Kötet,  Fejezet

4001    II,   1|                  faluban, mérte a pántlikát az asszonyoknak és a pálinkát
4002    II,   1|               pálinkát a férfiaknak, imádta az Istent, és tisztelte a királyt,
4003    II,   1|                 elég ritka dolog volt ebben az idõben Franciaországban.
4004    II,   1|                   és nem volt könnyû imádni az Istent, akinek kegyelme
4005    II,   1|                    a színét dicsérgette, és az életnek se tapogatta soha
4006    II,   1|           meg-megvaduló parasztokat -, a fõ az, hogy kövér legyen az asszony,
4007    II,   1|                    fõ az, hogy kövér legyen az asszony, mert akkor gyõzi
4008    II,   1|                    hogy menedéket adott még az adószedõnek is, mikor a
4009    II,   1|                     mikor a parasztok azzal az istentelen szándékkal kergették
4010    II,   1|                     falun, hogy belefojtják az Adourba.~- Isten óvja a
4011    II,   1|                  végrehajtóban is tisztelte az Isten kegyelmébõl való hatalom
4012    II,   1|            kisugárzását. S úgy vettette meg az elcsigázott embernek a saját
4013    II,   1|                     ráírtam. Ott megkeresed az én nagybátyámat, aki selyemtakács,
4014    II,   1|                 bayonne-i Szent Szûz tartja az övét.~Azzal megcsókolta
4015    II,   1|                     övét.~Azzal megcsókolta az asszonyt, igaz béarni módjára
4016    II,   1|               megáldott ölére, aztán fölült az öszvérére, és nekivágott
4017    II,   1|                 rásötétedett, nem indult el az idegen városba a selyemtakácsot
4018    II,   1|              megette a kásalevesét, megitta az almaborát, aztán fölment
4019    II,   1|           hozzátapadt a falhoz.~- Tõrrel?~- Az a legbiztosabb.~- Hol?~-
4020    II,   1|                 õbelõle nagy embert csinál.~Az ivóban még világosságot
4021    II,   1|                kocsmárost. Kiket szállásolt az övével szomszéd szobába?
4022    II,   1|                megérkeztek. De mért kérdezi az úr?~A szatócs nagyon ravasz
4023    II,   1|                     csak õriztesse reggelig az ajtójukat - erõsködött Jean
4024    II,   1|             gallérjukba. Nem tudja, hogy ez az úr mit beszél, õt nem figyelmeztette
4025    II,   1|                  semmire, alighanem álmodta az egészet az almabortól.~-
4026    II,   1|                alighanem álmodta az egészet az almabortól.~- Az bizony
4027    II,   1|                    egészet az almabortól.~- Az bizony meglehet - nevetett
4028    II,   1|             megtételre azonban rosszallotta az utat, azért eladta az öszvért,
4029    II,   1|          rosszallotta az utat, azért eladta az öszvért, és jegyet váltott
4030    II,   1|               négylovas batárján teszem meg az utat. Ha ugyan visszaereszt
4031    II,   1|                 Bouret asszonyt hozatja fel az udvarhoz - számolgatta magában
4032    II,   1|                    el a szemérmes béarni.~- Az más, barátom - füttyentette
4033    II,   1|          füttyentette el magát a zsoldos -, az Berryer úrra tartozik, ez
4034    II,   1|                     ez a zug éppen oda visz az õ minisztériumába.~Berryer
4035    II,   1|                   mosolygás egészen elvette az eszét a jó Bouretnek. Egyszerre
4036    II,   1|                  tudom már... Domi... mégse az volt... mindjárt csak...~
4037    II,   1|                    hátha úgy jobban szolgál az emlékezõtehetsége. Bouret
4038    II,   1|                 szokott írni, azzal is csak az ajtóra, oda is csak jeleket,
4039    II,   1|       druida-írásnak tartott volna. Mindegy az, majd elolvassa ezt õ maga
4040    II,   1|                     nem eresztették többet, az írást elvette tõle valami
4041    II,   1|                    vitte a miniszternek, de az csak azt üzente neki, hogy
4042    II,   1|                    örüljön, még szépen van. Az se ért semmit, hogy félóra
4043    II,   1|                    öszvére, se pénzecskéje, az eleségét is majd úgy kell
4044    II,   1|                 majd úgy kell összekoldulni az úton.~Még nem ért el másfélnapi
4045    II,   1|                    memoárjaiban följegyezte az esetet, azt mondja, Jean
4046    II,   1|                    mondja, Jean Bouret volt az egyetlen ember a világon,
4047    II,   1|                     is elértek, amely abban az idõben svéd impérium alá
4048    II,   1|                     impérium alá tartozott. Az egykori hanzaváros már akkor
4049    II,   1|                     totyogó serfõzõk lakták az ódon paloták városát, akik
4050    II,   1|               voltak egészen biztosak, hogy az a fene oroszlán, amely a
4051    II,   1|                teret akartak volna csinálni az Alte Marktból, és a zsarnok
4052    II,   1|                  madárfejben.~- Ohó - ütött az asztalra a nagyúr -, hiszen
4053    II,   1|             Megüzente a tanácsuraknak, hogy az országfelforgató tervhez
4054    II,   1|                    dühbe jönnének, levernék az olajmécseseket, a tûz szétfolyna
4055    II,   1|            olajmécseseket, a tûz szétfolyna az utcán, s leéghetne az egész
4056    II,   1|            szétfolyna az utcán, s leéghetne az egész város, ki lesz akkor
4057    II,   1|                 állnak, akkor se lesz semmi az országháborító tervbõl.
4058    II,   1|                    nem süt a hold.~- Szóval az Úristennel is ujjat húznátok? -
4059    II,   1|            szögletében. - Nem avatkozunk mi az Úristen dolgába. Három lámpától
4060    II,   1|                     No megálljatok: ha csak az kell, majd adok én nektek
4061    II,   1|             napszállat után kiteszi a lábát az utcára, mindenki tartozik
4062    II,   1|                  érnek, azt mindjárt viszik az õrszobára, és öt botot mérnek
4063    II,   1|                     hogy mindenki adja bele az eszét a tanácskozásba. Természetesen
4064    II,   1|         véleményének adott kifejezést, hogy az lenne a legszebb kivilágítás,
4065    II,   1|                 húznák fel a piactéren, már az mindegy, lámpaoszlopra-e
4066    II,   1|                     A polgármester megrázta az elnöki csengõt, és megállította
4067    II,   1|                    körül a darabontok, mint az ordító oroszlán, nem nyelhettek
4068    II,   1|              törvény rendeli. Mivel azonban az nincs benne a törvényben,
4069    II,   1|                   törvényben, hogy a lámpát az orrunk elõtt kell tartani,
4070    II,   1|                   tõle, mitévõ legyen ezzel az elvetemedett várossal. Alighanem
4071    II,   1|                   Gusztáv azonban azok közé az uralkodók közé tartozott,
4072    II,   1|                 freskót készíttettek, amely az ítélet napját ábrázolja.
4073    II,   1|                    herceg is, természetesen az Atyaistentõl bal kéz felõl
4074    II,   1|                     A rettegett zsarnok nem az az ember volt, akit magáért
4075    II,   1|                    rettegett zsarnok nem az az ember volt, akit magáért
4076    II,   1|                nyakába veti magát, hogy „te az enyém, én a tied, édes szívem,
4077    II,   1|                    a kocsisával, amelyiknek az estéjére a cár ígérkezett
4078    II,   1|                   mint hogy példát statuált az erkölcsök védelmére. Vagyis
4079    II,   1|              szegény boldogtalan vas-cárnak az öröme, mikor egy esti sétáján
4080    II,   1|                   akit félreismerhetetlenül az ártatlanság glóriája ragyogott
4081    II,   1|              ragyogott körül. Termete, mint az õzé, mozgása, mint a széllengette
4082    II,   1|                   azért nem vállalták volna az orosz templomok oltárképnek,
4083    II,   1|             templomok oltárképnek, mert ott az a szentek törvénye, hogy
4084    II,   1|                    lóbálta volna a kezében, az annyit jelentett volna,
4085    II,   1|                magához szorítja a kottákat, az bizonyosan abból él, hogy
4086    II,   1|                 zongoraszelídítésre tanítja az úri kisasszonyokat. A cár
4087    II,   1|                 egész életében keresett. Ez az az Istentõl neki rendelt
4088    II,   1|                    életében keresett. Ez az az Istentõl neki rendelt ártatlanság,
4089    II,   1|                    minden férfi találkozik. Az ilyesmit megérzi az eltikkadt
4090    II,   1|             találkozik. Az ilyesmit megérzi az eltikkadt szív, mint gímszarvas
4091    II,   1|                    Egy csöppet elpirult, de az csak a meglepett gyereklány
4092    II,   1|                tisztnek. Zongoraóráról jön, az apja német ember, nyelvmester
4093    II,   1|                    azt felelte, hogy inkább az volna jó, ha egész hazáig
4094    II,   1|                     Nem, ma nem lehet, mert az apja már lefeküdt, hanem,
4095    II,   1|                  hallal, akkor holnap ebben az órában szívesen látják vacsorára.~
4096    II,   1|                    mindenki örült, hogy nem az embereket hurcolták el,
4097    II,   1|              lépcsõház nyikorgó grádicsain. Az emeleten zárva minden ajtó,
4098    II,   1|                   meg a kilincset.~- No, ki az? - morogta egy mérges hang,
4099    II,   1|                    asszonyarc kukkantott ki az ajtórésen. - Mit akarsz,
4100    II,   1|                  eredj dolgodra - kaffogott az öreg szüle, és becsapta
4101    II,   1|                     öreg szüle, és becsapta az ajtót.~A cár újra megverte
4102    II,   1|                    senki sem gorombáskodott az életben. Egy darabig zavartan
4103    II,   1|                   Most azonban, ahogy nyílt az ajtó, mindjárt betolta rajta
4104    II,   1|                 szotyák! - kacagta el magát az öregasszony. - Ha te azt
4105    II,   1|                    mink, mindjárt belebújsz az egérlyukba.~- Kit vártok,
4106    II,   1|                     Nem ám, batyuska, hanem az atyuskát, magát a cárt.~-
4107    II,   1|             beleszeretett a kisasszonykámba az este az utcán, hogy még
4108    II,   1|                     kisasszonykámba az este az utcán, hogy még kezet is
4109    II,   1|                     táncolt be a lelkecském az ajtón, hogy no dadus, mit
4110    II,   1|                       tette csípõre a kezét az asszony, büszkeségében azzal
4111    II,   1|       zongoramestert kitiltott Pétervárról. Az orthodox történetírás föl
4112    II,   1|               puritán orosz szellem mögött, az csak húsz évvel ezelõtt
4113    II,   1|                     halhatatlanságról, csak az okleveles irodalomszakosok
4114    II,   1|                     acsarogták el a kapuból az Olimpus portásai. - Aki
4115    II,   1|                   tiszteli a tekintélyeket, az ne kívánkozzék közéjük.~
4116    II,   1|                    áhított rá Alfred Musset az akadémiai frakkra. És ekkor
4117    II,   1|                   szõrös szívû emberek azok az akadémikusok, aminõknek
4118    II,   1|                     akadémikusok, aminõknek az újságírók híresztelik õket.
4119    II,   1|                      hogy a költõ már félig az ördög zsákjában van, s az
4120    II,   1|                   az ördög zsákjában van, s az egy-két esztendõ alatt menthetetlenül
4121    II,   1|                lehet tudni a jó úrról, hogy az okszerû birkatenyésztés
4122    II,   1|                fontosságára mutatott rá, de az bizonyos, hogy a maga idejében
4123    II,   1|                     gyalogszerrel tette meg az utat. Egy kicsit ki is melegedett,
4124    II,   1|            kóstoltathattak vele, mert húzta az egyik hátulsó lábát.~- Ronda
4125    II,   1|               érzett rá, hogy oldalba rúgja az ebet. Azonban mint óvatos
4126    II,   1|                    barátságosan pisszentett az útónállónak.~- Ez derék
4127    II,   1|                    volt a szíve megértéssel az arisztokrácia iránt.~- Úgy
4128    II,   1|                 költõ kezét, és ahogy nyílt az ajtó, elsõnek osont be rajta.~
4129    II,   1|                     elsõnek osont be rajta.~Az ajtót maga De Saint-Aulaire
4130    II,   1|                  Úgy látom, gróf úr szereti az állatokat - kezdte a társalgást
4131    II,   1|                   két urat arról, hogy õ is az Aubry-kutyák nemzetségébõl
4132    II,   1|                  hogy a kutya csak tettette az alvást. Rögtön oda sederedett
4133    II,   1|                    nélkül átvette a kertben az impériumot. Összevissza
4134    II,   1|             véleményt nyilvánít a kutyáról, az csupa elragadtatás lesz.~
4135    II,   1|                    csupa elragadtatás lesz.~Az eb pedig igyekezett rászolgálni
4136    II,   1|                pedig igyekezett rászolgálni az elragadtatásra. Fellökdöste
4137    II,   1|                     szemétgödörben, s végre az aranyhalak után való érdeklõdésbõl
4138    II,   1|                   megtisztálkodtam, s nincs az a grófi asztal, aminek díszére
4139    II,   1|                      s õmellé furakodva lép az ebédlõbe. Most már biztosra
4140    II,   1|                 tisztességtudóan sündörgött az asztal körül, hol egyik,
4141    II,   1|                  annyi ideig, mint a grófi. Az eb elõször csak a lábait
4142    II,   1|                     a lábait rakosgatta föl az asztalra, aztán a fejével
4143    II,   1|                      hogy elkapta a kappant az asztalról, és befeküdt vele
4144    II,   1|                 tálaló alá.~A grófot még ez az arcátlanság se hozta ki
4145    II,   1|             mosollyal fordult a költõhöz:~- Az ön kutyájának jó ízlése
4146    II,   1|           kutyájának jó ízlése van, uram.~- Az én kutyámnak? - ugrott fel
4147    II,   1|                      Hát ön azt hiszi, hogy az ön kutyája az én kutyám?
4148    II,   1|                   hiszi, hogy az ön kutyája az én kutyám? Ez az utálatos
4149    II,   1|                    kutyája az én kutyám? Ez az utálatos szörnyeteg?~- Hogyan? -
4150    II,   1|                    föl a gróf is. - Hát nem az öné? Hiszen ön hozta. Mi
4151    II,   1|                azonban tartozom önnek azzal az elégtétellel, hogy legodaadóbb
4152    II,   1|                     most már ki innen azzal az undok döggel!~A lakájok
4153    II,   1|               döggel!~A lakájok kinyitották az ajtót, és nekigyürkõztek
4154    II,   1|                gubancos kalandor kisuttyant az ajtón, és eltûnt az élet
4155    II,   1|              kisuttyant az ajtón, és eltûnt az élet vadonában a kappannal.
4156    II,   1|                     a magját, mint adalékot az akadémiai halhatatlanság
4157    II,   1|               utánamesélni. Sohase tudhatja az ember, ki veszi hasznát
4158    II,   1|                    olvasta a bibliát, ahogy az egy tennessee-i polgárhoz
4159    II,   1|                Ezmegaz intézett hozzá, mint az Igaz Tökéletességû Keresztyének
4160    II,   1|               keressük, de ami bennük volt, az alighanem meghaladta a hitvédelem
4161    II,   1|                becsületsértésért pörölte be az istenfélõ hajadont, az igaz
4162    II,   1|                   be az istenfélõ hajadont, az igaz tökéletességûek pedig
4163    II,   1|                 Amerikában mindig vigyáztak az erkölcsökre, az államügyész
4164    II,   1|                   vigyáztak az erkölcsökre, az államügyész csakugyan le
4165    II,   1|                  gyapjúkereskedõ, még abban az órában kiszabadíthatja az
4166    II,   1|                   az órában kiszabadíthatja az üldözött ártatlanságot.
4167    II,   1|                magában, hogy õ tulajdonképp az igazság lovagja, ennélfogva
4168    II,   1|                    alapos ismerõje, nekiült az ótestamentumnak, kiszedegette
4169    II,   1|        ótestamentumnak, kiszedegette belõle az öreg Juda és a menye történetét,
4170    II,   1|                     szemérmes Koleikhábbal, az Ámonét Thámárral, a Dávidét
4171    II,   1|                 rágeszi nászéjszakáról sem, az Énekek énekérõl sem, sõt
4172    II,   1|            könyvecskében, meginterpellálván az elõszóban az államügyész
4173    II,   1|              meginterpellálván az elõszóban az államügyész urat, hogy vajon
4174    II,   1|                felét nyilván nem latolgatta az államügyész, hanem a másodikra
4175    II,   1|              nevezetû mister, akibõl késõbb az Unió legfõbb törvényszéki
4176    II,   1|           tanulmányokkal.~Igen ám, csakhogy az „igaz tökéletességû keresztyének”
4177    II,   1|                     belenyugodni abba, hogy az istentõl elrugaszkodott
4178    II,   1|            szabaduljon, annál kevésbé, mert az volt az elsõ dolga a gyehennára
4179    II,   1|                 annál kevésbé, mert az volt az elsõ dolga a gyehennára
4180    II,   1|           ótestamentumi fejezetekbõl, mivel az elsõ kiadást azon frissiben
4181    II,   1|                   puritánok.~Kapták magukat az igaz tökéletességûek, népgyûlést
4182    II,   1|                     is letartóztatták, hogy az igaz tökéletességûek meg
4183    II,   1|                    azonban nem akart a bíró az üggyel, gondolta, majd elõveszi
4184    II,   1|                    Csakhogy pár hónap múlva az volt a helyzet, hogy Tennessee-t
4185    II,   1|              polgárháború szélére juttatták az öreg Judának meg a többi
4186    II,   1|                     a kujonkodásai. Nemcsak az igaz tökéletességûek forrongtak,
4187    II,   1|              azonban a bíró magához hívatta az igaz tökéletességûeket.~-
4188    II,   1|                   Akasztófát neki! - verték az asztalt a tökéletesek.~-
4189    II,   1|                     pedig nagy örömére lesz az istenteleneknek.~- Ez bizony
4190    II,   1|                  így igaz - juhádzottak meg az igaz tökéletességûek. -
4191    II,   1|           bibliagyalázóra, hogy derék ember az, nem tett semmi rosszat,
4192    II,   1|                  pört idejében meggondolni!~Az igaz tökéletességûek erre
4193    II,   1|                    kezükkel a jobb fülüket. Az pedig puritán nyelven is
4194    II,   1|            tárgyalás, föltette a vádlottnak az egyetlen kérdést, amihez
4195    II,   1|                    egyetlen kérdést, amihez az amerikai törvényszéknek
4196    II,   1|                     érzem magamat, és várom az ítéletet, amelyik vagy engem
4197    II,   1|          ártatlannak. Nem ért semmit, nincs az a birka, amely úgy ragaszkodnék
4198    II,   1|                 mint Mr. Train ragaszkodott az ítélethez. Utoljára ravasz
4199    II,   1|                    fondorlathoz folyamodtak az igaz tökéletességûek. Rábeszélték
4200    II,   1|             megengedték, hogy fölkísérhesse az asszonyt a hajóra, a hajóskapitánnyal
4201    II,   1|                   onnan lengette a sapkáját az induló hajó felé:~- Aztán
4202    II,   1|                 tennessee-i pör, közörömére az egész újságolvasó világnak.)
4203    II,   1|                láttak, s úgy látszott, hogy az esküdtek rokonszenve a tökéletesek
4204    II,   1|                    kaptak a szakértõk, hogy az egyik frenológ bonckéssel
4205    II,   1|                   körülhatárolja a koponyán az õrültség régióját. Ezen
4206    II,   1|                      Ezen aztán feldühödött az esküdtszék, s egyhangú határozattal
4207    II,   1|                    szemérmetlen, annak csak az lehet a magyarázata, hogy
4208    II,   1|                      Egyszerûen hivatkoztak az igaz tökéletességû keresztyének
4209    II,   1|                  Train elmeháborodottságát. Az, hogy az esküdtszék nem
4210    II,   1|               elmeháborodottságát. Az, hogy az esküdtszék nem hitt nekik,
4211    II,   1|                     taps és viharos kacagás az egész teremben. Most már
4212    II,   1|            vádlóbeszéd, védõbeszéd, minden. Az esküdtszék egyhangúlag felmentette
4213    II,   1|            bibliagyalázás vádja alól, azzal az indoklással, hogy beszámíthatatlan.~-
4214    II,   1|           beszámíthatatlan.~- Megnyugszanak az ítéletben? - nézett a bíró
4215    II,   1|                       nézett a bíró elõször az igaz tökéletességûekre,
4216    II,   1|           elmeháborodottat ezennel beutalom az állami tébolydába, ahol
4217    II,   1|                   mind hiábavaló volt, mert az amerikai bíró mindenható.
4218    II,   1|               ugrott azonban Mr. Train, aki az ablakon vetette ki magát,
4219    II,   1|                  beérte a dollárolvasással.~Az igaz tökéletességû keresztények
4220    II,   1|                    a majompör mutatja, hogy az elvetett mag nem hullott
4221    II,   1|                    sehol sincs följegyezve. Az egyik az, hogy van egy Viktor
4222    II,   1|                 sincs följegyezve. Az egyik az, hogy van egy Viktor Emánuel-szobra,
4223    II,   1|           pofoncsapott bronzkalapja van, és az lehet vagy fél mázsa súlyú.
4224    II,   1|            kalapemelgetéshez.~Mármost ebben az az érdekes, hogy Szegeden
4225    II,   1|         kalapemelgetéshez.~Mármost ebben az az érdekes, hogy Szegeden szóról
4226    II,   1|               harangszót. A dologban persze az a huncutság, hogy sohase
4227    II,   1|           Margheritában is. Egy nótára megy az egész világ.~A másik nevezetessége
4228    II,   1|                világ.~A másik nevezetessége az a jelen levelem dátumában
4229    II,   1|                  nagyon megörültem neki, és az elsõ percben azt hittem,
4230    II,   1|             egyenesen nekem hozták hazulról az angyalok. Otthon nem vagyok
4231    II,   1|                  körül van véve angyalokkal az ember, hogy egész természetesnek
4232    II,   1|                 egész természetesnek tartja az ilyen szívességet. Mihelyst
4233    II,   1|               amellyel hozzájuttatott ahhoz az örömhöz, hogy otthon érezhettem
4234    II,   1|                  éreztem magam otthon, mert az újság éppen négyhetes volt,
4235    II,   1|                  szoktam frissebben olvasni az újságot. Olyan öreg újságírónak,
4236    II,   1|                különben szegény édesapámat, az öreg szûcsmestert is mindig
4237    II,   1|                lévén, elõször természetesen az idõjárást néztem meg, mert
4238    II,   1|                   mindjárt erõt vesz rajtam az elkeseredett köhögés, de
4239    II,   1|           történetét, akit majd agyonvertek az ismeretlen tettesek, mert
4240    II,   1|                   már nem is olvasom tovább az újságot, míg olasz párját
4241    II,   1|                    Berci páros csókot adni, az idevaló Szidi néninek azonban
4242    II,   1|                     más jelessége van, noha az szintén a párossággal függ
4243    II,   1|                    nemsokára Zio Ignaziónak az az érthetetlen gondolata
4244    II,   1|                 nemsokára Zio Ignaziónak az az érthetetlen gondolata támadt,
4245    II,   1|                    legritkább halálnemeknek az olasz falusi népnél; aki
4246    II,   1|                abban méri a vino cattivót. (Az olaszoknak - az Isten tudja,
4247    II,   1|                  cattivót. (Az olaszoknak - az Isten tudja, milyen eszmetársítás
4248    II,   1|                  tengerbe ugrik ki, úgyhogy az ajtaján kitántorgó hazafi
4249    II,   1|                    gyereknek, beállít hozzá az ispettore, ez olyan utcakapitány-féle
4250    II,   1|                     igazítunk, Zia - mondja az ispettore.~- Ejnye, hejnye -
4251    II,   1|                  Hát aztán hogy igazítjátok az utcát?~- Úgy, Zia, hogy
4252    II,   1|                házadat, mert nagyon kiugrik az utca sorjából. Küldött már
4253    II,   1|                  Nia erõs, zömök menyecske, az ispettorét akár megdagaszthatta
4254    II,   1|              mehetett nekik. De nem is volt az neki eszeágában sem, inkább
4255    II,   1|                  elõbb, ti perdigiornók.~Ha az embert füstölt asinellivel
4256    II,   1|            szálkával ruházta föl a Jóisten, az csak ákovitába áztatva üdítõ
4257    II,   1|             ákovitába áztatva üdítõ eledel. Az elsõ butéliánál azt mondták
4258    II,   1|                 elsõ butéliánál azt mondták az emberek, hogy kár ezért
4259    II,   1|                   szép házért, de ami rend, az rend, aztán az angoloknak
4260    II,   1|                    ami rend, az rend, aztán az angoloknak más az ízlésük,
4261    II,   1|                     aztán az angoloknak más az ízlésük, azok beszélték
4262    II,   1|                     mondtak semmit, mert ki az asztal tetejére borulva
4263    II,   1|                 borulva szenderedett el, ki az asztal alatt húzta a bõrt.~
4264    II,   1|            kétkerekû lettigát, abba befogta az öszvért, ülésnek föltett
4265    II,   1|         sziklatuskóin.~Zia Nia hátracsapott az ostorral, a gyerekek elkezdtek
4266    II,   1|             gyerekek elkezdtek bõgni, ettõl az öszvér kótyagosodott meg,
4267    II,   1|                     mint a veszett sárkány. Az emberek mindenütt szájtátva
4268    II,   1|                   akinek ráérõ ideje volt - az pedig itt mindenkinek van -,
4269    II,   1|                pedig itt mindenkinek van -, az mind a nyomukba szegõdött,
4270    II,   1|                     municipio elé, akkorára az angol király õfelségének
4271    II,   1|                     velük?~Zia Nia leugrott az ülésrõl, internacionális
4272    II,   1|                        A nyolc gyerek eddig az enyim volt, de ezután a
4273    II,   1|                     írást kapott róla, hogy az õ életében senki a házához
4274    II,   1|                                  Virágcsata az ismeretlen katonával~Ha
4275    II,   1|                     férfirenden lévõknél ez az ösztönös gesztus szokta
4276    II,   1|                     tessék hinni a mozinak, az sok mindent mutogat, ami
4277    II,   1|                    a vászonbeli virágcsatán az ismeretlen katonát, akire
4278    II,   1|              katonát, akire most rátaláltam az ütközet hevében. Nem egészen
4279    II,   1|                   tövében.~Hogy Jean volt-e az ismeretlen katona neve vagy
4280    II,   1|                   létszám feletti szerepel. Az meg egészen bizonyos, hogy
4281    II,   1|                 csavargót nem láttam.~Igen, az ismeretlen katona csavargó,
4282    II,   1|                     elrothadt volna valahol az Ardennekben, aztán kiásták
4283    II,   1|                     volna. Belekerült volna az olvasókönyvekbe, és valahányszor
4284    II,   1|                Életben maradt, kiadták neki az obsitot, és mehetett, amerre
4285    II,   1|                hazament, és nem találta meg az otthonát. Talán megszokta,
4286    II,   1|                   tanya asszonyára törje rá az ajtót. Akárhogy volt, az
4287    II,   1|                    az ajtót. Akárhogy volt, az ismeretlen katonából csavargó
4288    II,   1|                  egy kõpadkára a kikötõben.~Az ismeretlen katonán azonban
4289    II,   1|                olyan is, amelyiken kiszalad az egész ökle. Körülnéz, valamit
4290    II,   1|                  ami a köpönyeg mellén lóg. Az is lehet, hogy gomb, innen
4291    II,   1|          Klematisz-virág a kereke, a bakja, az ernyõje, a hám, az ostor,
4292    II,   1|                   bakja, az ernyõje, a hám, az ostor, a szemellenzõ; Isztár
4293    II,   1|                 klematisz-szirmokat záporoz az útra. „Negyvenezer frank” -
4294    II,   1|                    mondja valaki mellettem. Az embertenger nagy harsanással
4295    II,   1|              köszönti a bíborálmot. Odalent az ismeretlen katona felüti
4296    II,   1|                   és a szakértõ följegyezné az útinaplójába, hogy a nizzai
4297    II,   1|                  valami nem hagyja nyugodni az ismeretlen katonát. Hánykolódik,
4298    II,   1|                  lábaszárát a másikhoz, hol az egyik kezével vakaródzik,
4299    II,   1|                átrepül a csatatér felett, s az ismeretlen katona fejére
4300    II,   1|               fejére esik. Dühösen felriad, az orrához viszi a csokrot,
4301    II,   1|                 ember arca. Most már kiment az álom a szemébõl. Ülve marad,
4302    II,   1|                      meglepetve látná, hogy az ismeretlen katonának inge
4303    II,   1|                    mással van elfoglalva, s az ismeretlen katona hadmûveleteit
4304    II,   1|                     odábblöki, aztán leveti az ingét, és azt teríti szét
4305    II,   1|                   összehúzott szemmel hajol az új frontszakasz fölé.~Ugyanakkor
4306    II,   1|                szivárványjátékú drágakövek. Az ölében fehér selyemkosár,
4307    II,   1|               anemone-nyalábokat hajigálnak az ölébe.~Egy vaktában eldobott
4308    II,   1|                   Irtózatos düh torzítja el az arcát, és valami rettenetes
4309    II,   1|                 ahogy felugrik, és hadonász az összeszorított öklével.
4310    II,   1|                      mint a papagáj nyelve. Az ismeretlen katonának kioperált
4311    II,   1|                    a narancsot belecsavarta az ingébe, fél kezével felhúzta
4312    II,   1|                    én csináltam.~Elõször is az ember nem megy ebédelni
4313    II,   1|                    a Hotel Nettunóba, hanem az egyik boltban vesz egy darab
4314    II,   1|               mondjuk azt, hogy szájába néz az embernek. A frugális kosztból
4315    II,   1|               akinek Baedeker szerkesztette az evangéliumát.~Mikor aztán
4316    II,   1|                   evangéliumát.~Mikor aztán az ember az ammenig ért, azaz
4317    II,   1|          evangéliumát.~Mikor aztán az ember az ammenig ért, azaz beletörölte
4318    II,   1|               ammenig ért, azaz beletörölte az ujjait a sajt-takaró papírba,
4319    II,   1|               ajánlatos. Elõször is jólesik az embernek az a tudat, hogy
4320    II,   1|              Elõször is jólesik az embernek az a tudat, hogy õ a Campo
4321    II,   1|             Jeruzsálembõl hozattak maguknak az istenfélõ signorok és signorinák.
4322    II,   1|                     smaragdszín a fû, és ha az beletörik az ember nadrágjába,
4323    II,   1|                    a fû, és ha az beletörik az ember nadrágjába, örök életre
4324    II,   1|                 Ennél alkalmasabb ajándékot az otthonvalók számára képzelni
4325    II,   1|                   ferde toronnyal.~Utóvégre az én maradékaimtól igazán
4326    II,   1|                   Hattyúval vetekszenek itt az olasz libák, amelyek pár
4327    II,   1|              szívvidámító freskójában, ahol az öreg Noé tollas barettben,
4328    II,   1|                      akiknek rögtön elhiszi az ember, hogy három világrészt
4329    II,   1|                    Halál triumfusának, hogy az ember úgy érzi magát, mint
4330    II,   1|                 adtam ki a mérgemet. Vettem az anziksz-áruló rokkanttól
4331    II,   1|              rosszul csinál valamit. S hogy az öröme még nagyobb legyen,
4332    II,   1|                világon ily mérnöki skandál!~Az utolsó sort már akadozó
4333    II,   1|                   is megpróbálhatja. Inkább az zavart meg egy percre, hogy
4334    II,   1|                  Örvendek, hogy jól szolgál az egészsége Magasságodnak.
4335    II,   1|            egyáltalán nem látszik meg rajta az a hétszázötven esztendõ.
4336    II,   1|                    ép porcikája.~- Igen, de az idegeim! - nyögött a torony.~-
4337    II,   1|                     ugye? Rá is ijesztettek az újságok a világra, hogy
4338    II,   1|                      hogy foglalkoznak vele az újságok. Azt hiszem, e tekintetben
4339    II,   1|                    mellét a fölháborodás. - Az ellenségeim találták ki
4340    II,   1|               Hétszáz éve folyik ellenem ez az aknamunka, és hétszáz éve
4341    II,   1|                   volt, mint valaha. De hát az ilyesmit bajos nyíltan kimondani.
4342    II,   1|                       A dolog úgy áll, hogy az egész Pisa ferde, csak én
4343    II,   1|                  Pisa ferde, csak én vagyok az egyenes.~Olyan közel hajolt
4344    II,   1|               márvány hûvössége. Mit tegyen az ember, mikor egy ötvennégy
4345    II,   1|                   el nem hiszi neki, hogy õ az egyenes, és a világ a tántorgó?
4346    II,   1|                     is, hogy fölvilágosítom az igazságról a világot.~Íme,
4347    II,   2|                   mikor hallom, hogy valaki az udvaron a mindenszentek
4348    II,   2|                  kissé meglepõdve néztem ki az ajtón. Tán búcsúsok mennek
4349    II,   2|                  bámultam rá.~- Azért, mert az lakatos volt, mielõtt püspök
4350    II,   2|                   Nem vagyok én még annyira az ördögé, hogy egy megvetemedett
4351    II,   2|                kulcsot ki ne bírnék rántani az ajtóból!~Kár volt az ördögöt
4352    II,   2|                rántani az ajtóból!~Kár volt az ördögöt emlegetni, mert
4353    II,   2|               szolgáló, de ha már belekerül az újságba, mégiscsak elõkelõbb
4354    II,   2|            emberséges ember volt, fölemelte az eléje térdelõ leánykát,
4355    II,   2|                    szegõdött, mert a mester az egyfogatún is megjelent.
4356    II,   2|                  lakatosipar helyzetén csak az segítene, ha minden városban
4357    II,   2|                megfordul, és felülkerekedik az országos kormányzatban a
4358    II,   2|               rosszat sejtve, rugdostam meg az ajtót:~- Nyissa ki!~- Nono,
4359    II,   2|                 hitvallója -, sohse volt jó az a nagy sietség. Majd késõbb
4360    II,   2|             célszörû szögény emböre” vagyok az irodalomnak, minek urizálnék?
4361    II,   2|              házasságról van itt szó, hanem az igazságról. Azt keresi két
4362    II,   2|             tulajdonképp csak Mátyás keresi az igazságot, mert õ a panaszos.
4363    II,   2|                   nézi, hogy közelrõl ilyen az a csizma, amely tíz esztendõ
4364    II,   2|                    így krumpliszedõs-idõben az olyan suhancár legény lábán,
4365    II,   2|                    hogy Mátyáséknál beütött az ördög a határba. A természet
4366    II,   2|                   rendje szerint való, hogy az asszonyszem szívesebben
4367    II,   2|             mindenben megfordult csizmáján.~Az asszonynak pillangós-papucs
4368    II,   2|                    úgy pillangótlanul, mert az asszony, noha öregnek még
4369    II,   2|                selyemkötõjén, mert így való az, mikor az ember törvényben
4370    II,   2|                     mert így való az, mikor az ember törvényben van.~-
4371    II,   2|             törvényben van.~- Hát hogy volt az, atyus? - kérdezi Mátyást
4372    II,   2|                    a hivatalos ember.~- Hát az úgy volt, kéröm, hogy nem
4373    II,   2|                  lött volna itten semmi baj az égvilágon, ha rosszkor nem
4374    II,   2|                      hogy otthonfelejtöttem az acskót.~- Tudom, tudom,
4375    II,   2|                     volt ott a Tóni is, ni. Az asszonynak az izéje...~-
4376    II,   2|                  Tóni is, ni. Az asszonynak az izéje...~- Mizéje no, csak
4377    II,   2|                    Én csak úgy mondom, hogy az izéje.~Az asszony egy kicsit
4378    II,   2|                  úgy mondom, hogy az izéje.~Az asszony egy kicsit lejjebb
4379    II,   2|                 padlón.~- Ángyikám neköm ez az asszony, kéröm - mondja
4380    II,   2|                  abból, hogy éppen ott érte az izét?~- Az lött, kéröm,
4381    II,   2|                   éppen ott érte az izét?~- Az lött, kéröm, hogy a Tóni
4382    II,   2|                 kéröm, hogy a Tóni mingyárt az ereszet alatt két kézre
4383    II,   2|                      egyrészt mert kellemes az elmúlt bajoknak emléke,
4384    II,   2|                      másrészt, mert jólesik az embernek, ha az ellenségét
4385    II,   2|                     jólesik az embernek, ha az ellenségét lecsökkentik,
4386    II,   2|                 ellenségét lecsökkentik, és az õ szavát akarják hallani
4387    II,   2|                    õ szavát akarják hallani az úri népek.~- Kézzel verte
4388    II,   2|                     hogy kézzel is vert, de az agykoponyámat mög zsindöllyel
4389    II,   2|                     ütötte, azt mögmondhati az asszony is, mert ha û ki
4390    II,   2|                 akkor mégiscsak kendhez húz az asszony, ha õ mentette meg?~-
4391    II,   2|               asszony, ha õ mentette meg?~- Az û kötelessége volt, mert
4392    II,   2|           magyarázatul a fél vállát. Amiben az is benne foglaltatik, hogy
4393    II,   2|                     azért! - legyint Mátyás az öreg kezivel. - Hanem ami
4394    II,   2|                   borzasztó nagy kárt tött, az asszony miatt...~- Értem -
4395    II,   2|                    a bíró, és fölkászálódik az asztaltól. - Kend el akar
4396    II,   2|             asztaltól. - Kend el akar válni az asszonytól. Csakhogy abban
4397    II,   2|                    én nem vagyok illetékes, az más bíróhoz tartozik.~Mátyás
4398    II,   2|        röttentõségöt, amit ez a legény tött az asszony miatt. Mert ahogy
4399    II,   2|                 ahogy mögmérgesödött, amért az asszony kivött a kezibül,
4400    II,   2|              kezibül, hát leszúrta mérgiben az udvaron az egyik malacot.
4401    II,   2|                leszúrta mérgiben az udvaron az egyik malacot. Ezért nyújtom
4402    II,   2|                 kárt tenni.~- Hát hogy volt az, menyecske? - kérdezi a
4403    II,   2|                    képe, szorosabbra rántja az álla alatt a fejkendõje
4404    II,   2|                   Dacosan felüti a fejét:~- Az se igaz ám, ángyi. Hivatalos
4405    II,   2|                     zsákból.~- Ki hítt? Hát az asszony hítt, a kend felesége,
4406    II,   2|                   több eszödnek lönni, mint az asszonynak.~
4407    II,   2|                     három asztalnál négyen. Az egyiknél valami úrféle andalog,
4408    II,   2|              tekintetbe venni, mert aki úr, az menjen az urak kocsmájába,
4409    II,   2|                      mert aki úr, az menjen az urak kocsmájába, a tükörablakos
4410    II,   2|               koronát, de igen kimelegedett az alkuban, ugyan nem is az
4411    II,   2|                    az alkuban, ugyan nem is az alkuban, mert az nem tartott
4412    II,   2|                     nem is az alkuban, mert az nem tartott soká, hanem
4413    II,   2|              vállalni, mert lelkére kötötte az asszony, hogy csak rendes
4414    II,   2|            koccintanak, akkor néznek kifelé az ablakon, amerre a napot
4415    II,   2|                     a napot lehet sejdíteni az alkonyati vörösségben, s
4416    II,   2|                      s éppen ezen kezdõdött az osztozás. Mert Sahin Ugró
4417    II,   2|                 hogy tökéletlen embör löhet az, aki még azt se tudja, hogy
4418    II,   2|                tengörbe mén le, hanem átmén az Emerikába. Ezt Antal csak
4419    II,   2|                  azért ötömösi magyar, hogy az ilyesmit szó nélkül hagyja,
4420    II,   2|                közül, és megkocogtatja vele az asztalt:~- Aszondja kend,
4421    II,   2|                kendben, de mán mögengedjön, az én fejem mégis erõsebb a
4422    II,   2|          összekoppan.~- Röcsög-e? - kérdezi az ötömösi ember.~- Nem röcsög.~
4423    II,   2|                  felelt - csak odabotorkált az asztalához.~- Fáj-e? - kérdezte
4424    II,   2|             odafordult Antalhoz:~- Hogy van az, hogy az egyik embör feje
4425    II,   2|               Antalhoz:~- Hogy van az, hogy az egyik embör feje keményebb,
4426    II,   2|                     másiké?~- Hát úgy, hogy az egyik ember feje jobban
4427    II,   2|                     úgy vöszöm észre, akkor az én fejemben ügön kevés löhet,
4428    II,   2|                     tisztelgett a poharával az ötömösi ember felé, ahogy
4429    II,   2|        vasárnap-delén már egészen másra mén az osztozás. A színhely most
4430    II,   2|                   eklézsiájú, kifelé keresi az utat az asztalok közt, látja,
4431    II,   2|           eklézsiájú, kifelé keresi az utat az asztalok közt, látja, hogy
4432    II,   2|               lacikonyha, mint Debrecenben. Az egyik asztaltól odakurjant
4433    II,   2|                réztepsi:~- Hej, szentatyám!~Az öreg pap tétován megáll,
4434    II,   2|                  odanéz.~- Tudja-e, mi lesz az én végrendeletem, szentatyám?~-
4435    II,   2|                    tarisznyás magyar odaült az asztalukhoz. Bort parancsoltak.
4436    II,   2|          megkérdezik, lehetne-e õnekik ezen az asztalon osztozni?~- Lehetni
4437    II,   2|                    tehenek árán - szuszogja az öregebb ember, kehegõs,
4438    II,   2|              mindenben ilyen szerencsések - az ereszetes szemöldököt bizonyosan
4439    II,   2|            ereszetes szemöldököt bizonyosan az asszony nyírja odakint.~-
4440    II,   2|                     néz végig gyámoltalanul az öreg a társaságon. Jó volna,
4441    II,   2|                 volna, ha a cigány beleadná az eszét, mert az világban
4442    II,   2|                     beleadná az eszét, mert az világban forgolódó embernek
4443    II,   2|                   azzal mulatja magát, hogy az orrán eresztgeti ki a füstöt,
4444    II,   2|                   egész biztosan nem tudnák az orrukon kiereszgetni a pipájuk
4445    II,   2|                      Világ csudája is volna az az orr, amelyik ezt kibírná.~-
4446    II,   2|                   Világ csudája is volna az az orr, amelyik ezt kibírná.~-
4447    II,   2|              körtefejû. - Egy ide, egy oda, az a legtisztább munka.~- No
4448    II,   2|                    munka.~- No jó - harákol az öreg -, de hát melyikön
4449    II,   2|                tudják. Rendes embernek soha az életben nem volt dolga ekkora
4450    II,   2|               tízezer koronások. Fölszuszog az öreg, ahogy készen van velük.~-
4451    II,   2|                   ahogy készen van velük.~- Az ötezresöket mán te felezd
4452    II,   2|                    öcsém. Én mán nem gyõzöm az ujjam nyálazni.~Az ötezrest,
4453    II,   2|                   gyõzöm az ujjam nyálazni.~Az ötezrest, ezrest név szerint
4454    II,   2|                     a fiatal, készen vannak az elsõ félliterrel is. Muszáj
4455    II,   2|            kiparancsolni.~Utoljára maradnak az ötvenezresek.~Az öreg sógor
4456    II,   2|                   maradnak az ötvenezresek.~Az öreg sógor a két ujja közé
4457    II,   2|                      hallod - morzsolja meg az öreg.~- Ötös is van rajta,
4458    II,   2|                    huncutság löhet benne.~- Az mán mindegy, hallod. Ha
4459    II,   2|                  Hát most már mi lesz ezzel az árvával?~Néznek egymásra
4460    II,   2|                     egymásra tanácstalanul. Az öreg fogja az üveget, teleönti
4461    II,   2|                tanácstalanul. Az öreg fogja az üveget, teleönti kettejük
4462    II,   2|                   önt, és úgy oda koccintja az üveget a cigány poharához,
4463    II,   2|                      jó embör - tolja elébe az öreg a gyanús bankót -,
4464    II,   2|                      mi péz löhet ez?~- Hát az ötvenezres - ásít a cigány.~-
4465    II,   2|                   kék felezni - könyököl be az öreg az asztalra -, de mög
4466    II,   2|               felezni - könyököl be az öreg az asztalra -, de mög vagyunk
4467    II,   2|                    huszonötezrest, tegye el az ötvenezrest, oszt kvitt -
4468    II,   2|                   kék.~- Értöm - biccent rá az öreg. - No hoci, öcsém,
4469    II,   2|                    heves ingásba jön.~- Azt az egyet nem töszöm, sógor.
4470    II,   2|                 való ez, így bolonddá tönni az embört?~A cigány azonban
4471    II,   2|           ezüstgombjai.~- Nini - villan föl az öregnek a szeme -, hát ha
4472    II,   2|                 Tartsa mög magának - mondja az öreg, és elfordítja a fejét. -
4473    II,   2|               vöröset külön veszi a markába az öreg.~- Hát majd a vasárosnál -
4474    II,   2|                     a válla fölött gúnyosan az öreg, és nagyon tetszik
4475    II,   2|         kötelességének érzi, hogy osztozzon az embere mérgében. Abbahagyja
4476    II,   2|              Életemben egyszer ültem lovon, az is szamár volt, arrul is
4477    II,   2|                   ez a jeles szakember volt az oka, hogy a héten kinéztem
4478    II,   2|             lóbörzék.) Körülbelül több volt az ember, mint a ló, de leginkább
4479    II,   2|                városi írnok átírja a vevõre az ablakon benyújtogatott passzusokat,
4480    II,   2|               passzusokat, semmi tolakodás. Az írnok úr akár el is alhatott
4481    II,   2|                írnok úr akár el is alhatott az újságon, és álmodhatta,
4482    II,   2|               álmodhatta, ha akarta, hogy õ az Esküdt, és lapáttal szeleli
4483    II,   2|                     így igaz, mert régebben az volt a rend, hogy majd összetörték
4484    II,   2|                    majd összetörték egymást az emberek a cédulaház elõtt
4485    II,   2|                 tolongásban. Egy hatos volt az átiratási díj, de az okos
4486    II,   2|                   volt az átiratási díj, de az okos ember úgy csinálta,
4487    II,   2|                      hogy kétfelé hasította az ostornyele végét, belecsíptette
4488    II,   2|                    másik okos embernek, aki az ablak mögött ült. Az okos
4489    II,   2|                    aki az ablak mögött ült. Az okos emberek aztán mindjárt
4490    II,   2|                   megértették egymást, noha az egyik csak szûrben volt,
4491    II,   2|                     mondja egyszer mérgesen az akkori fõispán -, hát hogy
4492    II,   2|               szedni. Nem is volt semmi baj az utolsó ablakig, de ott rámordult
4493    II,   2|                   Azért is ehun a forintom, az én pénzömbül ne parancsolgasson
4494    II,   2|                pénzömbül ne parancsolgasson az úr!~Hát most más világ van,
4495    II,   2|                    lóvásárba, és csak abban az egyben régi a lóvásár most
4496    II,   2|                    lóvásár most is, hogy ez az a hely, ahol valóban járnak
4497    II,   2|                látnak a vakok. Mármint hogy az eladó lovak, amelyeket kosorrú,
4498    II,   2|               cédulaház körül.~- Kend volna az? - kiált ki az írnok. Igen
4499    II,   2|                   Kend volna az? - kiált ki az írnok. Igen érzõdik a hangján,
4500    II,   2|               öreges hang.~Már akkor jön is az írnok a vásárkapitány elé.