Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
avizóra 1
avul 1
avval 12
az 7592
azalatt 4
azalól 1
azám 5
Frequency    [«  »]
-----
-----
19905 a
7592 az
4079 hogy
3775 nem
3736 is
Móra Ferenc
Tápéi furfangosok

IntraText - Concordances

az

1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7592

     Kötet,  Fejezet
2001 I, 2| maguktól is, követem, mint az olajozott istennyila!~- 2002 I, 2| istennyila!~- Nem mondta neked az asszonyod, hogy lassíts?~- 2003 I, 2| hogy lassíts?~- Mondta az, könyörgöm, de akinek ostor 2004 I, 2| van a kezében, pattogtatja az azt, mikor nem akarja is.~- 2005 I, 2| téged, kint a ház elõtt az utcán. Mindenki látta, hogy 2006 I, 2| hogy milyen szépen állod az egy helyet a deresen, míg 2007 I, 2| elégtétel a pürgereknek, ha az õ hajdúikkal mindenki szeme 2008 I, 2| megrontóját toloncolják ki az országból.)~A nyilvános 2009 I, 2| grófhoz, József grófnak az öccséhez. Gondolta, ott 2010 I, 2| íródeák küldetett azzal az utasítással, hogy részletesen 2011 I, 2| õméltóságának. Helybehagyták az én hajdúim azt a vén csoroszlyát, 2012 I, 2| vén csoroszlyát, úgy, hogy az nem kívánkozik többet hintó 2013 I, 2| többet hintó alá feküdni.~- Az isten szerelmére! - rökönyödött 2014 I, 2| persze hogy azon! Hiszen az hajtott sebesen tilalom 2015 I, 2| némelyik kormány olyan, mint az andalúziai ketskék szarva: 2016 I, 2| Vagy, hogymicsoda állapot az, mikor az állam elválasztja 2017 I, 2| micsoda állapot az, mikor az állam elválasztja a maga 2018 I, 2| belföld nyomorára alapítja, s az egész népességet két részre 2019 I, 2| kérdést, nem vált volna-e az nekünk hasznunkra, haNapóleon 2020 I, 2| dezentor helyett megint csak az Imre gróf levélhordó kanásza 2021 I, 2| János instanciáját, azzal az indokolással, hogy a család 2022 I, 2| gondolni kell. Mégis más az, ha a császár katonái porolják 2023 I, 2| hogy mennyivel szebb lesz az, ha a katona bácsik kenegetik 2024 I, 2| a frisset. Legalább most az egyszer leteszik a fél vékás 2025 I, 2| golyóra változtatják. A az, hogy meglegyen a nyilvános 2026 I, 2| mindjárt hazabukfencezett az örömhírrel, hogy jöhet a 2027 I, 2| kiadatván a hajdúk honoráriumát az ákovitából, levelet írt 2028 I, 2| városkapitánynak, megköszönte szépen az emberségét, amivel máskor 2029 I, 2| adja a Jánost, ha már ez az ambíciója a nyavalyásnak. 2030 I, 2| kezével húzta ki a derest az utcára a kapu elé, ahol 2031 I, 2| domine - adta vissza a gróf az átfutott írást. - Ez csak 2032 I, 2| szerint olyan köd volt, hogy az éjszakának számít.~- De 2033 I, 2| fiam, János, a lovakhoz. Az alkotmányos tényezõk harcához 2034 I, 2| katonaság se hagyta a jussát, s az mindig Bécsben kereste az 2035 I, 2| az mindig Bécsben kereste az igazságot.~Telt-múlt az 2036 I, 2| az igazságot.~Telt-múlt az idõ, János éppen olyan sebesen 2037 I, 2| lovakat, mint azelõtt, de hogy az esztendõk még sebesebben 2038 I, 2| fiam.~- De szeretném elõbb az adósságomat leróni.~- Nem 2039 I, 2| ember vagy, nem viszed el az adósságod a másvilágra.~ 2040 I, 2| megint háborút jövendölnek az újságok.~- De méltóságos 2041 I, 2| komának.~- No, még csak az kellene, hogy ne engem kérj!~- 2042 I, 2| hogy ne engem kérj!~- Hát az a kis adósság?~- Mindennek 2043 I, 2| adósság?~- Mindennek eljön az ideje, fiam, János.~Kezdett 2044 I, 2| nemes életét elfogyasztotta az õsi alkotmány védelmében, 2045 I, 2| hogy hiába várjuk mink az igazságot.~- Micsoda igazságot, 2046 I, 2| mert úgy süvöltött belõle az asztma, hogy rossz volt 2047 I, 2| fejét János. - Szabad velünk az Isten, egyikünket is elviheti, 2048 I, 2| Igazságod van, fiam, János. az, ha az ember idejekorán 2049 I, 2| fiam, János. az, ha az ember idejekorán rendbehozza 2050 I, 2| nélkül eleget tehessünk az erkölcsi világrendnek.~Azt 2051 I, 2| kancelláriából. Mert a megye, az mégiscsak más, mint a katonaság, 2052 I, 2| mégiscsak más, mint a katonaság, az édes közanyja mindnyájunknak.~ 2053 I, 2| közanyja mindnyájunknak.~Az öregnek különben nem tört 2054 I, 2| aranya.~- Ecce! - mosolygott az öreg méltóságos fáradt mélabúval, 2055 I, 2| fáradt mélabúval, mikor az erkölcsi világrend helyreállíttatott - 2056 I, 2| intézet a vármegye! Hogy ez az izgága Kossuth mégse akar 2057 I, 2| Tudnivaló, hogy abban az idõben az egész Alföldön 2058 I, 2| Tudnivaló, hogy abban az idõben az egész Alföldön görögök voltak 2059 I, 2| Ázsiából hoztuk magunkkal -, az érdemes görögöt Disznó Csirigánnak 2060 I, 2| Disznó Csirigánnak hívta az egész város. Már hogy milyen 2061 I, 2| tulajdonságaival érdemelte ki ezt az epitetont, azt én meg nem 2062 I, 2| nem tudom mondani, s mivel az száz esztendõ múltán úgyis 2063 I, 2| szakajtóval hordta le a görög az udvarra, s ott úgy szelelte, 2064 I, 2| szokta. (Tudniillik abban az idõben még szegény ember 2065 I, 2| idõben még szegény ember volt az, aki búzát szelelgetett.)~ 2066 I, 2| a Csirigán udvarházához. Az egyik gulibában lakott Szépenlépõ 2067 I, 2| Mindkét nevet megtalálhatja az egykorú adólajstromokban, 2068 I, 2| volt a felsõ, Tatár lakatos az alsó szomszéd. Mind a keltõ 2069 I, 2| jóravaló mesterember, akivel az égvilágon senkinek se volt 2070 I, 2| senkinek se volt baja, csak az öreg Csirigánnak. Neki se 2071 I, 2| takaros, kling-klang-klang!~(Az olvasó pedig itten ne vesse 2072 I, 2| világháború idején voltak azilletékes helyrõl vett” 2073 I, 2| készpénzül méltóztatott fogadni. Az én hitem szerint a lakatosmûhelyek 2074 I, 2| a német szótárban - hol az egyik, hol a másik szomszédjához, 2075 I, 2| nem köszönik.~- De nagy úr az úr, adjon egy garast - ütött 2076 I, 2| adjon egy garast - ütött az üllõre Ösze kovács akkorát, 2077 I, 2| egyéb szárított halnál, az pedig nagyon csöndes teremtés.~ 2078 I, 2| én fizetem a munkadíjat.~Az atyafiak, persze, elvették 2079 I, 2| mert ha õ fizet, akkor az egész város a lakatossal 2080 I, 2| megköszönnénk, ha nekünk adná az úr a hurcolkodásra azt a 2081 I, 2| tudott egész éjszaka aludni az örömtõl, reggel felé pedig, 2082 I, 2| kling-klang-klang!~Csirigán kiugrott az ágyból, és esze nélkül szaladt 2083 I, 2| és esze nélkül szaladt az ablakhoz. Hát nem tartotta 2084 I, 2| tartotta volna meg a szavát az a két mordályégetõ?~Megtartotta 2085 I, 2| mordályégetõ?~Megtartotta az, kiköltözött mind a kettõ. 2086 I, 2| Szépenlépõ Tatár lakatos az Ösze Kun kovács házába hurcolkodott, 2087 I, 2| impériuma alá tartoztak az idõben az elemi iskolák 2088 I, 2| alá tartoztak az idõben az elemi iskolák is, hogy õ 2089 I, 2| hogy annak nem úgy szolgál az esze, mint más rendes embernek.~ 2090 I, 2| embernek.~Stancsics elõgombolta az írásait. Tessék, huszonnégyéves 2091 I, 2| gombolt ki a ruhájából. Az volt a címe: Magyar és német 2092 I, 2| én írtam, tessék megnézni az úrnak. A József nádor gyerekei 2093 I, 2| visszaadta a szerzõnek. Azon az állító mondaton akadt meg 2094 I, 2| akar.~- Én szobát kérnék az iskolaépületben, hogy én 2095 I, 2| ingyen taníthassam õket.~- Az inasokat? - húzta fel a 2096 I, 2| peregrinus. - Mily szép volna az, ha Pesten magyar beszédet 2097 I, 2| beszédet is lehetne hallani az utcán!~Boráros nemcsak tanult, 2098 I, 2| mivel Borárosban sok volt az emberség, nem a hajdúival 2099 I, 2| tologatta ki mosolyogva az ajtón.~A népírót azonban 2100 I, 2| ment addig haza - valahol az Orczy kert körül lakott 2101 I, 2| trécselésre össze szoktak ülni az írók. Talált is részvevõ 2102 I, 2| közepén már borította az országutakat, majd két hét 2103 I, 2| Stancsics népíró meglépte az utat. De életének ez volt 2104 I, 2| számítva, a többit leütve az ünnepekre, háromezerhatszáz 2105 I, 2| megkapja kamatostól. Igen, az lesz az elsõ, hogy kiházasítja 2106 I, 2| kamatostól. Igen, az lesz az elsõ, hogy kiházasítja a 2107 I, 2| is vesz neki. Aztán jön az öccse, Jancsi, aki paszomántossegéd 2108 I, 2| ispotályt építtetni? Aztán az izsáki iskolára is gondolni 2109 I, 2| fekete a bõre. Igen, ezzel az iskolával okvetetlen csinálni 2110 I, 2| okvetetlen csinálni kell valamit. Az izsáki gyerekeknek nincsen 2111 I, 2| tanuló elviszi hazulról az imádságos könyvet vagy a 2112 I, 2| a szalmásistállóban. No, az nagy öröm lesz Izsákon, 2113 I, 2| iskola tán még nem is volt az Alföldön. De még akkor is 2114 I, 2| megveheti a krumpliföldet az Orczy kert mellett. Aztán... 2115 I, 2| lehetne váltani, aminek az árából egyszer Vörösmarty 2116 I, 2| megvan-e már ez magának?~- Mi az, öcsém?~- Ez a Zalán futása, 2117 I, 2| Miska bácsi.~- Nem, öcsém, az nincs meg, de már olvastam. 2118 I, 2| tisztelendõ úr ideadta elolvasni az övét.~- Vegye meg, Miska 2119 I, 2| Vegye meg, Miska bácsi, az Isten is megáldja. Csak 2120 I, 2| megáldja. Csak öt váltóforint az ára.~Az öreg diák elnevette 2121 I, 2| Csak öt váltóforint az ára.~Az öreg diák elnevette magát.~- 2122 I, 2| Nincs? - mosolyodott el az öreg deák. Azon mosolygott, 2123 I, 2| mint élelmes ember - abban az idõben takácsnövendék - 2124 I, 2| magának, aminek csodájára járt az egész falu. Mert az sohase 2125 I, 2| járt az egész falu. Mert az sohase lett tarkás, és sohase 2126 I, 2| vörösödött ki, mint amit az ászári görög boltos árult, 2127 I, 2| mint a bogár, még akkor is az volt, mikor a pesti zálogoshoz 2128 I, 2| felé azonban rámosolygott az ég a peregrinusra. Igaz, 2129 I, 2| velem magyarul, barátom, az Isten tüze pusztítsa el 2130 I, 2| magyar nyelvmester kell az úrnak? - képedt el a népíró.~- 2131 I, 2| várták, és így hiába esett az a szép köszöntõ beszéd, 2132 I, 2| esztendõvel ezelõtt? Megnéztem az Örök naptárban, milyen napra 2133 I, 2| milyen napra esett abban az esztendõben szeptember 3. 2134 I, 2| Aztán mög kéménye is van, s az úgy pipál, hogy az már nem 2135 I, 2| van, s az úgy pipál, hogy az már nem csak, hanem ugyancsak.~ 2136 I, 2| embörök, ilyet még nem látott az embör, mióta kétágú.~Gruber 2137 I, 2| milyen elmemíves szerkeztetés az a gõzhajó, és milyen gépelye 2138 I, 2| nagyobb flegmával fogadták az elsõ gõzhajót, mint a mûvelt 2139 I, 2| nyugatiak néhány évvel azelõtt az elsõ vasutat. Például mikor 2140 I, 2| mikor Potsdamba befutott az elsõ gõzmozdony, s a hivatalból 2141 I, 2| csudálkozás, sõt némely részen az ijedelem is. Aki rác volt 2142 I, 2| parton versenyt futnak vele az alsóvárosi legények, jókedvû 2143 I, 2| kalapját lengette a part felé: az volt Széchenyi István.~A 2144 I, 2| Klebelsberg miniszter úr építteti az egyetemi klinikákat, és 2145 I, 2| fõtisztelendõ köszöntötte az elsõ istenhozottal, s mindjárt 2146 I, 2| szerint mindjárt felhasználta az alkalmat a tanításra. Elmondta, 2147 I, 2| tanításra. Elmondta, mi az a gõzhajó, hogy dolgozik 2148 I, 2| a gõzhajó, hogy dolgozik az, mi a haszna, aztán megkérdezte 2149 I, 2| haszna, aztán megkérdezte az embereket, mit szólnak hozzá?~ 2150 I, 2| igazgató úr szétszalajtotta az örömhírrel a fiatal piaristákat 2151 I, 2| Kiss Károly, a fõbíró fia, az Auróra novellaírója, késõbb 2152 I, 2| késõbb elsõ szegedi tagja az Akadémiának. A többi úr 2153 I, 2| kegyelmet talált színe elõtt az atyák szívnyitogató bora. ( 2154 I, 2| szellemdús társalgás indult meg az urak közt.”~(Itt megint 2155 I, 2| szerkesztõ úr ugyan - ez volt az a híres nyelvújító, „aki 2156 I, 2| megpróbált magyar nevet adni az indigenának, elnevezvén 2157 I, 2| Vörösmarty. Miért szipa, mikor az vénasszonyt jelent? Azért 2158 I, 2| tovább a polémiát Helmetzy. - Az nem igaz, a tubákot igen, 2159 I, 2| tetszett, mert varon végzõdik, az pedig igen póri dolog, hanem 2160 I, 2| nyelvújító volt ugyan - az ön szót is tõle kaptuk a 2161 I, 2| Tehát cigarróra gyújtottak az urak, és megindult a refektóriumban 2162 I, 2| forintra, mert vagy fõbíró az ember, vagy nem, s ebbõl 2163 I, 2| hitte, hogy zsarolni akar az akasztófáravaló. Pedig dehogy 2164 I, 2| anekdotái voltak, hogy azoktól az arca nevetett ugyan az embernek, 2165 I, 2| azoktól az arca nevetett ugyan az embernek, de a szíve könnybe 2166 I, 2| Például, hogy Fiuméban, az egyetlen magyar kikötõben 2167 I, 2| egyetlen magyar kikötõben jár az angol kereskedõ, Mr. Smith, 2168 I, 2| akkor lesz megtanulni az ország nyelvét.~- De melyiket? - 2169 I, 2| De melyiket? - kérdi az angol. - A latint, a németet 2170 I, 2| vendég homlokát, így idézte az öreg Simeont:~- Most már 2171 I, 2| a sarokról, és visszanéz az elhagyott kvártélyra, hogy 2172 I, 2| épített, hogy hírük volt az országban.~- Tudna-e ön 2173 I, 2| Csakhogy amit én építenék, az erõsebb lenne ennél.~- Az 2174 I, 2| az erõsebb lenne ennél.~- Az ám - biccentett Széchenyi -, 2175 I, 2| rettenetes szirtjei közt - lásd az Aranyembert - lement a Dunán 2176 I, 2| bravúros tett volt, hogy még az Augsburger is megemlékezett 2177 I, 2| csinos - mondta Széchenyi. - Az angol urak is ilyent hordanak, 2178 I, 2| Széchenyi magasra emelte az ezüstgombos pálcát:~- Uraim, 2179 I, 2| Méltóságos gróf úr, a bot az enyém, de nagyon boldog 2180 I, 2| nagyon boldog volnék, ha azt az elsõ szegedi gõzhajózás 2181 I, 2| csak ajándékért fogadják el az ajándékot. Mi is kelet népe 2182 I, 2| pusztaság száz év múlva az ország egyik legszebb kertje 2183 I, 2| kaszinó-intézet nagymesterének, az ország elõmenetelének tollal 2184 I, 2| emlékkönyvébe. Három rovata volt az emlékkönyvnek: a vendég 2185 I, 2| Bevezetõje: Kiss Károly.~Az urak nagyot néztek azon, 2186 I, 2| fedelén állt, s kezében az Osztrovszky-féle nádbottal, 2187 I, 2| is õrzi féltett ereklyéül az Osztrovszky-család. Hogy 2188 I, 2| Osztrovszky-család. Hogy ezt az írásban hagyott ereklyét 2189 I, 2| Négylovas hintón járt tán még az udvarra is, aranyból volt 2190 I, 2| akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ is 2191 I, 2| mindig járna a karom, mint az óra sétálója - szokta mondogatni 2192 I, 2| a poros csizmáján.~- Hát az miféle jöttment ott? - horkant 2193 I, 2| megemelni?~- Nem ismerem az urat - felelte csöndesen 2194 I, 2| hogy megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még 2195 I, 2| megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény diák?~A szegény 2196 I, 2| megcsörrentette a markában az ötven aranyat, becsúsztatta 2197 I, 2| fogadja el tõlem még ezt az ötven aranyat, és tiszteljen 2198 I, 2| mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza. 2199 I, 2| akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le a 2200 I, 2| hogy legyen kit áldani még az unokáinknak is!~- Petõfi 2201 I, 2| szájhagyománya õrzött meg! Erdõ az, nem berek, tenger az, nem 2202 I, 2| Erdõ az, nem berek, tenger az, nem patak, vagy legalább 2203 I, 2| nem patak, vagy legalább az lehetett, míg újabb zord 2204 I, 2| mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett 2205 I, 2| mind a két faluból elmentek az egy hazát szolgálni. Akik 2206 I, 2| igaz szívvel könyörögtek az Istenhez, hogy minél elõbb 2207 I, 2| volt, aki learassa õket. Az embereknek eszükbe se jutott 2208 I, 2| utcasarkon karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a szemük, 2209 I, 2| lángolt a szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok 2210 I, 2| arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez álltak! - rázták 2211 I, 2| ellenséghez álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. - 2212 I, 2| akarnak kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~- 2213 I, 2| akarnak tenni bennünket.~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~ 2214 I, 2| is, Szanádon is leszedték az emberek a padlásablakból 2215 I, 2| könnyét a csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette 2216 I, 2| csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette az isten 2217 I, 2| ura az oldalára kötözgette az isten tudja hol szerzett 2218 I, 2| búcsúzott volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre 2219 I, 2| szaladtak keresni, elszéledt az egész falu, de nem lelték 2220 I, 2| a bíró -, hanem most már az Isten legyen nekik irgalmas!~ 2221 I, 2| szanádiaknak se volt álmuk azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk 2222 I, 2| álmuk azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett 2223 I, 2| törülgette verejtékes homlokát az apa. S egész éjszaka talpon 2224 I, 2| hajnalsugarak vidáman táncoltak az éles kaszákon, a nádasokban 2225 I, 2| egymásnak kedves egészségére az éjszakai nyugodalmat, s 2226 I, 2| Teremtõ mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban nem fogott 2227 I, 2| feketéllik-e már elõttük az ellenség?~Éppen a határdomb 2228 I, 2| szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták a vállukról 2229 I, 2| haragos ember odalépkedett az árokpartra, s hirtelen visszahökkent 2230 I, 2| visszahökkent mind a kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek 2231 I, 2| eltévedtek a vetések közt. Ahol az este rájuk borult, el is 2232 I, 2| egymásra borulva, mint az oltáron az írott angyalok. 2233 I, 2| borulva, mint az oltáron az írott angyalok. Marika szanádi 2234 I, 2| apa szét akarta rángatni az alvó gyerekeket. Mind a 2235 I, 2| bimbó-száját, és rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye, 2236 I, 2| szanádi bíró is elhajította az öreg mordályt, és helyette 2237 I, 2| és helyette Marikát kapta az ölébe. A csókai bíró meg 2238 I, 2| volt tagja se a MAC-nak, se az MTK-nak, se a KAOE-nak, 2239 I, 2| történetében. Igaz, hogy abban az idõben, mikor õ élt, a sport 2240 I, 2| nagyon tökéletlen világ volt az, mikor még se Testnevelési 2241 I, 2| azért akkor is megesett az, hogy a virtusosabb legények 2242 I, 2| délután. Csak éppen hogy az ilyesmi még akkor nem ment 2243 I, 2| nem ment közügyszámba, és az újságok nem írtak róla vezércikket. 2244 I, 2| is lóháton járni, akinek az volt az ambíciója, hogy 2245 I, 2| lóháton járni, akinek az volt az ambíciója, hogy a kunsztjai 2246 I, 2| úrlovasnak a kortársa volt az én stafétafutóm: Szombati 2247 I, 2| kapott volna érte - már az mindegy, hogy bõrbõl-e vagy 2248 I, 2| már a kebelébe készítette az aznapi postát.~- No, Szombati 2249 I, 2| uram már eléje guggolt, és az ölébe vette a fölmérendõ 2250 I, 2| kasznár káromkodó volt, s az egyik csakúgy gyõzte szusszal, 2251 I, 2| 1848 október kezdetén volt az ozorai csata. Ugyan nem 2252 I, 2| Ugyan nem is csata volt az, hanem csata nélkül való 2253 I, 2| Úgy esett a dolog, hogy az enyingi nagykocsma kaszinószobájában 2254 I, 2| a tarisznyájába tehetné az egész társaságot. De hát 2255 I, 2| nyakamba a granicsárok?~Az urak aztán nekiláttak a 2256 I, 2| Persze egyszerre kiment az álom mindenkinek a szemébõl.~- 2257 I, 2| Hasznos munkát kívánt az uraknak - kacsintott a varga 2258 I, 2| uraknak - kacsintott a varga az asztalra a sok üres üvegre -, 2259 I, 2| csak olyan fityegõsen.) Az egyik szolgabíró mindjárt 2260 I, 2| Hanem, ahol én kaptam, ott az úr is kaphat, ha jól szalad.~ 2261 I, 2| másvilágra. A fiához pedig az volt az utolsó intelme:~- 2262 I, 2| A fiához pedig az volt az utolsó intelme:~- Mezítláb 2263 I, 2| igyekezz úgy átlábolni az életet, hogy te is ilyen 2264 I, 2| csizmában ballaghass át az Úr színe elé.~Különben élete 2265 I, 2| csizmadiánál dolgoztatok, akinél az úr.~A futós csizmadia ugyanis 2266 I, 2| Aki magabíró ember volt, az beállt honvédnek. Asszonyokon, 2267 I, 2| házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedtség, mikor egy reggel 2268 I, 2| kanász-gyerekek a mezõrõl:~- Jön az ellenség! A vezérüknek rettentõ 2269 I, 2| szélben, mint a zászló.~Az asszonyok jajveszékelve 2270 I, 2| jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öreg bíró 2271 I, 2| elijesztik az ellenséget, ha az öreg bíró rájuk nem parancsol:~- 2272 I, 2| kisajtóban a németet.~Maga az öreg bíró is leakasztotta 2273 I, 2| kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat, mikor egyszerre 2274 I, 2| felé. Oda várták vacsorára az osztrákot s ugyan igyekeztek, 2275 I, 2| Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- 2276 I, 2| odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda kelmednek 2277 I, 2| osztráknak.~- Micsoda kelmednek az apai öröksége? - nézett 2278 I, 2| Mi járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt, 2279 I, 2| közelrõl megnézhetné, igaz-e az, hogy a Damjanich köpenyegét 2280 I, 2| bele félóra, vagyont ért az a rossz köpenyeg. Teleszórták 2281 I, 2| adjuk, fegyverre, katonára!~Az öreg emberek ritkaságképpen 2282 I, 2| kezében bot, avval tapogatta az utat. A szájában furulya, 2283 I, 2| belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be akar állni 2284 I, 2| Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe 2285 I, 2| tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott 2286 I, 2| hangja is úgy csengett, mint az ezüst.~- Nem alamizsnáért 2287 I, 2| kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj 2288 I, 2| zavarodottan Csiha, s kibotorkált az emberek közül. A Guruj kutya 2289 I, 2| hasadva, de ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon 2290 I, 2| megdördült Bicske felõl az ágyú. Damjanich kigyulladt 2291 I, 2| Adott is. A bicskei csatában az ellenség elsõ golyója Damjanich 2292 I, 2| tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba golyó, de egyéb 2293 I, 2| tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba golyó, de egyéb kárt 2294 I, 2| volt a bicskei csatának. Az osztrák fûbe harapott, vagy 2295 I, 2| érzi, hogy valami töri az oldalát.~- Ugyan mi lehet 2296 I, 2| benne a megakadt golyó. Az mentette meg aznap a hadak 2297 I, 2| szûcsmester volt, õ szabta az arany csillagot piros irhából.~ 2298 I, 2| épkézláb ember volt a falumban, az mind elment honvédnek. Csak 2299 I, 2| sok lelkes katonát, csak az a kár, hogy ellenséget sehol 2300 I, 2| egyszer csak elejbem ugrik az egyik kapitányom:~- Generális 2301 I, 2| Alacsony kis házacska volt az övéké, még se ütöttem a 2302 I, 2| még se ütöttem a fejemet az ajtóragasztékba, pedig le 2303 I, 2| hiányzol még.~- Nem szeretem én az ilyen játékot - mondta Palkó 2304 I, 2| kedvetlenül.~- De nem játék az, hékás. Pokolra kergetjük 2305 I, 2| pedig úgy megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma 2306 I, 2| tán ma is szaladnak. Nincs az a német, amelyik olyan sebesen 2307 I, 2| sebesen el tudná hordani az irháját.~Abban az esztendõben 2308 I, 2| hordani az irháját.~Abban az esztendõben nem esett jól 2309 I, 2| a vézna teste. Megriadt az istenadta, ahogy meglátott 2310 I, 2| Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~Szegény 2311 I, 2| Kuckó király nagyon sokáig az utcára se mert kilépni. 2312 I, 2| honvéd-dicsõségnek. Német lett az úr az országban, bujdosott 2313 I, 2| honvéd-dicsõségnek. Német lett az úr az országban, bujdosott elõle 2314 I, 2| tiszt urunk. Halálra kereste az ellenség, de nálunk keresni 2315 I, 2| király is, majd megvette az isten hidege, de azért váltig 2316 I, 2| jár a faluban, megláttak az utcán, a nyomomban vannak.~ 2317 I, 2| kamraajtón, már akkor ott volt az ellenség. Három tollas csákójú, 2318 I, 2| Kuckó király maradt ott az udvar közepén. Moccanni 2319 I, 2| Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik katona egy arany pénzt 2320 I, 2| valahogy. Esze ágában se volt az a szegény fiúnak. Csak azért 2321 I, 2| Csak azért leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert 2322 I, 2| leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~- 2323 I, 2| hozzá? - morgott mérgesen az öreg halász. - A makkosi 2324 I, 2| gyereket, úgy vágtak neki az éjszakának. Hullott a 2325 I, 2| majd kiverte a szemevilágát az embernek. Mikor a Tisza 2326 I, 2| összecsapott fejük fölött a víz.~Az aranypénzt ott találták 2327 I, 2| lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség pénzét még a halálba 2328 I, 2| nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarán még 2329 I, 2| meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes 2330 I, 2| is vitézkedett valaha, de az nagyon régen volt, még a 2331 I, 2| szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó vizsgát tette a nemesi 2332 I, 2| inszurrekció.~- Mindegy az - sóhajtozott magában a 2333 I, 2| abból, ha háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi a padlásról 2334 I, 2| akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely 2335 I, 2| kanállal. De el is szeleltek az ifjú insurgensek úgy, hogy 2336 I, 2| kifújta a mérgét, lesétált az öregúrhoz. Olyan édesen 2337 I, 2| Mi baj, mi? - riadt föl az öregúr, s marokra fogta 2338 I, 2| rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya Haynau itt ténfereg 2339 I, 2| odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor nem 2340 I, 2| legjobb lesz - gyõzõdött bele az öregúr az igazságba. - S 2341 I, 2| gyõzõdött bele az öregúr az igazságba. - S ha odahozná 2342 I, 2| igazságba. - S ha odahozná az ördög, akkor is majd megtanítom 2343 I, 2| tanyára ki nem hallatszik az, hírt meg nem visz abba 2344 I, 2| vadonba a madár se.~Hát hiszen az nem is vitt, hanem vitt 2345 I, 2| fokosa után. Ott feküdt az a hárságyon, de az öregúr 2346 I, 2| feküdt az a hárságyon, de az öregúr nem nyúlhatott érte. 2347 I, 2| ahány méhecske van benne, az annyifelé repül a világba! 2348 I, 2| Akkor pedig õ nem kerülhet az asszony szeme elé.~De hát, 2349 I, 2| csak nagy por keveredik az országúton.~- Nini, tán 2350 I, 2| Haynau? - húzódott félre az árokba Gergely apó a rajjal.~ 2351 I, 2| méhes öregembert meglátta az árokparton. Hátra is fordult 2352 I, 2| vetett a képe. Kiugrott az árokból, és elkáromkodta 2353 I, 2| és elkáromkodta magát:~- Az erre-arráját annak a krumplisnudlin 2354 I, 2| pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre kiszaladt 2355 I, 2| a föld.~A német elõször az arcába kapott; mire a kardjához 2356 I, 2| kapott volna, már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~- 2357 I, 2| beszélhetett. Vállra kapták az öreget, s vitték haza olyan 2358 I, 2| vágni. Nevetve veregette meg az öreg hõs piros arcát.~- 2359 I, 2| Mire hazaértek, annyi volt az ámbituson hordóban, csöbörben, 2360 I, 2| számon kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott rajt.~ 2361 I, 2| tebelõled is tábornok legyen.~Az ám, ahhoz egy esztendõre 2362 I, 2| szabadság tüze, hogy amikor az egyik helyen eltapossák, 2363 I, 2| csendes volt, mint a temetõ, az olaszok álltak talpra a 2364 I, 2| szabadságukért. Zúgott, zsibongott az egész olasz föld, mint a 2365 I, 2| olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák ugyancsak 2366 I, 2| katonák ugyancsak hordták az irhájukat az olasz méhek 2367 I, 2| ugyancsak hordták az irhájukat az olasz méhek elõl.~Az osztrák 2368 I, 2| irhájukat az olasz méhek elõl.~Az osztrák hadak vezérét Benedeknek 2369 I, 2| Benedeknek hívták. Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz 2370 I, 2| támadt az a gondolata, hogy az olasz szabadságharcosokkal 2371 I, 2| Majd agyon is szorongatták az ifjú vitézt ölelésükkel 2372 I, 2| ugyan kardot nem rántok az olasz ellen. Neki csakolyan 2373 I, 2| nemhiába fogta pártját Szegesdi az olaszoknak. A magyar ezredek 2374 I, 2| hogy sok kárt ne tegyenek az olaszban. Mikor pedig ezt 2375 I, 2| magyarokért állnak bosszút az olaszok - mondogatták egymás 2376 I, 2| határában összetalálkoztak az olasz táborral. Elõször 2377 I, 2| olasz táborral. Elõször az osztrákok mentek tûzbe, 2378 I, 2| õk is hátat fordítottak az olaszoknak. Volt is ott 2379 I, 2| Azzal sarkon fordult, szembe az olaszoknak, akik meghökkenve 2380 I, 2| hogy miért olyan becses az a kétfejû sasos csákó, de 2381 I, 2| után fordult vissza, õtõlük az ellenség is bátorságra kapott, 2382 I, 2| s félóra múlva nyúl lett az agárból. Olasz katonának 2383 I, 2| volt a híres gajtói csata, az elsõ, amit megnyertek az 2384 I, 2| az elsõ, amit megnyertek az osztrákok az olasz háborúban. 2385 I, 2| megnyertek az osztrákok az olasz háborúban. A csata 2386 I, 2| közember vászonzubbonyára. Az pedig minderrõl nem tudott 2387 I, 2| Magyar föld van benne. Az édesanyám sírjáról...~Ez 2388 I, 2| édesanyám sírjáról...~Ez volt az utolsó szava, azzal elaludt 2389 I, 2| is magyar földön alussza az örök álmot.~ 2390 I, 2| mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan büszkén 2391 I, 2| aki olyan büszkén hordozná az ünneplõ koronáját, mint 2392 I, 2| hátán.~- Jaj, de kényes ez az öreg Titulász! - incselkedtek 2393 I, 2| emberek, mikor végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette 2394 I, 2| bíró. Mit mond a sárgarigó az öreg Titulásznak? Azt mondja 2395 I, 2| hanem ahány gyerek meglátta az utcán, az mind utána rikoltozott:~ 2396 I, 2| gyerek meglátta az utcán, az mind utána rikoltozott:~ 2397 I, 2| tõled, mindjárt odaadlak az öreg Titulászhoz inasnak.~ 2398 I, 2| Lett is nagy becsületem az öreg Titulász elõtt. Nekem 2399 I, 2| Hanem egyszer elmaradt az árpacukor, elmaradt a furulyaszó, 2400 I, 2| nem kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász. 2401 I, 2| kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász. Ágynak esett 2402 I, 2| feje, s a vánkosa alá tette az árpacukrot meg a furulyát. 2403 I, 2| ha egy-egy gyerek elment az ablaka alatt, mindig rázörgetett 2404 I, 2| alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya 2405 I, 2| rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére. Furulyázott 2406 I, 2| árpacukrot.~- Ne mondjátok, hogy az öreg Titulász elvitte magával 2407 I, 2| pajtásaid. Nincs már furulya se. Az elõbb vitte el a Kesik Jani, 2408 I, 2| citromba harapott, s erre az öreg Titulász elnevette 2409 I, 2| Ne félj, fiam, többet ér az, amit neked szántam. Arról 2410 I, 2| Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban 2411 I, 2| édesapámnál is, csakhogy az kék volt, ez meg piros.~- 2412 I, 2| kék volt, ez meg piros.~- Az ám, az ez, bankó - integetett 2413 I, 2| ez meg piros.~- Az ám, az ez, bankó - integetett az 2414 I, 2| az ez, bankó - integetett az öreg -, csakhogy ez százforintos 2415 I, 2| eszedbe jusson róla mindig az öreg Titulász.~Meg is becsültem 2416 I, 2| árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros legyen, 2417 I, 2| fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -, 2418 I, 2| és a markomba nyomta:~- Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj 2419 I, 2| mentem én haza, mint akinek az orra vére folyik, s még 2420 I, 2| pityeredtem, amiért így elámított az öreg Titulász. Nem is mertem 2421 I, 2| hogy hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem 2422 I, 2| eresztettem a cifra bankót az udvaron:~- Vidd el, szél, 2423 I, 2| kergetik egymást a bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát 2424 I, 2| csakugyan nagyon fölvitte az Isten a dolgát. Belekerült 2425 I, 2| kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél 2426 I, 2| Isaszegnél se szólt nagyobbat az ágyú.~- Ej, ej, valami csodálatos 2427 I, 2| Titulász kincse most már az édesapámra maradt. Õ is 2428 I, 2| csak sátoros ünnepen: akkor az ölébe szedett bennünket 2429 I, 2| elmesélte, milyen világ volt az, mikor a Kossuth-bankót 2430 I, 2| csinálták.~- Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyerekeim - kötötte 2431 I, 2| kézben megfordult. Csak az látszik belõle tisztán, 2432 I, 2| tétettem, úgy tartom itt az asztalomon. S ahogy most 2433 I, 2| hogy lám, mégis igaza volt az öreg Titulásznak, akinek 2434 I, 2| Titulásznak, akinek sírja fölött az akácfákon még most is fütyörésznek 2435 I, 2| Az aleppói basáról~Az aleppói 2436 I, 2| Az aleppói basáról~Az aleppói basát, aki nem tudott 2437 I, 2| valamivel többet, mint amennyire az iskola tanított bennünket, 2438 I, 2| iskola tanított bennünket, az emberélet útjának felén 2439 I, 2| Abban a könyvben, amelyikbõl az én nemzedékem tanulta a 2440 I, 2| Petõfi nevû tanítója is volt az embernek, meg Jókai tanár 2441 I, 2| anekdotát szedett össze az öregrõl, azokból is emlékszünk 2442 I, 2| hogy szinte nagyító kell az olvasásához. Özvegy Kövessy 2443 I, 2| amelyekben, úgy nézem, sok az ismeretlen adalék a bujdosók 2444 I, 2| amnesztiával került haza. Az igazán világlátott ember 2445 I, 2| nyomtatásban.~~Arenegátok”: az emigrációs irodalomban állandóan 2446 I, 2| attól kezdve, hogy áttérnek az izlám hitre, ami már Viddinben 2447 I, 2| lengyelek közül is vagy százan. Az elsõ, aki kitért, Bem apó 2448 I, 2| volt. Õt valószínûleg nem az a rémhír ijesztette meg, 2449 I, 2| Ausztriának kiadni, hacsak az áttéréssel meg nem szerzik 2450 I, 2| tudniillik ennyibe került az egész kitérés, ami pedig 2451 I, 2| egész kitérés, ami pedig az igazhitûeknél, mint Árvay 2452 I, 2| ahol a dervis és a szakim - az orvos - várják az áldozatot.~ 2453 I, 2| szakim - az orvos - várják az áldozatot.~Stein tábornok 2454 I, 2| utánamormogtak, elmondatták velük az ismert török hiszekegyet, 2455 I, 2| nevet kívánsz? - kérdezte az ezredes.~Aki tudott török 2456 I, 2| bánja is õ.~- No - mondta az ezredes, s levévén a honvédsapkát 2457 I, 2| s levévén a honvédsapkát az új igazhitû fejérõl, odaadta 2458 I, 2| igazhitû fejérõl, odaadta azt az õrnagynak, s belebújtatta 2459 I, 2| A szertartás záradékául az õrnagy a kezébe adott honvédsapkát 2460 I, 2| kezébe adott honvédsapkát az arcához emelte, beleköpött, 2461 I, 2| ebédelt a kaszárnyákban az egész társaság, késõbb azonban 2462 I, 2| kutyákkal, s a hadi lármára az öregúr mindig odaugrott 2463 I, 2| öregúr mindig odaugrott az ablakhoz, s onnan nézte 2464 I, 2| taktikának. Milord és Komisz az õsi taktika szerint vívott 2465 I, 2| szerint vívott harcokat az aleppói csifutokkal, s egyébként 2466 I, 2| kertnegyedében. Egyszer az angol konzul, White úr mosolygó 2467 I, 2| micsoda nagyszerû teremtése az az Istennek! Azt mondják, 2468 I, 2| micsoda nagyszerû teremtése az az Istennek! Azt mondják, kétszáz-kétszázötven 2469 I, 2| otthonról ismert rögeszméje az öregúrnak, hogy õt 1850- 2470 I, 2| mindig 1850 volt rajta.~Az 1850-ik esztendõ pedig már 2471 I, 2| Tevfik basa, aki járatlan az új hite szerint való kalendáriumban, 2472 I, 2| mert õk járnak kaszával az élet vetésében. Úgy hírlik, 2473 I, 2| új fermánja miatt, amely az eddiginek kétszeresére emeli 2474 I, 2| eddiginek kétszeresére emeli az adót meg az újoncot. 2475 I, 2| kétszeresére emeli az adót meg az újoncot. lesz résen lenni, 2476 I, 2| harcát fojtották vérbe, amely az élethez való jogát követelte.~~ 2477 I, 2| legzseniálisabb katonájának szemét. Az a hír járta róla, hogy a 2478 I, 2| teste csupa sebhely volt már az erdélyi hadjárat idején 2479 I, 2| valamelyik csata közben az egyik tisztje nyugtalankodni 2480 I, 2| elfogy a golyónk, elõvesszük az öreget, van abban kis golyó, 2481 I, 2| abból gyomorbaj lett, az orvosokat pedig mindig elkergette 2482 I, 2| a halált este 11 óráig. Az utolsó öröme az volt, mikor 2483 I, 2| 11 óráig. Az utolsó öröme az volt, mikor halála elõtt 2484 I, 2| csalás, nagy jótétemény volt. Az örök forradalmár fölkapta 2485 I, 2| Aztán visszahanyatlott az ágyba, és lecsukódott a 2486 I, 2| és lecsukódott a szeme. Az utolsó sóhajtása ez volt:~- 2487 I, 2| a lengyel szabadságnak, az aleppói basa az volt.~~Másnap 2488 I, 2| szabadságnak, az aleppói basa az volt.~~Másnap reggel megkezdõdtek 2489 I, 2| a temetési szertartások az izlám rítusa szerint. Végtelen 2490 I, 2| vállukon vitték ki a koporsót az udvarból, aztán átvették 2491 I, 2| adogatták kézrõl kézre. Az egész város ott volt a temetésen. 2492 I, 2| olyant, hogynincs párja az összes temetõkben”. A kis 2493 I, 2| kasszája javára, kivéve az elsõosztályú magyar érdemrendjét, 2494 I, 2| egyenruháját és kardját.~Az érdemrend az volt, amit 2495 I, 2| és kardját.~Az érdemrend az volt, amit a piski csata 2496 I, 2| német nyelven. Mivel azonban az ezredes debreceni szittya 2497 I, 2| kötelességem, de tegye meg az országgyûlés is, és bármit 2498 I, 2| ne béküljön ki soha.~Ezt az érdemrendet elküldték Sztambulba, 2499 I, 2| Kemál pasától.~A kardot és az egyenruhát Párizsban akarták 2500 I, 2| is a szultán kapta meg. Az aztán meg is váltotta õket


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7592

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License