Kötet,  Fejezet

5001    II,   3|                    régészeti mozgalmainkat, az veheti észre, hogy pár esztendõ
5002    II,   3|                     is lehettek. De azokban az idõkben más nációk is találkoztak
5003    II,   3|            légionárius csontját veti is föl az ásó, csak meg kell kaparni,
5004    II,   3|          érvényesülésének, még akkor is, ha az az én rovásomra megy. Mert
5005    II,   3|       érvényesülésének, még akkor is, ha az az én rovásomra megy. Mert
5006    II,   3|                  nemzedék. - Vén szamár már az öreg, nem halad a korral,
5007    II,   3|                 Nono. Nem szeretem senkinek az örömét megrontani, de annyit
5008    II,   3|                     azért nem rossz módszer az enyém, ami mindössze annyi,
5009    II,   3|                     ki kell várni mindennek az idejét. Nem jártam utána
5010    II,   3|                   koporsó mégiscsak gátolja az embert a mozgási szabadságában,
5011    II,   3|            szalajtotta volna Attila, de hát az én szobámban nem sok bizánci
5012    II,   3|                   mögjelönteni, hogy mögvan az Átilla koporsója.~- No,
5013    II,   3|                     Istennek - kukkantam ki az írásból. - Kint hagyta a
5014    II,   3|                    osztán elszaladtak, mert az Átilla eljajdította magát.~-
5015    II,   3|            elszaladtak.~- Hát tudja, ijedõs az ilyen gyerökféle.~- Hát
5016    II,   3|                 gyerekek voltak?~- Mán abba az idõbe még olyan surbankók
5017    II,   3|                     mindönfelé kurrentálják az újságlapokban is az Átillát,
5018    II,   3|            kurrentálják az újságlapokban is az Átillát, mögképzött elõttünk
5019    II,   3|                  négyméterösnél.~- De nekem az is mély ám, bátya. Nem vagyok
5020    II,   3|               vízibúvár.~- Nem is úgy lössz az, hallja. Beleülünk négyen
5021    II,   3|                    koporsó.~No, azt hiszem, az archeológia minden ifjú
5022    II,   3|                   hogy milyen koporsója van az Átilla királynak?~- Érckoporsó,
5023    II,   3|                   Érckoporsó, úgy gondolom. Az ilyen jelös halottnak az
5024    II,   3|                    Az ilyen jelös halottnak az dukál.~- Az ám. Kívül vaskoporsó,
5025    II,   3|                 jelös halottnak az dukál.~- Az ám. Kívül vaskoporsó, abban
5026    II,   3|                Nagyon sarcolhatta a népeket az az Átilla.~- Hát az már
5027    II,   3|                    sarcolhatta a népeket az az Átilla.~- Hát az már mindegy -
5028    II,   3|                 népeket az az Átilla.~- Hát az már mindegy - vágtam elébe
5029    II,   3|                     fejtegetéseknek. - A fõ az, hogy van ezüstkoporsó is
5030    II,   3|                   mit szólna kend akkor, ha az aranykoporsót adnánk jutalmul
5031    II,   3|               keresztapa. - Ölegellöm nekik az ezüstkoporsót is. Ûk még
5032    II,   3|                    hát akkor legyen a kendé az aranykoporsó.~- Oszt maga
5033    II,   3|            erõsködtem. - Tudja, a múzeumnak az is jó.~- No, kár, hogy magábul
5034    II,   3|                    után azzal csoszogott ki az ajtón, hogy majd hírt ád,
5035    II,   3|                 hajolt hozzám sugdolózva -, az õrgrófnak ne szóljon ám
5036    II,   3|                     õrgrófnak ne szóljon ám az Átilláról.~- Melyik õrgrófnak?~-
5037    II,   3|            Átilláról.~- Melyik õrgrófnak?~- Az Eselovics-Palacsivinyinak. (
5038    II,   3|               mondják a Pallavicinit.) Mert az bizonyosan ráácsinkózna
5039    II,   3|                     bizonyosan ráácsinkózna az aranykoporsóra.~- Dehogy
5040    II,   3|               Mögént azok. A két úrforma.~- Az Istenüket! - vágta Imre
5041    II,   3|                     malacot arra teremtette az Isten, hogy turkáljon, de
5042    II,   3|                     nyavalya törje ki õket.~Az egyik úrforma én vagyok,
5043    II,   3|              céklézik velünk, azok már mind az én zsoldomban vannak, három
5044    II,   3|                     hete korrumpáltam õket, az öregjét bõrszivarral, a
5045    II,   3|                    a szél. „Mit sanyargatik az embört?” „A nehézség üsse
5046    II,   3|                      Imre húzza ki a magáét az ingderékból.~- Ehun-e, az
5047    II,   3|                   az ingderékból.~- Ehun-e, az én acskóm.~Szóval Imre is
5048    II,   3|                    Mert ottan már a szervök az urak! - biccent a nyárfák
5049    II,   3|              freiburgi Buchhandlung levele, az is csak azért, mert az autószemüvegem
5050    II,   3|                      az is csak azért, mert az autószemüvegem abba van
5051    II,   3|                     embernek.~- Tessék, itt az igazolvány. Hogy hívják
5052    II,   3|                mikor bumbust játszom otthon az unokámmal.) Itt azonban
5053    II,   3|                    noteszt is elõveszem meg az aranyplajbászt is.~- No
5054    II,   3|                     írhatott ez a városi úr az õ neve mellé piros keresztet -
5055    II,   3|                     de hát a cél szentesíti az eszközöket. Íme, a hivatalos
5056    II,   3|                partban van.~- Hogy tudja?~- Az öregapám látta, mikor fölvetõdzött
5057    II,   3|            fölvetõdzött a lángja. Aztán mög az a jelönsége is mögvan, hogy
5058    II,   3|               amölyik tyúk oda mén kaparni, az kakassá változik.~- No -
5059    II,   3|                   akkor vigyázni kell, hogy az asszonyok oda ne menjenek.~
5060    II,   3|                     itt addig. Mennyire van az a majsi part?~- Kinek hogy -
5061    II,   3|                     füstöl a szájában, mint az enyémben, hanem pántlikás.
5062    II,   3|                 vissza, nézze, itt rövidebb az út - mondja olyan készséggel,
5063    II,   3|                   királyt.~Imre sötéten néz az árulóra, de az ügyet se
5064    II,   3|                  sötéten néz az árulóra, de az ügyet se vet rá. Most már
5065    II,   3|                melyik fa irányában is akadt az ásó az aranyabroncsba annak
5066    II,   3|                   irányában is akadt az ásó az aranyabroncsba annak idején.~-
5067    II,   3|          tanálmányokkal, csereberéltük üket az oskolában sült tökért mög
5068    II,   3|                     lenni.~- Aztán sok volt az az encsömbencsöm? - álltam
5069    II,   3|                  lenni.~- Aztán sok volt az az encsömbencsöm? - álltam
5070    II,   3|               szegény ember megkente hájjal az eget, fájt a derekunk a
5071    II,   3|                    Kotormány János felmutat az égre:~- Nini, mennyi daru!~
5072    II,   3|                 Nini, mennyi daru!~Fölszegi az égre a fejét az egész társaság,
5073    II,   3|                    Fölszegi az égre a fejét az egész társaság, csak én
5074    II,   3|            mosolygom el magam, és rákiáltok az embereimre. - Káprázik a
5075    II,   3|                     egy világháborút.~Kezdi az ember a tanya legkisebb
5076    II,   3|              Vaslapszky hercegék porontyát, az volt ilyen szép kis, gomborrú
5077    II,   3|                  nem szokott erre nyulászni az a Vaslapszky herceg? Ezen
5078    II,   3|             tisztába a másik princ orrát.~- Az ám, de ennek mög szegénykémnek,
5079    II,   3|                    kicsire maradt a feje.~- Az meg azért jó, mert nem szaladhat
5080    II,   3|                    nem szaladhat benne szét az ész - nyugtatom meg az anyaszívet,
5081    II,   3|                 szét az ész - nyugtatom meg az anyaszívet, s hozzáteszem
5082    II,   3|                     is, hogy a mai világban az viszi legtöbbre, akinek
5083    II,   3|                  magának van-e? - igazgatja az asszony az álla alatt a
5084    II,   3|                        igazgatja az asszony az álla alatt a fejkendõje
5085    II,   3|                  csokrát.~Most aztán rajtam az elszomorodás sora. Bizony
5086    II,   3|                   elszomorodás sora. Bizony az én fejem alighanem nagyobb
5087    II,   3|                   egy kicsit, mint kellene. Az asszony azonban kimagyarázza,
5088    II,   3|                családom. Elõkerül a zsebbõl az unokáim arcképe, és vélemények
5089    II,   3|                      Nagyobb igazság okáért az õ bokrukról lopta a mogyorót,
5090    II,   3|              ügyvivõnek. Szerzõdtetésünknek az az egyetlen pontja, hogy
5091    II,   3|           ügyvivõnek. Szerzõdtetésünknek az az egyetlen pontja, hogy ha
5092    II,   3|                   pontja, hogy ha megengedi az édesapjuk az áskálást a
5093    II,   3|                   ha megengedi az édesapjuk az áskálást a bácsinak, a bácsi
5094    II,   3|                     is mindig vigyázom. Hát az engöm illet, ha mögtanálják.~-
5095    II,   3|                 magamban nekiszánom Imrének az én angol bicskámat. - Hát
5096    II,   3|                   vállat Imre -, hiszön nem az enyim a szõlõ.~- Nem a magáé? -
5097    II,   3|                       döbbenek rá. - Hát ki az ördögé?~- Az édösatyámé
5098    II,   3|                   rá. - Hát ki az ördögé?~- Az édösatyámé itt mindön, másnak
5099    II,   3|                ûneki. Û mög mögmondta, hogy az égvilágon semmiért se engedi
5100    II,   3|                    csúffá tönni a szõlejit.~Az ám, csakugyan, most kezd
5101    II,   3|                     most kezd rémleni, hogy az öreg Mátyás itt a gazda,
5102    II,   3|                     Azt is megmondták, hogy az öreg Mátyás nagy természetû
5103    II,   3|                  fertálykiló húsért, aminek az õ öreg gyomra meg tud felelni.
5104    II,   3|                    a szomszédok lejegyezték az egészet a fertálykiló híján.~
5105    II,   3|                      csak próbát kell tenni az öreg Mátyással, akármilyen
5106    II,   3|               akármilyen fahitû ember. A fõ az, hogy szóba álljon velem,
5107    II,   3|                     hozzáférni. Bent pipált az eresnyakú, hosszú, sovány,
5108    II,   3|                   hosszú, sovány, õsz ember az ereszet alatt, és se tett,
5109    II,   3|                    neki, megbuktam mindjárt az elsõ diplomáciai fortélyommal.
5110    II,   3|                     rendre -, majd jó lössz az még magának is.~Kirukkoltam
5111    II,   3|                  hogy megkeressem a földjén az Átilla királyt.~Ki sem vette
5112    II,   3|                   meghozta a döntést.~- Azt az egyet nem töhetöm.~- Miért?~-
5113    II,   3|               hagyni minden reménnyel. Mert az körülbelül olyan, mint mikor
5114    II,   3|                körülbelül olyan, mint mikor az asszony indokol azzal, hogy „
5115    II,   3|                   forgalmiadót köll fizetni az Átillátul?~- Nem félök én.~-
5116    II,   3|                  meg hát, miért kötelõdzik, az Isten szentelje meg magát!~
5117    II,   3|                   tönni, no. Mögmondtam már az Imrének is, mit farcinál
5118    II,   3|              Imrének is, mit farcinál engöm az úr!~Odanéztem a levelerúgott,
5119    II,   3|                 Mennyi bora termett kendnek az idén ezen a száz út szõlõn?~-
5120    II,   3|                    ezt már úgy csúffá tette az Úristen, hogy én jobban
5121    II,   3|                        Ide hallgasson kend. Az egész szõleje nem ér kendnek
5122    II,   3|                    valami, elkeverõdött mán az onnan.~Elõvettem a két aranyleletet.~-
5123    II,   3|               körtefa alatt.~- Möglöhet, de az nem arany. Ez a föld nem
5124    II,   3|                     Ez a föld nem termi mög az aranyat.~- Azzal már kend
5125    II,   3|                   múlva már a kezemben volt az elsõ almandinos aranyfityegõ.
5126    II,   3|             kerekedett belõle, összeszaladt az egész tanyai nemzet, az
5127    II,   3|                     az egész tanyai nemzet, az öreg Mátyás is kitaslagott
5128    II,   3|                  öreg Mátyás is kitaslagott az ereszet alul.~- No, bátya,
5129    II,   3|                 estig ott gubbasztott, mint az orosz síkok kurgánjain azok
5130    II,   3|                  már egy kicsit fölengedett az öreg kán. A pipát ugyan
5131    II,   3|                     hogy nagyon esett akkor az esõ, mikor itt a körtefa
5132    II,   3|                  együtt ültették a Rózával, az asszonnyal, mert még akkor
5133    II,   3|                  asszonnyal, mert még akkor az is élt, Isten nyugtassa,
5134    II,   3|                nyugtassa, s igazság szerint az is az asszony gondolata
5135    II,   3|                     s igazság szerint az is az asszony gondolata volt,
5136    II,   3|                     de azt már nem érte meg az asszony.~- Hála Istennek,
5137    II,   3|                 csak kendnek van itt haszna az aranybogyóból, nem nekem.
5138    II,   3|            szaporábban szedte a lélegzetet.~Az arany mérge - gondoltam
5139    II,   3|            fordultam hozzá:~- No, bátya, ha az ötszázadik pengõt is megtaláljuk
5140    II,   3|                  akkor megisszuk áldomásnak az idei termést.~Abban a percben
5141    II,   3|                  belüle! Bántik a szõlõt... Az urak... a szõlõmet... akit
5142    II,   3|                   úgy támogattuk be Imrével az ereszet alá. Akkorra az
5143    II,   3|                     az ereszet alá. Akkorra az esõ is szemerkélni kezdett.
5144    II,   3|                 tõkét, akit együtt ültettek az urával, és most megöltek
5145    II,   3|            árnyékából látom - ehhez szoktam az órámat igazítani, ha megáll -,
5146    II,   3|                   meg beszélgetni is. Mikor az ásók és lapátok munkában
5147    II,   3|                 lapátok munkában vannak, és az õsök csontjait kocogtatják,
5148    II,   3|                    hallhatók. A szívére mén az embernek az a gondolat,
5149    II,   3|                     szívére mén az embernek az a gondolat, hogy lám, egy-két
5150    II,   3|               egy-két ezer év alatt mi lesz az adófizetõ polgárból.~Csöndes
5151    II,   3|                  ilyesmire költi a pénzét - az Isten tartsa meg sokáig
5152    II,   3|                 Hiszen annyi esze úgyis van az embernek, hogy egy kormos
5153    II,   3|          naplopásnak, amiért nem érheti szó az embert. Például kikapja
5154    II,   3|                másiknak megvan a pipája, de az meg az acskót keresi félóráig.
5155    II,   3|                  megvan a pipája, de az meg az acskót keresi félóráig.
5156    II,   3|                   olyan biztos helyre tette az elébb, mérgiben, hogy akkor
5157    II,   3|                    akkor is úgy elbújt? Biz az a gatyakorcban tartózkodik,
5158    II,   3|                     hát ezzel is csak telik az idõ. Az is rendjén való
5159    II,   3|                 ezzel is csak telik az idõ. Az is rendjén való dolog, hogy
5160    II,   3|                    rendjén való dolog, hogy az ember idõnként vasával fordítja
5161    II,   3|                    vasával fordítja fölfelé az ásót, végighúzza az élén
5162    II,   3|                 fölfelé az ásót, végighúzza az élén az ujját, aztán megcsóválja
5163    II,   3|                    ásót, végighúzza az élén az ujját, aztán megcsóválja
5164    II,   3|                    a Lehegõ-halomról, azzal az instrukcióval, hogy bújjon
5165    II,   3|                 bújjon bele a vasárosba. Ez az ásónézegetés valami õsi
5166    II,   3|                    is tehet ellene kifogást az ember, különösen aki úgy
5167    II,   3|                 értve a napszámba. Ellenben az már fegyelmi vétség részemrõl,
5168    II,   3|                    és húzódjanak egy kicsit az árnyékba, míg a nap mérge
5169    II,   3|                     õ mutatna többet is, de az üvegfújó zsugori ember volt,
5170    II,   3|                 destruktív ember vagyok. De az embereimet néhány esztendõvel
5171    II,   3|                    a gyöpszélbe.~De nemcsak az emberség teszi, no. Van
5172    II,   3|               mennyire haladtunk tegnap óta az õsökkel, megorrontotta az
5173    II,   3|                   az õsökkel, megorrontotta az egyik gödörben a vizeskorsónkat.
5174    II,   3|                 vizeskorsónkat. Nagy úr itt az embernek való víz, messzirõl
5175    II,   3|                kerül, míg térül-fordul vele az inspekciós. A cserépkorsónak
5176    II,   3|                  felfedezte, hogy van annak az oldalán egy lyuk, amely
5177    II,   3|                emberek, akiknek van érzékük az aktualitásokhoz.~Nem mondhatnám,
5178    II,   3|                     hogy a rémhírre kiesett az ásó az embereim kezébõl,
5179    II,   3|                     rémhírre kiesett az ásó az embereim kezébõl, de énbennem
5180    II,   3|                    Hát. Vagy nem úgy hívják az illetõt, aki föl szokta
5181    II,   3|                    elmúlt? Neköm így mondta az Ábel, a dobos. Köröszttestvéröm,
5182    II,   3|                cintányért raktak. Erre oszt az asztalra ütött, és kiadta
5183    II,   3|                ütött, és kiadta a nyargalót az egésznek.~- Ejnye, ejnye.
5184    II,   3|                   ejnye. Aztán mi lesz most az országgal?~Szirovica megbillentette
5185    II,   3|               kórmányt. Tudja, csak úgy mén az, mint a csõszfogadás. Csak
5186    II,   3|                    Nem érdekelt a nagy eset az én embereim közül egyet
5187    II,   3|                     Én erre azt vetem, hogy az lehetetlen, mert még akkor
5188    II,   3|           holttetemök fejinél - kacsint rám az egyik szittya. - Mit gondol
5189    II,   3|                       Azám - mondom -, csak az a hiba, hogy még akkor nem
5190    II,   3|                bugyborékoltak, így múlatták az idõt.~Be kell látnom, hogy
5191    II,   3|                  ésszerûbb magyarázat, mint az enyém. Viszont én is tudok
5192    II,   3|                    amit õk hagynak helyben. Az nagyon tetszik nekik, hogy
5193    II,   3|                szolgáit is eltemették, csak az a kár, hogy ez a szép szokás
5194    II,   3|                   aztán magam is elfelejtem az egész krízist. Elõszedem
5195    II,   3|                     Szirovica se menekedhet az igézet alól, õ is közénk
5196    II,   3|               megilletõdés. Végigmosolyogja az egész elõadásomat. Nem is
5197    II,   3|                    neki.~- Tetszik neköm ez az egész kitalálás - mondja
5198    II,   3|                     lössz abbul, ha egyször az én öregapámat mögtanálják
5199    II,   3|                   én öregapámat mögtanálják az urak.~- Hát mi lenne? -
5200    II,   3|                tudja, különös törvénye volt az én öregapámnak. Nyolcvanhárom
5201    II,   3|                      hogy ha möghal, tögyük az ölibe az acskót, mert û
5202    II,   3|                     möghal, tögyük az ölibe az acskót, mert û úgy szeretné,
5203    II,   3|                   õsembört találnak, akinek az öliben vannak a fogai.~Hát
5204    II,   3|                 úrnak kell szólítani. De ha az igazgató úr nincs jelenlétben,
5205    II,   3|                    akkor nem ássák a vajzot az ásóval, hanem összetörik
5206    II,   3|               legcélirányosabb galambitató. Az alföldi nemzet úgy tudja,
5207    II,   3|                    galamb koponyából iszik, az nem megy el a háztól. Én
5208    II,   3|                   el a háztól. Én meg ahogy az alföldi nemzetet ismerem,
5209    II,   3|                   ismerem, azt tartom, hogy az Attila koponyájából régen
5210    II,   3|               csináltak a hun utódok. Ugyan az is lehel, hogy úrfélének
5211    II,   3|                   azzal se igen járt jobban az Isten ostora, mert az meg
5212    II,   3|                jobban az Isten ostora, mert az meg mint hamutartót léptette
5213    II,   3|              közérdek szolgálatába.~Ezekbõl az okos ember már tisztában
5214    II,   3|                  már tisztában van vele, mi az a vajz. Az a valóságos holttetem
5215    II,   3|                     van vele, mi az a vajz. Az a valóságos holttetem az,
5216    II,   3|                    Az a valóságos holttetem az, akit egy-kétezer évvel
5217    II,   3|              szándékkal rakta a piramisokat az akkori lojalitás. De azért
5218    II,   3|          visszajöttek a gézengúzok.) Persze az õsök egészen jól elszundikáltak
5219    II,   3|                  egészen jól elszundikáltak az élõk lába alatt, küldözve
5220    II,   3|                    leletnek, és megdöfögeti az ormányával, hogy ugyan csörög-e
5221    II,   3|                 szép vonás a malackától, és az idealizmus teljes hiányát
5222    II,   3|           idealizmus teljes hiányát mutatja az, hogy miután reményeiben
5223    II,   3|                   lehet valami megfigyelése az emberrõl. A malacka ugyanis
5224    II,   3|                     a domboldalban, azonban az ember éppen arra halad,
5225    II,   3|                   embör.~A holt ember aztán az is marad mindaddig, míg
5226    II,   3|           civilizált világ híre nélkül veri az esõ, süti a nap, és mállasztja
5227    II,   3|                    a dolgot a múzeumnak, és az igazgató úr képében megszállja
5228    II,   3|                   olyan ijesztõ a rém, mert az igazgató úr huncut ember,
5229    II,   3|                    úgy forgatja magát, hogy az ördög se nézné ki belõle,
5230    II,   3|                mestere, mert nagy kár volna az olyan jeles emberért, ha
5231    II,   3|             kilépett volna már a csizmából. Az adó felõl is érdeklõdik,
5232    II,   3|                    adó felõl is érdeklõdik, az urakat is segít szidni,
5233    II,   3|                     a száján köpött vóna ki az apád”. S mivel ebben a bókban
5234    II,   3|                      S mivel ebben a bókban az asszony megbecsülése is
5235    II,   3|          megbecsülése is benne foglaltatik, az igazgató úr most már teljesen
5236    II,   3|            ítéltetik arra, hogy föltekintse az egész birodalmat. Az istállótól
5237    II,   3|            föltekintse az egész birodalmat. Az istállótól a kutyaólig és
5238    II,   3|                  vajz.~- Vajz? - toppan meg az igazgató úr, aki most õszintén
5239    II,   3|                    mög a fene, aki ültette.~Az igazgató úr most már tisztában
5240    II,   3|                     mutatni, hogy tudnak õk az urak nyelvén is. Úgy látszik,
5241    II,   3|                    akkor úgyse fizetne adót az istenadta. Ellenben a napszámosaim
5242    II,   3|                kicsit vadaskodtak tõlem, de az csak azért volt, mert azt
5243    II,   3|                 kacsintottak össze fölöttem az apró tatárszemek, ahogy
5244    II,   3|                 sietteti a munkát, nem töri az embert, inkább mindig azt
5245    II,   3|                 csak a hegyivel szedegessék az ásónak a földet!~Nem, tegnapig
5246    II,   3|                 hanem tegnap délben beütött az ördög a határba. Ugyan abban
5247    II,   3|                     határba. Ugyan abban se az ördög volt a hibás, hanem
5248    II,   3|                    jut a Többsincs. Mármint az a kis fehér ebállat, amelyikkel
5249    II,   3|             hallotta a szaláminak. De éppen az önzetlen szeretet érdemel
5250    II,   3|                amely a szalámit ajándékozta az emberiségnek.~Meg is találtam
5251    II,   3|                  hancúroztunk is egy kicsit az õszibarackfák alatt, amik
5252    II,   3|                     mint szabad lett volna. Az embereim ezalatt új árkot
5253    II,   3|                  mint egy kölesszem. De hát az is ezer esztendõ különbség!
5254    II,   3|               melyikük honnan dobta ezt ki?~Az emberek vonogatták a vállukat.
5255    II,   3|                    a rézköles. Ki látná meg az ilyen semmiséget?~Hát nagy
5256    II,   3|                 patáliát csaptam. Lehordtam az egész társaságot, persze
5257    II,   3|                   kocsit kellett kerülgetni az autónak, kicsit késõbb értem
5258    II,   3|                    valamin.~Ahogy kiszállok az autóból, felém fordulnak
5259    II,   3|               fordulnak mind a nyolcan. Süt az öröm az arcukról, elõlép
5260    II,   3|                 mind a nyolcan. Süt az öröm az arcukról, elõlép az öreg
5261    II,   3|                    öröm az arcukról, elõlép az öreg Csonttörõ mint meghatalmazott
5262    II,   3|                   nem ott tanáltuk - mondja az öreg Csonttörõ. A többi
5263    II,   3|                  már Csonttörõben is megáll az ütõ.~- Nem szégyellik magukat? -
5264    II,   3|                     magának... Csak... hogy az este úgy szívire vötte...
5265    II,   3|             honfoglaláskori temetõt, amirõl az egyik tücski-hajcski jobbágya
5266    II,   3|             nagyurak nem nagyon szeretgetik az írásaimat olvasni, még azokat
5267    II,   3|              magyarosat. Nem engedhetik meg az ásatást - a mai nehéz gazdasági
5268    II,   3|                  Máder Ferencnek hívják azt az öregurat, akinek én a múlt
5269    II,   3|                   Ferenc földjében, részben az öreg kéményseprõ szívében
5270    II,   3|               szembesültem vele. Hiszen még az én hajam is koromszínû volt,
5271    II,   3|                     koponyákkal van kirakva az udvara, kertje. De hát azzal
5272    II,   3|                    ne is próbálkozzak, mert az... izé, nehéz ember.~- Mért
5273    II,   3|                     a varjú nem várja ám be az embert. Amúgy jó ember,
5274    II,   3|                   de nagyon magának való, s az istennek se engedi meg,
5275    II,   3|                  nem is érdeklõdtem. Szõreg az én régészeti diáriumomban
5276    II,   3|                 korszak otthagyta a nyomát. Az egész falu egy mintaszerû
5277    II,   3|                     ember volnék, megvenném az egészet, s akkor lenne mit
5278    II,   3|                kérdezte a rendõrtõl, melyik az utcának a másik oldala.~-
5279    II,   3|                 másik oldala.~- Melyik? Hát az ni! - mutatott át a rendõr
5280    II,   3|             keseredett el a csépai ember. - Az elébb azon az oldalon kérdezõsködtem,
5281    II,   3|               csépai ember. - Az elébb azon az oldalon kérdezõsködtem,
5282    II,   3|               segített már nekem kiforgatni az örök nyugodalom ágyából. -
5283    II,   3|                    hozzá.~Bennem megmozdult az emberséges fõnöki szív.~-
5284    II,   3|                    mert azt hallottam, hogy az hörcsögös ember, és mindjárt
5285    II,   3|                     olyan nagyon vonakodott az öreg, csak azt kötötte ki,
5286    II,   3|                    ne zavargassuk, és mikor az árkokat behúzzuk, a termõföldet
5287    II,   3|                   csak egy van a paktumban. Az, hogy a méhecskéket ne zavargassuk.
5288    II,   3|            zavargassanak minket.~Megkezdtük az ásást, s az elsõ napon be
5289    II,   3|                      Megkezdtük az ásást, s az elsõ napon be is fejeztük
5290    II,   3|               embernek a népek. Mégse lehet az egészen tökéletes ember,
5291    II,   3|                  össze a régiségeket.~- Hát az edények, Máder bácsi?~-
5292    II,   3|                  találtuk meg másnap reggel az elsõ zsugorított csontvázat,
5293    II,   3|                    persze már lerágta róluk az arra illetékes egyén. Nem
5294    II,   3|                 szomszédbeli nézelõdõk közt az árkaink körül. Megszántam,
5295    II,   3|                    Nem bírom innen becsalni az uramat, itt ácsinkózik reggel
5296    II,   3|               reggel óta, pedig annyi volna az õszi munka a ház körül,
5297    II,   3|                 melyikhez kapjunk.~- Melyik az ura?~- Ez ni - mutatott
5298    II,   3|                   össze nagy szakértelemmel az árok partján.~Arról meg
5299    II,   3|                     árok partján.~Arról meg az derült ki, hogy õ az ifjabb
5300    II,   3|                    meg az derült ki, hogy õ az ifjabb Máder, s ez idõ szerint
5301    II,   3|                     Máder, s ez idõ szerint az övé már az impérium a szõregi
5302    II,   3|                   ez idõ szerint az övé már az impérium a szõregi kémények
5303    II,   3|                császárok szokták. Aztán meg az is kitudódott, hogy az egyik
5304    II,   3|                  meg az is kitudódott, hogy az egyik kutatóárkot már az
5305    II,   3|                    az egyik kutatóárkot már az ifjabb Máder domíniumán
5306    II,   3|                      Azt mondja, addig, míg az ásatás tart, úgyse tud az
5307    II,   3|                   az ásatás tart, úgyse tud az izgatottságtól mit csinálni,
5308    II,   3|                   vetnek! Ha én ezt kiírnám az újságba, azt mondanák, kitaláltam.~
5309    II,   3|                     kicsit meg is szelesíti az embert. Bizony a salátára
5310    II,   3|               szõlõgyökérben is megreccsent az ásó. Vigyázatra intettem
5311    II,   3|                     magam Máder úr elõtt.~- Az nem tesz semmit se, nem -
5312    II,   3|             Jánosnak:~- Itt csontváz van!~- Az, látszik a vonala is - mutatja
5313    II,   3|                  azonban itt kell hagynunk, az ördög vigye el, körülbelül
5314    II,   3|                    gödörbe, feljövök, nézem az ásatási térképünket, nem
5315    II,   3|              kivágni.~Ahogy magamhoz tértem az ámulatból, lélekben kalapot
5316    II,   3|                    elõtt, és megszorítottam az öreg szittya kezét, akinek
5317    II,   3|                    magamnak megmondta, hogy az egész tudományért nem adna
5318    II,   3|                    jelentette, hogy elhozta az eleven bácsinak a halott
5319    II,   3|                    nap ott csetlett-botlott az emberi vakondtúrások közt,
5320    II,   3|           bogárszemével elhárította magától az anyját, ha az csókkal akarta
5321    II,   3|           elhárította magától az anyját, ha az csókkal akarta zavarni az
5322    II,   3|                   az csókkal akarta zavarni az õsöket felderítõ munka folyását.~-
5323    II,   3|                    és ifjú Máderékét is. Jó az nekem a magyar kultúrfölényt
5324    II,   3|                 kéményseprõ urat beleraktam az újságba mint olyan derék
5325    II,   3|                     beszéli a magyart, mint az öreg Máder úr. De már olyanok,
5326    II,   3|              tudományért, és nem kérnék meg az árát, belekalkulálva harminc
5327    II,   3|                     nem engedi be a régészt az uradalmába. Igen derék úr
5328    II,   3|           éreztettem vele, milyen nagy öröm az nekem, hogy örömet mondhatok
5329    II,   3|                 örömet mondhatok neki ezzel az újsággal. Õ is mosolyogva
5330    II,   3|                 szavamba:~- Ó, nemcsak ott! Az egész uradalomban. Emlékszem,
5331    II,   3|                     Megütõdve nézett rám.~- Az nem a mi dolgunk, kérem.~-
5332    II,   3|                     Ugyan kérem! Ezek miatt az izék miatt?~- Ma avar koponyákat
5333    II,   3|                    béresek. Azok voltak itt az õs földesurak. Csupa lovas
5334    II,   3|            láthatólag nem volt elragadtatva az avar õsöktõl. De ezt nem
5335    II,   3|                  Tudja, én azt tartom, amit az Isten a föld alá szánt,
5336    II,   3|             méltóztatik fölszedetni? Hiszen az Úristen azt is a föld alá
5337    II,   3|                    Én se teszem nevezetessé az övét, mert többre tartom
5338    II,   3|                    a tudomány révén nemcsak az újságba kerül be, hanem
5339    II,   3|                   rám. Hát akkor mit várjak az olyan magyartól, akit Dusánnak
5340    II,   3|                 érné a világot, ha e nélkül az ejnye, de takaros kis kutya
5341    II,   3|                   akkor aztán be lehet adni az instanciát az õsök irányában.~
5342    II,   3|                    lehet adni az instanciát az õsök irányában.~Ahogy Dusán
5343    II,   3|                 semmi magamegjátszás. Éppen az uborkaágyban guggolt - nem
5344    II,   3|                  nem tudom, egyenesítette-e az uborkákat vagy görbítette -,
5345    II,   3|                    mindjárt fölegyenesedett az ajtócsikordulásra. Nem azért,
5346    II,   3|              csontokba, cserepekbe akadozik az õ ásója is, mint minden
5347    II,   3|                   nem rontjuk el. A termõt, az elsõ két ásónyomot külön
5348    II,   3|                  maradjon felülre.~- Á, nem az - csóválja Dusán a fejét.
5349    II,   3|                   nyíltan, ki fizeti ezután az adót?~- Mi után?~- A találmányok
5350    II,   3|                 mindenért.~- Hát akkor kész az engedelem - hatalmasít föl
5351    II,   3|               megkínáltam Dusánt szivarral, az egyetlennel, amely még nem
5352    II,   3|                    együtt. Dugjam el otthon az ágyam szalmájába, ott érik
5353    II,   3|                  ágyam szalmájába, ott érik az meg legszebben karácsonyra.
5354    II,   3|                    huszonhét esztendõ alatt az egyetlen múzeumi keresetem
5355    II,   3|               paradicsomot. Hogy ásathasson az igazgató úr addig, míg a
5356    II,   3|                   õst ki nem szedtek belõle az utolsó térdkalácsig. (Értendõ
5357    II,   3|               térdkalácsig. (Értendõ alatta az ellenség térdkalácsa, amibõl
5358    II,   3|                  amibõl kanálfejet faragott az õsember. Hogy lepipált az
5359    II,   3|                   az õsember. Hogy lepipált az minket fantázia dolgában!
5360    II,   3|                   minket fantázia dolgában! Az ellensége térde kalácsával
5361    II,   3|                    térde kalácsával kavarta az aludttejet! Hány mai embernek
5362    II,   3|               aludttejet! Hány mai embernek az étvágyát helyrehozná, ha
5363    II,   3|                 szedtük föl Kotormány úrral az utolsó csontvázat, míg a
5364    II,   3|                   csontvázat, míg a többiek az ebédhez kijáró pihenõjüket
5365    II,   3|                     Hogy tetszene beletenni az újságba, mit találtunk az
5366    II,   3|                   az újságba, mit találtunk az õ földjén. Szeretne rá büszke
5367    II,   3|                   borulok rajta. Mikor lesz az én vér szerint való fajtámnak
5368    II,   3|                    már most gratulálok neki az akadémiai tagsághoz, ami
5369    II,   3|                    ezreit, õneki csak éppen az észt kell adni hozzá, amivel
5370    II,   3|                   amivel rendszerbe zavarja az egészet. Hiszen utóvégre,
5371    II,   3|                   fantáziát, de nem is való az ilyen parasztrégészhez,
5372    II,   3|                    hogy mindent eldolgozzak az utódaim elõl.~Itt van például
5373    II,   3|                  elhajított fenõkõnek nézné az ember, ha meglátná az árokparton,
5374    II,   3|                 nézné az ember, ha meglátná az árokparton, és arra se tartaná
5375    II,   3|                 mérvén a tiszteletet, ahogy az isten viselte magát. Ha
5376    II,   3|                  képen, hogy mértéke legyen az edények nagyságának.~Ez
5377    II,   3|                  már más, a tudományért ezt az áldozatot is meghozza Dusán.
5378    II,   3|                     kalapját, ne takarja el az arcát.~- Jaj, akkor meglátják,
5379    II,   3|        motívum-vándorlás a szíjvégeken! Nem az Átilla, csak a koporsója.
5380    II,   3|                  Legalább egy-két tenyérnyi az aranydeszkából, amibe belezárták!
5381    II,   3|                  belõle egy-két tehenecskét az õszi vásáron!~Lehet, nem
5382    II,   3|               László szent királyunk pénze. Az õ népe csontjai fekszenek
5383    II,   3|                   adjanak ennyi tiszteletet az õsöknek. Tátogtak értetlenül
5384    II,   3|            értetlenül egy pillanatig, aztán az öreg keserû hangot is adott
5385    II,   3|                adott a közvéleménynek.~- No az is szögény királ löhetött,
5386    II,   3|                    értelem csak akkor volna az ásatásokban, ha mindennap
5387    II,   3|               Kiskunjaimon azonban mindjárt az elsõ nap láttam, hogy nem
5388    II,   3|          kincskeresõ vagyok. Azért kutatjuk az õsöket, hogy megtudjuk,
5389    II,   3|                    ha ami aranyat találunk, az a maguké lesz, csak én elõbb
5390    II,   3|                 fizetek, én parancsolok, és az enyém minden, ha hatot,
5391    II,   3|                    kocka. Mért fájjon azért az én fejem, mit hisz a paraszt,
5392    II,   3|                   nem? Hiszen világos dolog az is, hogy a kincskeresõnek
5393    II,   3|                     belém döfi a tekintetét az ereszetes szemöldöke alól. „
5394    II,   3|                  köztünk - „mi régészek” is az irritabile genusba tartozunk.
5395    II,   3|                    keresztbe akarta húzatni az árkokat, én meg hosszában,
5396    II,   3|                    elég férfias bátorságom, az óvatos tirannusok példájára
5397    II,   3|                turkálhat. Mindenütt lemenni az eleven földig. Akinek az
5398    II,   3|                    az eleven földig. Akinek az ásója csontot ér, az abbahagyja
5399    II,   3|                 Akinek az ásója csontot ér, az abbahagyja a munkát, és
5400    II,   3|                    nem nyúl, a föltakarítás az én dolgom. Míg én ki nem
5401    II,   3|                    megbolygatni nem szabad.~Az elsõ két nap nem is volt
5402    II,   3|                   nemzetre. Este bekísértek az emberek a vasútig, és szíves
5403    II,   3|                  sírban is csonthoz koccant az ásó, mire kiértem. Früstök
5404    II,   3|                    ha felemelném a zsoldot. Az ördög látott ilyen nagyerkölcsû
5405    II,   3|                 népet. Mindnyájának úgy lóg az orra, mint akinek a tyúk
5406    II,   3|                 földerülnek. Énvelem is van az úgy, hogy a rossz idõ ráfekszik
5407    II,   3|                másnak is jussa van felhúzni az orrát.~A nap kisütött, de
5408    II,   3|                     szólni. Kutyahitû Döncõ az akácfának vetett háttal
5409    II,   3|            tartózkodik benne, s azt én mind az ellenséggel etetném meg.~-
5410    II,   3|                   félcipõm homokkal.~- Hja, az úr a pokolban is úr, tudja -
5411    II,   3|                 végén csattan a szava, mint az ostor. De azért a jobb lábát
5412    II,   3|           kíváncsian lesem, mikor dördül el az ágyú az ismeretlen hadicélért.
5413    II,   3|                     mikor dördül el az ágyú az ismeretlen hadicélért. Ahogy
5414    II,   3|                   ebéd után munkába állunk, az én szavam is keményen pattog. „
5415    II,   3|                     mer rám visszamordulni. Az emberek lehajtott fejjel
5416    II,   3|                dolgoznak, hidegen villognak az ásók, és nekikeseredve zuhognak
5417    II,   3|                  Hat óra - hajtogatom össze az írásaimat. Az emberek kiugrálnak
5418    II,   3|              hajtogatom össze az írásaimat. Az emberek kiugrálnak a gödrökbõl
5419    II,   3|             megcsóválja a fejét.~- Tögye el az úr a cigarettlijit. Nem
5420    II,   3|                   arra rászorulva. Csak azt az egyet mongya mög, hogy gilt-e
5421    II,   3|                  Hogy ami aranyat tanálunk, az a mienk löhet. Tizenkét
5422    II,   3|                Tizenkét embör hallotta, mög az élõ Isten. Ugyan a János
5423    II,   3|                     a János is hallotta, de az nem számít, mert az a maga
5424    II,   3|                      de az nem számít, mert az a maga zsoldjában van. Hát
5425    II,   3|               füsttel, hogy észre ne vegyék az elsápadásom, és idõm legyen
5426    II,   3|                Felelem, ahogy a becsület és az okosság követeli.~- Amit
5427    II,   3|                 koponya véletlenül kigurult az ásóm alul. A száztizenhetes
5428    II,   3|                    A száztizenhetes sírban. Az arany ott volt a koponya
5429    II,   3|                 koponya alatt. Akkora, mint az öklöm.~Fúrom a sarkam a
5430    II,   3|               kicsit rekedten kérdezem, hol az arany.~- A Jakab bácsi tarisznyájában.
5431    II,   3|                     mint a fogoly nyúlfiók. Az emberek rámerednek, ki ijedten,
5432    II,   3|                nevetve. Kezdek reménykedni. Az aprajából való lehet az
5433    II,   3|                     Az aprajából való lehet az a hunok kincsének, amelyik
5434    II,   3|                     azt is, aki megtalálta.~Az ad personam érintett kutyahitû
5435    II,   3|            kutyahitû férfiúban talpra ugrik az érzékenység. Mérgesen kap
5436    II,   3|                    után.~- Hoci mán no, azt az ijedt szentségit kendnek!~-
5437    II,   3|                    nevetés sora. Elõször is az ökölnyi aranydarab akkora,
5438    II,   3|              egynapos korában. Másodszor ez az arany nem arany, hanem pirit.
5439    II,   3|                    ezelõtt ebbõl nyaggatott az ásványtani alapvizsgán Krenner
5440    II,   3|               nyugtassa. Szemre szebb, mint az arany, de nem haszonra való.
5441    II,   3|                 birtokában is. Ez volt neki az acélkovája a taplóhoz. De
5442    II,   3|                   acélkovája a taplóhoz. De az is lehet, hogy õ is úgy
5443    II,   3|            elmagyarázom nekik, miféle állat az a kalchopirit. Azt hiszem,
5444    II,   3|                     Döncõ a harcot. - Hanem az az igaz, hogy maga is csak
5445    II,   3|                  Döncõ a harcot. - Hanem az az igaz, hogy maga is csak
5446    II,   3|            triumfátor dölyfével szálltam le az autóról, letévén a kiskun
5447    II,   3|                     át.~- Tessék. Így terem az igazi arany.~Nem mozdul
5448    II,   3|                 bátorítanom, hogy nem harap az, bátran kézbe lehet venni.
5449    II,   3|              szakértõ fejbólintással járult az elõtte szóló véleményéhez,
5450    II,   3|               kutyahitû emberben lábra állt az önbizalom. Megfrissült az
5451    II,   3|                   az önbizalom. Megfrissült az arca, hetykén rántott egyet
5452    II,   3|                     gyülekezeten, s ledobta az aranykõzetet a kútfödélre.~-
5453    II,   3|              kútfödélre.~- Mit mutogat ezön az úr? - fúrta belém a szeme
5454    II,   3|                   ni, meg emezt, ni! Hát ez az arany!~- Biztosan tudja?~-
5455    II,   3|                     megalázott Rómát, mikor az a híres aranymázsálás volt.~-
5456    II,   3|                    voksoltak le a kiskunok.~Az igazat ismerõ lélek nyugalmával
5457    II,   3|                lélek nyugalmával tettem meg az intézkedéseket a frontáttörésre. -
5458    II,   3|                    én maguknak valamit. Itt az a talált arany?~- Itt ám -
5459    II,   3|        kislajbi-zsebre.~- Nekem meg itt van az autóm. Üljön bele valamelyik
5460    II,   3|                 Szegedre, értsen szót azzal az ékszerésszel, amelyikkel
5461    II,   3|                 amelyikkel akar, és adja el az aranyát úgy, ahogy tudja,
5462    II,   3|                    Péter fölszöszmötölõdtek az útra:~- Nehogy a rendõrségre
5463    II,   3|                  tettek ezek semmi rosszat. Az igazságukat keresik.~A szikpor
5464    II,   3|               szikpor fehér felhõje kísérte az autót, még látszott; de
5465    II,   3|                     autót, még látszott; de az emberek akkor is elgondolkozva
5466    II,   3|                     láttam, hogy jön vissza az autónk borzasztó sebesen.
5467    II,   3|                    szeme már ki tudta venni az arcokat is, sõt olvasott
5468    II,   3|               olvasott is belõlük. Fölkapta az ásóját, és összehujantotta
5469    II,   3|                 élünk, ha csak a szánk jár. Az csak ennek a nagyszájú Döncõnek
5470    II,   3|                    Mire Döncõ kivackolódott az ördögszekérbõl, mindenki
5471    II,   3|            Möghiggye, sose avatkozok többet az ilyen tudományi ténybe.~
5472    II,   3|                      No, így legalább eccör az életbe a város kocsiján
5473    II,   3|              kocsiján is ültem. Hát jobb is az a Szent Mihály lovánál.~
5474    II,   3|                 haszon nélkül kártyáztuk el az országot.~Különben annyiban
5475    II,   3|                    tótoktól.~- Mindjárt itt az esõ - ugrott ki valamelyik
5476    II,   3|                ugrott ki valamelyik szlovák az árokból -, jó lesz poprétolni.~
5477    II,   3|               poprétolni.~Nem kérdeztem, mi az, gondoltam, majd meglátom
5478    II,   3|                      ki a szalmakazalba, ki az ereszet alá. Egyszóval a
5479    II,   3|                idióma felelõs. Megkérdeztem az embert, volt-e háborúban.
5480    II,   3|                     háborúban. Igenis volt, az orosz fronton.~- Közös,
5481    II,   3|           õrmesterünk is mindig így adta ki az ordrét.~Nem nagy tudomány
5482    II,   3|                   tudomány kell hozzá, hogy az ember füle kiérezze a poprétbõl
5483    II,   3|                  meg kell tanulni - mondtam az adlátusomnak. - Ez nagyon
5484    II,   3|                pokrétolni, de így is bevált az vezényszónak. Ha napszálltakor
5485    II,   3|                   hozzávágta volna mérgében az ásót, és dühösen nekilátott
5486    II,   3|                 valamelyik nap hallom, hogy az egyik kiskun, akinek meleg
5487    II,   3|                  odalöki a csajkát, kanalat az asszonynak, és azt mondja
5488    II,   3|                 értelem is van benne. Mikor az ember bokrétól, akkor bokrétába
5489    II,   3|                     Akkor tette rá a talpát az encsembencsemre, de olyan
5490    II,   3|                    mert éppen õ ejtette oda az illetõ cifraságot, ami nem
5491    II,   3|                   Jóska monogramjával, mint az Attila király koporsószöge.
5492    II,   3|                  megfelel. Tudniillik a cél az, hogy majd ha a télen disznótor
5493    II,   3|                   Én mög ilyenöket áskáltam az õszön a Fehértó partján,
5494    II,   3|                  nem a gólya költötte, mert az nagyon is tanulmányos ember.~
5495    II,   3|               tanulmányos ember.~De nemcsak az embereim szedelõdzködnek,
5496    II,   3|                    barázdabillegetõket, még az ürgéket is hazaküldte aludni,
5497    II,   3|                     a városi legyet ismeri, az el se tudja képzelni, milyen
5498    II,   3|                   nem szurkálja a bicskáját az emberi nem térdekalácsába,
5499    II,   3|                 pusztai légynemzet lehetett az, aminek az õseivel a Jehova
5500    II,   3|              légynemzet lehetett az, aminek az õseivel a Jehova az egyiptusi