| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avizóra 1 avul 1 avval 12 az 7592 azalatt 4 azalól 1 azám 5 | Frequency [« »] ----- ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem 3736 is | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances az |
Kötet, Fejezet
2501 I, 2| fogja hívni halhatatlan fiát az aleppói sírból?~ 2502 I, 2| követe. Viszont alighanem az utolsó kiskun volt, aki 2503 I, 2| engem is õ ríkatott meg az elsõ teológiai kérdéssel 2504 I, 2| Zebedeus két fiának ki volt az apja?~Azt hiszem, ez egyike 2505 I, 2| idejében, 1849-ben, csakhogy az olyan régen volt, hogy még 2506 I, 2| Pál egy darabig lappangott az éren és nádon, s csak az 2507 I, 2| az éren és nádon, s csak az istenfélõ keresztapja mentette 2508 I, 2| vasárnapján is olajost esznek az emberek, hol olyan helyen, 2509 I, 2| tökéletlenségek maradtak meg az emlékezetében az osztrák 2510 I, 2| maradtak meg az emlékezetében az osztrák örökös tartományokból - 2511 I, 2| örökös tartományokból - az egy Galícia volt az, amelyiknek 2512 I, 2| tartományokból - az egy Galícia volt az, amelyiknek tudta a nevét, 2513 I, 2| amelyiknek tudta a nevét, de még az esztendejét is annak, amikor 2514 I, 2| annak, amikor ott viselte az angyalbõrt.~1854-ben volt, 2515 I, 2| pengését is hallani.~- Eh, csak az Ernec vizitál! - kuporodtak 2516 I, 2| vizitál! - kuporodtak vissza az emberek a tûzhöz.~Erneszt 2517 I, 2| tudomány nem terhelte meg magát az emlékezetével), nem tartozott 2518 I, 2| komolyabb téma körül forgott az Ernec érdeklõdése. Kialudt 2519 I, 2| burschpipa divatja járta akkor az uraknál -, és szeretett 2520 I, 2| nála pörkölni, de hosszú út az, míg téli szélviharban az 2521 I, 2| az, míg téli szélviharban az õrtûz parazsából pipafüst 2522 I, 2| leszállni a lóról.~Elõször az oláhokhoz fordult a fõherceg. 2523 I, 2| úgy vitte vissza a lovasát az éjszakába, mintha a sátán 2524 I, 2| animal fumans-nak. És hogy az Ernec milyen emberséges 2525 I, 2| után föladták a küzdelmet az egyre tombolóbb vihar ellen. 2526 I, 2| egyre tombolóbb vihar ellen. Az már akkor valóságos burána 2527 I, 2| akkor valóságos burána volt, az a hózivatar, amely a szarmát 2528 I, 2| igazodhatott. Ahol néma maradt az emberkupac, ott tótok bújtak 2529 I, 2| szalutált, és odanyújtotta neki az eleven parázstartót.~- Alásan 2530 I, 2| illojális szélroham kikapta az ajkai közül a porcelánpipát.~ 2531 I, 2| no, most már csak szíja az úr” - akkorára úgy összeégett 2532 I, 2| aztán megszolgálta-e kendnek az Ernec az emberségét? - kérdeztük 2533 I, 2| megszolgálta-e kendnek az Ernec az emberségét? - kérdeztük 2534 I, 2| Nagyon rendes ember volt az Ernec. A saját acskójából 2535 I, 2| Mitévõk legyenek mármost? Az a kötélrevaló bizonyosan 2536 I, 2| halállal, a kutyateremtésit az útügyi hatóságoknak.~- Mégiscsak 2537 I, 2| gallérját -, engem majd megvesz az isten hidege. Mit gondolsz, 2538 I, 2| Sándor” is odajár felejtkezni az egész vezérkarával, ha a „ 2539 I, 2| nincs mit ijedezni. Tudja az, mi az úri becsület, legfeljebb 2540 I, 2| mit ijedezni. Tudja az, mi az úri becsület, legfeljebb 2541 I, 2| úri becsület, legfeljebb az lesz a baj, hogy egész éjszaka 2542 I, 2| három szobája volt. Középen az ivó a kecskelábú asztallal, 2543 I, 2| vetettágyas vendégszoba, amilyen az elõkelõségeknek dukál. Akár 2544 I, 2| uraknak, alhatnak, mint az édös tej, röggelig.~- Hát 2545 I, 2| kis hirtelen-hamar jó?~- Az is akad. Szalonna, tojás, 2546 I, 2| nem röstellnek várakozni az uraságok.~Ami az idõt illette, 2547 I, 2| várakozni az uraságok.~Ami az idõt illette, abból futotta. 2548 I, 2| a várakozással is telik az idõ.~A két úr aztán letarisznyázott 2549 I, 2| úr aztán letarisznyázott az ivóban. Ott hányták-vetették 2550 I, 2| mienk. Parasztszekér. De az se erre a vidékre való.~ 2551 I, 2| éktelen üvöltözéssel fogadták az udvarba bekanyarodó szekeret.~- 2552 I, 2| a szája, ahogy kipattant az ajtó, és berobbant rajta 2553 I, 2| Olyan szép asszony volt az, hogy arra csakugyan tátva 2554 I, 2| arca, lobogó fekete szeme. Az a típusú szépasszony, akit 2555 I, 2| szépasszonyok gusztusán eligazodni? Az bizonyos, hogy egész kiállása, 2556 I, 2| ténsasszony - nyitotta ki az el nem foglalt szoba ajtaját 2557 I, 2| közömbösen, ahogy megnézi az ember az útjába került tárgyat, 2558 I, 2| ahogy megnézi az ember az útjába került tárgyat, még 2559 I, 2| érdekli is. Aztán becsapta az ajtót nagy csattanással, 2560 I, 2| egyszerre kiment a szemébõl az álom. Nekielevenedett szemmel 2561 I, 2| szoktak, ha szép asszony van az ajtó mögött.~- No, Guszti? - 2562 I, 2| a mellénye alján. Azzal az ösztönös gesztussal, amivel 2563 I, 2| felé.~- Hm, hátha nem lesz az olyan sürgõs - rántotta 2564 I, 2| félszemmel. Másik szemük egyre az ajtót leste, nyílik-e még 2565 I, 2| leste, nyílik-e még egyszer.~Az ajtó nem nyílt, halálos 2566 I, 2| házban?~- Ki van? Hát én mög az asszony mög az öregtata.~- 2567 I, 2| Hát én mög az asszony mög az öregtata.~- Nem azt kérdeztem. 2568 I, 2| kérdeztem. Szállóvendég?~- Az is van. De az csak egy ténsasszony.~- 2569 I, 2| Szállóvendég?~- Az is van. De az csak egy ténsasszony.~- 2570 I, 2| tán üsmerõse a mönyecske? Az a szobája ni, éntûlem bemöhet 2571 I, 2| perzekútorhadnagy odaugrott az ajtóhoz, rántott a kilincsen 2572 I, 2| elordította magát:~- Törjétek be az ajtót!~A három legény nekivetette 2573 I, 2| legény nekivetette a vállát az ajtónak, az recsegett-ropogott, 2574 I, 2| nekivetette a vállát az ajtónak, az recsegett-ropogott, odabent 2575 I, 2| eldördült egy pisztoly, a golyó az ajtón keresztül a falba 2576 I, 2| folytatása következett volna, az ajtó nagy csörömpöléssel 2577 I, 2| bezuhant a szobába, s vele az egyik perzekútorlegény is.~ 2578 I, 2| Vagytok-e még többen, kutyák, az angyalotok ne legyen!~Azzal 2579 I, 2| angyalotok ne legyen!~Azzal ki az ajtón, kigyulladt arccal, 2580 I, 2| leszakadozott rokolyában.~Az ereszet alatt az õrállók 2581 I, 2| rokolyában.~Az ereszet alatt az õrállók karjába szaladt 2582 I, 2| hallatszott.~- Utána! Utána!~Az ivóból is kitódultak a fogdmegek. 2583 I, 2| Tisza,~Nem akar higgadni,~Az a híres Bogár Imre~Átal 2584 I, 2| Országútnak hívták - meg az Üllõi úton vitték a törvényfára, 2585 I, 2| halovány Bogár-fiú, papjával az oldalán. Kocsija tele koszorúval, 2586 I, 2| koszorúval, útja hintve virággal, az ablakok ezrébõl kíváncsi 2587 I, 2| Hatan voltak a Bogarak, az apa és öt fia, s egyik se 2588 I, 2| s tárcát írtam belõle. Az annak a rendje, hogy az 2589 I, 2| Az annak a rendje, hogy az ilyen nevezetes intézmény 2590 I, 2| nyom nélkül. Így legalább az utókor se tehet szemrehányást 2591 I, 2| a múzeumigazgatónak, se az újságírónak, hogy mire nézte 2592 I, 2| csárda emlékezetét se adta át az utókornak. Holott olyan 2593 I, 2| pesti Britanniának.~Hát az utókortól nem félek, azt 2594 I, 2| nem írtam meg azt is, ami az õ apjával történt ottan. 2595 I, 2| történt ottan. Mikor pedig az a legérdekesebb história.~ 2596 I, 2| nélkül.~K. Szabó Ambrus úrnak az apja uradalmi inspektor 2597 I, 2| hatvanas években, azoknak is az elején, mikor Ferenc Jóska 2598 I, 2| tátorján idõ bekergette az inspektor négylovas hintóját 2599 I, 2| délben sem volt bátorságos az utazás. (Ezen a tájon tudniillik 2600 I, 2| de azért már csak állta az inspektor úr, amit kimondott. 2601 I, 2| a számadást kréta nélkül az érdemes hotelier.~- Tessék? - 2602 I, 2| Tessék? - tátotta el a száját az inspektor.~- Húsz forint. 2603 I, 2| vendéggel. - Vagy nem ért az úr magyarul?~De az inspektor 2604 I, 2| nem ért az úr magyarul?~De az inspektor nagyon is értett 2605 I, 2| a varjú se károg többet az ember után.~Az inspektor 2606 I, 2| károg többet az ember után.~Az inspektor elõgombolta a 2607 I, 2| zsiványfészekben töltse az éjszakát. Persze azt is 2608 I, 2| többet a csárda felé ebben az életben.~De hát az inspektornak 2609 I, 2| ebben az életben.~De hát az inspektornak szándékát csakúgy 2610 I, 2| telt bele egy esztendõ, az inspektor kocsiját megint 2611 I, 2| be a kocsiállásba, s mire az inspektor kifelé tudakolta 2612 I, 2| inspektor kifelé tudakolta volna az utat, akkorára odatoppant 2613 I, 2| jószántából lát - morgott az inspektor. - Nézze kend, 2614 I, 2| egy kicsit - fanyalgott az inspektor. - Hoci csak azt 2615 I, 2| inspektor. - Hoci csak azt az elemózsiás tarisznyát, Matyi!~ 2616 I, 2| szeretném én látni, hogy az én csárdámban valaki a magáét 2617 I, 2| mög?~Mit volt mit tenni, az inspektor úr azt gondolta 2618 I, 2| és olyan bor mellé, hogy az nem teremhetett ezen a vidéken. 2619 I, 2| ezért fizetni!~Vacsora után az inspektor fogatni akart, 2620 I, 2| nevetve támaszkodott neki az ajtónak.~- Nincs, akinek 2621 I, 2| Nincs, akinek parancsoljon az úr. Olyan részög a kocsis, 2622 I, 2| kocsis, hogy ágy helyött az itatóvályúba feküdt bele, 2623 I, 2| csak ez a biztatás kellett az inspektornak. Egész éjszaka 2624 I, 2| százas tán ki se futja, ha az avas szalonnáért meg a bicskanyitogató 2625 I, 2| mégpedig diópálinkást.~Az inspektor összeégette vele 2626 I, 2| Ehun hoztam is mán ebben az acskóban.~- Nem értem.~- 2627 I, 2| Nem bírtam volna másképp az árendát kifizetni a városnak. 2628 I, 2| találkoztam volna. De hát az mindegy. Nagyobb baj annál, 2629 I, 2| ilyennel még nem találkoztam az életben - vallottam ravaszul, 2630 I, 2| olyan ideális faggyúlevest az utolsó budai basa evett 2631 I, 2| diplomaták memoárjait olvasta, az tudja, hogy ilyen esetek 2632 I, 2| egyszer a perzekútornak is az a gondolata, hogy vacsorára 2633 I, 2| kalapot. Nagy tisztesség az egy szegény betyár legénynek, 2634 I, 2| mehet végig a perzekútorral az utcán, hogy még csak hátra 2635 I, 2| egy kicsit.~Azzal kivett az almáriomból egy tányér rántottcsirkét, 2636 I, 2| magad, hanem töltsd meg az oldalközt. Ne félj, nem 2637 I, 2| mivel érdemöltem én mög ezt az embörségöt?~- Ne búsulj, 2638 I, 2| mestörségöt.~- Nem is való mán az ilyenkor - döfött a tányérba 2639 I, 2| suttyó gyerök voltam, mikor az elsõ próbát töttem.~- Hogy 2640 I, 2| próbát töttem.~- Hogy volt az, édös fiam?~- Úgy, tekintetös 2641 I, 2| rágyüttem arra, hogy többre mén az embör marhalopással, mint 2642 I, 2| fordult a sorom. Mindjárt az elsõ ökörhajtással mögkerestem 2643 I, 2| El is danoltam még azon az éccakán a madarászi csárdába.~- 2644 I, 2| Te embör, te! Ne káromold az Istent!~- Én? Hogy káromolnám? - 2645 I, 2| hanem azok a szamarak, akik az ökröket õrzik. Nézze, legutóbb 2646 I, 2| perzekútor szeme. De csak az almáriumra villant. Egy 2647 I, 2| üveg piros bort állított az asztalra. - Ne mondd, Jóska, 2648 I, 2| feleségét.~A betyár húzott egyet az üvegbõl, és most adja vissza 2649 I, 2| üvegbõl, és most adja vissza az elismerést.~- Jó kis bora 2650 I, 2| Azt mondd el, hogy mi volt az a legutóbbi eset? De azért 2651 I, 2| kis körömfaladékot se.~- Az? - tömte magába Jóska az 2652 I, 2| Az? - tömte magába Jóska az aprócska csülköket. - Jó 2653 I, 2| csülköket. - Jó kis eset volt az, kérõm. Az elsõ kakasszókor 2654 I, 2| kis eset volt az, kérõm. Az elsõ kakasszókor ki akarom 2655 I, 2| kakasszókor ki akarom vezetni az istállóbul az ökröt, hát 2656 I, 2| akarom vezetni az istállóbul az ökröt, hát nem fölébred 2657 I, 2| möghálni, bekötöm éccakára ezt az ökröt a jászolhoz, ha mögengedöd. - 2658 I, 2| haragudott a külüfejû, mert még az ajtót is û nyitotta ki.~ 2659 I, 2| Aztán hová vezetted azt az ökröt, Jóska fiam?~Jóska 2660 I, 2| kicsinyég megállt benne az ütõ. Aztán összeszedte magát, 2661 I, 2| tekintetös úr. Böcsület dolga az.~- Ötven pengõt kapsz minden 2662 I, 2| Jóska és beszélj.~- No, írja az úr - szegte föl dacosan 2663 I, 2| betyár. - De maga felel érte az Isten elõtt, ha böcstelenségre 2664 I, 2| volna a két piros képét, és az öklével ráütve ki nem mondta 2665 I, 2| urat. - Ne haragudj, de az egyszer nem igazi csirkét 2666 I, 2| nyöszörögve támolygott ki az ajtón. A perzekútor pedig 2667 I, 2| Félóra múlva azonban ráverték az ablakot...~- Ki az?~- Én 2668 I, 2| ráverték az ablakot...~- Ki az?~- Én vagyok. Szöröncsés 2669 I, 2| szerint nem gilt a Péter meg az Imre meg a Sándor, mert 2670 I, 2| Imre meg a Sándor, mert az igaz magyar csak Pétert, 2671 I, 2| ha kis betûvel írom is az epitetonját. Ha naggyal 2672 I, 2| senkit, de ki kell mondanom az igazságot, hogy itt a mi 2673 I, 2| bibliotéka levéltárából azokat az aktákat, amiket innen-onnan 2674 I, 2| belõlük. De nem ajánlom az utódomnak, hogy próbálja 2675 I, 2| markoláb, és összeszedik az irodalmi hagyatékomat. Körülbelül 2676 I, 2| címezve van. Tudniillik ezek az akták válaszok olyan levelekre, 2677 I, 2| könyvtár igazgatóságához, hogy az rendelkezik Rózsa Sándor 2678 I, 2| Sándorunk karrierjének errõl az új grádicsáról értesültem. 2679 I, 2| bûnkrónika a címe, rajta van az is, hogy I. füzet, valami 2680 I, 2| nem volt törvény, de azért az írónak úgy a körmére találtak 2681 I, 2| meg a második füzet. De az elsõbõl se ismeretes több 2682 I, 2| nemzeti ereklye, ennélfogva az mint páratlan ritkaság a 2683 I, 2| adható. Aki élvezni akarja, az fáradjon ide a királyi és 2684 I, 2| könyv ugyanis fönt lakik az emeleten, a fõkönyvtárban, 2685 I, 2| meg akarta-e szégyeníteni az odavaló gangstereket, vagy 2686 I, 2| kisujjához hozzájusson, mivel az õ társadalmi köreiben elterjedt 2687 I, 2| megváltozott a felfogásom - részben az utolsó évek világtörténelmi 2688 I, 2| Két oka is van annak - az általános európai helyzettõl 2689 I, 2| is végzett.) A másik okom az, hogy a nyáron tanyavilágunk 2690 I, 2| följegyezni. Hitelességükrõl az a kukoricacsõsz felel, mint 2691 I, 2| Lajos király, nem Ráday az antagonistája, hanem Lócsik.~ 2692 I, 2| tött a szegénylegényökön. Az vót a szavajárása, hogy 2693 I, 2| kényeztetett úgy, mint ez az öreg lókötõ, növesszen a 2694 I, 2| másképp fordult volna, de az édesanyám nem eresztett 2695 I, 2| eresztett el a szívérõl.~Hát ez az Urbán bácsi volt az én elsõ 2696 I, 2| Hát ez az Urbán bácsi volt az én elsõ forrásom a Sándor 2697 I, 2| Tudod, fiacskám, nem vót az rossz hely - merengett el 2698 I, 2| meg nem adott rá, úgyhogy az ember néha a falat nyalta 2699 I, 2| a falat nyalta kínjában. Az kutya ember vót, de engem 2700 I, 2| kiszabadított a keze közül az a nagyon jó Isten. Tudod, 2701 I, 2| Lócsik kezében is. Pedig az olyan veszett jószág volt, 2702 I, 2| mint a kûszent-istenre.~Az eltorzított névben is könnyû 2703 I, 2| tudni, nemcsak azért, mert az idõ sok mindent elmosott 2704 I, 2| Laucsik szerepérõl, azt az azóta napvilágra került 2705 I, 2| díszveretes hüvelye volt az igazság pallosának - az 2706 I, 2| az igazság pallosának - az éles penge Laucsik volt 2707 I, 2| aki nemcsak tiszta, mint az arkangyal, hanem olyan fényes 2708 I, 2| divatban. Honti születés volt, az apja uradalmi ember, s valami 2709 I, 2| akasztottak, de Laucsik az orgazdákat is hóhérkézre 2710 I, 2| ügyészi állást nem kaphatott. Az igaz, hogy Rádaynak õ lett 2711 I, 2| esztendõben került sorra az Alföld megtisztítása, s 2712 I, 2| féltette. Tigrisvadászatra csak az induljon, aki után senki 2713 I, 2| igazán bácsi volt, belelépett az ötvenötbe, 1813-ban született, 2714 I, 2| mégpedig július havában, az oroszlán jegyében, amikor 2715 I, 2| amnesztiát kapott nem is egyszer. Az elsõt még negyvennyolcban, 2716 I, 2| erõnek-erejével kezet akart csókolni az alsóvárosi gvardiánnak, 2717 I, 2| kicsit restelkedve fogadta az ünneplést, ha nem térhetett 2718 I, 2| gyûlölték úgy a zsiványt, mint az üldözõit. Sándor negyvennyolcban 2719 I, 2| Sándor negyvennyolcban az amnesztia fejében beállott 2720 I, 2| minõségében is hamarosan kirágta az iszákot, de azért a szabadságharcos 2721 I, 2| Õ többre vágyott ennél: az volt az álma, hogy belõle 2722 I, 2| többre vágyott ennél: az volt az álma, hogy belõle pandúr 2723 I, 2| kecsegtette.~- Nem lehet az, Sándor bácsi.~- Ugyan már 2724 I, 2| tésúr, vagy minek tisztöljem az urat?~- Mért nem lehet, 2725 I, 2| meredve nézett a betyárra. Az pedig rákacsintott, és odasúgta 2726 I, 2| Kossuth Lajost? Mert nézze, az nagy csúnyaság vóna ám, 2727 I, 2| azért én nem harapom meg az ujjamat, sõt azt is megvallom, 2728 I, 2| õrzik, úgy beszélik, hogy az államférfi megszégyellte 2729 I, 2| parancsolta Rádayt, és kiadta neki az ordrét, hogy ezt a betyárt 2730 I, 2| hogy Sándor megint átvette az impériumot a Duna-Tisza 2731 I, 2| elõtt megugrik Szerbiába az egész bandájával. Olyan 2732 I, 2| pszichológiával dolgozott az elsõ perctõl kezdve.~3~Három 2733 I, 2| Laucsiknak a kitalálása volt az egész. Azért találta ki, 2734 I, 2| Ráday méltóságos úr is.)~Az öreg betyár úgy érezte magát, 2735 I, 2| egyszer segedelmére lesz az a nagyon jó fölséges Úristen, 2736 I, 2| Átveszi a gazdaság vezetését az öreg Rózsa-tanyán, ahol 2737 I, 2| Sándor bácsi! - kiáltott rá az egyik pandúr, de nagyon 2738 I, 2| de nagyon barátságosan.~- Az ám - örült neki a másik 2739 I, 2| puskát.~- Hát aztán hol lesz az ebéd, Sándor bácsi? - kérdezte 2740 I, 2| Sándor bácsi? - kérdezte az öregebb pandúr.~- Majd ott, 2741 I, 2| ilyen csuda nem történt az életben. Hogy õvele a törvény 2742 I, 2| jutott, mert közbeesett az Öthalom. Jeles hely volt 2743 I, 2| volt ez mindig, valamikor az ántivilágban itt adta össze 2744 I, 2| ántivilágban itt adta össze a hóhér az ördöggel cimborálókat a 2745 I, 2| sátán összesípolta õket az akasztott ember sípcsontjából 2746 I, 2| készült furulyán; ebben az idõben pedig arról volt 2747 I, 2| bizonyos Bodó nevezetû, de az embere Sándor volt, mint 2748 I, 2| ahogy Sándornak meg õ volt az asszonya.~Volt a betyárnak 2749 I, 2| a Sándor különös életét. Az elsõ Katalin a pálya kezdetén 2750 I, 2| pap eskette õket össze, de az valami pusztázó barát volt, 2751 I, 2| Sándorra, de hát mit ért az, ha Sándor sohase ért haza 2752 I, 2| sas röptét, noha egyszer az életét is megmentette. A 2753 I, 2| is gyújtották a nádtetõt, az égõ házból Kata szaladt 2754 I, 2| ki elsõnek a gyerekkel, az õ vállát érte a golyó, s 2755 I, 2| bibliai három zsidó ifjú az égõ kemencébõl.~A betyár 2756 I, 2| felejtette el, mit tett érte az asszony; akármerre kereste 2757 I, 2| vetést, a tehenet, a lovakat, az ajtófélfán megmérte, menynyit 2758 I, 2| lépén mindig megragadnak az asszonyok, ha az a lép akasztófára 2759 I, 2| megragadnak az asszonyok, ha az a lép akasztófára van is 2760 I, 2| s nem nagyon érdekelte az asszonyi nemzet, legfeljebb 2761 I, 2| volt már a napja, mikor az öthalmi csárdában meglátta 2762 I, 2| nagy darab asszony, akitõl az ágy szélére szorul az ember, 2763 I, 2| akitõl az ágy szélére szorul az ember, sõt ha az ágy alá 2764 I, 2| szorul az ember, sõt ha az ágy alá menekszik, akkor 2765 I, 2| cöveket ver a fal mellé, hogy az asszony ki ne bírja húzni 2766 I, 2| asszony ki ne bírja húzni az enyhhelyrül. Sándor II. 2767 I, 2| különösen két betyártenyérben. Az ilyent szokta a kintvaló 2768 I, 2| úgyse éri föl a legényt. És az ilyen kis mikulamák teremtés 2769 I, 2| úgy történt a dolog, ahogy az más társadalmi osztályban 2770 I, 2| Kati szót fogadott, vagy az is lehet, hogy ez egyszer 2771 I, 2| egyszer Sándor bácsi volt az, aki engedelmeskedett.~Virágnyelv 2772 I, 2| közt is, olyanformán, hogy az asszony a kútgémmel jelzi, 2773 I, 2| nyerítését, õ maga figyelmeztette az asszonykát:~- Köss tiszta 2774 I, 2| ez a Szépszájú Kati volt az, akit a csólyosi cigányasszony 2775 I, 2| kivetett a kártyán. Õ lett az aranycsipkéje a vén betyárnak - 2776 I, 2| rablót.~- Tartsd kordában az embereidet, Sándor. Hiszen 2777 I, 2| böcsületöm. Kutyába se vösznek az emböreim.~Most megint tapasztalhatta 2778 I, 2| tapasztalhatta Sándor azt az igazságot, hogy a bûnnek 2779 I, 2| sokszor talált menedéket az öthalmi duttyánban, s a 2780 I, 2| kopóknak, hogy a nagy vad az õ felesége köténye mögé 2781 I, 2| csak úgy foghegyrõl vetett az adjonistenére. Nem küldte 2782 I, 2| elébe szaladt, s hátradöfött az ujjával a válla fölött a 2783 I, 2| sunyított hátra.~- A Sándor?~- Az. Most elnyomhatja, ha akarja.~- 2784 I, 2| pandúrt a feje fölvetésével. Az is barátságosan telepedett 2785 I, 2| hogy azt tartja, kendöt az Isten is perzekútornak teremtötte. 2786 I, 2| se a gólya költötte, s ha az nem félt az öthalmi csárdától, 2787 I, 2| költötte, s ha az nem félt az öthalmi csárdától, õ is 2788 I, 2| barátságot. Éjszakára csak az ereszet alá ágyaztatott 2789 I, 2| a Katira pedig rázárta az ajtót. Hajnalban aztán valahogy 2790 I, 2| átfogta a menyecske vállát, az azonban elszisszentette 2791 I, 2| ránk törje Sándor bácsi az ajtót.~- Féltötted? Te!~ 2792 I, 2| Féltötted? Te!~Olyant szorított az asszony két összetört gyerekvállán, 2793 I, 2| összetört gyerekvállán, hogy az elsikította magát. Odabukott 2794 I, 2| féltöd? Te! - lökte el Sándor az asszonyt. De az belecsimpeszkedett, 2795 I, 2| el Sándor az asszonyt. De az belecsimpeszkedett, úgy 2796 I, 2| bácsi. Kend üres kézzel van, az mög töltött puskát fektetött 2797 I, 2| töltött puskát fektetött az ágyába.~Sándor megsimogatta 2798 I, 2| ágyába.~Sándor megsimogatta az asszonyt.~- Akkor jó van, 2799 I, 2| szépen haza a Rácok kertjibe az anyádhoz, délig maradj is 2800 I, 2| szépszájú Kati.~- Embörök dolga az, nem a tied. No eriggy, 2801 I, 2| nem köll tanú.~Elkísérte az asszonyt a vakdûlõig, aztán 2802 I, 2| tanyába, és betaszította az ajtót. A jó ember úgy húzta 2803 I, 2| csak a puskát kapta föl az oldala mellõl, s annak a 2804 I, 2| feküdtél, édös sógorom!~Az embernek kipattant a szeme, 2805 I, 2| a szeme.~- Ne kezdd újra az alvást, édös sógorom. Majd 2806 I, 2| emberbe kezdett visszatérni az élet. Hallotta õ már máskor 2807 I, 2| bácsit, nem olyan rossz ember az. Hát még ha a Kati körülsimogatná 2808 I, 2| Kati, te! - szólította az asszonyt, egy kicsit rekedten.~- 2809 I, 2| egy kicsit rekedten.~- Az, az, a Kati! - taszította 2810 I, 2| egy kicsit rekedten.~- Az, az, a Kati! - taszította oldalba 2811 I, 2| olyan legény, mint mikor az asszonnyal elbántál?~Ezt 2812 I, 2| volt valamikor, tudta, mi az a hajítófa, három-négy darab 2813 I, 2| kanászéban a balta. Akit az szíven szúr, vagy lágyékon 2814 I, 2| szúr, vagy lágyékon talál, az nem áll többet talpra a 2815 I, 2| sifonérral el volt torlaszolva az ajtó. S mire széttaszigálta 2816 I, 2| ajtó. S mire széttaszigálta az akadályokat, akkorra a csárdás 2817 I, 2| méltónak se tartotta rá.~Az akasztott ember eltorzult 2818 I, 2| felismerte Sándort, ahogy az megállt elõtte, és megcsóválta 2819 I, 2| helyére, a halottra rácsukta az ajtót, és leült az ereszet 2820 I, 2| rácsukta az ajtót, és leült az ereszet alatt az ágy szélére 2821 I, 2| és leült az ereszet alatt az ágy szélére kukoricát morzsolni, 2822 I, 2| nagyon el szokták szuszogni az idõt.~S ezzel megindult 2823 I, 2| S ezzel megindult azon az úton, amelyikrõl nem volt 2824 I, 2| ordítozását megértette:~- Hát ez az úri böcsület?~A vezér lakat 2825 I, 2| Ráday-korszaknak tudvalevõleg nem éppen az vetett véget, mintha a királybiztosság 2826 I, 2| gazt kiszaggatott volna már az alföldi embervetések tisztabúzájából. 2827 I, 2| vérfagyasztó ordítások miatt. Az öreg várnagy maga tett bizalmas 2828 I, 2| mosásba kerülnek, elõször az aludt vért tördösik le róluk 2829 I, 2| darabokban.~Mi volt mindebben az igazság, mi se, abban ma 2830 I, 2| azon frissében se lehetett. Az öt öl magas bástyafalakkal 2831 I, 2| mártírhalált szenvedett az igaz hitért, lehet is, hogy 2832 I, 2| szakaszonként megsétáltatták az udvaron, vászonálarcot kellett 2833 I, 2| más nyelvet nem értett, s az adjonistenre szuronnyal 2834 I, 2| Zwingert, amelynek csak az udvar felé néztek apró és 2835 I, 2| sokan voltak ilyenek, de az mind úgy hallgatott, mintha 2836 I, 2| róla a bilincset. Ebben az órában. És arra veretem 2837 I, 2| számított. Sándor abban az órában elhagyta a tombolást 2838 I, 2| mégpedig olyannak, amilyennek az Andrássy úti emlékmû képzelteti 2839 I, 2| hiteles, de én senkinek az örömét se szeretem megrontani. 2840 I, 2| sõt még tódítom is, hogy az volt csak a szép világ, 2841 I, 2| ember.~Olyan jólesett neki az elsõ pöffentés, hogy el 2842 I, 2| Én.~- Hát fúrt-e már az úr lószörbül pipaszárat?~- 2843 I, 2| Sándor.~- Pedig möghiggye, az könnyebb mestörség, mint 2844 I, 2| asszonyt.~- Tögyön vele próbát az úr, ha van hozzá kurázsija, 2845 I, 2| Sándorra a cellaajtót, mikor az nyírfasöprûvel ijesztgette 2846 I, 2| vizsgálóbíró a kezét.~- Nem esik le az ujjamrul az aranygyûrû - 2847 I, 2| Nem esik le az ujjamrul az aranygyûrû - morgott a betyár.~ 2848 I, 2| tisztességet, ami kijár az ilyen nagyrament embernek, 2849 I, 2| ki belõle a titkait, és az volt neki ígérve, hogy megmenekszik 2850 I, 2| ígérve, hogy megmenekszik az akasztófától, ha a péteri 2851 I, 2| szemmel a Sándort, úgyhogy az álmában minden titkát kibeszéli. 2852 I, 2| megkérte, szabadítsa meg az új szobatársától.~- Miért, 2853 I, 2| teszed, Sándor - nyitotta ki az almáriumot Laucsik. - Kóstold 2854 I, 2| szilvóriumot!~- Igya mög az úr maga! - vágta rá Sándor 2855 I, 2| maga! - vágta rá Sándor az ajtót a bíróra.~Most került 2856 I, 2| lehet rabolni, ha ott tudja az ember megállítani, ahol 2857 I, 2| legelrongyoltabb könyveivé váltak az úri kaszinók könyvtárainak. 2858 I, 2| magukat a mesterségbe. Hogy az eredmény alatta marad a 2859 I, 2| alatta marad a várakozásnak, az a többi vérben dolgozó iparágakkal 2860 I, 2| hozott a konyhára, hanem az egyik vállalkozó az életével 2861 I, 2| hanem az egyik vállalkozó az életével is ráfizetett. ( 2862 I, 2| életével is ráfizetett. (Az a fátum érte a bandát, hogy 2863 I, 2| amikkel több kárt tettek az országnak, mint a patriarkális 2864 I, 2| lehet mondani, hogy ezek az úttörõ kísérletek politikai 2865 I, 2| fontosságra tettek szert. Az abszolutizmus zsoldjában 2866 I, 2| eligazodni, sõt még elindulni se. Az asszisztensek mind Sándorral 2867 I, 2| Sándor pedig éppen ebben az egyben megvetette a lábát. 2868 I, 2| virtusból. Egyrészt nem akarta az embereit bekeverni a vallomásával - 2869 I, 2| emberségébõl.~- Ne engöm nyaggasson az úr, hanem a magafélét - 2870 I, 2| mondtam. De azt fölérheti az úr ésszel, hogy én hatökör 2871 I, 2| hogy én hatökör vagyok az ilyesmihöz.~- Nono, Sándor, 2872 I, 2| dolgod micsoda, Sándor?~- Az enyim? - villogott a Sándor 2873 I, 2| passziózni Sándort a cellában is, az udvaron is, ahol még a vászonálarc 2874 I, 2| azellen se volt kifogása, hogy az öreg betyár a magazin-ereszet 2875 I, 2| szakállas öreg boszorkány volt, az orra összeért az állával, 2876 I, 2| boszorkány volt, az orra összeért az állával, és mikor azt hallottam, 2877 I, 2| valaha megöldösték egymást az emberek, azt nagyon érthetõnek 2878 I, 2| magazinnal. Néha megkiáltotta az udvarláson kapott Sándort, 2879 I, 2| Osztán nézze, ezzel is telik az üdõ.~- Ne félj, Sándor, 2880 I, 2| embered vagyok én neked.~Az is volt. Õ rendelte oda 2881 I, 2| mög neköm azt a barátságot az úr, hozassa el a Katitul 2882 I, 2| úr, hozassa el a Katitul az én subámat.~Laucsik ezt 2883 I, 2| fogadta, hogy letakarta az asztalát ötforintos bankókkal.~- 2884 I, 2| szájaszéle. Bizony nem öröm az élete az olyan fiatalasszonynak, 2885 I, 2| Bizony nem öröm az élete az olyan fiatalasszonynak, 2886 I, 2| Hétszámra se nyitja rá az ajtót jótétlélek, mind meghernyósodik 2887 I, 2| mind meghernyósodik a bor az ászokfán, a porciót sincs 2888 I, 2| pénzt - mutatott Laucsik az asztalra.~- Kinek szánta 2889 I, 2| Sándor babájának, mikor az embere nem viselheti gondját.~- 2890 I, 2| csapta össze a kezit az asszony.~- Mind a tied ez, 2891 I, 2| állította meg Sándor a vonatot. Az asszony kis madárhangja 2892 I, 2| fölcsattant.~- Akkor fusson ki az én két szömöm, ha azt elmondom.~- 2893 I, 2| szemednek. Nézz csak ki az ablakon, kis menyecske!~ 2894 I, 2| Éppen akkor, mikor szemben, az ereszet alatt Sándor magára 2895 I, 2| felelt, szorosabbra húzván az álla alatt a kékselyem fejkendõ 2896 I, 2| Nem is szerettem volna, ha az lött volna.~- Nono, én is 2897 I, 2| Kati, hogy holtig ember az ember. De ha én neked volnék, 2898 I, 2| háromszáz bankóforint van neked az asztalon kiterigetve, s 2899 I, 2| möggyütt a Kati.~- Hát az esze megjött-e?~- Azt hiszöm, 2900 I, 2| ez már nem szánja Sándort az akasztófától. Sápadt arcán 2901 I, 2| pirosító nyitott rózsát, az ujján új karikagyûrû fénylett.~- 2902 I, 2| mög egy vadkörtefa. Annak az istállójában vannak elásva 2903 I, 2| megkapta a vérdíjat meg az új embört, a cserepes tanya 2904 I, 2| De magának volt igaza. Az asszonyok is mind egyformák.~ 2905 I, 2| Arról se, hogy ki ásta el az istállójukban a vasakat. 2906 I, 2| tehette akármelyik.~Tehát az asszonnyal is megbukott 2907 I, 2| csillapítani. Inkább csak az illemtan követelésének tett 2908 I, 2| tett eleget.~Laucsik ült az asztalnál, és pipázgatva 2909 I, 2| tartotta a választ. Letette az újságot, és sóhajtással 2910 I, 2| bennünket, hanem a talján, az ánglius meg a francia együtt. 2911 I, 2| a világnak. Különben itt az újság, olvasd magad, mi 2912 I, 2| olvasni, ha rájuk tette az ujját, és mozgatta hozzá 2913 I, 2| száját.~- Hát ez valóságosan az én böcsületös nevem - ismerte 2914 I, 2| maga.~A bíró aztán olvasta. Az egész világ felzúdult Bécs 2915 I, 2| bizonyosan beleköpött volna az újságba, és azt mondta volna, 2916 I, 2| hogy a zsidók csinálták az egészet. Így, alföldi szegénylegény 2917 I, 2| akire nem ragadt semmi az európai civilizációból, 2918 I, 2| Pozsony is leégett. Itt van az újságban. Olvassam?~A betyár 2919 I, 2| betyár gondban töltötte az éjszakát. Az urak huncutok, 2920 I, 2| gondban töltötte az éjszakát. Az urak huncutok, minden kitelik 2921 I, 2| Ugyan azt olvasta-e ki õneki az újságból, amit beletettek, 2922 I, 2| beletettek, vagy csak kitalálta az egészet?~Ezért aztán most 2923 I, 2| Laucsiknak:~- Szeretném én azt az újságot azzal olvastatni, 2924 I, 2| kiment a nyomtatott papírral az udvarra, s akibõl írástudást 2925 I, 2| belõle mást, mert Laucsik ezt az újságot egy példányban, 2926 I, 2| tiszteletére, mégpedig Pesten, az állam nyomdájában, hogy 2927 I, 2| fantáziának látszik, de nem az. Az én fiatal diákkoromban, 2928 I, 2| fantáziának látszik, de nem az. Az én fiatal diákkoromban, 2929 I, 2| nyugodva abban, hogy amit az újságba beletesznek, az 2930 I, 2| az újságba beletesznek, az szentírás.~Csakugyan „meg 2931 I, 2| voltak ezen a hiten abban az idõben a Duna-Tisza közén. 2932 I, 2| ott is a Sándoré volt az impérium, de nem maga gyakorolta, 2933 I, 2| akart összetestvéresedni az új renddel. Megfogadta, 2934 I, 2| polgármester meg is tartotta az erõs fogadást. Sohase ment 2935 I, 2| tevõjének. Ha a vén bába, akit az emberek sorsnak hívnak, 2936 I, 2| Sándor - nyújtotta felé az újságot -, nincs már Komárom 2937 I, 2| megütõdöttebben, mintha azt az újságot hallotta volna, 2938 I, 2| újságot hallotta volna, hogy az öreg Veszelkának a szürkéje 2939 I, 2| szürkéje kitörte a lábát. (Ez az öreg Veszelka, akirõl szintén 2940 I, 2| a pálya kezdetén. Ebben az idõben már tisztes polgár 2941 I, 2| búcsúztatót fizettem érte az alsóvárosi kántornak.~- 2942 I, 2| bánt a lelkiismeret azért az ártatlan Komáromért?~- Egy 2943 I, 2| Laucsik a szegedi határban, az Öthalmon, olyanokat, amilyeneket 2944 I, 2| ûfölsége?~- Lüvik Buda várát az ángliusok - szaladtak tovább 2945 I, 2| Aki nem volt úgy beijedve, az hozzátette azt is, hogy „ 2946 I, 2| hogy „ezért is számot adsz az ítélet napján, Sándor”. 2947 I, 2| látszott, hogy nem aludt az éjszaka.~- Hol vannak már, 2948 I, 2| álmos szeme kitágult, mint az ugrani készülõ macskáé. - 2949 I, 2| ugrani készülõ macskáé. - Ja, az idegen bosszúállók? Biz 2950 I, 2| magát.~- Hát minek néz engöm az úr? Csak nem gondolja, hogy 2951 I, 2| elpusztíttatni? No hadd gyûjjön az írnok, maga mög kérdözzön, 2952 I, 2| is, amit nem kérdeztek, az egész életét. Hogy megmentse 2953 I, 2| megmentse a szegedi várost meg az Alföldet.~Egyet-mást majd 2954 I, 2| Egyet-mást majd elmondok az önéletrajzából. Ebbe a fejezetbe 2955 I, 2| Szögedön, a Mélyárok utcában, az a nagy sárga ház az üvé.~ 2956 I, 2| utcában, az a nagy sárga ház az üvé.~Ismerte azt Laucsik 2957 I, 2| hogy mit csinálok most már az öreggel, akivel heteken 2958 I, 2| csinál belõle titkot, hogy az õ száján is lakat van. Pedig 2959 I, 2| konszolidált viszonyok voltak, az írástudatlan szegénylegények 2960 I, 2| Annál érdekesebb, hogy maga az ügyész se iszonyodott tõle, 2961 I, 2| Sõt azt is ki lehet érezni az Edvi Illés memoárjaiból, 2962 I, 2| határozottan szimpatikusnak találta az öreg haramiát, akirõl néha 2963 I, 2| bíróság, elfutotta a vér az arcát, és veszett dühvel 2964 I, 2| kapcának viseljem ûket.~Ez az a fajtája a gõgnek, amivel 2965 I, 2| éppen olyan dühbe hozna az, ha csontjaik valahol tudomást 2966 I, 2| ez a párhuzam nem mindig az õ javukra üt ki. Például 2967 I, 2| és dicsõségbõl igényelte az oroszlánrészt, a zsákmányból 2968 I, 2| bankót, és vékával mérték az aranyat, mint a mai detektív-regényekben 2969 I, 2| rézkrajcárral se ragadt több az ujjához, mint a többinek. 2970 I, 2| községházát felverték - az nagyon agyafúrt kaland volt, 2971 I, 2| forint jutott egy emberre az adókasszából. Mire azonban 2972 I, 2| Kiadták neki a csendõrök az apait, anyait: lelõtték 2973 I, 2| futás közben.~- Hát most az û részivel mi lössz? Azt 2974 I, 2| Csiba te! - kurjantottak rá az öregebbek, s valamelyik 2975 I, 2| tisztesség?~A tisztesség az volt, hogy Sándor még azon 2976 I, 2| volt, hogy Sándor még azon az éjszakán stafétával küldte 2977 I, 2| mívelkedésekkel vívta ki Sándor az egri nevet a jegenyék alatt, 2978 I, 2| homokon, hogy nagy ember volt az, kár, hogy a mai világban 2979 I, 2| becsülete Sándornak, hanem az úri népek közt is, arra 2980 I, 2| tudom én azt, hogy azért az urak is csak embörszámot 2981 I, 2| péterváradi börtönbõl - az én sorozatom éppen ott vette 2982 I, 2| vette föl a mese fonalát -, az újvidéki magyar intelligencia 2983 I, 2| ember, hanem vezetõ polgár, az utolsó pozsonyi diétán Újvidék 2984 I, 2| megkeresni a vidéki tudósítást az egykorú pesti lapokban. 2985 I, 2| kostólszármazó zacskóba, benne van az is, hogy az ünnepelt honfitárs 2986 I, 2| zacskóba, benne van az is, hogy az ünnepelt honfitárs meghatott 2987 I, 2| volna én ezzel is, ha ennek az irkafirkának a során a fõtárgyalásig 2988 I, 2| szamosújvári börtön volt az õ Szent Ilonája, ahol - 2989 I, 2| Napóleonénál is. Mikor pedig az öreg ujjak elerõtlenedtek 2990 I, 2| tartozó nagynevû famíliák. Az egyik latin, a másik indián, 2991 I, 2| nincsen semmi rossz se. Az csak annyit jelent, hogy 2992 I, 2| csak annyit jelent, hogy az embertõl azt kívánják, maradjon 2993 I, 2| Márpedig aki semmit se csinál, az nem csinál rosszat se, aki 2994 I, 2| pedig nem csinál rosszat, az jó ember. Ez olyan kifogástalan 2995 I, 2| mindent. Még a mondókájuk is az a szakállas javasasszonyoknak, 2996 I, 2| felséges ausztriai ház által. („Az Isten se gyõzi az magyari 2997 I, 2| által. („Az Isten se gyõzi az magyari urakat pénzzel” - 2998 I, 2| sóhajtott föl Ferdinánd, az elsõ „magyar” Habsburg, 2999 I, 2| akkor még tudtak szemérmet az emberek.~A tanyai magyar, 3000 I, 2| igaz, de akkor se ártott az, ha istenfélõ kegyes hírbe