Kötet,  Fejezet

1     I,   1|     Szégyenletemben aztán ki se mertem nyitni a számat, mikor a
2     I,   2|        az öreg Titulász. Nem is mertem otthon eldicsekedni vele,
3    II,   1| magyarázkodott a költõ -, s nem mertem elkergetni, mert azt hittem,
4    II,   3|     dobogtak föl a tarlóra. Nem mertem tõlük véleményt kérni, de
5    II,   4|     enyémek közé, s csak azután mertem megkérdezni, nincs tán panasza
6    II,   4|       megállít, hogy hohó, hogy mertem én két kocsit összekapcsolni,
7    II,   4|         mint ahogy én számítani mertem volna - köszönöm azoknak,