Kötet,  Fejezet

3001     I,   2|                     kegyes hírbe keveredett az ember - hanem akkorára a
3002     I,   2|                hírivel.~A magyar megkaparta az üstökét, billegette a nyakát
3003     I,   2|                    kifelé a fõbíró huszárja az ajtón, úgy, hogy a szemben
3004     I,   2|                  beesett a nótáriushoz.~No, az se volt baj, mert ott is
3005     I,   2|                     eligazítani valója. Még az azelõtt való esztendõben
3006     I,   2|                    eldöglöttek, és most már az volt a kérdés, hogy ki legelje
3007     I,   2|              õkegyelmétõl.~- Úgy? - csapott az asztalra mérgesen a nótárius. -
3008     I,   2|                    hogy õk nem állnak szóba az olyan emberrel, aki nem
3009     I,   2|             zokszóra:~- Hát kendnek mi baja az én gazdáimmal?~- Nem ögyéb,
3010     I,   2|                   hogy mög vannak háborodva az elméjökben.~- Hogyhogy?~-
3011     I,   2|                    De nagyon is okos beszéd az, hanem kend a tökfejû -
3012     I,   2|             aszerint hogy kinél keresi kend az igazságot.~- Így mán értöm -
3013     I,   2|                       fanyalodott nevetésre az ábrázata a magyarnak, és
3014     I,   2|                  szigorúak etikett dolgában az emberek.~
3015     I,   2|                            Triász és társai~Az Ovidius Metamorfózisai-ban -
3016     I,   2|                 szép hexameterbe van szedve az Aktaeon harmincnyolc kutyája
3017     I,   2|          harmincnyolc magyar kutyanevet még az akadémiai nagydíjért se
3018     I,   2|                    folyóvíznek a neve, mert az õsi hit szerint, amelyik
3019     I,   2|                  kutyának folyóvízneve van, az nem kap víziszonyt, ahogy
3020     I,   2|                   napot, és hallottam, hogy az öregbéres Triásznak tiszteli
3021     I,   2|                öregbéres Triásznak tiszteli az udvaron csellengõ kuvaszt,
3022     I,   2|                   kuvaszt, bújtatván beléje az ördögöt valamely csínyjéért,
3023     I,   2|                 kutyájuknak, János - mondom az embernek.~Azt mondja rá
3024     I,   2|                  azt állapítottam meg, hogy az ifjabb öregbéres-nemzedék
3025     I,   2|                   Triász. És így találkozik az ember itt, az isten háta
3026     I,   2|                    találkozik az ember itt, az isten háta mögött, a hármas-szövetséggel,
3027     I,   2|                 mint egy kutya-név.~Persze, az öregbéres sokkal okosabb
3028     I,   2|                     s mindjárt kihujjantott az udvarra, hogy egy kanászgyerek
3029     I,   2|                     azt a többi maga közül. Az ilyen aztán addig ténförög,
3030     I,   2|                  olyan vagyok. Most olvasom az újságban, hogy valami kitûnõ
3031     I,   2|               gazdátokat! Nektök mán kitelt az esztendõtök, möhettök ürgézni,
3032     I,   2|            vészjeleket a pusztai kutyák, de az bizonyos, hogy mire beesteledett,
3033     I,   2|                    A magam részérõl örültem az ebek mélabújának, mert ettõl
3034     I,   2|                     lössz - mondta a gulyás az öreg béresnek -, hogy a
3035     I,   2|                    a nyáron neköd köll ûket az öledbe hordanod.~- Már mér’?~-
3036     I,   2|                 Nagy böcsben tartják azokat az úri dögöket, majd möglássátok,
3037     I,   2|                     de a szeme összevillant az öreg béresével.~Én a sövény
3038     I,   2|                     mögül néztem õket, ahol az uradalom sánta hollója mutogatta
3039     I,   2|                   hogy én is csakúgy tennék az õ helyükben. Mégse hagyhatja
3040     I,   2|              helyükben. Mégse hagyhatja azt az ember, hogy mindenféle jöttment
3041     I,   2|                     tulajdon maga kutyáját.~Az ügy különben elég gyorsan
3042     I,   2|                     faluból, hogy megjöttek az úri kutyák, lehet értük
3043     I,   2|                  faluházának.~Estefelé járt az idõ, mikor a szekér kiérkezett
3044     I,   2|                     a nyelvükön is értettek az itthonvalóknak. Az volt
3045     I,   2|                 értettek az itthonvalóknak. Az volt az elsõ kérdésük:~-
3046     I,   2|                     itthonvalóknak. Az volt az elsõ kérdésük:~- Eh-eh-ehhehe,
3047     I,   2|                  mert tudják, hogy nem való az urakat szemtõl szembe kinevetni -
3048     I,   2|                 királysága szanaszét feküdt az országban. Itt is egy erdeje,
3049     I,   2|                 asszonyszaggató urak voltak az A-yak, Péter úr is három
3050     I,   2|                  aki útjába akadt.~Akkor is az eszét járta, mikor egyszer
3051     I,   2|                Matyej -, kifelejtett minket az Istenke, mikor földet osztogatott.
3052     I,   2|                   ki itt a gazda?~- Nagy úr az, földi, láthatatlan, mint
3053     I,   2|                    földi, láthatatlan, mint az Isten - emelte meg Matyej
3054     I,   2|                      mégiscsak könnyelmûség az, hogy õ ennek a falujának
3055     I,   2|                    földecske ez. Igaz, hogy az ember zabnál egyebet nem
3056     I,   2|                 termelhet rajta, de termelt az Úristen akkora fenyõerdõt,
3057     I,   2|              kérdezte, milyen volt a termés az idén.~- Ojjé - vigyorgott
3058     I,   2|               boldogan -, annyi a zab, hogy az idén még kalácsot is süthetünk
3059     I,   2|                   Kripócnak. Kiderült, hogy az odavaló tótok nagyon derék
3060     I,   2|                 árendával is.~A-y Péter nem az az ember volt, aki az ilyesmiért
3061     I,   2|              árendával is.~A-y Péter nem az az ember volt, aki az ilyesmiért
3062     I,   2|                   nem az az ember volt, aki az ilyesmiért megharagudjon.
3063     I,   2|               megjátszani magát, s elõvette az íródeákját.~- Hamar valami
3064     I,   2|                   milyen szép termésük volt az idén. Ennek örömére megengedem
3065     I,   2|                megengedem nekik, hogy ebben az esztendõben kétszer arathassanak.~
3066     I,   2|            arathassanak.~Nevetett A-y Péter az ötletének, de csak akkor
3067     I,   2|                      mikor meghozta a posta az Uhrin Matyej válaszát. Hogy
3068     I,   2|            kacagástól. Megint bekurjantotta az íródeákját.~- Írja meg nekik,
3069     I,   2|                    már két aratást engedtem az idén, most már az árendát
3070     I,   2|                  engedtem az idén, most már az árendát is duplán fizessék.~
3071     I,   2|                      Nem gyõztek hálálkodni az úrnak, akiben a világért
3072     I,   2|                 Péter úr -, szót se érdemel az egész.~- De nem mehetünk,
3073     I,   2|                    zavarodottan.~- Mi lehet az? Ki vele! - nyitotta kerekre
3074     I,   2|                  mikor Matyej írásban kérte az engedelmet.~- Mit, hogy
3075     I,   2|            engedelmet.~- Mit, hogy én ezért az egy-két hitvány gallyért
3076     I,   2|                hitvány gallyért betintázzam az ujjamat?~De a kripóciakat
3077     I,   2|                     míg a kezükben nem volt az írott engedelem. Vághatnak
3078     I,   2|                valója. Eladta potom pénzért az erdõt valami nyíregyházi
3079     I,   2|                   sehol. Leúszott a Garamon az egész. A tótok mind kivágták
3080     I,   2|                     s eladták szerteszéjjel az országban. Annyit pénzeltek
3081     I,   2|                    volt a kezükben.~Ez volt az egyetlen tréfa, amit A-y
3082     I,   2|                    már készen is volt, csak az elõteret kellett rendezni,
3083     I,   2|                      A publikumnak, persze, az ilyesmi tökéletesen mindegy.
3084     I,   2|                   vigadnánk lótejen.)~Abban az idõben azonban, a millenáris
3085     I,   2|                    Napokig hányták-vetették az elméjüket, hol lehetne egy
3086     I,   2|                     hozassunk hiteles füvet az õshazából, Etelkuzuból vagy
3087     I,   2|                   olyan messzi menni, mikor az õ faluja, Jászapáti sokkal
3088     I,   2|                      Egészen bizonyos, hogy az elsõ magyar nagykövet és
3089     I,   2|                 Kingyesbõl hoznánk a füvet, az én komáromi pusztámról,
3090     I,   2|                 mert erre a dicsõségre csak az volna méltó. De kifogytunk
3091     I,   2|                  volna méltó. De kifogytunk az idõbõl, most már be kell
3092     I,   2|                szalajtsatok át érte Budára. Az is olyan szép fû, hogy éppen
3093     I,   2|                    a jászapáti fûhöz képest az csak spenót.~Azzal fölkapott
3094     I,   2|                   kosaras ember?~- Átmegyek az Istenhegyre, szedek egy
3095     I,   2|                hatvanhetes politikus volt. (Az ellenzéki politikusok abban
3096     I,   2|                 ellenzéki politikusok abban az idõben a bal kezükkel gesztikuláltak.)~
3097     I,   2|              azonban azt mondták neki, hogy az ügy nem rájuk tartozik,
3098     I,   2|                   nem rájuk tartozik, ebben az illetõ kerületi elöljáróság
3099     I,   2|                 illetõ kerületi elöljáróság az illetékes.~- Hát az hol
3100     I,   2|             elöljáróság az illetékes.~- Hát az hol lakik?~- Fönt a várban.~-
3101     I,   2|                     is ejtette, elõ is adta az instanciáját. Kedvesen,
3102     I,   2|                    el is rontotta a dolgát. Az illetékes hatóság úgy nézett
3103     I,   2|                 Egy-két marék füvet szednék az Istenhegyen. Csak amennyi
3104     I,   2|              amennyi a kis kosárba belefér.~Az illetékes hatóság gúnyosan
3105     I,   2|                önnek formalitás? Azt hiszik az urak, a közvagyon Csáky
3106     I,   2|                     De kérem, megfizetem.~- Az más, arról lehet beszélni.
3107     I,   2|               alakítsunk részvénytársaságot az istenhegyi rét kibérlésére?~-
3108     I,   2|                 Haberhauer János volt abban az idõben - ugyan a millenáris
3109     I,   2|                     semmit, kérem. A fû nem az enyém, hanem a fõvárosé.
3110     I,   2|              fûbiztosi hivatalhoz fordulni. Az átteszi az ön kérelmét a
3111     I,   2|             hivatalhoz fordulni. Az átteszi az ön kérelmét a közkerti bizottsághoz,
3112     I,   2|                    a közkerti bizottsághoz, az a legközelebbi havi ülésén
3113     I,   2|                  tanács pártolólag tegye át az ügyet a közgyûléshez...~-
3114     I,   2|                  uram, nem egyszerûbb volna az, ha méltóztatnék nekem egypár
3115     I,   2|                 adni?~- Szó sem lehet róla. Az ellenzék rögtön rendkívüli
3116     I,   2|                    a belügyminiszter úrnál, az tud önön segíteni, ha akar.~
3117     I,   2|                 millennium örömére! No csak az kellene még nekünk!~Vágó
3118     I,   2|             kirobbant a jász temperamentum. Az asztalhoz vágta a kosárkát.~-
3119     I,   2|                 megnézte, jól be van-e téve az ajtó, aztán megveregette
3120     I,   2|                   vállát.~- Hát akkor eredj az Istenhegyre, fiam, adj egy
3121     I,   2|                   hatost a csõsznek, és lop az neked annyi füvet, amennyit
3122     I,   2|                    elfelejtett. Meg se állt az Istenhegyig, ott addig tévelygett,
3123     I,   2|                 délután négy órakor alszik, az nem lehet más, csak a csõsz.~-
3124     I,   2|                     kosár füvet.~- Sok lesz az, tekintetes uram - tétovázott
3125     I,   2|                  Vágót a honfoglalók közül. Az istenhegyi csõsz kereste.~-
3126     I,   2|                   még jár a koronáért, mert az úr csak egy hatos árát hozott
3127     I,   2|                    félni, hogy fölforgatják az ország nyugalmát. (Nem is
3128     I,   2|               hozhattak magukkal.) Ellenben az élõ zsiráffal szemben indokolt
3129     I,   2|               minden elõvigyázatosság, mert az olyan kalandos külsejû teremtéstõl
3130     I,   2|             szarvasmarha, szamár stb.~Abban az idõben azonban, mikor utoljára
3131     I,   2|              engedélyt a zsiráfok hazánkba, az illetékes körök még nem
3132     I,   2|                    tekintetében. Tudniillik az még akkor történt, mikor
3133     I,   2|                    és Lendl Adolf igazgatta az Állatkertet. Õk voltak azok,
3134     I,   2|                   rendeltettek Hagenbecknél az új Állatkert részére.~Hagenbeck
3135     I,   2|            zsiráfjait nem találta méltóknak az állatkert új paradicsoma
3136     I,   2|                fogatott egy zsiráfházaspárt az õshazában, valahol a Kilimandzsáró
3137     I,   2|              Mombázától Fiuméig könnyû volt az út, mert a hajón úgy nyújtogathatták
3138     I,   2|                      mikor alagúthoz érnek, az szedi le a fejüket. Ejnye,
3139     I,   2|                ejnye, hogy erre nem gondolt az a Lendl, hiába olyan nagyeszû
3140     I,   2|             tanácsot, mitévõk legyenek?~Hát az ördöngös Lendl erre is tudott
3141     I,   2|                  Hadd tanulják meg idejében az afrikaiak, hogy most már
3142     I,   2|                 zsiráfok se hordhatják fönn az orrukat.~Mire a nyaklók
3143     I,   2|             zavartalan volt a családi béke, az utolsó napon pedig határozottan
3144     I,   2|                 ember, aki azt mondta, hogy az õ gyerekkorában a zsiráfot
3145     I,   2|                     oda ki nem ereszthetem.~Az õr és a hasított csülkûek
3146     I,   2|                   már a szép szíjnyaklókat?~Az lett belõle, hogy megint
3147     I,   2|                     embert, aki szót értsen az állatorvosi tudományok képviselõjével.~
3148     I,   2|                   Fiuméba, el is magyarázta az állatorvosnak, hogy a zsiráfok
3149     I,   2|                 tudom, uram - rázta a fejét az állatorvos. - De ami törvény,
3150     I,   2|                 álltak a zsiráfproblémával. Az osztály vezetõje éppen szabadságon
3151     I,   2|                     ez - próbált szabadulni az osztályfõnök. - Ha a saját
3152     I,   2|             legnagyobb készséggel adnám meg az engedélyt, mert én liberálisan
3153     I,   2|                   Most derült ki, milyen jó az, hogy a zsiráfnak lófeje
3154     I,   2|                    üsse kõ, hát hadd jöjjön az a hasított csülkû Budapestig,
3155     I,   2|                Fiuméig eljött!~Már írták is az engedélyt, mikor az osztályfõnök
3156     I,   2|                írták is az engedélyt, mikor az osztályfõnök a homlokára
3157     I,   2|                    behozni a zsiráfokat, ha az osztrák földmûvelésügyi
3158     I,   2|                      A remény nem volt hiú. Az osztrák kormány belenyugodott
3159     I,   2|                    végre leérkezett Fiuméba az írás: jöhetnek a nyakorjánok.~-
3160     I,   2|                vesszetek meg - lengette meg az engedélyt a zsiráfok pásztora
3161     I,   2|               engedélyt a zsiráfok pásztora az érdekeltek elõtt -, holnap
3162     I,   2|               Zsiráfné kinyújtotta a nyakát az írás felé, szippantott egyet,
3163     I,   2|                 benyit hozzá a bibliotékába az igazgatója, s mutat neki
3164     I,   2|                  mívelt Társalkodó, vagy is az illendõség és jó erkölcsû
3165     I,   2|                   megkedveltetõleg viselni.~Az igazgatónak leesett az álla.~-
3166     I,   2|                      Az igazgatónak leesett az álla.~- Kollégám, ez nincs
3167     I,   2|                  melyik oldalon találja meg az illetõ a számára rendeltetett
3168     I,   2|               hölggyel sétálsz, ne hagyd õt az utsza közepén, hanem kísértsd
3169     I,   2|                   múlva berohant a tanár úr az igazgatói irodába.~- Direktor
3170     I,   2|                     küldte ezt a könyvet?~- Az ördög tudja, én bizony meg
3171     I,   2|                    a papírkosárban. Tessék. Az igazgatóságnak van címezve,
3172     I,   2|                   mi lehet ott!~Hát biz ott az volt, hogy „Tisztességtudó
3173     I,   2|              visszavonuló mozdulatokat tett az ajtó irányában. De a direktor
3174     I,   2|               rémlik nekem, nézzük meg csak az iktatót!~Megnézték, de nem
3175     I,   2|              összeráncolta a homlokát.~- Mi az ördög lehetett hát? Most
3176     I,   2|                 Azzal leguggolt, és kihúzta az íróasztal alól a kosarat.~-
3177     I,   2|                       De hát mikor lehetett az, direktor úr? - izgult a
3178     I,   2|                  mondtam?~Diadalmasan dobta az asztalra a nagy hivatalos
3179     I,   2|          könyvkereskedõ küldhette.~- Dehogy az, dehogy! - törte fel a tanár
3180     I,   2|                  boszniai sast ajándékozott az intézetnek.~Most már az
3181     I,   2|                     az intézetnek.~Most már az igazgató vakarta a fejét.~-
3182     I,   2|                     történt semmi baj. A fõ az, hogy nem a cs. és kir.
3183     I,   2|                    került a papírkosárba.~- Az ám, ni, de hát hol is van
3184     I,   2|                vagyok - mondta határozottan az igazgató. -Visszarepült
3185     I,   2|                  tekintetes igazgató úrnak.~Az igazgató úr elgondolkozott.~-
3186     I,   2|           fuvarlevél csakugyan elõkerült, s az igazgató arca egyszerre
3187     I,   2|             direktor úr, nem König és Adler az, hanem König-Adler. Királysas
3188     I,   2|                   Királysas volt a ládában.~Az igazgatót most se hagyta
3189     I,   2|                    el a filozófia.~- Hát ha az volt benne, akkor még most
3190     I,   2|                     küldték volna? Nem kért az enni.~Hát azt a csúfot csakugyan
3191     I,   2|                   Ki vette meg?~- Ez meg ez az ügyvéd - keresték ki a hivatalos
3192     I,   2|                  közbekiáltott.~- Ez meg ez az ügyvéd verte rá.~Ez az úr
3193     I,   2|                   ez az ügyvéd verte rá.~Ez az úr szintén nevezetes ember
3194     I,   2|                 tudta mire magyarázni, hogy az ügyvédi karban ekkora sas-szenvedelem
3195     I,   2|               mindig versengenek egymással. Az egyik kormánypárti elnök,
3196     I,   2|    negyvennyolcaspárti elnök.~Természetesen az volt a hatvanhetes elnök,
3197     I,   2|                  akinek kezén maradt a sas. Az õ pártkasszája jobban futotta.
3198     I,   2|                 kalapskatulyát.~- Sajnálom, az én birtokomban már csak
3199     I,   2|                  sast? - kérdezte hüledezve az igazgató.~- No, nem az egészet,
3200     I,   2|            hüledezve az igazgató.~- No, nem az egészet, maradt még rajta
3201     I,   2|            fölkeresték a másik ügyvédet is. Az természetesen piros tollakkal
3202     I,   2|                 kápráztatta el õket. Rajtuk az arany nyomásos zöldlevél:
3203     I,   2|               magukat a mungók - kacsintott az ügyvéd. - Õk a nagyját válogatták
3204     I,   2|               farkból meg a szárnyakból, de az apraja kétannyi, s az jobban
3205     I,   2|                    de az apraja kétannyi, s az jobban simul a kalaphoz.~-
3206     I,   2|                     a kutyák játszanak vele az udvaron.~- Szegényen ezen
3207     I,   2|                    próbálta helyresímogatni az igazgató a maradék tollakat. -
3208     I,   2|                    maradék tollakat. - A fõ az, hogy leltári számot írhassunk
3209     I,   2|                  nem selejtezték ki. Jöttek az összevissza esztendõk, és
3210     I,   2|                     Emléknek. Nézik egymást az óriáskígyóval.~
3211     I,   2|            kristályalakokat tanulmányozzák.~Az én ismeretségem is még diákkoromból
3212     I,   2|                    döfködtem bele a botomat az ocsmány kéregpapírfigurába,
3213     I,   2|                     ehhöz, Mártony?~Márton, az édesapám, nem szólt semmit
3214     I,   2|                   szûcsmester volt, s abban az idõben mifelénk még a szenátor
3215     I,   2|                 nyakig belecsirizesedtem is az igyekezetbe. A hexaéder,
3216     I,   2|                    igyekezetbe. A hexaéder, az oktaéder, az ikositetraéder,
3217     I,   2|                    A hexaéder, az oktaéder, az ikositetraéder, a pentagondodekaéder
3218     I,   2|                  ész kell ehhez, tudja, meg az a temérdek petlóreum, mikor
3219     I,   2|                 kéregpapírt (most nem futná az árát egyhavi fizetésem),
3220     I,   2|               borítólapnak, kétannyi sárgát az éleknek - csak nem akart
3221     I,   2|                    éleknek - csak nem akart az szerves egésszé kövülni.
3222     I,   2|                 hajamban akkor jelentek meg az elsõ õsz szálak. Hiába,
3223     I,   2|                   bárányéból hasította, nem az én bõrömbõl), hogy legyen
3224     I,   2|                    Micsoda? Negyvennyolcas? Az már beszéd! Az aztán iskola,
3225     I,   2|              Negyvennyolcas? Az már beszéd! Az aztán iskola, ahol ilyent
3226     I,   2|                      micsoda örömmel vittem az iskolába a nevezetes állatot.
3227     I,   2|                  zs-vel se tudtam volna, mi az, de így is nagyon tetszett
3228     I,   2|                  hogy jogos tulajdonosának, az apámnak nem adom át, mert
3229     I,   2|                   elemeit ilyenformán egész az év végéig az én példányomon
3230     I,   2|              ilyenformán egész az év végéig az én példányomon tanulmányozta
3231     I,   2|                   példányomon tanulmányozta az osztály. Exámen után szétbontottam
3232     I,   2|                   kérdeztem. Olyasmit, mint az a találós mese, hogy „ipadnak,
3233     I,   2|            kappannak hány körme van?”~Pedig az én kérdésem halálosan komoly
3234     I,   2|                   ebben segítségemre nincs, az maga is részes a tekintélylejáratás
3235     I,   2|            korunknak.~Tegnap délben ugyanis az történt, hogy amint savanyú
3236     I,   2|           odatartottam a kislányom elé, nem az életet megédesítõ gyermeki
3237     I,   2|                    talál homlokon, hanem ez az alattomos kérdés:~- Apukám,
3238     I,   2|                  tudatlanságomat ösztönösen az apai tekintély hangjába.~
3239     I,   2|                könyvet. Schulz Imre mûvelte az elemi második osztály számára,
3240     I,   2|                      És csakugyan benne van az a kérdés is: öt póknak hány
3241     I,   2|                     aztán mérgesen fölkapná az újságot, és amögött törné
3242     I,   2|                   újságot, és amögött törné az eszét, hogy hogy is áll
3243     I,   2|                 eltörölhetetlen jegyet nyom az ember lelkébe, mint a vörös
3244     I,   2|                   abroszba.~- Olvassuk meg, az a legegyszerûbb - mondtam
3245     I,   2|                     a fiastyúkot is lehozza az égrõl a mi kedvünkért -
3246     I,   2|                    kedvünkért - könnyebb is az, mint a piacon vásárolni -,
3247     I,   2|           érdekelnek. Nekünk pók kell, mert az van elõírva.~- Talán kérhetnénk
3248     I,   2|                  felé.~Vesztére tette, mert az anyja egyszerre olyan lett,
3249     I,   2|                     a baziliszkus. Még csak az kellene, hogy pókot kérjünk
3250     I,   2|                   teteje, bársony a bélése, az ördög találgassa, milyen
3251     I,   2|                 mikor még volt mit eladni - az bizonyos, hogy ezt az Isten
3252     I,   2|                       az bizonyos, hogy ezt az Isten is pókistállónak szánta.~-
3253     I,   2|                 pókunkat, ha lesz.~- Nem ér az semmit - eredt el a könnye
3254     I,   2|                   már minekünk pókunk ebben az életben. Soha meg nem tudhassuk,
3255     I,   2|                   pókká, ha vissza nem tart az a meggondolás, hogy ki gyõz
3256     I,   2|                    kerülne. Ezért szorultam az okos könyv helyett okos
3257     I,   2|                    hány lába van öt póknak. Az olvasó is szeretné tudni,
3258     I,   2|                      ez így nem jó lesz. Mi az ördögnek mondjam el a herepfedényrõl,
3259     I,   2|                    és abban nem szalad szét az ész. Mi tagadás benne, olyan
3260     I,   2|                tiszteletre méltó pálya volt az -, Trungel tisztelendõ úr
3261     I,   2|               Kínába vértanúságot szenvedni az igaz hitért. Szegény édesanyámnak
3262     I,   2|                tetszett volna legjobban, de az édesapám nagyon megmérgesedett.~-
3263     I,   2|                 mondta ki a döntést apám. - Az én fiamnak ne fonják copfba
3264     I,   2|           szentenciája rólam.~Kunz tanár úr az ábrázoló geometriát tanította,
3265     I,   2|             születni, te Isten szegénykéje.~Az édesapám is mindig így szokta
3266     I,   2|                     el magát. - Tudod, hogy az a legnagyobb ritkaságok
3267     I,   2|                   ritkaságok közé tartozik?~Az óra végét csengették. Kunz
3268     I,   2|            legnagyobb ritkaságok közé, vagy az a fiú, aki látott már herepfedényt.~~
3269     I,   2|                   bennem némi fantáziát, de az egész más irányba szolgált,
3270     I,   2|                     mértani idomot - kezdte az inkvizíciót Mihálovits tanár
3271     I,   2|                     hogy éjszaka ereszkedik az agyamra. De azt is éreztem,
3272     I,   2|                    a fõigazgató. - Amit tud az ember, azt ne szégyellje.
3273     I,   2|                     Márpedig ezt csak tudja az ilyen jeles deák, mint maga?~-
3274     I,   2|               mathezeosz összerezzent bele.~Az is lehet, hogy nem a hangtól
3275     I,   2|                    meg, édes fiam, hogy nem az iskolának, hanem az életnek
3276     I,   2|                     nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, s az életben
3277     I,   2|                hanem az életnek tanulunk, s az életben hangosan kell beszélni.~~
3278     I,   2|              riporter voltam, s a közgyûlés az iskolák államosítását tárgyalta.
3279     I,   2|           auktorokat, akik kimutatják, hogy az államosítók az ördöggel
3280     I,   2|             kimutatják, hogy az államosítók az ördöggel cimborálnak. Szerepelt
3281     I,   2|                   ember nem húz ujjat, mert az keríti meg az elveszett
3282     I,   2|                   ujjat, mert az keríti meg az elveszett tehenet.~Szemmel
3283     I,   2|              Szemmel látható volt, hogy itt az államnak kitelt a becsülete,
3284     I,   2|                     sor. Hiábavaló volt még az is, hogy egy államosító
3285     I,   2|                      Doktor úr - javasoltam az ügyvédnek -, kérdezze meg
3286     I,   2|                   kérdezze meg a fõurat, mi az a herepfedény.~A szónok
3287     I,   2|                     zúgó tapsai közt leült, az ügyvéd felállt, és azon
3288     I,   2|            fõtisztelendõ úrtól, tudja-e, mi az a herepfedény?~Erre a szóra
3289     I,   2|             Megismétlem a kérdést - dörögte az állam patrónusa. - Feleljen
3290     I,   2|                    tudja vagy nem tudja, mi az a herepfedény?~A fõúr elsápadt,
3291     I,   2|                 pillája megrebbent.~- Ezzel az úrral nem állok szóba -
3292     I,   2|             méltóságos fõispán úr - fordult az ügyvéd az elnöki szék felé. -
3293     I,   2|              fõispán úr - fordult az ügyvéd az elnöki szék felé. - Aki
3294     I,   2|                        Aki azt se tudja, mi az a herepfedény, azzal én
3295     I,   2|                     Akkora többség állt föl az államosítás mellett, hogy
3296     I,   2|                   államosítás mellett, hogy az ellenzék még ellenpróbát
3297     I,   2|                    még ellenpróbát se kért.~Az elnök öt percre felfüggesztette
3298     I,   2|                   öt percre felfüggesztette az ülést. Szaladtam a telefonhoz.
3299     I,   2|                   futtában hallottam, ahogy az ügyvéd magyarázott a barátainak.~-
3300     I,   2|                szólni, aki azt se tudja, mi az a herepfedény.~- Hihetetlen -
3301     I,   2|               Hihetetlen - csóválta a fejét az egész társaság.~~Szerkesztõ
3302     I,   2|                   miszlikbe vágta a frontot az ólomszérûkön. Egyszer valami
3303     I,   2|                    lenyomattam vezércikknek az egyszeregyet. No cenzor,
3304     I,   2|                      és kegyetlenül törülte az egészet. Azt hitte a jámbor,
3305     I,   2|                     vezércikket, amelyiknek az volt a címe: Herepfedény.
3306     I,   2|                 volt, hogy azt se tudta, mi az a herepfedény”. Hogy miképpen
3307     I,   2|                   adta tudtomra, hogy nem õ az az ostoba ember, aki még
3308     I,   2|                     tudtomra, hogy nem õ az az ostoba ember, aki még azt
3309     I,   2|                    aki még azt se tudja, mi az a herepfedény.~~Tavaly tárcát
3310     I,   2|                   vette ki a lapjából, hogy az valami játékszer, ha megadnám
3311     I,   2|              jelentõsen növekedne akkor, ha az általa elõállított herepfedénynek
3312     I,   2|                Hiszen ha én tudnám, hogy mi az a herepfedény! De azt hiszem,
3313     I,   2|                vagyok egészen bizonyos. Azt az egyet azonban megírom mister
3314     I,   2|               kopaszodott bele, rájött arra az igazságra, hogy a világon
3315     I,   2|               babiloni torony összedõlt. Ha az Isten meg nem zavarta volna
3316     I,   2|                 Isten meg nem zavarta volna az emberek nyelvét, akkor nem
3317     I,   2|                      hogy legjobb volna, ha az emberek nem a szájukkal
3318     I,   2|                     ember, aki már évek óta az õ metódusa szerint diskurál
3319     I,   2|                 filozófiáért, s nem annyira az emberiség szeretete tette
3320     I,   2|                    gyûlölõjévé, mint inkább az ital kedvelése. Õ úgy okoskodott,
3321     I,   2|                     okoskodott, hogy ha már az Úristen elhibázta a dolgot,
3322     I,   2|                tízet, hanem kézujjat, akkor az okos ember azt az egy torkot
3323     I,   2|                     akkor az okos ember azt az egy torkot az ital számára
3324     I,   2|                     ember azt az egy torkot az ital számára tartogassa,
3325     I,   2|                     a kalauzával beállított az apátfalvi csizmadiamûhelybe,
3326     I,   2|            társalgás. A filozófus fölemelte az öklét, és kinyújtotta a
3327     I,   2|                kalapját, és olyan nagy volt az öröme, hogy amint kiért
3328     I,   2|                     öröme, hogy amint kiért az utcára, derékon kapta a
3329     I,   2|                     neki, hogy elsõ személy az Atya. Õ két ujjal azt felelte,
3330     I,   2|                    fogta õ össze egy ökölbe az ujjait, de azért csak egy
3331     I,   2|                     de azért csak egy Isten az, ha három személy is.~A
3332     I,   2|                     Remélem, hogy megértett az akasztófáravaló! - forgatta
3333     I,   2|                  így összevissza sértegesse az embert!~- Hogyhogy?~- Hát
3334     I,   2|                     bejön, és mutatja nekem az ujjával, hogy nekem csak
3335     I,   2|                  arra neki, többet ér nekem az egy szemem, mint neked a
3336     I,   2|             sodromból, tudja, oszt ráfogtam az öklöm, hogy most már menjen
3337     I,   2|                 öklöm, hogy most már menjen az úr, míg szépen van, mert
3338     I,   2|                  kotródott esze nála nélkül az ebszülte.~~Mindig ez a nemzetközi
3339     I,   2|                 szolgabíró, s megráncigálta az ingeujját az elülálló követnek.
3340     I,   2|                  megráncigálta az ingeujját az elülálló követnek. Az aztán
3341     I,   2|             ingeujját az elülálló követnek. Az aztán sietett is kitálalni
3342     I,   2|             kitálalni a szívük szándékát.~- Az a mi bajunk, nagy jó uram,
3343     I,   2|                     nagy jó uram, hogy csak az eszünk sok, de a pénzünk
3344     I,   2|                     Azért alásan megkérnénk az urat, doboltassa ki a birodalmában,
3345     I,   2|            birodalmában, hogy aki keveselli az eszét, olcsón vehet hozzá
3346     I,   2|                   kelmeteknek - nyitotta ki az ajtót a szolgabíró -, hogy
3347     I,   2|            szolgabíró -, hogy rakják csûrbe az eszüket, míg vevõ találkozik
3348     I,   2|                 csak arra vigyázzanak, hogy az egér meg ne rágja.~A tápéi
3349     I,   2|                 fõbíró uram - kukkantott be az ajtón -, csak azt akarom
3350     I,   2|                    azt akarom mondani, hogy az úrnak ingyen is szolgálhatnánk
3351     I,   2|             csendesen visszatenni.~- Láttam az ábrázatán, hogy igen jólesett
3352     I,   2|             jóbarátot szereztünk magunknak.~Az ám, egy hét múlva azt a
3353     I,   2|                    a nagy mordálydurrogásra az erdõkerülõk.~- Hát már hogyne
3354     I,   2|                 halászni, aki kiváltja róla az írást, annak pedig egy máriáshúszas
3355     I,   2|                annak pedig egy máriáshúszas az ára.~Persze nem akadt olyan
3356     I,   2|                volna pénzt adni azért, amit az Úristen ingyen teremtett.
3357     I,   2|                Szépszavú Ime János még azon az éjszakán megvetették a rokolyahálót,
3358     I,   2|                nélkül.~Annyi volt a hálóban az ezüstös pérhal, a pirosszemû
3359     I,   2|                     feljebb. Micsoda beszéd az, hogy õk nem tudnák a törvényt?~-
3360     I,   2|                 hogy verhetnénk ki ilyenkor az álmot az olyan finom úriember
3361     I,   2|             verhetnénk ki ilyenkor az álmot az olyan finom úriember szemébõl? -
3362     I,   2|          tutajbajusz alatt. Korábban keljen az föl, aki a tápéi észen túl
3363     I,   2|                    hogy végigálmatlankodtam az éjszakát, újságolvasás közben
3364     I,   2|                     értem, hogy mért hívják az egyik fajta politikát így,
3365     I,   2|                    másikat meg amúgy, mikor az egyik is azt teszi, amit
3366     I,   2|                csalafintaság van, s akik ma az emberiség sorsát igazgatják,
3367     I,   2|                     Mert most már igen csak az lesz belõle, hála azoknak
3368     I,   2|                    tudni, mikor danoljuk el az ezer esztendõs országunkat
3369     I,   2|                 valami zenemandarinnak majd az a gyanúja támadjon, hogy
3370     I,   2|                 remekbe készült magyar szó. Az én kisdiák koromban így
3371     I,   2|                     hívták a tantervben azt az órát, amelyiken dalra tanítottak
3372     I,   2|       természetesebben csak olyanra, amitõl az erkölcs nemesedik. Mivel
3373     I,   2|                  voltak, mint most, s mikor az ihlet kerülgette õket, nem
3374     I,   2|              kerülgette õket, nem gondoltak az erkölcsnemesítésre, a népdalokat
3375     I,   2|           társaságban meg kell vallanom, mi az én nótám. Ez az ni:~Lyuk-lyuk-lyuk-lyuk-lyukas
3376     I,   2|                vallanom, mi az én nótám. Ez az ni:~Lyuk-lyuk-lyuk-lyuk-lyukas
3377     I,   2|               belõle,~Elvesztettem könyvem, az olvasót,~Nem az a tanítóm,
3378     I,   2|                    könyvem, az olvasót,~Nem az a tanítóm, aki vót~Ez szép
3379     I,   2|                     volt, magyar is volt, s az ártatlan lelkeket se rongálta
3380     I,   2|                   divatból - meg is látszik az ifjabb nemzedéken.)~~1910-
3381     I,   2|               ifjabb nemzedéken.)~~1910-ben az ipolysági vármegyeházán
3382     I,   2|                    egy pesti úr állított be az alispánhoz, Marék Károlyhoz.
3383     I,   2|                 Szép pirospozsgás képe volt az úriembernek, a termete is
3384     I,   2|                   azért is igen meglepõdött az alispán, mikor a nevét és
3385     I,   2|                       Úgy? - mosolyodott el az alispán. - No, igen örülök.
3386     I,   2|                   Pestre. Vagy legalább azt az egyet, amelyikkel engem
3387     I,   2|             komolyan vette a dolgot. Kiadta az ordrét a lovas hajdúknak,
3388     I,   2|                 ötven kanász fölgyülekezett az ipolysági megyeház elõtt,
3389     I,   2|                  hítt másik garabonciás is. Az pedig nem volt más, mint -
3390     I,   2|                 bele a néhai premontreiek. (Az Árpádok idejében õk voltak
3391     I,   2|                       Bízzák azt csak énrám az urak - pödörgette a bajuszát
3392     I,   2|                       pödörgette a bajuszát az alispán. - Lesz itt annyi
3393     I,   2|                  Vatha népéhez.~- Melyiktek az a Guga Péter? Álljon elõ!~
3394     I,   2|                    Kelletlenül odakeszegelt az alispán elé.~- Ne félj,
3395     I,   2|           õfelségétõl, azt kérdi, te vagy-e az a híres százdi kanász?~-
3396     I,   2|                    Bécsbe a hólyagos himlõ, az alispánt azonban ez se hozta
3397     I,   2|                 tovább.~- Mert tudod, fiam, az a baja király õfelségének,
3398     I,   2|                   mondta, hogy no, fogadom, az a százdi kanász föl tudna
3399     I,   2|          oklevelekbõl ismerjük. Lehet, hogy az õsapja volt Guga Péter kanásznak.)~-
3400     I,   2|           mesterséged, fiam - veregette meg az alispán a legény vállát -,
3401     I,   2|                szívesen, de nem tudom, ezek az urak mit szólnak hozzá.
3402     I,   2|                     hogy most sehogy se tud az istenadta, mert csupa német
3403     I,   2|                  lett Guge úr sarjadékából.~Az igricek versenyét természetesen
3404     I,   2|                    természetesen végignézte az egész város, déli harangszóig.
3405     I,   2|                  indult hazulról, s megunja az ember a dicsõséget is, ha
3406     I,   2|                    A két tudós javasolta is az alispánnak, hogy meg kellene
3407     I,   2|                  dalverseny megkezdõdne, de az azt mondta, hogy arról szó
3408     I,   2|                   lehet.~- Ezt a társaságot az Isten se szedi így össze
3409     I,   2|                   elszéled. Danoltassák meg az urak õket, még együtt vannak.~
3410     I,   2|               biztonság okáért betereltette az egész hadat a vármegyeház
3411     I,   2|                    Hát hogyne tudták volna. Az a legismertebb kanásznóta.
3412     I,   2|                egypár fegyver:~Így jár, kit az Isten megver.~Nincs Simonnak
3413     I,   2|                  Istvánt:~- Ha Istent ismer az úr, csak tíz percre eresztessen
3414     I,   2|                      Csak egy korty italra. Az egy óráig való életemre
3415     I,   2|                     volna baj, hogy elment, az volt a baj, hogy állta a
3416     I,   2|                     azt söröshordóból itta.~Az egy részeg ember aztán megvadította
3417     I,   2|                    ember aztán megvadította az egész társaságot. A két
3418     I,   2|                volna Vatha népét. Megindult az egész had, végigkáromkodták
3419     I,   2|              kanásza aztán addig bolyongott az alvó városban, míg a hajnal
3420     I,   2|            boltjukat. Ott elkezdte döngetni az ajtót ököllel, aztán folytatta
3421     I,   2|                   folytatta lábbal, s mikor az se használt, akkor elõvette
3422     I,   2|             kanászos stilizálásban. Azonban az ilyen keltegetésre a legudvariasabb
3423     I,   2|                    legény, és megfenyegette az öklével a házat:~- No, megállj,
3424     I,   2|                    aztán szépen le is égett az ipolysági m. kir. posta.
3425     I,   2|                  ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mannának.
3426     I,   2|                    hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már ez
3427     I,   2|                  addig mesélte el Mári néni az istenáldotta búza történetét,
3428     I,   2|                     azt tette hozzá:~- Adja az Isten lelke üdvösségire.~
3429     I,   2|             senkitõl se kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki
3430     I,   2|                   én is azt kívánom: - Adja az Isten lelke üdvösségire...~~
3431     I,   2|                    üdvösségire...~~Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a
3432     I,   2|                     Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette,
3433     I,   2|                     megteremtette, leküldte az angyalokat, nézzenek körül
3434     I,   2|               Urunk-teremtõnk - jelentették az angyalok -, mert búzát elfelejtettél
3435     I,   2|                 Ejnye, ejnye - csóválta meg az Úristen a fejét -, hát akkor
3436     I,   2|                   akkor mibõl sütik odalent az emberek a kalácskenyeret?~-
3437     I,   2|              fakéregbõl õrlik - panaszolták az angyalok.~- No, ez nem jól
3438     I,   2|                   jól van így - tûnõdött el az Úristen -, de hát mit lehetne
3439     I,   2|                 most már tenni?~Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe
3440     I,   2|                 volna búza. Ehelyett kiadta az Úristen a parancsot az angyaloknak:~-
3441     I,   2|               kiadta az Úristen a parancsot az angyaloknak:~- Nosza hamar,
3442     I,   2|                    Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon!~Egy-kettõre
3443     I,   2|                   rázzátok ki az abroszomat az ablakon!~Egy-kettõre fölkapták
3444     I,   2|              ablakon!~Egy-kettõre fölkapták az angyalok az aranyabroszt
3445     I,   2|           Egy-kettõre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen
3446     I,   2|                    angyalok az aranyabroszt az Úristen diófa-asztaláról,
3447     I,   2|                  hajtott ki idelent a búza.~Az ám, csakhogy akkoriban még
3448     I,   2|                     búza a búza. Olyan volt az csak, mint az árokparton
3449     I,   2|                    Olyan volt az csak, mint az árokparton növõ vadbúza,
3450     I,   2|                   el a földet - mondogatták az emberek, és ügyet se vetettek
3451     I,   2|                  Mert mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kellett
3452     I,   2|                     mondta, hogy nem szabad az Isten ajándékát megvetni,
3453     I,   2|                  próbát kell vele csinálni.~Az egyik is fogott magának
3454     I,   2|                    volt a fia, lánya, ahány az ujja.~- Isten nevében arassunk -
3455     I,   2|                   nevében arassunk - mondta az öregebb testvér, aki olyan
3456     I,   2|                     szél is segített. Vitte az apró magot, mint a pelyvát,
3457     I,   2|               sóhajtották a testvérek, akik az elsõ szántóvetõk voltak
3458     I,   2|                    hullott a verejték, mint az esõ, szédelgett a két testvér,
3459     I,   2|                     s utoljára se lett több az egész termés egy-egy zsák
3460     I,   2|                  bátyám szérûjére, odaöntöm az övéhez. Nézd, nekünk van
3461     I,   2|                  szándékodban! - igazította az asszony a vállára a zsákot.~
3462     I,   2|                 asszony a vállára a zsákot.~Az ember azzal nekivágott az
3463     I,   2|                   Az ember azzal nekivágott az éjszakának. Hát ahogy a
3464     I,   2|               széléhez ér, és át akar bújni az eleven sövényen, összeütõdik
3465     I,   2|                    van a vállán, mint neki, az is hátrahökken, mint õ.~-
3466     I,   2|              hátrahökken, mint õ.~- Te vagy az, öcsém?~- Én ám, bátyám.
3467     I,   2|                tehozzád indultam - tette le az öregember is a zsákját. -
3468     I,   2|                     megfeleznem veled, amit az Isten adott. Magános ember
3469     I,   2|               nagyot villant a fejük fölött az ég, hirtelen meleg szellõ
3470     I,   2|                megszentelt - mosolyodott le az Isten az égbõl.~S azóta
3471     I,   2|                     mosolyodott le az Isten az égbõl.~S azóta olyan bokros
3472     I,   2|                 gyûlölködés hatalmasodik el az embertestvérek között, akkor
3473     I,   2|                 kalásza, apró a szeme...~~- Az Isten tudja, lelkem, mitõl
3474    II,   1|                   nagy bicskázás lett volna az Olimposzon az ibolyaszemû
3475    II,   1|                    lett volna az Olimposzon az ibolyaszemû miletoszi asszony
3476    II,   1|                     csakúgy felkerült volna az égre csillagnak, mint Androméda,
3477    II,   1|              pletyka azzal magyarázta, hogy az istenek hírnökével is üzletet
3478    II,   1|                   volna egy olyan boltosnak az üzleti könyveit felturkálni,
3479    II,   1|               szárított halat, a vadbõrt és az eleven rabszolgát. Olyan
3480    II,   1|                    rangot is szerzett neki.~Az történt ugyanis, hogy a
3481    II,   1|          kigubancolni. Annyira nem találták az eszüket a miletosziak, hogy
3482    II,   1|                     évvel ezelõtt telhetett az emberektõl. Azt mondták,
3483    II,   1|                 szép Erippe betette a lábát az amfiteátrumba.~Szép Erippe
3484    II,   1|            megbecsülést, mert õ is beleadta az eszét a közügyekbe, s ki
3485    II,   1|             közügyekbe, s ki tudta segíteni az urát, ahol az megakadt.
3486    II,   1|                tudta segíteni az urát, ahol az megakadt. Mert a miletoszi
3487    II,   1|                     emberségébõl is, de már az asszonyok kifogtak rajta.
3488    II,   1|                kifogtak rajta. Ugyan nem is az asszonyok, hanem a hajadon
3489    II,   1|                     lányok. Azok közt akkor az volt a divat, hogy nem várták
3490    II,   1|               tartották lányfejjel kiszökni az életbõl. Azt mondták otthon,
3491    II,   1|                     is próbálta, összehívta az eladó lányokat, és magas
3492    II,   1|                 beszédet intézett hozzájuk. Az a haszon lett belõle, hogy
3493    II,   1|                   én rajtad segíteni. Olyan az én fajtám, hogy mentül magasabban
3494    II,   1|            asszonynak se jut eszébe levágni az orrát, de ha törvényt hoznál
3495    II,   1|           orrunk-vágottan szaladoznánk. Nem az élõket kell büntetni, hanem
3496    II,   1|                   tanácsház asztalára, hogy az egész város rátáthassa a
3497    II,   1|                    meglátod, mi lesz ebbõl.~Az lett abból, hogy egy miletoszi
3498    II,   1|           jószántából asphodelust szaggatni az elíziumi mezõkre. S ebbõl
3499    II,   1|                    mezõkre. S ebbõl nemcsak az látható, hogy milyen nagyeszû
3500    II,   1|                     volt szép Erippe, hanem az is, hogy milyen szégyenlõs