| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
16501 II, 4| kert, s annak a sarkában az a vadrózsabokor, amely kívül 16502 II, 4| mondták, poloskaszaga van a virágjának. Pedig én úgy 16503 II, 4| jószagú virág nem volt több a világon.~A szövõszéket se 16504 II, 4| nem volt több a világon.~A szövõszéket se találtam 16505 II, 4| szövõszéket se találtam a szobában. Mosóláb terpeszkedett 16506 II, 4| szobában. Mosóláb terpeszkedett a sarokban, azon teknõ, a 16507 II, 4| a sarokban, azon teknõ, a szoba tele gõzzel, a falakon 16508 II, 4| teknõ, a szoba tele gõzzel, a falakon csurgott a pára.~ 16509 II, 4| gõzzel, a falakon csurgott a pára.~Elfúlt a lélegzetem, 16510 II, 4| csurgott a pára.~Elfúlt a lélegzetem, ahogy megszólaltam:~- 16511 II, 4| megszólaltam:~- Vissza akarok menni a szép házunkba.~Szülém letette 16512 II, 4| házunkba.~Szülém letette a ruhát, amit öblögetett, 16513 II, 4| ruhát, amit öblögetett, a szívére szorított, és elmondta, 16514 II, 4| Szegények vagyunk, mert a bank nem hagyott meg mást, 16515 II, 4| várd meg, míg kimosom ezt a kis ruhát, aztán majd együtt 16516 II, 4| aztán majd együtt megyünk a temetõbe. Hátha találunk 16517 II, 4| amibe még nem költözött bele a lakó.~Azt nem egészen értettem, 16518 II, 4| láttam, hogy ki vannak sírva a szemei. Hirtelen megsajnáltam. 16519 II, 4| apámat, és tájára se mentem a temetõnek.~Nagy nyomorúságunkban 16520 II, 4| szivárványt lehetett látni a gyertya körül a sûrû vízpárától.~ 16521 II, 4| lehetett látni a gyertya körül a sûrû vízpárától.~Föl is 16522 II, 4| megnövök.~Bele is kellett ebbe a mesterségbe tanulnom, akár 16523 II, 4| Néha úgy erõt vett rajta a köhögés, hogy le kellett 16524 II, 4| le kellett neki feküdni a lócára. Olyankor nem nagyon 16525 II, 4| én csavartam ki helyette a vizes ruhát.~Koromhoz képest - 16526 II, 4| nem akarták eleganciájukat a humanizmusnak feláldozni. 16527 II, 4| helybenhagytam.~Fogyott a kenyerünk, mint a holdvilág, 16528 II, 4| Fogyott a kenyerünk, mint a holdvilág, s anyám fogyott, 16529 II, 4| holdvilág, s anyám fogyott, mint a megszegett kenyér. Most 16530 II, 4| megszegett kenyér. Most már nem a lócán feküdt, hanem a szalmanyoszolyán 16531 II, 4| nem a lócán feküdt, hanem a szalmanyoszolyán bontotta 16532 II, 4| Már akkor tudtam rettegni a haláltól, és éjszakára mindig 16533 II, 4| mindig odatoltam az ajtó elé a mosószéket, hogy a kaszás 16534 II, 4| ajtó elé a mosószéket, hogy a kaszás ember be ne tudjon 16535 II, 4| Ilyennek képzeltem, mert a halotti-társulat fekete 16536 II, 4| ezüstbõl.~Nem ért semmit, a halál be tudott jönni máshol 16537 II, 4| tudott jönni máshol is. Tán a törött ablakon, tán a megrepedt 16538 II, 4| Tán a törött ablakon, tán a megrepedt falakon, de valahol 16539 II, 4| magához, utoljára megfésülte a kócos hajamat, megcsókolta 16540 II, 4| kócos hajamat, megcsókolta a homlokomat, és azt mondta:~- 16541 II, 4| meg, amire kérlek, hívd a keresztanyádat. De ne szaladj, 16542 II, 4| és mindjárt megfájósodik a torkod. Igaz, ha keresztanyád 16543 II, 4| veled, majd mutasd meg neki a ládafiában azt a barna papirost, 16544 II, 4| meg neki a ládafiában azt a barna papirost, és mondd 16545 II, 4| neked csak avval hasznos a herbatea.~Mire visszaértünk 16546 II, 4| este volt, és szülém lelke a csillagok közül integetett 16547 II, 4| rám, ahogy megígérte. Ez a hit meg is békített egy 16548 II, 4| is békített egy kicsit. A temetésen csak azért fakadtam 16549 II, 4| öregasszonyok is mind sírtak. A jó emberek, akik magukhoz 16550 II, 4| egy hét múlva elhagyott a nyugalmam. Nem éreztem szülém 16551 II, 4| körül, hát kimentem hozzá a temetõbe.~Zimankós téli 16552 II, 4| téli nap volt, majd megvett a hideg, ahogy a behavazott 16553 II, 4| majd megvett a hideg, ahogy a behavazott homokosgödrök 16554 II, 4| közt bukdácsoltam. Csurgott a könnyem, mire a szülém sírjára 16555 II, 4| Csurgott a könnyem, mire a szülém sírjára rátaláltam. 16556 II, 4| szülém sírjára rátaláltam. A „nagy ágyat” az édesapámmal 16557 II, 4| neki, s ahogy ráborultam a havas halomra, az õ szavát 16558 II, 4| Persze csak cinegék bujkáltak a száraz csipkebokrokon, s 16559 II, 4| száraz csipkebokrokon, s csak a szél ütögette össze az ecetfák 16560 II, 4| körül. És nagyon megfájdult a szívem, mikor észrevettem, 16561 II, 4| szüleimén nincs.~Megakadt a szemem egy kis kõházon, 16562 II, 4| amelyiknek kereszt volt a tetején. (Még akkor nem 16563 II, 4| az ajtajában, olyan, mint a templomban az oltár mellett, 16564 II, 4| az oltár mellett, de ez a szájára tette az ujját, 16565 II, 4| hempergettem, gyúrtam, formáztam a havat a sírunk felett, és 16566 II, 4| gyúrtam, formáztam a havat a sírunk felett, és nem éreztem 16567 II, 4| égett az arcom, kezem, mint a parázs, mire készen lett 16568 II, 4| parázs, mire készen lett a térdeplõ hóangyal.~Akkor 16569 II, 4| Akkor hangot hallottam a hátam mögött:~- Nézd csak, 16570 II, 4| mögött:~- Nézd csak, ez a kis kölyök kész szobrász.~ 16571 II, 4| kis kölyök kész szobrász.~A kripta gazdája volt, kereskedõ 16572 II, 4| volt, kereskedõ ember, aki a feleségével valami évforduló-napon 16573 II, 4| évforduló-napon látogatta meg a halottakat. Kivallatott, 16574 II, 4| márványangyalt faraghattam a szüleim sírjára.~A halottak 16575 II, 4| faraghattam a szüleim sírjára.~A halottak nélkül sohase lett 16576 II, 4| Hajnal Matyikáról~Az Úristen a Lelkek Kertjében sétált, 16577 II, 4| kis fehér lélek szállt rá a kezefejére. Olyan kicsi 16578 II, 4| kicsi és olyan fehér, mint a gyermekfûlánc röpülõ bóbitája.~ 16579 II, 4| mégiscsak rámosolyodott a kis bóbitára, mert neki 16580 II, 4| árokparti. Aztán ráfújt a kezefejére:~- Eredj le a 16581 II, 4| a kezefejére:~- Eredj le a földre, bóbita-lélek, s 16582 II, 4| Hogy mi végre teremtette a jó Isten ezt a Hajnal Matyikát, 16583 II, 4| teremtette a jó Isten ezt a Hajnal Matyikát, azt csak 16584 II, 4| titkos betût is íratott a homlokára, csillag alakút 16585 II, 4| csak azt vette észre, hogy a kicsinek homlokába nõtt 16586 II, 4| homlokába nõtt haj van, mint a kis csikónak, s ezen a szíve 16587 II, 4| mint a kis csikónak, s ezen a szíve is nevetett meg a 16588 II, 4| a szíve is nevetett meg a szeme is.~- Kis csikóm, 16589 II, 4| csikóm, te! - dörgölte hozzá a bajuszát a ráncos kis archoz.~- 16590 II, 4| dörgölte hozzá a bajuszát a ráncos kis archoz.~- Soká 16591 II, 4| apja - szabadította ki a pólyát az apa kezébõl az 16592 II, 4| három esztendõt, hogy mán a talicska elõtt szalad - 16593 II, 4| elõtt szalad - emelte föl a fejét Hajnal András, de 16594 II, 4| büszkén. - Mög is varrom neki a hámot még ma.~Ha Hajnal 16595 II, 4| fantáziája nem ért tovább a talicskája kerekénél. Nagyon 16596 II, 4| Nagyon jó jelnek vette, mikor a gyerek elõször elvirdította 16597 II, 4| hát nem úgy csikorog, mint a taligakerék? Mondom én, 16598 II, 4| teremtötte ezt az Isten.~A kubikos nemzet nyelvén azt 16599 II, 4| kubikos nemzet nyelvén azt a gyereket hívják csikónak, 16600 II, 4| gyereket hívják csikónak, aki a talicska elé van fogva, 16601 II, 4| húzni az apjának, mikor a gödörbõl kitalicskázza a 16602 II, 4| a gödörbõl kitalicskázza a földet a partnak támasztott 16603 II, 4| gödörbõl kitalicskázza a földet a partnak támasztott deszkafeljáróhoz. 16604 II, 4| támasztott deszkafeljáróhoz. A csikó leginkább csak a maga 16605 II, 4| A csikó leginkább csak a maga bõrébe van öltözve, 16606 II, 4| hámot és nyaklót is visel. A mûvelt publikum Afrika-utazók 16607 II, 4| lát ilyen képeket.~~Mikor a csikó jelölt egyesztendõs 16608 II, 4| egyesztendõs lett, becsukták a téglagyárat, amelynek agyagjába 16609 II, 4| amelynek agyagjába Isten a kubikosok kenyerét rejtette. 16610 II, 4| válság - irkálták az újságok; a fenének kellene megenni 16611 II, 4| megenni az urakat - mondták a kubikosok. Hajnal András 16612 II, 4| semmilyen irányban, hanem a gyereket beleültette a talicskába, 16613 II, 4| hanem a gyereket beleültette a talicskába, az iszákot rászíjazta 16614 II, 4| mint afféle szemes ember. A gyár keze-lába helyett a 16615 II, 4| A gyár keze-lába helyett a maga ura-gazdája lett. Önálló 16616 II, 4| vállalkozó. Kikopván az agyagból, a homokon szolgálta az emberiség 16617 II, 4| emberiség közjavát. Vándorolt a pusztákon, a tanyák közt 16618 II, 4| Vándorolt a pusztákon, a tanyák közt és a szõlõkben, 16619 II, 4| pusztákon, a tanyák közt és a szõlõkben, s ahol vermet 16620 II, 4| asszonynak, de szegény helyen a szalonnát is elengedte, 16621 II, 4| megváltották egy csésze tejjel, a csikó jelölt istápolására. 16622 II, 4| istápolására. Az ugyan már a zöldhagymát is elcsámcsogta, 16623 II, 4| zöldhagymát is elcsámcsogta, meg a nyers sárgarépából is kicuppogta 16624 II, 4| az édeset, de mégiscsak a tejecskét nyeldegélte legmohóbban. 16625 II, 4| asszonyok szíve sokszor megesett a kis bogáron, s ezt néha 16626 II, 4| adták, máshol beszámították a napszámba. Duzzadt tõgyû 16627 II, 4| megesett, hogy megrövidítették a szopós borjút. De ezt Hajnal 16628 II, 4| nagyobb lendülettel taposta a vályognak való sarat.~És 16629 II, 4| asszonyainak és állatainak a teje vált hússá és vérré, 16630 II, 4| volna rajzolni mintának a csecsemõvédelmi plakátokra. 16631 II, 4| Gagyarászva, csérogva, víjjogva, a maga madárhangjainak örülve, 16632 II, 4| madárhangjainak örülve, úgy ült a talicskában, mint valami 16633 II, 4| diadalszekéren, feleselve a kubikos trófeákkal, az ásóval, 16634 II, 4| lépten-nyomon összekoccantak a gübbenõs dûlõutakon.~- Ki 16635 II, 4| Ki rí? Ki rí? - kérdezte a talicskakerék, ahogy viaskodott 16636 II, 4| talicskakerék, ahogy viaskodott a szétomló poszahomokkal.~ 16637 II, 4| szétomló poszahomokkal.~Ez a kérdés ugyan nem nagyon 16638 II, 4| szimbóluma gyanánt zötyögött a homokon, de azért nem volt 16639 II, 4| háttal cipelte az iszákot a családja után. Egy nagy 16640 II, 4| öreganyja, dédanyja mind a kubikos asszonyok rendes 16641 II, 4| reggeltõl estig vetette a téglát, este fõzte a lebbencslevest, 16642 II, 4| vetette a téglát, este fõzte a lebbencslevest, éjszaka 16643 II, 4| lebbencslevest, éjszaka mosta a szennyest, foltozta a foltot - 16644 II, 4| mosta a szennyest, foltozta a foltot - nem lehetett azt 16645 II, 4| elmúlt, ha Matyika kidugta a fejét a trófeák közül, és 16646 II, 4| Matyika kidugta a fejét a trófeák közül, és rávigyorodott 16647 II, 4| közül, és rávigyorodott a szülõjére:~- Tu-tuccs!~- 16648 II, 4| búgott vissza Hajnal Andrásné a nevetõ gerlicefiókra.~~Mire 16649 II, 4| magának, noha nem olyant, amit a statisztikai évkönyv a nemzeti 16650 II, 4| amit a statisztikai évkönyv a nemzeti vagyon gyarapodása 16651 II, 4| gazdával, hogy lekubikolja a halmát, ha tíz esztendõre 16652 II, 4| bérbeadja neki az udvara sarkát, a kutyaól meg a disznóól közt. 16653 II, 4| udvara sarkát, a kutyaól meg a disznóól közt. Ott épített 16654 II, 4| épített magának egy kis putrit a kubikos gyeptéglából, gaztetõt 16655 II, 4| András. Elköhögõsödött, a köhögés rászoktatta az italra, 16656 II, 4| aztán nyomaveszett egészen. A pusztabíró csendõrt küldött 16657 II, 4| neki, hogy az urát kifogták a Tiszából, s itt meg itt 16658 II, 4| egyszer-kétszer még álmodott a halottal, s az kezdetben 16659 II, 4| egész napra megfájósodott a feje, de késõbb már csak 16660 II, 4| Utoljára aztán elmúlt ez is. A halott beleunt a hazajárásba, 16661 II, 4| ez is. A halott beleunt a hazajárásba, s az élõ fáradt 16662 II, 4| álmodni. Ha este elvágódott a szalmavacokra, hajnalig 16663 II, 4| hajnalig úgy feküdt, mint a holttetem. Matyika alig 16664 II, 4| Keljön föl. Tenéjte töllene a séptezsembe.~~Ha szûkösen 16665 II, 4| mindig akadt egy kis kenyérke a Matyika szép-kezébe. Hála 16666 II, 4| szép-kezébe. Hála érte annak a nagyon jó Istennek, aki 16667 II, 4| áldott virágok, amelyeknek a magját az Úristen bizonyosan 16668 II, 4| angyalokkal szóratja el a tavaszi éjszakákon a tárt 16669 II, 4| el a tavaszi éjszakákon a tárt ölû mezõk felett, külön 16670 II, 4| kigyomlálandó gazok nem teremnének a gazdagok földjén? Ezeknek 16671 II, 4| földjén? Ezeknek köszönhetik a Matyikák, hogy minden áldott 16672 II, 4| ha már annyiban elhibázta a teremtést az a nagyon jó 16673 II, 4| elhibázta a teremtést az a nagyon jó Úristen, hogy 16674 II, 4| ha jót akart volna tenni a szegény gyomláló asszonnyal, 16675 II, 4| az özvegy kubikosné, csak a lelkén könnyített vele, 16676 II, 4| Ha megállt egy-két percre a kezében az acatoló kés, 16677 II, 4| addig volt, míg kipillantott a pászta végére, a dûlõútra, 16678 II, 4| kipillantott a pászta végére, a dûlõútra, ahol Matyika elhelyeztetett 16679 II, 4| ahol Matyika elhelyeztetett a nagy diófa alá, és oltalmába 16680 II, 4| és oltalmába ajánltatott a sárgarigóknak. Ott óraszámra 16681 II, 4| óraszámra elüldögélt, hol a méhekkel döngicsélvén versenyt, 16682 II, 4| döngicsélvén versenyt, hol a földi békákkal nézvén farkasszemet.~- 16683 II, 4| ha nagyon elcsöndesedett a gyerek. A válasz mindig 16684 II, 4| elcsöndesedett a gyerek. A válasz mindig ez volt:~- 16685 II, 4| fadarabbal õ is úgy döfölte a földet, mint az acatolók.~ 16686 II, 4| falatot ne dugott volna a Matyika piros szájába. Ki 16687 II, 4| krumplit, kinek hogy engedte a tehetsége. S mikor a kubikosné 16688 II, 4| engedte a tehetsége. S mikor a kubikosné este batyuba kötötte 16689 II, 4| kubikosné este batyuba kötötte a gyereket, hogy könnyebb 16690 II, 4| mindig összekaptak rajta a segítségek. S egész hazáig 16691 II, 4| hazáig tele volt kacagással a dûlõút:~- Puttonyt vögyenek, 16692 II, 4| puttonyt vögyenek!~~Matyika már a negyedik esztendejébe fordult, 16693 II, 4| esztendejébe fordult, mikor a szombat esti fürdetésnél 16694 II, 4| vette észre az asszony, hogy a sima kis háton megakad a 16695 II, 4| a sima kis háton megakad a keze valami csomósodásban.~- 16696 II, 4| mi lehet ez? - állt meg a szívverése.~Nézte a rossz 16697 II, 4| meg a szívverése.~Nézte a rossz kis petróleumlámpával, 16698 II, 4| petróleumlámpával, piros udvara nem volt a csomónak, kelés nem lehetett. 16699 II, 4| Nem fáj netöm - nevetett a gyerek -, mi fájna?~Az asszony 16700 II, 4| kicsit megnyugodott. Az a gondolata támadt, hogy tán 16701 II, 4| gyereknek meg szokott csomósodni a háta. Vasárnap délután sorra 16702 II, 4| szombaton megint fürdetés volt. A csomó mintha meglappadt 16703 II, 4| fájni most se fájt, de a gyerek válla elõrekushadt, 16704 II, 4| nem bírta kiegyenesíteni a hátát. Másnap a fejét fájlalta, 16705 II, 4| kiegyenesíteni a hátát. Másnap a fejét fájlalta, aztán a 16706 II, 4| a fejét fájlalta, aztán a fülére jajgatott. Mikor 16707 II, 4| fülére jajgatott. Mikor a fülfájásból fülgennyedés 16708 II, 4| fülgennyedés lett, az asszony a hátára kapta a gyereket, 16709 II, 4| az asszony a hátára kapta a gyereket, és bevitte a faluba 16710 II, 4| kapta a gyereket, és bevitte a faluba az orvoshoz.~Az orvos 16711 II, 4| asszonynak.~- Menjen be vele a városba, ott majd megmutatják, 16712 II, 4| majd megmutatják, hol van a klinika. A tanár uraknak 16713 II, 4| megmutatják, hol van a klinika. A tanár uraknak adja oda ezt 16714 II, 4| írást. Lehet, hogy ottfogják a gyereket, úgy készítsen 16715 II, 4| halálraváltabb volt, mint a gyerek. De azért nem feküdt 16716 II, 4| egyiket, s abból fércelt a gyereknek fehérnemût. Hajnalban 16717 II, 4| ártatlant. Gondolta, jobb lesz a harmattal elindulni, így 16718 II, 4| így is dél lesz, mire beér a városba.~Hetipiacos nap 16719 II, 4| ugyan mivel cipekszik az a rongyos asszony?~A klinikán 16720 II, 4| cipekszik az a rongyos asszony?~A klinikán azonban jó szívvel 16721 II, 4| voltak hozzá. Elvették tõle a gyereket, aki ugyan visított, 16722 II, 4| aki ugyan visított, mint a szívenszúrt malac, de amikor 16723 II, 4| de azért meggyógyítjuk a fiát. Fél esztendõ múlva 16724 II, 4| esztendõ múlva úgy szalad, mint a csikó.~Azt is kinyilvánították, 16725 II, 4| is kinyilvánították, mi a baj. Csonttubarózsát vagy 16726 II, 4| meglátogathatja - veregették meg a vállát, s még az ingecskéket 16727 II, 4| fogadták el. Azt mondták, a klinikán ellátják azzal 16728 II, 4| állított be özvegy Hajnalné a klinikára. Annak a zsengéje 16729 II, 4| Hajnalné a klinikára. Annak a zsengéje kedves csemege 16730 II, 4| zsengéje kedves csemege a tanyai gyereknek.~Egy kicsit 16731 II, 4| elszomorodott, mikor letétették vele a csemegét, és a lelkére kötötték, 16732 II, 4| letétették vele a csemegét, és a lelkére kötötték, hogy ha 16733 II, 4| kötötték, hogy ha bemén a gyerekhez, ne nagyon ugráltassa, 16734 II, 4| fekszik, hogy kiegyenesedjen a kis háta.~Kicsit meghókult 16735 II, 4| is mondta mindjárt.~Jönd a lelte mindönnek~S én mödfelelet 16736 II, 4| mödfelelet ennet.~- Öszöm a csöpp szádat - esett ki 16737 II, 4| csöpp szádat - esett ki a könny Hajnalné szemébõl.~ 16738 II, 4| könny Hajnalné szemébõl.~A hetedik vasárnap azt mondta 16739 II, 4| vasárnap azt mondta neki a fõorvos, hogy most már más 16740 II, 4| más beteg gyerekeknek kell a hely, s Matyika akkor is 16741 II, 4| ami kell - bátorította a fõorvos, s elmagyarázta 16742 II, 4| neki, hogyan kell bánni a gipszkötéssel.~- Megértette, 16743 II, 4| fölorvos úr, az Isten áldja mög a hozzámvaló jóságát - igyekezett 16744 II, 4| igyekezett elkapni az özvegy a megáldott kezet. S hogy 16745 II, 4| kocsit?~Aztán fölcsillant a szeme.~- Ugyan a kubikos-talicskában 16746 II, 4| fölcsillant a szeme.~- Ugyan a kubikos-talicskában hazatolhatom.~- 16747 II, 4| elintézzük, lelkem - ígérte a fõorvos.~S a maga autókocsiján 16748 II, 4| lelkem - ígérte a fõorvos.~S a maga autókocsiján vitette 16749 II, 4| autókocsiján vitette haza Matyikát a putriba. Még azt is megparancsolta 16750 II, 4| Még azt is megparancsolta a kocsisnak, ugyan az is úriember 16751 II, 4| úriember volt, hogy õ vigye be a karján Matyikát az ágyba.~~ 16752 II, 4| vetett rá, úgy ajánlotta a radnai szent szûz oltalmába. 16753 II, 4| foganatosabb lett volna a keresztvetés, ha a Máriácska 16754 II, 4| volna a keresztvetés, ha a Máriácska képe ott lett 16755 II, 4| Máriácska képe ott lett volna a falon, de csak a faráma 16756 II, 4| lett volna a falon, de csak a faráma volt ott, mert a 16757 II, 4| a faráma volt ott, mert a Máriácska szent képét kirothasztotta 16758 II, 4| képét kirothasztotta belõle a penész.~Így se lett azért 16759 II, 4| párkányára odaszállt egy madár. A madarat nem látni, csak 16760 II, 4| madarat nem látni, csak a farkát billegeti be, s arról 16761 II, 4| kaszáspók iramlik végig a mellén. A szabad bal kezével 16762 II, 4| iramlik végig a mellén. A szabad bal kezével kitépi 16763 II, 4| szabad bal kezével kitépi a lábát, és elnézdegéli, hogy 16764 II, 4| hogy milyen soká kaszál az. A puli mérgesen ugat kint 16765 II, 4| zörgeti majd meg az ajtót? A puli elhallgat, nem jött 16766 II, 4| Matyikának le-lecsukódik a szeme. Egy fecskefarkú pille 16767 II, 4| az ablakon, körülrepkedi a fejét, s majd kiveri a szemét. 16768 II, 4| körülrepkedi a fejét, s majd kiveri a szemét. Bizonyosan lenvirágnak 16769 II, 4| Bizonyosan lenvirágnak nézi a bolond. Az ágy végében valami 16770 II, 4| ágy végében valami zizereg a szalmában. Egér. Matyika 16771 II, 4| elõjön, dél van. Bal kezével a feje alá nyúl, és elõveszi 16772 II, 4| feje alá nyúl, és elõveszi a kenyérkét. Morzsolgat belõle 16773 II, 4| Aztán az egérke visszamegy a szalmába, Matyika pedig 16774 II, 4| elkezdi csavargatni annak a rossz katonaköpönyegnek 16775 II, 4| rossz katonaköpönyegnek a gombját, ami a feje alá 16776 II, 4| katonaköpönyegnek a gombját, ami a feje alá van gyûrve vánkosnak, 16777 II, 4| hogy édesanyja simogatja a fejét:~- Kis szívem, nézd-e, 16778 II, 4| Kis szívem, nézd-e, itt a jó tejecske.~Mert most tehéntartó 16779 II, 4| Hajnalné, és tejbe kéri a fele napszámot.~Mégis a 16780 II, 4| a fele napszámot.~Mégis a tej csinálta a veszedelmet. 16781 II, 4| napszámot.~Mégis a tej csinálta a veszedelmet. Egy nagy fekete 16782 II, 4| fekete kandúr beszokott a tejszagra, s úgy elszemtelenedett, 16783 II, 4| arra ébredt fel, hogy viszi a macska a feje alól a kenyeret. 16784 II, 4| fel, hogy viszi a macska a feje alól a kenyeret. Elfelejtkezett 16785 II, 4| viszi a macska a feje alól a kenyeret. Elfelejtkezett 16786 II, 4| kenyeret. Elfelejtkezett a bajáról, utánakapott a tolvajnak, 16787 II, 4| Elfelejtkezett a bajáról, utánakapott a tolvajnak, s gipszkötésestül 16788 II, 4| tûle - mutatta kérkedve a kis markába szorított kenyeret, 16789 II, 4| Hajnalné este fölszedte a földrõl. Addig arcra bukva 16790 II, 4| arcra bukva feküdt ott. De a kenyeret nem eresztette 16791 II, 4| eresztette el. Kemény legény ez a Hajnal Matyika, ha a hátgerincét 16792 II, 4| ez a Hajnal Matyika, ha a hátgerincét elgörbítette 16793 II, 4| hátgerincét elgörbítette is a csonttubarózsa.~~A Krisztus 16794 II, 4| elgörbítette is a csonttubarózsa.~~A Krisztus hét sebére való 16795 II, 4| szerzett kölcsönkocsin vitte be a gyereket a városba, de most 16796 II, 4| kölcsönkocsin vitte be a gyereket a városba, de most nem akartak 16797 II, 4| akartak vele szóba állni a jó orvos urak, akik eddig 16798 II, 4| Hajnal Andrásné -, csak a gyerökömnek fogják pártját. 16799 II, 4| fogják pártját. Ontsák ki a vérömet még ebben az órában, 16800 II, 4| órában, ha attul összeforr a csontja.~Nem ontották a 16801 II, 4| a csontja.~Nem ontották a vérét, nem adták rendõrkézre, 16802 II, 4| hogy nem mondják föl neki a kvártélyt, míg föl nem gyógyul.~ 16803 II, 4| hét múlva idézõt kapott a faluházára. Írás jött a 16804 II, 4| a faluházára. Írás jött a városból, hogy vegyék fogtomra 16805 II, 4| mehet Matyikával oda, ahol a part szakad.~~Csillagfényes 16806 II, 4| Csillagfényes este van, ahogy ezt a történetet eljajveszékeli 16807 II, 4| özvegye. Áldott békesség abban a világban, amit nem az ember 16808 II, 4| nem az ember teremtett. A pitypalattyok vernek, és 16809 II, 4| pitypalattyok vernek, és hegedülnek a tücskök.~- Azt mondják, 16810 II, 4| Azt mondják, ott van a hiba, hogy az uram a Bácskában 16811 II, 4| van a hiba, hogy az uram a Bácskában születött. Hát 16812 II, 4| röndös, hitös uramtul szültem a gyermekömet? Ugye, ha rossz 16813 II, 4| árokparton, akkor befogadnák a gyerökömet, és nem kérnék 16814 II, 4| gyerökömet, és nem kérnék a bizonyságlevelet, hogy magyar 16815 II, 4| Szavaljam Matyikával, hogy „rend a lelke mindennek”? Mondjam 16816 II, 4| hogy az Isten messze van, a csillagok fölött, és idelent 16817 II, 4| ilyen fejre szokta mondani a falusi kalapos, hogy ez 16818 II, 4| falusi kalapos, hogy ez a remek fej, mert ebbe sok 16819 II, 4| ész belefér. (Igaz, hogy a kis fejre is tud kádenciát, 16820 II, 4| kádenciát, mert okos kalapos a kis fejet is megbecsüli. 16821 II, 4| Azt mondja rá, hogy az a jó fej, mert abban nem szalad 16822 II, 4| ész. Született diplomaták a kalaposok, kár, hogy az 16823 II, 4| parasztgyerek vagy, mint a többi, Imre fiam. Az életed 16824 II, 4| Azt mind kint töltötted a szegedi tanyán, a csorvai 16825 II, 4| töltötted a szegedi tanyán, a csorvai kapitányságban. 16826 II, 4| ürgék és bíbicek közt, távol a tudományoktól és egyéb világi 16827 II, 4| huncutságoktól. Éppen úgy, mint a többi parasztgyerek.~Azaz, 16828 II, 4| valami sora volt idebent a városban. Behozott magával 16829 II, 4| aztán, ha meg hagyja érni a fölséges Isten, vagy látsz 16830 II, 4| vagy se. Hiszen vannak a pusztamélyben kilencvenesztendõs 16831 II, 4| sohase látták még színét a kõbõl való városnak.~Messzi 16832 II, 4| mert deszkát akart venni a fûrészgyárban. Még õ a deszkát 16833 II, 4| venni a fûrészgyárban. Még õ a deszkát válogatta (mert 16834 II, 4| addig te elnézelõdtél a gyárban. Mint ahogy az efféle 16835 II, 4| szokott idegen helyen.~Meglett a deszkavásár, a deszkát kivitték 16836 II, 4| Meglett a deszkavásár, a deszkát kivitték Csorvára, 16837 II, 4| akkorra te, Imriske, faragtál a nyesedékfából egy kis fûrészgépet. 16838 II, 4| fûrészgépet. Olyant, amilyent a gyárban láttál. Megvan benne 16839 II, 4| minden az utolsó srófig. A hozzávaló szíjakat levágtad 16840 II, 4| olyan forgattyút, amilyen a kerekeskútnak van. S a fûrészgép 16841 II, 4| amilyen a kerekeskútnak van. S a fûrészgép úgy szuperál, 16842 II, 4| hogy öröm nézni. Még azt a sikoltó-süvöltõ hangot is 16843 II, 4| Nagyon megtetszett neked a faragójáték, Imriske. Kaptad 16844 II, 4| amilyen nyaranta szaladozik a tanyák közt nagyéhesen, 16845 II, 4| közt nagyéhesen, s föleszi a tenger sok asztagot.~Megvan 16846 II, 4| tenger sok asztagot.~Megvan a famasinádnak mindene. Lokomobilja, 16847 II, 4| transzmissziós szíja. Azaz hogy a szíjjal egy kis baj volt: 16848 II, 4| nem futotta már egészen a tarisznya. Hát mit csinál 16849 II, 4| Hát mit csinál ilyenkor a kis kanász? Azt, amit a 16850 II, 4| a kis kanász? Azt, amit a nagy hadvezérek: átcsoportosít. 16851 II, 4| hadvezérek: átcsoportosít. Ha a cséplõgéppel akarja magát 16852 II, 4| magát mulatni, akkor leszedi a szíjat a fûrészgéprõl. ( 16853 II, 4| akkor leszedi a szíjat a fûrészgéprõl. (Ámbár hiszen 16854 II, 4| akkor is szemet vetett rá a kisasszonylányom. Csinált 16855 II, 4| megviselte egy kicsit, úgyhogy a múlt nyárra már csak nagyságosasszony-kalapnak 16856 II, 4| emberi ábrázat, ennélfogva a nyáron megint én leszek 16857 II, 4| leszek benne nagyságos úr. A jövõ az Isten kezében van, 16858 II, 4| az Isten kezében van, s a tovább való átcsoportosításoknak 16859 II, 4| való átcsoportosításoknak õ a tudója. Lehet, hogy hármunknak 16860 II, 4| hogy hármunknak egy kalapja a ti tanyátok ólja tetején 16861 II, 4| s ez javunkra billenti a mérleg serpenyõjét, amelyben 16862 II, 4| Pálnak, mutasson be téged a találmányoddal együtt nekem, 16863 II, 4| nekem, aki már hazajöttem a ti Homokországotokból, hátha 16864 II, 4| üvegszekrénybe is kerülhetnek a munkáid, hogy szájukat tátogassák 16865 II, 4| hogy szájukat tátogassák rá a világi népek vasárnaponta.~ 16866 II, 4| beállítottatok hozzám, és sípolt a fûrészgép, szórta ki a szalmát 16867 II, 4| sípolt a fûrészgép, szórta ki a szalmát magából a cséplõmasina, 16868 II, 4| szórta ki a szalmát magából a cséplõmasina, és akik néztük, 16869 II, 4| néztük, végigborzongatta a lelkünket az öröm, hogy 16870 II, 4| mechanikai lángelme lakik a te nagy fejedben, kis kanász. 16871 II, 4| kanász. Mert hiszen fúr-farag a mi fajtánk mind, kieszel 16872 II, 4| hogy ember legyen, aki a nyitját megtalálja, csinál 16873 II, 4| nem tanítanak: de mi az a te munkádhoz képest, Messzi 16874 II, 4| De hiszen nem kell azt a fajt félteni, amelyik a 16875 II, 4| a fajt félteni, amelyik a buckák közt is megtermi 16876 II, 4| buckák közt is megtermi a zsenit!~...Az apád, Messzi 16877 II, 4| volna ám az, jó ember, ha ez a gyerek elveszelõdne ott 16878 II, 4| gyerek elveszelõdne ott a pusztán.~- De hiszön nem 16879 II, 4| mert vigyáznak egymásra a malacokkal.~Egy kicsit elmén 16880 II, 4| malacokkal.~Egy kicsit elmén a kedvem, hogy nini, mégse 16881 II, 4| mutat.~- Tán nincs módjuk a taníttatásra? - kérdezem.~ 16882 II, 4| nyilván szíven találta a kérdésem, mert nagyon fölkapta 16883 II, 4| kérdésem, mert nagyon fölkapta a fejét.~- Hát kéröm, afelõl 16884 II, 4| nemigön szeretgetjük, ha a gyerök ilyenökbe avassa 16885 II, 4| azért mégiscsak fölvillant a szemében a büszkeség, mikor 16886 II, 4| mégiscsak fölvillant a szemében a büszkeség, mikor azt mondta:~- 16887 II, 4| hányódott-vetõdött egész télön a padkán, de a tavaszon oszt 16888 II, 4| egész télön a padkán, de a tavaszon oszt betüzeltem, 16889 II, 4| komolyan Messzi Pál -, mert az a hiba, tudja, hogy nem szereti 16890 II, 4| tudja, hogy nem szereti a gyerök a paraszti mestörségöt. 16891 II, 4| hogy nem szereti a gyerök a paraszti mestörségöt. Pedig 16892 II, 4| lássa, mán mégiscsak az a mienk...~És most már mégiscsak 16893 II, 4| hogy nagyon értelmes ember a te apád, és neki van igaza, 16894 II, 4| teszem, Imris. Nem vehetem a lelkemre, hogy megrontsam 16895 II, 4| elvegyem tõled azt, amirõl a te bölcs apád azt mondja, 16896 II, 4| mondja, hogy mégiscsak az a tietek.~Mert mi lenne belõled, 16897 II, 4| lenne belõled, ha kihoználak a malacaid és birkáid közül 16898 II, 4| birkáid közül az emberek közé, a katángkórós és kutyatejes 16899 II, 4| porzik, mint az országút, a palotasorok villany- és 16900 II, 4| esztendõk óta nem égnek? A buckák közül, amiket az 16901 II, 4| söprögetnek, minek jönnél a szemetes utcákra, amiket 16902 II, 4| amiket senki se söpör? A kövér, gazdag, étellel, 16903 II, 4| tanyát mért hagynád ott a lezüllött, rongyos, éhes 16904 II, 4| szemével? Mire vihetnéd a mi tülekvõ, marakvó, egymás 16905 II, 4| fölfeszítenének. Szerény lennél? A bolondok fapénzével fizetnének 16906 II, 4| katedrát is - és rongyos lenne a cipõd, és közös lenne a 16907 II, 4| a cipõd, és közös lenne a szalmakalapod a fiaddal, 16908 II, 4| közös lenne a szalmakalapod a fiaddal, lányoddal, feleségeddel, 16909 II, 4| feleségeddel, és elsápadnál a szíved gyökeréig, mikor 16910 II, 4| olvasnád, milyen árat szabnak a búzának a te megtagadott 16911 II, 4| milyen árat szabnak a búzának a te megtagadott véreid, és 16912 II, 4| te megtagadott véreid, és a halálos órád párnáján is 16913 II, 4| párnáján is átkoznád azt a percet, amelyikben otthagytad 16914 II, 4| úrnak...~Maradj te csak a malackáid közt, Messzi Imriske, 16915 II, 4| és vigyázzatok egymásra a szép sima ég alatt, a jó 16916 II, 4| egymásra a szép sima ég alatt, a jó meleg napon, a libatoppos 16917 II, 4| alatt, a jó meleg napon, a libatoppos zöld gyepen. 16918 II, 4| serdülhetsz, mint az édesapád meg a keresztapád meg az egész 16919 II, 4| amelynek tenyerében van a mi kenyerünk, és ha kinyitja 16920 II, 4| kenyerünk, és ha kinyitja a tenyerét, akkor eszünk, 16921 II, 4| Imriske, és félig megvakult a sok írástól, olvasástól. 16922 II, 4| járj ki nekem egy ágyat a menházban. De - hogy szerénytelen 16923 II, 4| lenni - olyant, amelyikrõl a pipacsos, búzavirágos mezõkre 16924 II, 4| látni, amelyekrõl én is a te korodban szakadtam el, 16925 II, 4| olyan bölcs ember, mint a tied.~ 16926 II, 4| A vadkacsák~A kis árendás 16927 II, 4| A vadkacsák~A kis árendás tanyáról, ahová 16928 II, 4| Régebben malackát hoztunk haza, a háború óta inkább csak disznócskát, 16929 II, 4| és körülbelül ez szokott a legtovább tartani a tanyai 16930 II, 4| szokott a legtovább tartani a tanyai szerzemények között.~ 16931 II, 4| igen célszerû igazgatója a Mák ángyó öreg, de beteg 16932 II, 4| öreg, de beteg lovainak.~A vadkacsát úgy negyednapos 16933 II, 4| negyednapos korában szedtük a Szék-tó szittyósaiban, és 16934 II, 4| Szék-tó szittyósaiban, és a Mák ángyó keze alá adtuk 16935 II, 4| adtuk nevelõbe. Összeszokik a többivel, gondoltuk, ha 16936 II, 4| gondoltuk, ha bekerülünk a városba, õ lesz a tyúkketrecünk 16937 II, 4| bekerülünk a városba, õ lesz a tyúkketrecünk dísze.~A Matykóért 16938 II, 4| lesz a tyúkketrecünk dísze.~A Matykóért nem kellett messze 16939 II, 4| tíz esztendõvel ezelõtt, a tanyájához harmadik dûlõben, 16940 II, 4| ilyen finom úri nép ebbe a tartományba, mint maguk, 16941 II, 4| régön itt zsöllérködnek a tanyámon. Lám, mikor elõször 16942 II, 4| akkor még olyan fekete volt a tekintetös úr, mint a Bogár, 16943 II, 4| volt a tekintetös úr, mint a Bogár, most mög mán olyan 16944 II, 4| mán olyan szép fehér, mint a Szürke.~Szóval Mák ángyó 16945 II, 4| ezelõtt éppen akkor járt a Lószaggató-dûlõben, mikor 16946 II, 4| sokgyerekes Sahinné kint ült a tapasztóföldön, és étette 16947 II, 4| tapasztóföldön, és étette a tizenegy hetes gyereket. 16948 II, 4| déli maradékkal. Ebben a tartományban ez helyettesíti 16949 II, 4| tartományban ez helyettesíti a tápiókát meg a szágót, s 16950 II, 4| helyettesíti a tápiókát meg a szágót, s igen okszerû táplálék 16951 II, 4| nevelõdik.~- Hányadik is mán a gyerök, Etal? - kérdezte 16952 II, 4| kérdezte Mák ángyó.~- A kilencedik - mondja Etal, 16953 II, 4| légy, Etal - szedte föl a motyóját Mák ángyó. - Fölfogadom 16954 II, 4| Mák ángyó. - Fölfogadom a gyerököt örökbe. Nektök 16955 II, 4| abrosz két csücskit, amibe a portéka kötve volt, nagyon 16956 II, 4| volt, nagyon megszorította a nyakán ángyó. Nagy szívfájdalmát 16957 II, 4| ahogy tudja. Etal nem késett a vigasztalással:~- Mán hogyne 16958 II, 4| igazgatta bele az ujjával a fakanálból kicsúszott babszemet 16959 II, 4| fakanálból kicsúszott babszemet a gyerek szájacskájába. - 16960 II, 4| de azért így kultiválta a gyermekvédelmet kint a pusztaszélben, 16961 II, 4| kultiválta a gyermekvédelmet kint a pusztaszélben, már húsz 16962 II, 4| szíj vasárnap délután, és a bicskát is beleteszi a zsebébe, 16963 II, 4| és a bicskát is beleteszi a zsebébe, mikor elmén a dugott-bálba. 16964 II, 4| beleteszi a zsebébe, mikor elmén a dugott-bálba. És õ lesz 16965 II, 4| az, aki meggyújtja majd a szentelt gyertyát, mikor 16966 II, 4| öreg lelkéért csöndítik meg a lélekválság harangját.~- 16967 II, 4| Hiszön itt volna még a Matyi is, de mán avval nem 16968 II, 4| akar szívfájdalmat okozni a fiúnak, aki éppen mellettem 16969 II, 4| éppen mellettem pányvázza ki a Szürkét a tarlóra. (Ez a 16970 II, 4| mellettem pányvázza ki a Szürkét a tarlóra. (Ez a Szürke, aki 16971 II, 4| a Szürkét a tarlóra. (Ez a Szürke, aki olyan szép fehér, 16972 II, 4| Szófogadatlan, meg csapda a gyerek, ugye? - sugdosódok 16973 II, 4| tudja, hanem nehéz fogalmú a pásztorkodáshoz, oszt azért 16974 II, 4| szívelheti se az apja, se a bátyja.~Csakugyan vettem 16975 II, 4| öreg Máknak mindig szúrja a szemét Matykó. Szerencsére 16976 II, 4| Szerencsére õrá nem sok van bízva a házban. Mák ángyó az impérium, 16977 II, 4| különösen ha ángyó bent piacozik a városban, s ilyenkor a legnagyobb 16978 II, 4| piacozik a városban, s ilyenkor a legnagyobb vakmerõséggel 16979 II, 4| vállalkozásokba.~Például a múltkor is, ahogy heverek 16980 II, 4| múltkor is, ahogy heverek a tanya végiben, és nézem 16981 II, 4| tanya végiben, és nézem a fecskék földet szántó repkedését, 16982 II, 4| Az anyátokat!~Nem illik a gazda dolgába beleszólni, 16983 II, 4| ornitológiai kuriozitás.~A magyar Brehmet azonban szemmel 16984 II, 4| hagynak. Addig lesett rám a szeme sarkával, míg utoljára 16985 II, 4| szeme sarkával, míg utoljára a lábamba akadt, és hasra 16986 II, 4| tanuljak, mit hadakozik a fecskékkel?~- Hát nézze, 16987 II, 4| régi szokás-mondás, hogy ha a föcskék lent röpködnek, 16988 II, 4| hát nem szeretek senkit se a hitébõl kiverni. Csak bólintok 16989 II, 4| milyen nagyeszû ember õ.~A Matykó gyerek azonban, aki 16990 II, 4| aki tavaly kijárta már a negyedik osztályt a tanyai 16991 II, 4| már a negyedik osztályt a tanyai iskolában, s azóta 16992 II, 4| procul negotiis legelteti a birkát, éppen sarjút vág 16993 II, 4| birkát, éppen sarjút vág a tanya mögött. Kis lelkében 16994 II, 4| akárhogy hajkurászi kend a föcskéket. Nem abbul lössz 16995 II, 4| Az csak azért van, mert a vízpára lenyomi a bogarat, 16996 II, 4| mert a vízpára lenyomi a bogarat, akit a föcske kerget.~- 16997 II, 4| lenyomi a bogarat, akit a föcske kerget.~- Hát osztán, 16998 II, 4| te! - csikorítja össze a fogát mérgesen Mák apó, 16999 II, 4| Megállj, majd mögagyallak a nagy okosságodért, csak 17000 II, 4| okosságodért, csak kigyere a sömlyékbül!~Persze egy ujjal