Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|            úr, hogy a kenyérsütögetõ asszony fia vagyok, hiszen én vittem
  2     I,   1|       tudhatná ott a járást az olyan asszony, aki csak mezítláb-papucsban
  3     I,   1|                Oszoljunk, oszoljunk, asszony, még szépen vagyunk.~Megrettentünk
  4     I,   1|       magunkhoz tértünk. Nagyakaratú asszony volt az anyám.~- Nem hagyom
  5     I,   1|             fiam - felelte a jószívû asszony, akárhogy morgott az öreg
  6     I,   1|       Kiviszed?~- Mit? - kérdezte az asszony.~- A gombokat.~- Hová?~-
  7     I,   1|       Alázatos, halk beszédû, sovány asszony volt a szûcsné. De most
  8     I,   1|            néha éreztette is vele az asszony atyafisága. A szûcsné maga
  9     I,   2|            adott róla írást.~Borbála asszony sokat megfordult Szegeden,
 10     I,   2|          feleségének. - Tétess csak, asszony, egy terítéköt ennek a jó
 11     I,   2|             halbicskát.~Hozott is az asszony a kamrából akkora káposztáskövet,
 12     I,   2|             a kötõje sarkát.~- Hohó, asszony, micsoda prédaság ez ebben
 13     I,   2|               apja - lelkendezett az asszony -, csupa színarannyá fõtt
 14     I,   2|          lelt, ember? - ijedt meg az asszony.~- Az lelt, hogy ha a káposztáskövet
 15     I,   2|            sárkánykígyóból lett-e az asszony, vagy hogy asszonyból lesz
 16     I,   2|             tette a kezét csípõre az asszony. - Hát én tán éhön tátogjak
 17     I,   2|     nyomatékot adott a szónak, és az asszony tudta már tapasztalásból,
 18     I,   2|            fizetik a drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek
 19     I,   2|            ügyes ember volt, hogy az asszony alig tudott tõle szót érteni
 20     I,   2|              ünneplõ kaftánban.~- Jó asszony, itt lakik-e az én barátom,
 21     I,   2|              kurjantotta el magát az asszony is, s erre Pali papucsos
 22     I,   2|         tégöd tán a nyavalya tör, te asszony?~- Törje ki kendöt avval
 23     I,   2|            mind a mai napig, hogy az asszony lett-e sárkánykígyóból,
 24     I,   2|         konyháról a feleségét:~- No, asszony, tudod-e, mi újság?~- Majd
 25     I,   2|                emelt szót a nemzetes asszony inkább a bíró, mint a bûnösök
 26     I,   2|     pörköltkáposztával.~- Nem lehet, asszony - mondta keményen az új
 27     I,   2|             Az ötitcést állítsd elõ, asszony. Nagy törvénytevõ napot
 28     I,   2|              máma.~Kiment a nemzetes asszony az ötitcéssel - mire visszatért
 29     I,   2|           sarkával, s odatartotta az asszony elé:~- Egész a felsõ pántlikáig!~
 30     I,   2|        padkáról elszántan a nemzetes asszony, aki elérkezettnek látta
 31     I,   2|            bontom a vackot.~- Csend, asszony! A bíróságot tilos félrevezetni -
 32     I,   2|            csattogott-pattogott Anna asszony.~- Sosem láttam ilyen fejedelmet,
 33     I,   2|          éntõlem nem félne!~- Csitt, asszony - ütött az asztalra a jó
 34     I,   2|        mosolyodott el a koronás szép asszony.~- Akár a fölségöd aranyának -
 35     I,   2|              kérdezte a koronás szép asszony a magyar uraktól, mikor
 36     I,   2|              Nem veszi be a fölséges asszony füle. Úgy recseg-ropog,
 37     I,   2|             Magyar embereknek.~Bölcs asszony volt Mária Terézia, tudta
 38     I,   2|           abroszon.~Mert hiába, csak asszony az asszony, még ha két korona
 39     I,   2|          Mert hiába, csak asszony az asszony, még ha két korona van is
 40     I,   2|      természeti ellenkezés vagyon az asszony meg az egér közt.~A kilenc
 41     I,   2|             a választ:~- Az, ahol az asszony vak, az ember meg siket.~
 42     I,   2|             formáz legjobban az öreg asszony?~Szalad a csikós a tátos-lovához,
 43     I,   2|           Mária Tréziának:~- Az öreg asszony legjobban formázza a kutyát,
 44     I,   2|             mert már akkor õ is öreg asszony volt, és azt mondta a csikósnak:~-
 45     I,   2|              volna felelned: az öreg asszony a galambot formázza legjobban,
 46     I,   2|       megijedt, mint az öreg pereces asszony. Az már rég fölkecmergett,
 47     I,   2|                 Nem tört semmije, jó asszony?~- Nem tört? - acsarkodott
 48     I,   2|             tört? - acsarkodott a jó asszony mérgesen. - Hát az asszonyságnak
 49     I,   2|              Szegény gyapjúnyírogató asszony volt a Palkó édesanyja,
 50     I,   2|              pedig õ nem kerülhet az asszony szeme elé.~De hát, aki egyszer
 51     I,   2|              tévedt tót”.~Olyan szép asszony volt az, hogy arra csakugyan
 52     I,   2|          ahogy urak szoktak, ha szép asszony van az ajtó mögött.~- No,
 53     I,   2|                Ki van? Hát én mög az asszony mög az öregtata.~- Nem azt
 54     I,   2|      felejtette el, mit tett érte az asszony; akármerre kereste kenyerét,
 55     I,   2|              jósolta Sándornak, hogy asszony által éri vesztét.~Lemenõben
 56     I,   2|            nem olyan szép nagy darab asszony, akitõl az ágy szélére szorul
 57     I,   2|             ver a fal mellé, hogy az asszony ki ne bírja húzni az enyhhelyrül.
 58     I,   2|             is, olyanformán, hogy az asszony a kútgémmel jelzi, ha tiszta
 59     I,   2|              Te!~Olyant szorított az asszony két összetört gyerekvállán,
 60     I,   2|              csapta össze a kezit az asszony.~- Mind a tied ez, édes
 61     I,   2|             meg Sándor a vonatot. Az asszony kis madárhangja fölcsattant.~-
 62     I,   2|        szándékodban! - igazította az asszony a vállára a zsákot.~Az ember
 63    II,   1|             az ibolyaszemû miletoszi asszony miatt, és szép Erippe csakúgy
 64    II,   1|        látható, hogy milyen nagyeszû asszony volt szép Erippe, hanem
 65    II,   1|             ünnepekbõl, s a tömérdek asszony addig szépen megfért egymással,
 66    II,   1|            férjet, térdet hajtott az asszony elõtt, aki úrnõ lett a rabnõbõl.~-
 67    II,   1|          legyen - nézett Xanthosz az asszony szemébe, ahogy egyedül maradtak.~
 68    II,   1|              megszólalt, a miletoszi asszony hajszálai hegyével csiklandozta
 69    II,   1|         görögnek, hogy ki volt ez az asszony. Aztán megcsókolta mind
 70    II,   1|           felejtette, mert Nicolette asszony is akkor nyújtotta ki álmában
 71    II,   1|       köszönhetett, mind a Nicolette asszony örömére szánta. Lehet, hogy
 72    II,   1|           hallgatott. Mert Nicolette asszony olyan tökéletes szépség
 73    II,   1|            mesteréknek, ha Nicolette asszony elejét nem veszi a társadalmi
 74    II,   1|         vissza az ölelést: Nicolette asszony halott volt.~Annak is maradt
 75    II,   1|                nyújtódzott Nicolette asszony -, de rég nem aludtam ilyen
 76    II,   1|           amibe õ belepirosodott, az asszony belesápadt. Szegényke úgy
 77    II,   1|           szép cipõdnek...~Nicolette asszony közbevágott, hogy nem örül
 78    II,   1|             tapasztotta be Nicolette asszony kis tenyerével az ura száját. -
 79    II,   1|             körülcirógatta Nicolette asszony az urát, és azt mondta neki:~-
 80    II,   1|        megint átnyalábolta Nicolette asszony a mestert:~- Jaj, édes uram,
 81    II,   1|             az ura nyakába Nicolette asszony -, mit szólnál hozzá, ha
 82    II,   1|          fennszóval megszólította:~- Asszony, asszony, nem én váltottalak-e
 83    II,   1|            megszólította:~- Asszony, asszony, nem én váltottalak-e vissza
 84    II,   1|           egymás örömében?~Nicolette asszony pedig a dragonyos nyakát
 85    II,   1|            céhzászlaján.~S Nicolette asszony abban a percben zörgõs csonttá
 86    II,   1|            piacon se tûrte, hogy két asszony szóba álljon egymással.
 87    II,   1|        mestersége, mert halottsirató asszony Anadoliban.~A jókedvében
 88    II,   1|        mestersége, mert halottsirató asszony Anadoliban.~Az uléma felolvasta
 89    II,   1|           Salamon. - Most fekszik az asszony a tizenkettedik gyerekkel.~-
 90    II,   1|             a még szebb Bourdaisière asszony. Csak a történelmileg nyilvántartott
 91    II,   1|              Mária Aloysia Apollonia asszony. Akit négy szent pártfogásába
 92    II,   1|         muzsikájába belerikácsolt az asszony hangja. A spinét hamar elhallgatott,
 93    II,   1|            hamar elhallgatott, de az asszony nem.~- Anna Mária - mondta
 94    II,   1|           csak kacagott úgy, hogy az asszony megdöbbenve nézett rá.~-
 95    II,   1|             az, hogy kövér legyen az asszony, mert akkor gyõzi szoptatni
 96    II,   1|             tette csípõre a kezét az asszony, büszkeségében azzal se
 97    II,   1|           porticusba.~- Mi dolog ez, asszony? Kié ez a sok gyerek, és
 98    II,   2|           rövid szivart, a nagyságos asszony jobban tetszik neki, mint
 99    II,   2|             keresi két ember meg egy asszony a bíró elõtt.~Azaz hogy
100    II,   2|              pillangótlanul, mert az asszony, noha öregnek még menyecske,
101    II,   2|            mondom, hogy az izéje.~Az asszony egy kicsit lejjebb húzza
102    II,   2|                 Ángyikám neköm ez az asszony, kéröm - mondja Tóni, mert
103    II,   2|           ütötte, azt mögmondhati az asszony is, mert ha û ki nem szabadít
104    II,   2|             mégiscsak kendhez húz az asszony, ha õ mentette meg?~- Az
105    II,   2|         borzasztó nagy kárt tött, az asszony miatt...~- Értem - mondja
106    II,   2|             amit ez a legény tött az asszony miatt. Mert ahogy mögmérgesödött,
107    II,   2|             mögmérgesödött, amért az asszony kivött a kezibül, hát leszúrta
108    II,   2|           zsákból.~- Ki hítt? Hát az asszony hítt, a kend felesége, ha
109    II,   2|              mert lelkére kötötte az asszony, hogy csak rendes pénzt
110    II,   2|            szemöldököt bizonyosan az asszony nyírja odakint.~- Négy milliom,
111    II,   2|          Néha az is megesik, hogy az asszony tízesztendõs újságot ránt
112    II,   2|        lelkeket.~- Apja - néz föl az asszony a tollfosztásból -, hát
113    II,   2|           káromkodást leimádkozza az asszony a fekete Máriánál, míg a
114    II,   2|             ángyóhoz.~- Jól mondi az asszony - bólogatott nagy megértéssel. -
115    II,   2|                No? - csodálkozott az asszony.~- Ölég lössz az hat hétre.~-
116    II,   2|       muszájból adta rá magát, mióta asszony nélkül maradt. Hogy kevesebb
117    II,   2|            igazítottam. A méltóságos asszony hirtelen perdült egyet úgy,
118    II,   2|          mind a ketten. A méltóságos asszony aztán mindjárt rátért a
119    II,   2|        uborkasalátával. A méltóságos asszony ugyan egy kicsit hûvösen
120    II,   2|      köszönhettem, hogy a méltóságos asszony elmenet megállt az asztalomnál,
121    II,   2|               próbáltam a méltóságos asszony figyelmét a naplementére
122    II,   2|          mutatott rájuk a méltóságos asszony, aztán hirtelen megállt. -
123    II,   2|         fordult nevetve a méltóságos asszony a lemenõ nap felé. - Hallatlan,
124    II,   3|        magának van-e? - igazgatja az asszony az álla alatt a fejkendõje
125    II,   3|             kicsit, mint kellene. Az asszony azonban kimagyarázza, hogy
126    II,   3|      körülbelül olyan, mint mikor az asszony indokol azzal, hogy „csak”.~-
127    II,   3|             igazság szerint az is az asszony gondolata volt, hogy szõlõvesszõt
128    II,   3|              azt már nem érte meg az asszony.~- Hála Istennek, hogy kend
129    II,   3|              mivel ebben a bókban az asszony megbecsülése is benne foglaltatik,
130    II,   3|          vélekedni, mert õ a Máderné asszony.~Ellenben egy szelíd arcú,
131    II,   3|             el magát ilyen nagydarab asszony? No, mi van még abban az
132    II,   3|              van tán? - nézegette az asszony is a cifrasági találmányt.~-
133    II,   3|             hogy csodálkozik majd az asszony, és hogy adják meg az elismerést
134    II,   3|   Kétszáznegyven pengõt eltitkolt az asszony elõl.~A kereskedõ elment,
135    II,   4|             az iszákot rászíjazta az asszony hátára, s megindult világgá
136    II,   4|             olyan napszámoslány vagy asszony, aki déli kenyerezéskor
137    II,   4|           egyszer azt vette észre az asszony, hogy a sima kis háton megakad
138    II,   4|             a gyerek -, mi fájna?~Az asszony egy kicsit megnyugodott.
139    II,   4|    fülfájásból fülgennyedés lett, az asszony a hátára kapta a gyereket,
140    II,   4|       fehérnemût.~Mire hazaértek, az asszony halálraváltabb volt, mint
141    II,   4|         mivel cipekszik az a rongyos asszony?~A klinikán azonban jó szívvel
142    II,   4| szalmanyoszolyánk van - ijedt meg az asszony.~- Adunk mink mindent, ami
143    II,   4|      gipszkötéssel.~- Megértette, jó asszony?~- Mög, fölorvos úr, az
144    II,   4|            öltözött, jóállású magyar asszony - nyilván szíven találta
145    II,   4|            megfér ott, ahol mink.~Az asszony egy kicsit meghökkent. A
146    II,   4|            az majd olyan, mintha egy asszony mondaná. Faggatásnak ott
147    II,   4|            hogy Modol még szemrevaló asszony volt, s az ilyennek mindig
148    II,   4|              akiket nem csigáz el se asszony, se gyerek.~III~Lator András
149    II,   4|           Engöm? - mosolyodott el az asszony. - Én mög a kend gunyhóját
150    II,   4|           ember odatolta az arcát az asszony arcához.~- Osztán mit szántál
151    II,   4|           magát, és megszorította az asszony vállát.~- Felesbe, lelköm,
152    II,   4|         felesbe? - húzódott odébb az asszony.~- Úgy, hogy idegyüssz hozzám
153    II,   4|            töhetöm - csóválta meg az asszony a fejét. - Két gyerökkel
154    II,   4|           eszit - csattant nagyot az asszony keze az ember karján.~-
155    II,   4|              nem is történt. Mire az asszony elért a kilincsig, az ember
156    II,   4|      belecsavarta a zsákpatracba.~Az asszony tudta, hogy nem szereti
157    II,   4|              rájött, hogy nagy bûnös asszony õ, de nem a halott ura miatt,
158    II,   4|           belesett rajta. Ott ült az asszony az asztalnál, és valami
159    II,   4|         Teliszörözted-e a zsákot?~Az asszony fölugrott, és úgy állt az
160    II,   4|     Falopóknak se híre, se nyoma. Az asszony térdepelt a feltúrt gyereksír
161    II,   4|              tudni, kinek mondta. Az asszony sáros karját simogatta,
162    II,   4|              sírt a rossz ásóval. Az asszony ült a zsendülõ füvön, és
163    II,   4|         megmutatnák. Azonban az a jó asszony, aki keresztelésemkor képviseletemben
164    II,   4|             jajis... - fuldokolja az asszony. Alighanem jajistenemet
165    II,   4|                 Jó nekik - mondja az asszony, és egy kicsit bánatosan
166    II,   4|         esõvizet, loccsant belõle az asszony arcába is, a gyerekébe is.~-
167    II,   4|        gyerekébe is.~- No, mi az, jó asszony?~A menyecske megborzong,
168    II,   4|                Nem lehet - mondja az asszony, és fölnyalábolja a gyereket. -
169    II,   4|                Mink bevinnénk magát, asszony, ha megférne velünk.~Az
170    II,   4|         ragadós vendéget:~- Vackolj, asszony, feküdj, lány, öcsémuram
171    II,   4|              mikor megszaporodott az asszony. Azúta a földön fekszünk.~
172    II,   4|      hibádzik itt neköd más, csak az asszony.~A sarokból, ahol a nyújtózkodó
173    II,   4|      lámpájával. Mindenki odanéz. Az asszony is úrféle lehet, mert kalapja
174    II,   4|           kutya mordul rám, hanem az asszony. Valami vándorlónak néz.~-
175    II,   4|        pénztárcámat. Hadd lássa a jó asszony, hogy igaz úton járok.~Fölugrik
176    II,   4|           elígérkeztünk.~- Kinek, jó asszony?~- Nem is tudom én a nevit,
177    II,   4|         holdnak jóllakatni. Õ meg az asszony kettõ; meg a négy gyerek,
178    II,   4|          munkájú palántát, amivel az asszony meg a gyerekek is el tudnak
179    II,   4|           hazafelé” -, az õ asszonya asszony a talpán, és megõrzi a barna
180    II,   4|             újra kellett építeni. Az asszony két esztendeje fekszik valami
181    II,   4|       hányta-vetette életük sorát az asszony, az is eszébe jutott neki,
182    II,   4|             Ezen aztán el is múlt az asszony haragjának a habja, és vasárnapra
183    II,   4|              a pulykákhoz intézte az asszony, akik oktalanul nem érték
184    II,   4|            majd földet is jussol.~Az asszony lehorgasztotta a fejét,
185    II,   4|         addig kukk!~Úgy számított az asszony, hogy ha árát adják a dinnyének,
186    II,   4|             nem következett be, s az asszony csak kerülõ úton közelítette
187    II,   4|          süllyessze el az Isten”, az asszony azzal tette magáévá ezt
188    II,   4|           kérdezte meg, miért, de az asszony mondta kérdetlen is. Kétszázöt
189    II,   4|           fejét, de a pálinka meg az asszony szövetségre léptek, s addig
190    II,   4|              mondta másnap reggel az asszony Valérnak -, most már csak
191    II,   4|            nem levõ szerszámokat. Az asszony adogatott le mindent, az
192    II,   4|       Ni-incs! - visította vissza az asszony.~- Hát akkor ezt terítsd
193    II,   4|       kétfelé repedt volna az ég. Az asszony ijedten vetett keresztet,
194    II,   4|            is le köll szödni.~Míg az asszony meg a lány azzal vergõdtek,
195    II,   4|               törülgette a szemét az asszony. - Szalonna, zsír, bútor,
196    II,   4|          mondhatja, hogy Julis rossz asszony volt, addig, míg az ura
197    II,   4|          megindult az ablak felé.~Az asszony mindjárt megismerte a járásárul,
198    II,   4|              azért ne virginálj itt, asszony, hanem eridj haza, és gondold
199    II,   4|              a tanya. Ezt már nem az asszony unta meg, hanem õ elégelte
200    II,   4|               Hallod-e, Julis, ilyen asszony köllene neköm, mint te vagy,
201    II,   4|         Kicsodád neked a Julis?~- Az asszony.~Rámeredek, mint a kapubálvány.
202    II,   4|            nem szólhattam semmit. Az asszony se szólt, mikor estetájt
203    II,   4|              fejüket.~- Ez nem elég, asszony. Ez csak az adót futja,
204    II,   4|       kapálást elvégezte helyette az asszony, meg a két serdültebb gyerek,
205    II,   4|      ágydeszkák karcolták meg, de az asszony a fejét csóválta.~- Jelönése
206    II,   4|           bérel húsz holdat. Majd az asszony megmunkálja a gyerekekkel.
207    II,   4|             mire végzik kendtök?” Az asszony erre elkezdett sopánkodni,
208    II,   4|            ment, az erdõ iránt, s az asszony csak most vette észre, hogy