Kötet,  Fejezet

1     I,   2|     már köszönt, szép kántáló hangon, mint az énekes koldusok
2     I,   2|       ponyváját, és elfojtott hangon bekiáltott:~- Naccságos
3     I,   2|        kezdte halk, fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt
4     I,   2| Tábornok úr - mondta reszketõ hangon -, legalább a botomat fogadja
5     I,   2|    teszi föl a kérdést azon a hangon, amelyen a társaságbeli
6    II,   1|   zeneköltõ hitvese, de olyan hangon, amelybõl ki lehetett érezni,
7    II,   3|        az mondhatja ki ezen a hangon a sorsát igazgató misztikus