Kötet,  Fejezet

3501    II,   1|                  noha ez a tisztesség abban az idõben csak korosabb úrhölgyek
3502    II,   1|                tisztelték Demetert, aki nem az Olimposz bajuszos lakói
3503    II,   1|                  miben álltak igazában azok az ájtatoskodások, azt máig
3504    II,   1|             asszonyok is tudtak tartani, ha az rájuk vonatkozott.~Elég
3505    II,   1|                     rájuk vonatkozott.~Elég az hozzá, hogy három nap eltelt
3506    II,   1|                   csakhogy akkorára beütött az ördög a határba. Férfiak
3507    II,   1|                 szent ligetbe, mégpedig nem az istenfélõ férjek, nem is
3508    II,   1|             istentelenségeket mûveltek ott, az megtudható Diodorus Siculusból
3509    II,   1|                  apróságokat is följegyzett az utókor számára, hogy a gallusok
3510    II,   1|         márványpalotás várost meg se nézték az érzéketlen barbárok, oda
3511    II,   1|               érzéketlen barbárok, oda csak az a néhány korosabb hölgy
3512    II,   1|                  öngyilkossági járványának. Az egyetlen Xanthosz volt az,
3513    II,   1|                   Az egyetlen Xanthosz volt az, aki pótolhatatlannak érezte
3514    II,   1|                gigász szétkardlapozta õket. Az lehetett a zsiványok vezére,
3515    II,   1|                     nyakában. Õ kapta aztán az ölébe szép Erippét, aki
3516    II,   1|                   magát foggal, körömmel, s az õ jajgatása hallatszott
3517    II,   1|             elhatározta, hogy megszabadítja az asszonyt, ha a világ végéig
3518    II,   1|                    világos volt benne, hogy az elgurult gyöngyöt nyugaton
3519    II,   1|                 tarthatják maguk fölé; járt az egyszemû emberek közt, megismerkedett
3520    II,   1|               választ kapta, hogy odább van az az idébbnél, ahol a gallusok
3521    II,   1|                    kapta, hogy odább van az az idébbnél, ahol a gallusok
3522    II,   1|              görögül körülbelül annyit tesz az, hogy „Csillagos Éjszaka”.~-
3523    II,   1|             Ötödnapra már ott volt Xanthosz az embereivel a Csillagos Éjszaka
3524    II,   1|                   Persze csak annyiban volt az palota, amennyiben város
3525    II,   1|                     közt egy nagy fahodály, az ajtó szemöldökfája fölé
3526    II,   1|                 Csillagos Éjszaka, tulajdon az a bikaölõ nagy brontesz,
3527    II,   1|                olvadt bronz módjára lezuhog az aranydiadéma alól, amit
3528    II,   1|                    nagy örömtõl, úgy ugrott az ura nyakába, hogy a két
3529    II,   1|                 csókolt rajta egy végbõl, s az volt hozzá az elsõ szava:~-
3530    II,   1|                     végbõl, s az volt hozzá az elsõ szava:~- Ej, de soká
3531    II,   1|                 nõtt azóta, te rossz ember!~Az óriás mordult egyet, szép
3532    II,   1|            bemutatta egymásnak a két urat. „Az uram.” „A gazdám.” Elõször
3533    II,   1|                    a mi nyelvünkön, mint én az övén.~A barbár csakugyan
3534    II,   1|                   letessékelve a tûz mellé. Az pedig elmondta, ahogy kellett,
3535    II,   1|                      hogy haza akarja vinni az asszonyát, akiért három
3536    II,   1|               elsõnek a szájára. Hadd lássa az új barát, hogy nincsen benne
3537    II,   1|                   kereskedõ mindjárt áttért az üzletre.~- Ezer aranyat
3538    II,   1|                    Ezer aranyat ajánlok föl az asszonyomért, uram, minden
3539    II,   1|                    Megállj, barátom. Te meg az asszonyod meg a két gyereked,
3540    II,   1|               asszonyod meg a két gyereked, az ugye négy? Úgy oszd el a
3541    II,   1|            váltságul. Ez a barátság, és ezt az igazságot kívánják az istenek.~
3542    II,   1|                   ezt az igazságot kívánják az istenek.~Xanthosz megnémult
3543    II,   1|               Asszonyos könnyedséggel ütött az óriás vállára.~- Ej, hát
3544    II,   1|                   hát ilyen keveset érek én az én gazdámnak, és ilyen könnyen
3545    II,   1|            szolgálta ki mindkettõjüket, hol az új férje, hol a volt gazdája
3546    II,   1|               ki-derült, hogy helyénvaló ez az enyelgõ hang. Szép Erippének
3547    II,   1|          rendbentartását bízta rá. Márpedig az olyan szolgálat, tudhatja
3548    II,   1|                   egyszerre összekomáztatja az embereket.~Vacsora után
3549    II,   1|                    a férjet, térdet hajtott az asszony elõtt, aki úrnõ
3550    II,   1|                    legyen - nézett Xanthosz az asszony szemébe, ahogy egyedül
3551    II,   1|                        fogta be szép Erippe az ura száját.~Mikor aztán
3552    II,   1|                 mint Xanthosz horkolása, de az lármának is kiadósán, akkor
3553    II,   1|                akkor szép Erippe kisuttyant az ura mellõl, besuttyant a
3554    II,   1|                hegyével csiklandozta éberre az ura szemét.~- Hát nem akarsz
3555    II,   1|                  áldozatot akarok bemutatni az isteneknek.~Elkurjantotta
3556    II,   1|                   mosolyogva fogadott szót.~Az óriás pedig kirántotta a
3557    II,   1|                  fejét szép Erippének, hogy az még a porban is mosolygott.~
3558    II,   1|                     ráugrott a gallusra, de az ellibbentette magától.~-
3559    II,   1|                   görögnek, hogy ki volt ez az asszony. Aztán megcsókolta
3560    II,   1|                Miletoszi Xanthosz felnézett az égre, amelyen éppen úgy
3561    II,   1|                   maga elé, ahogy megindult az úton, amely Massiliának
3562    II,   1|                    írta el a filmírók elõl, az Erotika pathematában, ami
3563    II,   1|              borzasztó nagy hordókat láttam az utcán, s azok körül nagyon
3564    II,   1|                 mindennél elõbbvaló, s amit az parancsol, azt meg kell
3565    II,   1|             magister volt, hanem don. S nem az írónád végét rágta, hanem
3566    II,   1|            montpellieri gólya.~~En Jacménak az apja En Pere volt - így
3567    II,   1|                     volt a Pireneusokon, de az öreg Guillaume herceg a
3568    II,   1|                lányával együtt nekiadta azt az aragon királynak. Egy kicsit
3569    II,   1|                 kicsit mésalliance volt biz az, mert a võ ugyan király
3570    II,   1|                     császárok unokája volt. Az öreg herceg azonban demokrata
3571    II,   1|                      és úgy számított, hogy az õ unokájából is lehet még
3572    II,   1|                    veje jól forgatja magát.~Az unokát azonban nem gyõzte
3573    II,   1|                  azonban nem gyõzte kivárni az öreg herceg, mert En Pere
3574    II,   1|               Nagyon kerek szeme volt ennek az úriembernek, belefért minden
3575    II,   1|                    nem volt benne hely. Míg az após élt, addig hébe-hóba
3576    II,   1|                  addig hébe-hóba hazanézett az asszonyhoz Montpellierbe,
3577    II,   1|                    másnapra, s ami kis idõt az asszonnyal töltött, azt
3578    II,   1|            montpellieri boltosok. Vérmedvék az én nemeseim, s mindjárt
3579    II,   1|             ilyenkor van legnagyobb szükség az ápolgató, takargató asszonyi
3580    II,   1|                    ki ne tegye most a lábát az õ békességes városából.
3581    II,   1|                     a karok és rendek közt.~Az ifjú királyné tisztában
3582    II,   1|             kimerigetik a márványmedencébõl az ámbra szagú langyos vizet,
3583    II,   1|               kellemetlenebb módja is abban az idõben az alattvalói hódolat
3584    II,   1|                    módja is abban az idõben az alattvalói hódolat bemutatásának.~
3585    II,   1|                   gyomra nem akarta bevenni az ámbra-vizet. En Garciának
3586    II,   1|               hívták, tökéletes lovag volt, az asszonyi nemnek is nagy
3587    II,   1|                      mosolygott hidegvérrel az udvaronc. - Azért nem kóstolok
3588    II,   1|                    királyra, s õ strázsálta az ajtót reggelig.~Ezt az En
3589    II,   1|           strázsálta az ajtót reggelig.~Ezt az En Garciát keresték fel
3590    II,   1|                  királyné, csak királynõ.~- Az az õ baja, mit fáj ez nektek? -
3591    II,   1|               királyné, csak királynõ.~- Az az õ baja, mit fáj ez nektek? -
3592    II,   1|             fõajtónálló.~- De nem addig van az - mondták a követek. - A
3593    II,   1|                  beszél mibelõlünk. Mi lesz az országunkból, ha a felséges
3594    II,   1|                 rajtunk a hatalom farkasai? Az államrezon megköveteli,
3595    II,   1|                 kell vinni Montpellierbe.~- Az a legkönnyebb - mondta az
3596    II,   1|                   Az a legkönnyebb - mondta az udvaronc. - Építsetek urunknak
3597    II,   1|                   mandragóra porát keverték az italába, megitta; ha a királyné
3598    II,   1|                     En Garcia rázárta volna az ajtót.~- Nini - fogták egyszer
3599    II,   1|                  urunkkal?~- Hm - simogatta az állát az udvaronc -, azt
3600    II,   1|                     Hm - simogatta az állát az udvaronc -, azt hiszem,
3601    II,   1|              államérdekbõl meg lehet tenni. Az a kérdés, mit szól hozzá
3602    II,   1|                    krónikát:~- Mindig tudta az egész világ, hogy Montpellierben
3603    II,   1|               tanácsotokat, bár lenne rajta az Isten áldása.~- Majd azt
3604    II,   1|                  bólogattak a tanácsurak, s az egyházi emberekkel szót
3605    II,   1|                  zsolozsmázzanak, és kérjék az Istent, hogy fordítson jóra
3606    II,   1|                     nyitva hagyta maga után az ajtót. De itt aztán már
3607    II,   1|             belépett huszonnégy tanácsúr és az apátok és a priorok, valamint
3608    II,   1|                   bejött a királyné, bement az õ hitveséhez, akik pedig
3609    II,   1|                király úr azt hitte, most is az a hölgy van nála, akit igen
3610    II,   1|         asszonyunkat, Szûzanya Máriát, hogy az egész világnak örömére megszenteltessék
3611    II,   1|                 örömére megszenteltessék ez az éjszaka.~Mikor aztán virradni
3612    II,   1|               Garcia, továbbá a tanácsurak, az apátok és priorok, a nemes
3613    II,   1|                   és kisasszonyok, kezükben az égõ gyertyákkal, nemkülönben
3614    II,   1|            nyüzsgésre a király, és felkapta az ágya végéhez támasztott
3615    II,   1|                  végéhez támasztott kardot.~Az egész gyülekezet térdre
3616    II,   1|           éjszakáján. Azért történt-e, mert az esküvõre menet nagyon megcsodálta
3617    II,   1|                  elme meg nem mondhatja; de az biztos, hogy hajnaltájban
3618    II,   1|          hajnaltájban a démon odakuporodott az új házasok közé, és sugdolódzni
3619    II,   1|                      és sugdolódzni kezdett az új férj fülébe. Az, abban
3620    II,   1|                  kezdett az új férj fülébe. Az, abban a hitben, hogy Nicolette
3621    II,   1|              büdöskõszag is megcsapta volna az orrát -, nem ismersz rám?~
3622    II,   1|                     és kézadással válaszolt az ajánlatra. Kissé hosszúaknak
3623    II,   1|                   védõszent körmeit, de ezt az észrevételét abban a pillanatban
3624    II,   1|              találta ejteni.~Reggel azonban az volt az elsõ dolga a mesternek,
3625    II,   1|                      Reggel azonban az volt az elsõ dolga a mesternek,
3626    II,   1|                    dolga a mesternek, amint az álmot kimosta a szemébõl,
3627    II,   1|          katedrálishoz, és megkereste rajta az éjszakai látogatót. Ott
3628    II,   1|                    látogatót. Ott könyökölt az most is az esõcsatorna felett,
3629    II,   1|                    Ott könyökölt az most is az esõcsatorna felett, két
3630    II,   1|                  kicsit álmosan, bizonyosan az éjszakai csavargástól. Thibaut
3631    II,   1|                kénytelen volt belátni, hogy az õ szabad akaratából választott
3632    II,   1|               Kétséget kivetni, megkérdezte az elsõ tisztelendõt, aki a
3633    II,   1|             kilépett:~- Atyám, miféle szent az?~A páter elnevette magát.~-
3634    II,   1|                    páter elnevette magát.~- Az a lógós nyelvû, Thibaut
3635    II,   1|                     nyelvû, Thibaut mester? Az bizony maga a valóságos
3636    II,   1|                    mit tud ez a Belfegor?~- Az sok mindent tud, fiam, mert
3637    II,   1|                 ördöge.~- De hát hogy kerül az ördög a templom tetejére?~-
3638    II,   1|                  megkérdezték tõle, hogy mi az ördögnek mécsel fényes nappal,
3639    II,   1|                nappal, bátran felelte:~- Mi az ördögnek? Hát Szent Belfegornak.~-
3640    II,   1|                    Szent Belfegornak.~- Hát az miféle szent?~- Az az én
3641    II,   1|                      Hát az miféle szent?~- Az az én védõszentem.~Mást
3642    II,   1|                   Hát az miféle szent?~- Az az én védõszentem.~Mást az
3643    II,   1|                     az én védõszentem.~Mást az ilyen eretnekségért érdeme
3644    II,   1|                  elnézték neki a bogarát, s az atyamesterséget se tagadták
3645    II,   1|                    szavatartó ember volt, s az volt a hite, hogy még az
3646    II,   1|                    az volt a hite, hogy még az ördögnek adott szót is meg
3647    II,   1|                     kell tartani. Különösen az olyan jó ördögnek adottat,
3648    II,   1|               tetején lakik, nem leselkedik az ember lelkiüdvössége után,
3649    II,   1|                  semmi dolgába nem üti bele az orrát, s csak egy-egy kacsintással
3650    II,   1|           becsületességével szerzette. Hogy az Isten áldása van-e rajta
3651    II,   1|                     áldása van-e rajta vagy az ördögé, azt nem kereste,
3652    II,   1|            nyugodtan kereshette volna, mert az egyszál gyertyán kívül semmivel
3653    II,   1|                 semmivel se rövidítette meg az Úristent, s Belfegor a szerzõdés
3654    II,   1|                    minden dolgába beleszólt az országnak, akárhogy próbálták
3655    II,   1|                    nem sikerült, azt elérte az egyszerû reimsi takács.
3656    II,   1|                 mindenféle rongyosokkal, és az új találmányt a király lába
3657    II,   1|                  festett lapokon együtt van az egész országod, rakhatod,
3658    II,   1|                    ezzel õ is jól járt, meg az ország is, amellyel nem
3659    II,   1|                    aranyat utalványoztak ki az állampénztárból a reimsi
3660    II,   1|                     a reimsi takácsnak mint az ország jótevõjének, ahány
3661    II,   1|                    nem a jó Istennek, hanem az ördögnek köszönhetett, mind
3662    II,   1|                  sugallatára cselekedte, de az sincs kizárva, hogy csak
3663    II,   1|                 jobban felbosszantotta õket az, hogy Nicolette asszonyt
3664    II,   1|               asszonyt üveghintóban járatta az ura, abban is aranypapucsban,
3665    II,   1|             papucsot a szépasszony lábáról, az pecsétes írást vett ki a
3666    II,   1|                   negyvenesztendõs volt, és az öreg emberek nagy erkölcstelenségnek
3667    II,   1|                     a foga!~Valószínû, hogy az az erkölcsi felháborodás,
3668    II,   1|                    foga!~Valószínû, hogy az az erkölcsi felháborodás, amely
3669    II,   1|               csókra, karja nem adta vissza az ölelést: Nicolette asszony
3670    II,   1|                    hét nap, hét éjszaka, de az enyészet még akkor se tudott
3671    II,   1|                brokátruhájába, lábára húzta az aranycipõt, karján hordozta
3672    II,   1|                    s akkor újra kezdte vele az élet játékát.~Hetedik éjszaka,
3673    II,   1|                   mécsoltás után megkoccant az ablak. Mire a mester fölkapta
3674    II,   1|               fölkapta a fejét, már ott ült az ágy szélén Belfegor. Csakhogy
3675    II,   1|                    vigyorgott a takácsra.~- Az én szerelmem teszi ezt -
3676    II,   1|                mester.~- Ördögöt - nevetett az ördög. - Az én munkám ez,
3677    II,   1|              Ördögöt - nevetett az ördög. - Az én munkám ez, hé, mert én
3678    II,   1|                   Ha akarod, visszakaphatod az asszonyodat - parázslott
3679    II,   1|                    asszonyodat - parázslott az ördög szeme.~- Ezt? Nicolette-et?
3680    II,   1|                   esztendõt kell érte adnod az életedbõl. Nicolette olyan
3681    II,   1|                  mind a tízzel kapott volna az ördög után. Az örömtõl megszédültén
3682    II,   1|                 kapott volna az ördög után. Az örömtõl megszédültén bukott
3683    II,   1|                 örömtõl megszédültén bukott az ágy elé, s arra neszelt
3684    II,   1|                  fel, hogy mozgolódást hall az ágyban. De már az ásítást
3685    II,   1|          mozgolódást hall az ágyban. De már az ásítást is hallotta.~- Á -
3686    II,   1|               feltápászkodott, és odahajolt az ágy fölé. Már akkor besütött
3687    II,   1|             besütött a hajnal piros lámpása az ablakon. A szép takácsné
3688    II,   1|                 elmosolyodott, és odakapott az állához. A mosolygásán megérezte,
3689    II,   1|                     amibe õ belepirosodott, az asszony belesápadt. Szegényke
3690    II,   1|                      édes asszonyom - vette az ölébe Thibaut mester -,
3691    II,   1|                     nem örül õ többet ebben az életben semmi cifraságnak,
3692    II,   1|               eltöltjük egymás örömében azt az egy-két esztendõt, ami nekem
3693    II,   1|            Nicolette asszony kis tenyerével az ura száját. - Csak nem gondolod,
3694    II,   1|            körülcirógatta Nicolette asszony az urát, és azt mondta neki:~-
3695    II,   1|                    neked.~A takács még azon az éjszakán beszökött Reimsbe,
3696    II,   1|                tízszer szebbnek látta benne az asszonyát.~Második héten
3697    II,   1|                   Jaj, édes uram, hátha még az aranypapucsom is itt volna,
3698    II,   1|               becsoszogott Reimsbe, kihozta az aranypapucsot, és ha olyan
3699    II,   1|                szebbnek találta volna benne az asszonyát.~A harmadik héten
3700    II,   1|                     Jaj, édes uram - ugrott az ura nyakába Nicolette asszony -,
3701    II,   1|                 elgyönyörködök benned innen az ablakból.~Gyönyörködött
3702    II,   1|                     száját a szépasszony. - Az a nyeszlett, vén pemete?
3703    II,   1|                házból, akkorára elfordultak az utca sarkán.~- Utánuk, utánuk! -
3704    II,   1|                   csakugyan neki is eredtek az üldözésnek, de mire a nyomukba
3705    II,   1|                    s nem gyõzött álmélkodni az isteni bölcsességen, amely
3706    II,   1|                utoljára mindig diadalt vesz az ördögi praktikán.~- Még
3707    II,   1|                    átölelvén, felelte:~- Ez az, akit én választottam magamnak
3708    II,   1|                    én választottam magamnak az én korom szerint, te pedig
3709    II,   1|                                             Az ember feje nem füge~IV.
3710    II,   1|              Mégpedig olyan érdemesen, hogy az dicsõségére vált Allahnak
3711    II,   1|                minden egymagából. Valamikor az iskolakönyvek az ilyen uralkodóról
3712    II,   1|                  Valamikor az iskolakönyvek az ilyen uralkodóról azt tanították,
3713    II,   1|                      hogy zsarnok. (Persze, az orosz gyerekeknek német
3714    II,   1|                      megéri még a világ azt az idõt, mikor IV. Muradot
3715    II,   1|                  Igen temérdek testi vagyon az nagyúrnak és igen bellicosus
3716    II,   1|                 írta haza a fényes portáról az öreg Toldalaghi erdélyi
3717    II,   1|                   nagyúr valóban hadakozott az egész világgal, folyatta
3718    II,   1|                   négyezer oldalon írta meg az ozmán birodalom történetét,
3719    II,   1|                 nagy államférfinak szentel. Az Encyclopaedia Britannica
3720    II,   1|              igazhitû muzulmánt segített át az Alsiráth hídján a tubafa
3721    II,   1|                     tõle, mert hiszen ebben az idõben mégiscsak õ viselte
3722    II,   1|             nagynevû és szépcímû kollégáit, az összes nagyvezíreket, kapudán
3723    II,   1|             kislaragákat és kaszinedárokat. Az ökörbõrbe varrás, a szurokba
3724    II,   1|                fõzés, s a mozsárba törés és az államrend más ilyen biztosítékai
3725    II,   1|                   hívták a koronatanácsot - az országnagyok eszmecseréjének
3726    II,   1|                     Egyszer lovaglás közben az országúton keresztbeakadt
3727    II,   1|       szárnysegédjét, hogy vágja le a fejét az istentelennek.~- Mash’ Allah -
3728    II,   1|                nyila járt, tökéletes halott az már.~Ilyen bosszúságok azonban
3729    II,   1|                   és kövekkel takarítván el az útjából minden halandót,
3730    II,   1|                     ámbár akinek esze volt, az kotródott magától is esze
3731    II,   1|                nélkül. Veszélyes dolog volt az igazhivõk urával találkozni
3732    II,   1|                   ijedtében a híd alá bújt. Az egyiknek azonban kilátszott
3733    II,   1|                 hirdette a drinápolyi hídon az izlám fejének dicsõségét.~
3734    II,   1|                 vette vérét a szultán, mert az nem illett volna lovagias
3735    II,   1|              kutyakölyköket, mert így illik az asszonyokhoz, mint Allah
3736    II,   1|              leromboltatott minden kafanát. Az igazhitûeknek most már nem
3737    II,   1|                vendéget. Amelyik borbélynak az officinájában két megszõrtelenítendõ
3738    II,   1|                   követjelentésekben maradt az utókorra. S ez a szultán
3739    II,   1|               egészen úgy viselkedett, mint az Ezeregyéjszaka kedélyes
3740    II,   1|                   fejvesztés járt.~- Igaz-e az, te kutyától-szakadt - kérdezte
3741    II,   1|                 csavargóból, és hõssé teszi az ilyen magamforma gyáva kutyát
3742    II,   1|                   szultánt elképesztette ez az arcátlanság, szájára vette
3743    II,   1|                  arcátlanság, szájára vette az üveget, megitta egy csöppig
3744    II,   1|                    is úgy akarta üdvözíteni az embereket, hogy nem kérdezte
3745    II,   1|             tilalmat kipróbált, betetejezte az egészet azzal, hogy kivette
3746    II,   1|               tutun-basit, aztán eltiltotta az ottomán birodalomban a dohányzást,
3747    II,   1|             birodalomban a dohányzást, mint az ördög találmányát. A pipafüst
3748    II,   1|               gondolatokra ingerli. Fekszik az adófizetõ polgár a díványon,
3749    II,   1|                    abba valakinek a nyakát. Az ottomán birodalom rendje
3750    II,   1|                     rendje megkívánja, hogy az ilyen elvetemedett emberek
3751    II,   1|                     Nem lehet mondani, hogy az új rendelet valami morgolódást
3752    II,   1|                morgolódást ébresztett volna az igazhitûek közt. Leszoktak
3753    II,   1|             idejében. Aki hangosan beszélt, az vagy a rendõr volt, vagy
3754    II,   1|                    odabent, cimbora”. Amire az egyházi renden lévõ nagyúr
3755    II,   1|               álljon. Vagyis, hogy „nem hal az meg négyszögletesen, akit
3756    II,   1|                    elégedve a szultán, de õ az éjszakák rendjérõl is biztos
3757    II,   1|                  szárán. Ha jól meggondolja az ember, tulajdonképp ez is
3758    II,   1|                 forradalmi cselekedet, mert az igaz hit csak azt engedi
3759    II,   1|                    engedi meg, hogy vakarja az ember, ahol viszket, de
3760    II,   1|                 leimádkoztatja a viteldíjat az édesanyjával, annak úgyis
3761    II,   1|                 tudott arról, milyen tolvaj az aleppói basa, akit úgy hívnak,
3762    II,   1|                  ebbõl. A szultán ideláthat az ablakából, akkor reggelre
3763    II,   1|                   angyalok számolnak veled. Az ember feje nem füge, hogy
3764    II,   1|                      mikor pipával verem el az éhemet, mert az a sátán
3765    II,   1|                    verem el az éhemet, mert az a sátán fattya padisah két
3766    II,   1|                teleszaladt a szeme könnyel. Az irgalmatlan bûzû kapadohánytól
3767    II,   1|                folytatta:~- Egyszer hal meg az ember, testvér, s talán
3768    II,   1|              könyvébe már nevemet is beírta az igazolás éjjelén. Legyen
3769    II,   1|              éjjelén. Legyen meg a jóságos, az irgalmas, a gyõzelemosztó
3770    II,   1|                    belé.~A szultán még azon az éjszakán lenyakaztatta a
3771    II,   1|                      Némi világosságot csak az derített a dologra, hogy
3772    II,   1|                    falragaszok jelentek meg az Atmeidánon, amelyek annak
3773    II,   1|            szultánnál.~Nagy csõdület támadt az oszlopok elõtt, s ez egyszer
3774    II,   1|                     egyszer nem találtatott az bûnnek. De véleményt nem
3775    II,   1|                  biztosították róla egymást az emberek, hogy „ez már döfi”.~
3776    II,   1|                      Írástudó vagy, uram?~- Az vagyok, jó ember.~- Olvasd
3777    II,   1|            halottsirató asszony Anadoliban.~Az uléma felolvasta a hirdetést.
3778    II,   1|                aztán megcsóválta, fölnézett az égre, széttekintett a téren,
3779    II,   1|                  karót, és azt odanyújtotta az ulémának:~- Odaírod ezzel
3780    II,   1|              ulémának:~- Odaírod ezzel arra az izére, amit kérek?~- Allah
3781    II,   1|                 igen.~A szpáhi diktálta, és az írástudó írta:~- Az ember
3782    II,   1|                      és az írástudó írta:~- Az ember feje nem füge.~
3783    II,   1|                     moriszkókat kikergették az országból, õrá törtek elõször
3784    II,   1|           törvénykezõ emberek. Ki volt adva az ordré a sevillai alcaldénak,
3785    II,   1|                   alcaldénak, hogy legelõbb az õ talpára kössön útilaput.~
3786    II,   1|                 nagyon járatos férfiú volt. Az arabok mindig híres kuruzslók
3787    II,   1|                   híres kuruzslók voltak, s az andalúziai kalmár a kincsein
3788    II,   1|               orvosi titkot is örökölhetett az õseitõl. Úgy beszélték,
3789    II,   1|                     a markát azzal megkeni, az se hall, se lát többet,
3790    II,   1|                      s olyan hullajtós lesz az esze, mint a kilyukadt mákfej.
3791    II,   1|                 nehéz volna megállapítani - az bizonyos, hogy Don Mohabimnak
3792    II,   1|                    ami ezüstocsú kicsorgott az utcára, azt otthagyatta
3793    II,   1|                     gályák be nem hurcolnak az Újvilágból valami förtelmes
3794    II,   1|          csókolódzástól is elment a kedvük. Az orvosok kapkodtak fûhöz-fához,
3795    II,   1|                  neked, mért haragszik ránk az Isten. Kapzsi szolgáid elvontak
3796    II,   1|                    Kapzsi szolgáid elvontak az igazságszolgáltatás elõl
3797    II,   1|            eretneket. Látomás tudatta velem az éjszaka, hogy az ég haragját
3798    II,   1|              tudatta velem az éjszaka, hogy az ég haragját csak Don Mohabim
3799    II,   1|               királyhoz.~- Baj van, felség. Az utolsó moriszkónak nagyon
3800    II,   1|                 való gránátalmák szikráztak az asztalon.~- Az utolsó mór
3801    II,   1|                   szikráztak az asztalon.~- Az utolsó mór királyok elrejtett
3802    II,   1|                   elhamarkodott dolog volt. Az utolsó moriszkó nemcsak
3803    II,   1|                    azon törte a fejét, hogy az õ segítségükkel hogyan lehetne
3804    II,   1|                   mindjárt tudta róla, hogy az senki más, mint maga a próféta.
3805    II,   1|                   maga a próféta. Aminthogy az is volt, ami abból is megtetszik,
3806    II,   1|                     a sarcot. Most már csak az van hátra, hogy a spanyol
3807    II,   1|                     abban a percben elviszi az iblisz a gyaurokat, és megint
3808    II,   1|                      és megint mink leszünk az urak Gibraltártól Iránig.~-
3809    II,   1|                     Allah a lányaidat, hogy az õ szemükkel hódítsd meg
3810    II,   1|                  lánya volt Don Mohabimnak, az egyiket hívták Mirandolának,
3811    II,   1|                    a márványkútra, amit még az arabok hagytak ott a katedrális
3812    II,   1|                széptevõ, mint szenderpillék az oleandervirágot. Mind azon
3813    II,   1|                 úgyse engedne be benneteket az édesapám.~Egyszer azonban
3814    II,   1|         csillagszóró szemétõl lángba borult az arca.~- Jó uram, nehéz nekem
3815    II,   1|                      nem hagy jutalmazatlan az édesapám.~Don Mohabim csakugyan
3816    II,   1|                  lovag. - Guzman de Forgola az én nevem, kardforgatás a
3817    II,   1|                    nyugodtan a szakállát. - Az én nagyapám volt az utolsó
3818    II,   1|            szakállát. - Az én nagyapám volt az utolsó granadai emír.~Don
3819    II,   1|                     már Soñora járt a kútra az ezüstkorsóval, s õ is hamar
3820    II,   1|                    el a lány -, kérdezd meg az apámtól, mit szól hozzá?~-
3821    II,   1|                   szól hozzá?~- Hol találom az apádat?~- Fogd meg a korsóm,
3822    II,   1|                     hinném - mosolyodott el az öreg -, ezeket én is mind
3823    II,   1|               alighanem költõ vagy, ugye?~- Az vagyok, uram, Gonzales Riosnak
3824    II,   1|                  nevemet, királynék szoktak az én madrigáljaimon elaludni.~-
3825    II,   1|                     Tessék három esztendeig az õ béresével egy sorban kaszálni,
3826    II,   1|                 béreskedést, s mikor kitelt az ideje, vitte is Soñorát
3827    II,   1|                Mohabim bélelt ki pehellyel.~Az esküvõ után az ölébe vette
3828    II,   1|                   pehellyel.~Az esküvõ után az ölébe vette a kalmár Consuelát,
3829    II,   1|                    kertem legszebb lilioma, az egyik nénédért megalázta
3830    II,   1|          szerencséje is akadt neki mindjárt az elsõ kútramenéskor. Két
3831    II,   1|                     egyszerre a korsójáért, az egyik csupa selyem-bársony,
3832    II,   1|                  fehér kezén látszott, hogy az is könnyû szerszámmal keresi
3833    II,   1|                     kérõ rúgtatott elõre.~- Az én nevem Juan Torilla, én
3834    II,   1|                csizmád, mint ha én pucolom.~Az öreg eretnek boldogan dörzsölte
3835    II,   1|                galambom, vállalod-e?~A lány az apja szakálla alá bújt,
3836    II,   1|                       suttogta a lány. - Ez az igazi spanyol férfi.~- Micsoda? -
3837    II,   1|                     Micsoda? - dühödött fel az apa. - Hát Don Guzmant meg
3838    II,   1|                 legyintett a fiatalember. - Az csak fattyú spanyol lehet,
3839    II,   1|                      Don Mohabim reszketett az izgalomtól.~- Hátha a fele
3840    II,   1|                  napra is?~- Tudd meg, hogy az én ereimben régibb királyok
3841    II,   1|                   én meg annak a borbélynak az unokája vagyok, aki a Boabdil
3842    II,   1|             borotválta meg, mikor kiszaladt az országból.~- De hát ki vagy
3843    II,   1|                 vagyok, a sevillai borbély.~Az utolsó moriszkó kimeresztette
3844    II,   1|                    attól a szégyentõl, amit az jelentene, ha most nem igazhitû
3845    II,   1|              fejezetet, akkor sose jutok be az Akadémiába. Márpedig ez
3846    II,   1|                   hallottam még ilyet, mert az Ezeregyéjszakában is ilyenforma
3847    II,   1|                    ékes gót betûkkel.~Abban az idõben, mikor a spanyolok
3848    II,   1|                   de ez a Salamon különösen az volt. Tudniillik a Manzanaresban
3849    II,   1|             kánikulában azzal mentették meg az érdemes folyót a kiszáradástól.~
3850    II,   1|                 parancsolva volt, és kiállt az ajtóba, várva a vendégeit.~
3851    II,   1|                     a pecsenyegõz megcsapta az orrát.~- Én meg nem mondom,
3852    II,   1|                     de hozzá se értem, mert az nekem meg van tiltva.~-
3853    II,   1|             pecsenye, hogy ha te eszed meg, az én fogam törik bele.~- Csak
3854    II,   1|                  meg már mindegy - nevetett az arab, és odaintette az egyik
3855    II,   1|             nevetett az arab, és odaintette az egyik szerecsen fogdmegjét. -
3856    II,   1|            Salamonnak:~- Ne félj te semmit, az én emberem szeme láttára
3857    II,   1|                kéménybõl a tûzhelyre.~- Még az elõbb itt voltak. Elmentek,
3858    II,   1|            szándékukhoz, hogy fölnyársalják az átkozott zsidót.~A bíró
3859    II,   1|                    szamárka, és leheveredik az utca közepére. Könyörög
3860    II,   1|               valamennyien, a hajcsár emeli az akaratos állat fejét, a
3861    II,   1|                vette a dolgot, és beszaladt az elsõ nyitott kapun. Az pedig
3862    II,   1|            beszaladt az elsõ nyitott kapun. Az pedig a mosé kapuja volt,
3863    II,   1|                     szaladt, hanem kiugrott az ablakon, a nyakába annak
3864    II,   1|                    örökösére. Annak azonban az volt az elsõ dolga, hogy
3865    II,   1|            örökösére. Annak azonban az volt az elsõ dolga, hogy utánarugaszkodott
3866    II,   1|                      hogy utánarugaszkodott az éghullajtotta csárdásnak,
3867    II,   1|                hûsölt a gránátbokrok alatt, az pedig éppen olyan ijedõs
3868    II,   1|              amilyenben akkor szoktak lenni az asszonyok, mikor gólyát
3869    II,   1|                   gólya is csak addig tudja az egyszeregyet, míg fél lábra
3870    II,   1|              mérgesebb ember, mint a másik. Az pedig már várta õket a nagy
3871    II,   1|                     a lombsátorban, kezében az üres serpenyõvel.~- Csak
3872    II,   1|                   panaszost meglátta a kádi az egy zsidó körül, neki is
3873    II,   1|                    kezdte nagy grandezzával az egyik -, nekünk...~Tovább
3874    II,   1|          csörömpöléssel hullott a fahegybõl az asztal közepére. Szemmel
3875    II,   1|                  hidalgó -, ezt mintha csak az égbõl hajították volna le!
3876    II,   1|                   serpenyõ így röpül, pedig az nem is lelkes állat, akkor
3877    II,   1|                 neki.~A bíró nagyot csapott az asztalra.~- Úgy, hát még
3878    II,   1|              szamaradat? Hanem te rántottál az állat fején akkorát, hogy
3879    II,   1|              meglelte, amit keresett.~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája!
3880    II,   1|                     Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! Neked igazad
3881    II,   1|                 tövébe, arra a helyre, ahol az édesapád ült, te pedig eredj
3882    II,   1|                      uram - vakarta a fejét az ifjú csizmafényesítõ. -
3883    II,   1|                     volna, akkor bizonyosan az estramadurai herceg lányát
3884    II,   1|                     megtette volna kapusnak az apját, s a donok és donnák
3885    II,   1|                     volna a kalapjába. Ezen az alapon aztán ezzel fejezte
3886    II,   1|                  Ezt is tíz esztendõre adta az ég.~- Hát neked hány gyereked
3887    II,   1|                     Salamon. - Most fekszik az asszony a tizenkettedik
3888    II,   1|                   azért, hogy hadd sajnálja az olvasó, milyen érdekes regénytõl
3889    II,   1|                    Ferenc francia királynak az udvari bolondja. Különben
3890    II,   1|                 okos ember volt, mert õ meg az asszonyok bolondja volt,
3891    II,   1|                boldog apa karjaiba, hogy ha az Isten megsegíti, lehet abból
3892    II,   1|                     volt róla, kiféle lehet az a nagyorrú jöttment, aki
3893    II,   1|                     királynál? - legyintett az írnok. - Hiszen az még nagyobb
3894    II,   1|               legyintett az írnok. - Hiszen az még nagyobb lator, mint
3895    II,   1|                     még nagyobb lator, mint az én gazdám, az isten tüze
3896    II,   1|                   lator, mint az én gazdám, az isten tüze égetné meg mind
3897    II,   1|                    a fejét, mikor kipattant az ajtó, s begurult rajta a
3898    II,   1|                  hallotta, csak a jó Isten, az meg már úgyis régen tudja.~
3899    II,   1|                    régen tudja.~Mivel abban az idõben a fejedelmek sokkal
3900    II,   1|               csinál, ha Karafulát odaveszi az udvarába bolondnak. Úgy
3901    II,   1|                     már akkor is tudták azt az igazságot, hogy quod licet
3902    II,   1|                    non licet Jovi.)~Hát ami az igazmondást illeti, Karafula
3903    II,   1|                   pompával készült fogadni. Az egész udvar csinosította
3904    II,   1|                    a bolond ült mord képpel az egyik zugban, ölében a Bölcsek
3905    II,   1|                   császár nevét, és helyébe az önét írtam be, mert ön valóban
3906    II,   1|                   hogy Karafulának sok volt az ellensége az udvarnál, de
3907    II,   1|           Karafulának sok volt az ellensége az udvarnál, de nem az aprószentek,
3908    II,   1|               ellensége az udvarnál, de nem az aprószentek, hanem a fõméltóságok
3909    II,   1|                 lakosztályait rendezteti be az emeleten.~- Menj innét -
3910    II,   1|                     oldalára, hogy most már az essen az õ jobbja felõl.~
3911    II,   1|                      hogy most már az essen az õ jobbja felõl.~Annál jobban
3912    II,   1|                 jobban szerették a bolondot az udvar kezei-lábai, a kukták,
3913    II,   1|                  kukták, a kertészlegények, az udvarseprõk, a teddide-szaladjoda
3914    II,   1|                     mikor Ferenc elrendelte az elsõ létszámcsökkentést,
3915    II,   1|              szüntelen építkezés, még többe az örökös háborúskodás, legtöbbe
3916    II,   1|             vesztett öreg tábornokoknak, se az aranyba-ezüstbe öltöztetett
3917    II,   1|                  székeket.~- Hát tebeléd mi az ördög bújt? - nézett ki
3918    II,   1|                  nézett ki a király dühösen az ágy bíbor superlátjai közül.~-
3919    II,   1|                    Hja, sire, nagy méreg ám az, mikor az ember haragszik -
3920    II,   1|                     nagy méreg ám az, mikor az ember haragszik - fújtatott
3921    II,   1|                     Képzelje, sire, Gudula, az öreg cselédem nagytakarítást
3922    II,   1|                 nagytakarítást rendezett.~- Az bizony elég nagy méreg.~-
3923    II,   1|                azelõtt voltak. Hát hogy mer az nagytakarításba fogni, aki
3924    II,   1|            hercegnõt bocsátotta el a király az udvari szolgálatból. Igaz,
3925    II,   1|                                             Az Ochsen-menüett~Mikor az
3926    II,   1|                     Az Ochsen-menüett~Mikor az Ungargasse-i házból az elsõ
3927    II,   1|                Mikor az Ungargasse-i házból az elsõ tepsicsörömpölés kihallatszott
3928    II,   1|              tepsicsörömpölés kihallatszott az utcára, hamar híre szaladt
3929    II,   1|                     a szomszédok közt, hogy az öreg Keller borbély hazajáró
3930    II,   1|               Istennek - vetettek keresztet az öregasszonyok -, most már
3931    II,   1|                olyan jótét lélek is, akinek az jutott eszébe, hogy van
3932    II,   1|                  lánya, ha annak szólnának, az õ közbenjárására mindjárt
3933    II,   1|                    többi vénasszony. Hiszen az öreg Hans borbély nagyon
3934    II,   1|            rendessége felõl. Volt úgy, hogy az idõbeosztást is elvétette,
3935    II,   1|                  elvétette, s kiderült róla az is, hogy nem ragaszkodik
3936    II,   1|      férfikísértetre. A legkülönösebb pedig az volt, hogy a kísértet csak
3937    II,   1|                     muzsikusék szállták meg az öreg házat. Akármilyen rosszul
3938    II,   1|                    Akármilyen rosszul esett az Ungargasse-i öregasszonyoknak,
3939    II,   1|                     kellett törõdniök, hogy az õ kísértetük nem a túlvilágról
3940    II,   1|                 derék halott borbély, hanem az öregebb lánya, akinek az
3941    II,   1|                    az öregebb lánya, akinek az ura beszegõdött udvari muzsikusnak
3942    II,   1|              beszegõdött udvari muzsikusnak az Esterházy hercegekhez. Anna
3943    II,   1|                 menyecske lett belõle, hogy az ördögök eresztették ki a
3944    II,   1|           kezességre.~Haydn már akkor - túl az ötvenen - olyan ember volt,
3945    II,   1|              hintóból kiköszöntek, de azért az Ungargasse nevezetessége
3946    II,   1|                     Anna Mária, szintén túl az ötvenen, sõt az urán is
3947    II,   1|                 szintén túl az ötvenen, sõt az urán is túl négy esztendõvel.
3948    II,   1|                    esztendõvel. Soha annyit az utcabeli öregasszonyok nem
3949    II,   1|             karmesternek szerzõdés írta elõ az Esterházy hercegek libériájának
3950    II,   1|                  már érdemes volt megnézni. Az igazi gyönyörûség azonban
3951    II,   1|                   igazi gyönyörûség azonban az volt, amikor megszólalt
3952    II,   1|             megszólalt a házban a spinét, s az angyalok muzsikájába belerikácsolt
3953    II,   1|                   muzsikájába belerikácsolt az asszony hangja. A spinét
3954    II,   1|               spinét hamar elhallgatott, de az asszony nem.~- Anna Mária -
3955    II,   1|                   szokott értelmesen kiérni az utcára, de az sokszor:~-
3956    II,   1|             értelmesen kiérni az utcára, de az sokszor:~- Pénzt!~Haydn,
3957    II,   1|               népséget” - közéjük számítván az urát is.~- Az a szerencsém,
3958    II,   1|                     számítván az urát is.~- Az a szerencsém, hogy Anna
3959    II,   1|              kihallatszott Anna Mária szava az utcára.~Egyszer Mozart rántotta
3960    II,   1|                    küszöbrõl Dittersdorfot, az aranysarkantyús zeneszerzõt. (
3961    II,   1|               aranysarkantyús zeneszerzõt. (Az is magyar kenyeret evett
3962    II,   1|                    õ a harmóniák fejedelme. Az egek legmagasabb régióiba
3963    II,   1|                 elõl.~- Mindig így éltek?~- Az esküvõjük óta.~- Nem szerelmi
3964    II,   1|                vette el, ha nem szerette?~- Az öreg borbély kedvéért, akit
3965    II,   1|                     Ostobaságból. Mit lehet az ilyent tudni?~Mozart nagyot
3966    II,   1|                  Eskü. Ostobaság. Mit lehet az ilyent tudni?~...Az Ungargasse-i
3967    II,   1|                   lehet az ilyent tudni?~...Az Ungargasse-i házban pedig
3968    II,   1|                     munka. Alkotó mûvészet. Az alkotó mûvészek haragszanak,
3969    II,   1|                  kézirat nem csúszott mögé. Az asztalfiókban sem találta,
3970    II,   1|              tetején se.~- Mit forgatod fel az egész házat? Igazán nem
3971    II,   1|                    meg, hogy takarítson rád az ember - hördült fel Anna
3972    II,   1|                  életében soha nem bántotta az Istent, csak kacagott úgy,
3973    II,   1|                     csak kacagott úgy, hogy az asszony megdöbbenve nézett
3974    II,   1|              mondasz engem tékozlónak?~Most az egyszer Haydn volt az, aki
3975    II,   1|                  Most az egyszer Haydn volt az, aki csörömpölt és tombolt.
3976    II,   1|                    törõdött vele, hogy most az õ hangját hallják meg az
3977    II,   1|                    az õ hangját hallják meg az öregasszonyok.~- Hogy a
3978    II,   1|                   aranymedaillonját eladtad az ötvösnek, elnéztem. Hogy
3979    II,   1|                     nem tûröm el, te, te...~Az ablak pelargóniumai elõtt
3980    II,   1|                    el, s már kopogtattak is az ajtón. Haydn áttámolygott
3981    II,   1|                kigyulladt homlokát rányomta az ablaküvegre. Lefogta a szemét,
3982    II,   1|                      mégis maga elõtt látta az élet egész nyomorúságát.
3983    II,   1|                   több olyan muzsikus, mint az úr, de olyan tisztelõje
3984    II,   1|                  tisztelõje sincs a világon az úrnak, mint én vagyok.~Haydn
3985    II,   1|                     lesz a lányom esküvõje. Az a kérésem, hogy tessék arra
3986    II,   1|                   muzsikát komponálni. Arra az én lányom olyan büszke lesz,
3987    II,   1|                      Meg azt is tudom, hogy az úr kedvéért az Isten is
3988    II,   1|                  tudom, hogy az úr kedvéért az Isten is megáldja a lányom
3989    II,   1|                 lakodalomig majd csak kerül az is.~Egy hét múlva kinéz
3990    II,   1|                   Egy hét múlva kinéz Haydn az ablakon, mert mintha valami
3991    II,   1|                    valami cincogást hallana az udvaron. Hegedûs, klarinétos
3992    II,   1|         rendezkednek odakint. Mire kinyitja az ablakot, már munkában is
3993    II,   1|                    is van a banda: játsszák az õ ajándékminétjét, s befejezik
3994    II,   1|                    egy üveg borral. Megújul az éljenzés, s elõlép a mészárosmester.~-
3995    II,   1|                   mivel szokták megbecsülni az urat, ki-ki a maga tehetsége
3996    II,   1|                    Anna Mária meglátja, még az is kénytelen lesz beismerni,
3997    II,   1|                helyébe a mester. - Legalább az ablakból tekintsd meg ezt
3998    II,   1|                     Anna Mária kikukucskált az ablakon, és elpittyesztette
3999    II,   1|                     nyilván tehozzád mérték az ökröt.~A harmóniák fejedelme
4000    II,   1|                                Sose volt jó az a nagy sietség~Jean Bouret