| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avizóra 1 avul 1 avval 12 az 7592 azalatt 4 azalól 1 azám 5 | Frequency [« »] ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem 3736 is | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances az |
Kötet, Fejezet
4501 II, 2| lókereskedéssel a hazát.~- Hol az a Sztirinya báró?~Az írnok 4502 II, 2| Hol az a Sztirinya báró?~Az írnok körülnéz. Már akkor 4503 II, 2| körülöttünk, mert nagy öröm az a demokratának, ha bárót 4504 II, 2| eresztett gubancos haja van, és az állát kiverte az egyhetes 4505 II, 2| van, és az állát kiverte az egyhetes szakálltarló. A 4506 II, 2| tele bogánccsal, ami inkább az árokparton, mint a szállodában 4507 II, 2| mint a szállodában ragad az emberbe, és a csizma felperdült 4508 II, 2| vásárkapitány -, hát kend az a báró?~- Én ám - mondja 4509 II, 2| Sztirinya József.~- Nem igaz az, öreg - rázza a fejét a 4510 II, 2| a kapitány. - Nem lehet az, hogy kend az volna.~József 4511 II, 2| Nem lehet az, hogy kend az volna.~József báró leveszi 4512 II, 2| Ugyan mondja mán mög az úr, mért ne vónék? - ereszti 4513 II, 2| Nono - neveti el magát az ember, hangtalanul, mint 4514 II, 2| ember, hangtalanul, mint az öreg parasztok -, báró vagyok 4515 II, 2| most nem folytatom...~- Az, kutyaházi báró kend - mosolyodik 4516 II, 2| Jól mondja - lóbálja meg az ostorát az öreg -, csakugyan 4517 II, 2| lóbálja meg az ostorát az öreg -, csakugyan nem az 4518 II, 2| az öreg -, csakugyan nem az vagyok én. Sas Mátyás vagyok 4519 II, 2| majd nem szorongatik úgy az embört, ha báró.~A csalódott 4520 II, 2| Igaza is van neki. Nem való az, hogy már a lóvásárban is 4521 II, 2| lóvásárban is így lecsökkenjen az arisztokrácia tekintélye.~ 4522 II, 2| gyökerük szûz homokot perget az aszfaltra, hanem azzal is, 4523 II, 2| kisgazdát. A kisgazda más. Az nemzetfönntartó elem, bõrszivart 4524 II, 2| aki még azt se tudja, mi az az immunitás. A tanyán nincsenek 4525 II, 2| még azt se tudja, mi az az immunitás. A tanyán nincsenek 4526 II, 2| kaszakövet a városi boltos. Néha az is megesik, hogy az asszony 4527 II, 2| Néha az is megesik, hogy az asszony tízesztendõs újságot 4528 II, 2| selyemkendõjével, és ha lámpagyújtáskor az iskolásgyerek azon gyakorolja 4529 II, 2| gyakorolja a tudományát, az egy kicsit meg is zavarja 4530 II, 2| lelkeket.~- Apja - néz föl az asszony a tollfosztásból -, 4531 II, 2| tollfosztásból -, hát löhetségös az, amit a Pétörke olvas? Hát 4532 II, 2| Itt friss újságot talál az ember a kocsiúton, azt kiteríti 4533 II, 2| térdéhez szorítva a lapot, az ujjával mutatja öreg szemének 4534 II, 2| ujjával mutatja öreg szemének az összefolyó apró sorokat.~ 4535 II, 2| cseresznyegallyacskák bánatosan kókadnak le az aszfaltra, s már éppen fordításra 4536 II, 2| éppen fordításra nyálazza az ujját, mikor egy bõrbe öltözött 4537 II, 2| fene, ha jobban tudja”, itt az aszfalton azonban, a városi 4538 II, 2| tájékozottabb, holott nem is az õ kezében van az újság. - 4539 II, 2| nem is az õ kezében van az újság. - Avval elbántak 4540 II, 2| harcsabajuszú ember is beleavatkozik az eszmecserébe, aki harmincezer 4541 II, 2| harmincezer koronáért adná az eperfacsemete darabját, 4542 II, 2| bolond ember, aki venné.~- Az a muszka cár vót, hallják. 4543 II, 2| nemzet.~- Azám - mondja az újságos -, csakhogy itten 4544 II, 2| újságos -, csakhogy itten az van, hogy a Poin cár elnök.~- 4545 II, 2| hogy a Poin cár elnök.~- Az nem löhet - nevet Imre fölényesen. - 4546 II, 2| Imre fölényesen. - A cár az följebb való, mint az elnök. 4547 II, 2| cár az följebb való, mint az elnök. Mutassa kend azt 4548 II, 2| elnök. Mutassa kend azt az újságot.~- Ne no! - mondja 4549 II, 2| mindjárt földerül, amint az Imre homloka ráncot vet.~ 4550 II, 2| megzavarodottan adja vissza.~- Az újság se tudja - menti magát. - 4551 II, 2| megengesztelõdve feleli:~- Az löhet, mert a nehézség tud 4552 II, 2| mert egyik is csakúgy szödi az adót, mint a másik.~- De 4553 II, 2| könyvébõl lépett volna ki.~Az ak-szakál feddõleg nézi 4554 II, 2| lössz ám - ingatja a fejét az orákulum. - Mert a magyar 4555 II, 2| csak türtõztetik magukat.~Az Imre pesszimizmusa még egy 4556 II, 2| kiáltja magát, hogy abszurdum az óvilágnak!~Erre a misztikus 4557 II, 2| klasszikus legyek valaha, s ebben az a jó is megvan, hogy énmiattam 4558 II, 2| gyerek se fog ríva fakadni az iskolában. Rossz rágondolni, 4559 II, 2| mondatot elemeztetnék valaha az unokámmal. „Vasút akar lenni.” 4560 II, 2| vasútról. Tehát a vasút az alany. Mit állítunk a vasútról? 4561 II, 2| ez egészen más ám, mint az, hogy „vasút akar lenni”. 4562 II, 2| meg micsoda különös vasút az, amelyik máris akar, pedig 4563 II, 2| szegényemberes, amelyiknek az a szavajárása, hogy „csak-csak-csak”. 4564 II, 2| a lovacskán is behozzák az egyet-mást a hetipiacra, 4565 II, 2| káromkodást leimádkozza az asszony a fekete Máriánál, 4566 II, 2| de mégiscsak más lenne az, ha ott pöfögne el a gõzös 4567 II, 2| ahhoz lehetne igazítani az órát. Aztán meg az is szép 4568 II, 2| igazítani az órát. Aztán meg az is szép lenne nagyon, hogy 4569 II, 2| visszabólongatnának. A nagy vasúton az ilyesmi nem szokás, az az 4570 II, 2| vasúton az ilyesmi nem szokás, az az államé, ahhoz semmi közünk, 4571 II, 2| az ilyesmi nem szokás, az az államé, ahhoz semmi közünk, 4572 II, 2| ahhoz semmi közünk, de az egészen más, ha az ember 4573 II, 2| közünk, de az egészen más, ha az ember a saját tanyai vasútján 4574 II, 2| nevetség lett belõle. Hanem az már komoly dolog volt, hogy 4575 II, 2| sarcot, csak fütyülne már az a vasút! - mondta a szószóló, 4576 II, 2| úrlovasversenyen. Nagy botrány volt az annak idején, urak és úrlovak 4577 II, 2| Csináltassa a város, ha olyan sok az elhajigálni való pénze, 4578 II, 2| lesz, lehet, hogy nem lesz, az ördög jobban tudja. Éppen 4579 II, 2| a városból ketten-hárman az Isten háta mögé, hogy szót 4580 II, 2| vegyék elõ a jobbik eszüket.~Az a baj éppen, hogy a véneket 4581 II, 2| számít semmit. Várják ki az idejüket, döglik a ló, ürül 4582 II, 2| kerül rájuk is.~Ahogy ülünk az eperfák hûvösében, és végignézek 4583 II, 2| ilyen nyakas magyarok, mikor az aranybullát kiadatták vele. 4584 II, 2| pirosbársony-tokos szablya. Az Árpád-kori suba, az megvan, 4585 II, 2| szablya. Az Árpád-kori suba, az megvan, de az még a pogány 4586 II, 2| Árpád-kori suba, az megvan, de az még a pogány Árpádok idejébõl 4587 II, 2| Most Futós Bárány Pál vacog az õsi subában, noha nemcsak 4588 II, 2| olcsóbb lesz - kottyantja el az igazságot a mérnök.~- No 4589 II, 2| én, hogy azért csinálik az urak az egészet.~- Szamárságot 4590 II, 2| hogy azért csinálik az urak az egészet.~- Szamárságot mondott 4591 II, 2| elásította magát:~- Nem ér az semmit, mérnek úr. Nem vasút 4592 II, 2| beszélni, nem a fejéhez. Ha már az eschatológiánál tartunk, 4593 II, 2| püspöksüvegben.~A siker teljes volt. Az õsz bajuszok megrezegtek 4594 II, 2| õsz bajuszok megrezegtek az alájuk bújó mosolytul, és 4595 II, 2| kiköhentett a subából, és az öreg bajuszok megint komolyra 4596 II, 2| berzedtek.~- Kérdöznék egyet az uraktul, ha möghallgatnák.~- 4597 II, 2| Hát most mán hogy lössz az, ha vasút lössz?~- Hogy 4598 II, 2| No, látja! - kapta föl az öreg a fejét. - De akkor 4599 II, 2| mérgesen a kocsisunknak. - Az Isten se tudná ezt az értetlen 4600 II, 2| Az Isten se tudná ezt az értetlen népet meggyõzni.~- 4601 II, 2| hiszen mondott szóbul ért az embör, nézzék.~Letappogták 4602 II, 2| ángyó jót akart~Hogy kicsoda az a Szél ángyó? Azt abból 4603 II, 2| bele a tanyája tetejébe, az oromfal hegyinél.~- Mi lesz 4604 II, 2| oromfal hegyinél.~- Mi lesz az, Pista bácsi? - kérdeztem 4605 II, 2| tarlóra.~- Hát holtig tanul az ember - mondom -, még ilyent 4606 II, 2| ezt nem én tanáltam ki. Az urak is csak így csinálják 4607 II, 2| városban.~- No nem egészen. Az urak vasból csinálják, annak 4608 II, 2| urának nevezték vala. Akié az impérium: az adja a nevet.~ 4609 II, 2| vala. Akié az impérium: az adja a nevet.~Márpedig odakint 4610 II, 2| nevet.~Márpedig odakint az impérium teljesen és változatlanul 4611 II, 2| ángyóé. Ugyan idebent is csak az övé. Láttam akkor is, mikor 4612 II, 2| Csökélylöm.~- Kicsodát?~- Az Árpád királt.~- Mért csekélyli, 4613 II, 2| Szél ángyóhoz.~- Jól mondi az asszony - bólogatott nagy 4614 II, 2| huszárkapitánynak a dereka.~Persze az régen volt, mikor a szent 4615 II, 2| mindnyájunkat meggázolt egy kicsit az idõ. Szél ángyó összetöpörödött, 4616 II, 2| fogadott gyereket. Pali volt az utolsó, valami sokgyerekes 4617 II, 2| amelyikben meg van írva, hogy az az ábécéskönyv, amelyikbe 4618 II, 2| amelyikben meg van írva, hogy az az ábécéskönyv, amelyikbe én 4619 II, 2| de mégiscsak megszólal:~- Az atrecukat azért tudja tán?~- 4620 II, 2| nincs hiba - vidámodik föl az ángyó szeme. - Mögkéröm 4621 II, 2| mégiscsak a legöregebbet. Az a legtöhetõsebb, mög abbul 4622 II, 2| szõlõ. Hát mondom ennek az embörnek, lögyünk jó szívvel 4623 II, 2| asszonyhoz, ha mán úgy átvetötte az élet a vállán, vállaljuk 4624 II, 2| a szememet.~- Nehéz lesz az, ángyó.~- Mér lönne? - döccen 4625 II, 2| mikor a nap süt. Esõben az öreg is eltotyogna a birkák 4626 II, 2| csakhogy a királyfiaknak az a törvényük, hogy õk csak 4627 II, 2| Ez törvény? - halkul el az ángyó szava.~- Törvény.~ 4628 II, 2| ángyó szorosabban köti az álla alatt a kendõt, és 4629 II, 2| eltûnõdve utánuk. Jó is volna az, ha úgy lehetne, hogy Tilalmas 4630 II, 2| Diplomaták~Úgy volt az, hogy a kecskeméti embernek 4631 II, 2| nagykõrösi polgármestert az egész gyülekezet, de leglelkesebben 4632 II, 2| Kecskemét.~Hanem hát most az ántivilágról van szó, mikor 4633 II, 2| tessék, jó ember, mert ez az igazi makai hagyma. Még 4634 II, 2| Én ugyan egyet se lépnék az istenadtáért, mikor nekem 4635 II, 2| nem is makai hagyma ám az! Azt érdemes volna a tövén 4636 II, 2| szalonna mellõl a kenyeret.~Az ám, csakhogy ugyanakkor 4637 II, 2| Erre jöjjön, atyafi, itt az igazi kecskeméti barack!~- 4638 II, 2| Hát aztán? Mivel volna az különb a makai baracknál?~- 4639 II, 2| szalonnáját otthon felejtette. Az volt a szerencséje, hogy 4640 II, 2| is éppen akkor ért oda, az jószívvel adott neki kenyérért 4641 II, 2| ember a bicskáját.~- Hol az a haza, földi?~- Makón, 4642 II, 2| haza, földi?~- Makón, ahol az a híres hagyma terem.~- 4643 II, 2| a kenyeret.~Azzal aztán az egyik is hazatérült, a másik 4644 II, 2| elhessegette a szemérõl az álmot. Kár volt bizony érte, 4645 II, 2| a bárányfelhõket õrizte az égi mezõkön. Persze alig 4646 II, 2| összecsattantotta örömében:~- Kend az lelkem, öregapó, vagy csak 4647 II, 2| járatban van - nevetett a szeme az angyalkának.~- Én bizony 4648 II, 2| kis unokámat keresem, akit az õsszel vett magához az Isten - 4649 II, 2| akit az õsszel vett magához az Isten - emelte meg a kalapját 4650 II, 2| volt - vetette föl a szemét az égre, hát uramfia, lát a 4651 II, 2| fehérbodrú felhõbárányt, de még az angyalka is ott mosolygott 4652 II, 2| dörzsölte meg a szemét az öreg, de mire egészen kijózanodott 4653 II, 2| mire egészen kijózanodott az álomból, már akkor nyoma 4654 II, 2| már akkor nyoma se volt az égen se gyereknek, se báránynak.~- 4655 II, 2| se báránynak.~- Mindegy az, azért mégiscsak valami 4656 II, 2| nagybajuszú Vendel hajdú.~- Az ispán úr sürgõsen hívatja 4657 II, 2| kendet - mondotta mogorván.~- Az ispán úr? - ragyogott föl 4658 II, 2| mondtam én, ebbõl lesz az a nagy öröm.~Az lett biz 4659 II, 2| ebbõl lesz az a nagy öröm.~Az lett biz abból, hogy az 4660 II, 2| Az lett biz abból, hogy az ispán úr nagyon haragosan 4661 II, 2| egészen - mondta szerénykedve az öreg csõsz. - Ketten õrizzük 4662 II, 2| mind össze van nyomozva.~- Az lehet - bólintott Márton 4663 II, 2| De kendet azért tartja az uraság, hogy oda ne menjen! - 4664 II, 2| ne menjen! - vörösödött az indulat is az ispán úr képén. - 4665 II, 2| vörösödött az indulat is az ispán úr képén. - Zálogot 4666 II, 2| képén. - Zálogot kell venni az idegen jószágból, ha a tilosban 4667 II, 2| fehér fejét megfélemledve az öreg csõsz.~- No, azért 4668 II, 2| azért mondom - fújt nagyot az ispán úr -, ha még egyszer 4669 II, 2| hogy ilyen csúfság érte az õ öreg fejét. No, majd megmutatja 4670 II, 2| megszeppent egy kicsit, ahogy az unokája az eszébe jutott. 4671 II, 2| kicsit, ahogy az unokája az eszébe jutott. Szépen kitervelte 4672 II, 2| hogy ha majd õ is fölkerül az égi mezõkre, megkéri a jó 4673 II, 2| õ nagyon ki van tanulva. Az ám, de hátha megtudja a 4674 II, 2| lágyszívû. No, hát nem lesz az többet, de nem ám. Majd 4675 II, 2| egyszer idegen jószágot az uraság földjén.~- Ahol ni, 4676 II, 2| Márton apónak megrebbent az öreg szeme, ahogy odahajolt 4677 II, 2| húzta volna a bolondka.~Az ám, de a bolondkának nem 4678 II, 2| lehajtotta a három báránykát az érre.~Éppen visszafelé terelgette 4679 II, 2| szájjal a gyerek.~- Hát mi az, aminek egy csepp füle sincs, 4680 II, 2| hogy ne legyen oka panaszra az ispán úrnak.~Kár, hogy föl 4681 II, 2| Kár, hogy föl nem nézett az égre. Fehérsodrú felhõbárányokon 4682 II, 2| hanem a hátam mögött mondja az egyik szolgámnak, de úgy, 4683 II, 2| fölött a gödör felé bök az ujjával, amelyikben vallatom 4684 II, 2| mezítlábas embörre.~Börcsök az olyan ember fölényével nevet, 4685 II, 2| egyszerre meg kell benne állni az ütõnek. Azt mondja neki:~- 4686 II, 2| Csak annyiból áll, hogy az ember leteríti a subáját 4687 II, 2| városi úrféle köszöni szépen az invitálást, nem is kéreti 4688 II, 2| mert ha már vendéget adott az Isten, adjon egy kis vendégnek 4689 II, 2| szó sincs, zúgolódással az officinában senki nem foglalkozik. 4690 II, 2| rajta a borbéllyal. Ugyan az elsõség a borbélyé, s a 4691 II, 2| borbélyé, s a jó Istennek csak az jár, amit õ meghagy, de 4692 II, 2| vasárnapi prédikáció óta, de már az nagy tiszteletlenség volna, 4693 II, 2| tiszteletlenség volna, ha az istenházába bevinné az ember 4694 II, 2| ha az istenházába bevinné az ember az egyhetes szakállát. 4695 II, 2| istenházába bevinné az ember az egyhetes szakállát. Mindjárt 4696 II, 2| érezné, mintha õrá nézne az aranysugaras istenszem a 4697 II, 2| nem is olyan utolsó hely az a borbélymûhely, hogy ott 4698 II, 2| hányná a szikrát, hanem az õ szeme is, s rögtön odaígérné 4699 II, 2| szalonna meg a paprika vitája. Az egyik nagyhatalom, András 4700 II, 2| szalonnán, kenyéren. Noha ez az állítás hajaz egy kicsit 4701 II, 2| már a csizmát, sõt talán az is megesett vele, hogy mezítláb 4702 II, 2| mezítláb élte világát, ellenben az sehol sincs följegyezve, 4703 II, 2| báránybõrsapka tartozott volna, mint az Andráséhoz. Ami pedig a 4704 II, 2| afféle szegény kertészember az ötödik dûlõbõl, ahol a krumpliban 4705 II, 2| kalóriával szokás megtölteni az oldalközt.~Azonban semmit 4706 II, 2| sógor, aki négyökrös gazda az elsõ dûlõbõl, alacsony, 4707 II, 2| kisded, barna ember, s az van a képére írva, hogy 4708 II, 2| nem. Hanem a zöldpaprika, az ügön. Tízet is mögöszök 4709 II, 2| Jó lenne, ha becsomagolná az útra ezt a Mihály sógort 4710 II, 2| de csak a szalonna adja az erõt.~- Nono - erõsködik 4711 II, 2| erõt.~- Nono - erõsködik az elsõ dûlõ -, de a zöldpaprika 4712 II, 2| a zöldpaprika tisztítja az észt. A gõze.~- A gõze? - 4713 II, 2| Mán akiébe - mosolyog az ötödik dûlõ.~- Nem mögyünk 4714 II, 2| dûlõ.~- Nem mögyünk észért az ötödik dûlõbe - szisszen 4715 II, 2| ötödik dûlõbe - szisszen föl az elsõ dûlõ.~A tükörbõl nézem 4716 II, 2| akinek nincs gyarmata se az elsõ dûlõben, se az ötödikben. 4717 II, 2| gyarmata se az elsõ dûlõben, se az ötödikben. A mester azonban 4718 II, 2| kegyetöknek, miben rejlik az ölégtétel. Helyhözzenek 4719 II, 2| Helyhözzenek kegyetök éjszakára az ablakban egy kiló húsosszalonnát 4720 II, 2| olyan intelömmel, hogy csak az egyikre vannak rászabadítva 4721 II, 2| Ugyebár belátják, hogy az emböriség azt fogja ellopni, 4722 II, 2| hogy a mesternek jól fog az esze. Én már azt is tudom, 4723 II, 2| mikor átengedhetem a széket az elsõ dûlõnek. Lefizetem 4724 II, 2| ajánlom a társaságot. De az ajtóból visszatérít a váratlan 4725 II, 2| kinyitom, akkora tököt mutat az ábra, hogyha rágurulna az 4726 II, 2| az ábra, hogyha rágurulna az árnyékában legelõ disznócskára, 4727 II, 2| nyomban kolbásszá nyomná az ártatlant. András sógor 4728 II, 2| meg szó nélkül.~- Ez is az ántivilágban löhetött még, 4729 II, 2| Szeretik a nagyhatalmak az ilyen közvetett feleselést.~- 4730 II, 2| feleselést.~- Hát termöttek az én földemön az õszön akkora 4731 II, 2| termöttek az én földemön az õszön akkora tökök, tudja, 4732 II, 2| vág a szeme sarkával.~- Az elsõ dûlõben, tudja. Mert 4733 II, 2| Pedig mikor borotva serceg az ember képén, akkor nem jó 4734 II, 2| a fejét.~- Hát ügön is. Az elsõ dûlõben akkora tökök 4735 II, 2| tökök nõttek taval, hogy az ötödik dûlõben még hordót 4736 II, 2| kérködésbül beszélök én. De ami az én földemön termött, azt 4737 II, 2| azt se bírná mögemelni az olyan ötödik dûlõbeli gányó, 4738 II, 2| dudaembert szemlátomást fölfújta az indulat. Kinyitott két gombot 4739 II, 2| szabadabban szedhesse a leffet. Az ötödik dûlõ megint lejjebb 4740 II, 2| hát osztán hogy nõhetött az a tök olyan csudanagyra?~ 4741 II, 2| töktermelés, kéröm. Kögyed az illetékös.~Ez annyit jelentett, 4742 II, 2| András fogja vérét ontani az emberi civilizációért, amely 4743 II, 2| volna el, aki kitalálta. Az ötödik dûlõ átengedte magát 4744 II, 2| nem vagyok rossz szívvel az ötödik dûlõhöz se. Mikor 4745 II, 2| kend tele ciböre-levessel, az csöppenkint ráhull a tökinda 4746 II, 2| mondta a négyökrös, s csak az ajtóból fordult vissza a 4747 II, 2| ódzik mán a kend bocskora?~- Az enyim nem. Éntûlem emelheti 4748 II, 2| ha mög akarja özvegyíteni az asszonyt.~- Minek való az 4749 II, 2| az asszonyt.~- Minek való az a hiábavaló beszéd? Fogad 4750 II, 2| belterjes töktermelés diadalát az elsõ dûlõben.~Hát nagy barom 4751 II, 2| Hát nagy barom tök volt, az bizonyos. Egyik fele sárga, 4752 II, 2| két lábát András. - Hát ez az egész? Hát ez is tök?~- 4753 II, 2| egész? Hát ez is tök?~- Az ám, cirógassa kend az ölibe!~- 4754 II, 2| Az ám, cirógassa kend az ölibe!~- Én? - veselkedett 4755 II, 2| egyszerre kétfelé repedt az elsõ dûlõ címere.~- Hû, 4756 II, 2| elsõ dûlõ címere.~- Hû, az anyád! - villantotta rám 4757 II, 2| koppant a fején a husáng, és az ötödik dûlõbeli ember véresen 4758 II, 2| mégiscsak megmentette vele az ötödik dûlõ becsületét.~ 4759 II, 2| dûlõ becsületét.~Nem õ volt az elsõ nagyhatalom, amelyik 4760 II, 2| Mátyás-napkor tudta, hogy az idén baj lesz a vízzel. 4761 II, 2| idén baj lesz a vízzel. Az Isten tudja, ki mondta meg 4762 II, 2| tavaszi vásárban, s azt az illetõ jó ember abba csomagolta 4763 II, 2| abba csomagolta be. Hanem az égen és földön voltak mindenféle 4764 II, 2| mögé húzódtak volna. Hát az mitõl lehetett, hogy mikor 4765 II, 2| morzsalékot talált benne, mint az elrothadt szíj?~- No, Virgonc - 4766 II, 2| lefeküdni, a tûzhöz is, ha az ázott venyige nem akart 4767 II, 2| érdekli.~- Majd annak is eljön az ideje... gazdám - ezt mondta 4768 II, 2| Igen, mikor nyiladozik az idõ, levet ereszt a föld, 4769 II, 2| levet ereszt a föld, és az fölszalad a fiatal fákba, 4770 II, 2| nyulászati tanulmányokat végezni. Az idén azonban késõn született 4771 II, 2| Álmában megjelent neki az édesapja, akire már vagy 4772 II, 2| volt neki egyéb gondja. Az is réti ember volt, s hetvenkilencben 4773 II, 2| házba, mikor a víz fölvette az udvart, de nem bírt a megriadt 4774 II, 2| hogy maga ki bírt evickélni az árból. Az apja azonban, 4775 II, 2| bírt evickélni az árból. Az apja azonban, aki a tehénnel 4776 II, 2| dohányt, Andris - ez volt az elsõ szava, és elõhúzta 4777 II, 2| pipát a cinezésirõl, és az is eszibe jutott, hogy akkor 4778 II, 2| jutott, hogy akkor ejtette le az apja a köszörûkõre, mikor 4779 II, 2| jobban ámulatba esett, hogy az apja rá akar gyújtani.~- 4780 II, 2| fektibül.~- Csakis - intett az apja -, hiszön másképp hogy 4781 II, 2| alul a réti ember -, ott az acskó a lócán.~A halott 4782 II, 2| mondta a fiú, s kiugrott az ágybul -, majd mindjárt 4783 II, 2| hogy milyen öreg, eres kéz az övé az apjáé mellett. A 4784 II, 2| milyen öreg, eres kéz az övé az apjáé mellett. A halott 4785 II, 2| tördöste is egy kis stanicliba az élesztõt.~- Csak felit adja 4786 II, 2| valót.~- No? - csodálkozott az asszony.~- Ölég lössz az 4787 II, 2| az asszony.~- Ölég lössz az hat hétre.~- Hát mi lesz 4788 II, 2| csinál-e a víz kontrabontót az idén vagy nem? Két ember 4789 II, 2| fölrakta õket a polcra, az ereszet alá, hogy rá ne 4790 II, 2| félteni, mind a három kenyeret az ágy alá dugta.~Mire az elsõnek 4791 II, 2| kenyeret az ágy alá dugta.~Mire az elsõnek végire ért, már 4792 II, 2| túlról való falusi emberek. Az öreg, máskor a legfrissebb 4793 II, 2| máskor a legfrissebb a réten, az idén nem törte magát. Egész 4794 II, 2| kend bukfencöt akar vetni az idén a földjibe?~- Én még 4795 II, 2| a végrehajtót várta, de az jött meg. Sok zenebonás 4796 II, 2| parasztban semmi belátás az idén.~Andrással nem volt 4797 II, 2| viloncia. Maga vezette ki az istállóbul a tehenet, és 4798 II, 2| istállóbul a tehenet, és mikor az rábõdült az idegenekre, 4799 II, 2| tehenet, és mikor az rábõdült az idegenekre, csendesítõen 4800 II, 2| megveregette a farát.~- Mindegy az, Bimbó.~A végrehajtót pedig 4801 II, 2| Majd a nyáron - köpte az dühösen a szót. Azt hitte, 4802 II, 2| felé. Kocsiszámra vitték az aprójószágot. Ijedt emberek 4803 II, 2| elvitték volna!~Kivezette az öreg lovat az istállóból, 4804 II, 2| Kivezette az öreg lovat az istállóból, és megcsapkodta 4805 II, 2| és megcsapkodta a hasát az ostorral.~- Eredj no, hátha 4806 II, 2| fogja!~A ló megiramodott, de az udvar szélibõl visszafordult. 4807 II, 2| ne - csapkodta meg András az ostornyéllel -, hát lögyél 4808 II, 2| fûzfák koronája közé ért. De az is lehet, hogy az már csak 4809 II, 2| ért. De az is lehet, hogy az már csak András fülének 4810 II, 2| már vízbe lépett András az ágyból. Csak bokáig ért, 4811 II, 2| háztetõre. Fölvitte a subáját, az utolsó kenyeret, a maradék 4812 II, 2| szalonnáját, sót, paprikát. Az ennivalót bekötötte a kéménybe, 4813 II, 2| nagyot, mert kicsillagosodott az ég, mire fölébredt. Rágyújtott, 4814 II, 2| bóbiskolt el -, most meg az Ántikrisztus uralkodik.~ 4815 II, 2| kimaradt a bárkából.~Hol lehet az az istenverte eb? A csaholás 4816 II, 2| a bárkából.~Hol lehet az az istenverte eb? A csaholás 4817 II, 2| De mit ugathat? Ez nem az ijedtség hangja, hanem a 4818 II, 2| már csak ketten maradtak az egész világból.~- Virgonc! 4819 II, 2| hangjában, a Virgonc feleletében az volt.~András lemászott a 4820 II, 2| azért beviaskodta magát az ajtón.~- Hamm-hamm-hammar! - 4821 II, 2| aztán a suba alá bújtatta az ölébe, s õ maga csak akkor 4822 II, 2| kenyerezett meg. Jól is esett, s az se volt baj, hogy megszomjazott 4823 II, 2| utána.~- Estig helyembe gyün az ital - méricskélte a szemével 4824 II, 2| Minek szállnék!~- Elment az esze kendnek? Hát nem akar 4825 II, 2| majd a városba, Szegedre.~- Az se ér semmit - rázta a fejét 4826 II, 2| rázta a fejét András. - Az is vízzé lössz.~A vízibubák 4827 II, 2| csak nem mén be a víz.~- Be az - bólintott András - mindönüvé. 4828 II, 2| egy öllel. Így végezte ezt az Isten a Tiszárul.~Alig bírták 4829 II, 2| A réti ember nem szólt az egész úton. Csak mikor kikötöttek 4830 II, 2| volt, mint a mostani -, az õsök hamva is nagyon belepte 4831 II, 2| tartózkodott a csárdában, az elénk adott borra meg azt 4832 II, 2| mondták a szakértõk, hogy az valódi háromemberes bor.~- 4833 II, 2| háromemberes bor.~- Milyen az? - próbáltam okoskodni. 4834 II, 2| könyvben is megírtam, milyen az a valódi háromemberes bor. 4835 II, 2| annyi bolondot összeír az ember, hogy nem emlékezhet 4836 II, 2| emlékezhet mindenre. Mindegy az, gyerekek, bor: bor. Ez 4837 II, 2| mint nekem a szivar. A fõ az, hogy füstöljön. A borban 4838 II, 2| bizonyságul magam ellen az egyik cimbora.~- Van, van, 4839 II, 2| jobb, csak hússzal.~- És az ötpengõs?~- Huszonkettõvel.~- 4840 II, 2| pólyázott havannák? Hát még az üvegbe forrasztottak!~- 4841 II, 2| fillérrel se mindig jobbak az én rövid szivaromnál. Azoknál 4842 II, 2| sztaniolt kell megfizetni, az üveget, az egzotikumot. 4843 II, 2| kell megfizetni, az üveget, az egzotikumot. Ha én egy pápai 4844 II, 2| számára külön ragasztották az Upman-gyárban, s az elnök 4845 II, 2| ragasztották az Upman-gyárban, s az elnök nekem kábelen küldte 4846 II, 2| a lényeg a lényeg, hanem az illúzió.~Volt, aki egyetértett 4847 II, 2| ködbe, egyszer csak odalép az asztalunkhoz a csárdás, 4848 II, 2| fajtából, amelynek eredetileg az volt a hivatása, hogy ecetesüveg 4849 II, 2| akkor egy kicsit nostras az úr, üljön ide közénk, férünk 4850 II, 2| egyenlõ mértékkel.~Szétmérte az elsõ kis üveget, s megkérdezte, 4851 II, 2| bor, igaz-e?~- Hát különb az elsõnél.~- Öregebb is.~- 4852 II, 2| Jó, jó, de mit szólnak az urak a harmadik fajtához?~ 4853 II, 2| Ez már döfi. Szinte süti az ember torkát.~- Tudja Isten. 4854 II, 2| Tudja Isten. Nekem mintha az elõbbi kellemesebb italú 4855 II, 2| mikor én.~- Ez nem, hanem az elõbbi. Azon mindjárt megéreztem 4856 II, 2| Azon mindjárt megéreztem az ürmöst. Hiszen mondtam is, 4857 II, 2| Hogyhogy?~- Úgy, hogy az is csak az a bor, ami a 4858 II, 2| Úgy, hogy az is csak az a bor, ami a többi. Egyfajta 4859 II, 2| világon, Barcsay Domokos. Az fogadott, hogy bekötött 4860 II, 2| szemmel ráismer húszféle borra az ízérõl, szagáról. Tizenhétig 4861 II, 2| háromemberesbõl.~- Éljen az illúzió a borban, dohányban, 4862 II, 2| legöregebb tagja emelte poharát az illúzióra, s a tósztra ráhelyeselt 4863 II, 2| s a tósztra ráhelyeselt az ifjabb nemzedék is. Már 4864 II, 2| elvesztették minden érdekességüket. Az ember ásítozva hallgatja 4865 II, 2| megtörtént, akár csak kieszelt.~Az a csempésztörténet azonban, 4866 II, 2| már sok mindent próbáltam az életben, de finánccal még 4867 II, 2| tengeri csigát hozok haza az olasz útról. (Nota bene, 4868 II, 2| útról. (Nota bene, ezeket az abbáziai és velencei emlékeket 4869 II, 2| szokott, s legalább ebben az egyben a Deák Ferenc tradícióihoz 4870 II, 2| tradícióihoz tartja magát. Az öregúr, mint mondják, nagyon 4871 II, 2| idejebeli ponyvaregényeket. Az én képviselõm bolondja Edgar 4872 II, 2| csak a német lehet.~Elég az hozzá, hogy a képviselõnek 4873 II, 2| akinek rossz a lelkiismerete, az mindjárt elárulja magát 4874 II, 2| megtanulván, hogy mindig az van legjobban elrejtve, 4875 II, 2| szállt be a kupéba, ott pedig az ölébe vette.~- Így ni - 4876 II, 2| vette.~- Így ni - mondta az útitársainak -, elláttam 4877 II, 2| adom magam csempészetre?~Az induláskor nem is volt semmi 4878 II, 2| szivaros ember a dobozzal az ölében éppen szundikálni 4879 II, 2| szundikálni kezdett, mikor az egyik kis állomáson ajtót 4880 II, 2| fõfináncot bocsátott be, akinek az volt az elsõ kérdése, mi 4881 II, 2| bocsátott be, akinek az volt az elsõ kérdése, mi van a csomagokban?~ 4882 II, 2| destruktív regényen köszörülte az elméjét. Úgy tesz, mintha 4883 II, 2| képviselõ tovább játszotta az ijedtet. Hümmögött, a fületövét 4884 II, 2| kívánom, szívesen megfizetem az árát. Ebben a pocsok kis 4885 II, 2| tesz semmit - mosolygott az ellenõr -, én még sose voltam 4886 II, 2| önnek egy doboz havannát. Az ilyen derék ember megérdemli. 4887 II, 2| kérem? - szorította magához az utas a skatulyát. - Olyan 4888 II, 2| fejét hajtotta meg hálásan. Az ajtót is a nagylelkû úriember 4889 II, 2| visszafelé jön, itt várom vele az állomáson. Pardon!~Azzal 4890 II, 2| markában levõ szivarokat az ülésre, kikapta a képviselõ 4891 II, 2| leereszkedett szerény asztalomhoz az étterem sarkában, amely 4892 II, 2| négy ajtón keresztül kapta az üdítõ szelet.~- Ugye, nincs 4893 II, 2| úgy látszik, uraságodnak az ilyesmi nem árt. Uraságod, 4894 II, 2| rendelésre kaptam meg; mire az étlapot kisürgettem, akkorára 4895 II, 2| nem bántott volna. Hanem az szíven talált, hogy az én 4896 II, 2| Hanem az szíven talált, hogy az én asztalomat a virágdíszbõl 4897 II, 2| idejében kigyúlt bennem az, amit Bacon az értelem száraz 4898 II, 2| kigyúlt bennem az, amit Bacon az értelem száraz fényének 4899 II, 2| számára szerkesztett tej az én föltevésemet igazolja. 4900 II, 2| elõkelõ helyen röstell kérni az ember -, s megkértem a pikolót, 4901 II, 2| pikolót, hogy tûrje meg az asztalon õket.~- Krmássan - 4902 II, 2| Éreztem, hogy egy pillanatra az érdeklõdés homlokterébe 4903 II, 2| petúniás asztalok hölgyei mind az én asztalom vidámsárga virágcsillagait 4904 II, 2| kellett attól félnem, hogy az excellenca meg fog hazudtolni.~- 4905 II, 2| volt, s mindig kilestem rá az újságom mögül, mikor elhaladt 4906 II, 2| meglepetés ért, mikor a lapot az arcom elé igazítottam. A 4907 II, 2| perdült egyet úgy, hogy az ernyõje hegye nekiütödjön 4908 II, 2| ernyõje hegye nekiütödjön az újságnak.~- Pardon, pardon - 4909 II, 2| egyet. De csak azért, mert az elõkelõség mindig dadogóvá 4910 II, 2| virág, mint orchis. Fogtam az egész marék kórót, és a 4911 II, 2| csepegõ szárakat belecsavartam az újságba.~- Parancsoljon, 4912 II, 2| Négy-öt grupp is tele van az Andalúzia csillagával.~- 4913 II, 2| sokféle orchidea van. Ez az Andalúzia csillaga. Stella 4914 II, 2| van!~A petúnia kidobódott az Altwien-vázából, és helyébe 4915 II, 2| Altwien-vázából, és helyébe került az ökörfarkkóró. Én pedig, 4916 II, 2| csordajárásból, nem találtam az asztalomat a négy ajtó vidékén.~- 4917 II, 2| Kénytelen vagyok a hasonlataimat az Andalúzia csillagához mérni, 4918 II, 2| elszeretetreméltóskodtak tõlem - mire az ételhordó bátorkodott figyelmembe 4919 II, 2| asszony elmenet megállt az asztalomnál, és alkalmat 4920 II, 2| egészen egzotikus illatú ez az Andalúzia csillaga - mártogatta 4921 II, 2| Andalúzia csillaga - mártogatta az orrocskáját a molyhos csillagokba, 4922 II, 2| egész sárga lett a poruktól.~Az ökörfarkkórónak valóban 4923 II, 2| vászonszalvétát szervíroztak az asztalomra. (Addig csak 4924 II, 2| hölgynek én fejtettem meg az álmát freudi alapon.~A második 4925 II, 2| órára kellett elkutyagolnom az Andalúzia csillagáért.~Természetesen 4926 II, 2| ökörfarkkóróval volt terítve az asztal. A félig tréfás, 4927 II, 2| már a napszállat piroslott az arcunkon, mikor visszafordultunk. 4928 II, 2| kanyarodik.~- Tudja, mi az a zöld sugár? - próbáltam 4929 II, 2| hogy hasonlítanak ezek az Andalúzia csillagához!~- 4930 II, 2| sárgák ezek is - néztem az órámat -, de ez csak közönséges 4931 II, 3| Csakugyan sose tudhatja az ember, mikor lefekszik, 4932 II, 3| világon mindenre gondoltam az este, csak arra nem, hogy 4933 II, 3| van-e még török császár az innetsõ világon, de most 4934 II, 3| elküldöm neki a levelet. Az se lesz nagy baj, ha Kemál 4935 II, 3| nagyeszû Küsmödiben rejlik az elégtétel, ahogy a kint 4936 II, 3| barátságot. Akkor ásattam elõször az ötömösi Nagypartban, szedegetvén 4937 II, 3| Ebbõl látni, hogy Ötömösön az ántivilágban is olyan nagy 4938 II, 3| víz, ahol énbennem megállt az ütõ.~Õ segített akkor is, 4939 II, 3| kérdés, mifélék lehettek ezek az illetõ hullámok világi életükben.~( 4940 II, 3| csak éppen Küsmödi tette le az ásót:~- Hallja-e, ezt nem 4941 II, 3| magának, kik voltak ezök az illetõk.~- No?~- Az aradi 4942 II, 3| ezök az illetõk.~- No?~- Az aradi vértanúk, hallja.~- 4943 II, 3| aradi vértanúk, hallja.~- Az aradi vértanúk? Itt, Ötömösön?~- 4944 II, 3| mindönütt, ahun némöt volt.~No, az ilyesmi beszéd nem is minden 4945 II, 3| hogy nem szelel. Ebbõl az következik, hogy újra ki 4946 II, 3| fúj a szél, a gödörben van az enyhely, és azért nem érheti 4947 II, 3| és azért nem érheti szó az embert, hogy ott bajlódik 4948 II, 3| csak ott etetni a fenével az acskót, ami fönt felejtõdött 4949 II, 3| tarisznyában. Hiába, szalajt az ember esze, az acskó után 4950 II, 3| szalajt az ember esze, az acskó után a masinatartóért 4951 II, 3| amelyiknek leázott a mérge, az ördög bújt volna abba a 4952 II, 3| munkájában. Mert a dologban az volt a legdühítõbb, hogy 4953 II, 3| közösen lopták a napot.~Az utolsó ásatós tavaszon, 4954 II, 3| más nincs, szóbaállok én az úrral is.~Azt kérdezte tõlem, 4955 II, 3| tekintetben?~- Senkinek az égvilágon mög nem mondanám, 4956 II, 3| már ki se lehet mondani. Az én fizetésem akkor egy hónapra 4957 II, 3| a dologról, most lássunk az után, amibõl élünk.~Jövõ 4958 II, 3| azonban már nem volt pénze az államnak az olyan bolondságra, 4959 II, 3| nem volt pénze az államnak az olyan bolondságra, hogy 4960 II, 3| ki a föld alól. Akkor már az egész világ abban serénykedett, 4961 II, 3| abban serénykedett, hogy az eleveneket rakják le a föld 4962 II, 3| Mindjárt tudtam, hogy az ötömösi honfiak a Nagypartba 4963 II, 3| pengõt.~- Nem igénylöm én az úr pézit - rántott egyet 4964 II, 3| egy darabig, de nem akart az én emberem emlékezni semmire.~- 4965 II, 3| amit maga beszél, mert az ilyen öreg embörnek hibás 4966 II, 3| öreg embörnek hibás mán az emlõje.~Azóta aztán nem 4967 II, 3| Küsmödi bácsit, s nyilván az én memóriámban is hiba esett, 4968 II, 3| is hiba esett, mert ahogy az elõbb betoppant hozzám, 4969 II, 3| a férfiembernek elõször az ábrázatát szokás nézni, 4970 II, 3| ábrázatát szokás nézni, s az egy kicsit megkaszvadt azóta. 4971 II, 3| papucsáról. Még most is az volt, amelyikben a háború 4972 II, 3| amelyikben a háború elõtt gázolta az õsök csontjait.~A hangja 4973 II, 3| eszembe juttatta. Ez már az a bizodalmas pusztai hang 4974 II, 3| tekintetös úr. No, hogy mondja az újság? Zavari-e mán a török 4975 II, 3| röttenetösségöt. Valami az, kéröm szépen, hogy most 4976 II, 3| kicsit értelmetlenül.~- Le az, le. Mögnéztem az elõbb 4977 II, 3| Le az, le. Mögnéztem az elõbb ezt a fényös templomot, 4978 II, 3| löhetne belüle kiflaszterozni az ország útját.~Most én mondom, 4979 II, 3| is, akit alája töttek.~- Az is régen lehetett.~- A nagyapám 4980 II, 3| egy török kaszárnya, aztán az az õrnagy, aki abba lakott, 4981 II, 3| török kaszárnya, aztán az az õrnagy, aki abba lakott, 4982 II, 3| császár azt mondta, ezt az egyet nem töheti, hogy egy 4983 II, 3| hogy egy õrnagynak adja az egyetlen leánygyermökit, 4984 II, 3| tudja, nagyon benne volt már az üdõben -, masinát ivott 4985 II, 3| Olyan igaz, mint hogy Isten az égben van. Hát azt temették 4986 II, 3| láthassa, aki mögtanálja, hogy az valami nagy családbul való 4987 II, 3| hallotta volna? Senki ezt az égvilágon énrajtam kívül 4988 II, 3| kívül nem tudja, én is csak az édösapámtul hallottam, nem 4989 II, 3| vállak kiegyenesedtek, s az apró turáni szemek megvillantak.~- 4990 II, 3| nem löhet, mert úgy tötte az apám a testamentomot, hogy 4991 II, 3| Bojárdahalmát, mert ezt az életet nem lehet tovább 4992 II, 3| visszaóvakodik hozzám, és letesz az asztal sarkára tíz fillért.~- 4993 II, 3| valaha megbántottam volna az Isten ostorát. Nem írtam 4994 II, 3| csókai iskolában vizsgáztat az esperes.~- No fiam, ki volt 4995 II, 3| pedig szabad volt, mert az olyan igazi hun ivadék volt, 4996 II, 3| hadak útján. (Legalábbis az Ukko pohara benne lesz a 4997 II, 3| Hát akkor miért haragszik az Isten ostora, és különösen 4998 II, 3| Mindig azt tartottam, hogy az Attila sírját meg lehet 4999 II, 3| magam szemével olvastam az odavaló újságban.~Hát ez 5000 II, 3| népének is megtiltotta, hogy az én ásóm alá kerüljön.~Aki