                                 borotvatok a gerendáról, vagy a gyûszû az ablakpárkányról,
 1246     I,   1|                                                      az ablakpárkányról, vagy a csörgemetélõ a kemencenyakról,
 1247     I,   1|                                          ablakpárkányról, vagy a csörgemetélõ a kemencenyakról, vagy a favágó
 1248     I,   1|                                           csörgemetélõ a kemencenyakról, vagy a favágó balta a ház elül,
 1249     I,   1|                                           kemencenyakról, vagy a favágó balta a ház elül, s ha más nem,
 1250     I,   1|                                                     ócska vas-szerszám, amely a nádtetõ alatt volt bedugva
 1251     I,   1|                                                      keresztapám, hogy valami a kezéhez ne ragadt volna.~
 1252     I,   1|                                                        Egyszer az apám talált a piacon valami fanyelû pléhszerszámot,
 1253     I,   1|                                                kiokoskodni, pedig az apám még a végrehajtótól is megtudakolta,
 1254     I,   1|                                                    megtudakolta, mi lehet az. A titokzatos találmány a tükör
 1255     I,   1|                                                        A titokzatos találmány a tükör mögé volt bedugva,
 1256     I,   1|                                                    múlva találta meg édesapám a Messzi keresztapám gunyhójában,
 1257     I,   1|                                                gunyhójában, föl volt akasztva a szenteltvíztartó mellé.~-
 1258     I,   1|                                                    Onnan én, koma - bólintott a nagy báránybõrsapka. - Mondok,
 1259     I,   1|                                                   Hadd legyen valami olyan is a háznál, amirõl nem tudom,
 1260     I,   1|                                                    amirõl nem tudom, micsoda.~A kleptománia még akkor nem
 1261     I,   1|                                                 istenes ember.~- Foltjával jó a csizma is - állította édesapám,
 1262     I,   1|                                                    szóbeszéd közben felkerült a lopós koma. - Igaz, hogy
 1263     I,   1|                                                       szarkatermészet szorult a komába, de máskülönben nagyon
 1264     I,   1|                                                  tökéletes ember az. Nincs az a tapasztócigány, aki úgy
 1265     I,   1|                                                     Nem repedezik, nem hámlik a tapasztása, hanem szép egyenletes
 1266     I,   1|                                                    szép egyenletes sima, mint a nyers pite a tepsiben.~Így
 1267     I,   1|                                                       sima, mint a nyers pite a tepsiben.~Így esett aztán,
 1268     I,   1|                                                     aztán, hogy mikor egyszer a házunk végét kellett tapasztani,
 1269     I,   1|                                                     végét kellett tapasztani, a Messzi keresztapám tudományához
 1270     I,   1|                                                 fizetsz érte, koma?~- Hát azt a választási malackát, amit
 1271     I,   1|                                                     választási malackát, amit a múltkor elhajtottál az árkunk
 1272     I,   1|                                                       árkunk partjáról.~- Hát a tietek volt, koma?~- Az
 1273     I,   1|                                                    volt az, koma.~- Fusson ki a két szemem, ha tudtam. No,
 1274     I,   1|                                                      olyan simára tapasztotta a ház végét, hogy akár írni
 1275     I,   1|                                                      rajta, mint az iskolában a nagy táblán. Igaz, hogy
 1276     I,   1|                                                        hogy közben ellopódott a kútgémünkrõl a kolonc, az
 1277     I,   1|                                                     ellopódott a kútgémünkrõl a kolonc, az óránkról az egyik
 1278     I,   1|                                                     már nem lehetett kinyitni a rozsdától, meg az istállóajtóról
 1279     I,   1|                                              rozsdától, meg az istállóajtóról a kallantyú, de hát azért
 1280     I,   1|                                                       össze.~Hát utoljára nem a ház lopódott el, hanem édesapámnak
 1281     I,   1|                                                lopódott el, hanem édesapámnak a cinezett tajtékpipája. Volt
 1282     I,   1|                                                      neki több is, de ez volt a legkedvesebb, mert ez már
 1283     I,   1|                                                     kellett úgy félteni, mint a többit, amelyik még egyszer
 1284     I,   1|                                                    még egyszer se tört el.~Ez a pipa-ügy úgy kivette a sodrából
 1285     I,   1|                                                     Ez a pipa-ügy úgy kivette a sodrából édesapámat, hogy
 1286     I,   1|                                                 fejcsóválással. - Csak már ne a komaasszony elõtt tettél
 1287     I,   1|                                               teletetés tányérral is megeszik a vén lator.~De hiába vártuk,
 1288     I,   1|                                                     vártuk, nem jött, se azon a héten, se a rákövetkezõkön.
 1289     I,   1|                                                     jött, se azon a héten, se a rákövetkezõkön. Elõször
 1290     I,   1|                                          megszabadultunk tõle! Nem is vesz el a háztól azóta semmi. Ebbõl
 1291     I,   1|                                                 látnivaló, hogy mindig õ volt a tolvaj.~Azonban, ahogy telt-múlt
 1292     I,   1|                                                     Messzi keresztapám nélkül a pénteki ebéd mindnyájunknak.
 1293     I,   1|                                                          Holnap reggel kimégy a szõlõbe Messzi keresztapádhoz,
 1294     I,   1|                                                Megmondod neki, hogy kivetheti a drágát a hasából.~Másnap
 1295     I,   1|                                                       hogy kivetheti a drágát a hasából.~Másnap reggel útnak
 1296     I,   1|                                                édesapám. Maga is eljött velem a város széléig, ott megmutatta,
 1297     I,   1|                                                      merre kell mennem, aztán a nyakamba kötötte a fekete
 1298     I,   1|                                                      aztán a nyakamba kötötte a fekete selyemkendõjét, mert
 1299     I,   1|                                                        mert hûvösen fújdogált a böjti szél.~Messzi keresztapámat
 1300     I,   1|                                                    találtam az udvaron. Éppen a malacka körül forgolódott
 1301     I,   1|                                                     malacka körül forgolódott a korpás szakajtóval. A körül
 1302     I,   1|                                             forgolódott a korpás szakajtóval. A körül a bizonyos malacka
 1303     I,   1|                                                   korpás szakajtóval. A körül a bizonyos malacka körül,
 1304     I,   1|                                                  Messzi keresztapám többet se a malaccal, se a szakajtóval,
 1305     I,   1|                                                      többet se a malaccal, se a szakajtóval, amikor meghallotta,
 1306     I,   1|                                                      járatban vagyok!~- Eszem a szentedet, éppen csak a
 1307     I,   1|                                                       a szentedet, éppen csak a szó hibádzott. Már megyünk
 1308     I,   1|                                               hibádzott. Már megyünk is, csak a tarisznyámat hozom ki.~Napba
 1309     I,   1|                                                       ki.~Napba nézett, ahogy a kerítésajtót behúzta maga
 1310     I,   1|                                                        lelkecském - fogta meg a kezemet, és lekerült velem
 1311     I,   1|                                                    kezemet, és lekerült velem a vakdûlõre.~Itt ugyan hosszabb
 1312     I,   1|                                                    országúton, de alkalmasabb a célszerû szegény embernek.
 1313     I,   1|                                                      országúton jönnek-mennek a kocsik, ki a templomba befelé,
 1314     I,   1|                                                    jönnek-mennek a kocsik, ki a templomba befelé, ki a templomból
 1315     I,   1|                                                     ki a templomba befelé, ki a templomból kifelé, egymást
 1316     I,   1|                                                     az ilyen helyen nem lehet a szerencsével találkozni.
 1317     I,   1|                                                      szerencsével találkozni. A szerencse ilyenkor ott kukorékol
 1318     I,   1|                                                   szemétdombján, ott kapirgál a vetések szélében, vagy gágog
 1319     I,   1|                                                  vetések szélében, vagy gágog a pocsolyában.~Persze szem
 1320     I,   1|                                                     kell hozzá, hogy az ember a szerencsét meglássa. Olyan
 1321     I,   1|                                               meglássa. Olyan csókaszem, mint a Messzi keresztapámé volt,
 1322     I,   1|                                                 amelyik elõl el nem bújhatott a szerencse, akár kakas, akár
 1323     I,   1|                                                      vele.~Most is észrevette a szerencsét már a második
 1324     I,   1|                                                   észrevette a szerencsét már a második dûlõben. A szerencse
 1325     I,   1|                                             szerencsét már a második dûlõben. A szerencse egy kanmacska
 1326     I,   1|                                                    kanmacska képében lepkedte a mezei egereket a száraz
 1327     I,   1|                                                     lepkedte a mezei egereket a száraz gaz közt.~- Megvagy! -
 1328     I,   1|                                                          Megvagy! - ugrott rá a cirmos egy nagy kövér egérre.~-
 1329     I,   1|                                                      magát Messzi keresztapám a cirmosra.~S ahogy betessékelte
 1330     I,   1|                                                cirmosra.~S ahogy betessékelte a tarisznyába, nekem mondta
 1331     I,   1|                                                   minek veheti hasznát.~Éppen a harmadik dûlõbe fordultunk
 1332     I,   1|                                                   Bodor kis malac szöszmötélt a gyepen, és szimatolva emelte
 1333     I,   1|                                                semmiféle Gyurit nem látok itt a környéken.~Egy korai szitakötõn
 1334     I,   1|                                                  mondani:~- Nekem semmi közöm a malachoz.~- Vadmalac lesz
 1335     I,   1|                                                   keresztapám, s kieresztette a cirmost a tarisznyából. -
 1336     I,   1|                                                      s kieresztette a cirmost a tarisznyából. - Minek találjak
 1337     I,   1|                                                    leguggolt, és megrázogatta a tarisznyát, mint a kukoricás
 1338     I,   1|                                               megrázogatta a tarisznyát, mint a kukoricás szakajtót szokás:~-
 1339     I,   1|                                                    coca, cocikám!~Csudálatos, a vadmalac csöppet se vadaskodott,
 1340     I,   1|                                                  bizakodva egyenesen besétált a tarisznyába.~- Röf-röf-röf -
 1341     I,   1|                                                     megmérni, hány rõf hosszú a kvártély.~Nekem az jutott
 1342     I,   1|                                                     ezt hallaná, azt mondaná, a malac csúfolja a tisztes
 1343     I,   1|                                                     mondaná, a malac csúfolja a tisztes ipart. Messzi keresztapámnak
 1344     I,   1|                                                        s télire igen lehúznák a mázsát.~Ekkor azonban a
 1345     I,   1|                                                       a mázsát.~Ekkor azonban a malac torkaszakadtából elvisította
 1346     I,   1|                                                      tudakolta kifelé az utat a kényelmetlen kvártélyból.~
 1347     I,   1|                                                       Gyerünk csak, pajtikám, a városba. Ha már szerencsét
 1348     I,   1|                                                       Ha már szerencsét adott a jó Isten, minek szerencsétlenkednénk
 1349     I,   1|                                                  minek cipelném én õkegyelmét a hátamon. Elmén ez a maga
 1350     I,   1|                                                õkegyelmét a hátamon. Elmén ez a maga lábán is. Mint ha csak
 1351     I,   1|                                                   maga lábán is. Mint ha csak a magamét hajtanám. Hova hajtom?
 1352     I,   1|                                                      után. Honnan hajtom? Hát a hátam mögül. Nem igaz, gyerekem?~
 1353     I,   1|                                                    gyerekem?~Azzal kinyitotta a tarisznya száját, a megvadult
 1354     I,   1|                                                kinyitotta a tarisznya száját, a megvadult malac úgy ugrott
 1355     I,   1|                                                       harsányan, s nekifogott a szántásokat felmérni.~-
 1356     I,   1|                                                 Messzi keresztapám, elhajítva a kezébõl a tarisznyát. -
 1357     I,   1|                                              keresztapám, elhajítva a kezébõl a tarisznyát. - Kerülj csak
 1358     I,   1|                                                      rõföt kellett szaladnunk a malac után, míg le bírtuk
 1359     I,   1|                                                       vele vissza addig, ahol a tarisznyát elhajítottuk.~
 1360     I,   1|                                                  ilyen magából kikeltnek. Még a báránybõrsapkát is kivette
 1361     I,   1|                                                    báránybõrsapkát is kivette a fejébõl, hogy földhöz huppanthassa.~-
 1362     I,   1|                                                       földhöz huppanthassa.~- A Máriáját neki! Tíz ilyen
 1363     I,   1|                                                  malacért nem adtam volna azt a tarisznyát!~A malac nyilván
 1364     I,   1|                                                       volna azt a tarisznyát!~A malac nyilván érezte a bûnét,
 1365     I,   1|                                                        A malac nyilván érezte a bûnét, mert alázatosan dörgölõdzött
 1366     I,   1|                                                       alázatosan dörgölõdzött a lábához, és szóval is kérlelte
 1367     I,   1|                                                 Gyu-ri-i!~Még csak ez kellett a nekidühödött embernek. Megrúgta
 1368     I,   1|                                               nekidühödött embernek. Megrúgta a malacot, és kirántotta a
 1369     I,   1|                                                      a malacot, és kirántotta a csizmaszárából a metszõkést.~-
 1370     I,   1|                                                   kirántotta a csizmaszárából a metszõkést.~- Még csúfolódsz,
 1371     I,   1|                                                  koszos! - csikorította össze a fogát, s úgy vágta fültövön
 1372     I,   1|                                                   fogát, s úgy vágta fültövön a metszõkés fokával az istenadtát,
 1373     I,   1|                                                     hogy az egyszerre lefogta a szemét. De legalább nem
 1374     I,   1|                                            csúfolódott többet, hanem kimondta a Szépenlépõ Szerencsés Fekete
 1375     I,   1|                                                  keresztapám, hanem letérdelt a malacka mellé, az ölébe
 1376     I,   1|                                                 malacka mellé, az ölébe vette a fejét, kínálta porcfûvel,
 1377     I,   1|                                                     porcfûvel, papsajttal, de a malacka csak nem nyitotta
 1378     I,   1|                                                       nem nyitotta fel többet a szemét.~- No, fiúcska -
 1379     I,   1|                                                         kapta fel keresztapám a karjára a szerencsemalac
 1380     I,   1|                                                     fel keresztapám a karjára a szerencsemalac hûlõ tetemét -
 1381     I,   1|                                                      mennünk. Legalább elásom a fontosalma-fa alá, majd
 1382     I,   1|                                                     már egészen hûvösen nézte a történteket, míg oda nem
 1383     I,   1|                                               történteket, míg oda nem értünk a gunyhójához, a Taránok keresztje
 1384     I,   1|                                                     nem értünk a gunyhójához, a Taránok keresztje alá. Ott
 1385     I,   1|                                                      tanálkozott kend valahol a malacával? Rosszul csukta
 1386     I,   1|                                                        Rosszul csukta kend be a kerítésajtót, kinyitotta
 1387     I,   1|                                                      kerítésajtót, kinyitotta a szél, oszt elcsellengett
 1388     I,   1|                                                       elcsellengett kend után a malaca. Vagy éppen azt hozza
 1389     I,   1|                                                     ölében?~- Azt - kókadt le a Messzi keresztapám feje.~
 1390     I,   1|                                                    nagy göröngyöt, és ráfogta a kis kanászra.~- Nem mégy
 1391     I,   1|                                                 Szelíd medve módjára átölelte a nyakamat.~- Tudod-e a Miatyánk
 1392     I,   1|                                                átölelte a nyakamat.~- Tudod-e a Miatyánk egy Istent?~- Tudom.~-
 1393     I,   1|                                                 Üdvözlégy Máriát?~- Azt is.~- A Hiszek egy Istent is?~-
 1394     I,   1|                                                    térden állva mondd el mind a hármat. Mire készen leszel
 1395     I,   1|                                               keresztapám felakasztotta magát a feszület karjára. Csak most
 1396     I,   1|                                                     mikor ölelgetett, lelopta a nyakamról a fekete selyemkendõt
 1397     I,   1|                                               ölelgetett, lelopta a nyakamról a fekete selyemkendõt huroknak.~
 1398     I,   1|                                                             Úri kalap~Márton, a szépszemû foltozószûcs fütyörészve
 1399     I,   1|                                                        sõt akkor se hagyta el a fütyülést, mikor tasla kalapját
 1400     I,   1|                                                      tasla kalapját megemelte a Bánatos Szent elõtt. De
 1401     I,   1|                                                Bánatos Szent elõtt. De ezt se a jó Isten nem vette rossznéven,
 1402     I,   1|                                                       töviskoszorús fia, mert a szûcs az Ave Máriá-t fütyülte.~
 1403     I,   1|                                                      az Ave Máriá-t fütyülte.~A vasáros azonban, aki a szemére
 1404     I,   1|                                                        A vasáros azonban, aki a szemére húzott micisapkában
 1405     I,   1|                                               micisapkában ásítozva támogatta a boltja ajtaját, kicsit megütközött
 1406     I,   1|                                                   ajtaját, kicsit megütközött a reggeli fütyülésen. Nagyon
 1407     I,   1|                                                       rendes embernek ismerte a szûcsöt, sose látta még
 1408     I,   1|                                                     meg pipaszárvégrül.~- Ide a kukucska-piacra megyek,
 1409     I,   1|                                                        tekintetes úr - mondta a szûcs tisztességtudóan,
 1410     I,   1|                                                 tisztességtudóan, s tele volt a szeme fényléssel. Ha csak
 1411     I,   1|                                                     Ha csak egy szót szól még a tekintetes úr, kibuggyan
 1412     I,   1|                                                  kibuggyan belõle az öröm, de a vasáros nem szólt többet,
 1413     I,   1|                                                   többet, csak megbiccentette a fejét kedvetlenül. Azért
 1414     I,   1|                                                     nem feddhette meg azokkal a szép szavakkal, amiket már
 1415     I,   1|                                                   tovább is csak úgy fénylett a szeme mint az Isten kegyelmébõl
 1416     I,   1|                                                királyoknak, mikor föltekintik a hadseregüket. Pedig a kukucska-piacon
 1417     I,   1|                                             föltekintik a hadseregüket. Pedig a kukucska-piacon nem szoktak
 1418     I,   1|                                                  mentek. Azok legföljebb csak a sarokról kukucskáltak oda,
 1419     I,   1|                                                     kiskunul kukucska-piacnak a rongyosok börzéjét, amit
 1420     I,   1|                                                    hívnak. „Segítsen az Isten a kukucska-piacra” - ez olyan
 1421     I,   1|                                                      ez olyan nehéz átok volt a Daru utcában, hogy akinek
 1422     I,   1|                                                utcában, hogy akinek kiszaladt a száján, az gyónáskor külön
 1423     I,   1|                                                 praktika is, hogy hátha ennek a fõbenjáró bûnnek elõrebocsátása
 1424     I,   1|                                                      úr nem mutat érdeklõdést a gyarlandó embernek a többi
 1425     I,   1|                                              érdeklõdést a gyarlandó embernek a többi parancsolatokhoz való
 1426     I,   1|                                                       rendelésébõl szokott ki a kukucska-piacra. Volt õ
 1427     I,   1|                                                    urak szûcse is, szemefénye a bõrruhákat készítõ céhnek,
 1428     I,   1|                                                  ezüstbõl való diókat hordott a mellényén, és akkor õ is
 1429     I,   1|                                                 mellényén, és akkor õ is csak a sarokról kukucskálta meg
 1430     I,   1|                                                      sarokról kukucskálta meg a rongypiacot. De aztán elmúlt
 1431     I,   1|                                                  rongypiacot. De aztán elmúlt a céh, a bõrruhát viselõ régi
 1432     I,   1|                                                        De aztán elmúlt a céh, a bõrruhát viselõ régi urak
 1433     I,   1|                                                   csak elmuladoztak, s Márton a szegények szûcsévé vált.~-
 1434     I,   1|                                                      Anyjuk - környékezte meg a feleségét -, mit szólnál
 1435     I,   1|                                                valókat - szaladt tele könnyel a szûcsné szeme. - Én nem
 1436     I,   1|                                                  bánom, de akkor én is eladom a nagy selyemkendõmet.~- Jó -
 1437     I,   1|                                          selyemkendõmet.~- Jó - fordította el a szûcs a fejét -, akkor ki
 1438     I,   1|                                                         fordította el a szûcs a fejét -, akkor ki bírjuk
 1439     I,   1|                                                       akkor ki bírjuk fizetni a porciót.~Többre nem futotta
 1440     I,   1|                                                   porciót.~Többre nem futotta a bátorsága. A macska kaparta
 1441     I,   1|                                                      nem futotta a bátorsága. A macska kaparta kívül az
 1442     I,   1|                                                        kérdezte az asszony.~- A gombokat.~- Hová?~- A kukucska-piacra.~
 1443     I,   1|                                                         A gombokat.~- Hová?~- A kukucska-piacra.~Alázatos,
 1444     I,   1|                                                  beszédû, sovány asszony volt a szûcsné. De most fölszegte
 1445     I,   1|                                                    szûcsné. De most fölszegte a fejét, csattant a hangja:~-
 1446     I,   1|                                                   fölszegte a fejét, csattant a hangja:~- Én? Nem vagyok
 1447     I,   1|                                                   Márton szûcs lehorgasztotta a fejét. Õ csak bevándorolt
 1448     I,   1|                                                       Õ csak bevándorolt volt a kiskunok földjén, s ezt
 1449     I,   1|                                                   vele az asszony atyafisága. A szûcsné maga nem, de ha
 1450     I,   1|                                                  akkor mindig eszébe juttatta a szûcsnek, hogy juhásznemzetségbõl
 1451     I,   1|                                                     mesterember kötötte is be a fejét.~- Tudom, fiam, tudom -
 1452     I,   1|                                                       fiam, tudom - békítette a szûcs a kevély asszonyt -,
 1453     I,   1|                                                     tudom - békítette a szûcs a kevély asszonyt -, hiszen
 1454     I,   1|                                               világért se te csúfoskodj azzal a piacozással, nem neked való
 1455     I,   1|                                                    azzal próbát.~Jól szolgált a szerencse Mártonnak. Nemcsak
 1456     I,   1|                                                  szerencse Mártonnak. Nemcsak a ruhákat meg a gombokat adta
 1457     I,   1|                                              Mártonnak. Nemcsak a ruhákat meg a gombokat adta el, hanem
 1458     I,   1|                                                       hanem talált gazdát még a rossz borotvatokra is, amin
 1459     I,   1|                                                   rossz borotvatokra is, amin a Kossuth Lajos képe volt
 1460     I,   1|                                                      kifaragva, meg az „Éljen a negyvennyolc”. Maga faragta
 1461     I,   1|                                                      még tisztbéli ember volt a céhben, s egy héten kétszer
 1462     I,   1|                                                       az állát. De aztán jött a hatvanhét, Deák fönt járt
 1463     I,   1|                                                     hatvanhét, Deák fönt járt a császár udvarán, nagy lett
 1464     I,   1|                                                    császár udvarán, nagy lett a dínom-dánom mindenfelé.
 1465     I,   1|                                                       dínom-dánom mindenfelé. A kiskun szûcsök azonban keserves
 1466     I,   1|                                                      Mártontól látták. Márton a köszörûkövön kalapáccsal
 1467     I,   1|                                             köszörûkövön kalapáccsal verte ki a borotvája élét.~- Hát én
 1468     I,   1|                                                eresztek. Szárítsa el az isten a kezem, ha én még egyszer
 1469     I,   1|                                                        Teltek-múltak az évek, a szûcsnek bele kellett törõdni
 1470     I,   1|                                                    kellett törõdni abba, hogy a császárnak semmi ártalmára
 1471     I,   1|                                                     is be kellett látni, hogy a szakáll nem szûcsnek való
 1472     I,   1|                                                 subaszõrrel, ami úgy szállong a szûcsök mûtermében, mint
 1473     I,   1|                                                 mûtermében, mint mezõk felett a bikanyál. Örök magyar sors
 1474     I,   1|                                                    bikanyál. Örök magyar sors a kiegyezés - a Kossuth-szakállból
 1475     I,   1|                                                     magyar sors a kiegyezés - a Kossuth-szakállból csak
 1476     I,   1|                                             oldalszakáll lett, afféle szõrhíd a negyvennyolc és hatvanhét
 1477     I,   1|                                                    csakugyan nem nyúlt többet a szûcs. Borbély kezére adta
 1478     I,   1|                                                    magát egy héten egyszer, s a kicsorbított borotva rozsdamartan
 1479     I,   1|                                                  rozsdamartan hevert tokjában a gerendán, mint nemes urak
 1480     I,   1|                                                        mint nemes urak kardja a szögön.~Egy hatosra tartotta
 1481     I,   1|                                                       hatosra tartotta Márton a kortörténeti emléket a kukucska-piacon,
 1482     I,   1|                                                 Márton a kortörténeti emléket a kukucska-piacon, abban a
 1483     I,   1|                                                      a kukucska-piacon, abban a reményben, hogy elsõ szóra
 1484     I,   1|                                                   mire pedig Márton ráeszmélt a tévedésre, akkorára nyoma
 1485     I,   1|                                                        akkorára nyoma veszett a sokadalomban. A szûcs most
 1486     I,   1|                                                       veszett a sokadalomban. A szûcs most már úgy fogta
 1487     I,   1|                                                  szûcs most már úgy fogta föl a dolgot, hogy ezt a keresetlen
 1488     I,   1|                                                  fogta föl a dolgot, hogy ezt a keresetlen pénzt az Isten
 1489     I,   1|                                                  bádog szenteltvíztartót vett a kukucska-piacon, amely azt
 1490     I,   1|                                            kereszteltetett meg Krisztus urunk a Jordán vizében. Otthon ugyan
 1491     I,   1|                                                   Otthon ugyan kiderült, hogy a szenteltvíztartón akkora
 1492     I,   1|                                       szenteltvíztartón akkora lyuk van, amin a Jordán vize is keresztülfolyna,
 1493     I,   1|                                                       így is nagyon illett az a megvakult tükör alá, s minden
 1494     I,   1|                                                  által megirigyelt dísze lett a háznak.~Lehet, hogy e mûkincs
 1495     I,   1|                                                       sikere tette mûgyûjtõvé a szûcsöt, de az is lehet,
 1496     I,   1|                                                     hogy ez csak alkalom volt a vele született szenvedély
 1497     I,   1|                                                      állandó fogyasztója lett a kukucska-piacnak. Ha egy-két
 1498     I,   1|                                                       lopni magától, azt mind a ponyván árult antikvitásokba
 1499     I,   1|                                                     hogy valami olyan is lesz a háznál, amirõl senki se
 1500     I,   1|                                                    korlátot ismert. Azt, hogy a mûtárgy ne legyen drágább