Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|           is rám a rossz ködmönt. A király nem adhatja olyan kevélyen
  2     I,   1| apokalipszist is, és az a sok zsidó király rendkívül komolyítólag hatott
  3     I,   1|           volt, mint a nagy francia király iránt való rajongásom, amely
  4     I,   1|      amelyiknek a hét sing szakállú király se imponálna. Az ötödik
  5     I,   1|            a legelsõ magyar ember a király”. Ahogy a végére értünk,
  6     I,   1|           tudnád. Miféle ember az a király?~- A királ? A királ az királ.
  7     I,   1|            azért ez az illetõ mégis király volt.~- Már mér lött volna?~-
  8     I,   2|          hanem az urabátyja, Henrik király parancsolatjára, aki így
  9     I,   2|           jámbor kukta a Nagy Lajos király udvarában, annak azonban
 10     I,   2|             Nem baj az - nevetett a király -, ennyit csak elbír még
 11     I,   2|             csak elbír még a magyar király udvara.~El is bírt, hiszen
 12     I,   2|             mint õ. Bizony, mikor a király is akárhányszor csak úgy
 13     I,   2|             ökröt, s odatette Lajos király elé. Azt hitte szegény feje,
 14     I,   2|        hitte szegény feje, a magyar király most mindjárt takarodót
 15     I,   2|          csakhogy õ a mohácsi Lajos király idejére teszi. De hát egy-két
 16     I,   2|          mink láttunk királyt, de a király nem látott minket. Megesett,
 17     I,   2|            minket. Megesett, hogy a király föltekintett bennünket,
 18     I,   2|           hétig nézte egymást a hun király meg a szegedi nemzet. Még
 19     I,   2|         szemû volt, bizony Zsigmond király meg kerekszemû volt. („Az
 20     I,   2|            urastól. Hiszen Zsigmond király maga volt az, aki minden
 21     I,   2|         papucsot - mosolyodott el a király, akirõl föl van ugyan jegyezve,
 22     I,   2|       ásatáson gyarapítottam Mátyás király szegedi barátkozásairól
 23     I,   2|         valami várat elvenni Mátyás király. A döntõ roham elõtt való
 24     I,   2|             Ahogy ott szemlélõdik a király meg a fõgenerális, valami
 25     I,   2|            Ezt möglessük - intett a király a fõgenerálisnak -, miben
 26     I,   2|           nyakát szeghette volna.~A király is elmosolyogta magát:~-
 27     I,   2|         hökkent meg Mátyás.~- Hát a király. Rád ismertem az elõbb,
 28     I,   2|           mikor eszödbe juttatom.~A király kezet adott a furcsa alkura,
 29     I,   2|           azonban az idõ, egyszer a király bejön felejtkezni a szegedi
 30     I,   2|             föl az urak miséjire.~A király nem hagyta helyben az öreg-pap
 31     I,   2|            hivatalos õ oda régen.~A király csupa országzászlósaival
 32     I,   2|              jó ember? - kérdezte a király.~- Találdki Máté.~- Találgassa
 33     I,   2|        megmondod - mosolyodott el a király a furcsa néven, s valami
 34     I,   2|      cselédjeidet!~Igazságos Mátyás király, talán életében elõször,
 35     I,   2|             mártogatott egy tálba a király asztalánál. De õ ezt észre
 36     I,   2|         szolgám - nevetett nagyot a király, s abban a percben megtette
 37     I,   2|              Ismerte azt már Mátyás király is, akirõl írva vagyon,
 38     I,   2|         negyvenezer aranyforintot a király, hanem csak negyvenet. De
 39     I,   2| dorozsmaiakhoz:~- Azt parancsolja a király, hogy azonnal induljon hozzá
 40     I,   2|    bevezették a dorozsmai legényt a király madaras-szobájába.~Mert
 41     I,   2|           Mert tudnivaló, hogy az a király, aki annyi költõt tartott
 42     I,   2|            merre tartózkodik most a király.~- Én vagyok - szögezte
 43     I,   2|            vörösödött el mérgében a király, s kihessegette az aranygombos
 44     I,   2|          csapott a bojtár vállára a király. - Meg is mondom, hogy a
 45     I,   2|           Ezt add már írásban, uram király - borult térdre a bojtár -,
 46     I,   2|             dorozsmai ember addig a király elé ne kerüljön, míg olyan
 47     I,   2|    kincstartó az adóért, mindjárt a király kezeírását tartották a végrehajtó
 48     I,   2|         kéröm, mert ha mögént lössz király, akkor mögént érvényös lössz
 49     I,   2|        adó-szabadság, akit a Mátyás király adott, isten nyugtassa szögényt.~
 50     I,   2|           mikor utoljára járt benne király. Az pedig igen régen volt,
 51     I,   2|          régen volt, mert az utolsó király, aki benne járt, Mátyás
 52     I,   2|              aki benne járt, Mátyás király volt. („Az pedig még Kossuth
 53     I,   2|         viszünk terhet - nevetett a király.~Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor
 54     I,   2|            húzta ki magát büszkén a király.~Az ispán még meg se kukkanhatott,
 55     I,   2|      megemelte hozzá.~Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették
 56     I,   2|        ember, odafordult hozzájuk a király:~- Csárda-e ez, atyafiak?~-
 57     I,   2|     Budavárában - ütött a vállára a király barátságosan.~- Váljék egészségére,
 58     I,   2|             se - nevette el magát a király.~- Hej, dehogynem, vitéz
 59     I,   2|          integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan
 60     I,   2|           mája! - csodálkozott el a király.~- Hát aztán ki hozta ezt
 61     I,   2|            bírót látni - kacagott a király.~- Hát csak nézzen meg kend -
 62     I,   2|            markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja
 63     I,   2|             népét szívébe fogadja a király õfelsége! - olvassa a kisebb
 64     I,   2|          bírót!~- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többet senki
 65     I,   2|          gyevi bírót! - mondta rá a király, s odafordult nevetve a
 66     I,   2|             mikor az volt az utolsó király, aki ezt a falut föl akarta
 67     I,   2|          Szegedre sokat járt Mátyás király, de csak fiatal korában.
 68     I,   2|      felsõbb hatóságok segítsége. A király soha be nem tette a lábát
 69     I,   2|            lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába. (
 70     I,   2|               fûzte tovább a szót a király -, mert dél óta nyelem az
 71     I,   2|      életedben - gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt,
 72     I,   2|        levesnek valót - húzta elõ a király a csizmaszárból a szegedi
 73     I,   2|           teremtette - örült neki a király. - Most már csak egy kis
 74     I,   2|       kõlevesnek.~Végig se mondta a király a szíve kívánságát, már
 75     I,   2|         tányért, abból kanalazta ki király õfelsége fakanállal a kõlevest.~-
 76     I,   2|            fövésû - biztatta õket a király.~Mikor aztán elverte az
 77     I,   2|     tanítója, ki volt Attila.~- Hun király - súgták neki a mögötte
 78     I,   2|             feleletet.~- Attila hun király volt, hun nem.~Kis Kampóval
 79     I,   2|         magyar vitéznek, aki Mátyás király idejében jeleskedett virtusos
 80     I,   2|            nem volt kikötve, hogy a király neve napjára okvetlen Jajca
 81     I,   2|           csináltatok rajta, hogy a király is azon õrletheti a kalácsnakvalóját.~
 82     I,   2|           ég ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor szeme láttára
 83     I,   2|          fogalom, akár a Holofernes király vagy a Ferenc Jóska. Az
 84     I,   2|                                     Király a kazlak közt~A király,
 85     I,   2|              Király a kazlak közt~A király, aki megtiszteli jelenlétével
 86     I,   2|      mégiscsak nagy ember volt ez a király, ha király volt is.~Itt
 87     I,   2|          ember volt ez a király, ha király volt is.~Itt a kazlak közt
 88     I,   2|            bicskát.~- Osztán magyar király volt az az illetõ?~Tilalmas
 89     I,   2|          Hát hogy lett volna magyar király? Nem engedik aztat mostan
 90     I,   2|         utód.~- Azért, mert akkor a király mindjárt ráveretné a nevit,
 91     I,   2|       nemzet csak volt az az illetõ király?~Mátyás segélykérõén néz
 92     I,   2|           Rendben van - bólintott a király. - Hetvenhat meg negyvennyolc
 93     I,   2|             semmilyen vallást se.~A király elnevette szokott szigorúságát,
 94     I,   2|      unalmas volt - mondta ásítva a király, mikor véget ért az istentisztelet. -
 95     I,   2|             lepipálta Belzebubot, a király elõléptette tábornoknak.~
 96     I,   2|           bolond, öreg - nevetett a király -, csak tedd föl bátran
 97     I,   2|          jár-e vagy kutyanyomban. A király egyszer próbára akarta tenni
 98     I,   2|             Vitték nagy diadallal a király elé, aki kedvtelve veregette
 99     I,   2|          szerezni pénz nélkül is.~A király elragadtatva nyújtotta kezét
100     I,   2|                               Kuckó király~Sokszor hallottam édesapámtól
101     I,   2|        egyéb se járta, csak a Kuckó király története. Hosszú téli estéken,
102     I,   2|            egyéb mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam, s most
103     I,   2|     Palkónak:~- Szép álmokat, Kuckó király! Jobb is, ha itthon maradsz
104     I,   2|         találtunk.~- Megállj, Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~
105     I,   2|          Hanem bizony szegény Kuckó király nagyon sokáig az utcára
106     I,   2|           ácsorgott köztünk a Kuckó király is, majd megvette az isten
107     I,   2|         sövény tövébe, csak a Kuckó király maradt ott az udvar közepén.
108     I,   2|             de van - nyögte a Kuckó király.~- Hol van, merre van? -
109     I,   2|           is kérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:~- Túl...
110     I,   2|         rajta a bíró házát.~A Kuckó király szégyenlõsen lehajtotta
111     I,   2|         bele akarsz fulladni.~Kuckó király nem szólt többet, lehorgasztotta
112     I,   2|           értek, megszólalt a Kuckó király:~- Most már egymás háta
113     I,   2|          aztán hátrafordult a Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk,
114     I,   2|          akarta magával vinni Kuckó király.~
115     I,   2|          rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan büszkén hordozná
116     I,   2|  kutyafékomadta! - mondhatta Dárius király õfelsége a gaugamelai csata
117     I,   2|             mint például Nagy Lajos király, nem Ráday az antagonistája,
118     I,   2|           mentek a panaszukkal, s a király nem volt hajlandó szentesíteni
119     I,   2|         dúvadak közt Sándor bácsi a király. (Akkor már igazán bácsi
120     I,   2|            Még betyár voltam, addég király voltam köztük. Miúta böcsületös
121     I,   2|       hazafit.~7~Rózsa Sándor olyan király volt, akinek nem sok hajaszála
122     I,   2|           puszták királyát.~Szegény király! A szamosújvári börtön volt
123     I,   2|              levelet kaptam Bécsbõl király õfelségétõl, azt kérdi,
124     I,   2|         Mert tudod, fiam, az a baja király õfelségének, hogy mindig
125     I,   2|           mit szólnak hozzá. Ezek a király õfelsége pedinterjei.~A
126     I,   2|       mindenki megmutatja, mit tud. Király õfelségét nemcsak ébreszteni
127     I,   2|        gyõzik szusszal. Ezért aztán király õfelségének most minden
128     I,   2|     dallamokkal, amikre tán még Dúl király lányai lejtettek táncot,
129     I,   2|     Erisszenek be, mert én vagyok a király kanásza.~Úgy be volt állítva,
130     I,   2|             korán kelõ trafikost. A király kanásza aztán addig bolyongott
131     I,   2|            a magyar címerét nézte a király kanásza trafik-siltnek.~
132    II,   1|             biz az, mert a võ ugyan király volt, és a lány csak hercegkisasszony,
133    II,   1|         csak hercegkisasszony, de a király õsei csak marhapásztorok
134    II,   1|            urak - mondja ilyenkor a király, s erre valamennyi vazallus
135    II,   1|          kicsivel elõbb szállt ki a király kedvese.~Volt ennél kellemetlenebb
136    II,   1|        buzgó imádságba fogtak. És a király és a királyné elmulatozának
137    II,   1|     elmulatozának egymással, mert a király úr azt hitte, most is az
138    II,   1|            riadt fel a nyüzsgésre a király, és felkapta az ágya végéhez
139    II,   1|            felemelkedett, úgyhogy a király felismerhette, és elképedve
140    II,   1|        végzi a fejezetet - a jámbor király elmosolyodott, mondván:~-
141    II,   1|        szerzett neki, hogy a jámbor király mindig vele szövette a szeretõi
142    II,   1|        Franciaországot. Õfelsége, a király beleunt a szeretõibe, s
143    II,   1| rongyosokkal, és az új találmányt a király lába elé fektette, mondván:~-
144    II,   1|           sohase lesz forradalom.~A király nagyon megszerette a kártyajátékot,
145    II,   1|             dekrétum szerint csak a király szeretõinek volt jussa,
146    II,   1|     aláírására, akinek jussa volt a király aláírását hamisítani, mivel
147    II,   1|             lehet megengesztelni.~A király hívatta miniszterét, Lerma
148    II,   1|  nagyszakállú, õsz, öreg ember...~A király közbenevetett.~- Ugyan ne
149    II,   1|             Mohabimot a máglyától a király embersége, ami bizony elég
150    II,   1|        udvari bolondjának a francia király. A középkorban ugyanis Troyes
151    II,   1|           hivatalban, és így Ferenc király is csak a kancellistával
152    II,   1|           lehet! - szörnyûlködött a király -, de hát mért nem tesznek
153    II,   1|            kettõjüket!~Erre aztán a király se kívánt több õszinte szót
154    II,   1|             kapott, odasomfordált a király mellé, s megrántva a zekéje
155    II,   1|            mint bolondhoz -, Ferenc király úgy számított: jó vásárt
156    II,   1|     bosszúsan Ferenc. - Te lennél a király, én meg a bolondod, mi?~-
157    II,   1|            Csak nem szégyellnél tán király lenni?~- Király lenni nem
158    II,   1|     szégyellnél tán király lenni?~- Király lenni nem szégyellnék, de
159    II,   1|             Párizs, természetesen a király is, aki éppen arra menvén,
160    II,   1|       nyelvedre, hé! - dörrent rá a király.~- No igen, nem tudok nagyobb
161    II,   1|            gondolod, hogy a francia király fogságba veti a vendégét?~-
162    II,   1|             magyarázta neki, hogy a király mégiscsak figyelmes férj,
163    II,   1|            ügyes-bajos dolgaikban a király elõtt se sajnálta értük
164    II,   1|      szoktam zavarodni. Egyszóval a király belátta, hogy a csõdtõl
165    II,   1|           ördög bújt? - nézett ki a király dühösen az ágy bíbor superlátjai
166    II,   1|           hercegnõt bocsátotta el a király az udvari szolgálatból.
167    II,   1|       öregasszonyok.~- Hogy a szász király aranymedaillonját eladtad
168    II,   1|             elnéztem. Hogy a porosz király gyémántgyûrûjét elpuccoskodtad,
169    II,   1|         Mert XV. Lajos volt akkor a király, akit nehéz volt tisztelni,
170    II,   1|          feleségével, mintha maga a király tévedt volna be hozzájuk,
171    II,   1|           egy-egy elejtett szóból a király nevét is kivette, azért
172    II,   1|             a dolgát, megszabadul a király, és õbelõle nagy embert
173    II,   1|    beszélgetésükbõl, hogy a spanyol király kémei, jó lenne õket szemmel
174    II,   1|             Ha ugyan visszaereszt a király, és nem Bouret asszonyt
175    II,   1|       nélkül számított, azaz hogy a király nélkül. Éppen karácsony
176    II,   1|           hétköznap se eresztenek a király elé.~- De ha valami nagyon
177    II,   1|            abrêgent le cours...~- A király életérõl van szó - pirult
178    II,   1|             rendõrminiszter, akit a király rendkívül nagyra becsült
179    II,   1|      rapportokat a legkeresztényibb király õfelségének, hanem mehet
180    II,   1|         italnak tartották, s a svéd király igen messze lakott tõlük.
181    II,   1|          Aki pedig mint helytartó a király képét viselte, a holsteini
182    II,   1|    municipio elé, akkorára az angol király õfelségének több alattvalója
183    II,   2|        házasították ki. Bekívánta a király a háborúba, aztán sose eresztette
184    II,   2|          belesegítettem, elkerült a király árváihoz is.~- Jaj, lelkem
185    II,   2|             nálunk vót, hogy abba a király is ellakhatna.~- Nem azért,
186    II,   2|             korában Ripben a György király képe elõtt.~- Mégiscsak
187    II,   3|            tudósabbak:~- Átilla hun király vót...~A gyereknek fölcsillan
188    II,   3|        Kivágja bátran:~- Átilla hun király vót, hun nem!~De hát ez
189    II,   3|        áskálok a határban, de a hun király még egyszer se találtatta
190    II,   3|         Attila.~Kis õsz ember a hun király követe, Sátor Sándornak
191    II,   3|         fogadni a kórmányt, miúta a király elmúlt? Neköm így mondta
192    II,   3|        Dusán, holott se császár, se király, se kegyelmes, se méltóságos,
193    II,   3|       kötõjébe rakta a néhai trójai király lopva kiásott smukkjait.
194    II,   3|      széthagyogatott celleculláját. Király a koronáját, arany nádpálcáját,
195    II,   3|       monogramjával, mint az Attila király koporsószöge. Mert azzal
196    II,   3|             végén, amilyen a Dárius király perzepoliszi palotájának
197    II,   3|         derék dolog volt, Döncõ. Ha király volnék, arany érdemkeresztet
198    II,   3|        fejem. - Tudja, ez volt az a király, aki törvénybe adta, hogy
199    II,   3|    megnyugtatni Kossuth meg a többi király, éppen ránk nyitotta az
200    II,   3|             ezzel állított be Zalán király õ felségéhez. S õ is azt
201    II,   3|           Pedig ez alighanem valami király löhetött, ez az ezüstkengyelös.~
202    II,   3|             A másikban István szent király ostyavékony dénárja ezüstbõl,
203    II,   3|          nagy temetõt, Szent István király korából.~- Melyik halom
204    II,   3|       ásatni többet, s István szent király népének csontjait az eke
205    II,   4|       Józsefet ábrázolta, s az öreg király képe nekem azóta mindig
206    II,   4|            még ma.~Ha Hajnal András király lett volna, egy ezredet
207    II,   4|            a legelsõ magyar embör a király.~Pétör ezt fölszegzett fejjel
208    II,   4|         évtizedben, amelyben Mátyás király meghalt. Igen szép illusztrációk
209    II,   4|          vont vállat. - Alighanem a király, ugye bizony?~- Rákóczi
210    II,   4|         volt az a Napolóm? Császár, király, suszter, hóhér, vagy micsoda?
211    II,   4|         választ kapom:~- Valamiféle király volt.~Hogy milyen, azt nem