| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hófúvásban 2 hófúvások 1 hogi 1 hogy 4079 hogyan 12 hogyha 9 hogyhogy 19 | Frequency [« »] ----- 19905 a 7592 az 4079 hogy 3775 nem 3736 is 2061 és | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances hogy |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| azonban hamarosan kiderült, hogy nem való vagyok erre a pályára, 2 I, 1| báránybõrsüvegben járt, hogy abba belefért volna a Dzsingisz 3 I, 1| párszárítót.~Elég az hozzá, hogy Jóska bekukucskált a kerítésen, 4 I, 1| baj, de tudtomra is adta, hogy jelen van:~- Játjak!~Én 5 I, 1| pályám anélkül ért véget, hogy csontom tört volna. Azóta 6 I, 1| Azóta meggyõzõdtem róla, hogy elõbb-utóbb minden politikus 7 I, 1| fúrtam a fejemet, és néztem, hogy mozog a szája:~- Ö-rül-je-tek-és-vi-gad-ja-tok-mert-a-ti-ju-tal-matok-bõ-sé-ges-meny-nyek-ben.~ 8 I, 1| fél kenyeret. - Örüljünk, hogy a mindennapi kenyeret megadja 9 I, 1| akkor semmit se tudtam, hogy minden államnak támasza 10 I, 1| támasza és talpköve az adó, s hogy annak a malackának, amit 11 I, 1| vágtunk, az volt a hivatása, hogy féloldal szalonnájával fönntartsa 12 I, 1| tisztább fogalmam volt. Tudtam, hogy ha akart volna, legalább 13 I, 1| soha anélkül haza nem jött, hogy legalább egy kis nemzetiszínû 14 I, 1| is a bakter tisztje volt, hogy megakadályozza a kötelességteljesítésben 15 I, 1| kampóját:~- No, fiatalember, hogy kell szépen köszönni?~- 16 I, 1| vállamat, és megígérte, hogy ha az Isten élteti, akkor 17 I, 1| mint az övé.~Nem hiszem, hogy lett volna a világon olyan 18 I, 1| eredeti hivatása az volt, hogy nõi keblen fogja össze a 19 I, 1| atilláról. Meg kell vallanom, hogy a bûntudat csak a gyomromon 20 I, 1| is be kellett érni. Igaz, hogy amint kitavaszodott, hetipiacos 21 I, 1| szûkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer színét se láttuk 22 I, 1| Anyám meg azon erõsködött, hogy õ is vacsorázott már. Mégpedig 23 I, 1| télen, s úgy megkeményedett, hogy nem vette magába a kést. 24 I, 1| tessék rossznéven venni, hogy én vagyok elõbb, mint a 25 I, 1| kiadó. Közlik velem azt is, hogy ezt a kérdést hazánk több 26 I, 1| tízezer korona. Tudniillik, hogy hazánk jelesei tartoznak 27 I, 1| tisztába jöhettem vele, hogy milyen is az én viszonyom 28 I, 1| kíváncsiság, akkor illik, hogy magam is számot vessek magammal.~ 29 I, 1| gyerek. Lehet úgy csinálni, hogy az ember föl se kel az íróasztaltól, 30 I, 1| családi novellákból úgy tudom, hogy a rendes nagyapák dallal 31 I, 1| venni azzal az indokolással, hogy azon a pénzen, amiért nem 32 I, 1| áldása.~Ebbõl látnivaló, hogy az apám kissé doktrinér 33 I, 1| eleganciáját elvesztette. Kár, hogy kiment a divatból. Filharmonikusok 34 I, 1| második.~- Ezt meg azért adom, hogy most már ne fújjad!~Így 35 I, 1| a szegény kis princeket, hogy mennyit sírhatnak azok, 36 I, 1| azonban meg kell állapítanom, hogy nem mutattak annyi fogékonyságot 37 I, 1| kezdték és azon az óhajtáson, hogy álljak odébb egy házzal.~ 38 I, 1| Úgy tele lett a kalap, hogy alig bírtam. Mire a magunk 39 I, 1| földre. Isten látja a lelkem, hogy nem a pénzvágy, hanem a 40 I, 1| közönségére. Érje be azzal, hogy azóta nem foglalkozom zenével, 41 I, 1| azonban azóta is megmaradt, hogy szót fogadok azoknak, akik 42 I, 1| Hogy tanultam meg írni?~A napsütéses 43 I, 1| Egyszer el is határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, 44 I, 1| öreg csõsz azt mesélte, hogy az a legkedvesebb fia a 45 I, 1| úgy tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen, abban megbotlik, 46 I, 1| gorombán taszított hanyatt, hogy az igazán nem illett egy 47 I, 1| szülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden 48 I, 1| szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, 49 I, 1| bolondos gyerek! Attól félek, hogy nem egészen úgy szolgál 50 I, 1| kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel 51 I, 1| nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta 52 I, 1| macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, 53 I, 1| volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám 54 I, 1| azt tartotta a kalapos, hogy az nem magyar betû, és azt 55 I, 1| arról lehetett megismerni, hogy mindent i-vel írt, amit 56 I, 1| kérdezgették egymástól, hogy vagy, hanem azt: hogi vagi?~ 57 I, 1| madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán meg 58 I, 1| azt egyikrõl sem mondta, hogy iskolába járt volna. Azok 59 I, 1| de azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak 60 I, 1| ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy 61 I, 1| hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, 62 I, 1| többit, amit mondani akartam. Hogy ember lesz én belõlem, nem 63 I, 1| hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném! Hóban elbukna, 64 I, 1| én téged írni, olvasni, hogy püspökkorodban se felejted 65 I, 1| magam is azt gondoltam, hogy no azt szeretném látni, 66 I, 1| édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég, ha a fele 67 I, 1| odaállt mögém a mécsessel, hogy jobban lássa, mit dolgozom. 68 I, 1| ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá 69 I, 1| bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire szülém 70 I, 1| is sokszor megesik velem, hogy megfordítva írom az S-et, 71 I, 1| legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtõl elállt a 72 I, 1| Bakteroktól.~Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik a templomba, 73 I, 1| Akkor tapasztaltam elõször, hogy a szónok mindig akkor éri 74 I, 1| jégcsapok lógtak a tetõnkrõl, hogy a feldobott sapkámmal le 75 I, 1| nem vettem észre az úton, hogy fáznék, mert szegény édesanyám 76 I, 1| mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy ez a kisgyerek egy kicsit 77 I, 1| kabátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után majd Szente 78 I, 1| Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan 79 I, 1| érhetett. Arra is emlékszem, hogy nagyon finom petróleumszaga 80 I, 1| nehéz órákban, és tudom, hogy el se veszi onnan a halálos 81 I, 1| Ez olyan öröm volt nekem, hogy ha kellett, ha nem, minden 82 I, 1| tanító úr költészetének, hogy még Mihály arkangyal is 83 I, 1| A vakarás kiderítette, hogy talpatlan csizmácskákban 84 I, 1| ölében. Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögetõ asszony 85 I, 1| Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Deskóért 86 I, 1| elégedetlenül reszkettette a fejét, hogy az urak már a templomból 87 I, 1| hol zavartan hümmögtek, hogy mi érhette Márton sógorékat 88 I, 1| papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával etetik azt otthon, 89 I, 1| utcába, csak azt éreztem, hogy parázs sütögeti a lenyúzott 90 I, 1| agyamban az a gondolat, hogy van egy téli Isten is, aki 91 I, 1| ahogy a mese mondja. Azaz, hogy volt biz azon ablak, de 92 I, 1| azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak 93 I, 1| ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész 94 I, 1| akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig 95 I, 1| persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó 96 I, 1| mink akkora „f” betûket, hogy alig fértek a palatáblára. 97 I, 1| merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást 98 I, 1| sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg 99 I, 1| fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos, 100 I, 1| Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhányta 101 I, 1| nézni. Elhányta a betûket, hogy csak úgy kiabált egyik a 102 I, 1| fáradtan dõlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.~Nem 103 I, 1| Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezébõl 104 I, 1| kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor 105 I, 1| életemben büszke leszek rá, hogy Három Matyi mellettem választott 106 I, 1| vastag jégcsapok meredeztek, hogy kõvel is alig bírtuk õket 107 I, 1| játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belõle, 108 I, 1| benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott 109 I, 1| medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. 110 I, 1| a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt 111 I, 1| kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot?~- 112 I, 1| jobban rákiáltott:~- Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellõ, gyi 113 I, 1| akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult 114 I, 1| hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor 115 I, 1| kicsi volt.~Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, 116 I, 1| utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. 117 I, 1| vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba 118 I, 1| Olyan hideg volt odabent, hogy még a tûzhely sarkait is 119 I, 1| bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni 120 I, 1| azt kérdi tõlem a minap, hogy miért nem jelentkezem én 121 I, 1| földigénylõnek.~- Én? Hát már hogy jelentkezném? Hiszen nem 122 I, 1| több kilátásod volna rá, hogy földet kapsz.~Ebbõl látnivaló, 123 I, 1| kapsz.~Ebbõl látnivaló, hogy a barátom humorista. (Van 124 I, 1| és tessék megfigyelni, hogy akik a halállal valami összeköttetésben 125 I, 1| megégette a kása a számat, hogy én arra még egyszer rá nem 126 I, 1| ház odavolt az örömtõl, hogy én a kultúrával keveredtem 127 I, 1| Mikor pedig odáig értünk, hogy elõször nyomtak tollat kezembe, 128 I, 1| portékáját azzal ajánlotta, hogy „valódi”.~- Ez valódi kalamus - 129 I, 1| tódította édesapám. - Ugye, hogy szép?~- Szebb a vasvilla - 130 I, 1| vállamon a kezét, de úgy ám, hogy egyszerre felkaptam a tollat.~- 131 I, 1| jutalomkönyvet kaptam a vizsgán, hogy alig bírtam haza. (Nagyon 132 I, 1| idejekorán eszembe nem jut, hogy a kisgazdák nem szoktak 133 I, 1| No, azért is megmutatom, hogy nem kár. Kaptam a kapát, 134 I, 1| megkapáltam a kukoricámat, hogy mind a három bokrot keresztülvágtam 135 I, 1| meg a kezem az apám -, hát hogy gondolod azt? Ezt én viszem 136 I, 1| Úgy hullott a könnyem, hogy szinte kopogott a padon.~- 137 I, 1| lett erre olyan kacagás, hogy én azt még most is hallom. 138 I, 1| Matyinak hívták, nemhiába hogy olyan is volt, mint a vas-ék.~ 139 I, 1| úgy megszégyelltem magam, hogy se bût, se bát nem tudtam 140 I, 1| pedig én otthon annyit, hogy a házigazdám, a nagyeszû 141 I, 1| olyan nagyon okos leszel, hogy azzal a nagy ésszel szabó 142 I, 1| elsírtam-ríttam nagyeszû Ballának, hogy milyen anyámasszony katonája 143 I, 1| Ejnye, ejnye, szolgám, hogy elõbb nem szóltál? Tudok 144 I, 1| mondta az én Balla bátyám, hogy eltátottam rá a számat.~- 145 I, 1| tenyeredbe szedd ám a lábad, hogy be ne csukják az orrod elõtt 146 I, 1| azért siettetett az öreg, hogy valahogy a tükörbe ne nézzek. 147 I, 1| s úgy vágtam a földhöz, hogy jobban se kellett. De még 148 I, 1| a feleléstõl se. Tudtam, hogy bátorságot ad a ködmön.~ 149 I, 1| elõre-hátra. Nem akarta elhinni, hogy én vagyok a Marci kisasszony.~ 150 I, 1| várakozott rám.~- No, szolgám, hogy szolgált a csudaködmön? - 151 I, 1| õrizgetem. Neki köszönhetem, hogy ember lett belõlem.~ 152 I, 1| enyém azon fordult meg, hogy a jó Isten füleimet igen 153 I, 1| levetette a pápaszemét, hogy jobban lásson, megforgatott 154 I, 1| akkorát szorított a karomon, hogy belejajdultam. Ez döntötte 155 I, 1| mézeskalácsosságba is.~Nem mondhatnám, hogy Gergulics úr azok közé a 156 I, 1| úr büszkén nézett körül, hogy milyen gyorsan bevezetett 157 I, 1| annyira kegyelmébe fogadott, hogy mindjárt reám is bízta a 158 I, 1| ajtóból azonban visszaszólt, hogy ne üljek nagyon közel a 159 I, 1| nekikészültem az örömnek, hogy én most ennyi szép históriás 160 I, 1| lettem én könyvkereskedõinas, hogy minden könyvet elkapjanak 161 I, 1| a város szélén hallotta, hogy az õ boltjában mindenki 162 I, 1| szakmákat, mert bebizonyította, hogy egészen jó fogás esik a 163 I, 1| és kijelentettem neki, hogy ha elveszem feleségül, kutyákkal 164 I, 1| költségvetése az életemnek. Hogy a jó Istennél nem nyert 165 I, 1| nagyon elbámultam rajta, hogy az édesapám a szeméhez emelgeti 166 I, 1| Csak most sejtettem meg, hogy itt valami nagy baj van. 167 I, 1| valami nagy baj van. De hogy micsoda, azt csak szeptember 168 I, 1| mégis nagyon messze volt. Hogy tudhatná ott a járást az 169 I, 1| járatban vagyunk, s megmondta, hogy az írnok egy sánta ember, 170 I, 1| szüretkor eljött megnézni, hogy nagyot nõttem-e. Nagyon 171 I, 1| bizonyítvány.~Azt se tudtam addig, hogy nekünk birtokunk van. Bizony, 172 I, 1| van. Bizony, olyan birtok, hogy tíz bukfenccel át lehet 173 I, 1| ember lába. Az a szerencse, hogy csupa feneketlen homok. 174 I, 1| tanító azt a tanácsot adta, hogy próbáljon az apám szót érteni 175 I, 1| jegyzem föl. Tudják meg, hogy a híresség nem velem kezdõdött.) 176 I, 1| vágatta a dohányát. Tudták, hogy az öreg juhász kezéhez nem 177 I, 1| maguknak egy kis írást arrul, hogy és mint. Azt azután be kell 178 I, 1| ne mondja ám senkinek se, hogy ezt én javasoltam, mert 179 I, 1| úgyis mindig azzal áztatnak, hogy bujtogatom a népet.~Engem 180 I, 1| kapuban. Azzal mulattam magam, hogy a kapura akasztott hirdetményt 181 I, 1| elõtt? Én csak azt tudtam, hogy a csizmadia-inasok piszkosak, 182 I, 1| azt fölértem volna ésszel, hogy a lökdelõdzõ embereké a 183 I, 1| amit pénzzé lehetne tenni, hogy az egy pengõbõl hetedfél 184 I, 1| jégverte emberek voltak - hogy segíthetne vak a világtalanon?~ 185 I, 1| Még azt is megpróbálta, hogy rendet csináljon a bozontomban 186 I, 1| engedett maga mellett, anélkül, hogy csókra ne nyújtotta volna 187 I, 1| anyám is azt kérdezte tõlem, hogy milyen inas szeretnék lenni? 188 I, 1| volna rá mást, mint azt, hogy „könyvkereskedõ”. Ezt elég 189 I, 1| kicsit. Tán arra gondolt, hogy milyen szép históriás könyveket 190 I, 1| volt a kirakatában a tábla, hogy jó házból való gyereket 191 I, 1| is, aztán kijelentette, hogy kitanít könyvkereskedõnek - 192 I, 1| Hanem akkor az történt, hogy Eyszrich tanár úr a latin 193 I, 1| harmadik osztály elõtt. Hogy milyen érccsengésû, hogy 194 I, 1| Hogy milyen érccsengésû, hogy milyen erõvel teli, hogy 195 I, 1| hogy milyen erõvel teli, hogy milyen tömör nyelv az, hogy 196 I, 1| hogy milyen tömör nyelv az, hogy annak semmi más nyelv a 197 I, 1| Unus es Deus. Ki tudja, hogy lehetne ezt magyarul mondani?~ 198 I, 1| Mátyás észbekapott.~- Vagyis hogy: egy Isten vagy...~Megint 199 I, 1| Nem, nem. Nem érzitek, hogy a latinban valahogy több 200 I, 1| mi lesz ebbõl?~Az lett, hogy a latin tanár úr ölben vitt 201 I, 1| enni kér.~No, az igaz is, hogy az emberben mindjárt talpra 202 I, 1| az ért abban a piacban, hogy ott csupa jólelkû ember 203 I, 1| bácsi meg nem állhatta, hogy a cipókaréjra rá ne kanyarítson 204 I, 1| népek voltak ezek mind, hogy még az öreg Vízhányóné is 205 I, 1| bekente zsírral a csizmáját, hogy az azt ki nem heverte halálos 206 I, 1| körülötte járni. Attól féltünk, hogy keresztülszúr a vasvillaszemével. 207 I, 1| De olyan szerencsétlenül, hogy rálépett egy tojásra, amelyik 208 I, 1| megtréfálnám az öreg Torongyost, hogy el nem felejtené holta napjáig.~ 209 I, 1| Látszott Palinak az arcán, hogy valami hamisságon töri a 210 I, 1| megállt az elsõ kosárnál:~- Hogy ád egy tojást, néni?~- Deáknak 211 I, 1| az öreg Torongyos elé.~- Hogy a tojás, Náci bácsi?~- Gyiáknak 212 I, 1| tojást a csizmája sarkához, hogy a repedésen beleejthesse 213 I, 1| markával a tojást. - Hanem hogy adja kend ezt a kosár tojást?~- 214 I, 1| tenni.~Azzal körülnézett, hogy mit vághatna Cintulához. 215 I, 1| közt. Mint aki sajnálja, hogy nem sikerült a jó vásár.~ 216 I, 1| felejtették el a kutyák, hogy milyen jó világ volt az, 217 I, 1| kimondani. Hát csak úgy mondtam, hogy: Messzi keresztapám, aztán 218 I, 1| abban valami megnyugtató, hogy ha majd egyszer számon kérik 219 I, 1| csetlésünket-botlásunkat, azt mondhatjuk, hogy mi nem ígértünk semmit, 220 I, 1| a bûnre is rávetemedtem, hogy mekegtettem a kecskéjüket, 221 I, 1| Komámasszony, tudja, hogy jó keresztény vagyok, nem 222 I, 1| megéri, megmondom elõre, hogy ezt az én legkedvesebb keresztfiamat 223 I, 1| akkor azt kellett felelnem, hogy „a hal papramorgóban szeret 224 I, 1| lelkem-galambom komámasszony, hogy sose vagyok étvágyamnál - 225 I, 1| nyomott a fejemre, megígérte, hogy a jövõ héten megint talál 226 I, 1| alkalmatlankodásért. De mindig tudtuk, hogy az utca végérõl még egyszer 227 I, 1| nézd, most veszem észre, hogy üres az acskóm, pedig pipaszó 228 I, 1| elveszett valami a háztól.~Hogy csinálta, mint csinálta, 229 I, 1| jöttünk rá, de az bizonyos, hogy ha Messzi keresztapám halcukrot 230 I, 1| nálunk Messzi keresztapám, hogy valami a kezéhez ne ragadt 231 I, 1| pléhszerszámot, amirõl azt hittük, hogy az valami úri tûzpiszkáló. 232 I, 1| Nagydeák-koromban tudtam meg, hogy hajsütõvas volt, de annak 233 I, 1| édesapámék csak úgy mondták, hogy Messzi keresztapám lopós 234 I, 1| mikor valakirõl azt mondják, hogy danolós ember vagy italos 235 I, 1| felkerült a lopós koma. - Igaz, hogy egy kis szarkatermészet 236 I, 1| tepsiben.~Így esett aztán, hogy mikor egyszer a házunk végét 237 I, 1| tapasztotta a ház végét, hogy akár írni lehetett volna 238 I, 1| iskolában a nagy táblán. Igaz, hogy közben ellopódott a kútgémünkrõl 239 I, 1| kivette a sodrából édesapámat, hogy azt találta mondani Messzi 240 I, 1| édesanyámmal, mert tudta, hogy abból három teletetés tányérral 241 I, 1| semmi. Ebbõl is látnivaló, hogy mindig õ volt a tolvaj.~ 242 I, 1| ebédre. Megmondod neki, hogy kivetheti a drágát a hasából.~ 243 I, 1| Persze szem kell hozzá, hogy az ember a szerencsét meglássa. 244 I, 1| Nekem az jutott eszembe, hogy ha Közel keresztapám ezt 245 I, 1| valaki, s úgy cserélte el, hogy nem hagyott helyette másikat.~ 246 I, 1| báránybõrsapkát is kivette a fejébõl, hogy földhöz huppanthassa.~- 247 I, 1| metszõkés fokával az istenadtát, hogy az egyszerre lefogta a szemét. 248 I, 1| Csak most vettem észre, hogy mikor ölelgetett, lelopta 249 I, 1| szûcsöt, sose látta még úgy, hogy több helyet vett volna el 250 I, 1| ennélfogva úgy tartotta, hogy jussa van megpirongatni.~- 251 I, 1| átok volt a Daru utcában, hogy akinek kiszaladt a száján, 252 I, 1| némi kiskun praktika is, hogy hátha ennek a fõbenjáró 253 I, 1| eszébe juttatta a szûcsnek, hogy juhásznemzetségbõl való 254 I, 1| hiszen éppen azért kérdeztem. Hogy világért se te csúfoskodj 255 I, 1| bele kellett törõdni abba, hogy a császárnak semmi ártalmára 256 I, 1| azt is be kellett látni, hogy a szakáll nem szûcsnek való 257 I, 1| kukucska-piacon, abban a reményben, hogy elsõ szóra odaadhatja öt 258 I, 1| úgy fogta föl a dolgot, hogy ezt a keresetlen pénzt az 259 I, 1| Otthon ugyan kiderült, hogy a szenteltvíztartón akkora 260 I, 1| dísze lett a háznak.~Lehet, hogy e mûkincs sikere tette mûgyûjtõvé 261 I, 1| szûcsöt, de az is lehet, hogy ez csak alkalom volt a vele 262 I, 1| is telt, büszke volt rá, hogy valami olyan is lesz a háznál, 263 I, 1| két korlátot ismert. Azt, hogy a mûtárgy ne legyen drágább 264 I, 1| s ne legyen olyan nagy, hogy télen ne lehessen a kabát 265 I, 1| volt a magyarázata annak, hogy a szûcs mindig válla közé 266 I, 1| rajta semmi hihetetlent, hogy a báró még a kalapját is 267 I, 1| és vitte a kalapot. De hogy vitte, istenem! Hímes tojást, 268 I, 1| messzire eltartotta magától, hogy jobban gyönyörködhessen 269 I, 1| befordult a keresztutcába, hogy rövidítse az utat. A vasáros 270 I, 1| jobb kedvvel. Annak örült, hogy olyan új inast fogadott, 271 I, 1| tekintetes úr is az újságban, hogy stipendiumot kapott a negyedik 272 I, 1| az örömet. Szaladok is, hogy még ágyban érjem. Ezt lássa 273 I, 1| csak megállt egy percre. Hogy állna õneki az úri kalap? 274 I, 1| kezébõl az úri kalapot, hogy begurult az asztal alá.~ 275 I, 1| fiának, mert „tudom, fiam, hogy kiskorodban is csak ezt 276 I, 1| juttatta eszembe a vétkemet, hogy Halász Aladárné úrasszony 277 I, 1| tanárkorom...~Nemigen mondhatom, hogy kísértenének az emlékei. 278 I, 1| cserebogarakat. De nem azért, hogy megkérdezze tõlük, mikor 279 I, 1| cserebogarászást. Azt állította, hogy kellemes mandolaíze van. 280 I, 1| bizonyításául figyelmeztettem rá, hogy a kínai is élvezi a cserebogarat, 281 I, 1| röpülõ csemegének.~- Látszik, hogy barbárok - mondta õszinte 282 I, 1| Röser-iskola esete eszméltetett rá, hogy nini, hiszen én is hamisítottam 283 I, 1| amely arról volt ismeretes, hogy az egész monarchiából odahordták 284 I, 1| kikonzíliumozott úrigyerekeket. Az, hogy még nem voltam nagykorú, 285 I, 1| nagykorú, nem azt jelenti, hogy ifjú voltam és bohó. Sokkal 286 I, 1| felebarátnõm kíváncsiságát is: hogy mért nem hordok én most 287 I, 1| Elõre tájékoztattak arról, hogy nálam nagyobb kamaszokat 288 I, 1| azt kellett tapasztalnom, hogy olyan anyaggal van dolgom, 289 I, 1| tudtam, csak intettem nekik, hogy üljenek le, és reszketõ 290 I, 1| szájából. Abból láttam, hogy mindenki nevet, csak õ mered 291 I, 1| Engem úgy szoktattak, hogy a köszönést el kell fogadni. 292 I, 1| vállára tettem a kezemet.~- Hogy hívják magát, édes fiam?~ 293 I, 1| láttam az osztálykönyvbõl, hogy az elõdöm azokba bukott 294 I, 1| beszélhettem volna, anélkül hogy egy pisszenés zavart volna. 295 I, 1| persze egy szóval se mondom, hogy a tudománnyal is olyan jóban 296 I, 1| és láttam az arcukról, hogy magukban alig-elégségesnek 297 I, 1| buktatni, tessék megengedni, hogy én ne éljek ezzel a jogommal. 298 I, 1| buktattam egy elégtelent se, s hogy az elégségeseket se érje 299 I, 1| mint az én kezem alól.~Hogy mért hagytam aztán abba 300 I, 1| kérdést.~- Igen.~- Hát akkor hogy van az, hogy a combodon 301 I, 1| Hát akkor hogy van az, hogy a combodon belül sáros a 302 I, 1| belül sáros a nadrág? Úgy, hogy a cipõddel fölvitted a sarat 303 I, 1| internátusbeliek nélkül nem.~Beláttam, hogy Sándornak igaza van, s bár 304 I, 1| azt is meg kell vallanom, hogy azok ellen is fölösleges 305 I, 1| tökéletlenségük ma is megvan még, hogy nem tudnak különbséget tenni 306 I, 1| s nem bizonyosak benne, hogy az Indigirka folyó-e, vagy 307 I, 1| felejthetetlen kalandja, hogy egy esztendeig inasiskolai 308 I, 1| Álmomban még ma is megesik, hogy az vagyok, s olyankor mindig 309 I, 1| láttam, ahogy átlapoztam, hogy nagy tudós lehetett, aki 310 I, 1| Volt, aki azt tapasztalta, hogy a sétapálcával is lehet 311 I, 1| ajánlották. Tudniillik, hogy amint az osztályba belépek, 312 I, 1| közpénzbõl a havi tíz koronát, hogy segítsek az Istennek embert 313 I, 1| csordából, amit úgy hívtak, hogy inasiskola.~Nem tudom, hogy 314 I, 1| hogy inasiskola.~Nem tudom, hogy Dániel mit érezhetett az 315 I, 1| durvaságnak olyan hadserege, hogy nagyon vakmerõ fiatal úrnak 316 I, 1| kibírtam, mégpedig úgy, hogy se én nem tettem kárt õbennük, 317 I, 1| csak éppen az kellett, hogy ne nyúljunk hozzá a „közismerethez”, 318 I, 1| A gyerek addig olvasott, hogy a szóda legfinomabb fajtája 319 I, 1| kezdõdött az olvasmányunk, hogy „a legelsõ magyar ember 320 I, 1| lógó fenõacél mutatták, hogy a vérben dolgozó iparral 321 I, 1| Mármost azt mondjam neki, hogy „szamár vagy, fiam”? De 322 I, 1| óráig.~Máig is azt hiszem, hogy ezért a bûnömért száz esztendõt 323 I, 1| szemrehányást magamnak érte, hogy önhatalmúlag megreformáltam 324 I, 1| Úgy kívánja a törvény, hogy olyankor felüljön a katedrára 325 I, 1| hasa, aranylánca akkora, hogy megbírná a kútostorfát, 326 I, 1| egészen rendén való volt, hogy mérgesen nézzen rám a vizsgabiztos, 327 I, 1| megcsinálta. Gyanakodtam ugyan, hogy nem éntõlem tanulta, de 328 I, 1| m-vel? Még azt se tudod, hogy a személneveket nagy betûvel 329 I, 1| imponálok én neked úgy, hogy megrepedsz bele!~Kiintettem 330 I, 1| El voltam rá készülve, hogy mindent ráhagyok, akármit 331 I, 1| ember. Tudtomra akarta adni, hogy õ is tudja ám ezt.~Erre 332 I, 1| féltem, ki fog derülni, hogy a kalcinált szóda tudósa 333 I, 1| Tanár úr, engedje meg, hogy elragadtatásomnak eleget 334 I, 1| Igazán nem tehetek róla, hogy talentumom hírével egyszerre 335 I, 1| küldöttséget vezetett hozzám, hogy vonjam vissza a lemondásomat. 336 I, 1| díszdiplomát adtak róla, hogy az inasoktatás ügye legfõbb 337 I, 1| nem sok kilátásom van rá, hogy egyéb hivatalos elismerést 338 I, 1| No, ettõl is féltek, hogy visszajön. Azért tettek 339 I, 1| édesanyánk is azt mondta, hogy õ se egyezkedne bele az 340 I, 1| szülémtõl, Isten nyugtassa, hogy az utolsó ítéletre mindenki 341 I, 1| szegény apátoknak való volna, hogy valami nehéz márványkõfejfát 342 I, 1| is úgy ismertem apámat, hogy inkább nem menne el a föltámadásra, 343 I, 1| el a föltámadásra, mint hogy akkora koloncot cipeljen. 344 I, 1| annyira az ördöge lett, hogy a szegény embernek való 345 I, 1| mesterségben.)~Elég az hozzá, hogy Pál remekelt a fejfával. 346 I, 1| bátyám csak azt kötötte ki, hogy rozmaring-koszorú vegye 347 I, 1| fölé. Õ legalább azt hitte, hogy galamb, de más ember szemében 348 I, 1| Nem tehetett róla Pál, hogy itt némiképpen összeütközött 349 I, 1| vérévé vált a kétfejû sas, hogy akkor is ráment a keze, 350 I, 1| mûépítészek megmondhatják, hogy szokott ez megesni más mûvészeknél 351 I, 1| nyugodott bele.~Úgy kell lenni, hogy még haló porában se tudta 352 I, 1| megütötte a ménkû. Nem is tudom, hogy ilyenformán nem Fekete Hajnal 353 I, 1| összeomlásnak. (Csak azt tudom, hogy õ is tiltakozni fog ellene, 354 I, 1| meg olyan is volt az idõ, hogy nem tudhatta az ember, nem 355 I, 1| muszáj azt a halottnak tudni, hogy az országcímer kétharmadát 356 I, 1| kormánypárti. Mindegy volt neki, hogy ki a kormány, akárki volt, 357 I, 1| is kifejezésre juttatta, hogy a kukoricát is nadrágban 358 I, 1| Mondta is a szomszéd, hogy engesztelésnek szánta ezt 359 I, 1| jólesik szegény drágánknak, hogy a halóporában így megköveti 360 I, 1| aztán hírül adták hazulról, hogy kidõlt az édesapám fejfája. 361 I, 1| fejfája. Nem lehet tudni, hogy mitõl, alighanem attól, 362 I, 1| mitõl, alighanem attól, hogy megereszkedett a föld, és 363 I, 1| én biztos voltam benne, hogy másról van itt szó. Arról, 364 I, 1| másról van itt szó. Arról, hogy a negyvennyolc még a sírban 365 I, 1| tavaszon azt írták hazulról, hogy a télen valami akasztófáravaló 366 I, 1| Bizonyos vagyok benne, hogy az apám maga hajította bele 367 I, 1| gondolom. Mit lehet tudni, hogy a mennyországban hogy vannak 368 I, 1| tudni, hogy a mennyországban hogy vannak mostanában a negyvennyolccal? 369 I, 1| Olyan jóízût nevetett, hogy egész belelilásodott szép 370 I, 1| Hát csak nem gondolod, hogy ilyesmit pénzért adok a 371 I, 1| békített, mert attól tartott, hogy összekoccanunk.~- No apja, 372 I, 1| meg az apám fejfáját úgy, hogy szobornak is beillik. A 373 I, 1| szobrának.~Most veszem észre, hogy tán már meg is faragtam.~ 374 I, 1| Istvánt, tudott arról is, hogy micsoda ennek az úrnak a 375 I, 1| ennélfogva rászánta magát, hogy nekiadja kóstolóba az arany 376 I, 1| találtatván, gyanút fogtunk, hogy az a halom alighanem az 377 I, 1| különbözõ kultúrgócokkal, hogy segítsenek az õsök föltakarásában. 378 I, 1| nem kértünk, csak annyit, hogy nekünk is adják meg azt 379 I, 1| éppen két hétre kértük, hogy míg a halmot kivallatjuk, 380 I, 1| udvariasan, nem haragudott érte, hogy zavartam a Duna szemlélésében - 381 I, 1| én se haragudtam érte, hogy háttal állt, míg alázatos 382 I, 1| Bátor voltam megjegyezni, hogy már régen furcsa, és sokan 383 I, 1| ilyen firkászok azt hiszik, hogy mindent lehet.~Még kacsintott 384 I, 1| akkor már olyan világ lesz, hogy a múzeumigazgatókat is taksálják 385 I, 1| három óra felé eszméltem rá, hogy nemcsak igével él az ember. 386 I, 1| Különösen én voltam boldog, hogy van kinek kiujjongani magamat.~- 387 I, 1| közönsége nevében követelem, hogy példásan lakoljon a hazaáruló!~- 388 I, 1| népgyûlésen. Abból lett a baj, hogy nemcsak a vezérek adtak 389 I, 1| kalaposmester is megkérdezte, hogy szabad-e neki fölszólalni?~- 390 I, 1| olvastam a régi írásokban, hogy õseink, a hírös inkvizítorok 391 I, 1| határozzuk el javaslatilag, hogy leginkább azt a szégyöntelen 392 I, 1| fölkért három polgártársat, hogy hazafias áldozatkészséggel 393 I, 1| áldozatkészek.~Hamarosan kiderült, hogy nemcsak áldozatkészek, hanem 394 I, 1| Valakinek eszébe jutott, hogy a kultúrpalotában bizonyosan 395 I, 1| vámterületrõl, és fejtse ki, hogy azt már Rákóczi is követelte.~ 396 I, 1| mentegetõdzésképp hozzátette, hogy akadémiai kiadás, az ilyesmit 397 I, 1| óráig elcsóválta a fejét, hogy milyen kár esett a közvagyonban. 398 I, 1| közvagyonban. El tehet képzelni, hogy vasvillázott most bele a 399 I, 1| sokszor a politikában is, hogy nagy baj van már akkor, 400 I, 1| Tisza István azt mondja, hogy „Andrássy Gyula úr”, és 401 I, 1| Andrássy azzal sért vissza, hogy „Tisza István úr”.~Közbeléptem, 402 I, 1| István úr”.~Közbeléptem, hogy emberhalál ne legyen.~- 403 I, 1| elnököt.~- Csak nem gondolod, hogy olyan hazaáruló könyvet 404 I, 1| errõl mindenki elhiszi hogy ez a Szekfû könyve, és milyen 405 I, 1| soha semmi. Higgyétek el, hogy a Rákóczi harca is ezen 406 I, 1| kraniológiai érdekessége, hogy még rajta volt az elrothadt 407 I, 1| voltam neki azt mondani, hogy menjen csak vissza érni, 408 I, 1| De arról szó se lehet, hogy most beeresszem az avar 409 I, 1| Frontviselt magyarok azt mondják, hogy nagy sturm lehetett ott, 410 I, 1| azonban lepisszenti õket, hogy nem való ilyen illetlenségeket 411 I, 1| annyi eszük a királyoknak, hogy nem möntek oda, aholott 412 I, 1| királyé ilyen. Ez attul van, hogy a királyok sohase járnak 413 I, 1| Erre meg a suszter mondja, hogy „nono”, ami annyit jelent, 414 I, 1| nono”, ami annyit jelent, hogy ezt, mint szakemberi dolgot, 415 I, 1| elfogadni semmit, hanem mit hogy tudok, visszaszolgálok. 416 I, 1| adódik alkalom. Azt látom, hogy elolvasnak mindent, és aki 417 I, 1| magyar szövegben mondtuk el, hogy ez a kép a koponya fejlõdését 418 I, 1| mérgesen megtámadt engem azért, hogy így sértegettem az emberi 419 I, 1| méltóságot, és azt ajánlja, hogy távolítsam el onnan azt 420 I, 1| azt kellett volna írnod, hogy majomember, hanem azt, hogy 421 I, 1| hogy majomember, hanem azt, hogy majomcsászár. Még büszkék 422 I, 1| is lennének rá a népek, hogy milyen nagy nemzetbõl erednek.~ 423 I, 1| erednek.~Isten látja a lelkem, hogy annak idején, mikor a Klaatsch-projekciót 424 I, 1| Mózesre. Csak arra gondoltam, hogy itt merészkedik egy nagy 425 I, 1| Most azonban úgy találtam, hogy ez a vonalas kép nem is 426 I, 1| névtelen barátunk azt hiszi, hogy ránk ijesztett, az se baj. 427 I, 1| Hadd örüljön neki szegény, hogy milyen rettenetes nagy hamhamham 428 I, 1| hatóságomnál följelentettek, hogy én olyan elvetemedett mordályégetõvel 429 I, 1| hirdetem írásban és képben, hogy a koponya fejlõdött Huh! 430 I, 1| Huh! Ha még azt mondanám, hogy befelé, befelé, magyarok, 431 I, 1| pénzt, mindegyik azt mondja, hogy adjon a másik. A majompörben 432 I, 1| keményen megparancsolták, hogy azt az istentagadó és ma 433 I, 1| távolítsam el. Az mégse járja, hogy mikor Darwin már az egész 434 I, 1| rögtönöztek, és azon elhatározták, hogy nekem erre a cikkre felelnem 435 I, 1| felelnem kell. Jaj, mondom, hogy felelhetnék én erre? Laikus 436 I, 1| muszáj. Nem érek rá arra, hogy a magam gyönyörûségére írkáljak. 437 I, 1| fölugrálás.~- Ellopták? Hogy? Mikor? Kicsoda?~Nem lehetett 438 I, 1| Az embereim azt végezték, hogy az mindegy, ez mégis lopás. 439 I, 1| így. Azt fogják mondani, hogy rosszul viseljük gondját 440 I, 1| gondját a közvagyonnak. Meg hogy magunk loptuk meg magunkat, 441 I, 1| magunk loptuk meg magunkat, hogy botrányt csinálhassunk. 442 I, 1| volt, amely azt ábrázolta, hogy milyen volt a koponya fejlõdésének 443 I, 1| ezt a magyar kultúrképet, hogy hátha az amerikaiak is tanulnak 444 I, 1| most gondolni tetszenek hogy nem való ez mégse. Már tudniillik 445 I, 1| mégse. Már tudniillik az, hogy a saját kézírásomról írjak. 446 I, 1| Legyen lúd, ha kövér. Nemcsak hogy a saját kézírásomról írok, 447 I, 1| hanem azt is bevallom, hogy az nekem igen sok örömet 448 I, 1| kutyanyelv-nyalábot. Megesett ugyan, hogy megakadtam egy-egy szón, 449 I, 1| Hát arról nem tehettem, hogy Bosznia okkupációjával úgy 450 I, 1| aktát kellett írnom, azt, hogy „Tekintetes Tanács!” leírtam 451 I, 1| Tanács!” leírtam én úgy, hogy vizsgai szépírásnak elmehetett 452 I, 1| egymásba gabalyodtak a rúnáim, hogy Gaál szenátor úr csak telefonon 453 I, 1| Ördögöt akartunk. Azt kértük, hogy meszeljétek már be egyszer 454 I, 1| ember. Nagy dolog volt, hogy nem talált semmi hibát. 455 I, 1| talált semmi hibát. Igaz, hogy dicséretet se mondott addig, 456 I, 1| magyar írás. Most látom, hogy török írás, az mind ilyen 457 I, 1| tájékozva van róla az olvasó, hogy milyen írás lehet az én 458 I, 1| le hozzájuk, s azt írta, hogy ha lemegyek, akkor kihegyesedik 459 I, 1| színmûvész, és megkérdezte tõlem, hogy az állás nélkül maradt színészek 460 I, 1| kézirat! Hiszen ha én tudnám, hogy hol a kézirat.~- De azt 461 I, 1| elmúlt.~Végre kisütöttük, hogy a kéziratnak makói barátaim 462 I, 1| különös ember, kitelik tõle, hogy megõrizte.~Hát írjak neki 463 I, 1| neki expressz. Azt írtam, hogy ha a mûvészeket pártolja, 464 I, 1| vesszen el.~Meg kellett érnem, hogy ez a szív szerint való barátom 465 I, 1| Próbálunk.~- De azt látom, hogy nem az én „darabom” - incselkedtem 466 I, 1| mérgeskedés.~- De igenis hogy azt próbáljuk. Már harmadik 467 I, 1| kijelentem az újságban, hogy a darabért csak abban az 468 I, 1| arra vessen a publikum, hogy én jól írtam azt, csak rosszul 469 I, 1| panaszolta azt keservesen, hogy Gutenberg óta senkinek az 470 I, 1| úgy tehetném a magamévá, hogy Tóth Béla óta senkinek olyan 471 I, 1| panaszkodni. Most is azt mondom, hogy így van ez jól, ahogy van, 472 I, 1| ahogy van, nem baj az, hogy barátaimat a pesti nyomdákban 473 I, 1| arról azt kell gondolni, hogy jól volt az írva, csak rosszul 474 I, 1| lehet ismerni, meg arról is, hogy õszi vetkezéskor neki van 475 I, 1| ruhája, de leginkább arról, hogy ez a fa az, amelyiknek senki 476 I, 1| amelynek az a nevezetessége, hogy még az õsvilágból való, 477 I, 1| látok, mindig arra gondolok, hogy no, ezt okvetlenül megmutatjuk 478 I, 1| Biztosan sírva fakad örömében, hogy ilyen militarista fák is 479 I, 1| Theophrastus följegyezte, hogy a salátaboglárka nem szereti 480 I, 1| azt határozottan állítom, hogy a rózsa nem szereti a mákvirágot. 481 I, 1| szögrül-végrül atyafiak is. Lehet, hogy éppen ezért van köztük olyan 482 I, 1| életnek. Mért van mégis, hogy két egymás mellett álló, 483 I, 1| az ember tudja levonni: hogy jobb lustának lenni, mint 484 I, 1| szimulálván az életet, anélkül hogy csak egy perccel is elõre 485 I, 1| teknõsbéka-filozófia merné azt tagadni, hogy itt merõben a mi vad és 486 I, 1| nagy része van annak is, hogy a fák nem beszélnek, vagy 487 I, 1| bennük, meg tudom érteni, hogy magjuk terjesztésében éppen 488 I, 1| benne, nem is szólva arról, hogy kopaszan hordja a levelét, 489 I, 1| valószínûleg azt tartják róla, hogy az erdõgazdasági értéke 490 I, 1| akar tudomást venni arról, hogy az a geológiai kor, amelyben 491 I, 1| talán az idegesít köztük, hogy az örökkévalóságot mímelik. 492 I, 1| Szeretnék rájuk szólni, hogy mozogjanak már egy kicsit, 493 I, 1| alakoskodnak, mert én úgyis tudom, hogy itt a homokon nem olyan 494 I, 1| ámulattal meséli otthon, hogy a homokon fenyvesek is vannak. 495 I, 1| Vannak ám, de csak azért, hogy meghódítsák a homokot az 496 I, 1| megkövéríteni a földet, hogy jól érezze magát benne az 497 I, 1| annyira elfiliszteresedni, hogy virágai fehér költészetétõl 498 I, 1| mondom, itt hagyom meg neked, hogy az én síromra ne követ ültessetek, 499 I, 1| fogjátok ismerni rólam, hogy „lám, szegény apu, mégiscsak 500 I, 2| a múlt héten. Fogadott, hogy megeszik három tál töltött