Kötet,  Fejezet

1001     I,   2|                   gallérja mögé eresztgette az ebédet. Remekelt a fõszakács,
1002     I,   2|                 csinált vagy harminc fogást az ökörbõl. Sütte pecsenyének,
1003     I,   2|                 pedig ette lélegzet nélkül, az egyik szája végén tömte
1004     I,   2|                    kifelé a csontot, s mire az utolsó mócsingot is leküldte
1005     I,   2|                    Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert ez a sok mindenféle
1006     I,   2|             pósz-pász majd el találja venni az étvágyamat!~Az olaszok úgy
1007     I,   2|                találja venni az étvágyamat!~Az olaszok úgy eltátották a
1008     I,   2|              egymást.~Átilla nagyurunk volt az illetõ, akivel így megjártuk -
1009     I,   2|                  város helyett megépítettük az újat, és fölszépítettük
1010     I,   2|                   fél életnagyságban. Ahogy az agyagot levakartuk róla,
1011     I,   2|                      mirõl is csak? No, nem az orráról, mert azt görbéllettük
1012     I,   2|                alóla, hogy keresztet vetett az ember ijedtében. Ebbõl jöttek
1013     I,   2|                vérfagyasztóan tudott nézni, az nem lehet más, mint az Isten-ostora. (
1014     I,   2|                      az nem lehet más, mint az Isten-ostora. (Bizonyosan
1015     I,   2|                   akkor öntette magát vasba az udvari kovácsaival, mikor
1016     I,   2|                   udvari kovácsaival, mikor az adó bemázsálásánál rájött,
1017     I,   2|                   vágott. Persze hogy görbe az orra, hiszen a turulmadáré
1018     I,   2|                     hiszen a turulmadáré is az volt. Persze hogy ösztövér
1019     I,   2|                 csakhogy elkente egy kicsit az ételt a fatányéron, azt
1020     I,   2|     Kossuth-szakállt hordott? Ebbõl is csak az látszik, hogy Kossuth apánk
1021     I,   2|      szakállviseletben is csakúgy eltalálta az igazat, mint egyéb tettében-vettében.~
1022     I,   2|                     tán most is néznénk, ha az irigyeink föl nem támadnak
1023     I,   2|                leghíresebb tudós volt abban az idõben. Pulszky megállapította,
1024     I,   2|                     kályhagyáros, mivelhogy az õsi emlék nem egyéb egy
1025     I,   2|                   azt állapította meg, amit az ellenségeink ráparancsoltak.
1026     I,   2|                  Zsigmond királlyal már más az eset, írásunk van róla,
1027     I,   2|               király meg kerekszemû volt. („Az én rózsám szeme kerek, ahányat
1028     I,   2|                   Zsigmond király maga volt az, aki minden este odakészítette
1029     I,   2|           pillangója, igazgyöngy a szegése. Az is való igaz, hogy Borbála
1030     I,   2|                     mert föl se kelt másnap az ágyból, tüsszögött, forrósága
1031     I,   2|                    nyilván sokáig merengett az ablaknál, megcsaphatta a
1032     I,   2|                    gerjedt.~- Micsoda város az, ahol még a királynékat
1033     I,   2|                     ha estig elõ nem keríti az arany pillangós papucsot.~
1034     I,   2|                  lánynak a lábán reszketett az aranypillangó, aki a pénteki
1035     I,   2|                     fõbíró. - Hol jártál te az éjszaka, te szégyöntelen!~-
1036     I,   2|         szégyöntelen!~- Nem jártam én sehol az égvilágon - felelte bátran
1037     I,   2|                    fiát.~- Hol cékléztél te az éjszaka, te országos lator?~-
1038     I,   2|             kerültek hozzád?~- Ezök? Ezöket az a fehérszömély hagyta ott
1039     I,   2|                    nem is fehérszömély volt az, hanem valami cigánynemzet
1040     I,   2|                    mert a fõbírók már abban az idõben is diplomaták voltak.
1041     I,   2|                    Máté Antalnak hívják. Ez az Antal úgy tudja, hogy az
1042     I,   2|                    az Antal úgy tudja, hogy az õ öregapjának az öregapja
1043     I,   2|                tudja, hogy az õ öregapjának az öregapja egy tálból evett
1044     I,   2|                  evett Mátyás királlyal, de az is lehet, hogy nem is az,
1045     I,   2|                    az is lehet, hogy nem is az, hanem annak is az öregapja.~-
1046     I,   2|                   nem is az, hanem annak is az öregapja.~- Mert ez még
1047     I,   2|                     öregapja.~- Mert ez még az ántivilágban történt, hallja,
1048     I,   2|               ántivilágban történt, hallja, az pedig még Kossuth atyánknál
1049     I,   2|                   abban egészen bizonyos ez az Antal, hogy a némettõl akart
1050     I,   2|                     a várból.~Nem zsák volt az, hanem ember. Lassan-lassan
1051     I,   2|               sötétségbõl, ahogy közeledett az õrtüzekhez. Õszbecsavarodott
1052     I,   2|                     töri a fejét.~Nem törte az semmiben, leült a táborszélen
1053     I,   2|              táborszélen hamvadó tûz mellé, az ölébe vette a sisakját,
1054     I,   2|               elmosolyogta magát:~- Hiszi-e az úr, hogy magam is mögkívántam
1055     I,   2|            csömögézik vadkörtét. Azt mondta az a kis tömzsök embör, hogy
1056     I,   2|            beszéltek magyarul.)~- No, ennek az embörnek magam is a szömibe
1057     I,   2|                vadkörtét, ha jó volna.~- Jó az annak, aki szereti. Eredj,
1058     I,   2|                     oda! - játszotta Mátyás az ijedtet. - Még a fejemre
1059     I,   2|                  Hát a király. Rád ismertem az elõbb, mikor kiegyenösödtél.
1060     I,   2|                   emberé.~Telt-múlt azonban az idõ, egyszer a király bejön
1061     I,   2|                    csupa lik-luk a miseruha az öreg-papon. Elõveszi mise
1062     I,   2|                    csak vasárnap vöszöm föl az urak miséjire.~A király
1063     I,   2|                   király nem hagyta helyben az öreg-pap szavát. Levette
1064     I,   2|               aranypalástot, és ráborította az Isten szolgája vállára.~-
1065     I,   2|                    mondani.~- Nem úgy lössz az, szentatyám! Éppen hogy
1066     I,   2|             Egyszerre híre futamodott ennek az esetnek a városban, s nagy
1067     I,   2|                    királyt, akármerre ment. Az utolsó este pedig erõnek
1068     I,   2|                csupa országzászlósaival ült az asztalnál, de azért bebocsátotta
1069     I,   2|              bebocsátotta a szegény embert. Az pedig megállt mereven, mint
1070     I,   2|                    emlék kezdett elevenedni az eszében.~- A körtés embör.~-
1071     I,   2|                eszében.~- A körtés embör.~- Az ám, ni! - örült neki Mátyás,
1072     I,   2|                    énmellettem helyet ennek az embörnek, mert csakugyan
1073     I,   2|              igazsága van neki.~S így esett az, hogy a rongyos obsitos
1074     I,   2|                uramkirály, tán nem is illik az, hogy én szögény obsitos
1075     I,   2|                kacsintott Körtés Máté Antal az ásónyél végérõl -, csak
1076     I,   2|                     ásónyél végérõl -, csak az a kár, hogy a régi öregök
1077     I,   2|               nyugdíj. Hanem maga kitöhetné az újságba, hallja!~Ki is teszem.
1078     I,   2|                 mégiscsak megmarad, míg ezt az egy ügyet el nem intézi.~
1079     I,   2|              Anekdotakincsében is, márpedig az igen komoly történeti kútfõ.~
1080     I,   2|              beszélni akar a fejével. De ha az adót nem viszi, akkor legyen
1081     I,   2|                   ki szénakazalba. (Ez volt az utolsó eset Magyarországon,
1082     I,   2|                  eléje a kisbíró -, te vagy az, akit én keresek. Téged
1083     I,   2|                      akit én keresek. Téged az isten is dorozsmai bírónak
1084     I,   2|                 szépen tudsz fütyülni. Most az a törvény Dorozsmán, hogy
1085     I,   2|            szeretném mármost tudni, mi lesz az én hivatalom?~- Kerek e
1086     I,   2|                 megismerkedni.~- Bizonyosan az adót hozza a tarisznyában -
1087     I,   2|                 tarisznyában - súgtak össze az udvari cselédek, s bevezették
1088     I,   2|     madaras-szobájába.~Mert tudnivaló, hogy az a király, aki annyi költõt
1089     I,   2|                    aki annyi költõt tartott az udvarában, a szépszavú madarakat
1090     I,   2|              országbeli sármánymadár árulta az aranyat, a török császár
1091     I,   2|              ajándéka.~- Szép jóestét adjon az úristen! - billent be az
1092     I,   2|                    az úristen! - billent be az ajtón a dorozsmai deputátus,
1093     I,   2|                 úgy-e? Hát csakugyan kelmed az? - mosolyodott el barátságosan
1094     I,   2|                 bíró vagyok.~- Úgy? Te vagy az a híres? - rebbentette el
1095     I,   2|                   Hát mért nem küldtétek be az adót idejében?~- Micsoda? -
1096     I,   2|                     adó, Budára, eredj”!~Ez az együgyû tréfa aztán igazán
1097     I,   2|               sodrából a királyt. Fölemelte az aranygombos botját, hogy
1098     I,   2|                  vele a suhancnak, csakhogy az megneszelte a szándékát,
1099     I,   2|                    utána, akárhogy rángatta az ajtót.~- Eressz ki, te kófic! -
1100     I,   2|                    s megbékülve kiáltott ki az ajtó mögül:~- Megállj, te
1101     I,   2|                      Megállj, te ember, még az adót is elengedem, ha azt
1102     I,   2|                    a király, s kihessegette az aranygombos bottal a varjút
1103     I,   2|                 aranygombos bottal a varjút az ablakon. - Hát bolondnak
1104     I,   2|           üzengethetett ezután a kincstartó az adóért, mindjárt a király
1105     I,   2|                       Tudom én azt, hogy ha az ember történelmi tanulmányt
1106     I,   2|                   tudja mondani, hogy miért az.~- Azért, kéröm, mert ha
1107     I,   2|                    a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik
1108     I,   2|                 utoljára járt benne király. Az pedig igen régen volt, mert
1109     I,   2|                 pedig igen régen volt, mert az utolsó király, aki benne
1110     I,   2|                 járt, Mátyás király volt. („Az pedig még Kossuth atyánknál
1111     I,   2|                  volt, hallja” - így mondja az én gyevi emberem, akinek
1112     I,   2|                  ezzel így többen is.)~Elég az hozzá, hogy Mátyásra egyszer
1113     I,   2|                amihez akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi õrgróf
1114     I,   2|               Pallavicini nevét, mint ahogy az urak mondják.) Valahogy
1115     I,   2|            kíséretétõl, nem volt vele senki az ispánján kívül, aki alatt
1116     I,   2|        miatyánknyira - emelte meg a süvegét az ispán -, ott meghálhatunk,
1117     I,   2|                  volna - mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.~-
1118     I,   2|                 mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.~- No, annál
1119     I,   2|                   bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérõ emberek beszélgettek
1120     I,   2|                   alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták
1121     I,   2|                     magát büszkén a király.~Az ispán még meg se kukkanhatott,
1122     I,   2|                    Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették
1123     I,   2|                    Csárda-e ez, atyafiak?~- Az ez.~- Van-e benne fehér
1124     I,   2|                     népek a fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni,
1125     I,   2|                 mint a farkas.~Hát elverték az éhüket hamar, rántottát
1126     I,   2|               elfutotta a méreg.~- Gyeviben az a törvény, hogy a bírót
1127     I,   2|                 Mátyás deák mondja kendnek.~Az lett ebbõl, hogy a gyevi
1128     I,   2|                 vissza a kisbíró, fúvogatva az összeszorított markát, mint
1129     I,   2|                 összeszorított markát, mint az égett sebet.~- Hát te tán
1130     I,   2|                     volt, Szent László képe az egyik felén, gyûrûs holló
1131     I,   2|                   középen a két deák. Fogja az ákom-bákomos papírt a kisebb,
1132     I,   2|                  gyevi ember pünkösd napján az õ vendége legyen!~- Kivéve
1133     I,   2|                  kapjon! - hajtogatta össze az ispán az írást.~- Kivéve
1134     I,   2|                   hajtogatta össze az ispán az írást.~- Kivéve a gyevi
1135     I,   2|               tétetett a múzeumba. Mégpedig az a jelentés, hogy abban a
1136     I,   2|                     kád szarkatojásnál. No, az úgyse nekünk való, mert
1137     I,   2|                 való, mert a szarkatojásnak az a természete, hogy aki azt
1138     I,   2|                  kinyílik a szeme. Márpedig az nem jó lenne, ha a mostani
1139     I,   2|             rendelkezésére, közjóra szolgál az, ha az õ eszük élesedik
1140     I,   2|                      közjóra szolgál az, ha az õ eszük élesedik tõle.~De
1141     I,   2|                     élesedik tõle.~De hiába az ember iparkodása, ha nem
1142     I,   2|              iparkodása, ha nem járul hozzá az Isten áldása. Buckát találtam
1143     I,   2|             találtam én eleget, de egyik se az volt, amelyiket én kerestem.
1144     I,   2|               lemaradozó szalmát szedegette az útszélen, tekintettel arra,
1145     I,   2|                 igön - bólintott a szüle. - Az éppen a vejem énneköm. Csak
1146     I,   2|                    úgy, hogy Hangya Laci.~- Az a ragadvány-neve, ugye?~-
1147     I,   2|                     ragadvány-neve, ugye?~- Az, az, lelköm, arrul üsmernek
1148     I,   2|                 ragadvány-neve, ugye?~- Az, az, lelköm, arrul üsmernek
1149     I,   2|                   mindönkit.~Csakugyan, itt az uraságnak is elbérmálták
1150     I,   2|        testhezállóbb elnevezése, mint ahogy az urak elanyakönyvelték.~De
1151     I,   2|                  fehér karján bolondíthatta az avarok valamelyik mord hadnagyát.
1152     I,   2|                   frissen szerzett barátom, az „utász” mondja, amely nevezet
1153     I,   2|               csengettyûk muzsikáját hallom az apró házak körül.~- Sok
1154     I,   2|                     van itt - mondom.~- Bár az vóna - okosítanak föl az
1155     I,   2|                    az vóna - okosítanak föl az ásó emberek -, de csak gyerök
1156     I,   2|                     de csak gyerök van sok.~Az ám, csakugyan, fölágaskodva
1157     I,   2|                   Így leginkább mindig tudi az anyja, hun mászkál a gyerök.
1158     I,   2|                    kipányvázni a gyereket - az öreg Hérodotoszban is megtalálható -,
1159     I,   2|          megtalálható -, hogy bele ne vigye az ördög a vízbe. Igaz, hogy
1160     I,   2|                    Nemcsak én nem tudom, de az öreg Bóka se tudja, azt
1161     I,   2|              Körvadászaton volt a gróféknál az öreg Tisza, de úgy volt
1162     I,   2|                      nem is nagyságos, mint az esperes úr, se méltóságos,
1163     I,   2|                     úr, se méltóságos, mint az uraság, hanem ezt valódilagosan
1164     I,   2|                   itt is lehetett ám tenger az ántivilágban.~- Arra nem
1165     I,   2|                    hogy csakugyan möghalt-e az a Rudol? A trónörökös, tudja.~
1166     I,   2|                  tudja.~Én azt mondom, hogy az már meg, de õ azt mondja,
1167     I,   2|                  azt mondja, hogy nem lehet az.~- Hát már mért ne lehetne?~-
1168     I,   2|                lehetne?~- Azért, mert abban az idõben Kótyon nem volt kiadva
1169     I,   2|                 jelentene a gödör végébõl. (Az értelmes emberek itt is
1170     I,   2|                   hogy nincs - mutatom neki az ásató köntösöm -, már gomb
1171     I,   2|                lelköm - azt mondja -, hanem az inge alatt, a bal mejjin,
1172     I,   2|                      Hogyne tudnának, mikor az volt az utolsó király, aki
1173     I,   2|                     tudnának, mikor az volt az utolsó király, aki ezt a
1174     I,   2|                 szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkán.~- Meg is ennék
1175     I,   2|               király -, mert dél óta nyelem az éhkoppot.~Erre már a kótyi
1176     I,   2|          kenyérmorzsa maradt összesöpretlen az asztal alatt.~- Azt nézem,
1177     I,   2|                  követ.~- Aztán minek volna az teneked?~- Fõznék belõle
1178     I,   2|                     Fõznék belõle kõlevest. Az dukál a magamforma, célszerû
1179     I,   2|               szegedi halbicskát.~Hozott is az asszony a kamrából akkora
1180     I,   2|                  hogy csak úgy nyögött bele az istenadta.~Hanem a gazda
1181     I,   2|                    jó ember.~Azzal keresett az udvaron egy szép, gömbölyû
1182     I,   2|                     a betevõ falatot!~- Ezt az Isten is levesnek teremtette -
1183     I,   2|                      Pergett a bíróné, mint az orsó, mert majd megette
1184     I,   2|                     egy tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~
1185     I,   2|             tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Végig
1186     I,   2|              kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt,
1187     I,   2|              emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott asszonyával
1188     I,   2|                    lesz nekünk a köve is!~- Az még puhul egy kicsit, mert
1189     I,   2|                 király.~Mikor aztán elverte az éhit, odahajolt a bogrács
1190     I,   2|               Mátyás csöndesen elfüstölgött az ajtón. Kótyi bíróéknak kisebb
1191     I,   2|                   Tyhû, apja - lelkendezett az asszony -, csupa színarannyá
1192     I,   2|                    lelt, ember? - ijedt meg az asszony.~- Az lelt, hogy
1193     I,   2|                     ijedt meg az asszony.~- Az lelt, hogy ha a káposztáskövet
1194     I,   2|              káposztáskövet fõzte volna meg az a nagyorrú csavargó, most
1195     I,   2|                 magát, mérgében úgy kivágta az aranygöröngyöt az ablakon,
1196     I,   2|                   kivágta az aranygöröngyöt az ablakon, hogy átgurult a
1197     I,   2|                 Szeged azért kapott úgy föl az uborkafára, mert megtalálta
1198     I,   2|                 uborkafára, mert megtalálta az aranygöröngyöt.~
1199     I,   2|                    a történetnek éppen csak az eleje hihetetlen. Az, hogy
1200     I,   2|                   csak az eleje hihetetlen. Az, hogy a Ferdinandus császár
1201     I,   2|                     akkor tarifástól együtt az idõk méhében volt (ugyan
1202     I,   2|                     találta elkövetni, hogy az audiencián elkotyogta Bethlen
1203     I,   2|              fejedelemnek: olyan nagy annak az értéke.~- Azért úgy vigyáztasson
1204     I,   2|                    nem máshol kereste, mint az udvarbéli urak közt, akik
1205     I,   2|             udvarbéli urak közt, akik éppen az ebédlõteremben szürenkeztek
1206     I,   2|               kacarásztak, hogy Parázsónak, az udvari bolondnak összeragadt
1207     I,   2|                követ majd a térdéig ejtette az állát bámultában és rémületében,
1208     I,   2|                ilyen becsülete van minálunk az ilyen békasónak.~Hanem az
1209     I,   2|                   az ilyen békasónak.~Hanem az urak jókedvét úgy elvágta
1210     I,   2|                     a másiknál, s biz abból az lett, hogy minden ember
1211     I,   2|                    egymás hajában volt. Még az udvari hátvakaró is kékre-zöldre
1212     I,   2|                  magát, hogy de bizony csak az õ mestersége a legelõbb
1213     I,   2|                mestersége a legelõbb való. (Az a kis ébenfapálca, amivel
1214     I,   2|                     hiteles ez a történet.)~Az egymásba keveredett társaságban
1215     I,   2|                   magát csendesen, Parázsó, az udvari bolond, meg Nikodémus
1216     I,   2|               bolond, meg Nikodémus doktor, az udvari orvos. Parázsó még
1217     I,   2|                 mondod a fejedelemnek, hogy az én mesterségem a legkülönb,
1218     I,   2|                   Akinek õ a fülébe súgott, az egyszerre elcsendesedett,
1219     I,   2|               Parázsó kukkantotta el magát, az csak annyit mondott:~- Hát
1220     I,   2|             legérdemesebbnek a gyémántra, s az udvari pap ezt megerõsítette
1221     I,   2|             nevetett a fejedelem is.~- Mert az nem lehet valami különös
1222     I,   2|                     ért.~- Ohó! - zajongtak az udvarbeliek. - Hiszen még
1223     I,   2|                  felejtsem.~Akkorára odaért az udvari sütõmester is.~-
1224     I,   2|               javallt, volt aki varjúhájat. Az egyik tömjénen akarta megfüstöltetni,
1225     I,   2|                  Nem ér semmit - legyintett az udvari pap. - Borovicskával
1226     I,   2|                   jajdított akkorákat, hogy az már a fejedelemnek is hasította
1227     I,   2|                 Mindenki tudja a történetet az iskolás gyerekrõl, akiben
1228     I,   2|                   gyerekrõl, akiben megállt az ütõ, mikor azt kérdezte
1229     I,   2|                    ülõk.~Erre aztán kivágta az ismert feleletet.~- Attila
1230     I,   2|                     ez a Kis Kampó, hol nem az. Összebogarásztam róla minden
1231     I,   2|     Összebogarásztam róla minden adatot, de az mind se sok, s ami kevés
1232     I,   2|                     tudomást. Kovács János, az etnográfus csak annyit tud
1233     I,   2|                  Mert hiszen nem mondom én, az is valami, ha valakinek
1234     I,   2|                   ha valakinek úgy fölviszi az Isten a dolgát, hogy fõ-tanácsot
1235     I,   2|                     éreztem ki szegedi észt az elmúlt kormányok tette-vettébõl -,
1236     I,   2|                     a szegedi Pantheonban - az egykori rókusi káplán azt
1237     I,   2|                amennyit Ipolyiban olvasott. Az élõ szegedi néphagyományból
1238     I,   2|                    adata van Kálmánynak, de az nem hunnak mondja Kis Kampót,
1239     I,   2|              cselekedetekkel. Ezek közt van az is - ezt még mind Kálmányból
1240     I,   2|                    át-átúszta a Tiszát, meg az is, hogy nagy tiszteletben
1241     I,   2|                  nagy tiszteletben tartotta az apját, aki pedig csak olyan
1242     I,   2|                   tudna róla beszerkeszteni az országgyûlési almanachba.
1243     I,   2|                   Balázs-ban, mert akkor ez az érdemes hadvezér lett volna
1244     I,   2|                  hogy Höfer tudott írni, de az bizonyos, hogy stilizálni
1245     I,   2|                    stilizálni tudott.)~Elég az hozzá, hogy ráértek a vitézek
1246     I,   2|             hatalmas szál ember volt, híres az erejérõl s az azzal járó
1247     I,   2|                   volt, híres az erejérõl s az azzal járó szilajságról.
1248     I,   2|                    azzal járó szilajságról. Az örökös hadiéletben bizony
1249     I,   2|                Ökölnyi legényke kötözgetett az udvarban valami szakadt
1250     I,   2|                   vezetve a lovát, bekerült az udvarra nagy kardcsörtetéssel.~-
1251     I,   2|                    kutya sincs itthon ebben az ólban?~A legényke hidegvérrel
1252     I,   2|                      A vonyítást hallom, de az ebet nem látom. Szerencséje,
1253     I,   2|                    se beszéd, derékon kapta az óriást, s mire az észbe
1254     I,   2|                     kapta az óriást, s mire az észbe kapott, már lent is
1255     I,   2|               magáról a hamut, kisomfordált az utcára, s illedelmes köszönéssel
1256     I,   2|                  újra.~- Szép jónapot adjon az Úristen, öcsém!~- Fogadjisten,
1257     I,   2|                  szolgalatjára?~- Tisztelem az öklöd, öcsém, nem hálókötésre
1258     I,   2|                     nem hálókötésre termett az. Állj be hozzám katonának,
1259     I,   2|               legénynek égett a szeme, mint az eleven parázs, s olyan parolát
1260     I,   2|                   nem szorítom a koronáját.~Az öreg halász vállra vetett
1261     I,   2|                   adta a gyereke szándékára az áldást.~- Éntûlem möhetsz,
1262     I,   2|                   viszöd, mög ne felejtközz az édösapádról. Ha én azt mondom,
1263     I,   2|                   annyira tele volt hírével az Alföld, hogy nagy parádéval
1264     I,   2|            mulatoznak, egyszer csak kiválik az utcai szájtátók közül egy
1265     I,   2|                    öreg halász, betolakszik az urak közé, oda áll Kis Kampó
1266     I,   2|                    még, fiamuram? Én volnék az édösapád, nagyon kívántalak
1267     I,   2|               kívántalak már haza, mert nem az én öreg karomnak való már
1268     I,   2|              kimondani, hogy megrökönyödtek az urak ezen a bolond beszéden.
1269     I,   2|                    Elõször ki akarták lökni az öreget, aztán magyarázgatták
1270     I,   2|                  fiából, de arra azt mondta az öreg, hogy csak apja õ annak,
1271     I,   2|                láncot, sapkát, s odafordult az apjához:~- Möhetünk már,
1272     I,   2|                  szófogadó fiú, s mért lett az országos méltóságra menendõ
1273     I,   2|                 csinálni vidéki banketteken az emberekkel.~Hogy pedig azok
1274     I,   2|                  érzi ilyenkor magát, mikor az egész kormány Szegeden eszi
1275     I,   2|                     öltözött hajdú ott állt az ajtóban három óra hosszáig
1276     I,   2|                   drága ételt-italt, nyelte az éhkoppot szorosra húzott
1277     I,   2|                    még azt is megtalálhatja az ember, ha jól keresi, hogy
1278     I,   2|                  Szeged, és azt hiszem, már az Attila házanépinek is tápéiak
1279     I,   2|           hetvenkilencben elvitt a víz, még az volt kiírva: itt a világ
1280     I,   2|                    vissza, hogy nem olvassa az Akadémia történettudományi
1281     I,   2|           történettudományi szakosztályának az értekezéseit. Én azonban
1282     I,   2|                  sok kilátásom van rá, hogy az Akadémia honorálja a kutatásaimat,
1283     I,   2|                    csak azzal bizonyíthatom az igazságot, hogy amit mondok,
1284     I,   2|                   szegediek tudtak? Ez volt az az úriember, akit a tanyai
1285     I,   2|                szegediek tudtak? Ez volt az az úriember, akit a tanyai
1286     I,   2|                  jobb nem feszegetni.) Elég az hozzá, hogy a Hóbajárt basa
1287     I,   2|                    ne mondjunk basát, mikor az embernek annál nagyobb a
1288     I,   2|              becsülete, minél nagyobb rangú az ellensége? Hóba pedig azért
1289     I,   2|                ennél sokkal értelmesebb szó az, hogy Hóbajárt, azért bizonyosan
1290     I,   2|               kengyelfutó érkezett hozzájuk az örömhírrel:~- Holnap ilyenkorra
1291     I,   2|                      Holnap ilyenkorra mind az egész falu féllábon álljon,
1292     I,   2|                  milyen volt a termés ebben az esztendõben.~- Nem érdemöljük
1293     I,   2|                      hogy vályogot köp tõle az ember.~Okos ember volt a
1294     I,   2|           mögláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az, ha csak az egyik szememmel
1295     I,   2|                 sarat.~- Mit ér az, ha csak az egyik szememmel látom? -
1296     I,   2|                    hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom
1297     I,   2|                   hanem azt megmondom, hogy az aztán színe-java legyen
1298     I,   2|                  aztán színe-java legyen ám az idei termésnek!~Alig porzott
1299     I,   2|            õgyelgett a földeken. Összetette az eszét öregbíró, kisbíró,
1300     I,   2|                 lögyünk udvarlására - vélte az öregbíró.~- De apró a szöme -
1301     I,   2|                 tromfot:~- Még azt gondolná az a lószömû török, hogy ûtet
1302     I,   2|               lánybögyû almából.~- Ráéhözik az ebhitû a lányainkra - aggodalmaskodott
1303     I,   2|                 annál jobbat. Semmi se nõtt az idén akkorára a határban,
1304     I,   2|             kieszelted, kisbíró - bólintott az öregbíró -, de hát hun szõttek
1305     I,   2|                 szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz is, igen
1306     I,   2|                bánni. Bele is adta mindjárt az eszét a tanácskozásba.~-
1307     I,   2|              tanácskozásba.~- Nem úgy lössz az, embörök. Sült-tököt vigyetök
1308     I,   2|                     is helyeslett egyszerre az egész tanács, úgyhogy az
1309     I,   2|                    az egész tanács, úgyhogy az öregbírót elfogta az irigység.~-
1310     I,   2|                úgyhogy az öregbírót elfogta az irigység.~- Ejnye, bátyja -
1311     I,   2|                    a vállát a csõsz -, mert az bizonyos, hogy oda okos
1312     I,   2|           kemencebél sült-tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott
1313     I,   2|                      mikor sült tököt öhet.~Az öregbíró azonban annál kelletlenebbül
1314     I,   2|             behízott tömpe orrát. Körülötte az udvari fityfirittyek, ki
1315     I,   2|                 Mert akkor is csak úgy volt az, hogy ha a nagy uraknak
1316     I,   2|             Hóbajárt basa bársonypapucsának az orrára.~Ami talán még nem
1317     I,   2|                  könnyeit törülgetve kiadta az obsitot a tápéiaknak:~-
1318     I,   2|                    még szépen vagytok, most az egyszer elengedem a talpatokról
1319     I,   2|                amiért így megnevettettetek.~Az öt követ pedig vitte ki
1320     I,   2|                     öt követ pedig vitte ki az irhát esze nála nélkül,
1321     I,   2|                  palánkon, akkor mordult el az öregbíró, kapargatva le
1322     I,   2|                     öregbíró, kapargatva le az orra tövérõl a sült-tököt.~-
1323     I,   2|                    mit mond, mégiscsak jobb az, hogy sült-tökkel törültek
1324     I,   2|                     volna a fejünkhöz!~- Ez az igaz! - zúgták rá a többi
1325     I,   2|                                             Az Asszonyok Tüköré-ből~Abban
1326     I,   2|                  Asszonyok Tüköré-ből~Abban az idõben, mikor Hóbiárt basa
1327     I,   2|                 volt mind a kettõ, csakhogy az egyik a törököknek csinálta
1328     I,   2|                    a török kadináknak.~Mert az mindig úgy volt, hogy minden
1329     I,   2|                     két mestert, sõt inkább az tette õket igaz szívû barátokká
1330     I,   2|                 kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál
1331     I,   2|            szaktársát:~- De bizony, te vagy az a mestör, atyámfia, hogy
1332     I,   2|               fertálytokban, hogy mért köti az rá magát az ilyen magamfajta
1333     I,   2|                  hogy mért köti az rá magát az ilyen magamfajta csiszliknek
1334     I,   2|                     énhozzám, mikor te vagy az, akit a próféta maga tanított
1335     I,   2|        Szentandrás-nap után.~- Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt -
1336     I,   2|                      Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt - bólintott
1337     I,   2|           beleragadt volna a csirizestálba.~Az asszonyi állatok oktalansága
1338     I,   2|                    állatok oktalansága volt az eszmecserék állandó tárgya,
1339     I,   2|                     állandó tárgya, és ezek az eszmecserék vagy a várbeli
1340     I,   2|                   ürmös-kóstolgatás közben. Az pedig egyformán tilalmas
1341     I,   2|                     pipacsutora találtatott az agyarán, azt Móra Balázs,
1342     I,   2|                   én addig nem okosodhatnék az ékös beszédödtül.~- Bizony,
1343     I,   2|            beszédödtül.~- Bizony, atyámfia, az én szívem félholdja is elhalványodna,
1344     I,   2|                    bírátok odaméretné neked az igazságot, ahol leggömbölyûbb
1345     I,   2|                  egy kis hirtelen-hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán
1346     I,   2|                közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül
1347     I,   2|             közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül a
1348     I,   2|                     zsíros zacskóba kötötte az eszit, oszt a macska mögötte.~-
1349     I,   2|               szurát.~- De ha tökéletlen is az asszonyi állat, fõzni-sütni
1350     I,   2|                   kavarodott föl egy kicsit az önérzete a Latrán utcai
1351     I,   2|                      sárkánykígyóból lett-e az asszony, vagy hogy asszonyból
1352     I,   2|                    Latrán utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy
1353     I,   2|                 utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap
1354     I,   2|                 fölött kukkurúzik. Mégpedig az egyiket mazsolaszõlõvel
1355     I,   2|                 kímélve a törökborsot, mert az úgy kívánkozik a magyar
1356     I,   2|                       tette a kezét csípõre az asszony. - Hát én tán éhön
1357     I,   2|                     gerjedt föl a mesterben az ürmös. - Te nem tátogsz,
1358     I,   2|                  olyan nagyeszû embör, mint az Ali mög a Pali.~A hüvelykujjával
1359     I,   2|               nyomatékot adott a szónak, és az asszony tudta már tapasztalásból,
1360     I,   2|                  csak annyit mondott, mikor az ember elment a vasárnapi
1361     I,   2|                vasárnapi tanácsba, beleadni az eszét a város dolgába, hogy „
1362     I,   2|                  barátja.~A késfenés mindig az ember dolga. Ügyes ember
1363     I,   2|                 harmadik szomszédot is eszi az irigység amiatt, amit azzal
1364     I,   2|               nagyon ügyes ember volt, hogy az asszony alig tudott tõle
1365     I,   2|                 mikor odasuhogott a ház elé az ünneplõ kaftánban.~- Jó
1366     I,   2|                     Jó asszony, itt lakik-e az én barátom, a becsületes
1367     I,   2|                     vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~-
1368     I,   2|                   mert már nagyon éhös, még az idén nem övött török pecsönyét.~-
1369     I,   2|                        kurjantotta el magát az asszony is, s erre Pali
1370     I,   2|                       Törje ki kendöt avval az ördögfajzotta barátjával
1371     I,   2|         szurokrágónak! - eredt inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva
1372     I,   2|                    a kezében a kardbicskát.~Az utca végén már majdnem beérte,
1373     I,   2|                 fejét, hátha csak figurázik az a kótyagos gyaúr?~- Csak
1374     I,   2|             kótyagos gyaúr?~- Csak legalább az egyiket! - emelgette a bicskát
1375     I,   2|                   vidd haza békességben, de az egyiket én öszöm mög, ha
1376     I,   2|                   már világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal
1377     I,   2|               maradt mind a mai napig, hogy az asszony lett-e sárkánykígyóból,
1378     I,   2|                lett-e sárkánykígyóból, vagy az asszonyból lesz a sárkánykígyó.~
1379     I,   2|                   borbélyai~Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor
1380     I,   2|                     milyen kicsi volt abban az idõben a híres város, azt
1381     I,   2|               nagyobb ezermester volt abban az idõben a borbély. Piócázni,
1382     I,   2|                  csörgött borravaló gyanánt az ezüst húszas. Az öreg legénynek
1383     I,   2|                    gyanánt az ezüst húszas. Az öreg legénynek jutottak
1384     I,   2|                   Nagyot nõj, öcskös, ebben az esztendõben!~Hej, ette is
1385     I,   2|                   szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan
1386     I,   2|              borotva, mint a gazdáéban, meg az öreg legényében! De nem
1387     I,   2|                 öreg legényében! De nem ért az semmit, még a vargainasoknak
1388     I,   2|                     inas, mikor a gazda meg az öreg legény annyit töltöztek
1389     I,   2|                 ebbül, teremtõ istenem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak
1390     I,   2|                     nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.~- Szedd össze
1391     I,   2|              borbély.~Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó aranyat -
1392     I,   2|                   szolga a zacskó aranyat - az van a zacskóban, hallik
1393     I,   2|                      Kegyelmes basa, inkább az öreg legényemet küldöm el
1394     I,   2|                   lelkendezett Jakab mester az öreg legény elõtt:~- Szaladj
1395     I,   2|                   Jakab mester azzal bebújt az ágy alá, az öreg legény
1396     I,   2|                    azzal bebújt az ágy alá, az öreg legény pedig egy ugrással
1397     I,   2|               Szappant, borotvát otthagyott az öreg legény, s csak úgy
1398     I,   2|                    ilyen.~Azzal õ is bebújt az ágy alá Jakab mester mellé,
1399     I,   2|                     gyerek! Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?~- Majd megmondja,
1400     I,   2|                    a basa a bokáját -, tied az arany. Hanem most már azt
1401     I,   2|                  percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam
1402     I,   2|                     a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt
1403     I,   2|                    nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt
1404     I,   2|              Fölsegítette a kis inas hátára az aranyos zacskót, aztán mindjárt
1405     I,   2|                    odább egy házzal! Nem jó az ilyen néppel bolondozni,
1406     I,   2|                 töröktõl. Jakab mester, meg az öreg legény elõ se mertek
1407     I,   2|                  legény elõ se mertek bújni az ágy alól, míg a török el
1408     I,   2|           beszegõdött hozzá öreg legénynek, az öreg legény meg kis inasnak.~
1409     I,   2|                     Egyik a felvégen, másik az alvégen. Csendes nyári éjszakákon
1410     I,   2|                török molnár: papucsban jár.~Az alvégi malom pedig azt kattogta
1411     I,   2|               avatkozott a máséba.~Szõregen az alvégen ütöttek tanyát a
1412     I,   2|               martalóchad megérkezett, csak az üres falut találta.~Azon
1413     I,   2|                töltötte a mérgét, fölégette az egészet.~Olyan világ volt
1414     I,   2|                     is megesett egy faluval az ilyen mulatság.~Máté molnár
1415     I,   2|                     majd meglátjuk - lépett az odúhoz a magyar molnár,
1416     I,   2|                     búcsúzott el Máté gazda az öreg fától, mindjárt odalépett
1417     I,   2|                    talált jobb helyet, mint az odvas fûzet. Csörrent a
1418     I,   2|            megemberelte magát, és belenyúlt az odúba. Ki is húzta belõle
1419     I,   2|                     No, akkor én is tehetem az enyémet.~Betakargatta a
1420     I,   2|                  állt Belgrádig. Ott laktak az atyafiai, azoknál húzta
1421     I,   2|                helyén, újra kellett építeni az egészet.~Piros tavaszi hajnalon
1422     I,   2|                   elõkerült. Ment egyenesen az öreg fához, amely megfrissült
1423     I,   2|                      A molnár gazda benyúlt az odúba, s nagyot dobbant
1424     I,   2|                    amikor kihúzta.~- Ez nem az én zacskóm! - nézegette
1425     I,   2|                   bosszúsan.~Megint benyúlt az odúba, s addig kotorászott
1426     I,   2|                    mitévõ legyen most ezzel az idegen pénzzel?~- Talált
1427     I,   2|                 Talált jószág, nekem szánta az Isten. Olyan malmot csináltatok
1428     I,   2|             bántotta a tiedet, te se bántsd az övét!~Megszégyellte magát
1429     I,   2|                  visszacsúsztatta a helyére az idegen zacskót, hóna alá
1430     I,   2|               Kucsuk bég?~- Hát a tied volt az egyik, Máté gazda?~- Hát
1431     I,   2|                        Balázs a bürgével~Ez az a bizonyos nevezetû Móra
1432     I,   2|                     azért föl kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról
1433     I,   2|             hidegvizes borogatást, fölvenni az éjszakára való subát, átmenni
1434     I,   2|         könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ sor könyvet, akkor
1435     I,   2|             fordítva végigcsinálni, egészen az ágyba való visszagubódzásig.
1436     I,   2|                    igazán nem lehet kívánni az ilyen göthös embertõl, aki
1437     I,   2|                     hogy a könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat,
1438     I,   2|       könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy
1439     I,   2|             elfogadni, de persze csak attól az idõtõl kezdve, mikor már
1440     I,   2|                   nagy becsületben állt úgy az igazhitû keresztényeknél,
1441     I,   2|                     meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbehozta
1442     I,   2|                     Balázs azt mondta, hogy az ám, bürge, mert hát mint
1443     I,   2|               kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk
1444     I,   2|          felsõvárosi Jerikó utca messze van az alsóvárosi barátoktól, s
1445     I,   2|             állította meg a kérdés:~- Bürge az, igaz-e? Vötte kend, lopta
1446     I,   2|              felebarátom, ugye bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz?~-
1447     I,   2|                Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött bürgét, megcsóválta
1448     I,   2|                    jámbor Csökmedzsit, hogy az egyszerre arcra borulva
1449     I,   2|                     várárok vizében, amitõl az egyszerre magához tért,
1450     I,   2|                    közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~-
1451     I,   2|              melyiktek a vádló?~- Én vagyok az, kegyelmes basa - hajlongott
1452     I,   2|                   gyaúrt, és miképpen adott az õneki olyan goromba választ,
1453     I,   2|                    basa a jámbor magyarhoz.~Az pedig égnek emelte a szemeit,
1454     I,   2|              szemeit, és azt felelte:~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája.~-
1455     I,   2|                     Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája.~- No, ez derék
1456     I,   2|                igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire a
1457     I,   2|                 hogy történt a dolog?~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! -
1458     I,   2|                     Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! - kiáltotta
1459     I,   2|                    a fejedet. Hát hogy volt az azzal a bürgével?~- Egy
1460     I,   2|                     azzal a bürgével?~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! -
1461     I,   2|                     Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! - mondta el
1462     I,   2|                 Móra Balázs állta nyugodtan az egy helyet.~- Látod, kegyelmes
1463     I,   2|                  éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymás után
1464     I,   2|                    pedig, fiam molláh, fogd az írónádad, és írd föl ennek
1465     I,   2|                  Írtam már én egyszer arról az õsapámról, akit a törökök
1466     I,   2|             törvénytevõ õsapám is, csakhogy az már valahol a kunok földjén
1467     I,   2|                    a kunok földjén osztotta az igazságot. Errõl azonban
1468     I,   2|             könyveltetett el, akit kár volt az Istennek teremteni. (A fõtisztelendõ
1469     I,   2|                olyankor, mikor kiprédikálta az asszonyokat.) Elég az hozzá,
1470     I,   2|          kiprédikálta az asszonyokat.) Elég az hozzá, hogy a népek szétszaladtak
1471     I,   2|              szétszaladtak ész nélkül, csak az én õsapám várta be nyugodtan
1472     I,   2|                   Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor valami pokolból
1473     I,   2|             különben a kapunk, most azonban az volt az öregnek az elsõ
1474     I,   2|                kapunk, most azonban az volt az öregnek az elsõ dolga, hogy
1475     I,   2|                  azonban az volt az öregnek az elsõ dolga, hogy becsukja.~-
1476     I,   2|              németet, s úgy vágta keresztül az alacsony kapu felett, hogy
1477     I,   2|                    utánad a lovadat is!~Hát az ilyen emberre mondták azt
1478     I,   2|                  olyan nagyhatú ember, mint az õsapám. Éppen ezért ruházták
1479     I,   2|              fõkapitányt is, már amennyiben az engedi magát. (Az is vasas-német
1480     I,   2|                amennyiben az engedi magát. (Az is vasas-német volt egy
1481     I,   2|                  azt illeti, nem is mutatta az öreg mindjárt elsõ nap,
1482     I,   2|            megmondja kend, ha akarja.~- Hát az az újság, hogy te mától
1483     I,   2|                   kend, ha akarja.~- Hát az az újság, hogy te mától kezdve
1484     I,   2|             egymással. (Mihóknak tisztelték az idõben a boroskancsót, mint
1485     I,   2|         boroskancsót, mint lelkes állatot.) Az egyik Mihók kétitcés volt,
1486     I,   2|                 gyûrûjük meg téli gyûrûjük. Az õsapámnak volt nyári kancsója
1487     I,   2|                   asszony - mondta keményen az új bíró. - Elsõ a kötelesség.
1488     I,   2|                    kötelesség. Nem esik jól az ebéd, még próbát nem teszek
1489     I,   2|                     nem ül le a kanapéra.~- Az ötitcést állítsd elõ, asszony.
1490     I,   2|                   Kiment a nemzetes asszony az ötitcéssel - mire visszatért
1491     I,   2|                    akkorára a bíró kihívott az almáriumból agy hólyagos
1492     I,   2|              hólyagos poharat, kitörülgette az ágyterítõ sarkával, s odatartotta
1493     I,   2|                     sarkával, s odatartotta az asszony elé:~- Egész a felsõ
1494     I,   2|                      Aztán letette maga elé az asztalra a szép piros kadarkalével
1495     I,   2|                    téged tisztességre! Mars az áristomba, ebadta fattyú!~
1496     I,   2|                    most már tán hozhatom is az ebédet, ugye? - próbálta
1497     I,   2|                   szép kántáló hangon, mint az énekes koldusok szoktak:~-
1498     I,   2|                   ezt csak figurából mondta az akasztófáravaló, mert nem
1499     I,   2|             akasztófáravaló, mert nem adott az nekem az égvilágon semmit.
1500     I,   2|                     mert nem adott az nekem az égvilágon semmit. Hát nem