Kötet,  Fejezet

1501     I,   2|                     Hát nem nekem esik erre az a bolond Császár András,
1502     I,   2|                    mondom neki, hiszen csak az eszét járta az a bolond
1503     I,   2|                  hiszen csak az eszét járta az a bolond dudás. Erre elkezd
1504     I,   2|                       A bíró nagyot csapott az asztalra úgy, hogy a pohárban
1505     I,   2|         megsértetted õ szent felségét! Mars az áristomba, elvetemedett
1506     I,   2|                    meg a figurás dudást is. Az ötödik pohár bor istenkáromlásért
1507     I,   2|          részegeskedésért. Le se tagadhatta az orcátlan, mert piros gyöngyei
1508     I,   2|              szétgurultak a fehér abroszon. Az a stádium volt ez, amit
1509     I,   2|               szegény ember megkente hájjal az eget, s bárányfelhõk rõzsetüzecskéi
1510     I,   2|               rõzsetüzecskéi piroslottak be az ablakon.~- Reggel van már? -
1511     I,   2|                     aki elérkezettnek látta az idõt az impérium átvételére. -
1512     I,   2|                 elérkezettnek látta az idõt az impérium átvételére. - Ráestellett
1513     I,   2|             csizmáját, aztán menjen kend is az áristomba, mindjárt bontom
1514     I,   2|                    volt arra, hogy elõkapja az almáriumból a tökmagolajos
1515     I,   2|              öltözött.~- Mi ez? - tenyerelt az asztalra a bíró. A szél
1516     I,   2|                    börtönbe vetni. Énhozzám az ilyen parasztbíró ne nyúljon,
1517     I,   2|                nincs személyválogatás. Mars az áristomba te is, gézengúz!~
1518     I,   2|              szándéka lenne.~De hát nem ért az semmit. Mire a bíró úr felállt,
1519     I,   2|                  Mire a bíró úr felállt, és az ötitcést megkotyogtatva
1520     I,   2|                  hogy több tárgy nem lévén, az ülést bezárja, akkorra a
1521     I,   2|                    hideget verejtékezett.~- Az a cudar rókaprémes... -
1522     I,   2|                   tántorgott ki csukladozva az ajtón.~Mire visszatért,
1523     I,   2|                 Mire visszatért, sárga volt az arca, mint a falon keresztbe
1524     I,   2|           viaszgyertya. Megtörülgetve magát az inge ujjával, leült a megvetett
1525     I,   2|                  csizmás lábait odatartotta az eléje guggoló nemzetes asszonynak:~-
1526     I,   2|           kukoricázni. Nemhogy õ nem maradt az áristomban, de még azt a
1527     I,   2|                  ellenem. Hát érdemes ebben az országban bírónak lenni?~~
1528     I,   2|             kunoktól is azt hallottam, hogy az õ õsapjuk is éppen így bíráskodott.
1529     I,   2|                     nem örököltünk errefelé az õseinktõl anekdotáknál egyebet.~
1530     I,   2|                    nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (Mert amikor
1531     I,   2|                 küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt írva
1532     I,   2|                     betûkkel. A megszólítás az volt rajta, hogy „te kutyaházi!”)~
1533     I,   2|              padisáh? - mondta kelletlenül.~Az ajándék agár azonban, mintha
1534     I,   2|                kiszabadítani a lábát. Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben
1535     I,   2|             kiszabadítani a lábát. Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben
1536     I,   2|                   jobbkedvûen veregette meg az agár fejét.~- No, ez ugyan
1537     I,   2|                 szolga, aki a levelet hozta az ajándék mellé. - Körüludvarolja,
1538     I,   2|                   õrajta tétessek examentet az okos kutyával?~Ezen a tanácsnokok
1539     I,   2|                    és õk is körülcirógatták az ebet. Persze, csak úgy óvatosan,
1540     I,   2|                 tudni, hátha igazat mondott az a hasított fülû szerecsen?~
1541     I,   2|                  különös pártfogásába vette az agarat. Mindig ott lakatta
1542     I,   2|                     kért tõle. Meghallgatta az ügyes-bajos ember mondókáját,
1543     I,   2|            mondókáját, aztán odahunyorított az ajtónálló apródnak, a huncut
1544     I,   2|                    Tartsunk tanácsot, fiam!~Az apród kinyitotta a benyíló
1545     I,   2|                    ajtaját, és beeresztette az agarat. Akit az barátságosan
1546     I,   2|                beeresztette az agarat. Akit az barátságosan körülviháncolt,
1547     I,   2|                barátságosan körülviháncolt, az megkapta, amit kért; de
1548     I,   2|                      de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta a küszöböt.~-
1549     I,   2|                   el maga elõl a fejedelem.~Az udvarnak ilyenformán sok
1550     I,   2|                  már becsülete másnak, csak az agártanácsosnak.~Amire a
1551     I,   2|                  senki emberfia.~Erre aztán az urak is jobbnak látták elhallgatni.
1552     I,   2|                 elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz, az agárnak vékával
1553     I,   2|                     Mert ami igaz, az igaz, az agárnak vékával kínálhatták
1554     I,   2|                  megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akit nem akar
1555     I,   2|                 szemû Berzenczey-fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~
1556     I,   2|                rábeszélni Tofelius mestert, az udvari doktort, hogy adjon
1557     I,   2|                   kutyának valami ételt, de az apród megnyugtatta õket,
1558     I,   2|                 követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón, nagyságos uram -
1559     I,   2|                     nagyságos uram - mondta az apród, és beeresztette az
1560     I,   2|                   az apród, és beeresztette az agarat.~Az pedig abban a
1561     I,   2|                     beeresztette az agarat.~Az pedig abban a percben olyan
1562     I,   2|                    megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó meghajlással
1563     I,   2|               valamelyikünk nem igaz ember.~Az agár pedig morogva, csaholva,
1564     I,   2|                    se hihetnek.~Attól fogva az agártanácsosból közönséges
1565     I,   2|                  közönséges agárkutya lett, az apródnak segített nyulászni,
1566     I,   2|                     elvesztése miatt. Hanem az erdélyi ügyes-bajos emberek
1567     I,   2|                    nemsokára visszakívánták az agártanácsost.~
1568     I,   2|              fejedelemrõl azt jegyezték föl az íródeákok, hogy nagyon jókedvû
1569     I,   2|                   pedig csak akkor volt, ha az ország dolgát kellett intézni.~-
1570     I,   2|                    volt, bezzeg könnyû volt az a feleségének, Bornemissza
1571     I,   2|               Bornemissza Annának. Nem volt az országnak olyan dolga, amibe
1572     I,   2|               ártotta volna magát. Néha még az országgyûlésen is odaállt
1573     I,   2|                   országgyûlésen is odaállt az ura trónja mögé, s helyette
1574     I,   2|                  fejét.~Zúgtak, morogtak is az urak eleget, hogy így asszonykirály,
1575     I,   2|                    hétszámra elvadászgatott az erdõkben.~Ilyenkor esett
1576     I,   2|                  neked kettõt, ha kivezetsz az erdõbõl.~- Ki én. Egy tallérért
1577     I,   2|                    mert nem macskaugrás ide az országút.~Ahogy aztán mennek,
1578     I,   2|                Isten éltesse a vadász urat, az is elég szép hivatal. Hát
1579     I,   2|                    Nem olyan rossz ember ám az, mint amilyennek mondják!~-
1580     I,   2|              teremtett annál jobbszívû urat az Isten, csak az a sárkány
1581     I,   2|               jobbszívû urat az Isten, csak az a sárkány felesége ne volna!~-
1582     I,   2|                    jó ura helyett. Hát való az ilyen munka asszonyszemélynek?
1583     I,   2|                     majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak én volnék
1584     I,   2|                   örült neki, mikor kiértek az útra, ott már el lehetett
1585     I,   2|                    már el lehetett búcsúzni az útmutatótól.~- No, innen
1586     I,   2|              hazatalálok magam is, köszönöm az eddig való szívességet,
1587     I,   2|                      Csitt, asszony - ütött az asztalra a jó Apaffy -,
1588     I,   2|                 hallgass a neved! Én vagyok az úr a háznál, ahogy Szûr
1589     I,   2|                    tanultam én attól!~- Hát az micsoda szerzet már megint? -
1590     I,   2|                   haragját a nagyasszony.~- Az csak az okos ember, igaz
1591     I,   2|                    a nagyasszony.~- Az csak az okos ember, igaz ember! -
1592     I,   2|                  Máskülönben favágó odalent az erdõszélben.~Anna asszonynak
1593     I,   2|                     Szûr Péter, hát te vagy az a híres igazmondó? Hát mit
1594     I,   2|                   emberszólás.~- Nem ám. De az is igazság lesz ám, ha én
1595     I,   2|                      asszonyom, de nekem is az lesz, ha elagyabugyálom
1596     I,   2|                  hogy sose mondta ki többet az igazat.~
1597     I,   2|                   Csikaló, azt beszéli róla az aranyszájú monda. Szép békességben
1598     I,   2|              cigánnyal tutyimutyisága miatt az atyafiai, hogy egyszer kapta
1599     I,   2|                      hogy hozzányúlsz ahhoz az ijesztgetõ hegedûdhöz, akkor
1600     I,   2|                   annál jobban fájt a szíve az eltiltott hegedûért.~De
1601     I,   2|                     keresztüllopódzott vele az alvó õrszemeken.~- Drágám,
1602     I,   2|                    ellopódzva, valahol bent az erdõ mélyén sírva, nevetve,
1603     I,   2|                    jártak, ott is érte õket az éjszaka. Nemsokára kigyulladtak
1604     I,   2|                      Nemsokára kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára.
1605     I,   2|                     lábujjhegyen végigosont az alvó katonák közt, és lehajtott
1606     I,   2|                   lehajtott fõvel ballagott az erdõk felé. Ezen az éjszakán
1607     I,   2|               ballagott az erdõk felé. Ezen az éjszakán különös gyöngédséggel
1608     I,   2|                fölött, de furcsa felhõ volt az nagyon, mert a suhogását
1609     I,   2|                      harmadik felhõ is jött az erdõ felõl, s az utolsó
1610     I,   2|                    is jött az erdõ felõl, s az utolsó már meg is szólalt.
1611     I,   2|                Különösen seregestül. Ezeket az erdõk mélyén álmukból verhették
1612     I,   2|          biztonságban érezték magukat, mint az anyjuk ölében. Még a fejedelem
1613     I,   2|              zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában a bujdosó kurucok
1614     I,   2|                   égett a szeme, reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos
1615     I,   2|                 egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Mire felkészültek,
1616     I,   2|                     a labancok elõbukkantak az erdõbõl, s félóra múlva
1617     I,   2|                   hajnal szép piros kendõje az ég ablakán, mikor a kuruc
1618     I,   2|               ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor szeme láttára
1619     I,   2|                 holtomig.~Nem is hagyta el. Az írás följegyezte, hogy halálig
1620     I,   2|                   Rákóczi fejedelemnek. Tûz az esze, villám a kardja. Nekiszilajodott
1621     I,   2|              mindenki a fejedelemtõl kezdve az utolsó kurucig. (Ámbár hiszen
1622     I,   2|               Támadit, hanem a labancok is. Az újvári csatában ejtették
1623     I,   2|            nevezetes labancvezér volt abban az idõben.~- Mi is szeretjük
1624     I,   2|                ötletekkel, hogy belefájdult az oldaluk a nevetésbe.~- Sohase
1625     I,   2|                kuruc táborban. Ott, ha éhes az ember, azt mondják neki:
1626     I,   2|                     tisztelgett a labanc. - Az imént vette száz aranyon
1627     I,   2|                      A lovat pedig kössétek az istállómba.~A lovat még
1628     I,   2|                   Dória generális csörgetve az aranyakat az erszényben.~-
1629     I,   2|            generális csörgetve az aranyakat az erszényben.~- Szavamra mondom,
1630     I,   2|                     ne fogadtam volna, hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám,
1631     I,   2|                 akkor erre fölülhetek, mert az enyém - pattant nyeregbe
1632     I,   2|                      nyújtotta oda Heiszter az erszényt. - Te pedig nekem
1633     I,   2|           akasztotta a kuruc a nyeregkápára az erszényt, azzal sarkantyúba
1634     I,   2|                    hanem be is kallantyúzta az ablakot, hogy a keserû füst
1635     I,   2|                    tornácra. Ott udvaroltak az urak a fejedelemnek a napszállat
1636     I,   2|                      de hát kibe mit oltott az Isten, azellen hiába rugolódzik.
1637     I,   2|                    nevét se metszi már bele az ifjú citrusfák sima bõribe -
1638     I,   2|                nélkül csak nem tud ellenni. Az erdélyi atyafiakkal küldet
1639     I,   2|                     van a Mikes-portán, még az öreg malom kelepelését is
1640     I,   2|                 ollyan szép idõk járnak. És az idõ sokkal vidámabb az elmémnél,
1641     I,   2|                   És az idõ sokkal vidámabb az elmémnél, mert már egynéhány
1642     I,   2|                  napoktól fogvást nem látom az urunkat ollyan állapotban,
1643     I,   2|                     ollyan állapotban, mint az elõtt. Mert ha igen titkollya
1644     I,   2|                 vagyon valamely belsõ baja. Az õ természet szerént való
1645     I,   2|                    de csak nagyon akadozott az írás.~- Eh, nénékám, várjon
1646     I,   2|               nagyot nyújtózott, kinyitotta az ajtót, és kinézett az iszalagos
1647     I,   2|            kinyitotta az ajtót, és kinézett az iszalagos tornácra.~A hold
1648     I,   2|                  Máriássy, a két generális, az asztal végén Jávorka, a
1649     I,   2|                 császár hûségére hódolt, de az van legmélyebbre temetve.
1650     I,   2|                     törött márványlépcsõjén az árnyékban, megképzett elõtte
1651     I,   2|                árnyékban, megképzett elõtte az elsõ este, amit Rodostóban
1652     I,   2|                      azaz dehogy ilyen volt az! Most úgy bukdosik a hold
1653     I,   2|                    vénségek darvadoztak itt az ereszet alatt, hanem kurucok
1654     I,   2|                kõtábláit. - Vesztette volna az isten az anyjában, aki a
1655     I,   2|                    Vesztette volna az isten az anyjában, aki a fundamentumát
1656     I,   2|              vétkezett Krisztus urunk, hogy az egészet szét nem osztotta
1657     I,   2|                  terem, akitül vályogot köp az ember.~- Ki-ki a maga kádjáról
1658     I,   2|                   diplomatájának -, engemet az itten való asszonyok tesznek
1659     I,   2|               kádinál jártam, ott óbégattak az örmények. Azon ijedeztek
1660     I,   2|             nyavalyások, hogy mink magyarok az utcán is hamiskodunk a fehérnéppel. „
1661     I,   2|                     a bírónak, „megmondhadd az örményeidnek, hogy ne féltsék
1662     I,   2|              bántásuk nem leszen, de még ha az õ tyúkok a mi kakasainkhoz
1663     I,   2|                     tengernek szaladunk”.~- Az pedig rusnya pocséta - sodorta
1664     I,   2|                holdújulásig.~Akkor megnyílt az ajtó, és megszólalt a fejedelem.
1665     I,   2|                   süthetett úgy, mint akkor az övé.~- Én pedig azt mondom
1666     I,   2|                  szelíden mosolyogni, mikor az esztergapad mellett szedegette
1667     I,   2|              békességgel. Aztán meg úgy van az, hogy aki tíz-húsz esztendõkig
1668     I,   2|                mikor leveszi azt, már akkor az igazi arcvonásai is fölvették
1669     I,   2|                     arcvonásai is fölvették az álarc idomát.~Scudéry kisasszonynak
1670     I,   2|              klematiszok alatt, mintha csak az õsi udvarház elõtt ülnének
1671     I,   2|                     napraforgók közt, várva az éjszakai ágybontásra.~-
1672     I,   2|                   indít.~- Legalább behozza az oleánderek szagát - szippantott
1673     I,   2|                   két karját.~- Áldott föld az ilyen, ahol örökös a tavasz.~-
1674     I,   2|                komának, hogy ha ilyent hall az ember, százesztendõs korában
1675     I,   2|                    hallgatagon merengett el az egymás után kigyulladó égi
1676     I,   2|                    elgyerekesedik vénségére az ember. Adnék az életembõl
1677     I,   2|                   vénségére az ember. Adnék az életembõl tíz esztendõt,
1678     I,   2|              meghajtotta a fejét, és bement az ágyasházba, a négy öreg
1679     I,   2|             Mindnyájuknak a kakukkszón járt az esze.~- Hiába no - mosolyodott
1680     I,   2|                 kakukkot. Nem járatos madár az erre.~- Nem járatos, nem
1681     I,   2|               fejedelem azt kívánja?~Sibrik az öklével verte az asztalt.~-
1682     I,   2|                     Sibrik az öklével verte az asztalt.~- Ha másképp nem
1683     I,   2|                  Bizony nemigen koppant már az öreg ököl. A deák, ahogy
1684     I,   2|                   kakukkot fogni, nagyuram. Az pedig nem valami megállós
1685     I,   2|                madár, aki a tenyerébe röpül az embernek, ha azt mondja
1686     I,   2|               szilvalé! - nevetett félfogra az udvarmester, aki mindig
1687     I,   2|                   kertben.~- Vadgalamb volt az, öcsém - legyintett Máriássy -,
1688     I,   2|               láttam.~A deák ráhagyta, hogy az is lehet.~- Lehetett az
1689     I,   2|                     az is lehet.~- Lehetett az a cserzõvarga kadinája,
1690     I,   2|              sarkában a nevetés. - Csakhogy az, ha a deákot meglátja, nem
1691     I,   2|                  kukkurú”.~De akárhogy ette az irigység az öreg udvari
1692     I,   2|                   akárhogy ette az irigység az öreg udvari embert, alighanem
1693     I,   2|             Szempillantás alatt talpon volt az egész udvar, s a fejedelem
1694     I,   2|              patyolatban boldogan hallgatta az áhított madarat.~Máriássy
1695     I,   2|                    is! - csosszant papucsba az öregúr, s megindult a nagy
1696     I,   2|             visszatipegett.~- Bolonddá tett az ebadta - törölte a homlokáról
1697     I,   2|                     homlokáról a verejtéket az inge ujjával. - Mindig odébb
1698     I,   2|           õnagyságának, hogy beleesett kend az éjszaka a kalamárisba.~Motyogott
1699     I,   2|             rodostói kertben. Ölték is vele az urak eleget az álomszuszékot.
1700     I,   2|                Ölték is vele az urak eleget az álomszuszékot. Már csak
1701     I,   2|             lányokhoz. Nem szeretik ám azok az olyan legényt, aki nagyon
1702     I,   2|               megszólalt a kakukk, elhagyta az ágyát, és halkan megkocogtatta
1703     I,   2|                  kakukkszót hallgatni. Most az egyszer aztán te csúfoljad
1704     I,   2|                      a fejedelem rányitotta az ajtót.~- Hé, Kelemen! -
1705     I,   2|                 egyetlen lúdjuknál. Nyilván az is csak azért maradt meg,
1706     I,   2|           városgazda hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belõle minden héten
1707     I,   2|                   azt a kis névelõt, ha már az õseink úgyis életüket és
1708     I,   2|                 király vagy a Ferenc Jóska. Az is csak névelõvel járatos
1709     I,   2|                   történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem vitte
1710     I,   2|            Ferdinánd már nem vitte annyira, az már névelõtlenül egyszerûen
1711     I,   2|                 sebten maga elé parancsolta az íródeákját.~- Fiam, deák,
1712     I,   2|                    aranyat, s futtatta vele az inasát az udvari futárhoz.~
1713     I,   2|                     futtatta vele az inasát az udvari futárhoz.~Az inas
1714     I,   2|                  inasát az udvari futárhoz.~Az inas tudta, mi az illendõség,
1715     I,   2|                 futárhoz.~Az inas tudta, mi az illendõség, s a huszonöt
1716     I,   2|             levelének volt ideje kilyukadni az úton, s még szerencse, hogy
1717     I,   2|                 úton, s még szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút porába
1718     I,   2|                     futár tarsolyába.~Abban az idõben azonban éppen úgy
1719     I,   2|           királyasszony gömbölyû képe, mint az aranyforinton.~No azért
1720     I,   2|                   kicsit a szegediek, mikor az öreg-bírójuk, Miller Sebestyén
1721     I,   2|                  megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen ludat, annál nagyobb
1722     I,   2|               ritkaság most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki
1723     I,   2|                       Ez a leghihetetlenebb az egész történetben, ugye?)
1724     I,   2|                     kell oda, nem is kicsi, az pedig hol találkozik most
1725     I,   2|               nyelve. (Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt rendet tartani
1726     I,   2|                   követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet a
1727     I,   2|           ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet a karóhoz:~- Nem köll
1728     I,   2|                    azt a Bécsöt. Jobb lössz az, ha én tégöd a hónom alá
1729     I,   2|                     mire a nap tüzet rakott az alkonyati felhõkben, akkorra
1730     I,   2|                     kisbíró is tüzet rakott az erdõszélben. Persze mire
1731     I,   2|                 észre, hogy álmában megette az egyik combját a város madarának.~-
1732     I,   2|                    ejnye, de csak csúnya is az egycombú lúd - búsulta el
1733     I,   2|            fölöstökömre a másik combját is.~Az lett biz ebbõl, hogy mire
1734     I,   2|                   maradt meg a ludacskának, az is szép fehérre kapargatva
1735     I,   2|                    csontja.~- Lúdnak indult az el Szögedébül, ha csontnak
1736     I,   2|                 vissza a nagyeszû Mátyás. - Az is aranynak indult el Bécsbül,
1737     I,   2|                    hogy belecsendült a füle az egész udvarnak, az íródeáktól
1738     I,   2|                     füle az egész udvarnak, az íródeáktól a futárig. S
1739     I,   2|               tanúbizonyság, mert úgy látta az egészet, mint most látja,
1740     I,   2|                     a magyarokat. Errõl még az írástudatlan magyarok is
1741     I,   2|                   ugyan ez is mosolygós, de az ilyen mosolygásban nem sok
1742     I,   2|                  sose szemérmeteskedtek. De az urak csak a vállukat vonogatták.
1743     I,   2|               nagyeszû Kaunitz megmondta:~- Az lenne a legjobb, ha nem
1744     I,   2|                  most jutott eszébe kinézni az ablakon. Rögtön abbahagyta
1745     I,   2|                  azért hívatott engem, hogy az ön dolgairól beszélgessünk,
1746     I,   2|                dolgairól beszélgessünk, nem az enyémekrõl. És én újra azt
1747     I,   2|               felséged azokat a barbárokat. Az ön mosolyával még az is
1748     I,   2|            barbárokat. Az ön mosolyával még az is sikerül.~Erre csakugyan
1749     I,   2|                   még a helyét is megfújták az udvari teddide-teddodák
1750     I,   2|                     udvari teddide-teddodák az aranyos kanapékon.~~Bizony
1751     I,   2|                  aranyos kanapékon.~~Bizony az is megtörtént, hogy a királyasszony
1752     I,   2|                    kacsójával veregette meg az öreg Buzogány András szõrmók
1753     I,   2|                    szõrmók ábrázatát, pedig az csak jámbor bocskoros nemes
1754     I,   2|               valahonnan Csíkországból. Már az eredete onnan való volt,
1755     I,   2|                   onnan való volt, de ebben az idõben Borsodban élte világát.
1756     I,   2|                     oda a nagy hegyek közül az öreget, most már nem lehet
1757     I,   2|                     már nem lehet tudni. De az bizonyos, hogy a megye levéltárában
1758     I,   2|               valami hivatalos írás a nevét az ezerhétszázötvenes évekbõl.~-
1759     I,   2|                    arról se igen beszéltek. Az utódoknak nem ért meg egy
1760     I,   2|                   akinek nagyon megtetszett az öreg barbár bicskával faragott
1761     I,   2|            Gyerekkorában látott õ olyanokat az apja karikatúragyûjteményében,
1762     I,   2|                   karikatúragyûjteményében, az is az apjától örökölte.
1763     I,   2|             karikatúragyûjteményében, az is az apjától örökölte. Annak
1764     I,   2|                  Bécs olyan szép hely, mint az a Palkonya.~- Elhiszem,
1765     I,   2|                    öreg fa is vagyok már én az átültetéshez - próbált hajladozni
1766     I,   2|                    volt annak idején, mikor az volt a divat. De hát mi
1767     I,   2|                     Buzogány András. De még az ujjaival is mutatta.~- Azoktól
1768     I,   2|                   Palkonyánál a világ.~Mire az öreg Buzogány befogta hízóba
1769     I,   2|                     Buzogány befogta hízóba az elsõ ludakat a donációs
1770     I,   2|                     megszokták a jó helyet, az udvari dámákat, a madárnyelvet,
1771     I,   2|                örülök - köszörülte a torkát az öreg. - De hát az a szép
1772     I,   2|                    torkát az öreg. - De hát az a szép dróthajatok miért
1773     I,   2|                  liszttel csúffá téve, mint az olyan frajláké, akik egy
1774     I,   2|                  Azt mondja, szebb ez, mint az a vademberes bozont odaát.~
1775     I,   2|               fölséges asszonyunk, nem való az emberek közé, akinek sündisznótüskék
1776     I,   2|                    sündisznótüskék merednek az orra alatt.~Az öreg megsodorta
1777     I,   2|                     merednek az orra alatt.~Az öreg megsodorta az orra
1778     I,   2|                   alatt.~Az öreg megsodorta az orra alatt a sündisznótüskéket,
1779     I,   2|                        rikkantotta el magát az öreg - Ugye, te vagy a nógrádi
1780     I,   2|                 érteg motyort - fintorgatta az orrát továbbfuttában a csorbafogú.~
1781     I,   2|                továbbfuttában a csorbafogú.~Az öregúr utána vágta volna
1782     I,   2|               Kisztihand, kisztihand, papa!~Az öregnek se kellett egyéb,
1783     I,   2|                  majd elszálltak ijedtükben az oszlopokról, ahogy elkerekítette:~-
1784     I,   2|                    madárijesztõ errearráját az apátoknak!~- Dehogynem,
1785     I,   2|                  még a Gyurka is tud, pedig az már régebben elszakadt otthonról.~-
1786     I,   2|                    Hangosan? - reszkettette az öreg a boltozatot. - Hát
1787     I,   2|                   fülbe, hogy szinte ragad.~Az öregúr elfohászkodta magát,
1788     I,   2|                   kezébõl, és csörtetett be az üres termeken keresztül
1789     I,   2|                  mihelyst paráznaságot érez az asszonyi állaton, mindjárt
1790     I,   2|                  csak megmérgesedett, mikor az öreg magyart meglátta, s
1791     I,   2|                  torzonborz ábrázat láttán. Az jutott neki eszébe, hogy
1792     I,   2|                 eszébe, hogy ilyen lehetett az a Zách Felicián, akirõl
1793     I,   2|                 növendékkorában a pátertõl.~Az öregúr azonban sietett megnyugtatni,
1794     I,   2|              Ismerjük magadat - enyhült meg az uralkodóasszony arca. S
1795     I,   2|                  azt a nagy igazságot, amit az õsei nem tudtak, azok meg,
1796     I,   2|                   hátha nem menni fognak?~- Az én fiaim?~- Az enyém hívek!~-
1797     I,   2|                    fognak?~- Az én fiaim?~- Az enyém hívek!~- Vér vízzé
1798     I,   2|                    föl a falusi nemes úrban az egykori kuruc. - A természetet
1799     I,   2|                     agyon a béresei, hogyha az ennek a bõrbajuszú uraságnak
1800     I,   2|               bõrbajuszú nem sejtette, hogy az öreg vadembernek ilyen vérszomjas
1801     I,   2|                   akkor kapott észbe, mikor az utolsó terem aranyrámás
1802     I,   2|                   de ríva fakadhatott ennek az anyja is, amikor az ölében
1803     I,   2|                   ennek az anyja is, amikor az ölében ducolgatta, oszt
1804     I,   2|                     és lustán pillogtak föl az ajtónyitásra.~- Látolsz,
1805     I,   2|                mordult el Buzogány -, de mi az istennyilát csináljak én
1806     I,   2|           Meksimókatni - vihogott a cseléd.~Az öreg nemes úr világéletében
1807     I,   2|              palkonyai rokonaiktól, hogy ez az a rettenetes macskahóhér,
1808     I,   2|              királynõ, térdet-fejet hajtott az öreg kuruc. Értette, mire
1809     I,   2|         históriájában is -, s úgy elsurrant az udvarból, hogy a fiai se
1810     I,   2|                  idejére pontosan megjelent az udvarnál.~~Ott már akkor
1811     I,   2|               királyasszony elejbe. Ott ült az egy kerek márványasztalnál,
1812     I,   2|                   cicegtek, siccegtek nekik az udvari tányérnyalók.~- No,
1813     I,   2|                   Mária Terézia diadalmasan az öreg magyarra -, mit megszólalsz?
1814     I,   2|                alig-úrra, amikor odatoppant az asztalhoz, és kivágta ködmöne
1815     I,   2|                     kivágta ködmöne ujjából az aranyabroszra azt az egeret,
1816     I,   2|                ujjából az aranyabroszra azt az egeret, amit délután a szénáskertekben
1817     I,   2|                     akár a macskáknak, akár az uraságoknak.~- Juj! - ugrott
1818     I,   2|            királyasszony a karszékre, amint az egér végigosont az abroszon.~
1819     I,   2|                    amint az egér végigosont az abroszon.~Mert hiába, csak
1820     I,   2|                    Mert hiába, csak asszony az asszony, még ha két korona
1821     I,   2|                természeti ellenkezés vagyon az asszony meg az egér közt.~
1822     I,   2|            ellenkezés vagyon az asszony meg az egér közt.~A kilenc macska
1823     I,   2|               elhajította a gyertyát, amint az egeret meglátta, s úgy elkezdték
1824     I,   2|              odarecsegte a királyasszonynak az igazságot:~- Hát nekem elhiszi-e
1825     I,   2|                   abban vagyok biztos, hogy az öreg kuruc aztán letérdelt,
1826     I,   2|                     vén vállát megveregette az imperator-rex puha asszonykeze,
1827     I,   2|              általában mindig népszerûek, s az öreg Fritz elég régen felvette
1828     I,   2|                életében se volt olyan közel az emberekhez, ahogy tett-vett,
1829     I,   2|                 kezûleg kiadta a nyargalót, az mind olyan igazi volt, hogy
1830     I,   2|                   volt, hogy aki azt látta, az mind királypártivá változott.~
1831     I,   2|                    Aztán meg furcsán is van az ember mint sajtó, a mozival,
1832     I,   2|                    s egyébként se én vagyok az, aki szõnyegre hozta a kérdést. (
1833     I,   2|                      mert nem vetik szemére az embernek, ha erre ráejti
1834     I,   2|               ráejti a szivarhamut. Viszont az meg nem szép tõle, hogy
1835     I,   2|               hevertében ebbe beletenyerel, az akkor is elkerekíti a töve
1836     I,   2|                 szittyák látástól vakulásig az én szolgálatomban állanak
1837     I,   2|                   mint gyakorlati régészek, az este azonban a mozi fogadta
1838     I,   2|              királyt a két jobbágy, s ezzel az élménnyel sózzuk, paprikázzuk
1839     I,   2|            beszámoló. Hallgatagon esznek, s az eszmecsere csak akkor indul
1840     I,   2|                   Osztán magyar király volt az az illetõ?~Tilalmas Szöri
1841     I,   2|                Osztán magyar király volt az az illetõ?~Tilalmas Szöri Mátyás
1842     I,   2|             Tilalmas Szöri Mátyás végén jár az elõadásnak is meg az ebédnek
1843     I,   2|                    jár az elõadásnak is meg az ebédnek is. Ráilleszti a
1844     I,   2|                    Nem engedik aztat mostan az ántánti hatalmak.~- Nem
1845     I,   2|                   legerõsebb.~Erre rábólint az egész társaság, mert ez
1846     I,   2|                 valamiféle nemzet csak volt az az illetõ király?~Mátyás
1847     I,   2|              valamiféle nemzet csak volt az az illetõ király?~Mátyás segélykérõén
1848     I,   2|                     ez lehetett a Vilmusnak az apja.~- Hát ahhoz nem tudok
1849     I,   2|                 lefelé. Igenis, õ tud errõl az uralkodóról egy történetet.~
1850     I,   2|                     azt hallják tõlem, hogy az a Nagy Frigyes még a Mária
1851     I,   2|                 Teréziával huzalkodott. Hû, az tán még Kossuth atyánknál
1852     I,   2|                 kivallatom a szõrmókból ezt az ismeretlen családtörténeti
1853     I,   2|                  följegyezni is.~- Úgy volt az, hogy a régi szanki bárónak
1854     I,   2|                  gyertyavilágnál? - ez volt az elsõ kérdés.~Kimén a csikós
1855     I,   2|                     megjelenti a választ:~- Az, ahol az asszony vak, az
1856     I,   2|            megjelenti a választ:~- Az, ahol az asszony vak, az ember meg
1857     I,   2|                    Az, ahol az asszony vak, az ember meg siket.~Most jött
1858     I,   2|                csikós, mit formáz legjobban az öreg asszony?~Szalad a csikós
1859     I,   2|                   tõle, megmondja neki a ló az egyik fülibe, siet be a
1860     I,   2|                   adta a Mária Tréziának:~- Az öreg asszony legjobban formázza
1861     I,   2|                 fekszik, mind a kettõ morog az emberre.~Hát megharagudott
1862     I,   2|                     köllött volna felelned: az öreg asszony a galambot
1863     I,   2|                   királynak tettelek volna.~Az emberek nevettek, s magam
1864     I,   2|                  történeti oktatásnak ehhez az anekdotikus formájához.
1865     I,   2|                 pontosan tájékozva legyenek az alájuk rendelt legénységnek
1866     I,   2|              negyvennyolc meg harmincnyolc, az összesen százhatvankettõ,
1867     I,   2|              megkínálta egy csipet tubákkal az elmés kapitányt.~- No hát
1868     I,   2|                      No hát csak igyekezzen az úr ezeket is megtéríteni,
1869     I,   2|                  úrtól hallottuk, aki ezzel az anekdotával igyekezett közelebb
1870     I,   2|                 ment, egy öreg ezredes volt az inspekciós kísérõje. Együtt
1871     I,   2|                  szó esett Belzebubról mint az ördögök óbesterérõl.~- No,
1872     I,   2|                     király, mikor véget ért az istentisztelet. - Nem gondolja,
1873     I,   2|                érdekességet is - mosolygott az öreg tiszt.~- Ugyan mit?~-
1874     I,   2|            emlegette a pap Belzebubot, mint az ördögök óbesterét. Úgy látszik,
1875     I,   2|                    olyan lassan avanzsálnak az ezredesek, mint idefönt.~
1876     I,   2|             ezredesek, mint idefönt.~Másnap az ezredes lepipálta Belzebubot,
1877     I,   2|                    királyt.~De ezzel megint az én tekintélyem csökkent
1878     I,   2|                derítette a társaságot, mint az én történetem.~Erre aztán
1879     I,   2|                 Csonka Jánosban szólalt meg az ütõ. Neki volt rá legtöbb
1880     I,   2|           Gorlicénél maradt a fél lába. Így az ásómesterségben nem is vehetem
1881     I,   2|             burkuskirályról:~- De kár, hogy az ilyen uralkodók már kimöntek
1882     I,   2|                     a pedinterjeiknek, hogy az õ karrierjük kedvéért nem
1883     I,   2|                    fõcselédjeirõl is. Abból az idõbõl, mikor a tudós Lavater
1884     I,   2|                    embernek a fejállásából, az arcvonásaiból meg tudja
1885     I,   2|                 tudja mondani, kiféle ember az illetõ, igaz úton jár-e
1886     I,   2|                egyszer próbára akarta tenni az új tudományt, közpolgári
1887     I,   2|                  emberek ezek mind, de erre az egyre nem merném rábízni
1888     I,   2|                    egyre nem merném rábízni az erszényemet, mert ez két
1889     I,   2|                  ezen Nagy Frigyes, mert ez az egy ember éppen a pénzügyminisztere
1890     I,   2|                      õ a két szemével látta az este a moziban. Mátyás ugyan
1891     I,   2|                    adok igazat. Így kívánja az erkölcsi világrend és a
1892     I,   2|                    konkurrenciától, megadom az engedélyt a kölyöknek. És
1893     I,   2|                     Szilveszter megköszönte az aranyat, kipróbálta a fogával,
1894     I,   2|                     fegyverrel eltart engem az én jó királyném, szeretõt
1895     I,   2|                 belõle. Álljon be mihozzánk az úr magyar huszárnak, mire
1896     I,   2|                   szem úgy csillogott, mint az övé. Határozottan a gyerek
1897     I,   2|                    kalendáriumban olvastam, az volt a címe neki, hogy Igazmondó
1898     I,   2|                valamikor. Sokkal hitelesebb az így, ha a kalendárium mondja.~
1899     I,   2|                 Látom egy újsághírbõl, hogy az állam szaporítani akarja
1900     I,   2|                   mi nem vagyunk rászorulva az õ latin-görög-zsidó ábécéjükre,
1901     I,   2|                    minden vitának, mert ezt az õsök iránt való kegyeletbõl
1902     I,   2|                  egy öl fa kellene, hát még az országgyûlési tudósításhoz,
1903     I,   2|                    tudósításhoz, s ki bírná az ilyen vállalatot finanszírozni!
1904     I,   2|                     közvetlen lehetne. Csak az elkobzásnál kellene egy-két
1905     I,   2|                    egy-két hasábot ráejteni az inkriminált cikk írójára,
1906     I,   2|                     babonából, hogy „elvész az én népem, mert tudomány
1907     I,   2|                  tudomány nélkül való”. Ezt az idézetet sokszor hallani,
1908     I,   2|                     szónokok gazdáját adnák az idézetnek. Igaz, hogy ez
1909     I,   2|                    idézetnek. Igaz, hogy ez az idézet a bibliából való,
1910     I,   2|                   hát nem mind szentírás ám az se, ami a bibliában található.
1911     I,   2|                   mondják, és ki mondja. Ez az idézet csak az ószövetségbõl
1912     I,   2|                   mondja. Ez az idézet csak az ószövetségbõl van véve,
1913     I,   2|                   fog egy kalap alá.~Hát én az ilyen tizenketted-prófétának
1914     I,   2|                   ha a Habsburgoknak kiadja az obsitot. Márton professzor
1915     I,   2|                   jakobinus volt - titokban az egész világ az volt, csak
1916     I,   2|                     titokban az egész világ az volt, csak Napóleon nem -,
1917     I,   2|                    késõbbi bassanói herceg. Az emberek a mennyország elõl
1918     I,   2|         keresztülmehet a francia õrségeken.~Az útiköltséget úgy küldték
1919     I,   2|                     a két kezét. - Mit akar az úr engem ilyen szurokba
1920     I,   2|           kijelentette, hogy a politika nem az õ ügykörébe tartozik, és
1921     I,   2|                    de ezt a ládát itthagyom az úrnak.~- De amice, az isten
1922     I,   2|             itthagyom az úrnak.~- De amice, az isten szerelmére, csak nem
1923     I,   2|                    hamar híre szaladt, hogy az insurgensek elfogták Bonapartét,
1924     I,   2|                 lázító iratokat.~- Ez aztán az igazi aknamunka! - csapta
1925     I,   2|        megmételyezik!~- De hiszen ókút volt az - mosolyodott el Tóth János. -
1926     I,   2|                    János. - Nem talál abban az úr egy fia békát se.~De
1927     I,   2|              emberek rajtaestek, hova tette az írásokat.~- Én? Az írásokat? -
1928     I,   2|                    tette az írásokat.~- Én? Az írásokat? - dörgölgette
1929     I,   2|                ivadékom írással, megkövetem az urakat.~Alig tudták vele
1930     I,   2|                  megtalálták a vajkofát is, az elõ is adta a papírkészletét,
1931     I,   2|                papírok már annál se voltak. Az az erdõkerülõ vitte el õket,
1932     I,   2|                     már annál se voltak. Az az erdõkerülõ vitte el õket,
1933     I,   2|                gazdáját kell elõkerítenünk.~Az is meglett, bocskoros nemes
1934     I,   2|                    papírcsákó volt a fején, az mind proklamáció volt. Az
1935     I,   2|                   az mind proklamáció volt. Az ép példányok az eszterhéj
1936     I,   2|           proklamáció volt. Az ép példányok az eszterhéj alá voltak begyûrve,
1937     I,   2|                   célszerû szegény emberek!~Az lett volna, hogy most a
1938     I,   2|                     most a Bourbonok is meg az Orléans-ok is meg a Bonaparték
1939     I,   2|                 hadvezéri gõggel jelentette az apjának az ablakon keresztül,
1940     I,   2|                gõggel jelentette az apjának az ablakon keresztül, hogy
1941     I,   2|             Napóleon volt, azaz hogy Anton, az Oskolapiaci Bierhuber borbély
1942     I,   2|                 szándékot, várta türelmesen az érdem jutalmát. Tudniillik,
1943     I,   2|                 ezüst hatost dobott le neki az ablakból. Amibõl látnivaló,
1944     I,   2|         Habsburg-ház gyõzelmét. Komoran ült az esztergályozott lábú íróasztal
1945     I,   2|                     külön tett a palatinus. Az mind a három a nyughatatlan
1946     I,   2|             szándékon kaptak a konfidensek.~Az elsõ levelet Malonyay báró
1947     I,   2|                 levelet Malonyay báró írta, az alkancellár. Arra figyelmezteti
1948     I,   2|                  Széchenyinek most még csak az ingfodra vörös, de ha a
1949     I,   2|                 fogja a magyarok gyeplõjét, az egész inge megvörösödik.~
1950     I,   2|            feláldozza életét õfelségéért és az ausztriai státusért, mindazáltal
1951     I,   2|             bejelentette Lenhossék Mihályt, az öreg protomedicust.~A protomedicus
1952     I,   2|          helytartótanácsban is rá mert ütni az asztalra, mikor az ország
1953     I,   2|                     ütni az asztalra, mikor az ország egyházi és világi
1954     I,   2|                  való oltásról.~- Nem vezet az jóra, ha a gyarló ember
1955     I,   2|                     jóra, ha a gyarló ember az Isten dolgába ártja magát -
1956     I,   2|                     Megengedem - hajolt meg az országos fõorvos -, mert
1957     I,   2|                    országos fõorvos -, mert az Isten szándéka szerint eminenciád
1958     I,   2|                     eminenciád se ülne most az ország tanácsában, mint
1959     I,   2|            tobáktöltögetõ pisztoly, fenség. Az ember reggel megtömi tobákkal,
1960     I,   2|                     tobákkal, belespricceli az orrába, és el van látva
1961     I,   2|                 múlt esztendõben benne volt az Ofener Zeitungban is.~-
1962     I,   2|              palatinus -, mért mondta akkor az a Széchenyi, hogy ez csak
1963     I,   2|                  hogy a kisprincnek eleredt az orra vére.~- Hé! Du Spitzbub! -
1964     I,   2|                  Spitzbub! - fenyegette meg az ablakból a palatinus a borbélygyereket.~
1965     I,   2|                     kitlijébe, s felkiabált az ablakba:~- De papa, Anton
1966     I,   2|                   el a palatinus, és kivett az asztalfiából három ezüsthatost.
1967     I,   2|                     közé, és ezzel megadván az alapot a béketárgyalásokra,
1968     I,   2|        illustrissime?~- Fenség - hajolt meg az orvos -, nagy a sokadalom
1969     I,   2|                   orvos -, nagy a sokadalom az utcákon. Kegyeskedjék kitekinteni,
1970     I,   2|                   hozzájuk, a tárnokmester, az Urak utcájában Mérey, a
1971     I,   2|                   hiszen azért volt rábízva az ország kasszája ‑, de szenvedélyes
1972     I,   2|                 referensei fogták ott körül az ifjú urat, aki egy két öl
1973     I,   2|               léckar volt illesztve, amiket az ifjú ember kötelekkel mozgatott
1974     I,   2|              serénykedéssel, hogy patakzott az arcán a verejték.~Az ifjú
1975     I,   2|              patakzott az arcán a verejték.~Az ifjú embert Andrean Károlynak
1976     I,   2|                       A telegráf masina nem az õ találmánya volt, õ csak
1977     I,   2|                      õ csak javított rajta. Az elsõ optikai telegráfot
1978     I,   2|                    vonalon Párizs körül, és az elsõ telegram, amit e világon
1979     I,   2|              Németországban ismerkedett meg az optikai telegráffal, amelynek
1980     I,   2|                   kényelmesen le lehet adni az ábécé minden betûjét.~-
1981     I,   2|                        hát kinek integet ez az ifjú úr ezzel a háromágú
1982     I,   2|                     ölnyire ide. Talán ezen az okuláron keresztül!~Az okuláron
1983     I,   2|                 ezen az okuláron keresztül!~Az okuláron keresztül csakugyan
1984     I,   2|                   másik háromágú pózna, sõt az is látszott, hogy az éppen
1985     I,   2|                    sõt az is látszott, hogy az éppen úgy kapálódzik, mint
1986     I,   2|                     Andreannak.~Andreán hol az egyik kötelet rándította
1987     I,   2|               fölemelkedtek és lecsapódtak, az egyik jobbra, a másik balra
1988     I,   2|                  pár szempillanatig tartott az egész.~- Most jön a válasz.
1989     I,   2|               válasz. Kegyeskedjék fenséged az okuláron át figyelni, hogy
1990     I,   2|              válasza.~- Öt secundum - nézte az óráját a generális.~- Bámulatos
1991     I,   2|                 négy minutum alatt megtenné az utat az üzenet Budától Bécsig.~-
1992     I,   2|              minutum alatt megtenné az utat az üzenet Budától Bécsig.~-
1993     I,   2|                 távirgány rajzolattyát”, és az asztal alá vágta.~- Megyek,
1994     I,   2|                     gyerekek! - kiáltott le az ablakon a várkertbe, magára
1995     I,   2|                   hogy nem ment-e a szívére az ijedtség.~A hintóban Dessewffy
1996     I,   2|                sokkal jobban megijedt, mint az öreg pereces asszony. Az
1997     I,   2|                    az öreg pereces asszony. Az már rég fölkecmergett, a
1998     I,   2|                     asszony mérgesen. - Hát az asszonyságnak nem elég az,
1999     I,   2|                   az asszonyságnak nem elég az, hogy összetört a zsoltáros
2000     I,   2|               tanulta volna, mivel tartozik az ember a polgártársainak,