| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
16001 II, 3| azt megemlegetheti. Majd a tavaszra, mikor az árpát 16002 II, 3| meghallott valamit ebbõl a szóbeszédbõl, mert ahogy 16003 II, 3| szóbeszédbõl, mert ahogy a hó eltakarodott a földekrõl, 16004 II, 3| ahogy a hó eltakarodott a földekrõl, beállított hozzám. 16005 II, 3| Azt is megüzente, hogy a törvény dolgában.~Észretért 16006 II, 3| törvény dolgában.~Észretért a fahitû - gondoltam magamban, 16007 II, 3| elõtt kikocsiztam hozzá. A sár miatt hátulról kerültem 16008 II, 3| miatt hátulról kerültem a tanyába, amit még jobban 16009 II, 3| amit még jobban megtépáztak a téli szelek. Illésen annyi 16010 II, 3| magáról.~Le se szálltam a kocsiról, már kérdeztem 16011 II, 3| kocsiról, már kérdeztem is a törvényadta fölénnyel:~- 16012 II, 3| húzódott mosolygásra a kócos bajusza - elmúlt az 16013 II, 3| bajusza - elmúlt az már a múlt hétön. Kiszántottam, 16014 II, 3| Kiszántottam, céklát töttem a helyibe.~De már erre csak 16015 II, 3| már erre csak leugrottam a kocsiról, és szaladtam a 16016 II, 3| a kocsiról, és szaladtam a tanya elé. Megkeveredett 16017 II, 3| Megkeveredett ez az ember a télen?~Nem, nem szántotta 16018 II, 3| mindenütt az õszi árpát. Csak a halottak csücskén éktelenkedett 16019 II, 3| éktelenkedett friss fekete folt a vetés szép zöld selyemkendõjében.~- 16020 II, 3| Azért vetett céklát abba a darab földbe, mert akkor 16021 II, 3| késõ õszig nem juthat hozzá a múzeum.~- Akkor se, hallja - 16022 II, 3| fölszántom árpának, ahogy a céklát kiszödöm belüle. 16023 II, 3| törvényöm. Hogy azt csinálok a földemmel, amit akarok. 16024 II, 3| akarok. Ezt nem ronthati le a maga törvénye se.~- Dehogynem - 16025 II, 3| se.~- Dehogynem - adtam a hatalmasat. - Ha megtérítem 16026 II, 3| hatalmasat. - Ha megtérítem a kárt, akkor magának semmi 16027 II, 3| jó - fogta marékra Illés a bajuszát, az igazat ismerõ 16028 II, 3| megmondja, mennyire saccolja a kárát, azt én megfizetem, 16029 II, 3| maga ád neköm írást, akiben a ló is benne lögyön.~- Nem 16030 II, 3| magyarán mondom. Maga fölásati a földet, ugye? No jó. Be 16031 II, 3| húzati. Az is jó. De azért a föld itt-ott csak mögsüpped, 16032 II, 3| aztán? Nem töri ki benne a nyakát.~- Én nem, hanem 16033 II, 3| nyakát.~- Én nem, hanem a lovam kitörheti a lábát.~- 16034 II, 3| hanem a lovam kitörheti a lábát.~- Hát van magának 16035 II, 3| addig akármikor kitörik a lovam lába, a múzeum köteles 16036 II, 3| akármikor kitörik a lovam lába, a múzeum köteles neköm másik 16037 II, 3| hivatalos cifrázattal ellátni a szót, láttam, hogy nagyon 16038 II, 3| láttam, hogy nagyon komoly a dolog, s egész télen hányta-vetette 16039 II, 3| maga, Illés - ültem vissza a kocsiba. - Hát aztán mirõl 16040 II, 3| azt meg, hogy csakugyan a mi ásásunkban törte-e ki 16041 II, 3| mi ásásunkban törte-e ki a lova a lábát, majd ha lesz 16042 II, 3| ásásunkban törte-e ki a lova a lábát, majd ha lesz lova? 16043 II, 3| És ki áll azért jót, hogy a környék minden lova nem 16044 II, 3| lova nem itt töri-e majd ki a lábát?~Illés följebb húzta 16045 II, 3| lábát?~Illés följebb húzta a rongyos sipkát a homlokán. 16046 II, 3| följebb húzta a rongyos sipkát a homlokán. Hogy még jobban 16047 II, 3| Hogy még jobban láthassam a nagy észt.~- Az már a maga 16048 II, 3| láthassam a nagy észt.~- Az már a maga dolga, kéröm szépen. 16049 II, 3| dolga, kéröm szépen. Mög a törvényé.~- Hát igen, a 16050 II, 3| a törvényé.~- Hát igen, a törvény. Az majd igazságot 16051 II, 3| vissza, ahogy kigurultunk a tanyából.~Nem fenyegetésképp 16052 II, 3| fenyegetésképp mondtam, csak a vereséget lepleztem vele. 16053 II, 3| hétig. Akkorra meggondoltam a dolgot. Nem lehet azokat 16054 II, 3| dolgot. Nem lehet azokat a sírokat otthagyni egy fahitû 16055 II, 3| ló se törte ki énmiattam a lábát, most is vállalhatom 16056 II, 3| lábát, most is vállalhatom a felelõsséget. Üsse part, 16057 II, 3| Üsse part, megkötöm azt a szerzõdést, már csak kuriozitásból 16058 II, 3| kuriozitásból is.~Kiküldtem a Jánosomat mint követet és 16059 II, 3| és megbízott minisztert a legrongyosabb nagyhatalomhoz, 16060 II, 3| nagyhatalomhoz, kösse meg vele a szerzõdést. Aztán éjszakázzon 16061 II, 3| ez maradt az egészbõl. A paraszt kikubikozta azt 16062 II, 3| paraszt kikubikozta azt a csücsköt, azt mondja, nyolc 16063 II, 3| encsömbencsömökkel, de elkeverödtek a sárba, illetve a vályogba, 16064 II, 3| elkeverödtek a sárba, illetve a vályogba, mert azt vert 16065 II, 3| rájuk szakadt volna az a rossz tanya, hát mögagyusztálta 16066 II, 3| lyukat töm, hogy kizárja a szelet.” Hiszen az is szép 16067 II, 3| egy néhai fejedelemtõl, ha a kis Vecsernyéseket betakarja 16068 II, 3| Vecsernyéseket betakarja a szél elül. Lehet, hogy egész 16069 II, 3| hogy û most már mögtötte a törvényt.~De én értettem, 16070 II, 3| egy arasztot, - szeretem a büszke, jó magyar parasztot.”~ 16071 II, 3| nélkül.~- Különös név ez a magáé - mondtam neki, mikor 16072 II, 3| Cuci. Pásztorember volt. A Gerlice báró juhait õrizgette. 16073 II, 3| Kelj föl, fiam - rázta meg a vállát. - Eredj máshova 16074 II, 3| azonban mindig emlegette, hogy a körül a halom körül valami 16075 II, 3| emlegette, hogy a körül a halom körül valami hiba 16076 II, 3| sok ilyen kitalálásuk volt a régi öregeknek - mondta 16077 II, 3| amikor elbeszélte nekem a családi legendát. Nem akarta 16078 II, 3| aludtam én Sztarizombortól a Doberdóig, de nekem sohase 16079 II, 3| meg az õsz, öreg ember.~A Cuci Jánosok szemét jobban 16080 II, 3| négy esztendõ, mint azelõtt a régi öregekét négyszáz.~~ 16081 II, 3| öregekét négyszáz.~~Cuci János a munkanélküliek létszámába 16082 II, 3| elõször találkoztam vele a nyáron. Az aratásnak már 16083 II, 3| aratásnak már utána voltunk, a cséplésnek még elõtte. Ráért 16084 II, 3| elõtte. Ráért nézelõdni a falu szélén, ahol kocsiderékszámra 16085 II, 3| kocsiderékszámra szedtük ki a diribdarab cserepeket a 16086 II, 3| a diribdarab cserepeket a nagy partból. Nagyon csöndes 16087 II, 3| kilométert kellett mennem a vasúti õrházig, magyaráztattam 16088 II, 3| egy kisajtót -, ez éppen a mi házunk. A kislány mindjárt 16089 II, 3| ez éppen a mi házunk. A kislány mindjárt elszalad 16090 II, 3| megkeresem az igazgató úrnak a késnyelet.~- Micsoda késnyelet?~- 16091 II, 3| késnyelet?~- Tapasztottam a Tóth Péterné házát, és ahogy 16092 II, 3| házát, és ahogy csinálom a sarat, érzek valamit a lábammal. 16093 II, 3| csinálom a sarat, érzek valamit a lábammal. Megkeresem, hogy 16094 II, 3| hányódott az asztalfiában még a télen is, mindjárt elõkeresem.~ 16095 II, 3| az asztalfiából kivette a Péter gyerek, a Péter gyerek 16096 II, 3| kivette a Péter gyerek, a Péter gyerek meg odavolt 16097 II, 3| rég elfütyült. De megérte a késnyél, mert nem volt az 16098 II, 3| teszi hátra Cuci János mind a két kezét -, hiszen semmiség 16099 II, 3| volna, de sima. Látja, ezt a griffes díszt még nem is 16100 II, 3| huzakodtam tovább Cuci Jánossal, a kislány meghozta a pohár 16101 II, 3| Jánossal, a kislány meghozta a pohár vizet, annak adtam 16102 II, 3| mosolygott Cuci -, inkább még a galárist is elõkeresem.~- 16103 II, 3| Micsoda galárist?~- Tudja a manó, mibül van. Valami 16104 II, 3| Deszken találtam, mikor a néném házát tapasztottam.~ 16105 II, 3| de nem ért az semmit, még a gyerekeket meg nem ijesztette.~- 16106 II, 3| agyonváglak benneteket, ha a galárist elõ nem kerítitek!~ 16107 II, 3| Erre aztán csak elõkerült a galáris, mégpedig a puli 16108 II, 3| elõkerült a galáris, mégpedig a puli nyakából, ahová a kislány 16109 II, 3| mégpedig a puli nyakából, ahová a kislány kötötte. Szép volt 16110 II, 3| nagyon, piros pántlikán a fekete szõr közt az opálos, 16111 II, 3| kékesfehér nagy kalcedon-dió.~A puli nem mutatott semmi 16112 II, 3| nyakdíszétõl megfosztottam a kultúra nevében. Meg is 16113 II, 3| is ígértem neki, hogy ha a múzeum kitömött puliját 16114 II, 3| kitömött puliját megeszi a moly vagy az a kendermagbogár, 16115 II, 3| puliját megeszi a moly vagy az a kendermagbogár, amit a jó 16116 II, 3| az a kendermagbogár, amit a jó Isten külön arra a célra 16117 II, 3| amit a jó Isten külön arra a célra teremtett, hogy a 16118 II, 3| a célra teremtett, hogy a múzeumok keretén belül folytasson 16119 II, 3| õt veszem be az üveg alá a magyar pulik képviseletében.~ 16120 II, 3| fölfogadom napszámosnak. A halomból, ahol dolgoztunk, 16121 II, 3| nem engedett be bennünket a grifftermõ krumpliföldjébe. 16122 II, 3| János ma reggel beállított a hivatalos mûhelyembe. Másodmagával 16123 II, 3| hogy beeresztették õket a sokablakos házba, de ahogy 16124 II, 3| bizodalmasan ragyogott rám a szemük.~- Megjöttünk, igazgató 16125 II, 3| volt, igaz-e? - kezeltem a fiatal magyarral is. - Hát 16126 II, 3| Egy kis jóvátételt - nyúlt a kitlije zsebébe Cuci János, 16127 II, 3| add elõ, Jóska, amid van.~A fiatal gyufaskatulyákat 16128 II, 3| gyufaskatulyákat szedett elõ a zsebébõl. Az egyikben két 16129 II, 3| volt, két ujjcsontocskával. A másikban István szent király 16130 II, 3| dénárja ezüstbõl, de egészben. A harmadikban két pár fülönfüggõ 16131 II, 3| két pár fülönfüggõ karika. A negyedikben kis nyitott 16132 II, 3| vége felpödörítve, mint a gácsér farka. Úgy hívják 16133 II, 3| hajkarika. Az avarok meg a régi magyarok ebbe fogták 16134 II, 3| magyarok ebbe fogták bele a befonott hajuk homlokba 16135 II, 3| tincsét, és eligazították a halántékukra, hogy ne elõgessen 16136 II, 3| halántékukra, hogy ne elõgessen a szemüknek. Rendesen bronzból, 16137 II, 3| való ritkaság.~- Hát itt a jóvátétel - igazgatta elém 16138 II, 3| igazgatta elém Cuci János a skatulyákat. - Ez az elsõ 16139 II, 3| az elsõ sírból való, ez a harmadikból, ez a negyedikbõl, 16140 II, 3| való, ez a harmadikból, ez a negyedikbõl, az aranykarika 16141 II, 3| negyedikbõl, az aranykarika a hatodikból. A másodikban 16142 II, 3| aranykarika a hatodikból. A másodikban meg az ötödikben 16143 II, 3| ásónyelire jegyeztem rá bicskával a mélységet is meg a hosszúságot 16144 II, 3| bicskával a mélységet is meg a hosszúságot is. Azt azután 16145 II, 3| hosszúságot is. Azt azután a faluban meghitelesítettük 16146 II, 3| faluban meghitelesítettük a mértékkel.~- Most már mondja 16147 II, 3| adom vissza.~- Olvastuk a Magyar Hírlap újságban, 16148 II, 3| igazgató úr fölmagasztalta a szõregieket. A Máder kéményseprõ 16149 II, 3| fölmagasztalta a szõregieket. A Máder kéményseprõ urat meg 16150 II, 3| Máder kéményseprõ urat meg a Sztojkov Dusánt. Ugyan nem 16151 II, 3| is mink olvastuk, hanem a boltos említette nekünk, 16152 II, 3| elmondta. No, mondom ennek a Molnár Józsefnek, én nem 16153 II, 3| fogjunk össze, karoljuk föl a magyar nemzetet. Mutassuk 16154 II, 3| is csakúgy benne vagyunk a kultúrába, mint a Máder 16155 II, 3| vagyunk a kultúrába, mint a Máder meg a Sztojkov. Majd 16156 II, 3| kultúrába, mint a Máder meg a Sztojkov. Majd szembesülünk 16157 II, 3| partban nem találtak semmit. A harmadikban találták a bronzcsákányt. 16158 II, 3| A harmadikban találták a bronzcsákányt. A negyedikben 16159 II, 3| találták a bronzcsákányt. A negyedikben találták a nagy 16160 II, 3| A negyedikben találták a nagy temetõt, Szent István 16161 II, 3| Cuci? Meg tudná mutatni a térképen?~- Meg. Ez a kicsike 16162 II, 3| mutatni a térképen?~- Meg. Ez a kicsike itt a kukutyini 16163 II, 3| Meg. Ez a kicsike itt a kukutyini dûlõben, amelyiken 16164 II, 3| miután kezeimhez szolgáltatta a jóvátételt, még egyszer 16165 II, 3| jóvátételt, még egyszer benyúlt a zsebbe.~- Ezt meg tessék 16166 II, 3| zsebbe.~- Ezt meg tessék a múzeumi felszerelésekhez 16167 II, 3| papírcsomagot.~Kibontom a papírt, egy bicska van benne. 16168 II, 3| Az enyém. Tavaly vettem a zombori búcsún két pengõért.~- 16169 II, 3| spatnink, amivel maguk szokták a csontvázakat feltisztítani. 16170 II, 3| õket, de nagyon kemény volt a föld, nézze, mind letöredezett 16171 II, 3| nézze, mind letöredezett a körmöm. No, mondom Jóskának, 16172 II, 3| apróságot, inkább elõveszem a bicskát. Az osztán szuperált 16173 II, 3| hogy nincs abba semmi, a holt se más, mint az élõ, 16174 II, 3| úgy megképzenek elõttem a tetemek, ha kenyeret vágok 16175 II, 3| tetemek, ha kenyeret vágok a bicskával. Hát csak tessék 16176 II, 3| Hát csak tessék eltenni a szerszámos ládába a többihez.~- 16177 II, 3| eltenni a szerszámos ládába a többihez.~- Mivel tartozom 16178 II, 3| majd bontatja igazgató úr a temetõt, és fölvesz bennünket 16179 II, 3| tettük. Ez csak jóvátétel a magyar néptül. Hogy az se 16180 II, 3| Hogy az se alábbvaló, mint a morva meg a szerb.~Erre 16181 II, 3| alábbvaló, mint a morva meg a szerb.~Erre csak nagy lélegzetvétel 16182 II, 3| lehetett megszólalni.~- De a bicska? Az már csak nem 16183 II, 3| emléket csak adhatok érte? A magam bicskáját?~- Nagy 16184 II, 3| kezdve szomorúra fordulna a Das Lied vom braven Manne. 16185 II, 3| eke vasa fogja széthányni. A nagy leépítéseknek a szegény 16186 II, 3| széthányni. A nagy leépítéseknek a szegény kis magyar múzeumok 16187 II, 3| fogcsikorgatás. Pedig én ezt a dalt himnusznak szántam 16188 II, 3| Csöndes kis hírek~A nyári-útban keressük az 16189 II, 3| õsöket, akikrõl úgy ver a szó, hogy eleink lehettek 16190 II, 3| valaha. Legalább Antal, a kubikos, ilyen véleménnyel 16191 II, 3| véleménnyel volt, amikor a tavaszon az íróasztalomra 16192 II, 3| tavaszon az íróasztalomra tette a vászontarisznyáját.~- Bögre-e 16193 II, 3| vagy koponya? - tapogattam a tarisznya gömbölyödését.~- 16194 II, 3| gömbölyödését.~- Ez csak a bögréje - csomózgatta ki 16195 II, 3| bögréje - csomózgatta ki a jóember a tarisznyamadzagot -, 16196 II, 3| csomózgatta ki a jóember a tarisznyamadzagot -, az 16197 II, 3| az öreg tata bent maradt a kanális partjában.~Valami 16198 II, 3| Valami ínségcsatornát ásattak a népekkel, annak az oldalából 16199 II, 3| annak az oldalából gurult ki a füstös, kormos cserépbögre.~- 16200 II, 3| szerkesztette, fiam - fogtam rá a kefét a kincsre.~Antal hangja 16201 II, 3| fiam - fogtam rá a kefét a kincsre.~Antal hangja egy 16202 II, 3| most is kolbászszaga van a fazéknak.~El kellett ismernem, 16203 II, 3| kellett ismernem, hogy ez a régészeti megfigyelés páratlan 16204 II, 3| régészeti megfigyelés páratlan a maga nemében, de sajnos, 16205 II, 3| kénytelen volt megcsóválni a fejét.~- Most már nem érzök 16206 II, 3| mind kiszagolgatták belûle a népek a jó szagot.~- Melyik 16207 II, 3| kiszagolgatták belûle a népek a jó szagot.~- Melyik népek?~- 16208 II, 3| szagot.~- Melyik népek?~- Hát a többi kubikosok. Hallja-e, 16209 II, 3| tegnap egész nap, mint kutya a kásás bográcsot. De, tudja, 16210 II, 3| szép szagban.~- No, majd ha a többit is kiszedjük a földbõl.~- 16211 II, 3| ha a többit is kiszedjük a földbõl.~- De nem löhet 16212 II, 3| Úgy, hogy befeküdtek a kocsiút alá, mert ott nagy 16213 II, 3| szóval se mondom, hogy ez a szentencia minden alap nélkül 16214 II, 3| éri az embert. Engem is az a kellemes csalódás ért, hogy 16215 II, 3| Hátha valami sérelem érte a közigazgatási etikát? Mit 16216 II, 3| arra valami utasítás, hogy a hivatali tekintély megköveteli 16217 II, 3| hivatali tekintély megköveteli a nagyképûséget?~Elég az hozzá, 16218 II, 3| hogy keressük az õsöket a felbontott útban, de az 16219 II, 3| való eszük. Nem kívánkoznak a mai világban a föld fölé, 16220 II, 3| kívánkoznak a mai világban a föld fölé, mikor a föld 16221 II, 3| világban a föld fölé, mikor a föld alatt sokkal elszívelhetõbb 16222 II, 3| No, majd meglátjuk. Még a holtak elõkerülnek, ráérünk 16223 II, 3| elnézelõdni az élõkön.~~„A válogatós ember.” Valamikor, 16224 II, 3| Valamikor, kutyúrégész koromban a napszámosaim munkaidejébõl 16225 II, 3| pazarlódott pipagyújtásra. A háború óta cigaretlizik 16226 II, 3| háború óta cigaretlizik a szegény ember, s ez múzeumgazdasági 16227 II, 3| Eldohánytalanodtak - akárcsak a múzeum.~Most már csak beszélgetnek 16228 II, 3| lehet belõle. Ajánlgatja a másiknak.~- Egy zsák krumpliért 16229 II, 3| mégpedig fias ló.~Megszólal a harmadik:~- Már akkor inkább 16230 II, 3| azt érdemösebb nézögetni. A valóságos Tündér Ilona van 16231 II, 3| kifaragva meztelenül.~- A ló többet ér, sógor! - erõsködik 16232 II, 3| csak hatvan felé - kacsint a második. - Amikorára mögvakul.~- 16233 II, 3| mögvakul.~- Kicsoda?~- Hát a sógor.~Ebbõl nagy nevetés 16234 II, 3| nagy nevetés lesz, s mivel a csõsz éppen akkorra érkezik 16235 II, 3| érkezik oda, õ is kiveszi a részét a közörömbõl, s aztán 16236 II, 3| oda, õ is kiveszi a részét a közörömbõl, s aztán megkérdezi, 16237 II, 3| Megkérdezem, miben válogat?~- Hát a dohányban.~- Maga még pipás 16238 II, 3| kényességgel, és ki is szabadítja a belsõ zsebbõl a mocskos 16239 II, 3| szabadítja a belsõ zsebbõl a mocskos kis makrapipát.~- 16240 II, 3| de nem dohányos - szól ki a gödörbõl valamelyik helyreigazító.~- 16241 II, 3| Hát akkor hogy válogat a dohányban?~- Úgy, hogy hol 16242 II, 3| Most már igön - mondja a csõsz komolyan, s nagy erõlködéssel 16243 II, 3| erõlködéssel igyekszik füstre hozni a makrát.~S mikor már túl 16244 II, 3| makrát.~S mikor már túl van a nehezén, és kezd szivárogni 16245 II, 3| nehezén, és kezd szivárogni a pipából valami fanyar kék 16246 II, 3| termött. Meggyfalevél.~~„A tekintélyi elv érvényesítése.” 16247 II, 3| Lelõhelyvadászaton vagyok a harmadik dûlõben. Valami 16248 II, 3| lehet, hogy lopott út, de a gyakorlat törvényesítette. 16249 II, 3| útját egy rongyos ember. A rossz példán én is fölbátorodok, 16250 II, 3| egy kicsit hátrabillenti a fél fejét, aztán egészen 16251 II, 3| legeltem, jóember?~Eltátja a száját, és pislant egyet-kettõt. 16252 II, 3| akkor nem tettem több kárt a lucernában, mint maga. Magáé 16253 II, 3| lucernában, mint maga. Magáé ez a föld?~- Nem - csóválja a 16254 II, 3| a föld?~- Nem - csóválja a fejét -, nem az enyim. Nincsetlen 16255 II, 3| Nincsetlen vagyok én.~- Maga a csõsz?~- Nem, nem én vagyok.~- 16256 II, 3| fejjel és szigorúan. - Én a csõsznek a körösztapja vagyok.~ 16257 II, 3| szigorúan. - Én a csõsznek a körösztapja vagyok.~Így 16258 II, 3| Csak megemeltem szó nélkül a kalapom a csõsz keresztapja 16259 II, 3| megemeltem szó nélkül a kalapom a csõsz keresztapja elõtt, 16260 II, 3| csõsz keresztapja elõtt, aki a tekintélyi elvet ilyen tökéletesen 16261 II, 3| tökéletesen érvényesíti a hereföldön.~~„Pártfogói 16262 II, 3| Déli kenyerezgetés közben a követválasztásról beszélgetnek 16263 II, 3| Kérdezem, hogy fújt-e már a szele a faluban?~Nem, nemigen 16264 II, 3| hogy fújt-e már a szele a faluban?~Nem, nemigen fúj. 16265 II, 3| követválasztás lesz. Mernék fogadni a fél fejembe, hogy ha kéményseprõválasztás 16266 II, 3| sokkal könnyebben kimenne a szemükbõl az álom. Mert 16267 II, 3| mi hallatszik, ki lesz a követ?~- Hát akit az urak 16268 II, 3| Nem bánnák, ha az urak a mostani követet akarnák, 16269 II, 3| mert az nagyon jó ember. A községnek is sokat tett, 16270 II, 3| községnek is sokat tett, meg a szegénységet is mindig fölkarolta. 16271 II, 3| rászavalt.~- Hogy szavalt rá, ha a nevit se tudta?~- Úgy, hogy 16272 II, 3| kire szavaz?” „Hát csak a legjobb embörre írják be”, 16273 II, 3| tanálta, hogy kire köll a szavazatot tönni, mert azt 16274 II, 3| félkönyökre dõlve szundikált a kenyerezés után, éppen most 16275 II, 3| mert te azt mondtad, hogy a dematrakát írják be - mondta 16276 II, 3| dematrakát írják be - mondta a Tündér Ilonás szipkájú.~- 16277 II, 3| Úgyis csak osztraka az mind.~A köhögõs nem hagyta magát.~- 16278 II, 3| Éntûlem is azért vötték el a pártfogói jogot, mert félnek 16279 II, 3| Most jöttem rá, hogy ezek a szavazati jogot pártfogói 16280 II, 3| megaláztatásnak? Hogy ezek a hallja-kendek, ezek a fûszál-emberek 16281 II, 3| ezek a hallja-kendek, ezek a fûszál-emberek kezdenek 16282 II, 3| rájönni arra, hogy ti vagytok a kéregetõk, és õk a pártfogók? 16283 II, 3| vagytok a kéregetõk, és õk a pártfogók? Hátha egyszer 16284 II, 3| félni tõle, hogy kinyílik a szemük. Inkább lecsukódik 16285 II, 3| szemük. Inkább lecsukódik még a köhögõs pártfogóé is. Az 16286 II, 3| emberek úgy hevernek szanaszét a fûben, mint ledöntögetett 16287 II, 3| bronzszobrok. Némelyiknek csak a szája van ki az arcraborított 16288 II, 3| kalap alól, és meg-megrándul a bajusz alatt. Álomtarisznyából 16289 II, 3| Álomtarisznyából folytatják a kenyerezést.~~„Posta jön.” 16290 II, 3| Posta jön.” Nekem hozzák a postát, táskaszámra az utánam 16291 II, 3| rágta volna?~Bontogatom a leveleket, kiörülöm magam 16292 II, 3| atyámfia. Kiszólok neki a lapulevelek alól:~- Ugye, 16293 II, 3| az ellenségem?~- Hát az a kögyetlen sok levél, mondok, 16294 II, 3| Istennek, én nem kaptam, miúta a háborúbul visszakerültem.~ 16295 II, 3| köszönet - ügyvéd küldte mind a kettõnek.~ 16296 II, 4| gyermekkoromban két gazdag embere volt a mi kis városunknak. Egy 16297 II, 4| városunknak. Egy testvérek voltak, a fiatalabbnak Tót Gáspár, 16298 II, 4| öregebbnek Tót Antal lett volna a becsületes neve. De a fiatalabbat 16299 II, 4| volna a becsületes neve. De a fiatalabbat csak fukar Tótnak, 16300 II, 4| arról volt híres, hogy még a kanári madarának is szemenként 16301 II, 4| is szemenként olvasta ki a kendermagot. Sebaj Tótot 16302 II, 4| szegényember panaszolta neki a baját, azt mind azzal vigasztalta 16303 II, 4| bajának, maga sietett oda a segítséggel.~- Sebaj, atyámfia, 16304 II, 4| megtámasztalak én addig, míg a magad lábán bírsz állni!~ 16305 II, 4| csak kalaplevéve. Egyszer a Fütyû cigány azzal állított 16306 II, 4| számára valami viseltes kalap a padláson.~- Minek az neked, 16307 II, 4| Antal úr - hiszen nem tûri a te bozontod a kalapot.~- 16308 II, 4| hiszen nem tûri a te bozontod a kalapot.~- Oka van annak, 16309 II, 4| estendeje elvesejtettem a kalapomat.~- Sebaj, Fütyû - 16310 II, 4| Fütyû - nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy 16311 II, 4| nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy kiruházta Fütyût, 16312 II, 4| Nagy baj lesz még abból a sok sebajból - csóválta 16313 II, 4| mikor az effajta hírek a fülébe jutottak.~S az lett 16314 II, 4| Antal úr egyszer hiába nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi 16315 II, 4| nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi szegénysoron kutat 16316 II, 4| vigasztalta magát -, van a Gáspár öcsémnek annyi pénze, 16317 II, 4| az aranyat, szakajtóval a bankót. Nem is mondta a 16318 II, 4| a bankót. Nem is mondta a bátyjának, hogy nem ád, 16319 II, 4| pénzt, bátya, ha nekem adod a bodomi réted - szegezte 16320 II, 4| bodomi réted - szegezte a testvérére a hideg nézésû 16321 II, 4| szegezte a testvérére a hideg nézésû szemét.~- Sebaj 16322 II, 4| szemét.~- Sebaj no - csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap 16323 II, 4| úr, s másnap már fúratta a szegények kútját.~Iskolát, 16324 II, 4| lassanként mindenét elsebajozta a jó szívével. Föld, erdõ, 16325 II, 4| Föld, erdõ, szõlõ minden a Fukar Tót kezére került. 16326 II, 4| egy kis háza, meg ennek a végében egy nagy körtefája.~- 16327 II, 4| körtefája.~- Sebaj - mosolygott a jó ember -, megtalálnak 16328 II, 4| ember -, megtalálnak engem a szegényeim a körtefám alatt 16329 II, 4| megtalálnak engem a szegényeim a körtefám alatt is.~S úgy 16330 II, 4| S úgy kell lenni, hogy a jó Isten maga is rámosolygott 16331 II, 4| Isten maga is rámosolygott a Sebaj Tót Antal körtefájára, 16332 II, 4| körtefájára, mert azt még a legínségesebb esztendõben 16333 II, 4| esztendõben is mind lehúzta a pirosképû csengettyûkörte. 16334 II, 4| Antal úr együtt bólongatott a nevetõ körtékkel:~- Úgy 16335 II, 4| körtékkel:~- Úgy bizony, ezt a fát a szegényeknek meg a 16336 II, 4| Úgy bizony, ezt a fát a szegényeknek meg a gyermekeknek 16337 II, 4| a fát a szegényeknek meg a gyermekeknek hagyom örökségbe.~ 16338 II, 4| S végig-végig simogatta a tekintetével az öreg fát, 16339 II, 4| Aztán gondját viseld ám a szegényeimnek, akiket rád 16340 II, 4| kell lenni, hogy lelke van a fának is, mert az öreg fa 16341 II, 4| lelkem tekintetes úr. Elvitte a tehénkémet zálogba a Gáspár 16342 II, 4| Elvitte a tehénkémet zálogba a Gáspár tekintetes úr. Segítsen 16343 II, 4| lelkem - szalajtotta ki a száján Antal úr, de aztán 16344 II, 4| körtefájánál. S azt is elhagyta már a szegényeinek!~- Sebaj, lelkem! - 16345 II, 4| pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta, mérgesen 16346 II, 4| mérgesen taszította be a fiókot.~- Magam is szegény 16347 II, 4| annyi pénzed csak van, hogy a körtefámat megveheted?~Fukar 16348 II, 4| Tót Gáspár mohón kapott a szón. Anélkül is régen szúrta 16349 II, 4| Anélkül is régen szúrta a szemét, hogy a bátyja a 16350 II, 4| régen szúrta a szemét, hogy a bátyja a város minden szegényét 16351 II, 4| a szemét, hogy a bátyja a város minden szegényét odacsõdíti 16352 II, 4| minden szegényét odacsõdíti a fája alá.~- Nem is kell 16353 II, 4| asztalosné tehénkéjét, s tied a körtefa.~- Nem bánom, de 16354 II, 4| meghalni, temessetek el velem a koporsómban egy kosárka 16355 II, 4| ennyit szeretnék megmenteni a vagyonomból.~- Hóbortos 16356 II, 4| világéletében - nézett Gáspár úr a bátyja után, aki olyan vígan 16357 II, 4| olyan vígan kocogott haza a körtefájához, ahogy más 16358 II, 4| körtefájához, ahogy más ember a családjához szokott. Odaült 16359 II, 4| Odaült alája, végigcirógatta a törzsét, súgott-búgott neki, 16360 II, 4| kell lenni, hogy lelke van a fának, mert annak is minden 16361 II, 4| azon az éjszakán elaludt a fája alatt. De szép szelíd 16362 II, 4| mosoly gyanánt futott végig a napsugár, mikor a koporsójában 16363 II, 4| végig a napsugár, mikor a koporsójában odatették az 16364 II, 4| koporsójában odatették az oldalához a kosárka körtét. S mintha 16365 II, 4| kosárka körtét. S mintha a körték piros arca is mosolygott 16366 II, 4| másnap az öreg körtefát, a bátyja emlékét nem vágta 16367 II, 4| kertjében ma is Antal úrnak van a legszebb síremléke. A behorpadt 16368 II, 4| van a legszebb síremléke. A behorpadt sír fölött kicsiny 16369 II, 4| gyümölcsével szomját oltja a vándor, vagy futkározó gyermek, 16370 II, 4| mindig vidoran suhan át a szellõ a fák koronáján:~- 16371 II, 4| vidoran suhan át a szellõ a fák koronáján:~- Ugye, hogy 16372 II, 4| koronáján:~- Ugye, hogy a síromban is gondjukat viselem 16373 II, 4| síromban is gondjukat viselem a szegényeimnek?~ 16374 II, 4| A kirakat~Sokdolgú ember vagyok, 16375 II, 4| elõtt visz el az utam, annak a kirakata elõtt mindig megállok. 16376 II, 4| Elhitetem magammal, hogy a járkálás kívántatja meg 16377 II, 4| kívántatja meg velem ezt a kis pihenõt, pedig tisztában 16378 II, 4| proletárgyerek voltam - a mi utcánkban, ahol én nevelkedtem, 16379 II, 4| nevelkedtem, még tán ma se ismerik a proletár szót -, de a mi 16380 II, 4| ismerik a proletár szót -, de a mi akkori szegénységünkhöz 16381 II, 4| szegénységünkhöz képest még a mai proletár is nábob. A 16382 II, 4| a mai proletár is nábob. A Jézuska ugyan már akkor 16383 II, 4| karácsony éjszakáján, de a mi házunkat mindig kifelejtette. ( 16384 II, 4| az az árok volt, amelyik a házunk végében húzódott. 16385 II, 4| pocsolyavízzel, de mikor azt a kánikula kiszárította, sok 16386 II, 4| nekem azóta mindig ebben a formában jelenik meg. Ez 16387 II, 4| kedves játékom volt, míg a fél feje le nem hasadt, 16388 II, 4| nem nagyon kényeztette el a sors. Hát ezért ácsorgok 16389 II, 4| ácsorgok én deres fejjel a játékosboltok elõtt; kárpótolom 16390 II, 4| elõtt; kárpótolom magam a játéktalan múltért. Persze, 16391 II, 4| szégyenlem magam e miatt a tisztes koromhoz nem illõ 16392 II, 4| szenvedélyem miatt, de hát a szenvedély ellen hiábavaló 16393 II, 4| valami új játékot látok a kirakatban, akkor egy pillanatra 16394 II, 4| kisgyereknek érzem magam, és a szívemen nõtt fejfák alól 16395 II, 4| valamelyik délben, ahogy odaérek a játékosbolt elé, az andalgó-sarokra, 16396 II, 4| andalgó-sarokra, látom ám, hogy a konkurrensek megelõztek. 16397 II, 4| kimondhatatlan rongyos kislány áll a kirakat elõtt, a legfelsõ 16398 II, 4| kislány áll a kirakat elõtt, a legfelsõ lépcsõn, a maszatos 16399 II, 4| elõtt, a legfelsõ lépcsõn, a maszatos kis orruk rányomva 16400 II, 4| szájacskájuk forró lehelete a hideg esõben.~Egyik az egyik 16401 II, 4| sarokban ágaskodik, másik a másikban, a mezítelen lábuk 16402 II, 4| ágaskodik, másik a másikban, a mezítelen lábuk vörös, mint 16403 II, 4| mezítelen lábuk vörös, mint a cékla, de a hangjuk vidámtiszta, 16404 II, 4| vörös, mint a cékla, de a hangjuk vidámtiszta, mint 16405 II, 4| hangjuk vidámtiszta, mint a rigóé.~- Úgy ám, de nekem 16406 II, 4| meg csak három - mondja a nagyobb, aki már túl lehet 16407 II, 4| enyimeknek meg piros pántlika van a nyakában - vágja vissza 16408 II, 4| nyakában - vágja vissza a kisebb.~No, gondoltam magamban, 16409 II, 4| gondoltam magamban, ezekbõl a kis rongyélusokból se nézné 16410 II, 4| Az is lehet, hogy csak a szájuk jár. Hiszen a gyerekek 16411 II, 4| csak a szájuk jár. Hiszen a gyerekek borzasztó hazugok, 16412 II, 4| hazugok, majdnem olyanok, mint a felnõttek.~- Nekem két házam 16413 II, 4| is van nekik - ezt megint a kicsi mondja, s most már 16414 II, 4| faragott katonák meredtkednek a kirakatban, szuronyosak, 16415 II, 4| egyensúlyt.~Csakhogy már beszél a nagyobbka csöppség. Azzal 16416 II, 4| csöppség. Azzal szúrja szíven a másikat, hogy neki meg négy 16417 II, 4| csattan fel diadalmasan a kicsi.~- Az se igaz ám - 16418 II, 4| Az se igaz ám - pöntyög a nagyobb -, mert csak két 16419 II, 4| nagyobb -, mert csak két tehén a tied, a harmadik nem az.~- 16420 II, 4| mert csak két tehén a tied, a harmadik nem az.~- De igenis 16421 II, 4| De igenis az - erõsködik a kicsi -, nem is adom neked, 16422 II, 4| is adom neked, tudod-e?~A nagyobb odasomfordál a kicsihez, 16423 II, 4| A nagyobb odasomfordál a kicsihez, és taszít rajta 16424 II, 4| hogy az enyim, te béka!~A kicsi méregbe jön, és úgy 16425 II, 4| és úgy könyököli oldalba a nagyot, hogy visszagurul 16426 II, 4| nagyot, hogy visszagurul a sarokba.~- Így ni - teszi 16427 II, 4| sarokba.~- Így ni - teszi a csípõje helyére a kezét 16428 II, 4| teszi a csípõje helyére a kezét a diadal gesztusával. - 16429 II, 4| csípõje helyére a kezét a diadal gesztusával. - Most 16430 II, 4| gesztusával. - Most már a tehén mind az enyim, meg 16431 II, 4| tehén mind az enyim, meg a ló is, meg a házak is, mert 16432 II, 4| enyim, meg a ló is, meg a házak is, mert mind az én 16433 II, 4| oldalamon vannak, tudod-e, oszt a te oldaladon meg nincs más, 16434 II, 4| oldaladon meg nincs más, csak az a pisze baba.~És mikor megint 16435 II, 4| pisze baba.~És mikor megint a nagyobb taszítja vissza 16436 II, 4| nagyobb taszítja vissza a kicsit, és körömmel, szikrázó 16437 II, 4| szemmel esnek egymásnak, mint a vadmacskafiókok, akkor már 16438 II, 4| már tisztán látom, hogy ez a két istenszegénykéje elosztotta 16439 II, 4| istenszegénykéje elosztotta egymás közt a kirakatot innen az utcáról, 16440 II, 4| innen az utcáról, hogy ami a jobboldalon van, azt az 16441 II, 4| azt az egyik nézheti, ami a balon, azt a másik. És most 16442 II, 4| nézheti, ami a balon, azt a másik. És most nekivadulva 16443 II, 4| illúzióért, amelyik mind a kettõjüknek egyformán elérhetetlen 16444 II, 4| emberi együgyûségnek ez a kis képe az olvasónak a 16445 II, 4| a kis képe az olvasónak a magyar politikusokat juttatja 16446 II, 4| magát, mint hogy hol beveri a szöget a kukoricamorzsolószékbe, 16447 II, 4| hogy hol beveri a szöget a kukoricamorzsolószékbe, 16448 II, 4| kukoricamorzsolószékbe, hol kiszedi belõle. A politikusok pedig szikrázó 16449 II, 4| foggal, tépõ körömmel állnak a hatalom kirakata elõtt, 16450 II, 4| marcangolják egymást az illúzióért, a látszatáért a hatalomnak, 16451 II, 4| illúzióért, a látszatáért a hatalomnak, amely bent, 16452 II, 4| halottak napján fölkeresni azt a két kis földbirtokot, amelynek 16453 II, 4| egyharmada engem illet - egyik a szolnoki temetõben van, 16454 II, 4| szolnoki temetõben van, másik a félegyháziban. Nyavalyából, 16455 II, 4| mikor vihetem meg az adót a halottaimnak. Ahelyett teszem 16456 II, 4| halottaimnak. Ahelyett teszem a fejfájukra ezt a történetet - 16457 II, 4| teszem a fejfájukra ezt a történetet - érezzék belõle, 16458 II, 4| akiknek nem olyan messzi már a messzi. A halottakról beszélgettünk, 16459 II, 4| olyan messzi már a messzi. A halottakról beszélgettünk, 16460 II, 4| halottakról beszélgettünk, a fehéredõ fejek óvatosságával, 16461 II, 4| fejek óvatosságával, inkább a „nem tudom”, mint a „nem 16462 II, 4| inkább a „nem tudom”, mint a „nem hiszem” jegyében. Hogy 16463 II, 4| rólunk, és nyújtják-e felénk a kezüket? Õk kapaszkodnak-e 16464 II, 4| segítséget olyankor, mikor a véletlennek szoktunk hálálkodni, 16465 II, 4| amit nem vártunk? Mi az a „véletlen”? Nem az az „ismeretlen 16466 II, 4| hirdette Theseus városának? Nem a halottak keze van-e benne 16467 II, 4| keze van-e benne azokban a „véletlenekben”, amelyek 16468 II, 4| megfordítják sorsunkat?~A halk vitát nem döntötte 16469 II, 4| döntötte el, de befejezte a történet, amelyet a szobrász 16470 II, 4| befejezte a történet, amelyet a szobrász mondott el, galambõsz 16471 II, 4| hermáira emlékeztetõ öregember. A történet az õ története. 16472 II, 4| története. Én azért mondom el a magam hangján, hogy legalább 16473 II, 4| leszek. Azt se tudtam, mi az a szobrász. Sok mindenféle 16474 II, 4| Sok mindenféle mester volt a városunkban, de ilyen nem. 16475 II, 4| nem. Se ilyen cifra szó a mi utcánkban nem volt járatos.~- 16476 II, 4| járatos.~- Varjúnak varjú a fia - ez volt a szavajárása 16477 II, 4| Varjúnak varjú a fia - ez volt a szavajárása édesapámnak. 16478 II, 4| Mindig ott sündörögtem a szövõszék körül, s óraszámra 16479 II, 4| óraszámra el tudtam hallgatni a kattogását. Addig, míg el 16480 II, 4| többé, mint ott lehetett, a szövõszék árnyékában.~Ötödik 16481 II, 4| mikor utoljára szundikáltam a szövõszék mellett. A nagy 16482 II, 4| szundikáltam a szövõszék mellett. A nagy csöndességre ébredtem 16483 II, 4| ébredtem föl. Apám ott ült a padon, egyik kezével fogta 16484 II, 4| padon, egyik kezével fogta a vetélõt, másikkal a serkentõmadzagot, 16485 II, 4| fogta a vetélõt, másikkal a serkentõmadzagot, úgyhogy 16486 II, 4| zavarodottan.~Nem szólt, megfogtam a kezét. Hideg volt, mint 16487 II, 4| kezét. Hideg volt, mint a jég, s ahogy ijedten megrántottam, 16488 II, 4| koppanással esett ki belõle a vetélõ. Csodáltam, hogy 16489 II, 4| hajolt le érte, és kiszóltam a konyhába édesanyámnak:~- 16490 II, 4| nemigen tudtam még, mi az a halál, a mi házunkban nem 16491 II, 4| tudtam még, mi az a halál, a mi házunkban nem járt addig. 16492 II, 4| csak akkor szorult össze a szívem, mikor a koporsót 16493 II, 4| szorult össze a szívem, mikor a koporsót kivittük a temetõbe. 16494 II, 4| mikor a koporsót kivittük a temetõbe. Haragudtam, hogy 16495 II, 4| másnap majd fölkaparom én ezt a sok földet a kis kapámmal.~ 16496 II, 4| fölkaparom én ezt a sok földet a kis kapámmal.~Másnap azonban 16497 II, 4| Másnap azonban eljött értem a keresztapám, aki esztergályos 16498 II, 4| és rá se gondoltam többet a temetõre.~Amikor megint 16499 II, 4| hazavittek, nem ismertem rá a házunkra. Nem volt az udvarán 16500 II, 4| az udvarán kert, s annak a sarkában az a vadrózsabokor,