| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
14501 II, 3| mert û úgy szeretné, hogy a föltámadáskor a kezeügyiben 14502 II, 3| szeretné, hogy a föltámadáskor a kezeügyiben lögyenek a fogai. 14503 II, 3| föltámadáskor a kezeügyiben lögyenek a fogai. Hát azon mosolyogtam 14504 II, 3| akinek az öliben vannak a fogai.~Hát azt magam is 14505 II, 3| hozza ezer esztendõ múlva a hajdovai csõsz öregapja 14506 II, 3| hajdovai csõsz öregapja a Régészeti Akadémiák Nemzetközi 14507 II, 3| Nemzetközi Szövetségét.~~A biciklis ember megjött a 14508 II, 3| A biciklis ember megjött a vízzel. Kézrõl kézre jár 14509 II, 3| vízzel. Kézrõl kézre jár a korsó, nagyot húz belõle 14510 II, 3| korsó, nagyot húz belõle a csõsz is, a puli kétségbeesetten 14511 II, 3| nagyot húz belõle a csõsz is, a puli kétségbeesetten ráncigálja 14512 II, 3| kétségbeesetten ráncigálja a gazdája gatyaszárát.~- Gyere 14513 II, 3| te veszött - veregeti meg a kis szõrgombóc fejét a csõsz, 14514 II, 3| meg a kis szõrgombóc fejét a csõsz, s körülnéz a tarlón. 14515 II, 3| fejét a csõsz, s körülnéz a tarlón. Biz itt nincs semmi 14516 II, 3| nincs semmi itatóedény. Újra a szájára veszi a korsót, 14517 II, 3| itatóedény. Újra a szájára veszi a korsót, s egy kicsit megrökönyödve 14518 II, 3| megrökönyödve gondolom, hogy a csõsz a tulajdon szájából 14519 II, 3| megrökönyödve gondolom, hogy a csõsz a tulajdon szájából fogja 14520 II, 3| szájából fogja megitatni a pulit.~Nem, csak kegyetlen 14521 II, 3| csak kegyetlen jólesik neki a hideg víz. De ahogy megelégíti 14522 II, 3| megelégíti magát, leveszi a tasla kalapját, leteszi 14523 II, 3| tasla kalapját, leteszi a földre, behorpasztja a tetejét, 14524 II, 3| leteszi a földre, behorpasztja a tetejét, s teleönti a posztótányért.~- 14525 II, 3| behorpasztja a tetejét, s teleönti a posztótányért.~- No, te 14526 II, 3| posztótányért.~- No, te bojnyik, ez a tied.~S míg a kutya szétvetett 14527 II, 3| bojnyik, ez a tied.~S míg a kutya szétvetett lábbal 14528 II, 3| levelet kellene írni annak a Lócsildnak. Ha van még üresedés 14529 II, 3| van még üresedés nála, ezt a Szirovicát okvetlen fogadja 14530 II, 3| aki elõl sohase apad el a víz.~ 14531 II, 3| Mit tud a vajz?~Hiszen majd kitudódik, 14532 II, 3| majd kitudódik, mit tud a vajz, de elõbb tán annak 14533 II, 3| eszik-e vagy isszák azt a vajzot.~Nem, ilyesmi még 14534 II, 3| vajzzal, még akkor se, mikor a háború vége diétás konyhára 14535 II, 3| diétás konyhára kapatta a vitézlõ embereket. Már olyanformán, 14536 II, 3| ételem lóbul, italom tóbul”. A vajz azonban még akkor se 14537 II, 3| ilyen irányú alkalmazást. A vajzot se nem eszik, se 14538 II, 3| jelenlétben, akkor nem ássák a vajzot az ásóval, hanem 14539 II, 3| összetörik vele, csak éppen a koponyáját tartják tiszteletben. 14540 II, 3| No, nem éppen azért, mert a koponya a gondolatok elhagyott 14541 II, 3| éppen azért, mert a koponya a gondolatok elhagyott dómja, 14542 II, 3| hanem inkább azért, mert a koponya a legcélirányosabb 14543 II, 3| inkább azért, mert a koponya a legcélirányosabb galambitató. 14544 II, 3| koponyából iszik, az nem megy el a háztól. Én meg ahogy az 14545 II, 3| régen galambitatót csináltak a hun utódok. Ugyan az is 14546 II, 3| is lehel, hogy úrfélének a kezébe került, de azzal 14547 II, 3| mint hamutartót léptette a közérdek szolgálatába.~Ezekbõl 14548 II, 3| tisztában van vele, mi az a vajz. Az a valóságos holttetem 14549 II, 3| van vele, mi az a vajz. Az a valóságos holttetem az, 14550 II, 3| jöjjön valahogy. (Azt hiszem, a fáraókra is ilyen kegyeletes 14551 II, 3| kegyeletes szándékkal rakta a piramisokat az akkori lojalitás. 14552 II, 3| azért mindig visszajöttek a gézengúzok.) Persze az õsök 14553 II, 3| küldözve föl nekik üzenetet a szívük porából, pipacsot, 14554 II, 3| akkor néznek nagyot, mikor a malacka, mint a hazai régészet 14555 II, 3| nagyot, mikor a malacka, mint a hazai régészet egyik legfontosabb 14556 II, 3| álmukból.~- Röf-röf - örül neki a malacka a leletnek, és megdöfögeti 14557 II, 3| Röf-röf - örül neki a malacka a leletnek, és megdöfögeti 14558 II, 3| semmi esetre se szép vonás a malackától, és az idealizmus 14559 II, 3| megvetéssel gungorgatja bele a koponyát a pocsolyába. Ezt 14560 II, 3| gungorgatja bele a koponyát a pocsolyába. Ezt a megjegyzést 14561 II, 3| koponyát a pocsolyába. Ezt a megjegyzést azonban halkan 14562 II, 3| azonban halkan tegyük, hogy a malacka meg ne hallja, mert 14563 II, 3| megfigyelése az emberrõl. A malacka ugyanis folytatni 14564 II, 3| giliszta vagy más földi féreg a domboldalban, azonban az 14565 II, 3| éppen arra halad, vállán a nyitókapával, és meglátja 14566 II, 3| nyitókapával, és meglátja a porhanyó földbõl kifehéredõ 14567 II, 3| Kuss, te! - suhogtatja a kapanyelet, mint a konkurrencia 14568 II, 3| suhogtatja a kapanyelet, mint a konkurrencia meg nem engedett 14569 II, 3| és most már õ folytatja a csontok szétturkálását. 14570 II, 3| szétturkálását. Rúg egyet a veres lapockán, szétkoppantja 14571 II, 3| lapockán, szétkoppantja a karcsontot, a tenyerére 14572 II, 3| szétkoppantja a karcsontot, a tenyerére téve nézegeti 14573 II, 3| tenyerére téve nézegeti a térdkalácsot, mikor a másik 14574 II, 3| nézegeti a térdkalácsot, mikor a másik ember átszól a kerítésen:~- 14575 II, 3| mikor a másik ember átszól a kerítésen:~- Arany-e, szomszéd?~- 14576 II, 3| Fene, aki öszi - mondja a gazda -, nem ögyéb ez, mint 14577 II, 3| ögyéb ez, mint hótt embör.~A holt ember aztán az is marad 14578 II, 3| mindaddig, míg tetemeit a civilizált világ híre nélkül 14579 II, 3| nélkül veri az esõ, süti a nap, és mállasztja a szél. 14580 II, 3| süti a nap, és mállasztja a szél. Magasabb sarzsi akkor 14581 II, 3| becsületen kapó ember besúgja a dolgot a múzeumnak, és az 14582 II, 3| kapó ember besúgja a dolgot a múzeumnak, és az igazgató 14583 II, 3| igazgató úr képében megszállja a tanyát a kultúra réme. Azaz 14584 II, 3| képében megszállja a tanyát a kultúra réme. Azaz hogy 14585 II, 3| kezdetben nem is olyan ijesztõ a rém, mert az igazgató úr 14586 II, 3| belõle, milyen rosszban töri a fejét. Egy ital vizet kér 14587 II, 3| vándor, megkérdi, milyen mély a kút, és hogy ugyan él-e 14588 II, 3| hogy ugyan él-e még annak a mestere, mert nagy kár volna 14589 II, 3| végképp kilépett volna már a csizmából. Az adó felõl 14590 II, 3| család van, s hogy hát ez a kis Rossz-András szereti-e 14591 II, 3| kis Rossz-András szereti-e a medvecukrot. De még azt 14592 II, 3| is megteszi, hogy bemegy a házba, leül a padkára, kiveszi 14593 II, 3| hogy bemegy a házba, leül a padkára, kiveszi a bölcsõbõl 14594 II, 3| leül a padkára, kiveszi a bölcsõbõl a legkisebb szittyát, 14595 II, 3| padkára, kiveszi a bölcsõbõl a legkisebb szittyát, rápaskol 14596 II, 3| mondja neki, hogy „eszem a szented, de olyan vagy, 14597 II, 3| szented, de olyan vagy, mintha a száján köpött vóna ki az 14598 II, 3| az apád”. S mivel ebben a bókban az asszony megbecsülése 14599 II, 3| birodalmat. Az istállótól a kutyaólig és a lucernástól 14600 II, 3| istállótól a kutyaólig és a lucernástól a dinnyeföldig. 14601 II, 3| kutyaólig és a lucernástól a dinnyeföldig. Eközben véletlenül 14602 II, 3| Eközben véletlenül meglátja a holt ember maradványait, 14603 II, 3| lesz?~- Á, dehogy - mondja a gazda, és érzõdik némi büszkeség 14604 II, 3| és érzõdik némi büszkeség a hangjában -, ez egy vajz.~- 14605 II, 3| hogyne. Mégpedig ténybeli. A Doberdõben, ötte volna mög 14606 II, 3| Doberdõben, ötte volna mög a fene, aki ültette.~Az igazgató 14607 II, 3| úr most már tisztában van a dologgal. Régebben hullámnak 14608 II, 3| Régebben hullámnak tisztelték a holt embert a homoki népek, 14609 II, 3| tisztelték a holt embert a homoki népek, ha urakkal 14610 II, 3| látszik, mióta kijárták a háborút, azóta õk is haladnak 14611 II, 3| háborút, azóta õk is haladnak a korral, és vajzzá finomították 14612 II, 3| és vajzzá finomították a csontvázat.~Már most mindegy, 14613 II, 3| ha hullám, két hét óta a harmincadikat szedjük ki 14614 II, 3| harmincadikat szedjük ki a nagy partból, és már a dudást 14615 II, 3| ki a nagy partból, és már a dudást is megtaláltuk köztük. 14616 II, 3| adót az istenadta. Ellenben a napszámosaim azt mondják, 14617 II, 3| most is úgy félregörbíti a száját, mintha dudálna, 14618 II, 3| elhiszik nekem, hogy ezek a vajzok ötezer évvel ezelõtt 14619 II, 3| amikor látták, hogy jó nekem a cserépdarab is, a csontár 14620 II, 3| nekem a cserépdarab is, a csontár is meg a kaszakõ 14621 II, 3| cserépdarab is, a csontár is meg a kaszakõ is, amire én azt 14622 II, 3| írok mindenre, mércsikélem a vajzok hosszát-szélét, és 14623 II, 3| és skatulyába teszem még a pernyét is. Nini, kacsintottak 14624 II, 3| apró tatárszemek, ahogy a gödrökben bujkáltam, hiszen 14625 II, 3| pénzt kifizetett már ebben a keserves világban. Aztán 14626 II, 3| Aztán még nem is sietteti a munkát, nem töri az embert, 14627 II, 3| Lassan, lassan, emberek, csak a hegyivel szedegessék az 14628 II, 3| hegyivel szedegessék az ásónak a földet!~Nem, tegnapig csakugyan 14629 II, 3| délben beütött az ördög a határba. Ugyan abban se 14630 II, 3| Ugyan abban se az ördög volt a hibás, hanem én.~Csak úgy 14631 II, 3| úgy köröm közül ebédeltem a papsajtvirágos árokparton, 14632 II, 3| árokparton, s ahogy becsattantom a bicskám, és összemarkolom 14633 II, 3| bicskám, és összemarkolom a szalámibõrt, eszembe jut 14634 II, 3| szalámibõrt, eszembe jut a Többsincs. Mármint az a 14635 II, 3| a Többsincs. Mármint az a kis fehér ebállat, amelyikkel 14636 II, 3| amelyikkel tegnapelõtt a dûlõúton barátságot kötöttem. 14637 II, 3| nevetéssel, s addig ugrált a térdemre, míg meg nem veregettem 14638 II, 3| míg meg nem veregettem a kócos kis fejét. Világos, 14639 II, 3| fejét. Világos, hogy ez a legönzetlenebb szeretet 14640 II, 3| legönzetlenebb szeretet volt a kis szõrmók részérõl, hiszen 14641 II, 3| hogy hírét se hallotta a szaláminak. De éppen az 14642 II, 3| szimpatikusnak találja-e azt a kultúrát, amely a szalámit 14643 II, 3| találja-e azt a kultúrát, amely a szalámit ajándékozta az 14644 II, 3| emberiségnek.~Meg is találtam a négylábú szõrgombolyagot, 14645 II, 3| talán tovább is elandalogtam a virágzáporban, mint szabad 14646 II, 3| kihánytak, hogy belesajgott a derekam a leltározásukba.~ 14647 II, 3| hogy belesajgott a derekam a leltározásukba.~De egyszerre 14648 II, 3| úgy pattantam fel, mint a tele gumiból való labda. 14649 II, 3| zöld rézmorzsát találtam a cserepek közt. Akkorát, 14650 II, 3| rézkor. Egy lépéssel közelebb a mához!~- Emberek, melyikük 14651 II, 3| ki?~Az emberek vonogatták a vállukat. A macska tudja, 14652 II, 3| emberek vonogatták a vállukat. A macska tudja, honnan való 14653 II, 3| macska tudja, honnan való a rézköles. Ki látná meg az 14654 II, 3| ott maradtam hanyatt fekve a gyepen. Máskor el szoktam 14655 II, 3| el szoktam õket kísérni a keresztdûlõig, s aközben 14656 II, 3| moccantam, pedig tudtam, hogy a hosszú szedelõdzésük békítési 14657 II, 3| szedelõdzésük békítési kísérlet. Még a „jó éjszakát” is csak nagyon 14658 II, 3| lehajtott fejjel eltûntek a kanyarodónál.~Ma hetipiacos 14659 II, 3| kicsit késõbb értem ki a rendesnél. Már messzirõl 14660 II, 3| messzirõl láttam, hogy nagy a nyüzsgölõdés a halmon, egy 14661 II, 3| hogy nagy a nyüzsgölõdés a halmon, egy seregben mind 14662 II, 3| halmon, egy seregben mind a nyolc emberem, s nagyon 14663 II, 3| autóból, felém fordulnak mind a nyolcan. Süt az öröm az 14664 II, 3| hamar! Nézze mög, mit tud ez a vajz.~- No, nézzük, mit 14665 II, 3| vajz.~- No, nézzük, mit tud a vajz?~A vajz fekszik a hátán, 14666 II, 3| nézzük, mit tud a vajz?~A vajz fekszik a hátán, és 14667 II, 3| tud a vajz?~A vajz fekszik a hátán, és barátságosan vigyorog, 14668 II, 3| barátságosan vigyorog, mintha õ is a bandába tartozna. A hóna 14669 II, 3| õ is a bandába tartozna. A hóna alatt pedig szorongat 14670 II, 3| kékes patinája van. Csakhogy a patinát a bronzcsõ nem kívül 14671 II, 3| van. Csakhogy a patinát a bronzcsõ nem kívül hordozza, 14672 II, 3| hanem belül. Tudniillik a bronzcsõ egy szõlõpermetezõ 14673 II, 3| szõlõpermetezõ edénynek a csöve, amelyikbe beleszáradt 14674 II, 3| csöve, amelyikbe beleszáradt a gálic.~- Így találták? - 14675 II, 3| komolyan.~- Így - mondják mind a nyolcan.~- A kékkõvel együtt?~- 14676 II, 3| mondják mind a nyolcan.~- A kékkõvel együtt?~- Hát ügön... 14677 II, 3| mondják vontatva.~- A tanító úr szemétdombján?~- 14678 II, 3| mondja az öreg Csonttörõ. A többi már hallgat.~- Akkor 14679 II, 3| nekik hátat, és leguggolok a cserepekhez.~A meghatalmazott 14680 II, 3| leguggolok a cserepekhez.~A meghatalmazott követ és 14681 II, 3| követ és miniszter megfogja a karomat. Egy kicsit haragosan 14682 II, 3| haragosan nézek hátra, csak úgy a vállam felett.~- No?~- Nézze... 14683 II, 3| úgy szívire vötte... azt a kis réz-morzsát vagy mit... 14684 II, 3| hogy majd mögörül ennek a nagy darab réznek...~Bizonyisten 14685 II, 3| Bizonyisten jobban reszketett a szava, mint a nagyköveteknek, 14686 II, 3| reszketett a szava, mint a nagyköveteknek, mikor a 14687 II, 3| a nagyköveteknek, mikor a háborút proklamálták.~ 14688 II, 3| foltján fölásathassam azt a honfoglaláskori temetõt, 14689 II, 3| tücski-hajcski jobbágya beszélt. A nagyúr nem válaszolt, nem 14690 II, 3| meg. Hallottam én azt már a pesti könyvkereskedõmtõl, 14691 II, 3| könyvkereskedõmtõl, hogy a nagyurak nem nagyon szeretgetik 14692 II, 3| amit nekik írtam! De hát a honfoglalókat se hagyhatom, 14693 II, 3| kötelességem. Most már nem a nagyúrnak írtam, hanem egyik 14694 II, 3| Erre aztán meg is kaptam a választ. Rövidet, világosat, 14695 II, 3| engedhetik meg az ásatást - a mai nehéz gazdasági viszonyokra 14696 II, 3| Tudniillik azt, hogy nem a pallosjogra hivatkoznak. 14697 II, 3| pallosjogra hivatkoznak. A dolog ezzel el is van intézve. 14698 II, 3| többet. Inkább beszéljünk a szõregi kincses kéményseprõékrõl.~~ 14699 II, 3| azt az öregurat, akinek én a múlt esztendõben elszedtem 14700 II, 3| múlt esztendõben elszedtem a kincseit a szõregi Szív 14701 II, 3| esztendõben elszedtem a kincseit a szõregi Szív utcában. De 14702 II, 3| sietek hozzátenni, hogy ezek a kincsek nemigen alkalmasak 14703 II, 3| csontok képében tartózkodtak a Máder Ferenc földjében, 14704 II, 3| voltak hozzáférhetõk mind a két helyen, s nekem is meg 14705 II, 3| hallottam róla, hogy van ebben a faluban egy kéményseprõ, 14706 II, 3| mégis galambnak szállt a kezembe, ha bevárt.~- Nono - 14707 II, 3| bevárt.~- Nono - mondták a szõregi informátoraim -, 14708 II, 3| informátoraim -, csakhogy ez a varjú nem várja ám be az 14709 II, 3| Amúgy jó ember, dolgos ember a Máder úr, de nagyon magának 14710 II, 3| istennek se engedi meg, hogy a földjét felturkálják.~Tovább 14711 II, 3| Szegednél is gazdagabb hely. A mi kultúránk alighanem ott 14712 II, 3| évvel ezelõtt, mikor nem a modern technika vívmányaival, 14713 II, 3| vertük be egymás fejét, s nem a szabónál rendeltük meg a 14714 II, 3| a szabónál rendeltük meg a városi bundát, hanem saját 14715 II, 3| saját kezûleg gomboltuk le a farkasról, aki nem adta 14716 II, 3| történeti korszak otthagyta a nyomát. Az egész falu egy 14717 II, 3| akkor lenne mit ásatni még a dédunokámnak is.~De a szõregiek 14718 II, 3| még a dédunokámnak is.~De a szõregiek sehogy se akartak 14719 II, 3| sehogy se akartak rákívánni a múzeumi dicsõségre. Még 14720 II, 3| mindenütt. Mindenki tudott a régiségekrõl, de mindenki 14721 II, 3| régiségekrõl, de mindenki a szomszédja földjében. Úgy 14722 II, 3| földjében. Úgy jártam, mint a csépai magyar, aki elõször 14723 II, 3| elõször vetõdött Pestre, s a Rákóczi úton azt kérdezte 14724 II, 3| Rákóczi úton azt kérdezte a rendõrtõl, melyik az utcának 14725 II, 3| rendõrtõl, melyik az utcának a másik oldala.~- Melyik? 14726 II, 3| Hát az ni! - mutatott át a rendõr a túlsó oldalra.~- 14727 II, 3| mutatott át a rendõr a túlsó oldalra.~- A fene 14728 II, 3| rendõr a túlsó oldalra.~- A fene tud eligazodni ezeken 14729 II, 3| fene tud eligazodni ezeken a pestieken! - keseredett 14730 II, 3| pestieken! - keseredett el a csépai ember. - Az elébb 14731 II, 3| mindenki azt mondta, hogy ez a túlsó oldal.~Természetes, 14732 II, 3| próbát. Akire még maguk a szõregiek is azt mondják, 14733 II, 3| ember, azzal én nem vesztem a lelkem.~Tavaly aztán muszáj 14734 II, 3| volt vele megismerkednem. A szomszédjában vallattunk 14735 II, 3| krampuszt, de kicsi volt a földecske, hamar kifogyott.~- 14736 II, 3| földecske, hamar kifogyott.~- A kéményseprõnél kellene megpróbálni - 14737 II, 3| Jánosom, mint jobbkezem a destrukcióban, aki jó néhány 14738 II, 3| maga, János. Hagyjon békét a kéményseprõnek, mert azt 14739 II, 3| ennélfogva nem riad vissza a legfeketébb kéményseprûtõl 14740 II, 3| kéményseprûtõl se. Ráadta a fejét, hogy beviszi hozzá, 14741 II, 3| fában kárt ne tegyünk, a salátát le ne tapossuk, 14742 II, 3| salátát le ne tapossuk, a birsalmát ne hozzuk el emlékbe, 14743 II, 3| birsalmát ne hozzuk el emlékbe, a méhecskéket ne zavargassuk, 14744 II, 3| mikor az árkokat behúzzuk, a termõföldet ne keverjük 14745 II, 3| termõföldet ne keverjük a vad föld alá.~Hát erre mink 14746 II, 3| Új pont itt csak egy van a paktumban. Az, hogy a méhecskéket 14747 II, 3| van a paktumban. Az, hogy a méhecskéket ne zavargassuk. 14748 II, 3| zavargassuk. De ez nem is tartozik a mi szokott szórakozásaink 14749 II, 3| szórakozásaink közé, csak a méhecskék ne zavargassanak 14750 II, 3| volt szerencsénk, hanem a halottaknak. Nem találtuk 14751 II, 3| hozzánk Máder úr, aki addig a kerítés mögül nézte, hogy 14752 II, 3| nézte, hogy megtartjuk-e a törvényt.~- Aj - mondta -, 14753 II, 3| megérteni, hogy mért tartják a szõregi kéményseprõt különös 14754 II, 3| kéményseprõt különös embernek a népek. Mégse lehet az egészen 14755 II, 3| ember, aki nem töri össze a régiségeket.~- Hát az edények, 14756 II, 3| hogy nem kapott azokból a múzeum semmit. Erre Máder 14757 II, 3| összebarátkoztatott bennünket a közös harag.~- Hozok térképet. 14758 II, 3| sejti még bolygatatlannak a földet. Ott találtuk meg 14759 II, 3| négy sonkacsontot találtunk a tálban. A húst persze már 14760 II, 3| sonkacsontot találtunk a tálban. A húst persze már lerágta 14761 II, 3| kedves öreg néni - itt, a saláta végiben!~- No, ott 14762 II, 3| nem akarunk kárt tenni a gazdáéknak.~- Egy-két salátapalánta 14763 II, 3| nem tesz semmit - mondta a néni, akirõl kiderült, hogy 14764 II, 3| van úgy vélekedni, mert õ a Máderné asszony.~Ellenben 14765 II, 3| nap bánatosan keringélt a szomszédbeli nézelõdõk közt 14766 II, 3| annyi volna az õszi munka a ház körül, azt se tudom, 14767 II, 3| szerint az övé már az impérium a szõregi kémények felett. 14768 II, 3| Afféle társuralkodó, s ha a Máderek pénzt veretnének, 14769 II, 3| Máderek pénzt veretnének, mind a ketten rá veretnék a képüket, 14770 II, 3| mind a ketten rá veretnék a képüket, mint valamikor 14771 II, 3| képüket, mint valamikor a bizánci császárok szokták. 14772 II, 3| reggel, ahogy számbaveszem a hadamat, tizenegy munkást 14773 II, 3| felé nagy szeme van már a múzeumi dénárnak.~- Hát 14774 II, 3| igazgató úr - mosolyog a szelíd arcú menyecske -, 14775 II, 3| szelíd arcú menyecske -, hogy a Pisti meggondolta magát. 14776 II, 3| belõle, ha lent dolgozik a gödörben, mint ha idefönt 14777 II, 3| gödörben, mint ha idefönt tátja a száját.~Én már öreg munkás 14778 II, 3| Én már öreg munkás vagyok a halottak kikubikolása terén, 14779 II, 3| olyan dolgok iránt, amire a tanult emberek ügyet se 14780 II, 3| azt mondanák, kitaláltam.~A nagy öröm aztán egy kicsit 14781 II, 3| szelesíti az embert. Bizony a salátára is rátapostunk 14782 II, 3| ásó. Vigyázatra intettem a munkásaim, és mentegettem 14783 II, 3| semmit se, nem - vonogatta a vállát -, szegényebb már 14784 II, 3| este aztán, ahogy kihagyom a másnapi munkát, s nézegetjük 14785 II, 3| másnapi munkát, s nézegetjük a kétméteres gödrökben a tarka 14786 II, 3| nézegetjük a kétméteres gödrökben a tarka foltokat, amik elárulják 14787 II, 3| foltokat, amik elárulják a sírt, azt mondom Jánosnak:~- 14788 II, 3| csontváz van!~- Az, látszik a vonala is - mutatja János 14789 II, 3| vonala is - mutatja János a kis ásóval a barna léniát 14790 II, 3| mutatja János a kis ásóval a barna léniát a sárga homokban.~- 14791 II, 3| kis ásóval a barna léniát a sárga homokban.~- Ezt azonban 14792 II, 3| ördög vigye el, körülbelül a fele a nagy cseresznyefa 14793 II, 3| vigye el, körülbelül a fele a nagy cseresznyefa alá esik, 14794 II, 3| meg nem rongálhatjuk meg a gyökerét.~- Szó sincs róla - 14795 II, 3| velem együtt jobban vigyáz a máséra, mint a magunkéra.~ 14796 II, 3| jobban vigyáz a máséra, mint a magunkéra.~Másnap reggel 14797 II, 3| fekszik benne.~Leszállok a gödörbe, feljövök, nézem 14798 II, 3| csak, hogy is állunk. Itt a nagy cseresznyefa... Azaz 14799 II, 3| cseresznyefa... Azaz nini, hol a cseresznyefa?~- Ahol van 14800 II, 3| amely legallyazva hever a földön. - Máder úr kivágatta 14801 II, 3| földön. - Máder úr kivágatta a fát, hogy utunkban ne legyen. 14802 II, 3| lélekben kalapot emeltem a kéményseprõipar elõtt, és 14803 II, 3| élete végéig idegen maradt a mi idiómánk.~- Máder bácsi, 14804 II, 3| honnan került maga ebbe a faluba?~- Szegedébül - mondta 14805 II, 3| Otan vóltam én legén a mesterségbe, magyarul is 14806 II, 3| akkorra odabicegett elém a legkisebb Máder, és megbökte 14807 II, 3| legkisebb Máder, és megbökte a térdemet, mert följebb nem 14808 II, 3| elhozta az eleven bácsinak a halott bácsi csontját.~Ez 14809 II, 3| nagyon szép teljesítmény volt a kétéves és háromhónapos 14810 II, 3| aki egykor örökölni fogja a Máderék családi címerét, 14811 II, 3| Máderék családi címerét, a kormos fityulát és a kéménykotró 14812 II, 3| címerét, a kormos fityulát és a kéménykotró drótseprût. 14813 II, 3| drótseprût. Egyelõre azonban õ is a hazai régészetnek szentelte 14814 II, 3| kis ásókanállal döfködte a földet, és bogárszemével 14815 II, 3| Mádej dódoz.~Nemcsak a bronzkori emberek hagyatékát 14816 II, 3| megõrzésre Szõregrõl, hanem a dolgozó öreg és ifjú Máderékét 14817 II, 3| Máderékét is. Jó az nekem a magyar kultúrfölényt bizonyítani 14818 II, 3| Dusán a múzeumba kerül~Nem hiszem, 14819 II, 3| azért kötötték volna hátra a sarkát kiskorában, mert 14820 II, 3| nem akar üveg alá kerülni a múzeumba. Sõt bizonyosan 14821 II, 3| is ott történt Szõregen, a Szív utcában, ahonnan a 14822 II, 3| a Szív utcában, ahonnan a Máder kéményseprõ urat beleraktam 14823 II, 3| idegen zamattal beszéli a magyart, mint az öreg Máder 14824 II, 3| hányan vannak, akik kivágnák a cseresznyefájukat a tudományért, 14825 II, 3| kivágnák a cseresznyefájukat a tudományért, és nem kérnék 14826 II, 3| kever üzleti szempontokat a dologba, hanem elvi alapon 14827 II, 3| elvi alapon nem engedi be a régészt az uradalmába. Igen 14828 II, 3| méltóságos uram, mert én ezen a vidéken teljesen érdektelen 14829 II, 3| közben észrevettem, hogy a gõzeke õsi csontokat ropogtat 14830 II, 3| gõzeke õsi csontokat ropogtat a nagyparti dûlõben...~Hanggal, 14831 II, 3| Õ is mosolyogva vágott a szavamba:~- Ó, nemcsak ott! 14832 II, 3| mindenfelé fehérlettek szántáskor a csontok.~- És ásattak valamikor 14833 II, 3| Megütõdve nézett rám.~- Az nem a mi dolgunk, kérem.~- Nem 14834 II, 3| szépen - siettem jóvátenni a sértést. - Méltóztattak 14835 II, 3| Méltóztattak figyelmeztetni talán a Nemzeti Múzeumot?~- Ugyan 14836 II, 3| koponyákat rugdostak szét a béresek. Azok voltak itt 14837 II, 3| nem mondta ki, átterelte a dolgot vallásfilozófiai 14838 II, 3| azt tartom, amit az Isten a föld alá szánt, legjobb 14839 II, 3| Méltóságos uram, akkor a krumplit meg a répát mért 14840 II, 3| uram, akkor a krumplit meg a répát mért méltóztatik fölszedetni? 14841 II, 3| Hiszen az Úristen azt is a föld alá szánta. Nem igaz?~ 14842 II, 3| föld alá szánta. Nem igaz?~A méltóságos úr nem mondott 14843 II, 3| azt hiszem, nagyon sietett a nevemet elfelejteni. Én 14844 II, 3| övét, mert többre tartom a Dusánét, aki a tudomány 14845 II, 3| többre tartom a Dusánét, aki a tudomány révén nemcsak az 14846 II, 3| újságba kerül be, hanem a múzeumba is. Mármint a sokezer 14847 II, 3| hanem a múzeumba is. Mármint a sokezer éves tálak és csuprok 14848 II, 3| és csuprok révén, amiket a németek olyan komoly tudománynak 14849 II, 3| akad benne - fogadom, hogy a második kiadásban Szõreg 14850 II, 3| tételében nagy része lesz ennek a Dusánnak.~Valamelyik napszámosom 14851 II, 3| talált egy-két agykoponyát a kertjében. A Sztojkov Dusán, 14852 II, 3| agykoponyát a kertjében. A Sztojkov Dusán, ha ismerem.~ 14853 II, 3| is szívesen nyitottam rá a kisajtót. A falu magyarjai 14854 II, 3| nyitottam rá a kisajtót. A falu magyarjai nem nagyon 14855 II, 3| nem nagyon kényeztették el a múzeumot. Kutyát ugyan nem 14856 II, 3| nem is fogadott úgy, ahogy a régészt rendes magyar fogadni 14857 II, 3| rendes magyar fogadni szokta. A rendes magyar csöndesen 14858 II, 3| magyar csöndesen elnézi a konyhaajtóból, hogy ugyan 14859 II, 3| hogy ugyan mire mennek a kutyák a garabonciás deákkal, 14860 II, 3| ugyan mire mennek a kutyák a garabonciás deákkal, aki 14861 II, 3| aki belül akar kerülni a kerítésen. Ha a garabonciás 14862 II, 3| kerülni a kerítésen. Ha a garabonciás ijedten polkázik, 14863 II, 3| Haladni kell szép nyugodtan a fenevadak közt, és gügyögni 14864 II, 3| elsompolyognak. Erre aztán a gazda, beletörõdvén abba, 14865 II, 3| beletörõdvén abba, hogy a házõrzõk nem eszik meg a 14866 II, 3| a házõrzõk nem eszik meg a vendéget, indíttatva érzi 14867 II, 3| hogy éppen most menjen be a színbe a köszörûkövet megkeresni, 14868 II, 3| most menjen be a színbe a köszörûkövet megkeresni, 14869 II, 3| köszörûkövet megkeresni, s a hasidékon lesni, hogy ugyan 14870 II, 3| hogy ugyan visszafordul-e a vendég. Ha azonban a vendég 14871 II, 3| visszafordul-e a vendég. Ha azonban a vendég olyan szemtelen, 14872 II, 3| szemtelen, hogy leül várakozni a gerenda fogára, akkor a 14873 II, 3| a gerenda fogára, akkor a rendes ember mégiscsak elõjön, 14874 II, 3| ember mégiscsak elõjön, de a köszönést hallatlanná teszi, 14875 II, 3| viszonozza, hogy hasba vágja a legközelebb ért pulit, mondván:~- 14876 II, 3| mondván:~- Ött vóna mög a fene a nevednapján.~Ha a 14877 II, 3| mondván:~- Ött vóna mög a fene a nevednapján.~Ha a vendég 14878 II, 3| a fene a nevednapján.~Ha a vendég úgy teszi magát, 14879 II, 3| úgy teszi magát, mintha ez a jámbor kívánság nem neki 14880 II, 3| neki szólt volna, hanem a kutyának, és ellenvéleményt 14881 II, 3| amely szerint nagy kár érné a világot, ha e nélkül az 14882 II, 3| ajtócsikordulásra. Nem azért, hogy a köszörûkõhöz meneküljön, 14883 II, 3| jöjjön. Azzal adta vissza a köszöntésemet, hogy már 14884 II, 3| minden szegény emberé ezen a tájon.~- Hát egy kis próbát 14885 II, 3| bátran, jó ember, hiszen maga a gazda, én kérek szívességet. 14886 II, 3| szívességet. Azt megígérem, hogy a földjét nem rontjuk el. 14887 II, 3| földjét nem rontjuk el. A termõt, az elsõ két ásónyomot 14888 II, 3| lapátoljuk, hogy behúzáskor ne a nyers föld maradjon felülre.~- 14889 II, 3| nem az - csóválja Dusán a fejét. Afelõl nincs semmi 14890 II, 3| nyugtalansága, látta õ már azt a szomszédoknál is, hogy csináljuk. 14891 II, 3| ezután az adót?~- Mi után?~- A találmányok után, amik a 14892 II, 3| A találmányok után, amik a földben vannak.~Megintem, 14893 II, 3| találja hallani, s besúgja a harminchármas bizottságnak, 14894 II, 3| neki, hogy akárhogy fordul a dolog, én állok helyt mindenért.~- 14895 II, 3| Dusán, csak arra kér, hogy a kis körtefájára vigyáztassak. 14896 II, 3| csak királyok foga vásik. A nevét is megmondta, mert 14897 II, 3| bizony elfelejtettem, csak a dudvák, parajok nevét tudva 14898 II, 3| parajok nevét tudva kívülrõl, a királyok gyümölcseiben nemigen 14899 II, 3| nemigen vagyok járatos.~A próbaásás nem sok jóval 14900 II, 3| jóval biztatott, mert csak a laposon húzhattunk árkot, 14901 II, 3| laposon húzhattunk árkot, a kertben még paradicsom volt. 14902 II, 3| még paradicsom volt. Hanem a királyok fogára való körtében 14903 II, 3| mégiscsak kár esett, de azt maga a gazda csinálta. Tudniillik 14904 II, 3| még nem esett áldozatul a zsebemben a régészetnek, 14905 II, 3| esett áldozatul a zsebemben a régészetnek, és Dusán revánsot 14906 II, 3| revánsot adott. Leszakította a legszebb körtéjét, és a 14907 II, 3| a legszebb körtéjét, és a táskámba tette a használati 14908 II, 3| körtéjét, és a táskámba tette a használati utasítással együtt. 14909 II, 3| egyetlen múzeumi keresetem a fizetésemen fölül. Igaz, 14910 II, 3| nem haragudhatnak meg rám a királyok, hogy elettem elõlük.~ 14911 II, 3| Hát ez nagy eset volt, ez a körte, mint Dusán irántam 14912 II, 3| irántam való jóindulatának a bizonysága, de ért ennél 14913 II, 3| nem ért meg ilyen hirtelen a paradicsom?~- Nem, még nem 14914 II, 3| azért szedtem le zöldjében a paradicsomot. Hogy ásathasson 14915 II, 3| az igazgató úr addig, míg a szép idõben tart.~De hát 14916 II, 3| hát nem hagyhattam ott azt a temetõt, amelyikben éppen 14917 II, 3| helyrehozná, ha fölújíthatná ezt a divatot!)~Álló hétig mindennap 14918 II, 3| az utolsó csontvázat, míg a többiek az ebédhez kijáró 14919 II, 3| fogyasztották. Ilyenkor szokta a principálist bizalmasan 14920 II, 3| most szó, hanem arról, hogy a szolgám ígéretét be kellene 14921 II, 3| váltani. Csakhogy ahhoz ez a hely kicsi. Nagy könyv kellene 14922 II, 3| utódaim elõl.~Itt van például a Dusán kertjében egy õskori 14923 II, 3| három óriásedény, amiknek a tiszteletére külön ládákat 14924 II, 3| agyagpadka, azzal szemben a gödör falába fúrva egy borzasztó 14925 II, 3| ezelõtt õelõtte kuporgott itt a padkán a bronzkori Dusán, 14926 II, 3| õelõtte kuporgott itt a padkán a bronzkori Dusán, kérvén 14927 II, 3| távoltartását, aszerint mérvén a tiszteletet, ahogy az isten 14928 II, 3| magát. Ha kövérre nevelte a malackát, akkor a bronzkori 14929 II, 3| nevelte a malackát, akkor a bronzkori ember kent hozzá 14930 II, 3| hájat, és loccsantott rá a méhsörös köcsögbõl; ha derékfájatással 14931 II, 3| derékfájatással mutatta meg a hatalmát, akkor leütötte 14932 II, 3| hatalmát, akkor leütötte a fejét a bronzcsákánnyal, 14933 II, 3| akkor leütötte a fejét a bronzcsákánnyal, belehajította 14934 II, 3| bronzcsákánnyal, belehajította a pörnyésgödörbe, és fabrikált 14935 II, 3| tudni, hogy hova szaladt a bronzember ebbõl a gödörbõl, 14936 II, 3| szaladt a bronzember ebbõl a gödörbõl, és miért bízta 14937 II, 3| gödörbõl, és miért bízta rá a fenõkõ-istenre, hogy vigyázzon 14938 II, 3| fenõkõ-istenre, hogy vigyázzon a tûzre, míg õ visszajön, 14939 II, 3| vissza - azonban ez részben a tudomány dolga, részben 14940 II, 3| tudomány dolga, részben a bronzember feleségéé -, 14941 II, 3| nem találgatom. Inkább a gazdának szólok:~- No, Dusán, 14942 II, 3| kuporodjon oda egy kicsit arra a padkára.~Kéreti magát, sokallja 14943 II, 3| Kéreti magát, sokallja ezt a tisztességet.~- Hamar. Hamar. 14944 II, 3| kell egy embernek ott lenni a képen, hogy mértéke legyen 14945 II, 3| nagyságának.~Ez már más, a tudományért ezt az áldozatot 14946 II, 3| megelégedve.~- Vegye le a kalapját, ne takarja el 14947 II, 3| vagyok - tör ki Dusánból a nemes férfihiúság, de azért 14948 II, 3| azért csak szót fogad, mint a családi tûzhelyen engedelmességhez 14949 II, 3| homlokával így fog bekerülni a múzeumba, üveg alá, hogy 14950 II, 3| lám, milyen sokra vitte ez a Dusán, holott se császár, 14951 II, 3| csak egy halljakend kertész a faluszélen.~Hátha kedvet 14952 II, 3| Hátha kedvet kapnak tõle a nagymájúak is!~ 14953 II, 3| Arany!~Ez kell nekünk, nem a dolog, meg a motívum-vándorlás 14954 II, 3| nekünk, nem a dolog, meg a motívum-vándorlás a szíjvégeken! 14955 II, 3| meg a motívum-vándorlás a szíjvégeken! Nem az Átilla, 14956 II, 3| szíjvégeken! Nem az Átilla, csak a koporsója. Legalább egy-két 14957 II, 3| vitézeire. Magam is éreztem a hangomon, ahogy kiemeltem 14958 II, 3| hangomon, ahogy kiemeltem a sírból a vékony kis ezüstpénzt, 14959 II, 3| ahogy kiemeltem a sírból a vékony kis ezüstpénzt, és 14960 II, 3| ezüstpénzt, és összekurjantottam a magyarjaimat.~- Hát tudják 14961 II, 3| csontjai fekszenek itt.~Még a sapkám is levettem. Nem 14962 II, 3| hanem, mert lekívánkozott a fejemrõl. És akaratlanul 14963 II, 3| akaratlanul is biztattam a szememmel a magyarjaim, 14964 II, 3| is biztattam a szememmel a magyarjaim, hogy õk is adjanak 14965 II, 3| öreg keserû hangot is adott a közvéleménynek.~- No az 14966 II, 3| Azért nincs hát ezökkel a halottakkal se arany, se 14967 II, 3| merik úgy kimondani, mint a paraszt, s ez is valami. 14968 II, 3| paraszt, s ez is valami. A kultúrérzék szimulálása 14969 II, 3| nagyon jelentékeny haladás a kultúra felé.~Kiskunjaimon 14970 II, 3| ilyen áldott tettetésre. Ha a lelkem kiteszem nekik, akkor 14971 II, 3| hogy én nem kincset keresek a Fehértóban. Úrnak néznek, 14972 II, 3| Nem is bosszant, ismerem a fajtámat, én is ilyen volnék, 14973 II, 3| természetes oltalmunk ez a bizalmatlanság, mint a nyúlnak 14974 II, 3| ez a bizalmatlanság, mint a nyúlnak a futás, vagy a 14975 II, 3| bizalmatlanság, mint a nyúlnak a futás, vagy a sündisznónak 14976 II, 3| a nyúlnak a futás, vagy a sündisznónak a tüske-ruha.~ 14977 II, 3| futás, vagy a sündisznónak a tüske-ruha.~Hanem azért 14978 II, 3| azért én mégis kifogtam a véreim hitetlenségén. Azt 14979 II, 3| s hogy ebbõl tanuljanak a népek, mikor a múzeumban 14980 II, 3| tanuljanak a népek, mikor a múzeumban nézelõdnek. Jól 14981 II, 3| ami aranyat találunk, az a maguké lesz, csak én elõbb 14982 II, 3| ha hatot, ha vakot vet a kocka. Mért fájjon azért 14983 II, 3| azért az én fejem, mit hisz a paraszt, mit nem? Hiszen 14984 II, 3| világos dolog az is, hogy a kincskeresõnek nagyobb becsülete 14985 II, 3| nagyobb becsülete van, mint a tudósnak. Aztán meg hátha 14986 II, 3| egy tarisznya arannyal a feje alatt? No, hiszen Schliemann 14987 II, 3| ököllel törülhette volna a szemét, ha a Priamosz kincseit 14988 II, 3| törülhette volna a szemét, ha a Priamosz kincseit bizalomkeltés 14989 II, 3| vaktában odaígérte volna a hisszarliki Juszuf bácsiknak 14990 II, 3| ilyen bolondot. Õ elküldte a muzulmánjait kukoricát sütni, 14991 II, 3| kukoricát sütni, és addig a felesége kötõjébe rakta 14992 II, 3| felesége kötõjébe rakta a néhai trójai király lopva 14993 II, 3| Én nem teszem bolonddá a népemet. Azt akarom, hogy 14994 II, 3| úri huncutnak.~El is értem a célomat. A kiskunjaim tisztába 14995 II, 3| El is értem a célomat. A kiskunjaim tisztába jöttek 14996 II, 3| Akinek nem jól szolgál a belsõ világossága, ha maga 14997 II, 3| világossága, ha maga van, de ha a többiek fölkarolják, akkor 14998 II, 3| Szemmel láthatóan fölkarolt a tizenkét kiskunom. Ugyan 14999 II, 3| Ugyan csak tizenegy, de a tizenkettedik nem számít. 15000 II, 3| maguk is úgy hívják, hogy a „kutyahitû Döncõ”. Csúnya