| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 700 1 8 2 9 1 a 19905 á 5 a-y 7 a-yak 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances a |
Kötet, Fejezet
3001 I, 2| bólintott a szüle. - Az éppen a vejem énneköm. Csak aztat 3002 I, 2| hogy Hangya Laci.~- Az a ragadvány-neve, ugye?~- 3003 I, 2| uraságnak is elbérmálták a nevét. Nem úgy hívják, hogy 3004 I, 2| kimondani. S én is ezért nevezem a falut Kótynak, mert így 3005 I, 2| tartomány ez, ahol most lopom a napot - ugyan nem teszek 3006 I, 2| reves csontoktól fehérlik a földek teteje - de bent 3007 I, 2| földek teteje - de bent a földben nem találok semmit. 3008 I, 2| Ehol, öreg Taránéknál, a kótyi szõlõkben, ahol a 3009 I, 2| a kótyi szõlõkben, ahol a dinnyeföldön hasalgatva 3010 I, 2| hasalgatva rovom ezeket a sorokat - nagyon alkalmas 3011 I, 2| szõnyeg ez, akárhol ráejthetem a szivarhamut -, olyan kis 3012 I, 2| olyan kis bögrében tartják a zsírocskát, amibõl talán 3013 I, 2| királyunk szürcsölgette valaha a bivalytejet, szentsége révén 3014 I, 2| tilalmas lévén már neki a pogány magyarok lótejbõl 3015 I, 2| vidámító itala. S lám, a Zsigó Ágnes anyó is olyan 3016 I, 2| olyan karperecet tartogat a sublótfiókban, ami valaha 3017 I, 2| egyebet nem tudtam kivehetni a földbõl egy kovás puskánál. 3018 I, 2| Hát mondom, furcsa hely ez a Kóty. Térben négy óra a 3019 I, 2| a Kóty. Térben négy óra a várostól kocsin, idõben 3020 I, 2| így mégiscsak jobban fog a toll, mint hason fekve - 3021 I, 2| kis magyarok mászkálnak a papsajtos fûben, s mindnyájának 3022 I, 2| mindnyájának apróka csengõ a nyakában, kinek rézbõl kinek 3023 I, 2| tudi az anyja, hun mászkál a gyerök. Mögüsmerszik a csöngõje 3024 I, 2| mászkál a gyerök. Mögüsmerszik a csöngõje szavárul, ki s 3025 I, 2| kótyi gyereknek van csengõ a nyakán. Olyat is láttam, 3026 I, 2| lábára hurkolt zsineggel (a zsineg alatt puha kendõ) 3027 I, 2| zsineg alatt puha kendõ) a kapufélfához van kikötve, 3028 I, 2| már négyezeréves divat. A cölöpépítmények korából. 3029 I, 2| Akkor kellett kipányvázni a gyereket - az öreg Hérodotoszban 3030 I, 2| hogy bele ne vigye az ördög a vízbe. Igaz, hogy itt víznek 3031 I, 2| Bóka se tudja, azt pedig a legbölcsebb embernek tartják 3032 I, 2| mint õ.~Körvadászaton volt a gróféknál az öreg Tisza, 3033 I, 2| kicsinálva, hogy megnézi a kótyi iskolát is, s Bóka 3034 I, 2| ott fogja meginstálni mint a kótyi nemzet ak-szakálja, 3035 I, 2| ak-szakálja, hogy államosítsák már a kultúra templomát, amely 3036 I, 2| ez nagy úr ám - oktatta a jegyzõ -, ez nem tekintetes 3037 I, 2| vagyok én olyan tudatlan a világi életben. Szoktam 3038 I, 2| világi életben. Szoktam én a kegyelmes istenit is emlegetni.~ 3039 I, 2| is mutatta Bóka, hogy tud a szóval bánni. Mikor Tisza 3040 I, 2| köszöntötte fel:~- Tés úr, a kegyelmes istenit neki, 3041 I, 2| álmosítani köllene már ezt a rossz oskolát.~Meg is lett, 3042 I, 2| Bóka kívánt, mert ennek a szép beszédnek lehetetlen 3043 I, 2| lehetetlen volt ellenállni. Hanem a vízrõl nem akart nyilatkozni 3044 I, 2| hogy csakugyan möghalt-e az a Rudol? A trónörökös, tudja.~ 3045 I, 2| csakugyan möghalt-e az a Rudol? A trónörökös, tudja.~Én azt 3046 I, 2| idõben Kótyon nem volt kiadva a gyász.~De ezt olyan diadalmasan 3047 I, 2| diadalmasan mondja, körülnézvén a társaságon, hogy nem lehet 3048 I, 2| Jakab hullámot nem jelentene a gödör végébõl. (Az értelmes 3049 I, 2| itt is hullámnak mondják a csontvázat.)~Sajnos, a hullám 3050 I, 2| mondják a csontvázat.)~Sajnos, a hullám csak kutyahullámnak 3051 I, 2| Panna néni, aki segít nézni a munkát, hogy ugyan van-e 3052 I, 2| hogy ugyan van-e csillag a mellemen?~- Látja, hogy 3053 I, 2| hanem az inge alatt, a bal mejjin, ottan van-e 3054 I, 2| lelköm, addig föl nem vöheti a kincsöt, még csillag nem 3055 I, 2| még csillag nem formálódik a bal mejjin, mint Mátyás 3056 I, 2| valami, erre föl kell kapni a fejet. Hát Kótyon még Mátyás 3057 I, 2| az utolsó király, aki ezt a falut föl akarta karolni. 3058 I, 2| karolni. Hiszen azért járt itt a maga személyében. Igaz, 3059 I, 2| személyében. Igaz, hogy a történetírás nem tud róla, 3060 I, 2| róla, de hát abban csak õ a hibás. A történettudósok 3061 I, 2| hát abban csak õ a hibás. A történettudósok mindig Bécsben 3062 I, 2| jönnének okosodni. Azért kell a kótyi királylátogatás történetét 3063 I, 2| hogy sohase kellett neki a felsõbb hatóságok segítsége. 3064 I, 2| felsõbb hatóságok segítsége. A király soha be nem tette 3065 I, 2| király soha be nem tette a lábát a szegedi városba, 3066 I, 2| soha be nem tette a lábát a szegedi városba, anélkül 3067 I, 2| aranygöröngyöt be ne kötött volna a szûrujjába - hátha meg tudna 3068 I, 2| értük senki, kapta magát a Mátyás, hátat fordított 3069 I, 2| Mátyás, hátat fordított a városnak, s a határban próbált 3070 I, 2| fordított a városnak, s a határban próbált szerencsét. 3071 I, 2| vándorlegény képében, s éppen a kótyi országúton esteledett 3072 I, 2| amelyik egyenesen nekivitt a bíró házának.~A kótyi bíró 3073 I, 2| nekivitt a bíró házának.~A kótyi bíró háza nem volt 3074 I, 2| hogy lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába. ( 3075 I, 2| lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába. ( 3076 I, 2| belevágta a király a fejét a szemöldökfába. (Csupa szerencse, 3077 I, 2| Csupa szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta.)~- 3078 I, 2| jó! - mordult rá mérgesen a kótyi bíró, aki éppen azon 3079 I, 2| akármi jót - fûzte tovább a szót a király -, mert dél 3080 I, 2| jót - fûzte tovább a szót a király -, mert dél óta nyelem 3081 I, 2| nyelem az éhkoppot.~Erre már a kótyi bíróné is megszólalt, 3082 I, 2| rongyokból szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen.~- 3083 I, 2| jöttél, akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek 3084 I, 2| meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek a béle 3085 I, 2| kenyérkének a haját, amelyiknek a béle tegnapelõtt fogyott 3086 I, 2| életedben - gondolta magában a király, de szólni semmit 3087 I, 2| szólt, csak körülhordozta a szemét a házban.~- Mit vizslálsz, 3088 I, 2| csak körülhordozta a szemét a házban.~- Mit vizslálsz, 3089 I, 2| vizslálsz, földi? - ijedt meg a bíró. Hogy hátha valami 3090 I, 2| belõle kõlevest. Az dukál a magamforma, célszerû szegény 3091 I, 2| szegény embernek.~De már erre a bíró is letette a görbe 3092 I, 2| már erre a bíró is letette a görbe szögeit, bíróné is 3093 I, 2| görbe szögeit, bíróné is a rongyait.~- No azt mink 3094 I, 2| levesnek valót - húzta elõ a király a csizmaszárból a 3095 I, 2| valót - húzta elõ a király a csizmaszárból a szegedi 3096 I, 2| a király a csizmaszárból a szegedi halbicskát.~Hozott 3097 I, 2| halbicskát.~Hozott is az asszony a kamrából akkora káposztáskövet, 3098 I, 2| bele az istenadta.~Hanem a gazda megrántotta a kötõje 3099 I, 2| Hanem a gazda megrántotta a kötõje sarkát.~- Hohó, asszony, 3100 I, 2| micsoda prédaság ez ebben a drága világban! Kisebb kõvel 3101 I, 2| Kisebb kõvel is beéri ez a jó ember.~Azzal keresett 3102 I, 2| gömbölyû kavicsot, amilyennel a verebeket szokta hajigálni, 3103 I, 2| hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s mérgesen letette 3104 I, 2| mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ falatot!~- Ezt az 3105 I, 2| teremtette - örült neki a király. - Most már csak 3106 I, 2| amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné, mint az orsó, mert 3107 I, 2| orsó, mert majd megette a nagy kíváncsiság, s egy-kettõre 3108 I, 2| s egy-kettõre lobogott a tûz a bogrács alatt.~Mátyás 3109 I, 2| egy-kettõre lobogott a tûz a bogrács alatt.~Mátyás pedig 3110 I, 2| megkaparászta bicskájával a követ, s belehajította a 3111 I, 2| a követ, s belehajította a bográcsba.~- Egyéb se hibádzik 3112 I, 2| szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Végig se mondta 3113 I, 2| kõlevesnek.~Végig se mondta a király a szíve kívánságát, 3114 I, 2| Végig se mondta a király a szíve kívánságát, már akkor 3115 I, 2| akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás 3116 I, 2| asztalon a szép fehér liszt, a pompás hasalja-szalonna 3117 I, 2| ettek Kótyon.~- Forr már a kõleves - jelentette a bíróné, 3118 I, 2| már a kõleves - jelentette a bíróné, mire Mátyás belehajigálta 3119 I, 2| mire Mátyás belehajigálta a gombócokat.~- Lehet már 3120 I, 2| Kótyi bíróné elõszedte a ládafiából a legfehérebb 3121 I, 2| bíróné elõszedte a ládafiából a legfehérebb abroszt, leakasztotta 3122 I, 2| legfehérebb abroszt, leakasztotta a szegrõl a legrózsásabb tányért, 3123 I, 2| leakasztotta a szegrõl a legrózsásabb tányért, abból 3124 I, 2| király õfelsége fakanállal a kõlevest.~- No, gazduram, 3125 I, 2| kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig 3126 I, 2| együtt:~- Jó lesz nekünk a köve is!~- Az még puhul 3127 I, 2| nehéz fövésû - biztatta õket a király.~Mikor aztán elverte 3128 I, 2| elverte az éhit, odahajolt a bogrács fölé, kikanalazta 3129 I, 2| fölé, kikanalazta belõle a patakkavicsot, és belecsúsztatott 3130 I, 2| patakkavicsot, és belecsúsztatott a tarisznyájából egy aranygöröngyöt.~- 3131 I, 2| megpuhult már. De meg is dagadt a nagy fövésben, bele se fér 3132 I, 2| fövésben, bele se fér már a kanalamba.~Mikor aztán a 3133 I, 2| a kanalamba.~Mikor aztán a kótyi bíróék odaszaladtak 3134 I, 2| odaszaladtak nagy-tamáskodva a bográcshoz, Mátyás csöndesen 3135 I, 2| csupa színarannyá fõtt a kavics, majd kiveri a szemem 3136 I, 2| fõtt a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása!~Kótyi 3137 I, 2| kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása!~Kótyi bíró akkorára 3138 I, 2| Kótyi bíró akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte 3139 I, 2| száját, hogy majd elnyelte a bográcsot kanalastól, s 3140 I, 2| akkorát szusszant, mint a megbicskázott duda.~- Mi 3141 I, 2| asszony.~- Az lelt, hogy ha a káposztáskövet fõzte volna 3142 I, 2| káposztáskövet fõzte volna meg az a nagyorrú csavargó, most 3143 I, 2| az ablakon, hogy átgurult a szegedi határba.~Kótyon 3144 I, 2| Amihez mindenki ért~Ennek a történetnek éppen csak az 3145 I, 2| eleje hihetetlen. Az, hogy a Ferdinandus császár Bethlen 3146 I, 2| császár Bethlen Gábornak a Katharina asszonnyal való 3147 I, 2| ajándékba, mint egy tyúktojás.~A tyúktojás még csak hagyján, 3148 I, 2| nem olyan emberek voltak a Habsburgok, hogy gyémánt 3149 I, 2| tyúktojásokkal hajigálództak volna. A Ferdinandus secundus meg 3150 I, 2| csak azért el kell hinni a dolgot, mert anélkül nincs 3151 I, 2| Ugyan akkor se volna, ha a császár postán küldte volna 3152 I, 2| császár postán küldte volna a gyémántkövet ajánlott csomagban. 3153 I, 2| gyémántkövet ajánlott csomagban. Ha a posta ki lett volna már 3154 I, 2| volna, annál inkább, mert a császárok portómentesen 3155 I, 2| portómentesen küldhetik még a káposztásköveket is. Mivel 3156 I, 2| káposztásköveket is. Mivel azonban a posta még akkor tarifástól 3157 I, 2| idõk méhében volt (ugyan a tarifa ott is maradhatott 3158 I, 2| ott is maradhatott volna), a császár kénytelen volt követre 3159 I, 2| kénytelen volt követre bízni a követ.~A követ aztán azt 3160 I, 2| volt követre bízni a követ.~A követ aztán azt a bolondságot 3161 I, 2| követ.~A követ aztán azt a bolondságot találta elkövetni, 3162 I, 2| elkotyogta Bethlen Gábornak a kulisszatitkokat is. Többi 3163 I, 2| három éjjel tanakodott rajta a fölséges császár, hogy elküldje-e, 3164 I, 2| hogy elküldje-e, vagy se a kárbunkulust a nagyságos 3165 I, 2| vagy se a kárbunkulust a nagyságos fejedelemnek: 3166 I, 2| vigyáztasson erre nagyságod, mint a szeme világára - nyújtotta 3167 I, 2| világára - nyújtotta át a bécsi fityfiritty a szivárványszín 3168 I, 2| nyújtotta át a bécsi fityfiritty a szivárványszín szikrákat 3169 I, 2| ráncolta össze Bethlen a bozontos szemöldökét. - 3170 I, 2| ebédlõteremben szürenkeztek a fekete mellett. Azon kacarásztak, 3171 I, 2| udvari bolondnak összeragadt a szája a sûrû nádméztõl, 3172 I, 2| bolondnak összeragadt a szája a sûrû nádméztõl, amivel a 3173 I, 2| a sûrû nádméztõl, amivel a fekete levest édesítette.~- 3174 I, 2| mi ez? - toppant közéjük a fejedelem a gyémánttal. - 3175 I, 2| toppant közéjük a fejedelem a gyémánttal. - Úgy nézzetek 3176 I, 2| Úgy nézzetek rá, hogy ez a karbunkulusok öregapja. 3177 I, 2| annak adom közületek, akinek a mesterségét valamennyien 3178 I, 2| mesterségét valamennyien a legkülönbnek tartjátok.~ 3179 I, 2| legkülönbnek tartjátok.~A bécsi követ majd a térdéig 3180 I, 2| tartjátok.~A bécsi követ majd a térdéig ejtette az állát 3181 I, 2| bámultában és rémületében, mikor a fejedelem odafordult hozzá:~- 3182 I, 2| Megjelentheti kelmed otthon a felséges császárnak, hogy 3183 I, 2| urak jókedvét úgy elvágta a fejedelem a pályázati hirdetményével, 3184 I, 2| úgy elvágta a fejedelem a pályázati hirdetményével, 3185 I, 2| ember különb akart lenni a másiknál, s biz abból az 3186 I, 2| nagyobbat kurjantott, mint a szomszédja.~- Nono, urak - 3187 I, 2| urak - nevette el magát a fejedelem -, nem diéta ez, 3188 I, 2| is torok szerint mérjétek a dicsõséget. Én azt se bánom, 3189 I, 2| csak addig várjatok, míg a fülemet kiviszem közületek. 3190 I, 2| bizony csak az õ mestersége a legelõbb való. (Az a kis 3191 I, 2| mestersége a legelõbb való. (Az a kis ébenfapálca, amivel 3192 I, 2| kis ébenfapálca, amivel a mesterségét végezte, ma 3193 I, 2| megvan, mégpedig nálunk a szegedi múzeumban, meg lehet 3194 I, 2| hogy milyen hiteles ez a történet.)~Az egymásba keveredett 3195 I, 2| orvos. Parázsó még most is a nádmézet tisztogatta a nyelvével 3196 I, 2| is a nádmézet tisztogatta a nyelvével szája szélérõl, 3197 I, 2| Nikodémus meg arra adta a fejét, hogy sugdosócskát 3198 I, 2| hogy sugdosócskát játsszon a versenytársakkal.~Nem is 3199 I, 2| embernek ugyanazt súgta a fülébe. Se többet, se kevesebbet, 3200 I, 2| ennyit:~- Ha azt mondod a fejedelemnek, hogy az én 3201 I, 2| hogy az én mesterségem a legkülönb, megfelezem veled 3202 I, 2| legkülönb, megfelezem veled a gyémántot.~Nemhiába volt 3203 I, 2| adott kenyeret. Akinek õ a fülébe súgott, az egyszerre 3204 I, 2| semmit se szólsz, komám?~A doktor méltóságteljesen 3205 I, 2| méltóságteljesen végignézett a bolondon, és azt felelte:~- 3206 I, 2| kedves komám - rázta Parázsó a csöngettyûs sapkát.~S csakugyan, 3207 I, 2| este Nikodémus bejelentette a fejedelemnek, hogy õt találták 3208 I, 2| találták legérdemesebbnek a gyémántra, s az udvari pap 3209 I, 2| udvari pap ezt megerõsítette a többiek nevében („Dat Galenus 3210 I, 2| mondotta ezt, mint ahogy a nagyurak szoktak beszélni 3211 I, 2| nagyurak szoktak beszélni a fejedelmi tanácsban. S mentül 3212 I, 2| képét, annál nagyobb lett a kacagás.~- Hát aztán mért 3213 I, 2| ellent, te bolond? - nevetett a fejedelem is.~- Mert az 3214 I, 2| udvarbeliek. - Hiszen még a doktorok se mind értenek 3215 I, 2| konyítok - bizonyította a fejedelem is.~- Sose tagadd, 3216 I, 2| tagadd, komám - erõsködött a bolond -, holnap délig bebizonyítom, 3217 I, 2| egyiktek különb orvos, mint a másik.~Nikodémust fojtogatta 3218 I, 2| másik.~Nikodémust fojtogatta a düh, de a fejedelemnek éppen 3219 I, 2| Nikodémust fojtogatta a düh, de a fejedelemnek éppen jókedve 3220 I, 2| éppen jókedve volt, belement a tréfába.~- Ha beváltod szavad, 3221 I, 2| szavad, Parázsó, tied lesz a gyémántok öregapja.~De hát 3222 I, 2| Parázsónak rosszul kezdõdött a másnapja. Már elsõ kakasszóláskor 3223 I, 2| kakasszóláskor ott ténfergett a palota kertjében, s jajgatott 3224 I, 2| jajgatott akkorákat, hogy a fõkertész mezítláb szaladt 3225 I, 2| hozzá.~- Mi baj, Parázsó?~- A fogam, a fogam! Úgy fáj, 3226 I, 2| baj, Parázsó?~- A fogam, a fogam! Úgy fáj, hogy már 3227 I, 2| fogam! Úgy fáj, hogy már a földet is rágom kínomban.~- 3228 I, 2| Parázsó egy kis jegyzõkönyvet a csurapéjából. - Violagyökeret? 3229 I, 2| korpát rá - ennek meg ez volt a tanácsa.~- De bizony nincs 3230 I, 2| De bizony nincs jobb a jeges borogatásnál - bizonykodott 3231 I, 2| bizonykodott arra haladtában a pincemester.~Parázsó ezt 3232 I, 2| Parázsó ezt is fölírta mind a kettõt. Volt a jövõ-menõ 3233 I, 2| fölírta mind a kettõt. Volt a jövõ-menõ udvari nép között, 3234 I, 2| tömjénen akarta megfüstöltetni, a másik zsályamagot akart 3235 I, 2| Borovicskával kell öntözni a tövét, attól kiázik a fájás.~ 3236 I, 2| öntözni a tövét, attól kiázik a fájás.~Parázsó ezt mind 3237 I, 2| jajdított akkorákat, hogy az már a fejedelemnek is hasította 3238 I, 2| fejedelemnek is hasította a fülét. Leballagott a bolondhoz, 3239 I, 2| hasította a fülét. Leballagott a bolondhoz, s megállt elõtte 3240 I, 2| szánakozva:~- Tudnék valami jót a fogadra, Parázsó komám. 3241 I, 2| egyszerre kiszívná belõle a fájást.~- Köszönöm komám, 3242 I, 2| akartam megmutatni, hogy a Nikodémus mesterségéhez 3243 I, 2| mindenki ért. Éppen te vagy a századik, aki meg akartál 3244 I, 2| meg akartál doktorolni.~A fejedelem elnevette magát, 3245 I, 2| fejebúbjára, hogy fölért a gyémántok öregapjával. Hanem 3246 I, 2| Parázsó pedig belevarrta a gyémántot gombnak a csörgettyûs 3247 I, 2| belevarrta a gyémántot gombnak a csörgettyûs süvegébe, amit 3248 I, 2| karrierje~Mindenki tudja a történetet az iskolás gyerekrõl, 3249 I, 2| mikor azt kérdezte tõle a tanítója, ki volt Attila.~- 3250 I, 2| Hun király - súgták neki a mögötte ülõk.~Erre aztán 3251 I, 2| Kis Kampóval is így van a szegedi történelem. Hun 3252 I, 2| történelem. Hun történeti hõs ez a Kis Kampó, hol nem az. Összebogarásztam 3253 I, 2| apánkkal is hattyúkat etetett a Hattyas-soron. Reizner, 3254 I, 2| Hattyas-soron. Reizner, a történetíró, egyáltalán 3255 I, 2| annyit tud róla, mint Ipolyi, a mitológus. Ipolyi pedig 3256 I, 2| Ipolyi pedig azt tudja róla a Magyar Mitológiában, hogy 3257 I, 2| hogy Kis Kampó mondai alak a szegedi népnél, valami táltosféle, 3258 I, 2| Engem mindig izgatott ez a misztikus ember, aki olyan 3259 I, 2| valakinek úgy fölviszi az Isten a dolgát, hogy fõ-tanácsot 3260 I, 2| hogy fõ-tanácsot adhat a kormánynak - ugyan még eddig 3261 I, 2| képest, ha valaki bekerül a turáni Olimpuszra, a manók, 3262 I, 2| bekerül a turáni Olimpuszra, a manók, a lelék, a bûbájosok, 3263 I, 2| turáni Olimpuszra, a manók, a lelék, a bûbájosok, a lidércek 3264 I, 2| Olimpuszra, a manók, a lelék, a bûbájosok, a lidércek meg 3265 I, 2| manók, a lelék, a bûbájosok, a lidércek meg a többi pogány 3266 I, 2| bûbájosok, a lidércek meg a többi pogány szentek közé! 3267 I, 2| került oda? Kálmány Lajos, a nagy magyar folklorista, 3268 I, 2| jussa megvolna ahhoz, hogy a képe Ipolyi Arnold mellé 3269 I, 2| Ipolyi Arnold mellé kerüljön a szegedi Pantheonban - az 3270 I, 2| Kálmányból tudom -, hogy ez a különös földink hódas lovával 3271 I, 2| hódas lovával át-átúszta a Tiszát, meg az is, hogy 3272 I, 2| bizonyosan megbúbozná azt a skriblifexet, aki csak ennyit 3273 I, 2| almanachba. De ahhoz elég, hogy a magamfajta íródeák elképzelje 3274 I, 2| íródeák elképzelje belõle a Kislatrán utcát, amely Mátyás 3275 I, 2| Mátyás idejében valahol a felsõtiszaparton tekergett, 3276 I, 2| akkor nem volt kikötve, hogy a király neve napjára okvetlen 3277 I, 2| okvetlen Jajca elestének kell a névnapi ajándéknak lenni 3278 I, 2| névnapi ajándéknak lenni a Magyar Balázs-ban, mert 3279 I, 2| érdemes hadvezér lett volna a Höfer, ha írni tudott volna. 3280 I, 2| Elég az hozzá, hogy ráértek a vitézek egy kicsit szétnézni 3281 I, 2| lovaikat megabrakoltatni, s a maguk éhét is elverni egy 3282 I, 2| kis borsos hallal. (Mert a paprikáért még csak akkor 3283 I, 2| sokat kellett szaladgálni a vízumért.)~A huszárok hadnagya 3284 I, 2| szaladgálni a vízumért.)~A huszárok hadnagya hatalmas 3285 I, 2| akkor se nagy kelete volt a fínomkodásnak. Ahogy a hadnagy 3286 I, 2| volt a fínomkodásnak. Ahogy a hadnagy a Latrán utcában 3287 I, 2| fínomkodásnak. Ahogy a hadnagy a Latrán utcában leszállt 3288 I, 2| leszállt egy halászviskó elõtt a lováról, bekiáltott a sövényen.~- 3289 I, 2| elõtt a lováról, bekiáltott a sövényen.~- Bujj ki hé, 3290 I, 2| füle botját se billentette a kurjongatásra. A katona 3291 I, 2| billentette a kurjongatásra. A katona dühbe jött, s kantárszáron 3292 I, 2| s kantárszáron vezetve a lovát, bekerült az udvarra 3293 I, 2| sincs itthon ebben az ólban?~A legényke hidegvérrel nézett 3294 I, 2| legényke hidegvérrel nézett fel a munkájáról.~- Eb kérdi, 3295 I, 2| Eb kérdi, de nem attól!~A hadnagy nagyot sodort a 3296 I, 2| A hadnagy nagyot sodort a kajla bajuszán.~- A vonyítást 3297 I, 2| sodort a kajla bajuszán.~- A vonyítást hallom, de az 3298 I, 2| ha látnám, hol bujkál.~A suhanc fölugrott a háló 3299 I, 2| bujkál.~A suhanc fölugrott a háló mellõl, s odapattant 3300 I, 2| háló mellõl, s odapattant a katona elé. Alig ért neki 3301 I, 2| katona elé. Alig ért neki a mentegombjáig.~- Hát nézzön 3302 I, 2| kapott, már lent is volt a pernyésgödörben. Azt se 3303 I, 2| pernyésgödörben. Azt se tudta, hogy a szájából köpködje-e ki a 3304 I, 2| a szájából köpködje-e ki a halpénzes hamut, vagy a 3305 I, 2| a halpénzes hamut, vagy a meghibbant derekát tapogassa, 3306 I, 2| elnevetni magát.~Kikecmergett a gödörbõl, letappogta magáról 3307 I, 2| gödörbõl, letappogta magáról a hamut, kisomfordált az utcára, 3308 I, 2| Fogadjisten, bátyámuram!~- A becsületes neved tudakolnám.~- 3309 I, 2| esztendõre kapitány lesz belõled.~A legénynek égett a szeme, 3310 I, 2| belõled.~A legénynek égett a szeme, mint az eleven parázs, 3311 I, 2| hogy szinte szikrát ütött a tenyere.~- Ha édösapám elereszt, 3312 I, 2| mög se állok addig, míg a török császárnak fejibe 3313 I, 2| császárnak fejibe nem szorítom a koronáját.~Az öreg halász 3314 I, 2| akkor ért haza, rá is adta a gyereke szándékára az áldást.~- 3315 I, 2| janicsár-aga koponyáját, hogy a feje is vele szakadt. Csodákat 3316 I, 2| nagy parádéval fogadták a városi urak. Olyan lakomát 3317 I, 2| urak. Olyan lakomát csaptak a tiszteletére, hogy csak 3318 I, 2| tiszteletére, hogy csak a lé volt hetvenféle, s annyi 3319 I, 2| annyi elõkelõség ülte körül a vitézt, alig látszott ki 3320 I, 2| látszott ki közülük. Mert csak a híre nõtt meg, nem a termete. 3321 I, 2| csak a híre nõtt meg, nem a termete. De amúgy õ volt 3322 I, 2| termete. De amúgy õ volt a társaságban a legnyalkább, 3323 I, 2| amúgy õ volt a társaságban a legnyalkább, ezüstsarkantyús 3324 I, 2| süvege, s akkora aranylánc a nyakán, hogy elég lett volna 3325 I, 2| én öreg karomnak való már a hálóhúzás.~Nem lehet azt 3326 I, 2| megrökönyödtek az urak ezen a bolond beszéden. Elõször 3327 I, 2| magyarázgatták neki, ki lett, mi lett a fiából, de arra azt mondta 3328 I, 2| hogy csak apja õ annak, a halászathoz fogható szép 3329 I, 2| mesterség meg nincs több a világon. Utoljára keményen 3330 I, 2| Utoljára keményen rászólt a fiúra.~- Te pedig ne tátogj, 3331 I, 2| Te pedig ne tátogj, mint a potyka, hanem ügyeközz, 3332 I, 2| ügyeközz, mert mög vannak vetve a hálók, de nincs, aki möghúzza 3333 I, 2| szorgalmasan vetette-húzta a hálót, mintha sohase lett 3334 I, 2| mintha sohase lett volna a csaták hõse, s árulta a 3335 I, 2| a csaták hõse, s árulta a keszeget petákért a szegedi 3336 I, 2| árulta a keszeget petákért a szegedi piacon, a petákot 3337 I, 2| petákért a szegedi piacon, a petákot pedig belehajigálta 3338 I, 2| Fátyol Kalára.~Hogy mért volt a vitéz Kis Kampó olyan szófogadó 3339 I, 2| kimondom, mert úgyis egy érte a fizetség: nem vagyok megelégedve 3340 I, 2| nem vagyok megelégedve a történetírással, mégpedig 3341 I, 2| vagyok, mert úgy csinál a témákkal, ahogy a miniszterek 3342 I, 2| csinál a témákkal, ahogy a miniszterek szoktak csinálni 3343 I, 2| láttam én legjobban, mikor a Tisza Lajos szobrát leleplezték. 3344 I, 2| vagy hét miniszter, s azon a banketten mind külön-külön 3345 I, 2| egész kormány Szegeden eszi a tokot tartárral?”~Szegény 3346 I, 2| haptákban, nézte kopogó szemmel a sok drága ételt-italt, nyelte 3347 I, 2| teremtett lélek se kérdezte meg a nagyurak közül, hogy hogy 3348 I, 2| ha nem is éppen azt, amit a gazdájuk.~Hát a történettudósok 3349 I, 2| azt, amit a gazdájuk.~Hát a történettudósok is úgy vannak, 3350 I, 2| is úgy vannak, hogy csak a nagyját válogatják a témáknak, 3351 I, 2| csak a nagyját válogatják a témáknak, és a kicsiket 3352 I, 2| válogatják a témáknak, és a kicsiket láthatatlanná teszik. 3353 I, 2| keresi, hogy hogy hívták a város bábáját százötven 3354 I, 2| Ellenben itt vannak körülöttünk a szegény talpasok, a derék 3355 I, 2| körülöttünk a szegény talpasok, a derék ajtónállók, Szõreg, 3356 I, 2| Algyõ, Tápé - soha ezekkel a történetírás szóba nem állt, 3357 I, 2| örvendtetek? Kik voltak a nagy embereitek, mik voltak 3358 I, 2| embereitek, mik voltak azoknak a tarka macskái, hova lett 3359 I, 2| macskái, hova lett azoknak a híre-neve?~Mert itt van 3360 I, 2| házanépinek is tápéiak árulták a gyékény-szatyrot, s már 3361 I, 2| adták drágáért, mert „drága a csizma”. (Mérget vennék 3362 I, 2| tápéi, aki még most is abban a csizmában jár, amit akkor 3363 I, 2| hogyha Szeged ide nem ül a nyakára, és el nem fogja 3364 I, 2| nyakára, és el nem fogja elõle a napot, akkor ma Tápé volna 3365 I, 2| napot, akkor ma Tápé volna a metropolis, és Szeged volna 3366 I, 2| metropolis, és Szeged volna a gyékényfonó. Így azonban 3367 I, 2| Kénytelen volt megmaradni a világ közepének. (Mondják, 3368 I, 2| közepének. (Mondják, hogy a régi nagykocsmára, amit 3369 I, 2| amit hetvenkilencben elvitt a víz, még az volt kiírva: 3370 I, 2| még az volt kiírva: itt a világ közepi, ki nem hiszi, 3371 I, 2| be kell neki érni azzal a dicsõséggel, hogy Szeged 3372 I, 2| város, mert Tápéval határos.~A történettudomány nem vesz 3373 I, 2| nem látom elintézettnek a dolgot, azért szeretek körülnézegetni 3374 I, 2| körülnézegetni Tápé múltjában. Ha a történettudósoknak is szabad 3375 I, 2| hogy az Akadémia honorálja a kutatásaimat, mert nem egészen 3376 I, 2| tartsam például véka alatt a tápéiak esetét a török idõkben 3377 I, 2| véka alatt a tápéiak esetét a török idõkben a szegedi 3378 I, 2| tápéiak esetét a török idõkben a szegedi vár parancsnokával, 3379 I, 2| szegedi vár parancsnokával, a Hóbajárt basával, akirõl 3380 I, 2| basával, akirõl eddig csak a szegediek tudtak? Ez volt 3381 I, 2| volt az az úriember, akit a tanyai kioszkjában papucssarokkal 3382 I, 2| papucssarokkal vertek agyon a szegedi menyecskék. (Hogy 3383 I, 2| feszegetni.) Elég az hozzá, hogy a Hóbajárt basa se basa nem 3384 I, 2| se hóba soha nem járt. A szegedi várnak csak bégjei 3385 I, 2| az embernek annál nagyobb a becsülete, minél nagyobb 3386 I, 2| Hóba pedig azért nem járt a basa, mert Hóbiárt volt 3387 I, 2| basa, mert Hóbiárt volt a becsületes neve. De hát 3388 I, 2| jóravaló ember.~Maga ez a Hóbajárt basa is kegyetlen 3389 I, 2| leereszkedõen szóba állt a szegény házigazdával is:~- 3390 I, 2| szerecsen, lekapta tíz körmérõl a gazdát, s hegedült rajta 3391 I, 2| frisset, hol sebeset, ahogy a Hóbajárt úr parancsolta.~ 3392 I, 2| rettenetesen kedves vendég volt a basa, nem lehet rajta csodálkozni, 3393 I, 2| rajta csodálkozni, hogy a forró hideg rázta a tápéiakat, 3394 I, 2| hogy a forró hideg rázta a tápéiakat, mikor a szegedi 3395 I, 2| rázta a tápéiakat, mikor a szegedi várból kengyelfutó 3396 I, 2| falu féllábon álljon, mert a basa õkegyelmessége szerencséltet 3397 I, 2| szerencséltet benneteket a látogatásával. Saját kegyelmes 3398 I, 2| akarja látni, milyen volt a termés ebben az esztendõben.~- 3399 I, 2| Nem érdemöljük mink ezt a nagy tisztösségöt - nyögött 3400 I, 2| nagy tisztösségöt - nyögött a tápéi bíró. - Nem jobb volna 3401 I, 2| inkább, ha helyibe vinnénk a vacsorát a kegyelmes úrnak? 3402 I, 2| helyibe vinnénk a vacsorát a kegyelmes úrnak? Attul félök, 3403 I, 2| úrnak? Attul félök, lemarad a csizma a lábárul ebben a 3404 I, 2| félök, lemarad a csizma a lábárul ebben a feneketlen 3405 I, 2| a csizma a lábárul ebben a feneketlen sárban, mire 3406 I, 2| sárban? - csodálkozott el a kengyelfutó. - Színét se 3407 I, 2| kengyelfutó. - Színét se láttam a sárnak egész úton. Por van 3408 I, 2| az ember.~Okos ember volt a tápéi bíró, tudta, hogy 3409 I, 2| bölcsességgel kormányozzák a világot, a markába nyomott 3410 I, 2| kormányozzák a világot, a markába nyomott egy ezüst 3411 I, 2| nyomott egy ezüst garast a kengyelfutónak.~- Visszafelé 3412 I, 2| Visszafelé jobban kinyisd a szömödet, hogy mögláthasd 3413 I, 2| szömödet, hogy mögláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az, 3414 I, 2| szememmel látom? - nyújtotta a kengyelfutó a másik tenyerét 3415 I, 2| nyújtotta a kengyelfutó a másik tenyerét is. (Látnivaló, 3416 I, 2| tenyerét is. (Látnivaló, hogy a kengyelfutók is elõkelõ 3417 I, 2| elõkelõ helyet foglalnak el a diplomácia törzsfáján.)~ 3418 I, 2| Egyszerre nekinyájasodott a Hóbajárt basa követe, amikor 3419 I, 2| Hóbajárt basa követe, amikor a bíró a másik tenyerét is 3420 I, 2| basa követe, amikor a bíró a másik tenyerét is kibélelte 3421 I, 2| eszeteket. Hát majd megnyugtatom a gazdát, hogy helyébe hozzátok 3422 I, 2| gazdát, hogy helyébe hozzátok a hódolatot, hanem azt megmondom, 3423 I, 2| termésnek!~Alig porzott el a kengyelfutó Szeged felé, 3424 I, 2| kengyelfutó Szeged felé, a tápéi tanács már kint õgyelgett 3425 I, 2| tanács már kint õgyelgett a földeken. Összetette az 3426 I, 2| mivel kedveskedjenek annak a nagybélû pogánynak?~- Édös 3427 I, 2| nagybélû pogánynak?~- Édös a szõlõnk, mint a méz, azzal 3428 I, 2| Édös a szõlõnk, mint a méz, azzal lögyünk udvarlására - 3429 I, 2| vélte az öregbíró.~- De apró a szöme - vetette ellen a 3430 I, 2| a szöme - vetette ellen a kisbíró.~- Annál nagyobbra 3431 I, 2| Annál nagyobbra nõtt a lószömû szilva - találgatta 3432 I, 2| lószömû szilva - találgatta a borbély.~Erre meg a kovács 3433 I, 2| találgatta a borbély.~Erre meg a kovács tudott tromfot:~- 3434 I, 2| tromfot:~- Még azt gondolná az a lószömû török, hogy ûtet 3435 I, 2| Inkább vigyünk neki ebbõl a lánybögyû almából.~- Ráéhözik 3436 I, 2| almából.~- Ráéhözik az ebhitû a lányainkra - aggodalmaskodott 3437 I, 2| lányainkra - aggodalmaskodott a kisbíró. - Hanem mondok 3438 I, 2| se nõtt az idén akkorára a határban, mint a tök. Azt 3439 I, 2| akkorára a határban, mint a tök. Azt vigyünk a Hóbajárt 3440 I, 2| mint a tök. Azt vigyünk a Hóbajárt basának egy zsákkal.~ 3441 I, 2| Csakugyan ott sárgállottak a kukoricatarlón a nagy, gömbölyû 3442 I, 2| sárgállottak a kukoricatarlón a nagy, gömbölyû disznótökök, 3443 I, 2| disznótökök, igen formázván a basa tar fejét.~- No, ezt 3444 I, 2| fiatal korában Makón volt a vármegye rabja, ott tanult 3445 I, 2| is adta mindjárt az eszét a tanácskozásba.~- Nem úgy 3446 I, 2| embörök. Sült-tököt vigyetök a Hóbajárt basának, majd möglássátok, 3447 I, 2| csúfolódva -, kend úgyis ösmeri a nagy urak gusztusát, nem 3448 I, 2| nem gyünne be kend velünk a Hóbajárt basához?~- Hát 3449 I, 2| Hát mögtöhetöm - vonogatta a vállát a csõsz -, mert az 3450 I, 2| mögtöhetöm - vonogatta a vállát a csõsz -, mert az bizonyos, 3451 I, 2| S ahogy másnap megindult a tápéi követség egy kemencebél 3452 I, 2| legelöl, és bátorította a többit:~- Ne féljetök, embörök, 3453 I, 2| Ne féljetök, embörök, van a töröknek annyi esze, hogy 3454 I, 2| kelletlenebbül csavargatta a nyakát, minél közelebb értek 3455 I, 2| nyakát, minél közelebb értek a várhoz.~- Csak nincs neköm 3456 I, 2| Majd tudom én - legyintett a csõsz. - Csak engöm erisszenek 3457 I, 2| libasorba álltak. Elöl a csõsz, utána a többi, minden 3458 I, 2| álltak. Elöl a csõsz, utána a többi, minden embernek két-két 3459 I, 2| két-két darab sült-tök mind a két tenyerén, úgy ballagtak 3460 I, 2| tenyerén, úgy ballagtak föl a márványgrádicson a basa 3461 I, 2| ballagtak föl a márványgrádicson a basa ebédlõszobájába.~Valami 3462 I, 2| Valami nagy bársonylócán ült a Hóbajárt basa, mérgesen 3463 I, 2| basa, mérgesen dörgölgette a keze fejével a behízott 3464 I, 2| dörgölgette a keze fejével a behízott tömpe orrát. Körülötte 3465 I, 2| ijedtebben izgett-mozgott, mint a másik. (Mert akkor is csak 3466 I, 2| csak úgy volt az, hogy ha a nagy uraknak viszketett, 3467 I, 2| nagy uraknak viszketett, a cselédjei is vakarództak.)~ 3468 I, 2| vakarództak.)~De ahogy ezt a sok keserû-savanyú ábrázatot 3469 I, 2| keserû-savanyú ábrázatot meglátta, a tápéi követség szónokának 3470 I, 2| követség szónokának egyszerre a bocskorába szállt a nagy 3471 I, 2| egyszerre a bocskorába szállt a nagy bátorság.~- Itt van, 3472 I, 2| hajolni, hogy kicsúszván alóla a márványpadló, elterült, 3473 I, 2| márványpadló, elterült, mint a béka, s mind a két kezébõl 3474 I, 2| elterült, mint a béka, s mind a két kezébõl kiejtette a 3475 I, 2| a két kezébõl kiejtette a sült-tököt, rá egyenesen 3476 I, 2| sült-tököt, rá egyenesen a Hóbajárt basa bársonypapucsának 3477 I, 2| csakhogy erre egyesség szerint a többi tápéi követ is hasra 3478 I, 2| magát, és szórta szanaszét a sok szép sült-tököt a török 3479 I, 2| szanaszét a sok szép sült-tököt a török urak lábához.~- Itt 3480 I, 2| termött, kögyelmes basa!~A kegyelmes basa pedig kapta 3481 I, 2| sült-tökért, s úgy vágta azt a saját kegyelmes kezével 3482 I, 2| saját kegyelmes kezével a tápéi csõsz ábrázatához, 3483 I, 2| szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek, ebadta kutyahitûek! - 3484 I, 2| kapott veszett dühvel a szakállába.~Erre aztán a 3485 I, 2| a szakállába.~Erre aztán a többi török is vérszemet 3486 I, 2| telecsapkodták sült-tökkel a tápéi követeket, hogy egyszerre 3487 I, 2| szegények. S ezzel jártak jól a jámborok, mert ahogy a basa 3488 I, 2| jól a jámborok, mert ahogy a basa végignézett a sült-tökbe 3489 I, 2| ahogy a basa végignézett a sült-tökbe ragadt követeken, 3490 I, 2| követeken, egyszerre elnevette a haragját. Csak úgy döcögött 3491 I, 2| Csak úgy döcögött bele a nagy hasa, ahogy a könnyeit 3492 I, 2| bele a nagy hasa, ahogy a könnyeit törülgetve kiadta 3493 I, 2| törülgetve kiadta az obsitot a tápéiaknak:~- Kotródjatok, 3494 I, 2| most az egyszer elengedem a talpatokról a kenetet, amiért 3495 I, 2| elengedem a talpatokról a kenetet, amiért így megnevettettetek.~ 3496 I, 2| csak mikor már túl voltak a palánkon, akkor mordult 3497 I, 2| kapargatva le az orra tövérõl a sült-tököt.~- Na minket 3498 I, 2| szépen aranyba foglaltattak, a macska hordja el kendnek 3499 I, 2| macska hordja el kendnek a nagy eszit - fordult a szószólóhoz. - 3500 I, 2| kendnek a nagy eszit - fordult a szószólóhoz. - Kend se lössz