| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
17501 II, 4| tudománya nagyon fölvitte a tekintélyét a népek szemében. 17502 II, 4| nagyon fölvitte a tekintélyét a népek szemében. Erre még 17503 II, 4| aki ezüstmetáliát szolgált a háborúban. Valamiféle írása 17504 II, 4| Valamiféle írása is volt errõl a tisztaszoba falán, berámázva 17505 II, 4| alighanem törökül volt, még a szolgabíró úr se tudta elolvasni, 17506 II, 4| azonban igen akadozott a nyelve. Hanem a metáliát 17507 II, 4| akadozott a nyelve. Hanem a metáliát mindenki láthatta, 17508 II, 4| mindenki láthatta, mert azt még a hétköznapló-ruhájára is 17509 II, 4| nagyon lepkedte. Azért lett a neve a népek száján Lator 17510 II, 4| lepkedte. Azért lett a neve a népek száján Lator András. 17511 II, 4| akarja, s ha Andrásnak ilyen a gusztusa, kinek mi köze 17512 II, 4| hogy megjátszotta magát a pulival is. Kis fekete szõrgombóc, 17513 II, 4| csak akkor derült ki, mikor a finánc megkérdezte tõle:~- 17514 II, 4| megkérdezte tõle:~- Hogy hívják a kutyát, András?~- Aminek 17515 II, 4| András?~- Aminek tégöd.~A hivatalos ember fölhorkant. 17516 II, 4| hivatalos ember fölhorkant. A kardbicskájához kapkodott, 17517 II, 4| kimagyarázkodott, hogy nem sértegette õ a hivatalos tekintélyt, hanem 17518 II, 4| hivatalos tekintélyt, hanem a pulinak csakugyan ez a becsületes 17519 II, 4| hanem a pulinak csakugyan ez a becsületes neve. Nem Cigány, 17520 II, 4| András bevezette Modolt a tisztaszobába, nem is a 17521 II, 4| a tisztaszobába, nem is a padkára ültette, hanem a 17522 II, 4| a padkára ültette, hanem a kanapéra, annak is a belsõ 17523 II, 4| hanem a kanapéra, annak is a belsõ sarkába tessékelte, 17524 II, 4| én mán tégöd, hé - tette a vállára a kezét.~- Engöm? - 17525 II, 4| tégöd, hé - tette a vállára a kezét.~- Engöm? - mosolyodott 17526 II, 4| el az asszony. - Én mög a kend gunyhóját szömöltem 17527 II, 4| csak mögértsük egymást.~- A putrit? - mutatott ki András 17528 II, 4| Neköm jó. Mögférök benne a két gyerökömmel.~Az ember 17529 II, 4| piaci veteménynek. Mög a temetõ is köllene. Székfûszödésre. 17530 II, 4| idegyüssz hozzám felesnek. Nem a putriba, hanem a házamba. 17531 II, 4| felesnek. Nem a putriba, hanem a házamba. Értöd-e?~- Érteni 17532 II, 4| csóválta meg az asszony a fejét. - Két gyerökkel hogy 17533 II, 4| gyerökkel hogy löhetnék én a kend felesége?~Az ember 17534 II, 4| felesége?~Az ember fölszegte a fejét, és megsodorva a bajuszát, 17535 II, 4| fölszegte a fejét, és megsodorva a bajuszát, rákacsintott az 17536 II, 4| szorosabbra kötötte az állán a kendõt.~- Az mán elmúlt, 17537 II, 4| angyalodat! - villant meg a csõsz szeme, s a lator rávetette 17538 II, 4| villant meg a csõsz szeme, s a lator rávetette magát az 17539 II, 4| rajta akkorát, hogy leesett a kalapja, s hátranyaklott 17540 II, 4| történt. Mire az asszony elért a kilincsig, az ember föltette 17541 II, 4| kilincsig, az ember föltette a kalapját, és helyreigazította 17542 II, 4| Neköm mindegy - rángatta a vállát. - Ha te olyan nagy 17543 II, 4| Dolgozott látástól vakulásig a veteményeivel, aratás után 17544 II, 4| aratás után gereblyézte a tarlóvirágot, télen kukoricát 17545 II, 4| fosztott, és beletanult a seprûkötésbe is. Mikor az 17546 II, 4| tizenkét pengõ. Abból kiruházta a kékszemû Imrust, még leffentyûs 17547 II, 4| leffentyûs bõrsapkát is vett neki a városban és olyan iskolábajáró 17548 II, 4| amilyent még nem is láttak a tanyán. Õ maga a régi rongyait 17549 II, 4| láttak a tanyán. Õ maga a régi rongyait viselte, karácsonyra 17550 II, 4| senki ajtót nem nyitott a temetõszéli sárgunyhóban. 17551 II, 4| nyögte fel magát álmából, ha a fia apjával álmodott. Nappal 17552 II, 4| volt, hogy meg ne lássa a Marika bogárszemét és fekete 17553 II, 4| olyankor mindig átszaladt rajta a kedvetlenség.~Azt nem lehet 17554 II, 4| szóval is bántotta volna a kis hívatlan-lettet, csak 17555 II, 4| Éhezni se éheztette, csak a kenyérnek a belesét adta 17556 II, 4| éheztette, csak a kenyérnek a belesét adta a fiúnak, sárgarépának 17557 II, 4| kenyérnek a belesét adta a fiúnak, sárgarépának a húsosát, 17558 II, 4| adta a fiúnak, sárgarépának a húsosát, azt is hámozva; 17559 II, 4| húsosát, azt is hámozva; a lány kenyérnek a hajasát, 17560 II, 4| hámozva; a lány kenyérnek a hajasát, répának a fását 17561 II, 4| kenyérnek a hajasát, répának a fását kapta, néha azt is 17562 II, 4| Eriggy, lötyköld mög a vályúban.~Imrust szombat 17563 II, 4| is, Marikát ahogy kikapta a teknõbõl, markába nyomta 17564 II, 4| teknõbõl, markába nyomta a törülközõt:~- No, hamar, 17565 II, 4| aludt, attól melegedett, a kicsit az öreg macska melegítette 17566 II, 4| öreg macska melegítette a lócán, a rossz subából vetett 17567 II, 4| macska melegítette a lócán, a rossz subából vetett vackon. 17568 II, 4| odatapogatódzott hozzá a sötétben, és szorosan belecsavarta 17569 II, 4| és szorosan belecsavarta a zsákpatracba.~Az asszony 17570 II, 4| tudta, hogy nem szereti a fekete szemû kislányt, de 17571 II, 4| is meglássa az árnyékot a fekete szemek ragyogó tükrében, 17572 II, 4| is volt azokban árnyék. A pipitéres mezõk voltak bennük, 17573 II, 4| pipitéres mezõk voltak bennük, a mézesvirágú akácok, a gyíkok 17574 II, 4| bennük, a mézesvirágú akácok, a gyíkok és bogarak, a lipék 17575 II, 4| akácok, a gyíkok és bogarak, a lipék és sárgarigók s a 17576 II, 4| a lipék és sárgarigók s a sok kis fakereszt, amelyek 17577 II, 4| amelyek úgy tárták szét a karjukat, mintha õk is kisgyerekek 17578 II, 4| kisgyerekek volnának, mint Marika. A harangláb mellett volt egy 17579 II, 4| szeretett fölnézegetni Marika. A kis keresztekkel tudott 17580 II, 4| beszélgetni, csakúgy mint a gyíkokkal és a dongó darazsakkal, 17581 II, 4| csakúgy mint a gyíkokkal és a dongó darazsakkal, de a 17582 II, 4| a dongó darazsakkal, de a nagy elõtt elállt a szava.~- 17583 II, 4| de a nagy elõtt elállt a szava.~- No, mit félsz, 17584 II, 4| No, mit félsz, hiszön ez a Jézuska - nevetett Imrus, 17585 II, 4| Jézuska - nevetett Imrus, a deák.~- Nem köll neköm a 17586 II, 4| a deák.~- Nem köll neköm a Jézuska - futott be a kislány 17587 II, 4| neköm a Jézuska - futott be a kislány a sarjú ecetfák 17588 II, 4| Jézuska - futott be a kislány a sarjú ecetfák sûrejébe.~ 17589 II, 4| Marika azt találta, hogy a Jézuska úgy néz, mint a 17590 II, 4| a Jézuska úgy néz, mint a többi nagy emberek, s félt, 17591 II, 4| mint az anyja szokott vagy a csõsz, aki elkurjongatta 17592 II, 4| aki elkurjongatta õket a sírok közül, ha nagyon zsivajogtak. 17593 II, 4| s ehhez tartotta magát a társadalmi érintkezésben. 17594 II, 4| az ijedtség, mint katonát a muszáj. El mert bújni az 17595 II, 4| vagy te? - faggatták tovább a népek.~Erre már nem tehetett 17596 II, 4| akit ostorral megvágtak. A népek nevettek, Modol is 17597 II, 4| jutott neki eszébe, hogy a fekete szemû gyereket sohase 17598 II, 4| tanította rá senki, kinek a Marikája.~V~A második árendás 17599 II, 4| senki, kinek a Marikája.~V~A második árendás esztendõ 17600 II, 4| kellett volna, azt elpörkölte a nap, ami meleget kívánt, 17601 II, 4| s nagyon elhatalmasodtak a porkukacok is. Modolnak 17602 II, 4| napszámba, hogy kiteremtse a muszájt, s mire kitisztázta 17603 II, 4| olyan vendég állított be a fûtetejû házba, aki elõl 17604 II, 4| hiábavaló bezárni az ajtót. A kék szemû gyerek halt meg 17605 II, 4| nem ment el az esze, mert a temetésre pénzt kellett 17606 II, 4| pénzt kellett szerezni. A tanító úr ugyan Isten nevében 17607 II, 4| véteknek tartotta volna a papot elspórolni a kis halottól. 17608 II, 4| volna a papot elspórolni a kis halottól. Pénzzé tett 17609 II, 4| mindent, amit tehetett, még a magpulykáit is elprédálta, 17610 II, 4| legyen semmi hiányosság. A halott embernek igazán nem 17611 II, 4| nem lehetett szava, amikor a mennyek kapujában találkozott 17612 II, 4| mennyek kapujában találkozott a kisfiával, akit egész odáig 17613 II, 4| akit egész odáig kísért a deákimádság. Úrigyereket 17614 II, 4| deákimádság. Úrigyereket mutatott a szép ruhájában, a leffentyûs 17615 II, 4| mutatott a szép ruhájában, a leffentyûs sapkában, s vitte 17616 II, 4| sapkában, s vitte magával még a táskát is, benne meg a kiskönyvet, 17617 II, 4| még a táskát is, benne meg a kiskönyvet, amibõl az apa 17618 II, 4| amibõl az apa láthatta, hogy a gyerek többre vitte, mint 17619 II, 4| gyerek többre vitte, mint õ.~A temetés után úgy érezte 17620 II, 4| érezte Modol, hogy csak a fekete-Mária képe elõtt 17621 II, 4| töredelmeit. Az nagy út volt, be a városba, s Modol alig vonszolta 17622 II, 4| vonszolta magát, mire odaroskadt a csodatevõ kép elé. De a 17623 II, 4| a csodatevõ kép elé. De a Boldogságos úgy rámosolygott, 17624 II, 4| hogy megkönnyebbedett tõle a szíve, s visszafelé egész 17625 II, 4| visszafelé egész megfrissült a lába.~Csak akkor szakadt 17626 II, 4| akkor szakadt föl szívén a seb, mikor otthon eleibe 17627 II, 4| mikor otthon eleibe szaladt a fekete szemû gyerek, akit 17628 II, 4| úgy megfelejtett, mintha a világon se volna.~- Édösanyám - 17629 II, 4| ilyent ötesztendõs életében. A fekete-Mária súgta ezt neki? 17630 II, 4| neki? Vagy magától röpült a mindig magános kis szív 17631 II, 4| anyaszívre?~Modol magához ölelte a fekete szemû gyereket, de 17632 II, 4| Marikát, úgy etette volna. De a kislány elforgatta fejét 17633 II, 4| kislány elforgatta fejét a kanáltól. Fázásról panaszkodott, 17634 II, 4| panaszkodott, pedig forró volt a feje. Modol magához vette 17635 II, 4| magához vette az ágyba, de a sütõs kis test hányta-vetette 17636 II, 4| helyen. El kellett vinni a padra, a vacokba.~Egy hét 17637 II, 4| El kellett vinni a padra, a vacokba.~Egy hét múlva meghalt 17638 II, 4| elfásodva tette keresztbe a két kis kezét, és szenteltvízbe 17639 II, 4| mártott ujjával keresztet írt a homlokára. Aztán elkattyogott 17640 II, 4| homlokára. Aztán elkattyogott a harmadik dûlõbe, vett a 17641 II, 4| a harmadik dûlõbe, vett a boltostól egy cukrosládát, 17642 II, 4| érte, öttel adós maradt. A ládába alulra szalmát tett, 17643 II, 4| szemfödelet is, aztán átment a csõszhöz.~- Mögint halomás 17644 II, 4| Mögint halomás történt.~- A lánygyerök?~- Az.~- No, 17645 II, 4| egy kis gond után megrázta a fejét.~- Most nincs mibül. 17646 II, 4| se.~- Értöm - bólintott a csõsz. - Én is bedughatom, 17647 II, 4| Mit számít kend érte?~- A sír ötven péz.~- Csak?~- 17648 II, 4| ötven péz.~- Csak?~- Hát. A kinyitása. A behúzás egy 17649 II, 4| Csak?~- Hát. A kinyitása. A behúzás egy pöngõ. Az énekért - 17650 II, 4| szántál.~Modol lehorgasztotta a fejét. Nem szomorúan, csak 17651 II, 4| elfásodottan.~- Nincs neköm most a rajtamvalónál ögyebem.~Az 17652 II, 4| ögyebem.~Az ember végignézett a leromlott, elsárgult, megráncosodott 17653 II, 4| megváltozott. Mint húsvétra a pogácsaalma.~- Majd mögadhadd 17654 II, 4| pogácsaalma.~- Majd mögadhadd a tavaszi veteménybül. Addig 17655 II, 4| Addig elvárhatok. Ugyan a gémjelöntést se hagyjuk 17656 II, 4| se hagyjuk ki. Azt majd a pappal mög a doktorral köll 17657 II, 4| ki. Azt majd a pappal mög a doktorral köll eligazítanom, 17658 II, 4| Õsz vége felé hamar odaér a nap, ahol a szegény ember 17659 II, 4| hamar odaér a nap, ahol a szegény ember megkente hájjal 17660 II, 4| Sötétedett, mire Marikát letették a nagy ágyba. Modol elmondta 17661 II, 4| Modol elmondta fennhangon a Miatyánkot, az Üdvözlégyet, 17662 II, 4| Miatyánkot, az Üdvözlégyet, a Hiszekegyet, aztán magában 17663 II, 4| parancsolatját, többet nem tudott a katekizmusból. Addig seppegte, 17664 II, 4| katekizmusból. Addig seppegte, míg a csõsz elvirginált valami 17665 II, 4| fekete varjú minisztrált neki a vadkörtefáról.~Mire jóéjszakát 17666 II, 4| Beletelt egy hét, mire Modol a sok álmatlankodás közt rájött, 17667 II, 4| bûnös asszony õ, de nem a halott ura miatt, hanem 17668 II, 4| halott ura miatt, hanem a halott kislánya miatt. Megképzett 17669 II, 4| elõtte Marika úgy, ahogy a koporsóládába tette, a rongyos 17670 II, 4| ahogy a koporsóládába tette, a rongyos ingben, a rossz 17671 II, 4| tette, a rongyos ingben, a rossz ördögbõrszoknyácskában. 17672 II, 4| mert azt várta az apja a mennyország kapujában, de 17673 II, 4| mennyország kapujában, de a fekete szemû kislányt nem 17674 II, 4| Az angyalok rá se néznek a kis rongyosra, nem fogják 17675 II, 4| rongyosra, nem fogják meg a kis kezét, sohase vezetik 17676 II, 4| Hová szalad szegényke abban a nagy idegenségben, ha fölkérdezi 17677 II, 4| idegenségben, ha fölkérdezi a Szûzanya:~- Ki Marikája 17678 II, 4| szemébõl csordogálni kezdenek a könnyek. Magára szedte, 17679 II, 4| meleg rongya volt, bezárta a putrit, és megindult az 17680 II, 4| az öles hó úttalan útján. A csõsz éppen delet húzott, 17681 II, 4| delet húzott, rákiáltott a harangláb mellõl:~- Hát 17682 II, 4| te hova bódorogsz ebben a krisztustalan idõben?~- 17683 II, 4| krisztustalan idõben?~- A városba mögyök.~- Mi dolgod 17684 II, 4| ilyenkor?~- Szolgálatba állok.~A csõsz belekáromkodott az 17685 II, 4| belekáromkodott az Angelusba.~- Hát a gazdasággal mi lössz?~- 17686 II, 4| gazdasággal mi lössz?~- Mire kimén a föld fagya, möggyüvök.~A 17687 II, 4| a föld fagya, möggyüvök.~A csõsz azt mondta erre mérgesen, 17688 II, 4| akkor messze bukdácsolt a hóban.~Éjszaka a puli fölugatta 17689 II, 4| bukdácsolt a hóban.~Éjszaka a puli fölugatta a gazdáját. 17690 II, 4| Éjszaka a puli fölugatta a gazdáját. De nem a házban 17691 II, 4| fölugatta a gazdáját. De nem a házban ugatott, hanem a 17692 II, 4| a házban ugatott, hanem a guliba körül. Muszáj volt 17693 II, 4| volt megnézni, mi leli. A vitézségi érmes emberen 17694 II, 4| érmes emberen végigfutott a hideg, ahogy az ajtóban 17695 II, 4| Olyan zörgés dübögött ki a házból, mintha szakajtókat 17696 II, 4| Ki van odabent? - verte a csõsz az ajtót.~Nem felelt 17697 II, 4| de valami megkoccantotta a tenyérnyi ablakot. A csõsz 17698 II, 4| megkoccantotta a tenyérnyi ablakot. A csõsz addig rázta, míg a 17699 II, 4| A csõsz addig rázta, míg a kallantyúja lecsúszott, 17700 II, 4| akkor belökte az ablakot. A bent felejtett, öreg macska 17701 II, 4| gazdástul! - vágta utána a csõsz a botját.~Többet aztán 17702 II, 4| gazdástul! - vágta utána a csõsz a botját.~Többet aztán eszébe 17703 II, 4| kötelességük megszólalni a pacsirtáknak, és kiadni 17704 II, 4| pacsirtáknak, és kiadni az ordrét a havaknak, hogy most már 17705 II, 4| elég volt, takarodjanak el a tavasz útjából. Pacsirtát 17706 II, 4| Pacsirtát ugyan nem hallott a csõsz, de mécsvilágot látott 17707 II, 4| mécsvilágot látott kipislogni a putri ablakán. Odalopakodott 17708 II, 4| ruhafélét terigetett szét rajta. A csõsznek nem nagy jártassága 17709 II, 4| nagy jártassága volt ebben a tudományban, de annyit látott, 17710 II, 4| az ablakot -, möggyüttél a nagy szörzésbül? Teliszörözted-e 17711 II, 4| szörzésbül? Teliszörözted-e a zsákot?~Az asszony fölugrott, 17712 II, 4| asztalt. Nem akarta elérteni a mocskolódó beszédet, nyugodtan 17713 II, 4| üdõben itt löszök. Hogy áll a föld? Löhet-e mán veteményözni?~ 17714 II, 4| mán veteményözni?~Most már a csõsz is rendesre fogta 17715 II, 4| csõsz is rendesre fogta a szót, mert nyomas beszédûnek 17716 II, 4| Úgy nézöm, hamarosan kimén a föld fagya. Itt olyan két 17717 II, 4| Aminektégöd, hogy õ vakkantsa fel a gazdát, mire hajnalt kell 17718 II, 4| kakasnak való hivatal, de a puli beletanult, s mindeddig 17719 II, 4| Hun vagy, puli, fene a kukurítódba? - kapkodta 17720 II, 4| kukurítódba? - kapkodta magára a csõsz a ruháját, mert az 17721 II, 4| kapkodta magára a csõsz a ruháját, mert az ablakon 17722 II, 4| az ablakon már beszõkült a hajnal.~- Ne, puli-i-i! - 17723 II, 4| Ne, puli-i-i! - kürtölte a küszöbrõl a két tenyere 17724 II, 4| kürtölte a küszöbrõl a két tenyere közül.~A puli 17725 II, 4| küszöbrõl a két tenyere közül.~A puli messzirõl vakogta, 17726 II, 4| kell megijedni, állja õ a posztot most is. Az új sírok 17727 II, 4| Az új sírok felõl jött a vakogás, ahol a tavaly lefejszézett 17728 II, 4| felõl jött a vakogás, ahol a tavaly lefejszézett szilfák 17729 II, 4| rakva.~- Falopók - gondolta a csõsz, és leakasztotta a 17730 II, 4| a csõsz, és leakasztotta a puskáját. Örült neki, hogy 17731 II, 4| nyoma. Az asszony térdepelt a feltúrt gyereksír mellett. 17732 II, 4| gyereksír mellett. Elõtte a koporsóláda, benne egy úri, 17733 II, 4| sokat látott Lator csõsz a városokban. Az ez, a valóságos 17734 II, 4| csõsz a városokban. Az ez, a valóságos Marika, csak selyembe, 17735 II, 4| viaszkból van az arca s lehunyva a fekete szeme, csak a nagy 17736 II, 4| lehunyva a fekete szeme, csak a nagy pillája látszik.~- 17737 II, 4| töttél, Modol? - szörnyedt el a csõsz.~Modol észre se vette, 17738 II, 4| vette, hogy csahol és ugrál a puli, csak az emberhangra 17739 II, 4| Ünneplõbe töttem Marikámat.~A csõsz nézte a gödröt, a 17740 II, 4| Marikámat.~A csõsz nézte a gödröt, a sáros asszonyt, 17741 II, 4| A csõsz nézte a gödröt, a sáros asszonyt, és rekedten 17742 II, 4| Te tötted, magad, evvel a rossz ásóddal?~- Lent nem 17743 II, 4| fogta. Kézzel köllött. Ez a jó kis kutya is segítött. 17744 II, 4| segítött. Igön tudta kaparni a göröngyöt.~A csõsz nagy 17745 II, 4| tudta kaparni a göröngyöt.~A csõsz nagy lélegzetet vett.~- 17746 II, 4| Modol csöndesen megrázta a fejét.~- A rosszat töttem 17747 II, 4| csöndesen megrázta a fejét.~- A rosszat töttem jóvá, möghiggye 17748 II, 4| szögény, te szögény - mondta a csõsz.~Nem tudni, kinek 17749 II, 4| sáros karját simogatta, de a Marika nyakára tette az 17750 II, 4| tette az ezüstmetáliát, amit a magáéról leszakított.~- 17751 II, 4| lögyön egy kis fényösségöd is a szép ruhádhoz.~Aztán feldombolta 17752 II, 4| ruhádhoz.~Aztán feldombolta a sírt a rossz ásóval. Az 17753 II, 4| Aztán feldombolta a sírt a rossz ásóval. Az asszony 17754 II, 4| rossz ásóval. Az asszony ült a zsendülõ füvön, és simogatta 17755 II, 4| zsendülõ füvön, és simogatta a kis fakeresztet.~VIII~Kisütött 17756 II, 4| fakeresztet.~VIII~Kisütött a nap, ahogy megindultak, 17757 II, 4| megindultak, egymás mellett, a csõsz háza felé. A puli 17758 II, 4| mellett, a csõsz háza felé. A puli úgy csaholta õket körül, 17759 II, 4| kiszélesedett az út. Mire a ház elé értek, már olyan 17760 II, 4| nyargalászott, hogy onnan felülrõl, a kék magasokból bizonyosan 17761 II, 4| harmadik osztályon utazni, mert a sportnak ezt a nemét fölöttébb 17762 II, 4| utazni, mert a sportnak ezt a nemét fölöttébb kedvelem. 17763 II, 4| múzeumigazgató, azoknak pedig ez a klasszis dukál. Egészen 17764 II, 4| Egészen más volna, ha például a toronygombaranyozók szaklapjának 17765 II, 4| segédfõnökhelyettese lennék, és a keresztanyám jóban volna 17766 II, 4| szabadjegyem volna, és nemcsak a sürgönykarók állnának elõttem 17767 II, 4| állomásfõnökök is, mikor a fönntartott szakaszomat 17768 II, 4| megmutatnák. Azonban az a jó asszony, aki keresztelésemkor 17769 II, 4| tudom, az útkaparónak is meg a hóhér-segédnek is. No igen, 17770 II, 4| hóhér-segédnek is. No igen, mert a hóhérsegéd szorosan végzi 17771 II, 4| hóhérsegéd szorosan végzi a dolgát, ezért úgynevezett 17772 II, 4| akkori magas kormány, hogy a könyvtár, a múzeum, az úgynevezett 17773 II, 4| kormány, hogy a könyvtár, a múzeum, az úgynevezett kultúra 17774 II, 4| kultúra csak magánvállalata a városnak, az efféle pántlikamérések 17775 II, 4| állami kedvezményekre, amikre a vármegyei útkaparók érdemeseknek 17776 II, 4| azonban, mikor divatba jött a „kultúrfölény”, Rubinek 17777 II, 4| tradíciót. Kiterjesztette a vasúti kedvezményt - mindazokra 17778 II, 4| kedvezményt - mindazokra a hajdúkra, akik addig nem 17779 II, 4| hajdúi minõségben kaparja a kultúra útját.~Engem nem 17780 II, 4| valami díszülésre hívott a Petõfi Társaság, emlékbeszédet, 17781 II, 4| tartanom. Megírtam, hogy ez a tisztesség nekem félhavi 17782 II, 4| fizetésembe kerül, s mivel a feleségem nem akar belemenni 17783 II, 4| nem akar belemenni abba a rekompenzációba, hogy majd 17784 II, 4| hogy hivatalosan kértek a számomra egy egy utazásra 17785 II, 4| utazásra szóló szabadjegyet. A kereskedelmi miniszter gyorsan 17786 II, 4| intézkedett, értesítvén a Petõfi Társaságot, hogy 17787 II, 4| Petõfi Társaságot, hogy a kérés teljesítésével az 17788 II, 4| megrendíteni nem lehet. A különben igen szép stílusú 17789 II, 4| fel Szávay Gyula bátyám, a közönség élénk érzelemnyilvánításai 17790 II, 4| érzelemnyilvánításai közt. Hiába, a szép stílus mindig megkapja 17791 II, 4| majd leégett az arcomról a bõr, hogy olyan sok ember 17792 II, 4| olyan sok ember elõtt ért ez a tisztesség, azóta azonban 17793 II, 4| látom, hogy az Isten valóban a legnagyobb rosszat is jóra 17794 II, 4| tudja változtatni. Mert az a sok ember, aki ott volt, 17795 II, 4| némileg megrendült azóta a magyar állam budget-je, 17796 II, 4| azért én nem haragszom, s a harmadik osztály ablakából 17797 II, 4| ablakából is nyájasan fogadom a váltók mellett álló vasúti 17798 II, 4| nem nekem köszönnek, hanem a Rendnek, a Fegyelemnek, 17799 II, 4| köszönnek, hanem a Rendnek, a Fegyelemnek, de mindig sajnálom 17800 II, 4| mit csinál aztán majd ez a kis ország annyi öreg bölccsel. 17801 II, 4| Ezek után be is ülhetnénk a harmadikba, ha az olyan 17802 II, 4| figyelmeztetik uraságomat, hogy a második osztály hátra van. 17803 II, 4| kinyilvánítom, hogy én csak a harmadikba igyekszem, akkor 17804 II, 4| orrnak kicsit szokni kell a nem színtelenül, se nem 17805 II, 4| hívja magát, az leginkább a másodikat kultiválja, ha 17806 II, 4| egyszerre megmerevednek, mint a szirtek. Csak a lábukat 17807 II, 4| megmerevednek, mint a szirtek. Csak a lábukat vetik széjjelebb, 17808 II, 4| széjjelebb, hogy kevesebb legyen a hely.~De hát nekem eszemben 17809 II, 4| viselem magamat. Nekivetem a hátam az ajtónak, amely 17810 II, 4| rosszul záródik, és fölfogom a hideget, amely beszivárkodik 17811 II, 4| tagadhatatlan szolgálatot teszek a nemzetnek.~Egy kicsit várják, 17812 II, 4| olyan észrevétel, aminek a helyességét nem lehet kétségbevonni. 17813 II, 4| ahogy az alorvos jelöntötte a fölorvosnak az ispitában.~ 17814 II, 4| kendnek? - hajolt elõre a kofa. Nagy bivaly ember 17815 II, 4| kofa. Nagy bivaly ember a tatár kán, a kofa is tudja, 17816 II, 4| bivaly ember a tatár kán, a kofa is tudja, hogy ennek 17817 II, 4| tudja, hogy ennek sose lesz a tüdejével baja, de bizonyosan 17818 II, 4| azt szeretné elmesélni.~De a tatár kán rázza a fejét:~- 17819 II, 4| elmesélni.~De a tatár kán rázza a fejét:~- Nem a’, csak a 17820 II, 4| kán rázza a fejét:~- Nem a’, csak a formátlan üdõ mögkörnyéközte 17821 II, 4| a fejét:~- Nem a’, csak a formátlan üdõ mögkörnyéközte 17822 II, 4| formátlan üdõ mögkörnyéközte a lábamat.~Ez úgy értendõ, 17823 II, 4| lábamat.~Ez úgy értendõ, hogy a kánnak megfagyott a lába, 17824 II, 4| hogy a kánnak megfagyott a lába, és ez valóban olyan 17825 II, 4| téma, mint az akadémián a székelyek eredete. Hogy 17826 II, 4| székelyek eredete. Hogy a faggyúgyertya jobb-e a fagyott 17827 II, 4| Hogy a faggyúgyertya jobb-e a fagyott lábnak, vagy a hordóskáposzta, 17828 II, 4| jobb-e a fagyott lábnak, vagy a hordóskáposzta, az csakugyan 17829 II, 4| valaki az ajtóval, és szidja a marha istenemet.~- Gyün 17830 II, 4| marha istenemet.~- Gyün a kalóz - morogja valaki, 17831 II, 4| globetrotter lehet ezen a tájon, mert a fiatalabb 17832 II, 4| lehet ezen a tájon, mert a fiatalabb nemzedék már kalahuznak 17833 II, 4| már kalahuznak tiszteli a jegyeket követelõ gentlemant, 17834 II, 4| az én gyerekkoromban még a kondoktor címet viselte.~ 17835 II, 4| kondoktor címet viselte.~A lámpás ember rám világít, 17836 II, 4| úrnak? - mondja mérgesen.~A nemzet nevében a kofa válaszol:~- 17837 II, 4| mérgesen.~A nemzet nevében a kofa válaszol:~- Aki úr, 17838 II, 4| hogy mindenki egyetért a kofával, és én magam is 17839 II, 4| érzem, hogy igaza van.~- Úr a fene - mondom - hiszen én 17840 II, 4| magammal ülést.~Azzal fogom a kis faládámat, és ráülök. 17841 II, 4| rám barátságosabban nézni. A ködmönös ember összébbhúzza 17842 II, 4| ködmönös ember összébbhúzza a lábát. Ez annyit tesz, hogy 17843 II, 4| útitársaimra. Szivart veszek ki a nagykabátom zsebébõl. Ez 17844 II, 4| nagykabátom zsebébõl. Ez növeli a szimpátiát, mert ha úr volnék, 17845 II, 4| akkor tárcából venném elõ a szivart. A szivar törött, 17846 II, 4| tárcából venném elõ a szivart. A szivar törött, de azért 17847 II, 4| szívom, mert így kívánja a becsület. Meleg részvét 17848 II, 4| gyõzném szusszal.~- Pedig a kend dohánya is fán termett - 17849 II, 4| Jól mondja - vette ki a pipát a szájából. - Meggyfalevél.~ 17850 II, 4| mondja - vette ki a pipát a szájából. - Meggyfalevél.~ 17851 II, 4| egészen rendben vagyunk. A nemzet érzi, hogy itten 17852 II, 4| tartozandó emberrel van dolga, és a tatár kán föláll.~- Egészen 17853 II, 4| Egészen elmacskásodott a lábam - azt mondja -, üljön 17854 II, 4| mondom -, csak maradjon kend a helyén, és tegye föl a fájós 17855 II, 4| kend a helyén, és tegye föl a fájós lábát ide a ládám 17856 II, 4| tegye föl a fájós lábát ide a ládám szélire.~- Hiszön 17857 II, 4| ember elfér kis helyen.~A kofa erõszakoskodott legjobban, 17858 II, 4| ültem, és meghallgattam a heptikás Mári esetét. Ugyan 17859 II, 4| csak odáig értünk, hogy a Márinak volt egy muszkája, 17860 II, 4| muszkája, és azért kapta a száraz betegséget, mert 17861 II, 4| értünk, és megint bejött a kalauz.~- No, embörök, ki 17862 II, 4| mutattak túlságos érdeklõdést a tisztes ócskaság iránt, 17863 II, 4| tisztes ócskaság iránt, csak a juhász kérdezte meg, hogy 17864 II, 4| utazik kend, ebbe töszi a ruháját, hogy össze ne gyûrödjön - 17865 II, 4| ne gyûrödjön - magyarázta a kalauz.~- No, akkor nem 17866 II, 4| vöszöm mög - határozta el a juhász -, mert akkor becsuknának.~- 17867 II, 4| csuknának, ha abba tönném a ruhámat, én mög meztelen 17868 II, 4| én mög meztelen járnék?~A kalauz kiment, mivel így 17869 II, 4| mivel így csúffá tette a juhász, de úgy látszik, 17870 II, 4| juhász, de úgy látszik, a bõrönd mégis ébresztett 17871 II, 4| történelmi reminiszcenciákat a lelkekben. Egy eddig nem 17872 II, 4| görbe orra van neki, mint a kisteleki korcsmárosnak. 17873 II, 4| Valamint az is kiderült, hogy a kérdés fölvetõje szõregi 17874 II, 4| karácsonykor töltötte be a nyolcvanhatodik esztendejét.~- 17875 II, 4| magyarul - dicsérte meg a tatár kán.~- Aj - csikorgott 17876 II, 4| azért negyvennyolcban a szõregi szerbek is csak 17877 II, 4| szerbek is csak ráfogták a kaszát a magyarokra.~- Aj, 17878 II, 4| is csak ráfogták a kaszát a magyarokra.~- Aj, az nem 17879 II, 4| bakter, rác bakter, még a népek csakugyan megöldösték 17880 II, 4| befuttatva. Feltételes megálló a legutolsó klasszisból. Jegyet 17881 II, 4| föltételesen se állnak meg. A hátteret és az oldalteret 17882 II, 4| álom az idén. Az elõtér a pályatest, most jelent meg 17883 II, 4| pályatest, most jelent meg rajta a pályaõr, hóna alatt a kis 17884 II, 4| rajta a pályaõr, hóna alatt a kis piros zászlóval. Megvolt 17885 II, 4| piros zászlóval. Megvolt a jelzés, nyolc perc múlva 17886 II, 4| jelzés, nyolc perc múlva itt a vonat, le kell ereszteni 17887 II, 4| ereszteni jobbról-balról a sorompót. Az országút felõl 17888 II, 4| gyereket húz maga után, mind a kettõ fehér, mint a vászonzacskó, 17889 II, 4| mind a kettõ fehér, mint a vászonzacskó, egy kis zöld 17890 II, 4| krumplin vitaminozták volna át a telet, akkor nem volnának 17891 II, 4| Az is meglesz - mondja a bakter, és átemeli a gyereket 17892 II, 4| mondja a bakter, és átemeli a gyereket a sorompón, csak 17893 II, 4| bakter, és átemeli a gyereket a sorompón, csak úgy félkarjával.~ 17894 II, 4| Pedig nem gyerekember már a piros zászlós bakter. Szürke 17895 II, 4| piros zászlós bakter. Szürke a haja, és egy kicsit rogyott 17896 II, 4| haja, és egy kicsit rogyott a tartása. De az ilyen kis 17897 II, 4| teher. Lehelyezi mellém a padra, és kezébe adja a 17898 II, 4| a padra, és kezébe adja a piros zászlót. Átsüti egy 17899 II, 4| az arcát.~- Hozom neked a jegyet. Addig te legyél 17900 II, 4| jegyet. Addig te legyél a bakter.~Az országút felõl, 17901 II, 4| bakter.~Az országút felõl, a fák mögül nagy kurjongatás 17902 II, 4| hallatszik. Nem tudom kivenni a hangból, lányok-e, fiatal 17903 II, 4| jókedvûek, jó hallgatni a zsibongásukat. Jókedvûek, 17904 II, 4| zsibongásukat. Jókedvûek, mert a „harminckettes bakát” kultiválják. 17905 II, 4| teherszállító alkalmatosság. A fiúk lehetnek tízen-tizenketten, 17906 II, 4| Városi deákok - mondja a menyecske. Nem nekem mondja, 17907 II, 4| nagyralátó. Megbólintom a fejem, és magamévá teszem 17908 II, 4| fejem, és magamévá teszem a menyecske véleményét.~- 17909 II, 4| Kiszabadultak szegénykék egy kicsit a napra.~- Jó nekik - mondja 17910 II, 4| ritkásszõke haján -, milyen piros a képük!~Szeretnék neki valami 17911 II, 4| õ kis vászonzacskójának a képe is, de rosszkor fogok 17912 II, 4| de rosszkor fogok hozzá. A gyerek köhint egyet-kettõt, 17913 II, 4| gyerek köhint egyet-kettõt, a piros zászló kicsúszik a 17914 II, 4| a piros zászló kicsúszik a kezébõl, feje odabillen 17915 II, 4| ölébe, egy darabig rázza a köhögés, s ahogy fölemelkedik, 17916 II, 4| fölemelkedik, kis nyálpecsét marad a fehér kötényen. Olyan piros, 17917 II, 4| kötényen. Olyan piros, mint a zászló.~Az õr éppen akkor 17918 II, 4| Az õr éppen akkor jön ki a jeggyel, mikor a gépszekér 17919 II, 4| jön ki a jeggyel, mikor a gépszekér hozzákoccan egy 17920 II, 4| gépszekér hozzákoccan egy kicsit a sorompóhoz. Egy jókiállású 17921 II, 4| lezárják az utat, mikor a vonat még éppen csak hogy 17922 II, 4| fiatalúr. Hiszen már látszik a vonat.~- Ugyan! Addig mink 17923 II, 4| de nagyon határozottan.~A gyerekek eddig csöndesen 17924 II, 4| gyerekek eddig csöndesen várták a kocsi tetején a diplomáciai 17925 II, 4| csöndesen várták a kocsi tetején a diplomáciai tárgyalás biztosra 17926 II, 4| Csö-önd! - kiált rájuk a vezérük.~De a jövõ nemzedéke 17927 II, 4| kiált rájuk a vezérük.~De a jövõ nemzedéke már nagyon 17928 II, 4| Hát mit okoskodik ott az a tata!~- Nekünk akar parancsolni?~- 17929 II, 4| Nekünk akar parancsolni?~- A zanyád!~- Majd elhelyeztetem, 17930 II, 4| meghallgassa. Néz mereven a vonat elé, amely meglehetõsen 17931 II, 4| autót. - Fogadjunk, hogy a mi kocsinkkal az árokba 17932 II, 4| Tudjátok mit? Lõjük le a kalauzt, akkor mindjárt 17933 II, 4| mindjárt gyorsabban megy a vonat.~- Nem a kalauzt, 17934 II, 4| gyorsabban megy a vonat.~- Nem a kalauzt, te szamár, hanem 17935 II, 4| kalauzt, te szamár, hanem a mozdonyvezetõt - indítványozza 17936 II, 4| mozdonyvezetõt - indítványozza a másik.~- Vagy ezt a tátit, 17937 II, 4| indítványozza a másik.~- Vagy ezt a tátit, amért nem eresztett 17938 II, 4| mordsággal vasra veretni a jókedvû kis csikókat, akik 17939 II, 4| csikókat, akik nem tisztelik a tekintélyt, ha az csak az 17940 II, 4| hogy milyen nagyot fordult a világ az én gyerekkorom 17941 II, 4| nem jár kedvünkben, s hogy a kalauz lelövésével növelni 17942 II, 4| lelövésével növelni lehet a menetsebességet. Nem emlékszem 17943 II, 4| is kiejtették volna ezt a szót, hogy tekintélytisztelet, 17944 II, 4| tekintélytisztelet, de azért a mi szemünkben a vasúti bakter 17945 II, 4| de azért a mi szemünkben a vasúti bakter csakolyan 17946 II, 4| hogy az öregségem acsarog a fiatalokra, akik jókedvûek, 17947 II, 4| most aztán igazán kimutatom a haragomat - s akkorra itt 17948 II, 4| haragomat - s akkorra itt a vonat. Egy pillanatra megáll, 17949 II, 4| Egy pillanatra megáll, a magyar állam két szolgája 17950 II, 4| egymást, s mire észbekapok, a vonat már el is indul.~- 17951 II, 4| indul.~- Hát az úr - néz rám a bakter. - Nem ezzel akart 17952 II, 4| menni?~- Nem, dehogy - rázom a fejemet, mert borzasztó 17953 II, 4| szégyellném, ha az õr észrevenné a gyámoltalanságomat -, én 17954 II, 4| ezzel akartam, de hát ezzel a szegény asszonnyal mi van?~ 17955 II, 4| szegény asszonnyal mi van?~A piros zászlós ember is csak 17956 II, 4| is csak most jön rá, hogy a másik utasa is lemaradt. 17957 II, 4| másik utasa is lemaradt. A menyecske a pad elõtt guggol, 17958 II, 4| is lemaradt. A menyecske a pad elõtt guggol, arcával 17959 II, 4| pad elõtt guggol, arcával a gyerekre bukva, aki lecsukott 17960 II, 4| aki lecsukott szemmel dõl a padnak, kis sápadt feje 17961 II, 4| feje oldalt szegve, mint a halott fecskefióké.~- Menyecske, 17962 II, 4| az asszonyt.~Az õr szalad a tócsához, amely a talpfák 17963 II, 4| szalad a tócsához, amely a talpfák közt borzolódik 17964 II, 4| talpfák közt borzolódik a szélben, két marka közt 17965 II, 4| szélben, két marka közt hozza a hideg májusi esõvizet, loccsant 17966 II, 4| belõle az asszony arcába is, a gyerekébe is.~- No, mi az, 17967 II, 4| No, mi az, jó asszony?~A menyecske megborzong, egyszerre 17968 II, 4| megborzong, egyszerre nyitja föl a szemét a gyerekkel, összemosolyognak, 17969 II, 4| egyszerre nyitja föl a szemét a gyerekkel, összemosolyognak, 17970 II, 4| csak most jut eszébe, hogy a sorompó még mindig nincs 17971 II, 4| még mindig nincs fölhúzva. A városi fiatalok csöndben 17972 II, 4| könyökölik végig, mint ahogy fönt a sürgönydrótot a tollászkodó 17973 II, 4| ahogy fönt a sürgönydrótot a tollászkodó madarak.~- Mi 17974 II, 4| volt az, bácsi? - kérdi a vigyázó.~- Egy szegény béresasszony, 17975 II, 4| nevezetû, szívszorításos a gyereke.~Lassan mondja, 17976 II, 4| nevezetût, mikor elég annak a maga baja?~- Andris bácsi - 17977 II, 4| Andris bácsi - kérdezi a menyecske, de olyan ijedten, 17978 II, 4| ijedten, hogy alig érteni a szavát -, mikor mén most 17979 II, 4| szavát -, mikor mén most mán a másik vonat?~- Az? - vonja 17980 II, 4| vonat?~- Az? - vonja meg a vállát a bakter. - Az majd 17981 II, 4| Az? - vonja meg a vállát a bakter. - Az majd éjfél 17982 II, 4| asszony, és fölnyalábolja a gyereket. - Addig gyalog 17983 II, 4| Addig gyalog is beérünk a városba. Nagy természete 17984 II, 4| agyonver, hogy megkéstem.~A madarak is összebújnak a 17985 II, 4| A madarak is összebújnak a sürgönydróton, a gyerekek 17986 II, 4| összebújnak a sürgönydróton, a gyerekek is a sorompón. 17987 II, 4| sürgönydróton, a gyerekek is a sorompón. A vigyázó elõlép.~- 17988 II, 4| gyerekek is a sorompón. A vigyázó elõlép.~- Mink bevinnénk 17989 II, 4| Az asszonynak megretten a szeme.~- Nagy alkalmatlanság 17990 II, 4| alkalmatlanság lenne az a fiataluraknak.~- Dehogy! 17991 II, 4| Elõbb bent leszünk, mint a vonat! Legalább nem veri 17992 II, 4| segítik is föl az asszonyt a kocsira.~Hiába, nem futja 17993 II, 4| kocsira.~Hiába, nem futja a helybõl, akárhogy összeszorulnak. 17994 II, 4| egymagában tévelyegjen be a fátylasodó mezõkön, lehuppan 17995 II, 4| mezõkön, lehuppan mellé a másik is. Most már hárman 17996 II, 4| süvölt az autó sípja.~A bakter fölhúzza a sorompót, 17997 II, 4| sípja.~A bakter fölhúzza a sorompót, és a kis piros 17998 II, 4| fölhúzza a sorompót, és a kis piros zászlóval tiszteleg 17999 II, 4| piros zászlóval tiszteleg a rozoga kocsinak, mint a 18000 II, 4| a rozoga kocsinak, mint a legkomolyabb expresszvonatnak.