| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
15001 II, 3| mondják. Ha jövök, ha megyek, a köszönésem nem fogadja, 15002 II, 3| cigarettát, szivart ha kap, a fejét se biccenti érte. 15003 II, 3| biccenti érte. Tisztán olvasok a szemében, ahogy belém döfi 15004 II, 3| szemében, ahogy belém döfi a tekintetét az ereszetes 15005 II, 3| alól. „Engöm le nem vöszõ a lábamrul, akárhogy tömködsz. 15006 II, 3| valamelyik királygyilkos õsének a lelke szorulhatott. Ha „ 15007 II, 3| oroszlánvirtussal bömbölne a zabért, így paraszti sorban 15008 II, 3| csak kaffogó kócos kuvasz. A maga fajtája se szereti, 15009 II, 3| aki mindig érzem magamon a görbe tekintetét.~Azért 15010 II, 3| Azért mégse õ csinálta a bajt, hanem én magam. Akkor, 15011 II, 3| magam. Akkor, amikor Jánost, a helytartómat számkivetésbe 15012 II, 3| én meg hosszában, s mivel a nyílt összeütközésre nincs 15013 II, 3| négynapos felderítõ szolgálatra a harmadik vármegyébe, s a 15014 II, 3| a harmadik vármegyébe, s a fehértói frontra kihirdettem 15015 II, 3| fehértói frontra kihirdettem a legszigorúbb diktatúrát.~- 15016 II, 3| ásni, ahol én kijelölöm. A maga szakállára senki se 15017 II, 3| csontot ér, az abbahagyja a munkát, és jelentést tesz. 15018 II, 3| munkát, és jelentést tesz. A csontvázhoz senki nem nyúl, 15019 II, 3| csontvázhoz senki nem nyúl, a föltakarítás az én dolgom. 15020 II, 3| vasfegyelem nehezedett a kiskun nemzetre. Este bekísértek 15021 II, 3| Este bekísértek az emberek a vasútig, és szíves barátsággal 15022 II, 3| kelletlenül köszöntötték rám a jó reggelt. Pedig szerencsésen 15023 II, 3| Pedig szerencsésen indult a nap, hat sírban is csonthoz 15024 II, 3| tréfával is megszereztem a cigaretta porciót. Kényszeredett 15025 II, 3| Éreztem, hogy van valami a levegõben. A vihar elõtti 15026 II, 3| van valami a levegõben. A vihar elõtti csönd, ahogy 15027 II, 3| vihar elõtti csönd, ahogy a politikában mondják. Valamiért 15028 II, 3| Valamiért feneevésben vannak, a kiskunok. Valamit kevesellnek, 15029 II, 3| Alighanem hogy sokallják a munkát, és keveslik a napszámot. 15030 II, 3| sokallják a munkát, és keveslik a napszámot. De hát akkor 15031 II, 3| sértõdnének-e meg, ha felemelném a zsoldot. Az ördög látott 15032 II, 3| lóg az orra, mint akinek a tyúk megette a kenyerét. 15033 II, 3| mint akinek a tyúk megette a kenyerét. No, majd ha kisüt 15034 II, 3| kenyerét. No, majd ha kisüt a nap, õk is földerülnek. 15035 II, 3| Énvelem is van az úgy, hogy a rossz idõ ráfekszik a kedvemre, 15036 II, 3| hogy a rossz idõ ráfekszik a kedvemre, másnak is jussa 15037 II, 3| jussa van felhúzni az orrát.~A nap kisütött, de a kedélyek 15038 II, 3| orrát.~A nap kisütött, de a kedélyek nem. Máskor együtt 15039 II, 3| Máskor együtt költi el a népem a köröm közül való 15040 II, 3| együtt költi el a népem a köröm közül való ebédet 15041 II, 3| elhallgatnak, és tömik befelé a sós-paprikás kenyeret, mintha 15042 II, 3| akácfának vetett háttal ül a dûlõúton, és gledicsiatüsökkel 15043 II, 3| gledicsiatüsökkel döfködi a fogát. Mint a lakoma hulladékaiból 15044 II, 3| gledicsiatüsökkel döfködi a fogát. Mint a lakoma hulladékaiból látom, 15045 II, 3| hajába-krumpli mehetett bele, s Döncõ a fogpiszkálással húsevés 15046 II, 3| bennem, mint önmagában. A nagylelkû ellenség tudatos 15047 II, 3| tudatos lojalitásával motozok a táskámban - különben is 15048 II, 3| hogy legyen mért piszkálni a fogát.~Döncõ keresztbeveti 15049 II, 3| fogát.~Döncõ keresztbeveti a lábát a keskeny ösvényen, 15050 II, 3| Döncõ keresztbeveti a lábát a keskeny ösvényen, hogy vagy 15051 II, 3| álljak meg, vagy lépjek be a friss szántásba, ahol egyszerre 15052 II, 3| ahol egyszerre teleszalad a félcipõm homokkal.~- Hja, 15053 II, 3| félcipõm homokkal.~- Hja, az úr a pokolban is úr, tudja - 15054 II, 3| valami érthetetlen dühvel, és a végén csattan a szava, mint 15055 II, 3| dühvel, és a végén csattan a szava, mint az ostor. De 15056 II, 3| mint az ostor. De azért a jobb lábát mégiscsak visszahúzza, 15057 II, 3| kilöki, hogy csak úgy koppan a bocskora sarka.~Egy pillanatra 15058 II, 3| édes atyámfiába, de rögtön a helyzet magaslatára emelkedem, 15059 II, 3| Megértem, hogy ez volt a hadüzenet, és most már kíváncsian 15060 II, 3| és nekikeseredve zuhognak a csákányok.~- Hat óra - hajtogatom 15061 II, 3| írásaimat. Az emberek kiugrálnak a gödrökbõl és szedelõdzködnek. 15062 II, 3| szedelõdzködnek. Elõveszem a cigarettadobozt, és kiporciózok 15063 II, 3| hozzám, és nyújtom neki a részit.~A kutyahitû ember 15064 II, 3| és nyújtom neki a részit.~A kutyahitû ember megcsóválja 15065 II, 3| kutyahitû ember megcsóválja a fejét.~- Tögye el az úr 15066 II, 3| fejét.~- Tögye el az úr a cigarettlijit. Nem vagyunk 15067 II, 3| ami aranyat tanálunk, az a mienk löhet. Tizenkét embör 15068 II, 3| mög az élõ Isten. Ugyan a János is hallotta, de az 15069 II, 3| de az nem számít, mert az a maga zsoldjában van. Hát 15070 II, 3| maga zsoldjában van. Hát a miénk vagy nem a miénk?~ 15071 II, 3| van. Hát a miénk vagy nem a miénk?~Majd beleszédülök 15072 II, 3| miénk?~Majd beleszédülök a gödörbe. Köhögtetem magam 15073 II, 3| Félelmes csönd, hallom a szívem verését. Felelem, 15074 II, 3| verését. Felelem, ahogy a becsület és az okosság követeli.~- 15075 II, 3| tanáltam, kéröm - mondja Döncõ a fegyverszünet követelte 15076 II, 3| kerestem, csak mögláttam, ahogy a koponya véletlenül kigurult 15077 II, 3| véletlenül kigurult az ásóm alul. A száztizenhetes sírban. Az 15078 II, 3| sírban. Az arany ott volt a koponya alatt. Akkora, mint 15079 II, 3| Akkora, mint az öklöm.~Fúrom a sarkam a földbe, hogy keményen 15080 II, 3| az öklöm.~Fúrom a sarkam a földbe, hogy keményen álljak 15081 II, 3| kérdezem, hol az arany.~- A Jakab bácsi tarisznyájában. 15082 II, 3| Rábíztam, mert û köztünk a legöregebb.~- Nézzem!~Jakab 15083 II, 3| Jakab bácsi leakasztja a nyakából a vándortarisznyát. 15084 II, 3| bácsi leakasztja a nyakából a vándortarisznyát. Elõször 15085 II, 3| aztán belenyúl. Ugrál benne a keze elõre-hátra, mint a 15086 II, 3| a keze elõre-hátra, mint a fogoly nyúlfiók. Az emberek 15087 II, 3| aprajából való lehet az a hunok kincsének, amelyik 15088 II, 3| így el tud veszni abban a zacskóban.~- Ne te, ne! - 15089 II, 3| ne! - kezd verejtékezni a Jakab bácsi halántéka. S 15090 II, 3| bácsi halántéka. S biztatja a kincset hol szépen, hol 15091 II, 3| mán, te büdös”, és eteti a fenével azt is, aki kitalálta, 15092 II, 3| érzékenység. Mérgesen kap a tarisznya után.~- Hoci mán 15093 II, 3| kendnek!~- Nonono - derült föl a Jakab bácsi képe -, mit 15094 II, 3| mit kapkodsz, mint Bernát a ménkûhöz, hiszön tudod, 15095 II, 3| tudod, hogy nem vitte el a Markoláb. Ehun van-e, ödd 15096 II, 3| mög.~Most aztán rajtam van a nevetés sora. Elõször is 15097 II, 3| kalchopirit. Ismerem jól a betyárt, mert harminc esztendõvel 15098 II, 3| belõle olvasztani, mert a kén törékennyé teszi. De 15099 II, 3| alighanem ilyen hivatala volt a hun vitéz birtokában is. 15100 II, 3| volt neki az acélkovája a taplóhoz. De az is lehet, 15101 II, 3| õ is úgy járt vele, mint a hun utódok. Aranynak nézte, 15102 II, 3| Aranynak nézte, s úgy tetette a feje alá a másvilági útra, 15103 II, 3| s úgy tetette a feje alá a másvilági útra, hogy jobb 15104 II, 3| arany, emberek - mondom a népemnek, s elmagyarázom 15105 II, 3| elmagyarázom nekik, miféle állat az a kalchopirit. Azt hiszem, 15106 II, 3| értelmesebben beszéltem, mint a tanári vizsgán, de sokkal 15107 II, 3| belüle - vette fel Döncõ a harcot. - Hanem az az igaz, 15108 II, 3| maga is csak olyan úr, mint a többi, és mög akari csalni 15109 II, 3| többi, és mög akari csalni a szögényi népet.~Körülnéztem 15110 II, 3| szögényi népet.~Körülnéztem a szögényi népet, és láttam 15111 II, 3| szõrös mellükben”, ahogy a klasszikus mondja. Visszaadtam 15112 II, 3| klasszikus mondja. Visszaadtam a kutyahitû népvezérnek a 15113 II, 3| a kutyahitû népvezérnek a fortélyos leletet.~- Majd 15114 II, 3| reggel hozok ki aranyat a múzeumból, vessék össze 15115 II, 3| õrizze, de vigyázzon rá, mint a két szemire, mert maga felel 15116 II, 3| éjszakája, mint amilyent a kalchopirit õrének át kellett 15117 II, 3| efelül, de láttam reggel a bicskával faragott ábrázatán, 15118 II, 3| éjszaka rajta táncolhattak a korai népvándorlás boszorkányai. 15119 II, 3| szálltam le az autóról, letévén a kiskun nemzet asztalára, 15120 II, 3| nemzet asztalára, mármint a tanyakút tetejére egy tenyérnyi 15121 II, 3| megemelte. Méricskélte elõször a jobb, azután a bal tenyerén.~- 15122 II, 3| Méricskélte elõször a jobb, azután a bal tenyerén.~- Hát ölég 15123 II, 3| ölég nehéz. Nézd-e, Pétör!~A Pétör nevezetû szakértõ 15124 II, 3| véleményéhez, és továbbadta a követ. Járt kézrõl kézre. 15125 II, 3| csak nézett Döncõre mint a közbizalom letéteményesére. 15126 II, 3| meglepetve láttam, hogy a kutyahitû emberben lábra 15127 II, 3| arca, hetykén rántott egyet a vállán, végigpillantotta 15128 II, 3| vállán, végigpillantotta a szemét a gyülekezeten, s 15129 II, 3| végigpillantotta a szemét a gyülekezeten, s ledobta 15130 II, 3| ledobta az aranykõzetet a kútfödélre.~- Mit mutogat 15131 II, 3| ezön az úr? - fúrta belém a szeme pengéjét. - Ez csak 15132 II, 3| kár volt vele kicipeködni a múziumbul, ott a vasúti 15133 II, 3| kicipeködni a múziumbul, ott a vasúti töltésön mázsás darabok 15134 II, 3| hát nem látja benne ezeket a csíkokat? Ezt ni, meg emezt, 15135 II, 3| Brennus nézhette ilyen gõgösen a megalázott Rómát, mikor 15136 II, 3| megalázott Rómát, mikor az a híres aranymázsálás volt.~- 15137 II, 3| be vele. Mink is beérjük a magunkéval, igaz-e, embörök?~- 15138 II, 3| érti magát! - voksoltak le a kiskunok.~Az igazat ismerõ 15139 II, 3| tettem meg az intézkedéseket a frontáttörésre. - Hát nézze, 15140 II, 3| maguknak valamit. Itt az a talált arany?~- Itt ám - 15141 II, 3| arany?~- Itt ám - ütött a kislajbi-zsebre.~- Nekem 15142 II, 3| ügön! Ez beszéd! - hangzott a nép szava.~Döncõ a nyakát 15143 II, 3| hangzott a nép szava.~Döncõ a nyakát csavargatta. - Ebbe 15144 II, 3| mán ottan szót érthetött a többi zsidóval. Nem azért 15145 II, 3| ahhoz, és értsenek szót a tulajdon hiteles zsidajukkal.~ 15146 II, 3| hiteles zsidajukkal.~Varga úr, a városi autó sofõrje bizodalmasan 15147 II, 3| fölszöszmötölõdtek az útra:~- Nehogy a rendõrségre vigyem õket, 15148 II, 3| Az igazságukat keresik.~A szikpor fehér felhõje kísérte 15149 II, 3| álmodjanak szegények abba a porfelhõbe egy-egy fél házacskát 15150 II, 3| porfelhõbe egy-egy fél házacskát a hozzátartozó tehénkével, 15151 II, 3| Elég hamar szétfoszlik a csudamutogató felhõ úgyis!~ 15152 II, 3| autónk borzasztó sebesen. De a Jakab bácsi pusztán élesedett 15153 II, 3| ásóját, és összehujantotta a bandát.~- Lássunk hozzá, 15154 II, 3| abbul mög nem élünk, ha csak a szánk jár. Az csak ennek 15155 II, 3| szánk jár. Az csak ennek a nagyszájú Döncõnek való.~ 15156 II, 3| ördögszekérbõl, mindenki végezte a dolgát, ügyet se vetett 15157 II, 3| Lesunyt fejjel állt elém, és a markomba csúsztatta a kincset, 15158 II, 3| és a markomba csúsztatta a kincset, rövid beszéd kíséretében. 15159 II, 3| magát, mert nagyon cifrázta a stílust.~- Le vagyok csökkentve, 15160 II, 3| ténybe.~Azzal nagyot rúgott a Teca kutyán, mint a tudományi 15161 II, 3| rúgott a Teca kutyán, mint a tudományi tények alkalmi 15162 II, 3| igen elégedetten szólt ki a szõr közül.~- No, így legalább 15163 II, 3| legalább eccör az életbe a város kocsiján is ültem. 15164 II, 3| is ültem. Hát jobb is az a Szent Mihály lovánál.~ 15165 II, 3| menyecskék feje alól ástam ki a fehértói szikbõl. De hát 15166 II, 3| vele. Ne mondhassák ránk a maradékaink, hogy egészen 15167 II, 3| csakugyan régészeti lelet a szó, hogy néhány évvel ezelõtt 15168 II, 3| hogy mindenki összekapkodta a kerítésre aggatott motyóját, 15169 II, 3| fedezékbe húzódott vele, ki a szalmakazalba, ki az ereszet 15170 II, 3| az ereszet alá. Egyszóval a pitvarosi tótok cihelõdnek, 15171 II, 3| sejtettem azt is, hogy ezért a szóért nem a tót idióma 15172 II, 3| hogy ezért a szóért nem a tót idióma felelõs. Megkérdeztem 15173 II, 3| igen, közösbe dolgoztunk a németekkel.~- Akkor azoktól 15174 II, 3| ugye?~- Nem tudom én már. A mi õrmesterünk is mindig 15175 II, 3| hogy az ember füle kiérezze a poprétbõl a latin nyelv 15176 II, 3| füle kiérezze a poprétbõl a latin nyelv német fattyát, 15177 II, 3| latin nyelv német fattyát, a Proprietätet. Azt is mindjárt 15178 II, 3| nagyon haszonravaló szó annak a szájában, aki bánni tud 15179 II, 3| van, csakugyan megjegyezte a szót, sõt hozzá is idomította 15180 II, 3| is idomította egy kicsit a szittya szájhoz. Nem úgy 15181 II, 3| dühösen nekilátott volna a túlórázásnak.~Ellenben valamelyik 15182 II, 3| akinek meleg ételt hozott a felesége, ebéd után odalöki 15183 II, 3| felesége, ebéd után odalöki a csajkát, kanalat az asszonynak, 15184 II, 3| el ne ríjja magát otthon a malac.~Így már igen, ezt 15185 II, 3| tökéletes nyelvújításnak. A Proprietät ugyan úgy elváltozott, 15186 II, 3| ugyan úgy elváltozott, hogy a tulajdon édesanyja se ismerne 15187 II, 3| bokrétól, akkor bokrétába szedi a munkaközben széthagyogatott 15188 II, 3| széthagyogatott celleculláját. Király a koronáját, arany nádpálcáját, 15189 II, 3| gyémánt-fütyürûjét, szegény ember pedig a tarisznyáját, vizeskorsóját, 15190 II, 3| dohányacskóját. No igen, meg azt a kis réz encsembencsemet 15191 II, 3| encsembencsemet is, amit elcsent a sírból, mikor a helytartó 15192 II, 3| elcsent a sírból, mikor a helytartó úr, a János, odahívta 15193 II, 3| sírból, mikor a helytartó úr, a János, odahívta gyöngyöt 15194 II, 3| keresni. Akkor tette rá a talpát az encsembencsemre, 15195 II, 3| régi réz masinatartónak a teteje. Jánosnak mindig 15196 II, 3| Jánosnak mindig tele van a zsebe sörösüvegekrõl való 15197 II, 3| azokat mindig úgy rejti el a csontvázak mellett, hogy 15198 II, 3| könnyen eltakarhassák õket a kiskun talpak. Mert János 15199 II, 3| pszichológus, és ismeri a fajtát, amelyhez õ is tartozik 15200 II, 3| már akkor mégiscsak inkább a valamiformájú katonagomb 15201 II, 3| valamiformájú katonagomb kerüljön a bugyellárisába a Ferenc 15202 II, 3| kerüljön a bugyellárisába a Ferenc Jóska monogramjával, 15203 II, 3| Mert azzal nem károsodik a múzeum, és a célnak is megfelel. 15204 II, 3| nem károsodik a múzeum, és a célnak is megfelel. Tudniillik 15205 II, 3| is megfelel. Tudniillik a cél az, hogy majd ha a télen 15206 II, 3| Tudniillik a cél az, hogy majd ha a télen disznótor lesz a komáéknál, 15207 II, 3| ha a télen disznótor lesz a komáéknál, és ott mindenféle 15208 II, 3| mindenféle világi dolgoknak kijön a sora, akkor ki lehessen 15209 II, 3| akkor ki lehessen vágni a rezet a bugyellárisból, 15210 II, 3| ki lehessen vágni a rezet a bugyellárisból, és azt mondani 15211 II, 3| bugyellárisból, és azt mondani a népeknek:~- Hát ide nézzenek 15212 II, 3| ilyenöket áskáltam az õszön a Fehértó partján, mikor a 15213 II, 3| a Fehértó partján, mikor a múzeumot fölkaroltam.~És 15214 II, 3| múzeumot fölkaroltam.~És akkor a népeknek be kell majd ismerni, 15215 II, 3| kell majd ismerni, hogy ezt a sógort csakugyan nem a gólya 15216 II, 3| ezt a sógort csakugyan nem a gólya költötte, mert az 15217 II, 3| bokrétolok. Én többek közt ezt a latin-germán-tót-kiskun 15218 II, 3| úgyse igen találok ezen a tájon, mert a jó Isten is 15219 II, 3| találok ezen a tájon, mert a jó Isten is hozzálátott 15220 II, 3| jó Isten is hozzálátott a bokrétoláshoz. Elcsomagolta 15221 II, 3| bokrétoláshoz. Elcsomagolta a délibábot, elsöprette a 15222 II, 3| a délibábot, elsöprette a szelekkel a tarlóvirágokat, 15223 II, 3| elsöprette a szelekkel a tarlóvirágokat, elparancsolta 15224 II, 3| tarlóvirágokat, elparancsolta innen a bíbiceket meg a barázdabillegetõket, 15225 II, 3| elparancsolta innen a bíbiceket meg a barázdabillegetõket, még 15226 II, 3| hazaküldte aludni, csak éppen a legyeket felejtette kint. 15227 II, 3| felejtette kint. Nem akarunk a jó Isten dolgaiba beleszólni, 15228 II, 3| lett volna ezeken kezdeni a sort. Aki csak a városi 15229 II, 3| kezdeni a sort. Aki csak a városi legyet ismeri, az 15230 II, 3| milyen vérszomjas dúvad a pusztai légy. A városi légy 15231 II, 3| vérszomjas dúvad a pusztai légy. A városi légy elkultúrálódott, 15232 II, 3| fulladhat, nem szurkálja a bicskáját az emberi nem 15233 II, 3| rokkantállományba vonul. A sovány, avas szalonna színû 15234 II, 3| lehetett az, aminek az õseivel a Jehova az egyiptusi kisgazdákat 15235 II, 3| teljesítik kívánságukat a Fehértó partján. Ezrével 15236 II, 3| tarisznyaszíjnak, mindennek, amire a nap süt, s aminek emberszagát 15237 II, 3| aminek emberszagát érzik. A gödörben guggoló Jánoson 15238 II, 3| hiábavaló, hogy lerázza magáról a zsibogó mákszemeket. Utoljára 15239 II, 3| végigereszt úgy visszakézbõl a hátán egy hosszú lábszárcsontot, 15240 II, 3| hosszú lábszárcsontot, és a kis ásójával közévág a fölrebbenõ 15241 II, 3| és a kis ásójával közévág a fölrebbenõ siserahadnak.~- 15242 II, 3| siserahadnak.~- No - kapja vissza a fejét a légyfelhõ elõl -, 15243 II, 3| No - kapja vissza a fejét a légyfelhõ elõl -, ha ezt 15244 II, 3| ha ezt is megadóztatná a pénzügyminiszter úr, akkor 15245 II, 3| lennék.~- Jól mondja - kap a szón Balázs bácsi, aki a 15246 II, 3| a szón Balázs bácsi, aki a szomszéd sírban hadakozik 15247 II, 3| szomszéd sírban hadakozik a legyekkel -, mind oda köllene 15248 II, 3| Hová, Balázs bácsi?~- Hát a pénzügyminiszterhön. Hagy 15249 II, 3| is eccör, ne csak mindég a szögényi nép.~Balázs bácsi 15250 II, 3| bácsi bátran beleköthet a fõdefterdárba, mert olyan 15251 II, 3| száz macska se fogna meg a ruhájában egy egeret, vagyis 15252 II, 3| Sándor ijedten megellenzi a jámbor óhajt.~- Nocsak az 15253 II, 3| még, hogy aludni se tudjon a miniszter a legyektül, osztán 15254 II, 3| aludni se tudjon a miniszter a legyektül, osztán új adókat 15255 II, 3| fejbiccentéssel, de nincs kedvem a tréfát tódítani. Napok óta 15256 II, 3| utolsó sírt kell berajzolni a mappába. Mindig sírhatnékom 15257 II, 3| ér, és ott kell hagynom a kukoricaföldeket, a búzatarlókat, 15258 II, 3| hagynom a kukoricaföldeket, a búzatarlókat, a kedves, 15259 II, 3| kukoricaföldeket, a búzatarlókat, a kedves, öreg hunokat és 15260 II, 3| irigykedtek, nem súgtak össze a hátam mögött, nem kérdeztek, 15261 II, 3| azért, hogy rám hetesedett a szakállam, nem nyaggattak 15262 II, 3| autogram gyanánt. Könnyû a kiskunoknak összebokrétolni, 15263 II, 3| embörök” maradnak, amilyenek a hunok közt voltak. De nekem 15264 II, 3| írnom, és hõmérõt duggatnom a hónom alá, hogy lázam legyen, 15265 II, 3| mikor kezdenek violásodni a reggeli meg a napszállati 15266 II, 3| violásodni a reggeli meg a napszállati ködök, és találtam 15267 II, 3| napszállati ködök, és találtam a semlyék mögött egy árvalányhajas, 15268 II, 3| búcsút venni fûtõl, fától, a kiszáradt nádaktól, az arany 15269 II, 3| az arany szemû homoktól, a vak sziktõl, a szittyós 15270 II, 3| homoktól, a vak sziktõl, a szittyós értõl, a varjúfészkes 15271 II, 3| sziktõl, a szittyós értõl, a varjúfészkes jegenyéktõl. 15272 II, 3| nyaláb székisaláta kéklik a karomon, ennek a száraz 15273 II, 3| kéklik a karomon, ennek a száraz virága majd eszembe 15274 II, 3| virága majd eszembe juttatja a télen is a Fehértót, mikor 15275 II, 3| eszembe juttatja a télen is a Fehértót, mikor szélcsikók 15276 II, 3| szélcsikók nyihognak fölötte, és a csillagokig vágják a szikráló 15277 II, 3| és a csillagokig vágják a szikráló havat.~A kiskunok 15278 II, 3| vágják a szikráló havat.~A kiskunok delelnek a sövény 15279 II, 3| havat.~A kiskunok delelnek a sövény tövében, és szidják 15280 II, 3| sövény tövében, és szidják a szelet, amely éppen most 15281 II, 3| támad fel, telecsapkodni a szájukat homokkal. Jakab 15282 II, 3| harangozó volt, pártját fogta a szélnek, mert úgy tudja 15283 II, 3| szélnek, mert úgy tudja a régi öregektõl, hogy az 15284 II, 3| régi öregektõl, hogy az a Szentlélek szájából jön, 15285 II, 3| káromolja. Erre fogja magát a szél, lekapja Jakab bácsi 15286 II, 3| lekapja Jakab bácsi fejérõl a kalapot, kergeti elõtte 15287 II, 3| akarja venni, szusszan egyet a betyár, s most már visszafelé 15288 II, 3| segítségével sikerül elfogni. A pietista kiskun erre feladja 15289 II, 3| pietista kiskun erre feladja a régi öregektõl tanult dogmát, 15290 II, 3| tanult dogmát, s úgy eteti a fenével a szelet, hogy az 15291 II, 3| dogmát, s úgy eteti a fenével a szelet, hogy az rögtön eláll 15292 II, 3| rögtön eláll ijedtében, a kiskunokat pedig rázza a 15293 II, 3| a kiskunokat pedig rázza a nevetés. Mivel pedig azt 15294 II, 3| egyet, és megbiccenti fejét a visszahódított kalapban 15295 II, 3| tarlóvirágaim felé.~- Szereti a virágot a tekintetös úr. 15296 II, 3| felé.~- Szereti a virágot a tekintetös úr. Hát csak 15297 II, 3| énvelem?~- Nini, hát az a nagyon jó Isten. Magával 15298 II, 3| mondanám, hogy örömömben a nyakába borultam Jakab bácsinak. 15299 II, 3| nem ér több tavaszt. Hát a tekintetös úr merne-e fogadni? 15300 II, 3| Hát mit szólhattam volna? A kiskunok kezdtek hangosan 15301 II, 3| hangosan derülni, s én is az a századik ember vagyok, aki 15302 II, 3| szereti, ha kinevetik.~- Itt a kezem, Jakab bácsi.~Kérges 15303 II, 3| Kérges öreg marka átfogta a kezemet, és huncutul fénylõ 15304 II, 3| fénylõ szeme rám pislogott a kalap alul.~- Úgy hallottam 15305 II, 3| kalap alul.~- Úgy hallottam a helytartójátul, hogy a tekintetös 15306 II, 3| hallottam a helytartójátul, hogy a tekintetös úr velembeli.~ 15307 II, 3| úgy szereti öregnek látni a másikat? No, ezt megfigurázom. 15308 II, 3| magamban vén szamárnak ezt a kortársat? Megszégyenlem 15309 II, 3| kicsit, és megnyájasítom a szót.~- No hát, mit akar 15310 II, 3| teccik látni, kéröm szépen.~A kiskunok karajban nevetnek, 15311 II, 3| odakurjant Jakabnak:~- Osztán a gubában részeltet-e kend 15312 II, 3| bennünket?~Jakab bácsi leinti a gyerkõcöt, és mentegetõdzve 15313 II, 3| Nem vötte tán sértésnek a tekintetös úr? Hiszön csak 15314 II, 3| tréfabeszéd vót ez, éppen hogy a szó több lögyön vele. Nézze, 15315 II, 3| bolonddá töttem én ezzel mán a végrehajtót is.~No, akkor 15316 II, 3| nincsen semmi hiba, mert a végrehajtó bizonyosan sokkal 15317 II, 3| vagyok. Kiolvasom az öregnek a tíz kubát, s a többinek 15318 II, 3| az öregnek a tíz kubát, s a többinek a száját is helyreigazítom 15319 II, 3| tíz kubát, s a többinek a száját is helyreigazítom 15320 II, 3| egy-egy bõrszivarral. Ahogy a kutyahitû Döncõhöz érek 15321 II, 3| aranyeset óta lecsökkent a tekintélye, azóta a kutyahitû 15322 II, 3| lecsökkent a tekintélye, azóta a kutyahitû úgy elcsöndesedett, 15323 II, 3| esett olyan puhára, mint a bukott miniszterek szoktak.~- 15324 II, 3| csak tudassa, Döncõ. Mi a baj?~- Az, hogy egy sírt 15325 II, 3| hogy egy sírt elhagytunk a nyáron. A negyvenhármas, 15326 II, 3| sírt elhagytunk a nyáron. A negyvenhármas, a negyvennégyes 15327 II, 3| nyáron. A negyvenhármas, a negyvennégyes mög a hetvenkettes 15328 II, 3| negyvenhármas, a negyvennégyes mög a hetvenkettes közt. Ott, 15329 II, 3| hetvenkettes közt. Ott, ni!~Mutat a tarló közepe felé, de hát 15330 II, 3| Egyforma fekete homok mindenütt a behúzott árkok fölött.~- 15331 II, 3| fölött.~- Nézze csak mög a tekintetes úr a mappát.~ 15332 II, 3| csak mög a tekintetes úr a mappát.~Megnézem a térképet, 15333 II, 3| tekintetes úr a mappát.~Megnézem a térképet, hát csakugyan 15334 II, 3| hát csakugyan üresség van a három sír közt. Olyan jó 15335 II, 3| az ásó, oszt azt mondta a tekintetös úr, hogy ne bántsuk, 15336 II, 3| nem érdemes. Úgyis sok a tószélben a behúzni való 15337 II, 3| érdemes. Úgyis sok a tószélben a behúzni való árok, a nap 15338 II, 3| tószélben a behúzni való árok, a nap meg nagyon halad lefelé, 15339 II, 3| lefelé, minek szaporítanánk a munkát? A kiskunok is kelletlenkednek. 15340 II, 3| szaporítanánk a munkát? A kiskunok is kelletlenkednek. 15341 II, 3| végezni. Döncõnek mindig jár a szája, nem érdemes arra 15342 II, 3| érdemes arra hallgatni.~A bukott népvezérnek lobbot 15343 II, 3| bukott népvezérnek lobbot vet a szeme. Foga közé harapja 15344 II, 3| szeme. Foga közé harapja a szivart, és daccal vágja 15345 II, 3| szivart, és daccal vágja ki a szót.~- Kiásom én azt egymagam 15346 II, 3| Kitámasztás nélkül le ne mönjön a gödörbe, mert három oldalrul 15347 II, 3| oldalrul is mög van ásva a föld, könnyen rászakadhat.~ 15348 II, 3| olyanformát, hogy nem tartozik a bõre felül senkinek számadással, 15349 II, 3| számadással, de aztán csak bement a tanyaudvarra sprajcdeszkát 15350 II, 3| sprajcdeszkát keresni, amivel a szakadós földet ki szokás 15351 II, 3| tõle végeztük dolgunkat a tóparton. Az emberek berángatták 15352 II, 3| Az emberek berángatták a hosszú árkokat, én meg a 15353 II, 3| a hosszú árkokat, én meg a napszámkimutatást szerkesztettem 15354 II, 3| gazda rám nem kurjongat a tarlóról:~- Gyüjjön mán, 15355 II, 3| Gyüjjön mán, nézze, mit tanált a Döncõ!~Elõször Döncõt kellett 15356 II, 3| alakja egész beleveszett a háromméteres mélység feketeségébe. 15357 II, 3| hát megkeveredett maga? Mi a fenének hozta ide a deszkákat, 15358 II, 3| Mi a fenének hozta ide a deszkákat, ha nem sprájcolta 15359 II, 3| deszkákat, ha nem sprájcolta ki a falakat? Jön ki mindjárt 15360 II, 3| falakat? Jön ki mindjárt abbul a gödörbül!~- Nem löhet - 15361 II, 3| Nem löhet - feleselt ki a kutyahitû, de csupa jókedv 15362 II, 3| kutyahitû, de csupa jókedv volt a hangja. - Olyan halottat 15363 II, 3| ennek még mekekukája is van a derekán.~Annyit már tudok 15364 II, 3| nyelvünk rejtelmeibõl, hogy a mekekuka abba a családba 15365 II, 3| rejtelmeibõl, hogy a mekekuka abba a családba tartozik, amelyikbe 15366 II, 3| családba tartozik, amelyikbe a herebere meg a herkentyû. 15367 II, 3| amelyikbe a herebere meg a herkentyû. Kiskunul az olyan 15368 II, 3| is nagyot ugrottam volna a mekekukának, de itt szándékos 15369 II, 3| tüsszentéstõl is beszakad a gödör.~- Döncõ, ne kísértse 15370 II, 3| Mindjárt, csak még ezt a másik sarkát is kiszabadítom 15371 II, 3| másik sarkát is kiszabadítom a mekekukának a körösztcsont 15372 II, 3| kiszabadítom a mekekukának a körösztcsont alul, ha fene...~ 15373 II, 3| körösztcsont alul, ha fene...~Már a fene akcióba léptetésére 15374 II, 3| Egy kis por csapódott ki a gödör jobboldali falából, 15375 II, 3| gazdával, akkorra már leszakadt a homoklavina olyan három 15376 II, 3| három méter hosszúságban. A zuhanás megrázta a földet, 15377 II, 3| hosszúságban. A zuhanás megrázta a földet, leszakadt a baloldali 15378 II, 3| megrázta a földet, leszakadt a baloldali fal is, alig bírtunk 15379 II, 3| odábbugrani, különben mink is a hegyibe hullottunk volna 15380 II, 3| hegyibe hullottunk volna a kiskun Thonuzobának, akinek 15381 II, 3| Thonuzobának, akinek kihallatszott a nyögése a föld alól:~- Ham-mar... 15382 II, 3| kihallatszott a nyögése a föld alól:~- Ham-mar... 15383 II, 3| nem láttam. Éreztem, ahogy a szemembe hull a homlokomról 15384 II, 3| Éreztem, ahogy a szemembe hull a homlokomról a hideg verejték, 15385 II, 3| szemembe hull a homlokomról a hideg verejték, és észrevettem, 15386 II, 3| észrevettem, hogy hiába tátogatom a számat, nem jön ki rajta 15387 II, 3| Sándor gazda ordítozott a tenyerei tölcsérén keresztül.~- 15388 II, 3| hamar, Döncõt betemette a fõd!~Még az emberek odarohantak, 15389 II, 3| nekiguggoltam két kézzel kaparni a homokot, mint a kutya. Addig 15390 II, 3| kaparni a homokot, mint a kutya. Addig csak biztattam 15391 II, 3| magam, még hangot hallottam a föld alul, de soha még lelkiismeretfurdalást 15392 II, 3| lelkiismeretfurdalást így nem éreztem. A vak macskakölykök jutottak 15393 II, 3| gyerekkoromban tavaszonta elástunk a folyókába. Akárhogy rájuk 15394 II, 3| Akárhogy rájuk gázoltuk a földet, még másnap is föl-fölhallatszott 15395 II, 3| ham... - egyre vékonyodott a betemetett ember hangja, 15396 II, 3| aztán egészen elhalt. Csak a macskasírásokat hallottam 15397 II, 3| kibír az ember annyit, mint a macska?~Sándor gazda megvonta 15398 II, 3| macska?~Sándor gazda megvonta a vállát.~- Löhetségös, én 15399 II, 3| neki egy pohár rizlingöt a nagy ijedtségre.~A kiskunok 15400 II, 3| rizlingöt a nagy ijedtségre.~A kiskunok rohanvást dobogtak 15401 II, 3| kiskunok rohanvást dobogtak föl a tarlóra. Nem mertem tõlük 15402 II, 3| hogy Jakab bácsi kiverte a pipát, újra is töltötte. ( 15403 II, 3| pipát, újra is töltötte. (A szivarok vasárnapokra tevõdnek 15404 II, 3| vasárnapokra tevõdnek el, hogy a Körben uradzhasson velük 15405 II, 3| ember.)~- Mely tájon érhette a szakadás?~Megmutattam, de 15406 II, 3| mutatott. Jakab bácsi lehasalt a földre, és elordította magát.~- 15407 II, 3| rendelést tett.~- Mölyik a legnehezebb két embör? Pétör, 15408 II, 3| Imre! Ugorjatok csak rá!~A kiválasztott két kiskun 15409 II, 3| vagy másfél mázsát. Ezt a differenciát meg kellett 15410 II, 3| differenciát meg kellett érezni a kutyahitûnek. Meg is érezte.~- 15411 II, 3| Jaj... - szólalt meg a súlytöbblet alatt - itt... 15412 II, 3| elkapkodták róla két kézzel azt a tömérdek földet, hogy napszámba 15413 II, 3| egyik legény.~- Fogd hozzá a bûrit is, hogy el ne szakadjon 15414 II, 3| is, hogy el ne szakadjon a ruhája - vezényelte Jakab 15415 II, 3| úgy kirántották, hogy még a bocskora se maradt le. Persze 15416 II, 3| ábrázat, feketéllett, mint a küldött ördög, szeme, orra, 15417 II, 3| mert állt egyenesen, mint a pecek.~- Mögijedtél-e, Döncõ? - 15418 II, 3| Mögijedtél-e, Döncõ? - kérdezte a gazda.~Nem tudott szólni, 15419 II, 3| Nem tudott szólni, csak a fejit rázta. Szitálta magárul 15420 II, 3| rázta. Szitálta magárul a homokot, mint ázott kutya 15421 II, 3| homokot, mint ázott kutya a vizet.~- No, ilyen a te 15422 II, 3| kutya a vizet.~- No, ilyen a te szöröncséd - nevette 15423 II, 3| nevette el magát Sándor gazda, a pohár rizlingre gondolva, 15424 II, 3| több megmarad. - Vezessétök a vályúhoz, és mártsátok mög 15425 II, 3| mártsátok mög benne eccör-kéccör a fejit.~Hát persze hogy ilyen 15426 II, 3| Látja, maga feljött, de a mekekuka lent maradt.~A 15427 II, 3| a mekekuka lent maradt.~A kutyahitû visszafordult, 15428 II, 3| krákogott egyet, kitisztította a torkából a homokot, és megszólalt.~- 15429 II, 3| kitisztította a torkából a homokot, és megszólalt.~- 15430 II, 3| Ehun-e, itt szorongatom a markomban.~Avval szétnyitotta 15431 II, 3| markomban.~Avval szétnyitotta a markát: hát egy kis ezüst 15432 II, 3| kifliformájú; sörényes lófej mind a két végén, amilyen a Dárius 15433 II, 3| mind a két végén, amilyen a Dárius király perzepoliszi 15434 II, 3| már örömemben rázott ki a hideg.~- No, ez derék dolog 15435 II, 3| érdemkeresztet akasztanék érte a nyakába. De hát, hogy az 15436 II, 3| hajította el ijedtében, mikor a föld rászakadt.~Hidegvizes 15437 II, 3| Döncõnek, emberré tette a jó szó. Egész sor foga kifehérlett 15438 II, 3| ördög!~- Hej, kutya gyerök a Döncõ! - adott kifejezést 15439 II, 3| Döncõ! - adott kifejezést a közvéleménynek Jakab bácsi, 15440 II, 3| közvéleménynek Jakab bácsi, és a kutyahitû büszkén emelte 15441 II, 3| kutyahitû büszkén emelte fel a fejét. Megértette, hogy 15442 II, 3| fejét. Megértette, hogy a becsület helyre van állítva, 15443 II, 3| becsület helyre van állítva, és a bandában megint õ a vezér.~ 15444 II, 3| és a bandában megint õ a vezér.~És telik-múlik az 15445 II, 3| mindnyájan elmegyünk õsöknek, és a varjú se károg utánunk, 15446 II, 3| magát Döncõt is megeszi a fagyökér, mint ahogy a többi 15447 II, 3| megeszi a fagyökér, mint ahogy a többi nagy hadvezéreket 15448 II, 3| emlékezete föntmarad, mert a kiskunok még száz esztendõ 15449 II, 3| mögkapaszkodott, mint Döncõ a mekekukába.~Az olvasó pedig 15450 II, 3| azt is, hogyan születik a közmondás.~ 15451 II, 3| jelen pár sor írásomban a világ színe elé karoltatok, 15452 II, 3| Átokházán tarthatja fönn a nemzetet. A bölcsek azt 15453 II, 3| tarthatja fönn a nemzetet. A bölcsek azt mondják, hogy 15454 II, 3| hogy az ember mindenütt azt a földet formázza, amelybõl 15455 II, 3| számára, vagy Mihályt alkotta a szeretett puszta kedvéért. 15456 II, 3| régen lehetett, tán még a bronzkorszak elõtt is néhány 15457 II, 3| évvel. Akkoriban, mikor a teremtõ Isten elparancsolta 15458 II, 3| Isten elparancsolta innen a vizeket, és szárazföldet 15459 II, 3| és szárazföldet állított a helyükbe. Maga elé tétette 15460 II, 3| elé tétette az angyalokkal a világ nagy mappáját, és 15461 II, 3| csipet homokot szórt arra a foltocskára, ahonnan legtökéletesebben 15462 II, 3| legtökéletesebben eltakarodtak a vizek. Olyan tökéletesen, 15463 II, 3| vissza többé.~- Legyen ezen a helyen tovább is tenger, 15464 II, 3| És azóta jöttek-mentek a népek, de ezt a helyet mind 15465 II, 3| jöttek-mentek a népek, de ezt a helyet mind Átokházának 15466 II, 3| helyet mind Átokházának hívta a maga nyelvén. És mindig 15467 II, 3| verejtékkel ragasztották össze a homokszemeket, és miután 15468 II, 3| elverejtékezték életüket a homokban, csontjaiknak is 15469 II, 3| csak itt esik jól ezeknek a Mihályoknak, akik szürkék 15470 II, 3| elpusztíthatatlanok. Olyanok õk, mint a homok, amirõl a tudatlan 15471 II, 3| õk, mint a homok, amirõl a tudatlan városi ember azt 15472 II, 3| tökéletlen beszéd, hogy a Mihályok mindig megmosolyogják, 15473 II, 3| megmosolyogják, és fölokosítják a gyönge felfogású városit, 15474 II, 3| apró, hanem sok.~Hát ennek a sok homoknak egyik szeme 15475 II, 3| homoknak egyik szeme ez a bizonyos Mihály. Azonos 15476 II, 3| bizonyos Mihály. Azonos azzal a másik Mihállyal, akinek 15477 II, 3| italmérési engedélyt jártam ki a tavaszon, egy szóval se 15478 II, 3| Mihállyal, mint azon õsöknek a tulajdonosával, akik az 15479 II, 3| kiásatására, ha én megszerzem neki a magyar állam engedelmét 15480 II, 3| mint bormérõ szolgálhassa a hon üdvét és a dûlõúton 15481 II, 3| szolgálhassa a hon üdvét és a dûlõúton járó többi Mihályok 15482 II, 3| volna, még megakadt volna a torkán a cseresznyemag, 15483 II, 3| megakadt volna a torkán a cseresznyemag, olyan szégyenlõs 15484 II, 3| olyan szégyenlõs ember ez a Mihály. S mivel a nagy urakban, 15485 II, 3| ember ez a Mihály. S mivel a nagy urakban, ha jól keressük, 15486 II, 3| néha több az emberség, mint a kis urakban, Mihály megkapta 15487 II, 3| urakban, Mihály megkapta a jusst az italméréshez, és 15488 II, 3| õsökhöz.~Személyesen vittem ki a nagy hírt, ami sokkal boldogabbá 15489 II, 3| új csizmácskát, Rozikán a meleg kendõt, Rózán az ördögbõrszoknyát, 15490 II, 3| hallotta vígan kornyikálni a két hízót a hozzájuk méltó 15491 II, 3| kornyikálni a két hízót a hozzájuk méltó ólban, amelynek 15492 II, 3| még hídlása is lesz, ha az a nagyon jó Isten is úgy akarja.~- 15493 II, 3| sütött ki Mihály szemébõl a hála, és Róza munkába vette 15494 II, 3| hála, és Róza munkába vette a kötõje sarkával a radnai 15495 II, 3| vette a kötõje sarkával a radnai poharat, amely mint 15496 II, 3| radnai poharat, amely mint a régi világból való búcsúfia 15497 II, 3| való búcsúfia foglalja el a díszhelyet a sublót közepén.~ 15498 II, 3| foglalja el a díszhelyet a sublót közepén.~Régebbi 15499 II, 3| tapasztalatból ismertem már a Mihály borát, amely a háromemberes 15500 II, 3| már a Mihály borát, amely a háromemberes márkájú italok