| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
15501 II, 3| két embernek fogni kell a harmadikat, az ivót, hogy 15502 II, 3| hárítottam el magamtól a tisztességet. - Majd ha 15503 II, 3| egyszer erre járnak azok a nagy urak, akik jót tettek 15504 II, 3| magukkal, azokat becsülje meg a borával. Nekem nincs ebben 15505 II, 3| borával. Nekem nincs ebben a dologban semmi érdemem. 15506 II, 3| Mihály. Sõt õ maga is beáll a napszámosok közé, ha rossz 15507 II, 3| fölássuk az udvart, lehordana a partosából a laposba, javítani 15508 II, 3| lehordana a partosából a laposba, javítani a földet.~- 15509 II, 3| partosából a laposba, javítani a földet.~- Nem úgy lesz az, 15510 II, 3| Mihály - háláltam vissza a jó szándékot. - Nem fogadhatom 15511 II, 3| az ingyenmunkát. Mi itt a folyó napszám?~- Kettõnyolcvan, 15512 II, 3| Ez is több egy deszkával a malacok számára emelendõ 15513 II, 3| ilyennek is csak lenni kell.~A Mihály meglepetését harmadnapon 15514 II, 3| körüli miniszternek. Meg a napszámokat is õrá bíztam, 15515 II, 3| szombat volt.~Megjön este a miniszterem, lerakja a paplanomra 15516 II, 3| este a miniszterem, lerakja a paplanomra a bronz encsembencsemeket, 15517 II, 3| miniszterem, lerakja a paplanomra a bronz encsembencsemeket, 15518 II, 3| leteszi az éjjeliszekrényre a napszámbankókat.~- Nem tudtam 15519 II, 3| Nem tudtam kiegyenlíteni a napszámbéli mikéntet - lógatta 15520 II, 3| napszámbéli mikéntet - lógatta a fejét.~János rendes körülmények 15521 II, 3| körülmények közt nem szokott a diplomaták nyelvén beszélni. 15522 II, 3| akkor beütött az ördög a határba.~- No, mi a baj ?~- 15523 II, 3| ördög a határba.~- No, mi a baj ?~- Mihállyal van a 15524 II, 3| a baj ?~- Mihállyal van a baj. Azt mondja neki négy 15525 II, 3| az ember?~- Nem õ, hanem a szüle.~- A szüle? Hát az 15526 II, 3| Nem õ, hanem a szüle.~- A szüle? Hát az kicsoda?~- 15527 II, 3| az kicsoda?~- Az anyósa a Mihálynak. Az adta a motoszt 15528 II, 3| anyósa a Mihálynak. Az adta a motoszt a fejibe. Úgy számít 15529 II, 3| Mihálynak. Az adta a motoszt a fejibe. Úgy számít a paraszt, 15530 II, 3| motoszt a fejibe. Úgy számít a paraszt, hogy õ egy napszám, 15531 II, 3| paraszt, hogy õ egy napszám, a kocsija a második, a két 15532 II, 3| õ egy napszám, a kocsija a második, a két ló pedig 15533 II, 3| napszám, a kocsija a második, a két ló pedig a harmadik 15534 II, 3| második, a két ló pedig a harmadik és negyedik.~- 15535 II, 3| Hiszen csak egy lova van a Mihálynak.~- Igen, de erre 15536 II, 3| Szóval Mihály nem vette fel a napszámot?~- Nem. Azt mondja, 15537 II, 3| követel, jelentést tesz a panaszbíróságnak.~- No, 15538 II, 3| én is ott leszek. De hát a többi napszámos? Azok is 15539 II, 3| fölszámítják az ásót meg a lapátot?~- Nem, dehogy, 15540 II, 3| tartják vele az egyensúlyt a szolidaritásban.~Ebbõl a 15541 II, 3| a szolidaritásban.~Ebbõl a szép beszédbõl láttam, hogy 15542 II, 3| reggel már én osztogattam a parancsot a Mihályék udvarán. 15543 II, 3| osztogattam a parancsot a Mihályék udvarán. Ment minden, 15544 II, 3| udvarán. Ment minden, mint a karikacsapás, egész héten 15545 II, 3| mindent, föl is rakattam a kocsira mindent, mert ami 15546 II, 3| biztos. Magam is beültem a sofõr mellé - s most hadd 15547 II, 3| mellé - s most hadd jöjjön a vihar.~Elõvettem a napszámos-listát, 15548 II, 3| jöjjön a vihar.~Elõvettem a napszámos-listát, és szólítottam 15549 II, 3| után ez jár - guberáltam ki a pénzét -, tegye el, csináltassa 15550 II, 3| csináltassa meg belõle a tetõt, mert láttam tegnap, 15551 II, 3| láttam tegnap, hogy beázott a padlás, és az éjszaka is 15552 II, 3| velem nézetni Mihály, mert a csipkebokrok közül közénk 15553 II, 3| csipkebokrok közül közénk littyent a szüle. Tudtam, hogy nem 15554 II, 3| Tudtam, hogy nem lehet más a kis öreg, olyan volt, mintha 15555 II, 3| adhassuk egészen ingyönbe ezt a tömérdök kincsöket...~Félreszegte 15556 II, 3| kincsöket...~Félreszegte a nyakát, mint a káráló öreg 15557 II, 3| Félreszegte a nyakát, mint a káráló öreg bóbás tyúk, 15558 II, 3| illetõnek - rántotta szorosabbra a kendõt az álla alatt, ahogy 15559 II, 3| kendõt az álla alatt, ahogy a kintvaló illemkódex rendeli 15560 II, 3| eltûnõdött, aztán megrázta a fejét.~- Nem vélök rá, hogy 15561 II, 3| hiszem - ráztam meg én is a fejem. - Tudja, ez volt 15562 II, 3| fejem. - Tudja, ez volt az a király, aki törvénybe adta, 15563 II, 3| boszorkányok nincsenek.~A komák, sógorok, keresztfiak 15564 II, 3| vállán összekoccant az ásó a lapáttal. A népek nevettek. 15565 II, 3| összekoccant az ásó a lapáttal. A népek nevettek. Akármilyen 15566 II, 3| esett, elõ kellett vennem a hivatalos hangot.~- No, 15567 II, 3| beszéljen, ha kendet veszik föl a napszámba. Én nem kendet 15568 II, 3| tekintetös úr. Kész vagyok a törvény elõtt is tanúsítani.~- 15569 II, 3| Mit? - vágtam az arcába a hangomat. - Azt, hogy maga 15570 II, 3| magát, Mihály?~Lekussadt a feje. Alig értettem a szavát.~- 15571 II, 3| Lekussadt a feje. Alig értettem a szavát.~- Holtig szégyönlöm, 15572 II, 3| úr.~Meg kellett simogatni a megtért bárányt. Eléje tartottam 15573 II, 3| bárányt. Eléje tartottam a szivartárcám.~- No, gyújtsunk 15574 II, 3| hogy megcsalódtam magában.~A naptól kicserzett arcok 15575 II, 3| tudnak elsápadni. Most még a szájaszéle is elfehéredett 15576 II, 3| tekintetös uram. Möghiggye, nem a pézért töttem.~- Nem, ugye?~- 15577 II, 3| tanúsíthatják, hogy csak a békességért töttem. Hogy 15578 II, 3| békességért töttem. Hogy a szüle csúfot ne tögyön belûlem.~ 15579 II, 3| allmächtiges Weib”. Kerestem a szülét a szememmel, de már 15580 II, 3| Weib”. Kerestem a szülét a szememmel, de már akkor 15581 II, 3| ült fekete varjú képében a kútágas hegyibe. Így aztán 15582 II, 3| embereimnek kézhez adtam a porciójukat. Napszámból, 15583 II, 3| harag, ugye? - pislogott ki a kalap alól.~- Erõ, egészség! - 15584 II, 3| egészség! - intettem vissza a férfiúnak, aki mindent a 15585 II, 3| a férfiúnak, aki mindent a békességért tett. Mintha 15586 II, 3| se az övét láttam, hanem a Rózáét. Arra is alig ismertem 15587 II, 3| Isten, de megöregedett ez a menyecske, mióta nem láttam, 15588 II, 3| hozott?~- Ezzel kedvesködnék a tekintetös úrnak, ha mög 15589 II, 3| Jaj, dehogy - méltánylom a harminc kilométerrõl hozott 15590 II, 3| bajuk maguknak?~- Azt csak a szentségös Úristen tudja - 15591 II, 3| állami polgársággal van a baj, tudja.~Nem tudom én, 15592 II, 3| félórába, míg kihalászgattam a szavak árjából a tények 15593 II, 3| kihalászgattam a szavak árjából a tények morzsáit. Valami 15594 II, 3| Rozál, hogy meg kellett a vállát veregetnem.~- Ejnye, 15595 II, 3| az írásban?~- Hiszön az a borzasztó, hogy azt az égvilágért 15596 II, 3| péntökhöz két hétre letelik a hat hét. Addig köll öleget 15597 II, 3| vele?~- Nem - ingatta Róza a fejit -, még a régebbi szûvesködésért 15598 II, 3| ingatta Róza a fejit -, még a régebbi szûvesködésért sincs 15599 II, 3| szûvesködésért sincs kifizetve a prókátor. Mög aztat mondja 15600 II, 3| köll kifárasztani magát a tekintetes úrnak. Inkább 15601 II, 3| Engedélyt? Kitül?~- Hát a tekintetes úrtul. Ha nem 15602 II, 3| idebent, csak odakint van a folyosón. Nézögeti a Kossuthot 15603 II, 3| van a folyosón. Nézögeti a Kossuthot mög a többi királyokat.~- 15604 II, 3| Nézögeti a Kossuthot mög a többi királyokat.~- Ejnye, 15605 II, 3| Mihálynak nem volt elég a hívás, egy kicsit húzni 15606 II, 3| húzni is kellett. De csak a küszöbömig. Ott kihúzta 15607 II, 3| köszönés nélkül átnyújtotta a pecsétes írást.~- Itt van, 15608 II, 3| velem. Hát ezt érdemöltem én a magyar állomtul?~Volt abban 15609 II, 3| keserû félelem, ahogy ezt a szót kimondta. Mostanában 15610 II, 3| jegenyék alatt. Valahol a Volgán túl, az õshazánk 15611 II, 3| szekta, az mondhatja ki ezen a hangon a sorsát igazgató 15612 II, 3| mondhatja ki ezen a hangon a sorsát igazgató misztikus 15613 II, 3| folyamatba tétetik az eljárás a föltételesen megadott italmérési 15614 II, 3| az írást, és vettem elõ a szivarosládát. - Azt csak 15615 II, 3| magyar állampolgár. Tudja, a törvényt tisztelni kell.~ 15616 II, 3| tisztelni kell.~Furcsállom ugyan a törvénytõl, hogy ennek a 15617 II, 3| a törvénytõl, hogy ennek a Mihálynak, aki együtt teremtõdött 15618 II, 3| aki együtt teremtõdött a magyar homokkal, bizonyítani 15619 II, 3| Az is furcsa, hogy mikor a Doberdóra elvitték, akkor 15620 II, 3| mondják neki, hogy eridj a pokolba jó ember, az adóddal 15621 II, 3| akkor fogadjuk el tõled, ha a belügyminiszter úr írást 15622 II, 3| Mihálynak, mikor nekem az a honpolgári kötelességem, 15623 II, 3| honpolgári kötelességem, hogy õt a törvény tiszteletére lelkesítsem?~- 15624 II, 3| Úgy? - tolta el Mihály a könyökével a mákonyos dobozt. - 15625 II, 3| tolta el Mihály a könyökével a mákonyos dobozt. - Hát én 15626 II, 3| Hát én tisztöljem azt a törvényt, amelyik engöm 15627 II, 3| aztán kitört Átokháza fiából a vulkán. Ráütött a hivatalos 15628 II, 3| fiából a vulkán. Ráütött a hivatalos papírt szorító 15629 II, 3| folyamatba tösznek! Engömet, aki a légynek se vétöttem soha! 15630 II, 3| vétöttem soha! Forduljon el a csillagos ég a halála óráján 15631 II, 3| Forduljon el a csillagos ég a halála óráján is attul, 15632 II, 3| ilyesmikkel töszi csúffá a szögény embört! Inkább fogom 15633 II, 3| Inkább fogom az asszonyt mög a két gyerököt, oszt magam 15634 II, 3| jószántábul nekimögyök velük a Tiszának, de azt nem engedöm 15635 II, 3| nevethetnékem se, míg hányta Mihály a füstöt meg a szikrát. Arra 15636 II, 3| hányta Mihály a füstöt meg a szikrát. Arra a gyötrelemre 15637 II, 3| füstöt meg a szikrát. Arra a gyötrelemre gondoltam, amely 15638 II, 3| álmában vízbe mártogatták a csendõrök, és mikor fölébredt, 15639 II, 3| olyan vizesen, hogy nem volt a testén tenyérnyi száraz, 15640 II, 3| gyerekkoromból, hazulról, hogy elállt a házunk szívverése hetekre, 15641 II, 3| házunk szívverése hetekre, ha a bakter pecsétes írást adott 15642 II, 3| mártogatás.~Megvártam, míg kiadja a mérgit, akkor vettem ki 15643 II, 3| mérgit, akkor vettem ki a végzést a kezibõl.~- Hallgasson 15644 II, 3| akkor vettem ki a végzést a kezibõl.~- Hallgasson ide, 15645 II, 3| mög csak úgy mondjuk, hogy a víz. Ha folyamvíz, akkor 15646 II, 3| de az se bizonyos. Látja, a maguk pulija is Tisza, mégse 15647 II, 3| Bölcs emberek csinálják a törvényeket. Hátha azok 15648 II, 3| Átokházán is megértenék a törvényt.~Most már rágyújtott 15649 II, 3| lött volna kár legalább a szülét mögmártani vagy háromszor 15650 II, 3| mögmártani vagy háromszor a folyamatba, ott, ahol a 15651 II, 3| a folyamatba, ott, ahol a legmélyebb.~De ezt már csak 15652 II, 3| megnyugtatni Kossuth meg a többi király, éppen ránk 15653 II, 3| Aranyfibula~vagy~a világ így megyen~Ezerötszáz 15654 II, 3| megyen~Ezerötszáz évig feküdt a földben az aranyfibula, 15655 II, 3| belõle, nem vette észre, hogy a világot valami különösebb 15656 II, 3| volna, mióta õ leköltözött a partoldalba. Bõgött a tehén, 15657 II, 3| leköltözött a partoldalba. Bõgött a tehén, egy mérges kakas 15658 II, 3| mérges kakas megkergette a sovány birkát, s egy kíváncsi 15659 II, 3| szaglászta az aranyfibulát, ahogy a hangjából kiérzett, határozott 15660 II, 3| kerestelek, giliszták császára.~A disznóorr drótkarikája megcsikordult 15661 II, 3| megcsikordult az ékszer kõbetétjén. A megkarikázott orrhoz tartozó 15662 II, 3| sertésállat bosszúsan kapta föl a fejét.~- Röff, röff - lökte 15663 II, 3| Röff, röff - lökte odább a fibulát, s a hangban most 15664 II, 3| lökte odább a fibulát, s a hangban most már leplezetlen 15665 II, 3| leplezetlen megvetés nyilvánult.~A disznó a mûvelt emberi társadalomban 15666 II, 3| megvetés nyilvánult.~A disznó a mûvelt emberi társadalomban 15667 II, 3| nem szimulál érdeklõdést a régészet iránt. Ha akarná, 15668 II, 3| joggal mondhatná el, hogy a régészet föllendítése körül 15669 II, 3| nagyobb érdeme van neki, mint a világ hatalmasainak, de 15670 II, 3| hogy ez azért van, mert a disznó ismer szégyent, de 15671 II, 3| szégyent, de az is lehet, hogy a disznó korlátoltsága nem 15672 II, 3| határokat.~Elég az hozzá, hogy a szenvedelmes turkálót az 15673 II, 3| szenvedelmes turkálót az a csalódottság fogta el, amelynek 15674 II, 3| röfff - mondta harmadszor is a disznó, és a hang tónusában 15675 II, 3| harmadszor is a disznó, és a hang tónusában most már 15676 II, 3| tónusában most már volt valami a szívbõl jött káromkodásból. 15677 II, 3| amelyek megpecsételték volna a fibula sorsát, a gondviselés 15678 II, 3| megpecsételték volna a fibula sorsát, a gondviselés vetett véget, 15679 II, 3| egyáltalán megérkezik, mindig a végszóra érkezik, bizonyosan 15680 II, 3| orrodba, mán mögint kitúrod a káposztát - kurjantott a 15681 II, 3| a káposztát - kurjantott a gondviselés, és egy ecetfasuttyogóval 15682 II, 3| rö-õf - mérte föl az utat a tudományos mûvelkedésben 15683 II, 3| megzavart kutató, nyomon követve a gondviselést képviselõ Andris 15684 II, 3| disznókergetés közben rálépett a fibulára, úgyhogy annak 15685 II, 3| úgyhogy annak leroppant a tûje.~Ilyesmi sebesülés 15686 II, 3| mutatóba, még jól is áll. A mérges kakas például egyáltalán 15687 II, 3| nem vette figyelembe ezt a sérülést, amikor megállt 15688 II, 3| sérülést, amikor megállt a homokban nyugodtan fekvõ 15689 II, 3| fordított nyakkal. Õ csak a piros, zöld és kék gömbölyûségeket 15690 II, 3| alakul ki, aztán megrázta a taraját, és a gyakorlati 15691 II, 3| aztán megrázta a taraját, és a gyakorlati kísérletezés 15692 II, 3| mozdíthatatlannak találta. A zöld se akarta a jót követni, 15693 II, 3| találta. A zöld se akarta a jót követni, a kék se. A 15694 II, 3| se akarta a jót követni, a kék se. A rubinok, türkizek 15695 II, 3| a jót követni, a kék se. A rubinok, türkizek és zafírok 15696 II, 3| türkizek és zafírok állták a helyüket az aranyrekesztékekben. 15697 II, 3| az aranyrekesztékekben. A kakas tovább csípkedte õket, 15698 II, 3| mégiscsak diadalt kukorított. A tyúkokban nem szabad megingatni 15699 II, 3| megingatni az illúziót.~Mire a tyúkocskák elõgurultak, 15700 II, 3| tyúkocskák elõgurultak, akkorára a kakas már fölszállt a kocsirúd 15701 II, 3| akkorára a kakas már fölszállt a kocsirúd végére, rúdvégérõl 15702 II, 3| kocsirúd végére, rúdvégérõl a köcsögtartóra, s onnan biztatta 15703 II, 3| amit meghagyott nekik. A tapasztalt tyúkok azonban 15704 II, 3| mihelyst egyet koppant a csõrük a cifra kukoricán. 15705 II, 3| mihelyst egyet koppant a csõrük a cifra kukoricán. Csak egy 15706 II, 3| azért, mert kellette magát a kakas elõtt. Addig ürgette-forgatta, 15707 II, 3| ürgette-forgatta, míg élére állította a fibulát. A napsugarak úgy 15708 II, 3| élére állította a fibulát. A napsugarak úgy vágódtak 15709 II, 3| úgy vágódtak bele, hogy a disznókergetésbõl visszafordult 15710 II, 3| visszafordult Andrisnak a szemét majd kiverte a nagy 15711 II, 3| Andrisnak a szemét majd kiverte a nagy fényesség.~- Hû, de 15712 II, 3| de szép metália - vette a tenyerére a gyerek -, ugyan 15713 II, 3| metália - vette a tenyerére a gyerek -, ugyan ki veszítött 15714 II, 3| veszítött el tégödet, te?~A fibula nem tudja megmondani, 15715 II, 3| királykisasszony viselte a vállán, és ha tudta volna 15716 II, 3| sose hallotta még hírét a gót királyoknak, se õ, se 15717 II, 3| királyoknak, se õ, se senki ebben a tartományban. Királyfélék 15718 II, 3| lófringolni, egyszer járt erre a Rudol a följebbvaló esztendõkben, 15719 II, 3| egyszer járt erre a Rudol a följebbvaló esztendõkben, 15720 II, 3| encsömbencsöm löhetött - mondta a delezéskor a gyereknek az 15721 II, 3| löhetött - mondta a delezéskor a gyereknek az apja. - Negyvennyócban 15722 II, 3| Negyvennyócban vertek ezön a tájon agyon a népek egy 15723 II, 3| vertek ezön a tájon agyon a népek egy tüszturat.~- Csak 15724 II, 3| nézegette az asszony is a cifrasági találmányt.~- 15725 II, 3| üveg.~De azért kipróbálta a szélit a bicska élével. 15726 II, 3| azért kipróbálta a szélit a bicska élével. Faragni lehetett, 15727 II, 3| farigcsálta volna játékból, ha a gyerek utána nem kap.~- 15728 II, 3| rettentõ könyörgõsen nézett rá a gyerek, hogy mégiscsak odadobta 15729 II, 3| mégiscsak odadobta neki a bolondságot - Ne no, de 15730 II, 3| elnézegette, ahogy szórta a szivárványos szikrát. Hordta 15731 II, 3| Hordta az ingderékban, a lajbizsebben, utoljára meg 15732 II, 3| meg azt találta ki, hogy a kalapja pántlikájába tûzte, 15733 II, 3| tûzte, mint az útkaparók a réznumerust. Nevetett is 15734 II, 3| pirongatta az öreganyja, a szüle, aki öregasszony szokás 15735 II, 3| addig, míg le nem kapta a kalapról a medáliát, s bele 15736 II, 3| le nem kapta a kalapról a medáliát, s bele nem hajította 15737 II, 3| medáliát, s bele nem hajította a kútba. A víz fenekén aztán, 15738 II, 3| bele nem hajította a kútba. A víz fenekén aztán, a kantacserepek, 15739 II, 3| kútba. A víz fenekén aztán, a kantacserepek, törött kaszakövek, 15740 II, 3| egészen otthon érezhette magát a gót királyok klenódiuma. 15741 II, 3| milyen nagy nembõl származik. A kút fenekén olyan egyenlõség 15742 II, 3| hogy annál tökéletesebbet a nagyvilágon se lehet kívánni.~ 15743 II, 3| nagyvilágon se lehet kívánni.~A demokrácia azonban itt se 15744 II, 3| azonban itt se örökös. Mikor a vödör már több iszappal 15745 II, 3| tele, mint vízzel, akkor a gazda szól a kúttisztítónak, 15746 II, 3| vízzel, akkor a gazda szól a kúttisztítónak, bizonyos 15747 II, 3| szomszédnak, és az leszáll a mélységbe rendet csinálni. 15748 II, 3| Ugyanazt cselekszi, amit a nagy vizeken a kotrógépek, 15749 II, 3| cselekszi, amit a nagy vizeken a kotrógépek, csakhogy õ több 15750 II, 3| több ésszel él, mint azok. A törött vaslábat fölküldi 15751 II, 3| jogos tulajdonosának, de már a rozsdás ollót nem adja át 15752 II, 3| rozsdás ollót nem adja át a nyilvánosságnak, mert abból 15753 II, 3| kukoricamorzsoló vasat szerkeszthet a kisszék végébe, Mityók pedig 15754 II, 3| aranyfibulát kitapogatja elõször a lábafejével, aztán megemeli 15755 II, 3| lábafejével, aztán megemeli a tenyerével, mindjárt tisztában 15756 II, 3| vele, hogy ez megérdemli a hazavitelt. Nem is hajaz 15757 II, 3| hajaz ugyan hozzá, mi lehet, a csillogása is gyenge a kútfenék 15758 II, 3| a csillogása is gyenge a kútfenék homályában, de 15759 II, 3| baj, legalább lesz valami a háznál, amirõl nem tudják, 15760 II, 3| hányódik Mityókéknál, hol a kemencenyakon, hol az asztalfiában, 15761 II, 3| amikor így fölcifrítja a szegény embernek való bõröndöt. 15762 II, 3| adják meg az elismerést a cimborák, mondván, hogy 15763 II, 3| hogy fene az eszébe ennek a Mityóknak, mindig vannak 15764 II, 3| is egészen jól érzi magát a szegény ember tarisznyáján. 15765 II, 3| lássák - az aranynak ilyen a természete. És úgy lehet, 15766 II, 3| mint most, mert mi volt a gót királyok udvara egy 15767 II, 3| az emberek nem állnak meg a csodára, amely egy parasztember 15768 II, 3| de ebben csak az emberek a hibásak, akik sose ott keresik 15769 II, 3| hibásak, akik sose ott keresik a csodát, ahol van. Mityók 15770 II, 3| különben nem is igényli a közbámulatot, sõt szinte 15771 II, 3| sõt szinte megalszik benne a vér a nagy ijedségtõl, mikor 15772 II, 3| szinte megalszik benne a vér a nagy ijedségtõl, mikor elhalad 15773 II, 3| ijedségtõl, mikor elhalad a boltok elõtt, és rászól 15774 II, 3| nézzem, miféle csat van a maga tarisznyáján?~Mityóknak 15775 II, 3| azonban engedi magát behúzatni a boltba, tûri, hogy a tarisznyát 15776 II, 3| behúzatni a boltba, tûri, hogy a tarisznyát leszedjék a válláról, 15777 II, 3| hogy a tarisznyát leszedjék a válláról, és egy szót se 15778 II, 3| az úriember lefeszegeti a szíjról a csatot.~- Nézze, 15779 II, 3| úriember lefeszegeti a szíjról a csatot.~- Nézze, atyámfia - 15780 II, 3| Mityók kelletlenül, mert a barátságos hangra ugyan 15781 II, 3| barátságos hangra ugyan fölenged a dermedtsége, de eszébe jut 15782 II, 3| az írás készül, körülnéz a boltban, s észreveszi, hogy 15783 II, 3| Mityóknak éppen csak ez a bátorítás kellett, hogy 15784 II, 3| nem mondja, van úgy, hogy a város füvére ereszti legelni 15785 II, 3| város füvére ereszti legelni a tehenet, de csak olyankor, 15786 II, 3| minden esztendõben meggyónja a tisztelendõ úrnak. Meg ehhez 15787 II, 3| volna az aranymûvesnek? A csat körül lehet valami 15788 II, 3| valami hiba. De abban nem õ a hibás. Õ be tudja bizonyítani, 15789 II, 3| tudja bizonyítani, kinek a kútjában találta. Be? Hiszen 15790 II, 3| ért haza Mityók, mint akit a rossz lelkek kergetnek, 15791 II, 3| aki kitalálta - törülgette a homlokát Mityók, s ki nem 15792 II, 3| annak az átkozott csatnak a nevét.~Az aranyfibula pedig 15793 II, 3| pályafutását. Az ékszeres az a fajta ember volt, aki szeretett 15794 II, 3| délelõttönként elidõzni a múzeumi üvegszekrények elõtt, 15795 II, 3| idõket, mikor nagyobb volt a forgalom és kevesebb az 15796 II, 3| kevesebb az adó. Megméricskélte a tarisznyacsatot, tanácsot 15797 II, 3| tarisznyacsatot, tanácsot kért a kollégáitól, s utoljára 15798 II, 3| bevitte az aranyfibulát a múzeumba.~- Igazgató úr, 15799 II, 3| úr egy kicsit megszédült, a szivarját is az égõ végivel 15800 II, 3| égõ végivel dugta vissza a szájába, de ettõl észre 15801 II, 3| én mondom meg - vette elõ a boltos a jegyzõkönyvét. - 15802 II, 3| meg - vette elõ a boltos a jegyzõkönyvét. - Az aranyértéke 15803 II, 3| aranyértéke ennyi meg ennyi. A kövek is érnek valamit. 15804 II, 3| kövek is érnek valamit. A régiségi becséhez én nem 15805 II, 3| kilencszáz pengõ körül van. De a paraszt, akitõl elvettem, 15806 II, 3| meglátszott, hogy szeretne a nyakába borulni a derék 15807 II, 3| szeretne a nyakába borulni a derék embernek. Éppen csak 15808 II, 3| tõle vissza, hogy arra azt a választ kaphatta volna, „ 15809 II, 3| teremtsen õ elõ ötszáz pengõt a magyar glóbuszon?~- Kedves 15810 II, 3| ha térdig kopik is érte a lábam. Adjon háromnapi haladékot, 15811 II, 3| de addig is hagyja itt a fibulát.~Három nap alatt 15812 II, 3| Három nap alatt együtt volt a pénz, még egy kis föle is 15813 II, 3| Borzasztó ravasz emberek a múzeumigazgatók, mikor múzeumi 15814 II, 3| ötvenpengõsét, és fölment vele a gazdájához, a Városhoz.~- 15815 II, 3| fölment vele a gazdájához, a Városhoz.~- Kedves gazdám, 15816 II, 3| Kedves gazdám, nézd meg ezt a kincset, ez valamikor Attilának 15817 II, 3| ez valamikor Attilának a bíborpalástját fûzte össze. 15818 II, 3| ezerért. Ha te adsz ötszázat, a másik ötszázat összekoldulom 15819 II, 3| másik ötszázat összekoldulom a hun utódoktól. Tulajdonképpen 15820 II, 3| egész, most inkasszálják a szolgák, nézd, ötven pengõt 15821 II, 3| üzletember vagy? - mosolyodott el a Város, részben az igazgató 15822 II, 3| majd kapirgálunk egy kicsit a láda fenekén.~Az igazgató 15823 II, 3| úr ezután nyakába vette a várost, most már kis betûvel, 15824 II, 3| Ötszáz pengõt ugyan adott a Város, de hát az nem elég. 15825 II, 3| Itt muszáj lesz kinyitni a bugyellárisát mindenkinek, 15826 II, 3| ostorának még ma is nagy a tekintélye. Három nap alatt 15827 II, 3| befolyt az ötszáz pengõ sarc a Nagy tiszteletére. Akkor 15828 II, 3| Nagy tiszteletére. Akkor a Város is hozzátette a maga 15829 II, 3| Akkor a Város is hozzátette a maga ötszáz pengõjét.~- 15830 II, 3| aranymûvesnek. - Most már a fibula párját is meg lehet 15831 II, 3| Hiszen majd szót értek a paraszttal, csak bejöjjön - 15832 II, 3| csak bejöjjön - ígérte a boltos.~S Mityók, ha némi 15833 II, 3| Itt mögvársz - mondta neki a sarkon. - Látod, az az a 15834 II, 3| a sarkon. - Látod, az az a bolt. Ha egy óra hosszáig 15835 II, 3| eresztenének belûle, akkor a te dolgod, hogy szabadítasz 15836 II, 3| széles kedvben mártogatta a kalácscipó fehér belét a 15837 II, 3| a kalácscipó fehér belét a piros paprikáslébe, az asszonynak 15838 II, 3| pedig ugyanakkor átadta a nyugtát az igazgató úrnak 15839 II, 3| ellenében.~- Nagyon köszönöm a múzeumhoz való jóságát - 15840 II, 3| való jóságát - szorongatta a kezét az igazgató úr. - 15841 II, 3| Tessék - döbbent meg a múzeumos ember, és rátenyerelt 15842 II, 3| múzeumos ember, és rátenyerelt a fibulára. - De azt elõre 15843 II, 3| elõre megmondom, hogy nekem a többi pénz tartaléknak kell...~- 15844 II, 3| arról van szó - köhécselt a boltos. - Csak írást szeretnék 15845 II, 3| hogy ezer pengõért adtam el a fibulát.~- Nem értem.~- 15846 II, 3| Kérem... tetszik tudni, a mai világban milyenek az 15847 II, 3| milyenek az emberek... Engem a kollégáim leszamaraztak, 15848 II, 3| hogy mit szaladozok én a múzeumba, ahelyett hogy 15849 II, 3| ahelyett hogy beolvasztanám azt a finom színaranyat, amilyen 15850 II, 3| átadta az írást, amivel a derék ember igazolhatta, 15851 II, 3| hogy de bizony érdemes a múzeummal üzletet kötni.~- 15852 II, 3| rendben vagyunk - fogta a kalapját az ékszerész.~De 15853 II, 3| Kérem, ne haragudjon meg a kérdésért, de csakugyan 15854 II, 3| de csakugyan kifizette ön a kétszázötven pengõt annak 15855 II, 3| kétszázötven pengõt annak a tanyai embernek? Tudja, 15856 II, 3| Tudja, engem bánt egy kicsit a lelkiismeret, és ha nem 15857 II, 3| nem volna így kisemmizve a múzeum, a magam pénztárából 15858 II, 3| így kisemmizve a múzeum, a magam pénztárából dupláznám 15859 II, 3| pénztárából dupláznám meg annak a szegény embernek a járandóságát. 15860 II, 3| annak a szegény embernek a járandóságát. Azért kérdezem 15861 II, 3| megkapta-e legalább azt, amit ön?~A kereskedõ elõvette az irattáskáját, 15862 II, 3| nagyon jól járt velünk ez a Mityók. Hiszen még sokallta 15863 II, 3| tíz pengõt fizettem neki a tarisznyacsatjáért.~- Írást? 15864 II, 3| eltitkolt az asszony elõl.~A kereskedõ elment, mosolyogva, 15865 II, 3| mosolygott az igazgató úr is.~- A londoni börze - gondolta 15866 II, 3| Illés megtette a törvényt~Illés - a Vecsernyés 15867 II, 3| megtette a törvényt~Illés - a Vecsernyés nemzetségbõl - 15868 II, 3| azért célszerû viselet, mert a sok lyukon nemcsak bemehet 15869 II, 3| sok lyukon nemcsak bemehet a szél, hanem ki is jöhet, 15870 II, 3| frissen tartja az embert.~A mostani magyar viseletnek 15871 II, 3| viseletnek ezt az érdemét a többi rongyosok magyarázták 15872 II, 3| akinek olyan jóra fordult a sora, hogy két pengõ napszámot 15873 II, 3| kap, annak mindjárt elönti a napsütés a lelkét. Illés 15874 II, 3| mindjárt elönti a napsütés a lelkét. Illés azonban hallatlanná 15875 II, 3| azonban hallatlanná tette a nevetgélést is meg a legújabb 15876 II, 3| tette a nevetgélést is meg a legújabb férfidivatról való 15877 II, 3| olyan rettentõ nagy sarcot a felsõbbség? A napszámosokat 15878 II, 3| nagy sarcot a felsõbbség? A napszámosokat olyan tökéletes 15879 II, 3| nem lehet semmi bizodalma a felsõbbségnek, meg nem is 15880 II, 3| felsõbbségnek, meg nem is ebbõl a határból valók, ennélfogva 15881 II, 3| nem rongálhatja végettük a tekintélyit. „Adjon isten”, „ 15882 II, 3| ismerkedik velük az ember.~A másik baj az volt, hogy 15883 II, 3| de azzal nem sokra ment. A szomszédnak adta fel a kérdést, 15884 II, 3| A szomszédnak adta fel a kérdést, fülem hallatára:~- 15885 II, 3| te, szomszéd? Tán eladtad a cserebogár-kukacokat, akik 15886 II, 3| cserebogár-kukacokat, akik a földedben termöttek?~- Nem 15887 II, 3| termöttek?~- Nem én - nézett rám a szeme sarkábul a szomszéd -, 15888 II, 3| nézett rám a szeme sarkábul a szomszéd -, ez a nagyságos 15889 II, 3| sarkábul a szomszéd -, ez a nagyságos úr munkáltati.~- 15890 II, 3| Ez? Osztán mi végre?~A szomszéd vállvonásának az 15891 II, 3| volt az értelme, hogy tudja a hóhér. Én elfordítottam 15892 II, 3| hóhér. Én elfordítottam a fejemet. Fiatal koromban 15893 II, 3| vagyok, mert azt hittem, a tudósnak nagyobb a becsülete. 15894 II, 3| hittem, a tudósnak nagyobb a becsülete. Most már ésszel 15895 II, 3| Értöm - biccentette meg a fejét. - Hát nagy turkálás 15896 II, 3| nagy turkálás ez.~Ebben a kijelentésben árnyéka sem 15897 II, 3| árnyéka sem tartózkodott a helyeslésnek. Elõvettem 15898 II, 3| emberszelídítés kipróbált eszközét, a szivartárcát. - Gyújtson 15899 II, 3| öregem.~Illés megrázta a fejét.~- Tögye csak el, 15900 II, 3| erõltettem, mert láttam, hogy ez a férfi nem akar velem barátsági 15901 II, 3| gyönyörködött bennünk, bevette magát a tanyába, és csak estefelé 15902 II, 3| megkérdezte tõlem, ahogy a sírokat számolgattam:~- 15903 II, 3| szödi?~- Micsodát?~- Hát a csontot.~Most már mégiscsak 15904 II, 3| Hallotta-e már hírit a múzeumnak?~Nem hallotta. 15905 II, 3| feneket kellett kerítenem a múzeum-ismének.~- Érti-e 15906 II, 3| csak úgy csinálja, mint a mi pulink.~- Hát az hogy 15907 II, 3| Úgy, mint maga. Kikapari a csontot, aztán mög bekapari.~- 15908 II, 3| csontot, aztán mög bekapari.~- A maga földjén is vannak csontvázak?~ 15909 II, 3| csontvázak?~Nagyon érdekelt a puli régészeti tevékenysége.~- 15910 II, 3| Látta, hová esött? No, ott a széle ennek a temetõnek, 15911 II, 3| esött? No, ott a széle ennek a temetõnek, mert addig mindig 15912 II, 3| rá, hogy ,,nono”, és ez a világon a legokosabb mondás, 15913 II, 3| nono”, és ez a világon a legokosabb mondás, mert 15914 II, 3| amit akar.~Így indult meg a barátkozásunk lassan, de 15915 II, 3| milyen sebösen szalad a maga plajbásza, pedig nem 15916 II, 3| is nyálazza.~- Maga meg a kapával van így - adtam 15917 II, 3| így - adtam neki vissza a bókot -, pedig az nehezebb 15918 II, 3| szerszám ennél.~Fölemelte a töltõtollat, kezébe vette, 15919 II, 3| Illés, mikor visszaadta a tollat, igen óvatosan fogván 15920 II, 3| tollat, igen óvatosan fogván a két ujja közé azt a végit, 15921 II, 3| fogván a két ujja közé azt a végit, amelyik nem harap.~- 15922 II, 3| Löhetségös - erõsített meg Illés a hitemben, és bement a tanyába, 15923 II, 3| Illés a hitemben, és bement a tanyába, kihozott egy rossz 15924 II, 3| gyûrte, hogy jobb ülés essen a gödör partján.~- Az asszonynak 15925 II, 3| halomása, hogy fölfázott a hideg földön.~- A feleséginek?~- 15926 II, 3| fölfázott a hideg földön.~- A feleséginek?~- Annak. Tüdõlötyögése 15927 II, 3| származott belüle.~De nemcsak a föld fölött vigyázott rám 15928 II, 3| vigyázott rám Illés, hanem a föld alatt is. Mindig az 15929 II, 3| engem megkedvelt. Hanem a mesterségemmel nem tudott 15930 II, 3| Nem az írnoksággal, hanem a csontszedéssel. Hiába mutogattam 15931 II, 3| csontszedéssel. Hiába mutogattam neki a bronzfüggõket, meg a kengyelvasat, 15932 II, 3| neki a bronzfüggõket, meg a kengyelvasat, õ csak a földet 15933 II, 3| meg a kengyelvasat, õ csak a földet markolászgatta, amit 15934 II, 3| az ásó, lapát kihajigált a mélységekbõl. Ez kék agyag, 15935 II, 3| való vétek így fölforgatni a földet, összekeverni a rosszat 15936 II, 3| fölforgatni a földet, összekeverni a rosszat a jóval, majd megemlegeti 15937 II, 3| összekeverni a rosszat a jóval, majd megemlegeti 15938 II, 3| megemlegeti jövõ ilyenkorra a szomszéd is, hogy beleszabadította 15939 II, 3| is, hogy beleszabadította a múzeumot a birtokába.~- 15940 II, 3| beleszabadította a múzeumot a birtokába.~- Meg ám - próbáltam 15941 II, 3| okosítani -, mert ebben a megforgatott földben nagyobb 15942 II, 3| nagyobb dinnye terem, mint a másikban tök. Hiszen láthatja, 15943 II, 3| be az árkokat, mindenütt a rossz földet terítjük alulra. 15944 II, 3| hasznot.~- Nono - vonogatta a vállát -, hiszön a maga 15945 II, 3| vonogatta a vállát -, hiszön a maga dolga. Mög a szomszédé.~ 15946 II, 3| hiszön a maga dolga. Mög a szomszédé.~Másnap nem tisztelt 15947 II, 3| vagyunk, az õ földjére kerül a sor.~Illés visszaüzent, 15948 II, 3| dolgozik?~- Madzagot fûzött a bocskorába - mosolyodott 15949 II, 3| föld, harminc lépés lehet a széle, hossza. A vetésért 15950 II, 3| lépés lehet a széle, hossza. A vetésért adok Illésnek tizenöt 15951 II, 3| tizenöt pengõ kárpótlást, noha a kára nem lesz több tíznél. 15952 II, 3| Nem, még annyi se, hiszen a jövõ héten bevetheti újra. 15953 II, 3| adok neki húsz pengõt.~A tanya sarkánál megálltam 15954 II, 3| fal: ahol kimállott belõle a vályog, kukoricaszárral 15955 II, 3| kukoricaszárral betömve a lyuk, kihallatszott rajta 15956 II, 3| lyuk, kihallatszott rajta a gyerekköhögés. Tíz pengõvel 15957 II, 3| pengõvel megint megemeltem a kártérítést. De kikötöm, 15958 II, 3| udvarra, mérgesen nekem ugrott a puli. Már akár mint házfelügyelõ, 15959 II, 3| házfelügyelõ, akár mint a csontok amatõr felkaparója, 15960 II, 3| felkaparója, aki haragszik a konkurrenciára.~- Csiba 15961 II, 3| rá Illés, és hozzávágta a megreformált bocskort.~Kedvezõ 15962 II, 3| auspiciumnak láttam, hogy a bocskor nem énhozzám vágódott. 15963 II, 3| Baráti üdvözlettel közeledtem a ház urához, aki a padlás 15964 II, 3| közeledtem a ház urához, aki a padlás szájához támasztott 15965 II, 3| sten! - adta vissza a köszöntést Illés, de kissé 15966 II, 3| kelletlenül, és nem emelkedett fel a trónusról.~- Kérdezze már, 15967 II, 3| már, mért jöttem - kezdtem a diplomáciai tárgyalást a 15968 II, 3| a diplomáciai tárgyalást a tradíciók stílusában. Azt 15969 II, 3| õ felségéhez. S õ is azt a feleletet kapta, amit én.~- 15970 II, 3| akarja.~- Rosszacska már ez a maga tanyája, Illés. Meg 15971 II, 3| Illés meglepetve kapta föl a fejét, és csusszant egyet 15972 II, 3| fejét, és csusszant egyet a létrafokon, mintha föl akarna 15973 II, 3| kelni.~- Mibül, uram, mibül?~A tenyeremre tettem egy ötvenest, 15974 II, 3| hoztam.~Illés visszaigazodott a létrán. Meg is kapaszkodott 15975 II, 3| kapaszkodott benne mind a két kezével a nagy kísértésre.~- 15976 II, 3| benne mind a két kezével a nagy kísértésre.~- Neköm? 15977 II, 3| neköm?~- Holnap beleállunk a maga földjibe. Abba a kis 15978 II, 3| beleállunk a maga földjibe. Abba a kis csücsökbe csak, amit 15979 II, 3| hírül se - csóválta Illés a fejét.~Most meg már én voltam 15980 II, 3| nézze. Ráférne magára ez a kis segítség. Gondolom, 15981 II, 3| ezt, ha meglátjuk, mi van a földjibe.~- Csakhogy azt 15982 II, 3| láthassa mög - emelte föl Illés a fejét, és még csak nem is 15983 II, 3| Nem engedöm csúffá tönni a földemet.~- Mért nem engedi?~- 15984 II, 3| velejár az indokolásnak ezzel a fajtájával. Nem tudom, indulatszó-e 15985 II, 3| Nem tudom, indulatszó-e a ,,csak”, vagy határozószó, 15986 II, 3| csak”, vagy határozószó, de a világ minden igéjében nincs 15987 II, 3| teljes vereséggel hagytam ott a csatateret. A puli diadalcsaholással 15988 II, 3| hagytam ott a csatateret. A puli diadalcsaholással követett 15989 II, 3| diadalcsaholással követett a határmezsgyéig.~A napszámosaimnak 15990 II, 3| követett a határmezsgyéig.~A napszámosaimnak megmondtam, 15991 II, 3| ember ellen törvény?~Ezt a kérdést sokszor hallom, 15992 II, 3| azért, hogy ilyen is legyen a háznál. Ásni éppen úgy nem 15993 II, 3| úgy nem lehet vele, mint a nyeletlen ásóval, aminek 15994 II, 3| végrehajtási utasítás. Érik a szalmában, mint a vadkörte.~ 15995 II, 3| Érik a szalmában, mint a vadkörte.~De ezt nem mondhatom 15996 II, 3| De ezt nem mondhatom meg a magyarjaimnak, mert borzasztó 15997 II, 3| mert borzasztó csökkenti a tekintélyemet. Õk azt hiszik, 15998 II, 3| énmögöttem csakúgy ott áll a nagytekintetû államhatalom, 15999 II, 3| nagytekintetû államhatalom, mint a finánc mögött, vagy a végrehajtó 16000 II, 3| mint a finánc mögött, vagy a végrehajtó mögött. Ha kitudódik