Kötet,  Fejezet

 501     I,   1|                    rég összedûlt volna. Biz az jó három fertály órányira
 502     I,   1|               Messzi keresztapám, s ez volt az a kritikus pillanat, mikor
 503     I,   1|                    arra sose jöttünk rá, de az bizonyos, hogy ha Messzi
 504     I,   1|                 nálunk. Elveszett a sóskupa az asztalról vagy a borotvatok
 505     I,   1|                   gerendáról, vagy a gyûszû az ablakpárkányról, vagy a
 506     I,   1|                  nádtetõ alatt volt bedugva az ereszetbe - de soha úgy
 507     I,   1|                    ne ragadt volna.~Egyszer az apám talált a piacon valami
 508     I,   1|                     amirõl azt hittük, hogy az valami úri tûzpiszkáló.
 509     I,   1|                   belõle kiokoskodni, pedig az apám még a végrehajtótól
 510     I,   1|                   is megtudakolta, mi lehet az. A titokzatos találmány
 511     I,   1|                     se.~- Nono - mosolygott az édesapám -, de hát azt se
 512     I,   1|                   azért - szippantott egyet az orrán Messzi keresztapám. -
 513     I,   1|          máskülönben nagyon tökéletes ember az. Nincs az a tapasztócigány,
 514     I,   1|                   tökéletes ember az. Nincs az a tapasztócigány, aki úgy
 515     I,   1|                  amit a múltkor elhajtottál az árkunk partjáról.~- Hát
 516     I,   1|                  Hát a tietek volt, koma?~- Az volt az, koma.~- Fusson
 517     I,   1|                tietek volt, koma?~- Az volt az, koma.~- Fusson ki a két
 518     I,   1|                  lehetett volna rajta, mint az iskolában a nagy táblán.
 519     I,   1|                    a kútgémünkrõl a kolonc, az óránkról az egyik körte,
 520     I,   1|          kútgémünkrõl a kolonc, az óránkról az egyik körte, egy csirkeitató,
 521     I,   1|                   kinyitni a rozsdától, meg az istállóajtóról a kallantyú,
 522     I,   1|                   péntekig már elfüstölgött az édesapám haragja, mákos
 523     I,   1|                    Azonban, ahogy telt-múlt az idõ, egyre ízetlenebb lett
 524     I,   1|        mindnyájunknak. Nem is bírták tovább az apámék nagycsütörtöknél.
 525     I,   1|          nagycsütörtöknél. Akkor azt mondta az apám:~- Holnap reggel kimégy
 526     I,   1|                 keresztapámat kint találtam az udvaron. Éppen a malacka
 527     I,   1|                tüsszentett is akkorát, mint az égzengés.~- Éhomra tüsszenteni
 528     I,   1|               vakdûlõre.~Itt ugyan hosszabb az út, mint az országúton,
 529     I,   1|                  ugyan hosszabb az út, mint az országúton, de alkalmasabb
 530     I,   1|             célszerû szegény embernek. Mert az országúton jönnek-mennek
 531     I,   1|             templomból kifelé, egymást érik az emberek, s az ilyen helyen
 532     I,   1|                  egymást érik az emberek, s az ilyen helyen nem lehet a
 533     I,   1|            szerencse ilyenkor ott kukorékol az embertelen tanyák szemétdombján,
 534     I,   1|                Persze szem kell hozzá, hogy az ember a szerencsét meglássa.
 535     I,   1|                tarisznyába, nekem mondta el az indokolást:~- Tanuld meg,
 536     I,   1|                        Tanuld meg, kisfiam, az ember sose tudhassa, minek
 537     I,   1|                     semmiféle lelkes állat, az is úgy csóválta nagy fejét,
 538     I,   1|                    hosszú a kvártély.~Nekem az jutott eszembe, hogy ha
 539     I,   1|                     mintha ez egyhasi volna az én malackámmal. Mit gondolsz,
 540     I,   1|                  Ki-i-i! - tudakolta kifelé az utat a kényelmetlen kvártélyból.~
 541     I,   1|                  hajtanám. Hova hajtom? Hát az orrom után. Honnan hajtom?
 542     I,   1|                fültövön a metszõkés fokával az istenadtát, hogy az egyszerre
 543     I,   1|                 fokával az istenadtát, hogy az egyszerre lefogta a szemét.
 544     I,   1|                  Fekete György nevét, ahogy az illendõség kívánja:~- Gyö-örgy,
 545     I,   1|               Gyö-örgy, Gyö-örgy! - ez volt az utolsó hördülése.~Most már
 546     I,   1|                  letérdelt a malacka mellé, az ölébe vette a fejét, kínálta
 547     I,   1|                      majd nagyobbakat terem az õszön.~Most már egészen
 548     I,   1|                   Vagy éppen azt hozza kend az ölében?~- Azt - kókadt le
 549     I,   1|                     akasztófára való!~Ahogy az elfutott ész nélkül, Messzi
 550     I,   1|                  egy Istent?~- Tudom.~- Hát az Üdvözlégy Máriát?~- Azt
 551     I,   1|                     jól.~- Nem baj, jó lesz az úgy is. Eredj be, fiam,
 552     I,   1|                     úgy is. Eredj be, fiam, az udvarra, térden állva mondd
 553     I,   1|          foltozószûcs fütyörészve haladt el az öreg templom mellett, sõt
 554     I,   1|                    nem vette rossznéven, se az õ töviskoszorús fia, mert
 555     I,   1|             töviskoszorús fia, mert a szûcs az Ave Máriá-t fütyülte.~A
 556     I,   1|                   több helyet vett volna el az utcából, mint amennyi egy
 557     I,   1|             tekintetes úr, kibuggyan belõle az öröm, de a vasáros nem szólt
 558     I,   1|                   úgy fénylett a szeme mint az Isten kegyelmébõl való királyoknak,
 559     I,   1|               zsibpiacnak hívnak. „Segítsen az Isten a kukucska-piacra” -
 560     I,   1|                  akinek kiszaladt a száján, az gyónáskor külön töredelmet
 561     I,   1|                  iránt.~Márton szûcsöt soha az életben nem átkozta meg
 562     I,   1|                    ahhoz, ha eladnám ezeket az ezüstgombokat?~- Az esküvõruhájáról
 563     I,   1|                  ezeket az ezüstgombokat?~- Az esküvõruhájáról valókat -
 564     I,   1|                      A macska kaparta kívül az ajtót, elõször beeresztette
 565     I,   1|                 Kiviszed?~- Mit? - kérdezte az asszony.~- A gombokat.~-
 566     I,   1|                  cigányasszony. Juhász volt az én apám, az anyám is juhászember
 567     I,   1|                     Juhász volt az én apám, az anyám is juhászember lánya.~
 568     I,   1|                  ezt néha éreztette is vele az asszony atyafisága. A szûcsné
 569     I,   1|                 piacozással, nem neked való az, majd én teszek azzal próbát.~
 570     I,   1|                    képe volt kifaragva, meg az „Éljen a negyvennyolc”.
 571     I,   1|                kétszer is simára borotválta az állát. De aztán jött a hatvanhét,
 572     I,   1|      Kossuth-szakállt eresztek. Szárítsa el az isten a kezem, ha én még
 573     I,   1|                    kezem, ha én még egyszer az életben megborotválkozok!~
 574     I,   1|             megborotválkozok!~Teltek-múltak az évek, a szûcsnek bele kellett
 575     I,   1|            császárnak semmi ártalmára sincs az õ Kossuth-szakálla. Idõvel
 576     I,   1|                    Azonban rossz szemû volt az ember, aki megvette, s kéthatossal
 577     I,   1|                      s kéthatossal fizetett az egyhatosos helyett, mire
 578     I,   1|                 hogy ezt a keresetlen pénzt az Isten adta neki - elsõ-utolsó
 579     I,   1|                  azért így is nagyon illett az a megvakult tükör alá, s
 580     I,   1|                    mûgyûjtõvé a szûcsöt, de az is lehet, hogy ez csak alkalom
 581     I,   1|                     kellett hazahordania, s az udvaron lib-lábolva meglesni
 582     I,   1|                      Ameddig a világ világ, az idealizmus mindig lábujjhegyen
 583     I,   1|                   is vetett egy-egy jó szót az ismerõs üzletfeleknek, sõt
 584     I,   1|                    nem adom akárkinek.~- Mi az ára? - kapta föl a szûcs
 585     I,   1|                     B. B. B. Mi lehet ez?~- Az, lelkem? Úgy lehet báró
 586     I,   1|                   Bélából akartak akkoriban az urak követet csinálni a
 587     I,   1|               keresztutcába, hogy rövidítse az utat. A vasáros elõtt így
 588     I,   1|                   is el kellett neki menni. Az még most is a boltajtót
 589     I,   1|                  esik a fülin.~- Kicsi lesz az a kalap magának, Márton -
 590     I,   1|                  deáknak - buggyant könnybe az öröm a foltozószûcs szemében. -
 591     I,   1|              Olvasta tán a tekintetes úr is az újságban, hogy stipendiumot
 592     I,   1|                     fanyalgott a vasáros.~- Az enyim, igenis. Ötven pengõ-forintot
 593     I,   1|                 Ötven pengõ-forintot hozott az haza tegnapelõtt a bizonyítvánnyal,
 594     I,   1|                bizonyítvánnyal, oda is adta az anyjának. No, gondoltam,
 595     I,   1|                 kalappal lepem meg, mondtam az anyjának. Helybenhagyta,
 596     I,   1|         Helybenhagyta, hát most viszem neki az örömet. Szaladok is, hogy
 597     I,   1|                    percre. Hogy állna õneki az úri kalap? Kipróbálhatja
 598     I,   1|                    kalap? Kipróbálhatja azt az olyan apa, akinek úri fia
 599     I,   1|                  kalapját, mikor megszólalt az ótemplom órája. Nyolcat
 600     I,   1|                     ütött. A szûcs legyõzte az ördög incselkedéseit, és
 601     I,   1|                  Jaj, csak még alva találná az úri fiát!~~Úgy találta.
 602     I,   1|              boldogan aludta a szalmavackon az elsõ vakációs reggel álmát.
 603     I,   1|               Fercsikém! - állt oda a szûcs az ágy fejéhez, s gyöngéden
 604     I,   1|                   Tessék?~A szûcs letérdelt az ágy fejéhez, úgy gügyögött
 605     I,   1|                       Nézd-e, mit vettem én az én jó kis fiamnak, úri kis
 606     I,   1|                     fehér macska abbahagyta az ásítást, és villogó szemmel
 607     I,   1|                     úr fia.~A gyerek fölült az ágyban. Barna szemét feketére
 608     I,   1|                futotta a düh, kioltva benne az aranyszikrákat.~- Vigye
 609     I,   1|             maskarát - ripakodott a szûcsre az úri fia, s úgy ütötte ki
 610     I,   1|                    úri fia, s úgy ütötte ki az apja kezébõl az úri kalapot,
 611     I,   1|                   ütötte ki az apja kezébõl az úri kalapot, hogy begurult
 612     I,   1|                  úri kalapot, hogy begurult az asztal alá.~A szûcs utána
 613     I,   1|               szemében, mikor odapillantott az ágyra:~- Jót akartam én
 614     I,   1|                    húzta magára a paplant.~~Az úri kalap nagyon mélyre
 615     I,   1|                kalap nagyon mélyre lemerült az idõ tengerében. Csak húsz
 616     I,   1|                  látogatóba, kezet csókolni az öreg embernek, meg az öreg
 617     I,   1|              csókolni az öreg embernek, meg az öreg asszonynak. Már akkor
 618     I,   1|             ezüstellettek a fekete hajában, az Úristen simogatásának ujjnyomai.~
 619     I,   1|                    simogatásának ujjnyomai.~Az öreg foltozószûcs éppen
 620     I,   1|                    már a nevét, követ akart az lenni minálunk...~Nem mondta
 621     I,   1|                     kiskorodban is csak ezt az egyfajta szilvát szívelhetted”.~
 622     I,   1|                  kócos kis deáknak, s látta az apja szemében frissnek a
 623     I,   1|                  korában fejébe tette volna az úri kalapot.~~Most már harmincnyolc
 624     I,   1|               sokszor megrongálhattam azóta az isteni és emberi törvények
 625     I,   1|               szöges drótkerítéseit, de ezt az egy bûnöm tudom, amely ha
 626     I,   1|                    a nagy ágyhoz, amelyikbe az öreg szûcsék elõrementek.~
 627     I,   1|                     elõrementek.~Most pedig az juttatta eszembe a vétkemet,
 628     I,   1|               kosztüm ez? - csodálkozott rá az anyukája, ahogy az imposztor
 629     I,   1|          csodálkozott rá az anyukája, ahogy az imposztor megjelent a verandán.~-
 630     I,   1|               életét én is segítek rongálni az olvasókönyvében - megyek
 631     I,   1|                mikor már nem vagyunk, s nem az örömekért, amiket mi adtunk,
 632     I,   1|                mondhatom, hogy kísértenének az emlékei. Fák, füvek, felhõk,
 633     I,   1|                    felhõk, patakok igen, de az emberek kihullottak harminc
 634     I,   1|                  Egy-két kedves kollégámnak az arca felködlik, mint hajnali
 635     I,   1|                     együtt szoktunk sétálni az óraközi tízpercben a hársak
 636     I,   1|                  arról volt ismeretes, hogy az egész monarchiából odahordták
 637     I,   1|             kikonzíliumozott úrigyerekeket. Az, hogy még nem voltam nagykorú,
 638     I,   1|                 siralomvölgynek tekintettem az életet tulajdon lírai költészetem
 639     I,   1|               szakállú király se imponálna. Az ötödik osztályban foglaltam
 640     I,   1|                    értettem meg elõször, mi az a rejtelmes Kréti és Pléti,
 641     I,   1|            rejtelmes Kréti és Pléti, aminek az ótestamentum emlegeti a
 642     I,   1|                  reszketõ kézzel húztam elõ az osztálykönyvet.~Ahogy kinyitom,
 643     I,   1|                     kecskebéka vízbe ugrik. Az is volt, egy kisebb fajta
 644     I,   1|                    kisebb fajta kecskebéka. Az elsõ padból ugrott ki, a
 645     I,   1|                katedrára.~- Úgy. Most üljön az én helyemre, én meg ideülök
 646     I,   1|                  kis szívességre. Nem érti?~Az ellenfél összekussadva vánszorgott
 647     I,   1|                      Én azt hittem, kanász. Az én apám foltozó szûcs, de
 648     I,   1|          gabonaüszög spóráiról, mert láttam az osztálykönyvbõl, hogy az
 649     I,   1|                    az osztálykönyvbõl, hogy az elõdöm azokba bukott bele.
 650     I,   1|                   fiúkkal nem volt se ebben az osztályban, se a többiben.
 651     I,   1|                     a kaszálásnak. De mikor az elsõ osztály elsõ három
 652     I,   1|            kis-széket szerkesztettem, akkor az ötödiknél az igazgató megfogta
 653     I,   1|          szerkesztettem, akkor az ötödiknél az igazgató megfogta a kezem.~-
 654     I,   1|                 percent, kérem - mosolygott az igazgató -, tetszik tudni,
 655     I,   1|                 többi már rossz hírbe hozná az intézetet.~- Hát persze,
 656     I,   1|                      a percent - bólogattak az öregebb kollégák, és láttam
 657     I,   1|                 öregebb kollégák, és láttam az arcukról, hogy magukban
 658     I,   1|                   kérek, igazgató úr, akkor az eddigi szekundák se giltek.
 659     I,   1|            tárgyaimból nem buktatok senkit.~Az elhatározásomat nem ellenezte
 660     I,   1|                 ellenezte meg senki, hiszen az csak hasznára vált az iskola
 661     I,   1|                hiszen az csak hasznára vált az iskola jó hírnevének. Nem
 662     I,   1|                   egy elégtelent se, s hogy az elégségeseket se érje méltánytalanság,
 663     I,   1|                     és természettudós, mint az én kezem alól.~Hogy mért
 664     I,   1|                    jókedve van, megveregeti az arcocskáját. Az én legkedvesebbem
 665     I,   1|                 megveregeti az arcocskáját. Az én legkedvesebbem valami
 666     I,   1|                 mikor tanárúrságra segített az Isten.~Egyszer azonban kis
 667     I,   1|              azonban kis pajtásomból kitört az apai örökség. Elkezdett
 668     I,   1|                   még most is a nadrágja.~- Az ám, Sándor - toltam el magamtól. -
 669     I,   1|                  Igen.~- Hát akkor hogy van az, hogy a combodon belül sáros
 670     I,   1|                    cseréltem, és ráfizettem az üzletre egy rövid-szivart,
 671     I,   1|                     a tanár úr nélkül megél az iskola, de az internátusbeliek
 672     I,   1|                  nélkül megél az iskola, de az internátusbeliek nélkül
 673     I,   1|                 befejeztem tanári pályámat.~Az egykor hírhelt iskolából,
 674     I,   1|                szerint osztályoznak, és nem az internátus fõkönyve szerint
 675     I,   1|                    képviselõ is - fájdalom, az a tökéletlenségük ma is
 676     I,   1|                    tudnak különbséget tenni az oospóra és zygospóra közt,
 677     I,   1|                  nem bizonyosak benne, hogy az Indigirka folyó-e, vagy
 678     I,   1|                  szívdobogva gondol vissza. Az én fiatalságomnak az volt
 679     I,   1|                vissza. Az én fiatalságomnak az volt a felejthetetlen kalandja,
 680     I,   1|                     még ma is megesik, hogy az vagyok, s olyankor mindig
 681     I,   1|                   rendelkeztem. Bejuttattak az inasiskolába havidíjas tanítónak.
 682     I,   1|          Közismeretet fog tanítani - mondta az igazgató, ahogy bemutatkoztam
 683     I,   1|              bemutatkoztam neki, és ideadta az elõírt tankönyvet is. Nagyon
 684     I,   1|                   sejtettem: a könyvet maga az iparoktatási fõmufti írta.~-
 685     I,   1|                 hiszen nem a könyv a lényeg az inasiskolában, hanem a fegyelem,
 686     I,   1|                 adja a használati utasítást az igazgató, különben érdemes
 687     I,   1|                   valamennyien edzett hõsei az inasoktatásnak. Volt, aki
 688     I,   1|                      Tudniillik, hogy amint az osztályba belépek, a méterrudat
 689     I,   1|                   méterrudat kell találomra az inasok közé vágnom, akkor
 690     I,   1|                  tíz koronát, hogy segítsek az Istennek embert teremteni
 691     I,   1|                  hogy Dániel mit érezhetett az oroszlánok vermében, de
 692     I,   1|                     oroszlánok vermében, de az valami olyasféle lehetett,
 693     I,   1|                olyasféle lehetett, mint ami az én torkomat szorongatta,
 694     I,   1|           szorongatta, mikor elõször léptem az inasok közé. Bõgés, nyerítés,
 695     I,   1|                     méterrúd se, csak éppen az kellett, hogy ne nyúljunk
 696     I,   1|                szaktudománynak. Én tanultam az egyetemen természethistóriát,
 697     I,   1|               szódának a nevével soha ebben az életben nem találkoztam.
 698     I,   1|                istenadta szabóinasnak, amit az egész magyar képviselõház
 699     I,   1|            fõrendiház együtt se tud!~Máskor az alkotmánytannal tettem próbát.
 700     I,   1|                tettem próbát. Úgy kezdõdött az olvasmányunk, hogy „a legelsõ
 701     I,   1|                 hogyne tudnád. Miféle ember az a király?~- A királ? A királ
 702     I,   1|                  király?~- A királ? A királ az királ. Az nem embör.~- Nem?
 703     I,   1|                    királ? A királ az királ. Az nem embör.~- Nem? Hát mi
 704     I,   1|                  csuda?~- A királ? A királ, az csak egy katona.~Mármost
 705     I,   1|                    én hazudok, azt pedig én az iskolában szégyenleném.
 706     I,   1|               szégyenleném. Inkább lemondok az alkotmánytanról. Majd tanítanak
 707     I,   1|                     szép olvasmányunk, mert az is beletartozik az inasi
 708     I,   1|                     mert az is beletartozik az inasi közismeretbe. Alighanem
 709     I,   1|                  vagy legyet nem fogdosott, az hallgatta is türelmesen.~-
 710     I,   1|                    volt, mindig végigaludta az órát. Most is elásította
 711     I,   1|               beszélj csacsiságokat, te. Mi az a tica?~- Vagy izé... a
 712     I,   1|                  mesterséged? - emeltem föl az állat.~- Pék vagyok.~- Hány
 713     I,   1|                     Hány órakor feküdtél le az éjszaka?~- Háromkor.~- Mikor
 714     I,   1|                 önhatalmúlag megreformáltam az inasoktatást, kidobtam a
 715     I,   1|                    és negyven inasgyereknek az Ezeregyéjszakát adtam elõ
 716     I,   1|                     ordítva, jajgatva folyt az emberszelídítés, minálunk
 717     I,   1|                kirgiz jurtában lehet, mikor az egész sátoralja gyerek körülüli
 718     I,   1|               gyerek körülüli a mesemondót.~Az ám, csakhogy a jurtában
 719     I,   1|                    a jurtában nincs vizsga, az inasiskolában meg van. Úgy
 720     I,   1|                   iparoskeblû honfitárs, és az számon vegye a tanítótól,
 721     I,   1|            keresztül tízszer tíz koronáért.~Az én vizsgabiztosom nagyon
 722     I,   1|                    is volt akkoriban, s azt az újságírók piszkálták ki,
 723     I,   1|              vizsgabiztos, és leszamarazzon az inasaimon keresztül.~Hiszen
 724     I,   1|                    keresztben feküdt bennem az ördög, de most már talpra
 725     I,   1|                borbélyinast.~- Te tudod, mi az a kalcinált szóda, ugye? -
 726     I,   1|                  bátran megfelelt:~- Tudom. Az az erõs szóda.~- Úgy van -
 727     I,   1|               bátran megfelelt:~- Tudom. Az az erõs szóda.~- Úgy van -
 728     I,   1|                     Hát mit csinálnak abból az erõs szódából?~Magam is
 729     I,   1|                   tudósa nem egészen biztos az ábécében.~A csatát megnyertem.
 730     I,   1|                   karjai engedték, megölelt az inasaim szeme láttára.~-
 731     I,   1|              meghajoltam, és minden érdemet az inasokra hárítottam. Ilyen
 732     I,   1|                 higgye el, a tálentom teszi az egészet.~Igazán nem tehetek
 733     I,   1|                    mikor másnap leköszöntem az állásomról, küldöttséget
 734     I,   1|               díszdiplomát adtak róla, hogy az inasoktatás ügye legfõbb
 735     I,   1|             hivatalos elismerést hagyhassak az utódaimra.~
 736     I,   1|                                             Az édesapám fejfái~Így kell
 737     I,   1|                 írnom, többes számban, noha az embernek csak egy fejfája
 738     I,   1|                   lenni, s rendes ember azt az egyet se nagyon szívesen
 739     I,   1|                   nagyon szívesen vállalja. Az édesapámnak több is volt,
 740     I,   1|                     szerencséje szegénynek.~Az elsõt akkor csináltattuk
 741     I,   1|                     ilyen nagy nyomtatékot.~Az édesanyánk is azt mondta,
 742     I,   1|                   hogy õ se egyezkedne bele az apánk sírkövébe.~- Tudjátok,
 743     I,   1|            szülémtõl, Isten nyugtassa, hogy az utolsó ítéletre mindenki
 744     I,   1|                Jozsafát völgyében. Márpedig az nem szegény apátoknak való
 745     I,   1|                    mióta a valutánk annyira az ördöge lett, hogy a szegény
 746     I,   1|                 magát a mesterségben.)~Elég az hozzá, hogy Pál remekelt
 747     I,   1|               rozmaring-koszorú vegye körül az apánk nevét. Ha a katona
 748     I,   1|                      és széthasíttatta vele az apám fejfáját. Körülbelül
 749     I,   1|                  fejfáját. Körülbelül abban az idõben történt ez, mikor
 750     I,   1|                    idõben történt ez, mikor az igazi kétfejû sast is megütötte
 751     I,   1|                Fekete Hajnal Pál volt-e oka az egész összeomlásnak. (Csak
 752     I,   1|                   ha megírja a memoárjait.)~Az új fejfa állítása most már
 753     I,   1|                     fejfa állítása most már az én jussom lett volna, csakhogy
 754     I,   1|                   vörös gyûrû választott el az apám sírjától. Aztán meg
 755     I,   1|                     Aztán meg olyan is volt az idõ, hogy nem tudhatta az
 756     I,   1|                   az idõ, hogy nem tudhatta az ember, nem faragják-e már
 757     I,   1|                     a halottnak tudni, hogy az országcímer kétharmadát
 758     I,   1|                mikor elõször simogattam meg az új fejfát. - Ki csinálta?~-
 759     I,   1|                      becsületes ember volt, az egyetlen istenteremtése,
 760     I,   1|             egyetlen istenteremtése, akivel az apám haragot tartott. Tudniillik
 761     I,   1|                 haragot tartott. Tudniillik az apám negyvennyolcas volt,
 762     I,   1|                  követválasztáskor. Megesik az nagyobb urakon is, de azoknak
 763     I,   1|                    Kis Eszíknek azonban még az se volt. Õ csak azért volt
 764     I,   1|                     volt kormánypárti, mert az úri párt, és a szomszédot
 765     I,   1|                   úri párt, és a szomszédot az urakhoz húzta a szíve. (
 766     I,   1|                   halóporában így megköveti az egyetlen haragosa.~Nem szóltam
 767     I,   1|                   nem voltam egész bizonyos az apám békülésében. Hiszen
 768     I,   1|                     eddig se Kis Eszík volt az, aki haragudott, hanem õ.~
 769     I,   1|                 adták hazulról, hogy kidõlt az édesapám fejfája. Nem lehet
 770     I,   1|                 körülötte a földet. Nem ért az semmit. Egy hónap múlva
 771     I,   1|                     akasztófáravaló ellopta az apám fejfáját tûzrevalónak.
 772     I,   1|                 Bizonyos vagyok benne, hogy az apám maga hajította bele
 773     I,   1|              igazoltatási eljárásba keverni az apámat.~Ahelyett most már
 774     I,   1|     szûcsmesterséggel, a kaszaszék kikerült az istálló végibe, a pernyésgödör
 775     I,   1|                 koromban abba faragtam bele az elsõ szerelmem nevét. De
 776     I,   1|           szerszámának. Ezért kérdeztem meg az apámtól a halála elõtt egypár
 777     I,   1|                  vigyed, fiam. Nem kell már az itt semminek. Úgyis szétrohasztaná
 778     I,   1|              semminek. Úgyis szétrohasztaná az esõ, meg a hólé.~- Aztán
 779     I,   1|            múzeumnak. Mintha kivinné eladni az ócskapiacra. Vasa is van,
 780     I,   1|                     pedig pénzért nem adom.~Az édesanyám közben békített,
 781     I,   1|                      Én nem is - vettem elõ az erszényemet. - Ehol van
 782     I,   1|      szûcsmesterséget, fiam. Öt pengõ ennek az ára. Vagy ingyen odaadom,
 783     I,   1|                   Ebbõl faragom én most meg az apám fejfáját úgy, hogy
 784     I,   1|                  Gyulának~Könyvtáros voltam az idõben, 1913-ban, s az igazgatóm,
 785     I,   1|               voltam az idõben, 1913-ban, s az igazgatóm, Tömörkény István
 786     I,   1|                  sincs semmi titok, mi volt az a hivatalos ügy. Oroszlámos
 787     I,   1|                    meg aranyfüggõjük. Mivel az útkaparó vasárnaponként
 788     I,   1|                arról is, hogy micsoda ennek az úrnak a becsületes mestersége,
 789     I,   1|                     hogy nekiadja kóstolóba az arany encsem-bencsemet.
 790     I,   1|                 kedvezményesen, ami kidukál az útkaparónak, valamint egyenes
 791     I,   1|           találtatván, gyanút fogtunk, hogy az a halom alighanem az lehet,
 792     I,   1|                   hogy az a halom alighanem az lehet, amelyiken Csanád
 793     I,   1|              fekhetnek ott a homokban, akik az oroszlámosi csatában a fûbe
 794     I,   1|                    fûbe haraptak.~Hát ebben az ügyben küldött engem a gazdám
 795     I,   1|             kultúrgócokkal, hogy segítsenek az õsök föltakarásában. Egyéb
 796     I,   1|                   hazajöhessünk megmosdani.~Az elsõ kultúrgócot a kereskedelmi
 797     I,   1|                   üvegcsörgõt hordott volna az orra cimpájában. Nincs is
 798     I,   1|                   ja - iktatott egy ásítást az õsök és a vasúti kedvezmény
 799     I,   1|                    kedvezmény közé -, ki is az az izé? A maga fõnöke?~-
 800     I,   1|                 kedvezmény közé -, ki is az az izé? A maga fõnöke?~- Tömörkény
 801     I,   1|                furcsa, és sokan megszokták. Az újságokból.~- Persze, gondolhattam
 802     I,   1|                  gondolhattam volna. Tudja, az ilyen firkászok azt hiszik,
 803     I,   1|                     csak adja be a kérvényt az iktatóba. Van még valami
 804     I,   1|                     taksálják annyira, mint az útkaparókat.~Természetesen
 805     I,   1|                molesztáltam, hanem bementem az elsõ könyvkereskedésbe,
 806     I,   1|             könyvkereskedésbe, és megvettem az elsõ könyvet, amit a pulton
 807     I,   1|                    amit a pulton megláttam. Az pedig a Szekfû Gyula friss
 808     I,   1|                      hogy nemcsak igével él az ember. De már akkor igen
 809     I,   1|                    Már Rodostóból figyeltük az „európai konstellációkat”,
 810     I,   1|                 öröm. Te, micsoda mûvész ez az ember.~- Szabad? - vette
 811     I,   1|                kicsit lapozott benne, aztán az Andrássy útnál leugrott.~-
 812     I,   1|                  bizony egy kicsit meguntam az õsök társaságát, mire az
 813     I,   1|                    az õsök társaságát, mire az esõ hazazavart közülük.~
 814     I,   1|               szerint való jó barátom verte az asztalt.~- Szeged hazafias
 815     I,   1|                     a háborgó tenger szélén az elsõ hullámot.~- Hát a Szekfû-ügy.~-
 816     I,   1|                      Hát a Szekfû-ügy.~- Mi az a Szekfû-ügy?~- De ember,
 817     I,   1|                 fene. Éppen elég volt, amit az újságok írtak róla. Le vele!
 818     I,   1|                volna szabad! - lelkesítette az elnök. - Minden igaz hazafinak
 819     I,   1|                  szégyöntelen könyvit itten az egész ország szömeláttára
 820     I,   1|              nemzete büszkeségének nevezte. Az elnök örömriadal közt egyhangúlag
 821     I,   1|                 elfogadottnak jelentette ki az indítványt, és fölkért három
 822     I,   1|                     tartson beszédet valaki az önálló vámterületrõl, és
 823     I,   1|                  Rákóczi is követelte.~Maga az elnök tisztelt meg bennünket
 824     I,   1|           megjelenésével.~- Megvan-e nektek az az infámis Szekfû-könyv?~-
 825     I,   1|        megjelenésével.~- Megvan-e nektek az az infámis Szekfû-könyv?~-
 826     I,   1|                      hogy akadémiai kiadás, az ilyesmit muszáj megvenni,
 827     I,   1|                    nem kell félni, nem tesz az itt kárt senkiben, mert
 828     I,   1|                     itt kárt senkiben, mert az Istennek se adjuk ki.~-
 829     I,   1|              vasvillázott most bele a szeme az elnökbe.~- A közvagyont
 830     I,   1|            közvagyont megégetni? Hát elment az esze az úrnak?~- Hazafi
 831     I,   1|               megégetni? Hát elment az esze az úrnak?~- Hazafi az úr, vagy
 832     I,   1|                     esze az úrnak?~- Hazafi az úr, vagy nem hazafi az úr?~
 833     I,   1|               Hazafi az úr, vagy nem hazafi az úr?~Magyar emberek közt
 834     I,   1|                 Szekfû könyvét? - kérdeztem az elnököt.~- Csak nem gondolod,
 835     I,   1|                  szólt belõled! - ölelt meg az elnök, megölelte Tömörkényt
 836     I,   1|              Látjátok, azért nem lesz ebbõl az országból soha semmi. Higgyétek
 837     I,   1|                   protekció se segítheti be az üveg alá. Muszáj volt ilyen
 838     I,   1|             járásból egy koponyát, amelynek az volt az egyetlen kraniológiai
 839     I,   1|                  koponyát, amelynek az volt az egyetlen kraniológiai érdekessége,
 840     I,   1|            érdekessége, hogy még rajta volt az elrothadt sapkának a simlidere.
 841     I,   1|                 lehet, hogy most beeresszem az avar urak közé, mert ahogy
 842     I,   1|         fogcsattogásra kellene fölszaladnom az emeletre.~Így maguk közt
 843     I,   1|               azonban békességben megvannak az õsök, és nagy örömére szolgálnak
 844     I,   1|                  mikor egy valódi királynak az agykoponyája van jelönlétben.~-
 845     I,   1|                   egy pápaszemes suszter. - Az ántivilágban is létezött
 846     I,   1|                   kalapos. - Hanem azért ez az illetõ mégis király volt.~-
 847     I,   1|                    a suszter.~Így okoskodik az ésszel élõ ember, és így
 848     I,   1|                  elolvasnak mindent, és aki az egyik vasárnap tanult, az
 849     I,   1|                   az egyik vasárnap tanult, az a másik vasárnap már tanít.~
 850     I,   1|                   almáriom fölé Klaatschnak az az ábrája került, ahol színes
 851     I,   1|                almáriom fölé Klaatschnak az az ábrája került, ahol színes
 852     I,   1|                rajzolva a jávai majomember, az ausztráliai õsember, a neanderthali
 853     I,   1|                     a neanderthali ember és az európai ember koponyája.
 854     I,   1|                 azért, hogy így sértegettem az emberi méltóságot, és azt
 855     I,   1|                     távolítsam el onnan azt az istentelen képet, mert különben
 856     I,   1|                Könyvvel élõ embernek jó, de az írástudatlan szemét nem
 857     I,   1|                 hiszi, hogy ránk ijesztett, az se baj. Hadd örüljön neki
 858     I,   1|              hamhamham õ.~Azonban telt-múlt az idõ, és én nem értem rá
 859     I,   1|               befelé, magyarok, itt látható az Ádám apánk fiatalkori koponyája,
 860     I,   1|                 Pithecanthropust mutogatom, az pedig gyanús név. Mi lesz,
 861     I,   1|                rajta a városi gazdám is meg az állami gazdám is, és egyik
 862     I,   1|                   megparancsolták, hogy azt az istentagadó és ma már teljesen
 863     I,   1|                képet azonnal távolítsam el. Az mégse járja, hogy mikor
 864     I,   1|                járja, hogy mikor Darwin már az egész világon megbukott,
 865     I,   1|             osztozunk, gurul be fölindultan az a tanárom aki éppen inspekciós
 866     I,   1|                 éppen inspekciós volt aznap az emeleten. Lihegve szedi
 867     I,   1|                 Lihegve szedi a lélegzetet, az arca sápadt.~- Nem kell
 868     I,   1|                    falról, kivette a rajzot az üveg alól. De az üveget
 869     I,   1|                     rajzot az üveg alól. De az üveget keretestõl visszatette
 870     I,   1|                rajzot lopta el elvi alapon.~Az embereim azt végezték, hogy
 871     I,   1|                 embereim azt végezték, hogy az mindegy, ez mégis lopás.
 872     I,   1|               telefonkagylót. - Nem jó lesz az így. Azt fogják mondani,
 873     I,   1|              felírást tettük bele a keretbe az ellopott kép helyére:~-
 874     I,   1|                     kultúrképet, hogy hátha az amerikaiak is tanulnak belõle.
 875     I,   1|                    ez mégse. Már tudniillik az, hogy a saját kézírásomról
 876     I,   1|                 szerénytelenség kell hozzá, az pedig csak fiatalabb emberhez
 877     I,   1|                    illik. Akiknek kihullott az írói tejfoguk, azoknak már
 878     I,   1|                  tejfoguk, azoknak már csak az áll jól, ha szerénynek tettetik
 879     I,   1|                 hanem azt is bevallom, hogy az nekem igen sok örömet szerzett
 880     I,   1|                    tudok egy szót elolvasni az írásomban. Mi a nyavalya
 881     I,   1|                 ilyen szép stílusa volt.~De az igazi öröm akkor ért, mikor
 882     I,   1|                újságíró-nevelõ volt, akivel az életben találkoztam. Húsz
 883     I,   1|                  írni.~Nekem sohase mondta, az én kézírásomba soha egy
 884     I,   1|           Boszniában, és el lehetne olvasni az írásodat.~Hát arról nem
 885     I,   1|          egyesztendõs voltam akkor -, hanem az írásom miatt sokszor szégyenkeztem.
 886     I,   1|                    de nem volt Isten áldása az iparkodásomon. Ha aktát
 887     I,   1|                   kultúrpalotát. (Notabene, az akta ma sincs elintézve.)~
 888     I,   1|                 aztán egyszer meg is kaptam az elégtételt. Az állami fõgazdánk
 889     I,   1|                    is kaptam az elégtételt. Az állami fõgazdánk járt nálunk,
 890     I,   1|                 látta valamelyik asztalon - az írásom.~- Ejnye, de szép
 891     I,   1|                    csillant oda a cvikkere.~Az én szemem meg diadalmasan
 892     I,   1|                     diadalmasan villant oda az én elámult drága chefemre,
 893     I,   1|                    No, Pista, most beszélj!~Az öröm kissé elsietett volt.
 894     I,   1|                     látom, hogy török írás, az mind ilyen dekoratív hatású.~
 895     I,   1|                   eléggé tájékozva van róla az olvasó, hogy milyen írás
 896     I,   1|                      hogy milyen írás lehet az én írásom. Olyan apróbb
 897     I,   1|                 amilyen a Jakab Ödöné volt, az illusztris akadémikus-költõé.
 898     I,   1|            hallgassatok! - magyarázta aztán az egész társaságnak. - Levelet
 899     I,   1|                  Máig se tudom, mi lehetett az a levelemben, amit Ödön
 900     I,   1|                     A legnagyobb mulatságom az õszön volt, mikor bejött
 901     I,   1|                     megkérdezte tõlem, hogy az állás nélkül maradt színészek
 902     I,   1|                     készséggel. - De hát mi az a Csõszfogadás?~- Hát az
 903     I,   1|                    az a Csõszfogadás?~- Hát az ön egyfelvonásosa.~Nem vagyok
 904     I,   1|                 csak akadt, aki elrakja, de az már elmúlt.~Végre kisütöttük,
 905     I,   1|               Diósszilágyi Samu fõorvosnál. Az különös ember, kitelik tõle,
 906     I,   1|              kéziratot, annyi esztendõ után az õ kezükben láttam viszont
 907     I,   1|                hivatalba.~- No, mire végzik az urak? - köszöntöttem õket.~-
 908     I,   1|                      De azt látom, hogy nem az én „darabom” - incselkedtem
 909     I,   1|                    ez jól. Elõre kijelentem az újságban, hogy a darabért
 910     I,   1|                  hogy a darabért csak abban az esetben vállalom a felelõsséget,
 911     I,   1|                 hogy Gutenberg óta senkinek az írásába nem szerkesztettek
 912     I,   1|                 bele annyi sajtóhibát, mint az övébe. Ezt a panaszt én
 913     I,   1|                     jól, ahogy van, nem baj az, hogy barátaimat a pesti
 914     I,   1|                   felelõsséget, ami tetszik az olvasónak. Ami nem tetszik,
 915     I,   1|                     gondolni, hogy jól volt az írva, csak rosszul volt
 916     I,   1|               tisztelné alázatos szolgáját, az írót, nézzen körül elõbb
 917     I,   1|                    írót, nézzen körül elõbb az Isten teremtett világában.
 918     I,   1|               leginkább arról, hogy ez a fa az, amelyiknek senki se tudja
 919     I,   1|                   ezt a gingkófát, amelynek az a nevezetessége, hogy még
 920     I,   1|                     nevezetessége, hogy még az õsvilágból való, mikor a
 921     I,   1|                  amely elszántan öklelõdzik az ég felé. Soha fában még
 922     I,   1|             világban. Körülbelül ez is volt az egyetlen élõlény - a vezérkaron
 923     I,   1|                     fák idegeirõl beszélni! Az egyik ember azért tartja
 924     I,   1|                 tanár urak elõadást tartani az iskolában. Nem is szabad
 925     I,   1|                   Nem is szabad nekik, mert az nincs benne a tantervben.~
 926     I,   1|                  dolgok vannak a katedra és az erdõk között, mintsem bölcselmetek
 927     I,   1|                 mostaniak sejtenek. Például az öreg Theophrastus följegyezte,
 928     I,   1|                  mert sohase citeráztam még az attikai salátaboglárkáknak,
 929     I,   1|          salátaboglárkáknak, és különben is az egyetlen zenemûfaj, amelyhez
 930     I,   1|                  zenemûfaj, amelyhez értek, az ujjaknak az ablaküvegen
 931     I,   1|                 amelyhez értek, az ujjaknak az ablaküvegen le és fel való
 932     I,   1|                    szereti a mákvirágot. Ha az ember egy pohárba teszi
 933     I,   1|                    és szegény rokonok közt.~Az útnak, amely lappangásom
 934     I,   1|                   egyformán kapják a napot, az árnyékot, az esõt, az aszályt,
 935     I,   1|                kapják a napot, az árnyékot, az esõt, az aszályt, a föld
 936     I,   1|                napot, az árnyékot, az esõt, az aszályt, a föld zsírját,
 937     I,   1|                tornáját, minden javát-baját az életnek. Mért van mégis,
 938     I,   1|                egyszerre lélegzõ hárs közül az egyik mindig korábban virágzik
 939     I,   1|                 mint a másik? Azért, amiért az egyik ember lusta, a másik
 940     I,   1|               csakúgy egyéniség dolga, mint az embernél. Persze, a tanulságot
 941     I,   1|                     a tanulságot aztán csak az ember tudja levonni: hogy
 942     I,   1|                   egy negyedszivarnyira van az erdõõri szakiskola. (Az
 943     I,   1|                     az erdõõri szakiskola. (Az idõnek órával való mérése
 944     I,   1|              famászás elemeire tanítgatott, az órámnak betört az üvegje,
 945     I,   1|              tanítgatott, az órámnak betört az üvegje, a mutatókat aztán
 946     I,   1|                     hordozza bajusz gyanánt az óramutatókat. Az óra pedig
 947     I,   1|                    gyanánt az óramutatókat. Az óra pedig azóta bolondóra
 948     I,   1|                zakatol dühösen, szimulálván az életet, anélkül hogy csak
 949     I,   1|                    vagy a gazdád életének!) Az erdõõri szakiskolának az
 950     I,   1|                    Az erdõõri szakiskolának az udvara egy hatszáz holdas
 951     I,   1|                jövendõ ivadékért a földdel, az éggel, a széllel, a nappal,
 952     I,   1|                    szelídekkel és vadakkal, az emberekkel és a gubacsdarazsakkal,
 953     I,   1|               küzdelem után a tehetségesek, az erõsek, a stréberek elõl
 954     I,   1|                   egy kicsit. Mégiscsak más az: úrnak lenni a kerítetlen
 955     I,   1|                  született fõrendek a szót. Az amerikai dió már nagyobb
 956     I,   1|                   kanonokokra emlékeztetnek az öreg füzek, ám cingár növendékpapok
 957     I,   1|                   bokornak is megél, és még az embernek is kedvében tud
 958     I,   1|         valószínûleg azt tartják róla, hogy az erdõgazdasági értéke csekély,
 959     I,   1|               olyankor hangoztatják, amikor az õ podvás szívükrõl susog
 960     I,   1|                    nagyon exkluzív társaság az övék, merev õsvilági klub,
 961     I,   1|                  tudomást venni arról, hogy az a geológiai kor, amelyben
 962     I,   1|                     a múmiáknak, vagy talán az idegesít köztük, hogy az
 963     I,   1|                    az idegesít köztük, hogy az örökkévalóságot mímelik.
 964     I,   1|                  hogy meghódítsák a homokot az akácnak. Az itt az úr, a
 965     I,   1|           meghódítsák a homokot az akácnak. Az itt az úr, a fenyõ csak
 966     I,   1|                  homokot az akácnak. Az itt az úr, a fenyõ csak elõõrs.
 967     I,   1|                    úr, a fenyõ csak elõõrs. Az õ korhadó fáinak kell megkövéríteni
 968     I,   1|                 hogy jól érezze magát benne az akác, e derék és hasznos
 969     I,   1|                 maga is meg ne mámorosodna.~Az egyetlen fáról, aki nem
 970     I,   1|                     egyetlen fáról, aki nem az, aminek látszik, a nyírfáról,
 971     I,   1|                  most nem beszélek. A nyír, az utolsó fa, amelybe a nimfák
 972     I,   1|                     még róla írni. De ahogy az életemet ismerem, a verseskönyvet
 973     I,   1|                  itt hagyom meg neked, hogy az én síromra ne követ ültessetek,
 974     I,   1|               fiókjaimból majd kiszedegeted az örökségedet, félbemaradt
 975     I,   1|               limlom kalapszámla-papírokon, az egyikbe becsavarva megtalálod
 976     I,   2|                                    Nagyevők~Az isten bûnül ne vegye, nem
 977     I,   2|                    Kerékgyártó Sámuelt, aki az újságok szerint a nagyevésbe
 978     I,   2|                      mert a fényes gyõzelem az asztal alá gurította.~Ez
 979     I,   2|                 szíve irántunk. Tudja õ azt az angol történelembõl, hogy
 980     I,   2|                      hogy rendben van annak az országnak a szénája, ahol
 981     I,   2|                     maga jószántából, hanem az urabátyja, Henrik király
 982     I,   2|               népmondába belekerült. Persze az közjóra gyümölcsöztette
 983     I,   2|               mondta, hogy most már elverte az éhét.~Az udvari apródok
 984     I,   2|                   most már elverte az éhét.~Az udvari apródok sokat elévõdtek
 985     I,   2|                 mind maga éli el.~- Nem baj az - nevetett a király -, ennyit
 986     I,   2|                kitalálva, s nem nézett bele az országgyûlés az udvar szájába,
 987     I,   2|                 nézett bele az országgyûlés az udvar szájába, mit eszik,
 988     I,   2|                  nagyétkû Kórogyinak, egész az olasz hadjáratig, de azt
 989     I,   2|                   húsféléhez nemigen jutott az istenadta, hacsak varjút,
 990     I,   2|                   már Nápoly ostroma, mikor az olaszok követséget küldtek
 991     I,   2|                 Persze, a szépét válogatták az úri népeknek, szálfa termetû
 992     I,   2|             legkisebb kuktám is megeszi ezt az ökröt, amit te éppen csak
 993     I,   2|                 éppen csak megemelintettél.~Az olaszok nevettek a tréfán,
 994     I,   2|             szedegetett a mezõn, és átkozta az olasz földet, hogy különb
 995     I,   2|                     száz esztendõre nem néz az ember a múltban, mikor a
 996     I,   2|                     e vagy 1523.)~- Készülj az ebédre, Péter fiam - mondta
 997     I,   2|                  becsületet, meg kell enned az ökröt.~Azt mondta rá Kórogyi
 998     I,   2|                     mindig készen van, csak az ebéd kész legyen. S addig
 999     I,   2|            elüljáróba két kukoricakenyeret. Az olaszok pedig átalakultak
1000     I,   2|                 vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt, a többiek meg