| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
17001 II, 4| csak Mák ángyó gyakorolhat a házban (hanem az aztán mindenki 17002 II, 4| aztán mindenki fölött), de a szemével állandóan döfködi 17003 II, 4| szemével állandóan döfködi a bicskát a gyerekbe.~Hát 17004 II, 4| állandóan döfködi a bicskát a gyerekbe.~Hát jó, ezt megértem, 17005 II, 4| gyerekbe.~Hát jó, ezt megértem, a kultúrgõgön nagyon fel lehet 17006 II, 4| meg, mit káinkodik mindig a boldogtalan kis Ábelre.~ 17007 II, 4| boldogtalan kis Ábelre.~Féltékeny a fogadott öccsére, városi 17008 II, 4| Az is természetes, hogy a városi ember rossz nyomon 17009 II, 4| keserûséggel hujjog ki Matykóra a legény az ereszet alul:~- 17010 II, 4| te, az erre-arráját annak a külûfülednek, mán mögint 17011 II, 4| külûfülednek, mán mögint a kukoricába eresztötted a 17012 II, 4| a kukoricába eresztötted a tehenet! Te költõ, teee!~ 17013 II, 4| Írásban vissza nem adható az a dühös megvetés és keserû 17014 II, 4| keserû gúny, amit Illés a költõ szóba beleöntött. 17015 II, 4| egyik nagy politikus urazza a másikat.~- Illés fiam - 17016 II, 4| sértõdéssel -, mi baja magának a költõkkel? (Hogy miért különösen 17017 II, 4| költõkkel? (Hogy miért különösen a francia költõkkel, azt meg 17018 II, 4| egészséges magyar lélek a francia dekadenciát.)~A 17019 II, 4| a francia dekadenciát.)~A legény vállat vont, és megpattintotta 17020 II, 4| vont, és megpattintotta a gyereket a lóhajtóostorral.~- 17021 II, 4| megpattintotta a gyereket a lóhajtóostorral.~- Hát nézze, 17022 II, 4| lóhajtóostorral.~- Hát nézze, ez a kórságos mindig azt képzeli 17023 II, 4| látszik, Illés azt hiszi, hogy a költõknek bõrnadrág a különös 17024 II, 4| hogy a költõknek bõrnadrág a különös ismertetõje, és 17025 II, 4| aztán Mák ángyó szolgáltatta a konkrétumokat. Azt vétkelli 17026 II, 4| konkrétumokat. Azt vétkelli a legény a fogadott öccsében, 17027 II, 4| konkrétumokat. Azt vétkelli a legény a fogadott öccsében, hogy 17028 II, 4| délután iskolát játszik a tökéletlen a kukoricaföld 17029 II, 4| iskolát játszik a tökéletlen a kukoricaföld széliben. Õ 17030 II, 4| kukoricaföld széliben. Õ a tanító, a pipacsok a gyerekek, 17031 II, 4| kukoricaföld széliben. Õ a tanító, a pipacsok a gyerekek, a napraforgó 17032 II, 4| Õ a tanító, a pipacsok a gyerekek, a napraforgó a 17033 II, 4| a pipacsok a gyerekek, a napraforgó a tanfelügyelõ. ( 17034 II, 4| a gyerekek, a napraforgó a tanfelügyelõ. (Van humor 17035 II, 4| tanfelügyelõ. (Van humor a gyerekben.) Aztán meg olvasgatva 17036 II, 4| Aztán meg olvasgatva õrzi a tehenet. Minden papírdarabot 17037 II, 4| Vetélt verseket megmentegett a gonosztevõ, a hieroglífáim 17038 II, 4| megmentegett a gonosztevõ, a hieroglífáim fölé aeroplánokat 17039 II, 4| ácsplajbásszal. (Ezzel jóvá is tette a bûnét.)~- No - mondom -, 17040 II, 4| hát azért is mentsük meg a költõ-becsületet.~Megnéztem 17041 II, 4| költõ-becsületet.~Megnéztem a gyerek tavalyi kiskönyvét: 17042 II, 4| csengenek messzirõl, valahol búg a cséplõgép, az ereszet alatt 17043 II, 4| ereszet alatt imádkoznak a fecskék, füst legelget a 17044 II, 4| a fecskék, füst legelget a nádtetõn, bazsalikomszag 17045 II, 4| nádtetõn, bazsalikomszag vegyül a krumplis tarhonyáéhoz, és 17046 II, 4| kölyök magyarázza nekem a francia forradalmat, deákos 17047 II, 4| Hallod-e, fiam - mondom este a feleségemnek -, ezzel a 17048 II, 4| a feleségemnek -, ezzel a gyerekkel valamit csinálni 17049 II, 4| Ha már kompromittáltuk, a konzekvenciákat is le kell 17050 II, 4| Francia Költõ Mátyás lesz a neve. Bevisszük a városba, 17051 II, 4| Mátyás lesz a neve. Bevisszük a városba, õ is megfér ott, 17052 II, 4| asszony egy kicsit meghökkent. A házbért is most emelik, 17053 II, 4| atyai szigort. Ahhoz én a magam gyerekinél se értettem, 17054 II, 4| hazafelé, és rakják föl a kocsira a cellecullánkat, 17055 II, 4| és rakják föl a kocsira a cellecullánkat, elejbem 17056 II, 4| cellecullánkat, elejbem áll a francia költõ, és mondja 17057 II, 4| baj van.~- No?~- Möglépött a kacsa az éjjel.~- Melyik, 17058 II, 4| mögszelídítöttünk. Visszamönt vadnak a többihöz. Ilyen annak a 17059 II, 4| a többihöz. Ilyen annak a természetje.~Elkomolyodok 17060 II, 4| Elkomolyodok egy kicsit, és a francia költõ azt hiszi, 17061 II, 4| Pedig õrajta tûnõdöm, meg a többi vadkacsán, a sok-sok 17062 II, 4| meg a többi vadkacsán, a sok-sok tanyai talentumon, 17063 II, 4| sok-sok tanyai talentumon, a vadon nõtt zseniken, akik 17064 II, 4| sokkal tettek próbát már a régi világbeli városi urak. 17065 II, 4| visszamentek vadkacsának a többihöz. Ilyen a természetük.~ 17066 II, 4| vadkacsának a többihöz. Ilyen a természetük.~ 17067 II, 4| lehet végezni. Jönnek-mennek a mindenféle ügyes-bajos emberek, 17068 II, 4| azokkal el lehet beszélgetni. A betegek többnyire nyájasak, 17069 II, 4| Található rajta fürdõalmanach a kilencvenes évekbõl, Fliegende 17070 II, 4| évekbõl, Fliegende Blätter a nyolcvanas évekbõl. Azt 17071 II, 4| az utóbbi kötelezõ, s az a gyanúm, hogy mikor a kész 17072 II, 4| az a gyanúm, hogy mikor a kész orvosok berendezkednek, 17073 II, 4| díjat fizetnek az öregeknek a Fliegendékért. Hiszen ma 17074 II, 4| fürdõprospektus, se Fliegende nincs a váró-szobája asztalán, hanem 17075 II, 4| Hopp, ezt megnézzük. Látom a borítékán, hogy Kovács Alajos 17076 II, 4| bele cikket az egykérõl. A napokban lapozgattam Pezenhoffer 17077 II, 4| megtanultam, hogy az egyke a protestantizmus bûne, s 17078 II, 4| bûne, s hogy az országot a katolicizmus menti meg az 17079 II, 4| elnéptelenedéstõl. Hát Kovács Alajos, a hivatalos statisztikus, 17080 II, 4| statisztikus, mit mond? Elõször a végét nézem meg a cikknek.~ 17081 II, 4| Elõször a végét nézem meg a cikknek.~A társadalmi mozgalmaknak 17082 II, 4| végét nézem meg a cikknek.~A társadalmi mozgalmaknak 17083 II, 4| felszínen kell tartaniok ezt a kérdést, az államnak pedig 17084 II, 4| intézkedésébe bele kell vinnie a fajvédelem és fajfenntartás 17085 II, 4| büntetéssel kell küzdenie a jövõ magyar nemzedék megfogyasztására 17086 II, 4| megállítani nem tudják, annak a neve mellé a végzet már 17087 II, 4| tudják, annak a neve mellé a végzet már odaírta a deleaturt. 17088 II, 4| mellé a végzet már odaírta a deleaturt. Errõl nem lehet 17089 II, 4| beleadni az eszét. Elkezdem a cikket az elején olvasni.~- 17090 II, 4| olvasni.~- Be kell vinni a köztudatba azt, hogy aki 17091 II, 4| gyermeket nevel fel, az a nemzet iránt tartozó kötelességét 17092 II, 4| az olvasással, mert nagy a forgalom, egyre nyílik az 17093 II, 4| Hetipiacos nap van, sok a tanyai páciens. Köhécselõ 17094 II, 4| szenvedõk, öröm õket látni. A régi paraszti félszegségnek 17095 II, 4| emberek, akik már nem félnek a szõnyegre lépni, fogasra 17096 II, 4| lépni, fogasra akasztják a kalapot, nem a szélire ülnek 17097 II, 4| akasztják a kalapot, nem a szélire ülnek a széknek, 17098 II, 4| kalapot, nem a szélire ülnek a széknek, hanem a hátukat 17099 II, 4| szélire ülnek a széknek, hanem a hátukat is megvetik benne, 17100 II, 4| megvetik benne, mustrálgatják a bútort a szemükkel, és tán 17101 II, 4| mustrálgatják a bútort a szemükkel, és tán szegényellik 17102 II, 4| és mikor nyitja az orvos a belsõ szobája ajtaját, az 17103 II, 4| türelmetlensége idegeskedik a hangjukban:~- Sokat köll-e 17104 II, 4| az orvas úrral. Régebben, a szögény világban, ha az 17105 II, 4| és az apa így adta föl a szót:~- Kérdözze mán no, 17106 II, 4| hogy nemszeretöm-formán van a Pirosunknak a sorja.~- Szóval, 17107 II, 4| nemszeretöm-formán van a Pirosunknak a sorja.~- Szóval, beteg a 17108 II, 4| a sorja.~- Szóval, beteg a Piros?~- Betegnek éppen 17109 II, 4| nyûglõdi. Nem tud aludni a köhögéstül.~Mert tisztában 17110 II, 4| hogy ha betegnek vallja a Pirost, akkor mindjárt drágábban 17111 II, 4| drágábban számítja meg az orvos a tudományát. Így meg csak 17112 II, 4| tudományát. Így meg csak legyint a kezivel, és azt mondja:~- 17113 II, 4| akkor az apában fölébredt a lelkiismeret. Nini, hátha 17114 II, 4| Lopva meghúzta az asszonyon a kendõ rojtját, és most már 17115 II, 4| és most már az vette föl a tárgyalás fonalát:~- De 17116 II, 4| tárgyalás fonalát:~- De a derekát is fájdíjja a lány, 17117 II, 4| De a derekát is fájdíjja a lány, kéröm. Nem tud vele 17118 II, 4| mert alighanem mögrántotta a derekát, mikor leesött a 17119 II, 4| a derekát, mikor leesött a fárul...~Az anya mondta 17120 II, 4| volna még, de azért embör a férfi, hogy neki több esze 17121 II, 4| kenõcsfélit is írjon neki a porhoz - vágott közbe. - 17122 II, 4| közbe. - Ölég lössz ez erre a bajra.~- Nem lehet azt így 17123 II, 4| látatlanba - csóválta meg a fejét a doktor. - Legjobb 17124 II, 4| látatlanba - csóválta meg a fejét a doktor. - Legjobb lesz, 17125 II, 4| lesz, ha behozzák kendtek a Pirost a jövõ héten.~Apának, 17126 II, 4| behozzák kendtek a Pirost a jövõ héten.~Apának, anyának 17127 II, 4| is. Hogy lehetne már azt a beteg teremtést három óráig 17128 II, 4| teremtést három óráig rázatni a kocsival? Szemek összevillanása 17129 II, 4| összevillanása figyelmeztette a komaasszonyt, hogy most 17130 II, 4| komaasszonyt, hogy most már õ a soros. Neki kell nyomba 17131 II, 4| kell nyomba igazítani ezt a tökéletlen orvost.~- Nem 17132 II, 4| esztendeje majd kiszakad a gyomra, ha csak mögfordítjuk 17133 II, 4| És ha az orvos ezek után a haját tépte mérgében, és 17134 II, 4| most már mirõl gyógyítsa õ a Pirost, akkor az úgynevezett 17135 II, 4| István, nem ismerne rá többé a parasztjaira, orvostudományi 17136 II, 4| gondolom, ma is jobban hisznek a csépai szent takácsban meg 17137 II, 4| csépai szent takácsban meg a galambosi javasasszonyban, 17138 II, 4| Ugyan ez se bizonyos, mert a tanyai javast búzában kell 17139 II, 4| búzában kell fizetni, s a csépai látnok is csak a 17140 II, 4| a csépai látnok is csak a papírpénztõl fordul el jogos 17141 II, 4| annál foganatosabb - most ez a szavuk járása, s nyilván 17142 II, 4| s nyilván ezért kedvelik a röntgenezést, amit õk rögtönözésre 17143 II, 4| orvosság, mind azon könyörög a doktornak, hogy rögtönözze 17144 II, 4| orvos meséli nekem ezeket a pácienseirõl, ahogy déli 17145 II, 4| déli harangszó után ritkul a vendég. Akkor valami gyerekhang 17146 II, 4| még hátra van.~Zuginé az a munkásasszony-típus, aki 17147 II, 4| asszonyokat szoktak ütni-verni a züllött alkoholisták, de 17148 II, 4| ehette le az izmokat ezekrõl a jól formált csontokról, 17149 II, 4| ki az élet pirosát ebbõl a viasz-arcból? Tüdõvész? 17150 II, 4| egy apró ember kapaszkodik a szoknyájába, és a kis ember 17151 II, 4| kapaszkodik a szoknyájába, és a kis ember nem akarja ereszteni 17152 II, 4| akar, mert mért lennének a kis emberek okosabbak és 17153 II, 4| okosabbak és logikusabbak, mint a nagyok? Megveti tömzsi lábacskáját 17154 II, 4| Megveti tömzsi lábacskáját a küszöbben, és ordít, mint 17155 II, 4| küszöbben, és ordít, mint a szívenszúrt malac.~- Mindjárt 17156 II, 4| igyekszik kiszabadítani a kurta férfiú epertõl ragadós 17157 II, 4| mordul rá az orvos, mire a bórembukk megdöbben, és 17158 II, 4| megdöbben, és elereszti a szoknyát. Mikorra magához 17159 II, 4| szoknyát. Mikorra magához tér a meglepettségbõl, akkorra 17160 II, 4| akkorra csak ketten maradunk a szobában. A bórembukk nagy 17161 II, 4| ketten maradunk a szobában. A bórembukk nagy lélegzetet 17162 II, 4| mint az elébb. Ez már nem a szeszély hangja, hanem az 17163 II, 4| hanem az elhagyatottságé, a megcsalatásé, a félelemé 17164 II, 4| elhagyatottságé, a megcsalatásé, a félelemé és a haragé.~De 17165 II, 4| megcsalatásé, a félelemé és a haragé.~De hát nekem is 17166 II, 4| magamhoz való eszem. Fölveszem a Magyar Statisztikai Szemlét, 17167 II, 4| tru-tu-tu-tu-tuttutt-tú! A bórembukk rám mered a szemével, 17168 II, 4| tru-tu-tu-tu-tuttutt-tú! A bórembukk rám mered a szemével, szájával, és azt 17169 II, 4| mondja:~- Még!~És én fújom a statisztikai trombitát addig, 17170 II, 4| statisztikai trombitát addig, míg a férfiú a szájába nem veszi 17171 II, 4| trombitát addig, míg a férfiú a szájába nem veszi a hüvelykujját. 17172 II, 4| férfiú a szájába nem veszi a hüvelykujját. A békeszerzõdésen 17173 II, 4| nem veszi a hüvelykujját. A békeszerzõdésen ez a pecsét. 17174 II, 4| hüvelykujját. A békeszerzõdésen ez a pecsét. Most már baráti 17175 II, 4| nem felelt. Lehet, hogy a kérdést se értette, lehet, 17176 II, 4| ujját nem akarta kivenni a szájából - a nõkön már bórembukk 17177 II, 4| akarta kivenni a szájából - a nõkön már bórembukk korukban 17178 II, 4| Van-e már háromesztendõs a kislánya, Zuginé?~- Nincs, 17179 II, 4| hónapos.~- Étkes, ugye?~- Az, a nagybélû, a jó Isten se 17180 II, 4| ugye?~- Az, a nagybélû, a jó Isten se gyõzné szoptatni.~ 17181 II, 4| kicsit - emeli föl intõleg a mutatóujját Zuginé, a madonna 17182 II, 4| intõleg a mutatóujját Zuginé, a madonna örök mosolyával, 17183 II, 4| mosolyával, és fölöleli magához a kicsit.~- De Zuginé - kapom 17184 II, 4| De Zuginé - kapom meg a csontvázasszony vállát -, 17185 II, 4| hát csak nem szoptatja ezt a huszonhat hónapos gyereket? 17186 II, 4| így, betegen, leromlottan?~A megszépítõ madonna-mosoly 17187 II, 4| amelyik szembefordul velem - a Keresztrefeszítettnek az 17188 II, 4| Keresztrefeszítettnek az anyja nézhetett így a Golgotán:~- Hát mivel etessem, 17189 II, 4| kérnek! Forduljon el tõlük a csillagos ég a haláluk óráján 17190 II, 4| el tõlük a csillagos ég a haláluk óráján is!~Nem mondta 17191 II, 4| találgatom. És azt hiszem, a kitûnõ Pezenhoffer Antal 17192 II, 4| Kovács Alajos se kívánja a törvény elé állíttatni Zuginét, 17193 II, 4| Zuginét, aki nem teljesítette a haza iránt való kötelességét, 17194 II, 4| kötelességét, és nem jól szolgálja a fajvédelem eszméjét, mert 17195 II, 4| dehogy - törli meg az orvos a szemüvegét -, nagyon gyakori 17196 II, 4| hogy az egyikrõl, mert a másikról is tudok történetet. 17197 II, 4| Isten elparancsolja az égrõl a napocskát, a földi rongyosok 17198 II, 4| elparancsolja az égrõl a napocskát, a földi rongyosok és éhesek 17199 II, 4| oltalmazóját, és szabadjára engedi a rémítõket, a ködöket, szeleket, 17200 II, 4| szabadjára engedi a rémítõket, a ködöket, szeleket, havakat. 17201 II, 4| különös csalóval? Hátha a jó Isten csak azért parancsolja 17202 II, 4| parancsolja el ilyenkor a napot az égrõl, hogy addig, 17203 II, 4| az égrõl, hogy addig, míg a rémítõknek engedi át a földet, 17204 II, 4| míg a rémítõknek engedi át a földet, az emberek szívében 17205 II, 4| emberek szívében süssön ki a nap, és onnan oltalmazza 17206 II, 4| nap, és onnan oltalmazza a rongyosokat és éheseket?~~ 17207 II, 4| már vele, ha egyebütt nem, a kis iskolás gyerekei olvasókönyvében. 17208 II, 4| Törõcsik Palkó oda is bejutott, a többi nevezetes emberek 17209 II, 4| közé, és én voltam benne a ludas, hogy bejutott. De 17210 II, 4| kicsit simítani kellett a Palkó bûnén, úgy, ahogy 17211 II, 4| Palkó bûnén, úgy, ahogy a tanterv kívánja, itt elmondom 17212 II, 4| újságosbolt fityfirittye volt, aki a mi utcánkban beadogatta 17213 II, 4| beadogatta az újságokat a világi dolgok iránt érdeklõdõ 17214 II, 4| ezért rendes fizetést húzott a bódéstól mint nagyvállalkozótól. 17215 II, 4| Amikor én tudomást szereztem a dologról, marékra is fogtam 17216 II, 4| dologról, marékra is fogtam a bátorságom, és erõs támadást 17217 II, 4| és erõs támadást intéztem a nagytõke ellen, annál is 17218 II, 4| róla, hogy álláshalmozó. Ez a sarki nagytõke a bódéban 17219 II, 4| álláshalmozó. Ez a sarki nagytõke a bódéban újságot árult, és 17220 II, 4| bódéban újságot árult, és a bódé elõtt gesztenyét sütött, 17221 II, 4| ötesztendõs voltam, örültem, ha a gazdám hajába fõtt krumplit 17222 II, 4| vágott hozzám. Mert én is a létminimumon kezdtem, kérem 17223 II, 4| kezdtem, kérem alássan.~Ezt a fölmagzott és kimûvelt ember 17224 II, 4| ember kettõs gõgjével mondta a nagytõke, és láttam, hogy 17225 II, 4| nagytõke, és láttam, hogy a Palkó három szem gesztenyéje 17226 II, 4| Siettem tehát kiengesztelni a nagytõkét. Ötszáz korona 17227 II, 4| egyszerre - mert az még a koronás világban volt -, 17228 II, 4| volt -, megkértem, hogy a fityfirittynek szánt férgeseket 17229 II, 4| megkérdezni, nincs tán panasza a gyerek ellen?~Jólelkû elnézéssel 17230 II, 4| válaszolt.~- Ölég fürge a gyerök, úgy mögszaladja 17231 II, 4| mögszaladja az emeletöket is, mint a pocok, csak abbul van a 17232 II, 4| a pocok, csak abbul van a baj, hogy írástudatlan, 17233 II, 4| újságlapokat. Tetszik tudni, a munkásújságot viszi föl 17234 II, 4| munkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró úrnak, és a táblabíró 17235 II, 4| emeletre a táblabíró úrnak, és a táblabíró úr lapját hajítja 17236 II, 4| táblabíró úr lapját hajítja be a pincelakásba a suszternek.~ 17237 II, 4| hajítja be a pincelakásba a suszternek.~Isten bocsássa 17238 II, 4| ember, mit gondolnak róla a másik parton, s majd aztán 17239 II, 4| ahhoz képest forgatja magát a világi életben. De szólni 17240 II, 4| után jobban föltekintem a hüvelykpici férfiút, aki 17241 II, 4| elõszobába, mikor megnyikkant a csengõ, amit Palkó csak 17242 II, 4| ha nagyon ágaskodott is. A fején zöldellett valami 17243 II, 4| valakit. Hanem hogy mi az, ami a térdétõl a lába fejét takaró 17244 II, 4| hogy mi az, ami a térdétõl a lába fejét takaró sárig 17245 II, 4| kellett kérdezni.~- Mi az a kék a lábad szárán, te csiripiszli?~- 17246 II, 4| kérdezni.~- Mi az a kék a lábad szárán, te csiripiszli?~- 17247 II, 4| szárán, te csiripiszli?~- A bûröm - mondotta Palkó, 17248 II, 4| jársz, te gyerek? Ebben a sárban, latyakban, jegesedõ 17249 II, 4| hólében?~- Csakis - hangzott a válasz, kérkedés és panaszkodás 17250 II, 4| firtattam, miért. Inkább a feleségem kérdeztem meg, 17251 II, 4| volna-e egy pár rossz cipõ a háznál?~- Rossz mindig akad - 17252 II, 4| házam úrnõje, lepillantván a tulajdon cipõjére.~- Ide 17253 II, 4| is volt túlságosan nagy a dagadó, fagyott kis lábakra. „ 17254 II, 4| és önérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem 17255 II, 4| önérzetesen koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom, 17256 II, 4| kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk nem jobban 17257 II, 4| hétig nem láttam Palkót, de a kopogását mindig füleltem, 17258 II, 4| álltam az ablakhoz, mikor a fityfiritty a mi kapunkon 17259 II, 4| ablakhoz, mikor a fityfiritty a mi kapunkon kilódulva, átvágott 17260 II, 4| lenni, az újságok ott vannak a hóna alatt, a zöld is rajta 17261 II, 4| ott vannak a hóna alatt, a zöld is rajta fityeg, a 17262 II, 4| a zöld is rajta fityeg, a szürke is rajta lityeg. 17263 II, 4| lefelé kékbe van öltözve, a tulajdon bõribe. Hívom a 17264 II, 4| a tulajdon bõribe. Hívom a feleségem is, nem érti a 17265 II, 4| a feleségem is, nem érti a dolgot õ se. Tegnap még 17266 II, 4| dolgot õ se. Tegnap még a lábán volt a gyereknek a 17267 II, 4| Tegnap még a lábán volt a gyereknek a cipõ, rá is 17268 II, 4| a lábán volt a gyereknek a cipõ, rá is szólt, hogy 17269 II, 4| szólt, hogy topogja le róla a sarat, mikor bejön a kávéját 17270 II, 4| róla a sarat, mikor bejön a kávéját meginni.~- És ma?~ 17271 II, 4| És ma?~Ma nem látta. Ma a Mári kávéztatta meg. Hát 17272 II, 4| Mári kávéztatta meg. Hát a Mári mit tud? De nem tudott 17273 II, 4| nem szokta nézegetni azt a kis békát, ugyan mit akar 17274 II, 4| békát, ugyan mit akar vele a tekintetös úr? Mári tanyai 17275 II, 4| orrát, mintha õ hajtaná a Göncöl szekerét.~Másnap 17276 II, 4| lehetett ereszteni, mert a sárkaparóval leszedette 17277 II, 4| sárkaparóval leszedette a talpáról a jeges sarat. 17278 II, 4| sárkaparóval leszedette a talpáról a jeges sarat. De nem a cipõje 17279 II, 4| talpáról a jeges sarat. De nem a cipõje talpáról, hanem a 17280 II, 4| a cipõje talpáról, hanem a tulajdon magáéról. Csakugyan 17281 II, 4| Csakugyan mezítláb volt.~- Hol a cipõ, Palkó?~- A Lajcsi 17282 II, 4| Hol a cipõ, Palkó?~- A Lajcsi lábán - rebbent egyet 17283 II, 4| Lajcsi lábán - rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- 17284 II, 4| rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~- Elvette 17285 II, 4| szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~- Elvette tõled?~- 17286 II, 4| vitába szállni. Most már a ház úrnõjének cipõje került 17287 II, 4| úrnõjének cipõje került a Palkó lábára, melyre méla 17288 II, 4| méla mosollyal nézett. Míg a feleségem a lábát öltöztette 17289 II, 4| nézett. Míg a feleségem a lábát öltöztette a kis emberizinknek, 17290 II, 4| feleségem a lábát öltöztette a kis emberizinknek, én megráztam 17291 II, 4| emberizinknek, én megráztam a vállát.~- Palkó, ha én még 17292 II, 4| egyszer cipõ nélkül látlak a télen, akkor megmondom a 17293 II, 4| a télen, akkor megmondom a gazdádnak, hogy csupa férges 17294 II, 4| be, mert csonttá fagyott a föld.~- Fázol-e, Palkó?~- 17295 II, 4| azért neköm van. Kaptam a Mitetszik bótos úrtól.~Egy 17296 II, 4| derekából, szétlibbentvén magán a néhai kabátot. Csak a mosolygás 17297 II, 4| magán a néhai kabátot. Csak a mosolygás egy kicsit lehervadt 17298 II, 4| Az angyalka szétmállott a meleg bõrön, s több ragadt 17299 II, 4| több ragadt belõle Palkónak a hasára, mint az ujjaira.~- 17300 II, 4| búsulj, Palkó, hanem nyisd ki a zsebeidet. Van-e sok zsebed?~ 17301 II, 4| belül több, mint kívül. Ahol a rongyos bélés elvált a rongyos 17302 II, 4| Ahol a rongyos bélés elvált a rongyos posztótól, az mind 17303 II, 4| ezüstrojtot is csavargattunk a gyerek nyakába, abból a 17304 II, 4| a gyerek nyakába, abból a fajtából, amelyik az angyalok 17305 II, 4| angyalok haját jelképezi a karácsonyfán.~- No Palkó, 17306 II, 4| utca másik oldalán, szemben a miénkkel.~- No, ha ott is 17307 II, 4| keresünk még neked valamit a karácsonyfa alatt.~Arra 17308 II, 4| egy gipsz nyuszinak, vagy a posztómackónak, de Palkónak 17309 II, 4| Palkó azonban megcsóválta a fejét. Nem jöhet õ már vissza.~- 17310 II, 4| sincs.~- Hát akkor eredj a dolgodra - nyitottam ki 17311 II, 4| röpüli be Palkó angyal azt a nagy házat?~Beletelt öt 17312 II, 4| házat?~Beletelt öt perc, míg a gyerek a mi kapunk alól 17313 II, 4| Beletelt öt perc, míg a gyerek a mi kapunk alól kivágódott. 17314 II, 4| talpacskáit sebesen kapkodta a hidegtõl sütõs aszfalton. 17315 II, 4| mégiscsak elkaptam, mielõtt a nagy házba besuttyant volna. 17316 II, 4| Nagyon megrettent, hogy a vállához értem, s mind a 17317 II, 4| a vállához értem, s mind a két kis vörös kézivel odakapott 17318 II, 4| az újságok kihullottak a hóna alól az aszfaltra.~- 17319 II, 4| aszfaltra.~- Palkó, hová lett a cipõd?~- Levetöttem.~- Minek 17320 II, 4| Hol vetetted le?~- Ott a - mutatott át a kapunkra. - 17321 II, 4| le?~- Ott a - mutatott át a kapunkra. - Imre mög fölhúzta.~- 17322 II, 4| fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni mönt 17323 II, 4| bátyám. Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a harangozó 17324 II, 4| Ministrálni mönt a kápolnába, oszt a harangozó mögmondta neki, 17325 II, 4| kikergeti.~Hát igen, hogyne, a harangozónak is igaza van. 17326 II, 4| annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk rossz cipõivel. Végig 17327 II, 4| mindnyájunknak kerül. Még ha néha a tulajdon lábunkról kell 17328 II, 4| A másik csaló~A másik csaló 17329 II, 4| A másik csaló~A másik csaló neve: Pétör. 17330 II, 4| Péternek is, de akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör 17331 II, 4| megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét gyerek 17332 II, 4| közül egy se vállalta. Nem a hírességet, hanem a Péterséget. 17333 II, 4| Nem a hírességet, hanem a Péterséget. Ezt abból hiszem, 17334 II, 4| azt mondtam:~- Mert én ezt a körtét akarom odagurítani 17335 II, 4| akarom odagurítani annak a Péternek, akit keresek.~ 17336 II, 4| Péternek, akit keresek.~A Pétereket a körte se szédítette 17337 II, 4| akit keresek.~A Pétereket a körte se szédítette meg. 17338 II, 4| ujját.~- Hát nem itt van az a bizonyos csaló Péter? - 17339 II, 4| csaló Péter? - kérdezem a tanító úrtól.~- Dehogynem - 17340 II, 4| Dehogynem - mosolyog a tanító úr -, csak nem jól 17341 II, 4| nem jól tetszett föltenni a kérdést. - Pétörök, fölállni!~ 17342 II, 4| Pétöröm?~- Ez ni - mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. - 17343 II, 4| mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. - Mondd 17344 II, 4| legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet, Pétör fiam, szép 17345 II, 4| értelmesen.~- Deák Pétör.~Mintha a magam gyerekhangja csendült 17346 II, 4| Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás korát. 17347 II, 4| fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, 17348 II, 4| kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, akik ifjúkori 17349 II, 4| ha vóna.~- No, kérd el a szomszédodét, és nyisd föl 17350 II, 4| föl akárhol - segíti ki a tanító úr.~Pétör szót fogad, 17351 II, 4| olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról szól. Borzasztó 17352 II, 4| ezer év az idõk rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak 17353 II, 4| uralkodása alatt kitört a vészteljes és végzetterhes 17354 II, 4| okozott némi gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes 17355 II, 4| beleizzadt.~- No, most csukd be a könyvet - vezényelt a tanító 17356 II, 4| be a könyvet - vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e 17357 II, 4| meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját.~- Kedves 17358 II, 4| írta. Pedig megérdemelné a lapátra való, hogy kívülrõl 17359 II, 4| meg kelljen neki tanulni a saját olvasmányát. Hanem 17360 II, 4| majd mást kérdezek én ettõl a híres Pétörtõl. Azt mondd 17361 II, 4| tudom.~- Mondjad, no!~- A Ferenc Jóska.~- Jól van, 17362 II, 4| van, Pétör. Ugye, megvan a képe otthon nálatok?~- Mög. 17363 II, 4| teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület kívánja:~- 17364 II, 4| elsõ Ferenc Józsefnek, mert a legelsõ magyar embör a király.~ 17365 II, 4| mert a legelsõ magyar embör a király.~Pétör ezt fölszegzett 17366 II, 4| meg van elégedve magával, a tanító úr azonban kicsit 17367 II, 4| nyomtatva az olvasókönyvben.~A tanító úr azonban nem hagyja 17368 II, 4| akarja belõle szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítõbb 17369 II, 4| szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítõbb köszörûkõ? 17370 II, 4| legelmeélesítõbb köszörûkõ? Persze hogy a nyelvtan. Pétörnek tehát 17371 II, 4| nyelvtan. Pétörnek tehát a nyelvek mezején kell valami 17372 II, 4| idõhatározó mondatot!~Pétör fölnéz a feje fölé, ott nem talál 17373 II, 4| keres. Az ablakot befogta a pára, nem lehet rajta kilátni, 17374 II, 4| esõcsináló intézet adná, de azért a tanító úr nincs megelégedve, 17375 II, 4| nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából igaza 17376 II, 4| De nekem is igazam van a magam szempontjából, mikor 17377 II, 4| szempontjából, mikor odanyomom a nagy körtét a Pétör markába. 17378 II, 4| odanyomom a nagy körtét a Pétör markába. Mert én csak 17379 II, 4| hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akirõl hallottam 17380 II, 4| volna ki. És hogy ér-e ez a Pétör annyit, amennyit az 17381 II, 4| Pétör annyit, amennyit az a másik, a Palkó? Azt én nem 17382 II, 4| annyit, amennyit az a másik, a Palkó? Azt én nem bánom, 17383 II, 4| hogy telente így kedvelje a tudományok csarnokát. Elõször 17384 II, 4| van, és Pétör olyan, mint a bárány: nagyon szeret sokadmagával 17385 II, 4| Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág 17386 II, 4| nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe fogni, mert olyan 17387 II, 4| mert olyan jó sütõs, hogy a dermedt, vörös kis ujjacskák 17388 II, 4| rajta.~No, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és 17389 II, 4| jelzõhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha 17390 II, 4| sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerû 17391 II, 4| világtörténelemnek. Az egyszerû Pétörbõl a tej miatt lett Pétör, a 17392 II, 4| a tej miatt lett Pétör, a csaló.~A gyanú a tanító 17393 II, 4| miatt lett Pétör, a csaló.~A gyanú a tanító úrban ébredt 17394 II, 4| Pétör, a csaló.~A gyanú a tanító úrban ébredt föl, 17395 II, 4| ugyan az idõhatározókba és a többi neveléstudományi köszörûkövekbe, 17396 II, 4| köszörûkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek 17397 II, 4| azért aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt 17398 II, 4| úr, akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, 17399 II, 4| vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. 17400 II, 4| Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek, 17401 II, 4| közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja 17402 II, 4| többi gyerek, ahogy megkapja a részét az ingyentejbõl, 17403 II, 4| ingyentejbõl, elbánik vele mindjárt a helyszínén. Pétör azonban 17404 II, 4| Tudniillik, amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik 17405 II, 4| és orrcimpái reszketnek a gyönyörûségtõl, ahogy szívja 17406 II, 4| gyönyörûségtõl, ahogy szívja be a jó meleg párát. Szívja, 17407 II, 4| fehérebb az arcocskája, mint a fal. Egyszerre aztán Pétör 17408 II, 4| felbukkan kócos buksija a látóhatáron. Az ábrázata 17409 II, 4| elszántsággal szopogatja ki a csészikébõl az utolsó csöppeket.~ 17410 II, 4| csészikébõl az utolsó csöppeket.~A tanító urat persze ilyen 17411 II, 4| fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy 17412 II, 4| Pétör embör nem szereti a tejet, de mivel tudja, hogy 17413 II, 4| hát titokban leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. 17414 II, 4| leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, 17415 II, 4| tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája.~Végre 17416 II, 4| arcocskája.~Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei 17417 II, 4| mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden 17418 II, 4| mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsõn 17419 II, 4| somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsõn már nyargalva ment 17420 II, 4| nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva.~ 17421 II, 4| szájára tapasztva.~Mire a tanító úr utolérte, Pétör 17422 II, 4| utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette 17423 II, 4| kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendõbe.~Beható 17424 II, 4| vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendõ alul két kis lábacskában, 17425 II, 4| Ki ez, Pétör? - kérdezte a tanító úr.~Pétör - szégyen, 17426 II, 4| nagyon megijedt. Reszketett a szája széle.~- Marika.~- 17427 II, 4| itt várja mög, még hozom a tejet.~Már akkor sírt Marika 17428 II, 4| akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta 17429 II, 4| addig tiltotta kettõjüknek a sírást, míg az õ könnye 17430 II, 4| már meg, Pétör? - kérdezte a fiút.~- Öt - mutatta Pétör 17431 II, 4| mert szólni még nem tudott a sírástól.~Öt nagy csatát 17432 II, 4| nagyobb örömem volna ebben a teremtésemben, mint a vészteljes 17433 II, 4| ebben a teremtésemben, mint a vészteljes és végzetterhes 17434 II, 4| hogy mikor úgy tele van a világ tökéletes nagy csalókkal, 17435 II, 4| nagy csalókkal, én errõl a tökéletlen két kis csalóról 17436 II, 4| csak magukat csalják meg a testvéreikért.~ 17437 II, 4| gyerek, se csúnya virág nincs a világon. Még a tulajdon 17438 II, 4| virág nincs a világon. Még a tulajdon édesanyja se találhatott 17439 II, 4| kicsit vadas volt, akár a padláson neveledett macskafiók. 17440 II, 4| simogatta meg senki, még a tulajdon édesanyja se. Volt 17441 II, 4| nevezetû, fehér bõrû, mint a vakart hal, és kék szemû, 17442 II, 4| hal, és kék szemû, mint a mosott égbolt. Azt még hétesztendõs 17443 II, 4| föl-fölkapta az anyja, ducolgatta a karján, és csókolta szemét-száját.~- 17444 II, 4| kecsegett neki -, mintha csak a száján köpött volna ki az 17445 II, 4| anyacsókból. Bogárszeme volt a kislánynak és kondorfekete 17446 II, 4| akkor is elforgatta tõle a fejét az anyja, mikor a 17447 II, 4| a fejét az anyja, mikor a teknõben ringatta. Mikor 17448 II, 4| született. Õ csak úgy lett, mint a vadrózsa a temetõ árkában. 17449 II, 4| úgy lett, mint a vadrózsa a temetõ árkában. Orozva költ, 17450 II, 4| milyennek teremtett az Isten. A Marika anyját olyannak teremtette, 17451 II, 4| hogy õ szégyellte magát a halott ura elõtt. Máskülönben 17452 II, 4| hogy esendõ az ember.~II~A halott cselédember volt, 17453 II, 4| elözvegyült Modolt kitették a kapásházból. Egy darabig 17454 II, 4| napszámosasszony, ugyan a tapasztást is kitanulta, 17455 II, 4| tapasztást is kitanulta, a kettõzés is kezire esett, 17456 II, 4| szárnyék, ahol meghúzódhatott a gyerekkel. Hol emberségbõl 17457 II, 4| kerül szánója. Mikor azonban a baj elérte, beleutált a 17458 II, 4| a baj elérte, beleutált a cigányéletbe, s azt is felgondolta 17459 II, 4| felgondolta magában, hogy a két gyerek két nehéz kölönc 17460 II, 4| gyerek két nehéz kölönc lesz a kenyérkeresésben. Havibúcsúkor 17461 II, 4| térden állva fogadta meg a fekete-Máriának, hogy megjobbítja 17462 II, 4| megsegíti abban, hogy õ is a maga fészkében húzhassa 17463 II, 4| fészkében húzhassa meg magát a porontyaival, mint a nádi 17464 II, 4| magát a porontyaival, mint a nádi róka vagy a cinegemadár. 17465 II, 4| porontyaival, mint a nádi róka vagy a cinegemadár. Nem bánja õ, 17466 II, 4| mint egy kutyaól, csak a maga gazdája lehessen benne, 17467 II, 4| özvegyasszonyban.~Mármost, ha a fekete-Mária nézette ki 17468 II, 4| fekete-Mária nézette ki vele azt a fûtetejû kunyhót, amelyik 17469 II, 4| fûtetejû kunyhót, amelyik a pusztai temetõ szélén gubbaszkodott, 17470 II, 4| nagyon különös gondolat volt a Szûzanyától, Mert a Szûzanya 17471 II, 4| volt a Szûzanyától, Mert a Szûzanya tudhatta, hogy 17472 II, 4| Szûzanya tudhatta, hogy az a düledezõ sárviskó a temetõcsõszé, 17473 II, 4| hogy az a düledezõ sárviskó a temetõcsõszé, azt pedig 17474 II, 4| hívták Lator Andrásnak, noha a pusztabírónál Nagy András 17475 II, 4| él, hogy rendben tartja a halottakat. Andrásnak tizenkét 17476 II, 4| Andrásnak tizenkét hold volt a nevére telekkönyvelve; ugyan 17477 II, 4| de az õ halmát nézte ki a szolgabíró, hogy abban legalkalmasabb 17478 II, 4| hogy abban legalkalmasabb a nagy ágyat megvetni azoknak 17479 II, 4| nagy ágyat megvetni azoknak a pusztaiaknak, akik kilépnek 17480 II, 4| András nem akart ujjat húzni a felsõbbséggel, eladta a 17481 II, 4| a felsõbbséggel, eladta a halmát, de kikötötte, hogy 17482 II, 4| halmát, de kikötötte, hogy a felsõbbség õt teszi meg 17483 II, 4| délben és este, meghúzza a temetõ harangját, mert valamibõl 17484 II, 4| valamibõl csak meg kell tudni a népeknek, mikor van ideje 17485 II, 4| népeknek, mikor van ideje a keresztvetésnek és az Üdvözlégy 17486 II, 4| csöppent valami Andrásnak a temetésekbõl is. Nemcsak 17487 II, 4| Nemcsak mint sírásó szolgálta a közt, hanem ha a szükség 17488 II, 4| szolgálta a közt, hanem ha a szükség úgy kívánta, el 17489 II, 4| kívánta, el is nóbiskálta a halottat, noha ez tilalmas 17490 II, 4| ez tilalmas cselekedet, a pap úr dolga. A pap urat 17491 II, 4| cselekedet, a pap úr dolga. A pap urat azonban negyven 17492 II, 4| gyõzi fuvarral és pénzzel. A pap úr ezért meghatalmazta 17493 II, 4| pap úr ezért meghatalmazta a tanító urat, hogy amelyik 17494 II, 4| pusztai halott nem bírja el a nagy sarcot, annak õ adja 17495 II, 4| sarcot, annak õ adja meg a végtisztességet, persze 17496 II, 4| rövidséget ne szenvedjen a megboldogult. Andrást ugyan 17497 II, 4| nem is lett volna értelme a nagy törekedésnek egy-egy 17498 II, 4| sarokra nyitott kapuval várt a mennyország. Igaz, hogy 17499 II, 4| mégpedig olaszul, ahogy a hadifogságban tanulta, s 17500 II, 4| ejtette is az olasz szót, ez a tudománya nagyon fölvitte