| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avizóra 1 avul 1 avval 12 az 7592 azalatt 4 azalól 1 azám 5 | Frequency [« »] ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem 3736 is | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances az |
Kötet, Fejezet
6001 II, 4| vagyok!~- Sebaj - könyökölt az asztalra Antal úr -, annyi 6002 II, 4| folytatta Antal úr. - Visszaadod az asztalosné tehénkéjét, s 6003 II, 4| kivágatom - mondta mogorván az öccse.~- Sebaj - mosolygott 6004 II, 4| mit beszélgettek, mit se: az bizonyos, hogy Sebaj Tót 6005 II, 4| ébredt többet, ahogy azon az éjszakán elaludt a fája 6006 II, 4| a koporsójában odatették az oldalához a kosárka körtét. 6007 II, 4| hiába vágatta ki másnap az öreg körtefát, a bátyja 6008 II, 4| emlékét nem vágta ki vele az emberek szívébõl. Az eltemetett 6009 II, 4| vele az emberek szívébõl. Az eltemetett körték kikeltek, 6010 II, 4| kikeltek, megeredtek, s az Isten kertjében ma is Antal 6011 II, 4| futkározó gyermek, vagy az égi madár, olyankor mindig 6012 II, 4| szájatátó természetû, azért az utcán én nemigen szoktam 6013 II, 4| játékosbolt elõtt visz el az utam, annak a kirakata elõtt 6014 II, 4| egész másról van itt szó.~Az én gyerekkorom úgy telt 6015 II, 4| ugyan már akkor is tudta, mi az õ hivatala karácsony éjszakáján, 6016 II, 4| azért, mert olyan kicsi volt az ajtónk, hogy úgyse fért 6017 II, 4| rajta karácsonyfával.)~Elég az hozzá, hogy az én játékosládám 6018 II, 4| karácsonyfával.)~Elég az hozzá, hogy az én játékosládám az az árok 6019 II, 4| hogy az én játékosládám az az árok volt, amelyik a 6020 II, 4| hogy az én játékosládám az az árok volt, amelyik a házunk 6021 II, 4| Ferenc Józsefet ábrázolta, s az öreg király képe nekem azóta 6022 II, 4| látnivaló, hogy játék dolgában az én gyerekkoromat nem nagyon 6023 II, 4| alól mindig föltapsikol az öröm. Hát valamelyik délben, 6024 II, 4| odaérek a játékosbolt elé, az andalgó-sarokra, látom ám, 6025 II, 4| maszatos kis orruk rányomva az üvegre, amit már beharmatosított 6026 II, 4| lehelete a hideg esõben.~Egyik az egyik sarokban ágaskodik, 6027 II, 4| nagyobb, aki már túl lehet az öt éven.~- Azám, de ne félj, 6028 II, 4| éven.~- Azám, de ne félj, az enyimeknek meg piros pántlika 6029 II, 4| rongyélusokból se nézné ki az ember, hogy ennyi bábujok 6030 II, 4| hogy ennyi bábujok van. Az is lehet, hogy csak a szájuk 6031 II, 4| kokárdásak - ej, de jó, hogy az az antant nem járatos erre, 6032 II, 4| kokárdásak - ej, de jó, hogy az az antant nem járatos erre, 6033 II, 4| õket, hogy fel ne borítsák az európai egyensúlyt.~Csakhogy 6034 II, 4| fel diadalmasan a kicsi.~- Az se igaz ám - pöntyög a nagyobb -, 6035 II, 4| tehén a tied, a harmadik nem az.~- De igenis az - erõsködik 6036 II, 4| harmadik nem az.~- De igenis az - erõsködik a kicsi -, nem 6037 II, 4| egyet. - Hát látod-e, hogy az enyim, te béka!~A kicsi 6038 II, 4| Most már a tehén mind az enyim, meg a ló is, meg 6039 II, 4| meg a házak is, mert mind az én oldalamon vannak, tudod-e, 6040 II, 4| oldaladon meg nincs más, csak az a pisze baba.~És mikor megint 6041 II, 4| egymás közt a kirakatot innen az utcáról, hogy ami a jobboldalon 6042 II, 4| ami a jobboldalon van, azt az egyik nézheti, ami a balon, 6043 II, 4| egymás szemét szedni azért az illúzióért, amelyik mind 6044 II, 4| elérhetetlen messze van az üveg mögött.~Arról aztán 6045 II, 4| aztán én nem tehetek, ha az emberi együgyûségnek ez 6046 II, 4| együgyûségnek ez a kis képe az olvasónak a magyar politikusokat 6047 II, 4| eszébe, és egy kicsit talán az országot is, amely egyedülvaló 6048 II, 4| véresre marcangolják egymást az illúzióért, a látszatáért 6049 II, 4| hatalomnak, amely bent, az antant boltjában mindnyájunknak 6050 II, 4| elérhetetlen messze van az üveg mögött.~ 6051 II, 4| tudom, mikor vihetem meg az adót a halottaimnak. Ahelyett 6052 II, 4| elkerülhetetlennek láttunk, vagy az ölünkbe dobott valami jót, 6053 II, 4| jót, amit nem vártunk? Mi az a „véletlen”? Nem az az „ 6054 II, 4| Mi az a „véletlen”? Nem az az „ismeretlen isten”-e, 6055 II, 4| az a „véletlen”? Nem az az „ismeretlen isten”-e, akinek 6056 II, 4| Phaleron kikötõjében, és az igazságot hirdette Theseus 6057 II, 4| emlékeztetõ öregember. A történet az õ története. Én azért mondom 6058 II, 4| leszek. Azt se tudtam, mi az a szobrász. Sok mindenféle 6059 II, 4| mert nemigen tudtam még, mi az a halál, a mi házunkban 6060 II, 4| járt addig. Azt hittem, az az egész, hogy az ember 6061 II, 4| járt addig. Azt hittem, az az egész, hogy az ember nyitott 6062 II, 4| hittem, az az egész, hogy az ember nyitott szemmel alszik.~ 6063 II, 4| nyitott szemmel alszik.~Csak az anyám jajveszékelésére fakadtam 6064 II, 4| rá a házunkra. Nem volt az udvarán kert, s annak a 6065 II, 4| kert, s annak a sarkában az a vadrózsabokor, amely kívül 6066 II, 4| egy budai kertben. Most az idén vágták ki, azt mondták, 6067 II, 4| Akkor ki akarok menni az apámhoz! - toporzékoltam 6068 II, 4| ijedelemmel szorított magához az anyám.~- Lelkem-gyermekem, 6069 II, 4| megsajnáltam. Nem emlegettem többet az apámat, és tájára se mentem 6070 II, 4| tudtam. Örültem annak, hogy az édesanyám mosóasszony, mert 6071 II, 4| humanizmusnak feláldozni. Csak az öreg muzsikus cigányra mostam 6072 II, 4| annak már úgy is jó volt az ing, ahogy én helybenhagytam.~ 6073 II, 4| szalmanyoszolyán bontotta el magának az ágyat. De úgy, hogy nekem 6074 II, 4| éjszakára mindig odatoltam az ajtó elé a mosószéket, hogy 6075 II, 4| azért fakadtam sírva, mert az öregasszonyok is mind sírtak. 6076 II, 4| rátaláltam. A „nagy ágyat” az édesapámmal együtt vetették 6077 II, 4| ráborultam a havas halomra, az õ szavát is hallottam:~- 6078 II, 4| csak a szél ütögette össze az ecetfák zúzmaracérnás ágait, 6079 II, 4| minden síron van kõ, csak az én szüleimén nincs.~Megakadt 6080 II, 4| tudtam, hogy kriptának hívják az ilyent.) Fehér kõangyal 6081 II, 4| ilyent.) Fehér kõangyal állt az ajtajában, olyan, mint a 6082 II, 4| olyan, mint a templomban az oltár mellett, de ez a szájára 6083 II, 4| mellett, de ez a szájára tette az ujját, mint azt akarná mondani:~- 6084 II, 4| semmi hideget. Inkább égett az arcom, kezem, mint a parázs, 6085 II, 4| Esteli dal Hajnal Matyikáról~Az Úristen a Lelkek Kertjében 6086 II, 4| gyermekfûlánc röpülõ bóbitája.~Noha az Úristen látta, hogy ez nem 6087 II, 4| archoz.~- Soká szalad még az, apja - szabadította ki 6088 II, 4| szabadította ki a pólyát az apa kezébõl az anya.~- Nem 6089 II, 4| a pólyát az apa kezébõl az anya.~- Nem vetök neki három 6090 II, 4| egy ezredet adott volna az egyórás fiának, és generálisruhát 6091 II, 4| csikónak teremtötte ezt az Isten.~A kubikos nemzet 6092 II, 4| fogva, és segít azt húzni az apjának, mikor a gödörbõl 6093 II, 4| Gazdasági válság - irkálták az újságok; a fenének kellene 6094 II, 4| fenének kellene megenni az urakat - mondták a kubikosok. 6095 II, 4| beleültette a talicskába, az iszákot rászíjazta az asszony 6096 II, 4| talicskába, az iszákot rászíjazta az asszony hátára, s megindult 6097 II, 4| Önálló vállalkozó. Kikopván az agyagból, a homokon szolgálta 6098 II, 4| agyagból, a homokon szolgálta az emberiség közjavát. Vándorolt 6099 II, 4| szalonnát kért magának meg az asszonynak, de szegény helyen 6100 II, 4| csikó jelölt istápolására. Az ugyan már a zöldhagymát 6101 II, 4| sárgarépából is kicuppogta az édeset, de mégiscsak a tejecskét 6102 II, 4| nyeldegélte legmohóbban. Az anya teje elapadt ugyan, 6103 II, 4| is rászabadították néha az éhes kis szájat, s ha tehénistállóban 6104 II, 4| András mindig jóvátette, mert az ilyen helyen nagyobb lendülettel 6105 II, 4| feleselve a kubikos trófeákkal, az ásóval, lapáttal, csákánnyal, 6106 II, 4| egy diadalszekérhez, amely az élet elpusztíthatatlanságának 6107 II, 4| meggörnyedt háttal cipelte az iszákot a családja után. 6108 II, 4| esztendõre bérbeadja neki az udvara sarkát, a kutyaól 6109 II, 4| Elköhögõsödött, a köhögés rászoktatta az italra, s mentõl többet 6110 II, 4| pusztabíró csendõrt küldött az asszonyért, s valami írásból 6111 II, 4| írásból felolvasta neki, hogy az urát kifogták a Tiszából, 6112 II, 4| még álmodott a halottal, s az kezdetben azt jelentette, 6113 II, 4| beleunt a hazajárásba, s az élõ fáradt volt álmodni. 6114 II, 4| acatot is, ballangót is. Ezek az áldott virágok, amelyeknek 6115 II, 4| virágok, amelyeknek a magját az Úristen bizonyosan külön 6116 II, 4| szaporodjanak. Mert mi lenne az özvegy Hajnal Andrásnéból, 6117 II, 4| megkeres kerek ötven fillért az édesanyjuk, ami nagyon szép 6118 II, 4| félre kell valamit tenni meg az ünnepnapokra is, ha már 6119 II, 4| annyiban elhibázta a teremtést az a nagyon jó Úristen, hogy 6120 II, 4| nem panaszul sóhajtotta az özvegy kubikosné, csak a 6121 II, 4| egy-két percre a kezében az acatoló kés, az csak addig 6122 II, 4| kezében az acatoló kés, az csak addig volt, míg kipillantott 6123 II, 4| csikajom? - kiáltott oda neki az anyja, ha nagyon elcsöndesedett 6124 II, 4| úgy döfölte a földet, mint az acatolók.~S nem volt olyan 6125 II, 4| egyszer azt vette észre az asszony, hogy a sima kis 6126 II, 4| nevetett a gyerek -, mi fájna?~Az asszony egy kicsit megnyugodott. 6127 II, 4| egy kicsit megnyugodott. Az a gondolata támadt, hogy 6128 II, 4| Vasárnap délután sorra kérdezte az asszonyokat, mit tudnak 6129 II, 4| fülfájásból fülgennyedés lett, az asszony a hátára kapta a 6130 II, 4| gyereket, és bevitte a faluba az orvoshoz.~Az orvos összevissza 6131 II, 4| bevitte a faluba az orvoshoz.~Az orvos összevissza tapogatta, 6132 II, 4| Matyikát, aztán írást adott az asszonynak.~- Menjen be 6133 II, 4| tanár uraknak adja oda ezt az írást. Lehet, hogy ottfogják 6134 II, 4| fehérnemût.~Mire hazaértek, az asszony halálraváltabb volt, 6135 II, 4| inge volt, széthasogatta az egyiket, s abból fércelt 6136 II, 4| Hajnalban aztán fölrázta az ártatlant. Gondolta, jobb 6137 II, 4| Amelyiken ismerõs gazda ült, az, amikor beérte, elfordított 6138 II, 4| elfordított fejjel nézte az eget, hogy ugyan lesz-e 6139 II, 4| hogy ugyan mivel cipekszik az a rongyos asszony?~A klinikán 6140 II, 4| veregették meg a vállát, s még az ingecskéket se fogadták 6141 II, 4| klinikán ellátják azzal is.~~Az elsõ vasárnap egy összemarék 6142 II, 4| szalmanyoszolyánk van - ijedt meg az asszony.~- Adunk mink mindent, 6143 II, 4| asszony?~- Mög, fölorvos úr, az Isten áldja mög a hozzámvaló 6144 II, 4| jóságát - igyekezett elkapni az özvegy a megáldott kezet. 6145 II, 4| megáldott kezet. S hogy az nem sikerült, föl akarta 6146 II, 4| megparancsolta a kocsisnak, ugyan az is úriember volt, hogy õ 6147 II, 4| vigye be a karján Matyikát az ágyba.~~Özvegy Hajnal Andrásné 6148 II, 4| Andrásné rákallantyúzta az ajtót Matyikára, mikor munkába 6149 II, 4| fekve is el tudott mulatni. Az ablaknak csúfolt lyuk párkányára 6150 II, 4| hogy milyen soká kaszál az. A puli mérgesen ugat kint 6151 II, 4| puli mérgesen ugat kint az udvaron. Vagy cigányt érez, 6152 II, 4| melyik zörgeti majd meg az ajtót? A puli elhallgat, 6153 II, 4| fecskefarkú pille bevágódik az ablakon, körülrepkedi a 6154 II, 4| lenvirágnak nézi a bolond. Az ágy végében valami zizereg 6155 II, 4| Matyika már tudja, hogy mikor az elõjön, dél van. Bal kezével 6156 II, 4| Morzsolgat belõle magának is meg az egérkének is. Aztán az egérke 6157 II, 4| meg az egérkének is. Aztán az egérke visszamegy a szalmába, 6158 II, 4| napközben is ki- s beugrált az ablaklyukon. Matyika egyszer 6159 II, 4| gipszkötésestül lefordult az ágyról.~- De csak elvöttem 6160 II, 4| felháborodva -, hát így tudott az egyetlen gyerekére vigyázni? 6161 II, 4| Ontsák ki a vérömet még ebben az órában, ha attul összeforr 6162 II, 4| rendõrkézre, mikor elmondta nekik az élete sorát. Megint ágyat 6163 II, 4| Matyikának, s megbiztatták az asszonyt, hogy nem mondják 6164 II, 4| hogy magyar honos volt az ura. Mert ha nem az volt, 6165 II, 4| volt az ura. Mert ha nem az volt, akkor mehet Matyikával 6166 II, 4| abban a világban, amit nem az ember teremtett. A pitypalattyok 6167 II, 4| mondják, ott van a hiba, hogy az uram a Bácskában születött. 6168 II, 4| másképp. Hát aki kubikos, az nem magyar honos? Nem az 6169 II, 4| az nem magyar honos? Nem az én eszömhöz való ez. Hogy 6170 II, 4| költ fattyat vetöttem volna az árokparton, akkor befogadnák 6171 II, 4| hogy magyar honos volt-e az apja vagy se? Hol az az 6172 II, 4| volt-e az apja vagy se? Hol az az Isten, aki itt igazságot 6173 II, 4| az apja vagy se? Hol az az Isten, aki itt igazságot 6174 II, 4| mindennek”? Mondjam neki, hogy az Isten messze van, a csillagok 6175 II, 4| vagy te, Messzi Imriske. Az ilyen fejre szokta mondani 6176 II, 4| megbecsüli. Azt mondja rá, hogy az a jó fej, mert abban nem 6177 II, 4| mert abban nem szalad szét az ész. Született diplomaták 6178 II, 4| diplomaták a kalaposok, kár, hogy az ország nem õrájuk bízza 6179 II, 4| mint a többi, Imre fiam. Az életed idáig nem egészen 6180 II, 4| hogy mégse egészen úgy. Az apádnak, Messzi Pál gazd’ 6181 II, 4| válogatta (mert nem politika ám az, ész kell hozzá), addig 6182 II, 4| elnézelõdtél a gyárban. Mint ahogy az efféle kis bamba gyerek 6183 II, 4| megszerkesztette belõle az ólat vagy górét, akkorra 6184 II, 4| láttál. Megvan benne minden az utolsó srófig. A hozzávaló 6185 II, 4| hozzávaló szíjakat levágtad az „éds’atyád” tarisznyájáról. 6186 II, 4| kiadja kicsiben, amivel az igazi gõzfûrész rémítgeti 6187 II, 4| igazi gõzfûrész rémítgeti az ijedõs városi népet.~Nagyon 6188 II, 4| hiszen ért ehhez, látod, az ilyen városi úrféle is, 6189 II, 4| benne nagyságos úr. A jövõ az Isten kezében van, s a tovább 6190 II, 4| rosszallni fogja annak. De bízom az édesapádban, hogy meg fog 6191 II, 4| Mert most már ismerem az egész famíliádat, Imriske 6192 II, 4| faragok belõled. Talán még az újságba is kiteszlek, s 6193 II, 4| végigborzongatta a lelkünket az öröm, hogy micsoda mechanikai 6194 II, 4| iskolában nem tanítanak: de mi az a te munkádhoz képest, Messzi 6195 II, 4| is megtermi a zsenit!~...Az apád, Messzi Pál, értelmes 6196 II, 4| mondom neki:~- Vétek volna ám az, jó ember, ha ez a gyerek 6197 II, 4| De hiszön nem veszelõdik az el, tekintetös úr, mert 6198 II, 4| mégse olyan értelmes ez az én emberem, mint amilyent 6199 II, 4| taníttatásra? - kérdezem.~Az édesanyádat - szép, tisztesen 6200 II, 4| szögényei vagyunk is; de az van benne, hogy nemigön 6201 II, 4| betüzeltem, hogy ne is lássam.~- Az, az - mondja komolyan Messzi 6202 II, 4| hogy ne is lássam.~- Az, az - mondja komolyan Messzi 6203 II, 4| komolyan Messzi Pál -, mert az a hiba, tudja, hogy nem 6204 II, 4| Pedig lássa, mán mégiscsak az a mienk...~És most már mégiscsak 6205 II, 4| és neki van igaza, nem az adótiszt úrnak, aki azért 6206 II, 4| lelkemre, hogy megrontsam az életedet, és elvegyem tõled 6207 II, 4| azt mondja, hogy mégiscsak az a tietek.~Mert mi lenne 6208 II, 4| malacaid és birkáid közül az emberek közé, a katángkórós 6209 II, 4| és kutyatejes parlagról az aszfaltra, amely fölkátyúsodott 6210 II, 4| fölkátyúsodott és porzik, mint az országút, a palotasorok 6211 II, 4| A buckák közül, amiket az Isten friss szelei söprögetnek, 6212 II, 4| emberré serdülhetsz, mint az édesapád meg a keresztapád 6213 II, 4| édesapád meg a keresztapád meg az egész atyafiságod, amelynek 6214 II, 4| És ha akkor lesz kedved az uradzáshoz, annak már lesz 6215 II, 4| el, Messzi Imriske, mert az én apám nem volt olyan bölcs 6216 II, 4| tanyai szerzemények között.~Az idén úgy volt, hogy vadkacsát 6217 II, 4| azt itt találtuk helyben, az eperfák alatt. De Mák ángyó 6218 II, 4| zöldséggel, mivel kofálkodik az ángyó, csirkét is lehet 6219 II, 4| mert olyan nagybélû, hogy az Isten se gyõzné szoptatni.~- 6220 II, 4| gyerököt örökbe. Nektök adott az Isten öleget, neköm egyet 6221 II, 4| öleget, neköm egyet se.~Az abrosz két csücskit, amibe 6222 II, 4| adott volna - igazgatta bele az ujjával a fakanálból kicsúszott 6223 II, 4| gyerek szájacskájába. - Hát az Illés?~- Nene hé, hát nem 6224 II, 4| hé, hát nem tudod, hogy az is csak fogadott gyerököm 6225 II, 4| neköm? Mert csak mégse löhet az, hogy olyan se lögyön az 6226 II, 4| az, hogy olyan se lögyön az embör körül, aki édösanyámnak 6227 II, 4| vette pártfogásba Illést, „az elsõ gyerököt”, aki most 6228 II, 4| dugott-bálba. És õ lesz az, aki meggyújtja majd a szentelt 6229 II, 4| sugdosódok én is.~- Nem az, tudja, hanem nehéz fogalmú 6230 II, 4| azért nem szívelheti se az apja, se a bátyja.~Csakugyan 6231 II, 4| vettem észre magam is, hogy az öreg Máknak mindig szúrja 6232 II, 4| bízva a házban. Mák ángyó az impérium, nemhiába õ körömködte 6233 II, 4| nemhiába õ körömködte össze az egész vagyonkát. Mindazáltal 6234 II, 4| szántó repkedését, odajön az öreg Mák egy piszkafával, 6235 II, 4| és elkezdi vele kurgatni az Isten madárkáit.~- Hiss 6236 II, 4| madárkáit.~- Hiss te, hiss te! Az anyátokat!~Nem illik a gazda 6237 II, 4| ilyenkor megint ezt kívánja az illendõség.~- Adj Isten 6238 II, 4| De mondok, ölég vót mán az esõbül, mögriasztgatom üket, 6239 II, 4| hanem meteorológia. No, az is szép tudomány. De hát 6240 II, 4| tanya mögött. Kis lelkében az apja kísérlete életre galvanizálja 6241 II, 4| kísérlete életre galvanizálja az eltemetett tudományt.~- 6242 II, 4| bátortalanul.~- No? ! - mordul rá az öreg keményen.~- Nem ér 6243 II, 4| öreg keményen.~- Nem ér az semmit, akárhogy hajkurászi 6244 II, 4| föcskéket. Nem abbul lössz az esõ, hogy ûk alacsonyan 6245 II, 4| ûk alacsonyan röpködnek. Az csak azért van, mert a vízpára 6246 II, 4| Mit aggatódzol mindég az apádba, he? Megállj, majd 6247 II, 4| gyakorolhat a házban (hanem az aztán mindenki fölött), 6248 II, 4| nagyon fel lehet dühödni. De az Illés gyereket jó darabig 6249 II, 4| létemre természetesen ez volt az elsõ gondolatom. Az is természetes, 6250 II, 4| volt az elsõ gondolatom. Az is természetes, hogy a városi 6251 II, 4| hujjog ki Matykóra a legény az ereszet alul:~- Te, francia 6252 II, 4| Te, francia költõ, te, az erre-arráját annak a külûfülednek, 6253 II, 4| Írásban vissza nem adható az a dühös megvetés és keserû 6254 II, 4| költõ szóba beleöntött. Csak az fogható ehhez, mikor az 6255 II, 4| az fogható ehhez, mikor az országházban egyik nagy 6256 II, 4| próbáltam kideríteni. Jobb, ha az ilyesmi titok marad, azért 6257 II, 4| titok marad, azért akkor az ember adandó alkalommal 6258 II, 4| hogy íme, mennyire megveti az egészséges magyar lélek 6259 II, 4| ilyen aspirációi vannak. Az általános rosszalláshoz 6260 II, 4| múltán se akarja elfelejteni az iskolát. Minden vasárnap 6261 II, 4| fölé aeroplánokat rajzolt az iromba ácsplajbásszal. ( 6262 II, 4| meghatottsággal gondolok erre az alkonyatra. Kolompok csengenek 6263 II, 4| valahol búg a cséplõgép, az ereszet alatt imádkoznak 6264 II, 4| is megfér ott, ahol mink.~Az asszony egy kicsit meghökkent. 6265 II, 4| házbért is most emelik, az ebédlõt is újítani kell, 6266 II, 4| mindent, csak egyet nem: az atyai szigort. Ahhoz én 6267 II, 4| No?~- Möglépött a kacsa az éjjel.~- Melyik, te?~- Akit 6268 II, 4| francia költõ azt hiszi, az elszökött vadkacsát sajnálom. 6269 II, 4| zseniken, akik közül csak az én tudtommal is sokkal tettek 6270 II, 4| Zuginé egykéje~Az orvos elõszobájában - ezt 6271 II, 4| Akit pedig nem érdekelnek az emberek, annak az olvasó-asztal 6272 II, 4| érdekelnek az emberek, annak az olvasó-asztal kínál különbözõ 6273 II, 4| Azt merném mondani, hogy az utóbbi kötelezõ, s az a 6274 II, 4| hogy az utóbbi kötelezõ, s az a gyanúm, hogy mikor a kész 6275 II, 4| lelépési díjat fizetnek az öregeknek a Fliegendékért. 6276 II, 4| legalább ez legyen meg.~Az én orvosom egy kicsit elfajzott 6277 II, 4| orvosom egy kicsit elfajzott az õsi erényektõl. Se fürdõprospektus, 6278 II, 4| Kovács Alajos írt bele cikket az egykérõl. A napokban lapozgattam 6279 II, 4| abból megtanultam, hogy az egyke a protestantizmus 6280 II, 4| protestantizmus bûne, s hogy az országot a katolicizmus 6281 II, 4| a katolicizmus menti meg az elnéptelenedéstõl. Hát Kovács 6282 II, 4| tartaniok ezt a kérdést, az államnak pedig minden intézkedésébe 6283 II, 4| ember. Amelyik országba az egyke beleesett, az halálos 6284 II, 4| országba az egyke beleesett, az halálos nyavalyába esett. 6285 II, 4| esett. Amelyik országban az egykét megállítani nem tudják, 6286 II, 4| mindenkinek kötelessége beleadni az eszét. Elkezdem a cikket 6287 II, 4| eszét. Elkezdem a cikket az elején olvasni.~- Be kell 6288 II, 4| két gyermeket nevel fel, az a nemzet iránt tartozó kötelességét 6289 II, 4| teljesítette...~Lassan haladok az olvasással, mert nagy a 6290 II, 4| a forgalom, egyre nyílik az ajtó. Hetipiacos nap van, 6291 II, 4| szegényellik is, és mikor nyitja az orvos a belsõ szobája ajtaját, 6292 II, 4| a belsõ szobája ajtaját, az új kultúra türelmetlensége 6293 II, 4| feltûnõ röviden végeznek az orvas úrral. Régebben, a 6294 II, 4| a szögény világban, ha az eladó megbetegedett, és 6295 II, 4| és már hat hónapig nyomta az ágyat, akkor apja, anyja, 6296 II, 4| keresztanyja egyszerre szállták meg az orvost, és az apa így adta 6297 II, 4| szállták meg az orvost, és az apa így adta föl a szót:~- 6298 II, 4| Mert tisztában volt azzal az ésszel élõ ember, hogy ha 6299 II, 4| mindjárt drágábban számítja meg az orvos a tudományát. Így 6300 II, 4| írta volna is, de akkor az apában fölébredt a lelkiismeret. 6301 II, 4| hátha nem lesz érvényös az az olcsó por? Lopva meghúzta 6302 II, 4| hátha nem lesz érvényös az az olcsó por? Lopva meghúzta 6303 II, 4| olcsó por? Lopva meghúzta az asszonyon a kendõ rojtját, 6304 II, 4| kendõ rojtját, és most már az vette föl a tárgyalás fonalát:~- 6305 II, 4| mikor leesött a fárul...~Az anya mondta volna még, de 6306 II, 4| Nem kocsira való mán az, lelköm-galambom. Hiszön 6307 II, 4| ha csak mögfordítjuk is az ágyban.~És ha az orvos ezek 6308 II, 4| mögfordítjuk is az ágyban.~És ha az orvos ezek után a haját 6309 II, 4| gyógyítsa õ a Pirost, akkor az úgynevezett célszörû szögény 6310 II, 4| tekintetös úr!~Ezeknek az együgyû ravaszságoknak most 6311 II, 4| galambosi javasasszonyban, mint az egyetemi professzorokban, 6312 II, 4| fordul el jogos megvetéssel. Az udvarára gurított hízó erõsíti 6313 II, 4| udvarára gurított hízó erõsíti az ihletét.)~- Mentül drágább, 6314 II, 4| Hiába mondják nekik, hogy az nem orvosság, mind azon 6315 II, 4| hogy rögtönözze mög õket.~Az orvos meséli nekem ezeket 6316 II, 4| valami gyerekhang nyivákol az elõszoba-ajtóban, és az 6317 II, 4| az elõszoba-ajtóban, és az orvosom azt mondja:~- Nini, 6318 II, 4| õ még hátra van.~Zuginé az a munkásasszony-típus, aki 6319 II, 4| ilyen soványat. Mi ehette le az izmokat ezekrõl a jól formált 6320 II, 4| csontokról, mi szívhatta ki az élet pirosát ebbõl a viasz-arcból? 6321 II, 4| viasz-arcból? Tüdõvész? Az orvos ingyen oltást ád neki 6322 II, 4| ember nem akarja ereszteni az anyját, de menni se akar 6323 II, 4| te bórembukk! - mordul rá az orvos, mire a bórembukk 6324 II, 4| rémületesebben bõg, mint az elébb. Ez már nem a szeszély 6325 II, 4| a szeszély hangja, hanem az elhagyatottságé, a megcsalatásé, 6326 II, 4| egy ismeretlen bombavetõ, az nem lepett volna meg így.~- 6327 II, 4| se értette, lehet, hogy az ujját nem akarta kivenni 6328 II, 4| lehet eligazodni, õhelyette az anyját kérdeztem meg, ahogy 6329 II, 4| hónapos.~- Étkes, ugye?~- Az, a nagybélû, a jó Isten 6330 II, 4| gyõzné szoptatni.~Nézek az asszonyra, nézek az orvosra, 6331 II, 4| Nézek az asszonyra, nézek az orvosra, Marikára nem nézek, 6332 II, 4| Majika sopik - gurul oda az anyjához, és rángatja azt 6333 II, 4| a Keresztrefeszítettnek az anyja nézhetett így a Golgotán:~- 6334 II, 4| Ha megírnám - mondom az orvosnak -, azt hinnék, 6335 II, 4| Ó, dehogy - törli meg az orvos a szemüvegét -, nagyon 6336 II, 4| Történet az egyik csalóról~Azért mondom, 6337 II, 4| csalóról~Azért mondom, hogy az egyikrõl, mert a másikról 6338 II, 4| beszélni így, tél elején, mikor az Isten elparancsolja az égrõl 6339 II, 4| mikor az Isten elparancsolja az égrõl a napocskát, a földi 6340 II, 4| parancsolja el ilyenkor a napot az égrõl, hogy addig, míg a 6341 II, 4| rémítõknek engedi át a földet, az emberek szívében süssön 6342 II, 4| rongyosokat és éheseket?~~Az egyik csalót Palkónak hívták, 6343 II, 4| ahogy történt.~Palkó abban az idõben valamelyik újságosbolt 6344 II, 4| mi utcánkban beadogatta az újságokat a világi dolgok 6345 II, 4| csak nem kívánja tõlem az úr, hogy gesztenyével zabáltassak 6346 II, 4| forog, ha tovább is buzgok az érdekében. Siettem tehát 6347 II, 4| vettem tõle egyszerre - mert az még a koronás világban volt -, 6348 II, 4| szánt férgeseket is számítsa az enyémek közé, s csak azután 6349 II, 4| gyerök, úgy mögszaladja az emeletöket is, mint a pocok, 6350 II, 4| írástudatlan, és néha mögcseréli az újságlapokat. Tetszik tudni, 6351 II, 4| munkásújságot viszi föl az emeletre a táblabíró úrnak, 6352 II, 4| hiba ez, mert így tudja meg az ember, mit gondolnak róla 6353 II, 4| kiegyenlítõ hivatást teljesít az emberi társadalomban.~Másnap 6354 II, 4| Másnap reggel magam mentem ki az elõszobába, mikor megnyikkant 6355 II, 4| csengõ, amit Palkó csak az ujja leghegyével ért föl, 6356 II, 4| védett valakit. Hanem hogy mi az, ami a térdétõl a lába fejét 6357 II, 4| meg kellett kérdezni.~- Mi az a kék a lábad szárán, te 6358 II, 4| jobban örült-e nekik, mint az új.~Egy hétig nem láttam 6359 II, 4| azonban éppen akkor álltam az ablakhoz, mikor a fityfiritty 6360 II, 4| kapunkon kilódulva, átvágott az utca másik oldalára. Palkó 6361 II, 4| Palkó ez? Annak kell lenni, az újságok ott vannak a hóna 6362 II, 4| rajta lityeg. De nem Palkó az mégse, hiszen annak cipõje 6363 II, 4| Mári már olyan fönt hordja az orrát, mintha õ hajtaná 6364 II, 4| rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~- 6365 II, 4| Miért kell jobban?~- Az û lába jobban fázik, mert 6366 II, 4| fázik, mert nagyobb, mint az enyim.~No ez olyan igazság, 6367 II, 4| Palkó?~- Nem fázok én.~- Hát az angyal járt-e felétek?~- 6368 II, 4| járt-e felétek?~- Nem járt az - vigyorodott el -, de azért 6369 II, 4| csokoládéangyalt húzott elõ az inge derekából, szétlibbentvén 6370 II, 4| mosolygás egy kicsit lehervadt az arcáról. Az angyalka szétmállott 6371 II, 4| kicsit lehervadt az arcáról. Az angyalka szétmállott a meleg 6372 II, 4| Palkónak a hasára, mint az ujjaira.~- No ne búsulj, 6373 II, 4| elvált a rongyos posztótól, az mind zseb volt, s azt mind 6374 II, 4| abból a fajtából, amelyik az angyalok haját jelképezi 6375 II, 4| még?~Már csak egy volt, de az kétemeletes, soknépû, az 6376 II, 4| az kétemeletes, soknépû, az utca másik oldalán, szemben 6377 II, 4| számítottam, hogy akkorra az unokám kezében okvetlen 6378 II, 4| posztómackónak, de Palkónak öröm lesz az egy kis csorbával is.~Palkó 6379 II, 4| azt mondja, hogy „csak”, az majd olyan, mintha egy asszony 6380 II, 4| dolgodra - nyitottam ki neki az ajtót, egy kicsit bosszúsan. 6381 II, 4| csak odaálltam leskelõdni az ablakhoz. Ugyan hány perc 6382 II, 4| vörös kézivel odakapott az ezüsthajhoz, az újságok 6383 II, 4| odakapott az ezüsthajhoz, az újságok kihullottak a hóna 6384 II, 4| kihullottak a hóna alól az aszfaltra.~- Palkó, hová 6385 II, 4| Imre mög fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni 6386 II, 4| Imre mög fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni 6387 II, 4| Végig kellett sarcolnunk az egész házat, de sehol se 6388 II, 4| sehol se csapták be elõttünk az ajtót, mert ebben az egyben 6389 II, 4| elõttünk az ajtót, mert ebben az egyben egyek vagyunk mindnyájan, 6390 II, 4| történeti hitellel? Pétör az õ neve, senki se hívja másnak, 6391 II, 4| kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és megkérdeztem, 6392 II, 4| és megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét 6393 II, 4| beleharaphatott volna egyszerre az aprajából. De hát akit nem 6394 II, 4| hát akit nem annak hívnak, az nem nyújtogathatja az ujját.~- 6395 II, 4| hívnak, az nem nyújtogathatja az ujját.~- Hát nem itt van 6396 II, 4| ujját.~- Hát nem itt van az a bizonyos csaló Péter? - 6397 II, 4| Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?~- Ez ni - mutatott 6398 II, 4| De mit olvassak?~- Hát az olvasókönyvedet.~- Azám, 6399 II, 4| szót fogad, és éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik 6400 II, 4| Alig pergett le ezer év az idõk rokkáján, a balsors 6401 II, 4| amibõl szemmel láthatóan csak az idõk rókája tetszett neki, 6402 II, 4| azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit 6403 II, 4| tudnám elmondani, de még tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné 6404 II, 4| pajtás, tudod-e ki volt az az elsõ Ferenc József?~- 6405 II, 4| pajtás, tudod-e ki volt az az elsõ Ferenc József?~- Igenis, 6406 II, 4| képe otthon nálatok?~- Mög. Az édösapám apja, aki vót, 6407 II, 4| édösapám apja, aki vót, annak az obsitlevelin.~- Megállj, 6408 II, 4| fölszegzett fejjel mondja, az orra hegyén is látszik, 6409 II, 4| vastag betûkkel van nyomtatva az olvasókönyvben.~A tanító 6410 II, 4| nem talál semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét, 6411 II, 4| megtalálja, amit keres. Az ablakot befogta a pára, 6412 II, 4| Pétör így határozza meg az idõt:~- Kutya hideg van 6413 II, 4| szabályos idõhatározás, mintha az esõcsináló intézet adná, 6414 II, 4| hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akirõl hallottam 6415 II, 4| a Pétör annyit, amennyit az a másik, a Palkó? Azt én 6416 II, 4| egyelõre másképp határozza meg az idõt, mint az Akadémia nyelvtudományi 6417 II, 4| határozza meg az idõt, mint az Akadémia nyelvtudományi 6418 II, 4| faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek 6419 II, 4| gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára 6420 II, 4| Pétör még most se unta meg az iskolát, sõt minden reggel 6421 II, 4| Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édes szülõje 6422 II, 4| bánnak az emberrel, hogy az édes szülõje se keresi annyira 6423 II, 4| tejjel is megitatják, akár az úri gyerekeket. Szép kis 6424 II, 4| megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerû Pétörbõl a tej 6425 II, 4| kelleténél szerelmesebb ugyan az idõhatározókba és a többi 6426 II, 4| ahogy megkapja a részét az ingyentejbõl, elbánik vele 6427 II, 4| csészét, akkor elvörösödik az örömtõl, és orrcimpái reszketnek 6428 II, 4| egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, 6429 II, 4| odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája, mint a fal. 6430 II, 4| kócos buksija a látóhatáron. Az ábrázata egyre vörösebb 6431 II, 4| lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól lehet, 6432 II, 4| szopogatja ki a csészikébõl az utolsó csöppeket.~A tanító 6433 II, 4| tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra 6434 II, 4| leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert 6435 II, 4| Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletrõl az udvarra szökik 6436 II, 4| hogy Pétör az emeletrõl az udvarra szökik le tejivás 6437 II, 4| Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsõn már 6438 II, 4| széle.~- Marika.~- Húgod?~- Az - mondta Pétör, és férfiasan 6439 II, 4| kettõjüknek a sírást, míg az õ könnye is ki nem csordult.~- 6440 II, 4| fiút.~- Öt - mutatta Pétör az ujjain, mert szólni még 6441 II, 4| nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha 6442 II, 4| korában is föl-fölkapta az anyja, ducolgatta a karján, 6443 II, 4| a száján köpött volna ki az apád.~Marika még csak ötödik 6444 II, 4| fordult, de neki sohase jutott az anyacsókból. Bogárszeme 6445 II, 4| elforgatta tõle a fejét az anyja, mikor a teknõben 6446 II, 4| akkor már nem volt ura az édesanyjának, és Marika 6447 II, 4| soha jó szívvel nézni rá az anyja.~Hiszen esett már 6448 II, 4| kit milyennek teremtett az Isten. A Marika anyját olyannak 6449 II, 4| azok tudják, hogy esendõ az ember.~II~A halott cselédember 6450 II, 4| halott cselédember volt, s az elözvegyült Modolt kitették 6451 II, 4| szemrevaló asszony volt, s az ilyennek mindig kerül szánója. 6452 II, 4| fekete-Máriának, hogy megjobbítja az életét, ha megsegíti abban, 6453 II, 4| lehessen benne, és becsukhassa az ajtaját garázda emberek 6454 II, 4| gazdátlan jószágot látnak az özvegyasszonyban.~Mármost, 6455 II, 4| temetõ szélén gubbaszkodott, az nagyon különös gondolat 6456 II, 4| Szûzanya tudhatta, hogy az a düledezõ sárviskó a temetõcsõszé, 6457 II, 4| városi temetõcsõsz volt ez az András, aki abból él, hogy 6458 II, 4| tizenhárom holdat örökölt, de az õ halmát nézte ki a szolgabíró, 6459 II, 4| pusztaiaknak, akik kilépnek az élõk tartományából. András 6460 II, 4| ideje a keresztvetésnek és az Üdvözlégy elmondásának. 6461 II, 4| ugyan, de András nem érte be az Isten tetszésével, ezért 6462 II, 4| is kivasalt húsz pengõt az egyházi felsõbbségtõl. Továbbá, 6463 II, 4| tanító nem találta volna az utat, s nem is lett volna 6464 II, 4| dialektusban ejtette is az olasz szót, ez a tudománya 6465 II, 4| trónörökös képe közt, de az alighanem törökül volt, 6466 II, 4| se tudta elolvasni, pedig az ugyan próbálgatta követválasztáskor, 6467 II, 4| semmi kivetni való ebben az Andrásban, csak éppen hogy 6468 II, 4| Andrásban, csak éppen hogy az asszonyfélét nagyon lepkedte. 6469 II, 4| hogy megjöhetett volna már az esze, mert keselyedik haja, 6470 II, 4| bajusza, de õrajta nem fog az idõ. Lám, hogy megjátszotta 6471 II, 4| szõrgombóc, rendes ember az ilyent Cigánynak vagy Bogárnak 6472 II, 4| Engöm? - mosolyodott el az asszony. - Én mög a kend 6473 II, 4| putrit? - mutatott ki András az ablakon. - Mit akarsz vele?~- 6474 II, 4| Nem lelkös állatnak való az, te.~- Neköm jó. Mögférök 6475 II, 4| benne a két gyerökömmel.~Az ember odatolta az arcát 6476 II, 4| gyerökömmel.~Az ember odatolta az arcát az asszony arcához.~- 6477 II, 4| ember odatolta az arcát az asszony arcához.~- Osztán 6478 II, 4| szabja kend így együtt?~Az ember pirosra nevette magát, 6479 II, 4| magát, és megszorította az asszony vállát.~- Felesbe, 6480 II, 4| felesbe? - húzódott odébb az asszony.~- Úgy, hogy idegyüssz 6481 II, 4| nem töhetöm - csóválta meg az asszony a fejét. - Két gyerökkel 6482 II, 4| löhetnék én a kend felesége?~Az ember fölszegte a fejét, 6483 II, 4| a bajuszát, rákacsintott az asszonyra.~- Nem úgy gondoltam, 6484 II, 4| csak szorosabbra kötötte az állán a kendõt.~- Az mán 6485 II, 4| kötötte az állán a kendõt.~- Az mán elmúlt, ne emlögesse 6486 II, 4| mondom is! - nyalábolta át az ember karja az asszonyt.~- 6487 II, 4| nyalábolta át az ember karja az asszonyt.~- Én mög azt mondom, 6488 II, 4| azt mondom, ne járja kend az eszit - csattant nagyot 6489 II, 4| eszit - csattant nagyot az asszony keze az ember karján.~- 6490 II, 4| csattant nagyot az asszony keze az ember karján.~- Ejnye, az 6491 II, 4| az ember karján.~- Ejnye, az angyalodat! - villant meg 6492 II, 4| a lator rávetette magát az asszonyra. Az pedig lökött 6493 II, 4| rávetette magát az asszonyra. Az pedig lökött rajta akkorát, 6494 II, 4| hátranyaklott feje hozzákoppant az ablakpárkányhoz.~Más baj 6495 II, 4| baj nem is történt. Mire az asszony elért a kilincsig, 6496 II, 4| asszony elért a kilincsig, az ember föltette a kalapját, 6497 II, 4| kalapját, és helyreigazította az eszét is.~- Neköm mindegy - 6498 II, 4| nincs szavam. Száz pöngõ az árenda.~Modol visszafordult, 6499 II, 4| a seprûkötésbe is. Mikor az esztendõ letelt, és kifizetett 6500 II, 4| No, hamar, ne szuszogd el az éjszakát. Oszt jól betakaróddz,