Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|                 rikkantottam el magam, mire Lacika elégedetten megveregette
  2     I,   1|             egy házzal.~Rám estellett, mire alvéget, felvéget bejártam,
  3     I,   1|               kalap, hogy alig bírtam. Mire a magunk ablaka alá értem,
  4     I,   1|            szép kabátot, mellényt.~No, mire a szép ruha elkészült, akkorra
  5     I,   1|              ránk harangozták a delet, mire a tetthelyre taszigáltak
  6     I,   1|         magukkal a kocsiúton a piacra. Mire fölébredtem, dagadt volt
  7     I,   1|              nagy tányérrózsa-képe, de mire az anyám a végére ért a
  8     I,   1|     iskolánkból a nyolcórai csengetés, mire betakarodott gyerek és tanár.
  9     I,   1|              Megkerültük az iskolát, s mire a másik utcán visszatértünk,
 10     I,   1|                   de hát azt se tudod, mire való.~- Hiszen éppen azért -
 11     I,   1|                mondd el mind a hármat. Mire készen leszel velük, akkorra
 12     I,   1|           kijöhetsz.~Szót fogadtam, és mire kijöttem, Messzi keresztapám
 13     I,   1|        fizetett az egyhatosos helyett, mire pedig Márton ráeszmélt a
 14     I,   1|           foglaltam elõször széket, de mire a küszöbrõl fölértem a katedrára,
 15     I,   1|           meguntam az õsök társaságát, mire az esõ hazazavart közülük.~
 16     I,   1|           hazazavart közülük.~Csakhogy mire Szegedre hazaértem, akkorra
 17     I,   1|               a hivatalomig kísért. De mire kimosakodtam, azon belül
 18     I,   1|      elkeseredve. - Delet harangoznak. Mire odaérnék, mindenki hazamén
 19     I,   1| könyvillusztráció vagy kézirajz amoda, mire hol adódik alkalom. Azt
 20     I,   1|               ötöt õ javított bele, de mire a végére ért, azt is kihúzta.~-
 21     I,   1|           jöttem be a hivatalba.~- No, mire végzik az urak? - köszöntöttem
 22     I,   2|              igen terítgettek asztalt. Mire Nápolyig leértek, csak úgy
 23     I,   2|             szórta kifelé a csontot, s mire az utolsó mócsingot is leküldte
 24     I,   2|               De nem telt abba dél se, mire a papucs megkerült. Helyébe
 25     I,   2|             Majd számon veszem reggel, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra,
 26     I,   2|          egy-két marékkal, amoda is, s mire megérkeztem a tetthelyre,
 27     I,   2|         kõleves - jelentette a bíróné, mire Mátyás belehajigálta a gombócokat.~-
 28     I,   2|             derékon kapta az óriást, s mire az észbe kapott, már lent
 29     I,   2|               s esztendõ se telt bele, mire csakugyan kapitány lett.~
 30     I,   2|           kérdezte tõlük: - No, hát ti mire végeztétek ezer esztendõ
 31     I,   2|             ebben a feneketlen sárban, mire Tápéra kiér!~- Feneketlen
 32     I,   2|          rebbentek szét a szõregiek, s mire a martalóchad megérkezett,
 33     I,   2|                asszony az ötitcéssel - mire visszatért vele, akkorára
 34     I,   2|              De hát nem ért az semmit. Mire a bíró úr felállt, és az
 35     I,   2|               ki csukladozva az ajtón.~Mire visszatért, sárga volt az
 36     I,   2|      szólította meg a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj Isten,
 37     I,   2|               munkát. Mennyit keresel, mire kivágod ezt a nagy fát?~-
 38     I,   2|              végig a lószõrt juhbélen.~Mire harmadszor húzta végig,
 39     I,   2|            riasztotta az egész tábort. Mire felkészültek, a labancok
 40     I,   2|           Mária Terézia õfölséginek!~S mire a nap tüzet rakott az alkonyati
 41     I,   2|          rakott az erdõszélben. Persze mire a ludacska pirosra sült,
 42     I,   2|                Az lett biz ebbõl, hogy mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja
 43     I,   2|       bedeszkázva Palkonyánál a világ.~Mire az öreg Buzogány befogta
 44     I,   2|                az öreg kuruc. Értette, mire céloz a beszéd - olvasott
 45     I,   2|                az úr magyar huszárnak, mire a bajusza kinõ, tiszt is
 46     I,   2|             tiszt is lehet még belõle.~Mire a végére ért a Lajkó gyerek,
 47     I,   2|              népiskolák számát. Hát ez mire való már megint? Ha énrám
 48     I,   2|                ki is káromkodta magát, mire a grófné annyira föleszmélt,
 49     I,   2|            Megígérte a két ember, hogy mire kireggellik, nyomuk se marad
 50     I,   2|          szemöldökét a városbíró. - És mire akarná kend a pesti inasokat
 51     I,   2|                 majd két hét beletelt, mire Stancsics népíró meglépte
 52     I,   2|              ahol olyan jó dolga volt.~Mire a Duna fedélzetére értek,
 53     I,   2|          mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire azonban a kalászok aranyát
 54     I,   2|                hamvát. Öreg este lett, mire megint összeverõdtek a népek,
 55     I,   2|                halk, fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt
 56     I,   2|                fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék azután, szegény
 57     I,   2|         szegény világtalan? Nekem lesz mire támaszkodnom, míg élek:
 58     I,   2|               gyepre, aki igaz magyar!~Mire a falu végére értünk, akkorára
 59     I,   2|              se vették, hová jutottak, mire összecsapott fejük fölött
 60     I,   2|              elõször az arcába kapott; mire a kardjához kapott volna,
 61     I,   2|            nagykaput szörnyû lármával.~Mire azonban megnyílt a kapu,
 62     I,   2|           számolunk, apókám!~Otthon-e? Mire hazaértek, annyi volt az
 63     I,   2|              Kényes ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak nagy a
 64     I,   2|           belõle Murad Tevfik, és hogy mire végezte mint aleppói basa,
 65     I,   2|          kezdett, hogy elfogy a golyó, mire a másik azzal vigasztalta
 66     I,   2|               mint hogy ríva fakadtam, mire Paul hátba ütött egy nevetõ
 67     I,   2|       krumplival fõzik a halpaprikást.~Mire én összeismerkedtem Paullal,
 68     I,   2|           parazsas végû gallyakkal, de mire a pipáig értek velük, akkorra
 69     I,   2|               tartogatta a parazsat. S mire a pipa visszakerült a fõherceg
 70     I,   2|              hogy attól többet kapott.~Mire föltápászkodott, akkorra
 71     I,   2|                se az újságírónak, hogy mire nézte a világot, ha még
 72     I,   2|       kanyarodott be a kocsiállásba, s mire az inspektor kifelé tudakolta
 73     I,   2|                meg kell vallanom, hogy mire megöregedtem, egy kicsit
 74     I,   2|      összenyalábolni a hajítófákat, de mire visszatért velük, ággyal,
 75     I,   2|            volt torlaszolva az ajtó. S mire széttaszigálta az akadályokat,
 76     I,   2|               emberre az adókasszából. Mire azonban valahol a horgosi
 77     I,   2|           fejét szegény igazságkeresõ, mire leért a kapualjba, s ott
 78     I,   2|           kutyák, de az bizonyos, hogy mire beesteledett, akkorára a
 79     I,   2|                   Van rá engedélyed?~- Mire? - hûlt el a piktor.~- Hát
 80     I,   2|            hordhatják fönn az orrukat.~Mire a nyaklók elkészültek, akkorra
 81     I,   2|          helyben. A tanár úr nem tudta mire magyarázni, hogy az ügyvédi
 82     I,   2|          Legföljebb én voltam a malac, mire elkészültem egy-egy testtel.
 83     I,   2|               a három ujj fölmutatása, mire a varga azzal válaszolt,
 84     I,   2|        szalajtott haza egy sürgönyt. S mire ötven kanász fölgyülekezett
 85    II,   1|            kettõt is megbírt a lova, s mire kihajnallott, akkorra elnyelte
 86    II,   1|             kellett bocskort cserélni, mire Xanthosz eljutott Massiliába,
 87    II,   1|        megcsókolta ibolyakék szemét. S mire a kakas megszólalt, a miletoszi
 88    II,   1|              után megkoccant az ablak. Mire a mester fölkapta a fejét,
 89    II,   1|               haláltól.~Kireggeledett, mire végére ért a történetnek,
 90    II,   1|               kitáncoltak a piacról, s mire Thibaut mester lekattyogott
 91    II,   1|              eredtek az üldözésnek, de mire a nyomukba értek, már akkorra
 92    II,   1|              kerülünk-fordulunk egyet, mire visszaérünk, akkorra megsütöd
 93    II,   1|                a serpenyõt, vidd haza, mire megterítenek, én is otthon
 94    II,   1|               hozzáadod a feleségedet, mire visszaveszed, megkapod a
 95    II,   1|             fel, úgy haladt fölfelé, s mire fölért a legfelsõre, úgy
 96    II,   1|      nyüzsögnek, rendezkednek odakint. Mire kinyitja az ablakot, már
 97    II,   1|                 elindult a szállására, mire hazaért, eszébe jutott neki
 98    II,   1|               kicsit ki is melegedett, mire elérte a tetthelyet, de
 99    II,   1|            kezdte a társalgást Alfréd, mire De Saint-Aulaire úr kényszeredett
100    II,   1|          mentül nagyobb spektákulumot. Mire odacsörömpölt a rossz kocsi
101    II,   2|                  Nem telt bele félóra, mire elkiáltotta magát:~- Megfordult
102    II,   2|                Ezekbõl annyi van, hogy mire a kazal felével elkészül
103    II,   2|           kedvét lelte volna benne, de mire a mérnök a végére ért, akkorára
104    II,   2|                a fejét. - De akkor mög mire való a vasút, ha most is
105    II,   2|            aljába ragadt bojtorjánt, s mire Márton elõállt a kocsival,
106    II,   2|               meg a szemét az öreg, de mire egészen kijózanodott az
107    II,   2|           szájáig ért a réti embernek, mire fölébredt.~A réti ember
108    II,   2|             kenyeret az ágy alá dugta.~Mire az elsõnek végire ért, már
109    II,   2|               csúfolódik vele a gazda.~Mire a második kenyér megszegésére
110    II,   2|           sírás.~- No, Virgonc, hát te mire végzöd? - kereste a kutyát.
111    II,   2|                kicsillagosodott az ég, mire fölébredt. Rágyújtott, hallgatódzott,
112    II,   2|           néhány kéve nádat a tetõrõl, mire meg tudott kapaszkodni,
113    II,   2|        harmadik rendelésre kaptam meg; mire az étlapot kisürgettem,
114    II,   2|          kilötykölõdött a csészealjba, mire szembesítették velem. De
115    II,   2|       elszeretetreméltóskodtak tõlem - mire az ételhordó bátorkodott
116    II,   3|                ember, mikor lefekszik, mire virrad. Én például a világon
117    II,   3|               közt. Akivel nem tudtunk mire menni, azt megjazigosítottuk,
118    II,   3|              gondol maga, igazgató úr, mire valók voltak ezök?~- Ezekbe
119    II,   3|            Elmagyarázom azt is, melyik mire szolgálhatott. Közelebb
120    II,   3|              konyhaajtóból, hogy ugyan mire mennek a kutyák a garabonciás
121    II,   3|            együtt elhagytam valamerre, mire hazavergõdtem. De tán jobb
122    II,   3|               csonthoz koccant az ásó, mire kiértem. Früstök után egy-egy
123    II,   3|               nagyszájú Döncõnek való.~Mire Döncõ kivackolódott az ördögszekérbõl,
124    II,   3|           nyújtódzott egyet álmában, s mire eljajdítottuk magunkat Sándor
125    II,   3|              már rágyújtott Mihály, és mire elment, egészen összetestvéresedtünk.
126    II,   3|                megingatni az illúziót.~Mire a tyúkocskák elõgurultak,
127    II,   3|         odavolt varjúfészket szedni, s mire az elõkerült, az én vonatom
128    II,   4|              avval hasznos a herbatea.~Mire visszaértünk keresztanyámmal,
129    II,   4|      bukdácsoltam. Csurgott a könnyem, mire a szülém sírjára rátaláltam.
130    II,   4|           arcom, kezem, mint a parázs, mire készen lett a térdeplõ hóangyal.~
131    II,   4|               a nevetõ gerlicefiókra.~~Mire Matyika kétesztendös lett,
132    II,   4|             készítsen neki fehérnemût.~Mire hazaértek, az asszony halálraváltabb
133    II,   4|            elindulni, így is dél lesz, mire beér a városba.~Hetipiacos
134    II,   4|           deszkát kivitték Csorvára, s mire öreg Messzi Pál megszerkesztette
135    II,   4|              arcával, fáradt szemével? Mire vihetnéd a mi tülekvõ, marakvó,
136    II,   4|               buksi, hogy lehet ez, de mire megnõsz, majd megérted.
137    II,   4|       bórembukk! - mordul rá az orvos, mire a bórembukk megdöbben, és
138    II,   4|    visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már fehérebb
139    II,   4|             néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija
140    II,   4|              csésze szájára tapasztva.~Mire a tanító úr utolérte, Pétör
141    II,   4|                Más baj nem is történt. Mire az asszony elért a kilincsig,
142    II,   4|          pucéran ne hagyják, másra meg mire kellettek volna neki? Szomszédolni
143    II,   4|                kiteremtse a muszájt, s mire kitisztázta magát az árendából
144    II,   4|            Modol alig vonszolta magát, mire odaroskadt a csodatevõ kép
145    II,   4|            hájjal az eget. Sötétedett, mire Marikát letették a nagy
146    II,   4|      minisztrált neki a vadkörtefáról.~Mire jóéjszakát mondtak egymásnak,
147    II,   4|           paplan.~VI~Beletelt egy hét, mire Modol a sok álmatlankodás
148    II,   4|                gazdasággal mi lössz?~- Mire kimén a föld fagya, möggyüvök.~
149    II,   4|                vakkantsa fel a gazdát, mire hajnalt kell harangozni.
150    II,   4|             ahogy kiszélesedett az út. Mire a ház elé értek, már olyan
151    II,   4|           kérdezte meg, hogy hát aztán mire való ez.~- Hát arra, hogy
152    II,   4|           szolgája köszönti egymást, s mire észbekapok, a vonat már
153    II,   4|             annak, aki alszik, de hogy mire mentem volna velük, nem
154    II,   4|             pille szállt a mellemre, s mire kinyitottam rá a szemem,
155    II,   4|               Egye meg kend a földjét!~Mire a földjén elhervadt a varjúmák
156    II,   4|            hogy éhenhaltak volna, csak mire kiporciózta a városnak is
157    II,   4|           sofõr is.~Ránk homályosodik, mire Istennek ajánljuk egymást.
158    II,   4|          beszélök a kenõasszonnyal, de mire mönyünk vele? Még a múltiért
159    II,   4|          sifonér, amiért pénz kellene. Mire végigszámolta, mindig belezavarodott.~-
160    II,   4|            dugdosott be a nádtetõbe, s mire az utolsót meggyújtotta
161    II,   4|          macskát. - Hozom a többit is!~Mire leugrott velük, már körüllobogta
162    II,   4|                égiháborút leimádkozni. Mire az ég kitisztult, akkorára
163    II,   4|              se eleven nem volt Julis, mire hazakerült. Szerencsére
164    II,   4|              is mindig részegeskedett.~Mire Julis negyvenesztendõs lett,
165    II,   4|        kendõnek. El is határozta, hogy mire beér az iskola-dûlõbe, leszedi
166    II,   4|            vetni, tojásra, gyümölcsre, mire, meg amit éjszakára kint
167    II,   4|           tájon történt, messze innen, mire ideértünk, már az ég alján
168    II,   4|              szokás szerint, hogy „no, mire végzik kendtök?” Az asszony
169    II,   4|             adtam föl a kérdést.~- No, mire végzi, bátya?~- Könyerezök,
170    II,   4|              bonyodalmak megoldójának. Mire a kis szakajtókat kék plajbásszal,