Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|         kocsiúton.~- Hát te loptál, Sándor? - fogtam a két kezem közé
  2     I,   1|             is a nadrágja.~- Az ám, Sándor - toltam el magamtól. -
  3     I,   1|             is. Pfúj, eredj elõlem.~Sándor elkullogott, a majorossal
  4     I,   1|          nem jövök vissza, vagy te.~Sándor fölényesen mosolygott.~-
  5     I,   2|         közt, és a legkisebb princ. Sándor Leopold Ferdinánd hadvezéri
  6     I,   2|       Regélõbe vagy a Társalkodóba. Sándor Móric, a Metternich veje
  7     I,   2|    Tudniillik úgy vert a hír, hogy „Sándor” is odajár felejtkezni az
  8     I,   2|         szoba. A csárdás úgy tudja, Sándor valahol szemlén van a kerületében,
  9     I,   2|      megfordultak benne, mint Rózsa Sándor, s olyan történelmi levegõje
 10     I,   2|     uralkodott, hanem a mi fiunk, a Sándor.)~Paplógó uram igen mogorván
 11     I,   2|                                   A Sándor körül~1~Tudom én azt, ha
 12     I,   2|             Péter meg az Imre meg a Sándor, mert az igaz magyar csak
 13     I,   2|           nekem is igazam van. Ez a Sándor, akit egy-két tárca pajzsára
 14     I,   2|            emelni, nem olyan akárki Sándor. Ez egy valóságos nagy Sándor,
 15     I,   2|       Sándor. Ez egy valóságos nagy Sándor, ha kis betûvel írom is
 16     I,   2|               de megadta nekem ez a Sándor!~Hát ez a mi Sándorunk nem
 17     I,   2|           vele, hogy én itt a Rózsa Sándor dicsõségét kerülgetem. Csakugyan
 18     I,   2|        innen-onnan harminc év óta a Sándor tárgyában szerkesztettem,
 19     I,   2|           hogy az rendelkezik Rózsa Sándor memoárjai fölött; azt hiszik,
 20     I,   2|           is sokat nyaggatták Rózsa Sándor relikviáiért. Volt, aki
 21     I,   2|            vonakodással álltam be a Sándor panegirikusának. De meg
 22     I,   2|             Lehet, hogy tõle tanult Sándor is; rajongói bizonnyal örömmel
 23     I,   2|         tanyák közt azonban, ahol a Sándor határozottan sokkal többet
 24     I,   2|          volt az én elsõ forrásom a Sándor viselt dolgai tekintetében.
 25     I,   2|           volt, hogy a dúvadak közt Sándor bácsi a király. (Akkor már
 26     I,   2|            ami bizonyos volt, azért Sándor már amnesztiát kapott nem
 27     I,   2|              Mert mi tagadás benne, Sándor határozottan örvendett bizonyos
 28     I,   2|         zsiványt, mint az üldözõit. Sándor negyvennyolcban az amnesztia
 29     I,   2|          Ami pedig azt illeti, hogy Sándor nem akart követ lenni, enemû
 30     I,   2|           bársonyszékbe tessékelte, Sándor bácsinak szólította, szivarral,
 31     I,   2|        kecsegtette.~- Nem lehet az, Sándor bácsi.~- Ugyan már mért
 32     I,   2|             urat?~- Mért nem lehet, Sándor bácsi? Mert akinek annyi
 33     I,   2|        hinni.~- Nem, ugye? - mondta Sándor szelíden. - Hát Ferenc Jóska
 34     I,   2|            a tájakon, amelyek Rózsa Sándor lábnyomait õrzik, úgy beszélik,
 35     I,   2|         megbizonyosodott róla, hogy Sándor megint átvette az impériumot
 36     I,   2|           is mozdította volna Rózsa Sándor ellen. Egynéhány kapcabetyárt
 37     I,   2|         Ilyen borzasztóságot csak a Sándor cseleködhetött. Úgy segítsön
 38     I,   2|             se érdemlitek meg, hogy Sándor a hétköznapló csizmáját
 39     I,   2|         majd lesz rá gondom, hogy a Sándor kezére kerüljetek!~Hát ez
 40     I,   2|           Mindenesetre úgy gondolta Sándor, hogy bátorságosabban jöhet-mehet
 41     I,   2|           feléjük.~- Nini, ez mög a Sándor bácsi! - kiáltott rá az
 42     I,   2|            is -, no, hogy van kend, Sándor bácsi?~- Mint a többi gróf -
 43     I,   2|             aztán hol lesz az ebéd, Sándor bácsi? - kérdezte az öregebb
 44     I,   2|           ahol tegnap - vont vállat Sándor. - A napnál.~- Szereti-e
 45     I,   2|             látom. No, adjon Isten, Sándor bácsi!~- ...sten! - billentette
 46     I,   2|            számított.~Egy hét múlva Sándor nagy magabíztában már majd
 47     I,   2|         híres, hogy ezt tartották a Sándor legkedvesebb herbergjének.
 48     I,   2|         Bodó nevezetû, de az embere Sándor volt, mint ahogy Sándornak
 49     I,   2|          csipke gyanánt beszegték a Sándor különös életét. Az elsõ
 50     I,   2|          pusztázó barát volt, akire Sándor ráfogta a puskát a látófájának
 51     I,   2|     Sándorra, de hát mit ért az, ha Sándor sohase ért haza rendes ebédidõre,
 52     I,   2|           tudta megérteni azt, hogy Sándor hivatala nem olyan, mint
 53     I,   2|           katonák vele bajoskodtak, Sándor kibújt a kéményen, végigszaladt
 54     I,   2|         bírja húzni az enyhhelyrül. Sándor II. Katalinja olyan kis
 55     I,   2|             olyan sok teketóriával. Sándor nem véste a bicskájával
 56     I,   2|          koszorút somkóróvirágból a Sándor bácsi babéros homlokára.
 57     I,   2|             babéros homlokára. Csak Sándor bácsi parancsolt, és Kati
 58     I,   2|           is lehet, hogy ez egyszer Sándor bácsi volt az, aki engedelmeskedett.~
 59     I,   2|          jelzi, ha tiszta a levegõ. Sándor jött-ment, ahogy akart,
 60     I,   2|    asszonykát:~- Köss tiszta kötõt, Sándor bácsi jön.~Hát ez a Szépszájú
 61     I,   2|         Mikor negyvennyolcban Rózsa Sándor szabadcsapata nem akarta
 62     I,   2|             kordában az embereidet, Sándor. Hiszen azért kaptad Kossuthtól
 63     I,   2|          Most megint tapasztalhatta Sándor azt az igazságot, hogy a
 64     I,   2|          van - sunyított hátra.~- A Sándor?~- Az. Most elnyomhatja,
 65     I,   2|             még idejében elugrott a Sándor ölébõl, ahová férji utasítás
 66     I,   2|            Nem hazudott - villant a Sándor vasvillaszeme a jó emberre.~-
 67     I,   2|             Löhetségös - biccentett Sándor.~- No ugye? Hát begyünne-e
 68     I,   2|          szóértésre a Lócsik úrhoz?~Sándor azt találta, hogy ez sok
 69     I,   2|         odaborult a betyár vackára. Sándor lelökte magáról a subát,
 70     I,   2|        Mögütött? - lobbant sárgát a Sándor szeme.~- Egy porcikámat
 71     I,   2|            akartam, hogy ránk törje Sándor bácsi az ajtót.~- Féltötted?
 72     I,   2|           is féltöd? Te! - lökte el Sándor az asszonyt. De az belecsimpeszkedett,
 73     I,   2|           féltöttem, kendöt féltöm, Sándor bácsi. Kend üres kézzel
 74     I,   2|         puskát fektetött az ágyába.~Sándor megsimogatta az asszonyt.~-
 75     I,   2|            bontani a feje fölül. De Sándor csak a puskát kapta föl
 76     I,   2|         csak most látta meg, hogy a Sándor kezében van a puskája. Erre
 77     I,   2|            õ már máskor is tréfázni Sándor bácsit, nem olyan rossz
 78     I,   2|          Kati! - taszította oldalba Sándor a puskaaggyal. - A számbul
 79     I,   2|             a várban. Például Rózsa Sándor is heteken keresztül ordított
 80     I,   2|             nem hallott, amilyent a Sándor mûvel.~Laucsik mosolygott:~-
 81     I,   2|              Laucsik jól számított. Sándor abban az órában elhagyta
 82     I,   2|          azt a legendát, hogy Rózsa Sándor annak a romantikus romnak
 83     I,   2| közérdeklõdés homlokterében, mint a Sándor.)~De a bilincstõl megszabadított
 84     I,   2|           bilincstõl megszabadított Sándor nemcsak elhallgatott, hanem
 85     I,   2|     tekintetös úr?~- Majd megmondom Sándor, csak elõbb gyújts rá. Itt
 86     I,   2|          magadnak egy testhezállót.~Sándor olyan tajtékpipát választott,
 87     I,   2|        tekintetös úr.~- Jól mondod, Sándor - bólintott Laucsik nyájasan. -
 88     I,   2|            meg Péterinél a vasutat.~Sándor elmosolyogta magát.~- Hát
 89     I,   2|            pipát.~- Mért tennéd le, Sándor? Szíjad csak nyugodtan,
 90     I,   2|         tekintetös úr - vont vállat Sándor, aki nyilván sohase hallott
 91     I,   2|             benne.~- Isten mentsen, Sándor - barátságoskodott tovább
 92     I,   2|          Most már hangosan nevetett Sándor.~- A Katiét? Maga?~- Én.~-
 93     I,   2|    pipaszárat?~- Nem próbáltam még, Sándor.~- Pedig möghiggye, az könnyebb
 94     I,   2|                Azt mondom én neked, Sándor, a te Katidat is csak abban
 95     I,   2|           kihulladozott törek.~- Ó, Sándor, Sándor, hát erre jutottál! -
 96     I,   2|   kihulladozott törek.~- Ó, Sándor, Sándor, hát erre jutottál! - csapta
 97     I,   2|          lesz.~- Mert úgy tudd meg, Sándor, hogy nem vonok én meg tõled
 98     I,   2|             embernek, mint te vagy.~Sándor panyókára rángatta a vállát,
 99     I,   2|             Õ azért rendelt titkárt Sándor mellé, hogy szedegesse ki
100     I,   2|         részleteit kicsalja belõle. Sándor viszont azt ígérte neki,
101     I,   2|          Laucsik elküldte Illavára, Sándor mellé pedig új famulust
102     I,   2|             szobatársától.~- Miért, Sándor?~- Azért, mert nem állom
103     I,   2|             rossz a lelkiismereted, Sándor - állapította meg a vizsgálóbíró. -
104     I,   2|         félök - szegte föl a nyakát Sándor. - Éntûlem ott rohadhat
105     I,   2|                Azt csak nem teszed, Sándor - nyitotta ki az almáriumot
106     I,   2|          mög az úr maga! - vágta rá Sándor az ajtót a bíróra.~Most
107     I,   2|            egy kicsit hasonlított a Sándor idõsebb fiához, s ezzel
108     I,   2|         való pedintör - állított be Sándor Laucsikhoz -, most már adhat
109     I,   2|          vasútrablást nem vette föl Sándor a tantervbe. Laucsiknak
110     I,   2|             valószínû azonban, hogy Sándor irodalmilag kora színvonalán
111     I,   2|              és „alighanem” alapon, Sándor pedig éppen ebben az egyben
112     I,   2|           Hát urak is voltak benne, Sándor? - kapott a szón Laucsik.~-
113     I,   2|       vagyok az ilyesmihöz.~- Nono, Sándor, ne kisebbítsd magadat!
114     I,   2|         sínöket fölszödni.~- Látod, Sándor, hogy mégis értesz hozzá!~-
115     I,   2|  sétáltatott.~- Hát hogy csinálták, Sándor?~- Hosszú szögeket vertek
116     I,   2|             De ti hogy csináltátok, Sándor?~Sándor egy kicsit fölényesen
117     I,   2|           hogy csináltátok, Sándor?~Sándor egy kicsit fölényesen nevette
118     I,   2|             És a te dolgod micsoda, Sándor?~- Az enyim? - villogott
119     I,   2|             Az enyim? - villogott a Sándor szeme. - Hát majd ha maga
120     I,   2|         töszök.~- No majd megválik, Sándor - mondta Laucsik, de nagyon
121     I,   2|               Megírom a Katinak, te Sándor!~- De akkor olyan okulárét
122     I,   2|            telik az üdõ.~- Ne félj, Sándor, jó embered vagyok én neked.~
123     I,   2|         mint a bíró.~Hát vallott is Sándor a lánynak, de azzal a bíró
124     I,   2|            szaga van - fitymálódott Sándor.~- Pedig nagy gazdáé volt
125     I,   2|            madaraktul - rúgta odább Sándor a kétfejû sasos bõrruhát. -
126     I,   2|            Tudom én, mi jár a Rózsa Sándor babájának, mikor az embere
127     I,   2|     megmondanod, hogy állította meg Sándor a vonatot. Az asszony kis
128     I,   2|           szemben, az ereszet alatt Sándor magára igazította a subát,
129     I,   2|            én hamvába holt embörnek Sándor bácsit. Nem is szerettem
130     I,   2|          jóra szántad magad?~- Én a Sándor ellen nem mondhatok semmit.
131     I,   2|        betyárt.~- Ismered-e ezeket, Sándor?~Sándor vállat vont.~- A
132     I,   2|           Ismered-e ezeket, Sándor?~Sándor vállat vont.~- A feszítõvasak
133     I,   2|           Egyebet aztán nem vallott Sándor. A cserepes tanya népe se
134     I,   2|    fölébreszti - a hazafit.~7~Rózsa Sándor olyan király volt, akinek
135     I,   2|      gyöngeségét. Annál inkább mert Sándor mellett kutyúkorában nem
136     I,   2|      Ezekbõl következik, hogy mikor Sándor azt a kérdést intézte a
137     I,   2|        pipázgatva újságot olvasott. Sándor belépett, engedelmet kért,
138     I,   2|           Rosszabbat mond ez annál, Sándor. Háborút.~A betyárnak cikázott
139     I,   2|         peteköt!~- Micsoda peteket, Sándor?~- Tudja mán azt maga úgyis.
140     I,   2|              Nem arrul van itt szó, Sándor. Nem a német akar most megtorkolászni
141     I,   2|     címbetûkbõl volt szedve, amiket Sándor is el tudott olvasni, ha
142     I,   2|          kit micsoda károsodás ért.~Sándor, ha korát meg tudta volna
143     I,   2|          akivel én akarom.~- Lehet, Sándor, tessék!~Sándor kiment a
144     I,   2|              Lehet, Sándor, tessék!~Sándor kiment a nyomtatott papírral
145     I,   2|        példányban, külön nyomatta a Sándor tiszteletére, mégpedig Pesten,
146     I,   2|       nagyon fahitû ember volt ez a Sándor. Egy könnye nem esett azért,
147     I,   2|             törvény emberének, mint Sándor a törvény csúffá tevõjének.
148     I,   2|          betyárvilágban, hogy Rózsa Sándor vallat kegyetlen, és Laucsik
149     I,   2|        komoly arccal fogadta:~- No, Sándor - nyújtotta felé az újságot -,
150     I,   2|           se.~- Ni-incs? - kérdezte Sándor elcsudálkozva. De semmivel
151     I,   2|          aki keresztet vetett, ha a Sándor nevét hallotta.)~- Komárom
152     I,   2|      Komárom is amiatt pusztult el, Sándor, hogy te nem akarsz vallani.
153     I,   2|       várban õrült futkosás támadt. Sándor is fölneszelt a subájáról.~-
154     I,   2|         hogy „ez is kend miatt van, Sándor bácsi”, vagy hogy „ezért
155     I,   2|       számot adsz az ítélet napján, Sándor”. Aszerint, hogy kit milyen
156     I,   2|            hozzá.~Másnap beállított Sándor Laucsikhoz. Sápadt volt,
157     I,   2|          már Cegléd felé járhatnak, Sándor. Sajnos, ezek elõl nem lehet
158     I,   2|             Hiszen ide igyekszenek, Sándor. Mink majd holnap hurcolkodunk
159     I,   2|             tekintetös úr?~- El ám, Sándor, elmegyünk. Te is jössz
160     I,   2|     csináltad a vasút megállítását?~Sándor csúnyán elkáromkodta magát.~-
161     I,   2|          lefordult a székrõl, mikor Sándor egy nevet mondott neki,
162     I,   2|            a nagy kriminalista, aki Sándor utolsó pörében mint ügyész
163     I,   2|            ezekbõl is kitûnik, hogy Sándor nem kapcabetyár volt. Lehet
164     I,   2|        azonfelül sikerült is. Mikor Sándor a félegyházi Pokol-kocsmát
165     I,   2|         harminc halál súlyosodott a Sándor lelkére, mint tettesére,
166     I,   2|            õ javukra üt ki. Például Sándor csak a veszélybõl és dicsõségbõl
167     I,   2|        Csönd, embörök! - dobbantott Sándor. - Hiszön ennek még a torongya
168     I,   2|            tisztesség az volt, hogy Sándor még azon az éjszakán stafétával
169     I,   2|            mívelkedésekkel vívta ki Sándor az egri nevet a jegenyék
170     I,   2|     sírvavigadást, a másikról meg a Sándor subás, kucsmás portréja
171     I,   2|            a doktor úr, hogy amikor Sándor kiszabadult a péterváradi
172     I,   2|       terítékes bankettet rendezett Sándor tiszteletére. A fõrendezõ
173     I,   2|          hogy megmondjam, mi lett a Sándor vége. A bíróság kimondta
174     I,   2|          kötõtût dugtak közéjük, és Sándor mint strimflikötõ fejezte
175    II,   3|             kapta föl a fejét Sátor Sándor mint keresztapa. - Ölegellöm
176    II,   3|            a vassal? - csodálkozott Sándor.~- Én be - erõsködtem. -
177    II,   3|      Ellenben gazdánk-urunk, Lippay Sándor ijedten megellenzi a jámbor
178    II,   3|            volnék belezavarodva, ha Sándor gazda rám nem kurjongat
179    II,   3|         mire eljajdítottuk magunkat Sándor gazdával, akkorra már leszakadt
180    II,   3|            rajta hang. Helyettem is Sándor gazda ordítozott a tenyerei
181    II,   3|            hallottam mindenfelõl.~- Sándor - kérdeztem fogvacogva -,
182    II,   3|        ember annyit, mint a macska?~Sándor gazda megvonta a vállát.~-
183    II,   3|           szakadás?~Megmutattam, de Sándor más helyre mutatott. Jakab
184    II,   3|       szöröncséd - nevette el magát Sándor gazda, a pohár rizlingre