Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|               De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból.
  2     I,   1|             mesemondó jó kedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendõ
  3     I,   1|               vállamon a kezét, de úgy ám, hogy egyszerre felkaptam
  4     I,   1|          jószág, látom.~- De szép volt ám ezelõtt negyven esztendõvel!
  5     I,   1|             már aztán tenyeredbe szedd ám a lábad, hogy be ne csukják
  6     I,   1|               ad a ködmön.~De adott is ám! Mondtam már a leckét, mint
  7     I,   1|           többet.~- No, gyerekem, lesz ám szüretre új könyv, új ruha! -
  8     I,   1|            édesapám a vállamat. - Lesz ám! még aranygombos kislajbi
  9     I,   1|                De a világért ne mondja ám senkinek se, hogy ezt én
 10     I,   1|                De szépen kezet csókolj ám neki!~Agócs fõtisztelendõ
 11     I,   1|          kakastejes kenyeret nem eszik ám otthon még karácsony estéjén
 12     I,   1|               most is a nadrágja.~- Az ám, Sándor - toltam el magamtól. -
 13     I,   1|              körülüli a mesemondót.~Az ám, csakhogy a jurtában nincs
 14     I,   1|           akarta adni, hogy õ is tudja ám ezt.~Erre aztán egészen
 15     I,   1|              nincs benne a tantervben.~Ám több dolgok vannak a katedra
 16     I,   1|           emlékeztetnek az öreg füzek, ám cingár növendékpapok is
 17     I,   1|            fenyvesek is vannak. Vannak ám, de csak azért, hogy meghódítsák
 18     I,   2|            Isten házába is - hát látja ám, hogy csupa lik-luk a miseruha
 19     I,   2|                   A körtés embör.~- Az ám, ni! - örült neki Mátyás,
 20     I,   2|                gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint
 21     I,   2| tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon.~
 22     I,   2|            arra, hogy a télen nem lesz ám olyan meleg, mint most van.~-
 23     I,   2|                csak gyerök van sok.~Az ám, csakugyan, fölágaskodva
 24     I,   2|       csárdának épült.~- De ez nagy úr ám - oktatta a jegyzõ -, ez
 25     I,   2|            arról, hogy itt is lehetett ám tenger az ántivilágban.~-
 26     I,   2|                aztán színe-java legyen ám az idei termésnek!~Alig
 27     I,   2|             török testvér, sajnálnálak ám én tégöd, ha egyször három
 28     I,   2|             állat, fõzni-sütni úgy tud ám, hogy olyat nem öszik a
 29     I,   2|                 hogy „aztán ügyeközzön ám kend haza, mert én be nem
 30     I,   2|              méltatlan barátját?~- Vár ám, jó embör, mert már nagyon
 31     I,   2|               a gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm. Bizony mondom
 32     I,   2|               Hát ahogy megfordul, jön ám neki szembe Kucsuk bég,
 33     I,   2|           Kucsuk bég, de olyan sebesen ám, hogy csak úgy patakzik
 34     I,   2|                vissza harapósan:~- Meg ám, te lisztes zacskó!~Máté
 35     I,   2|             Balázs azt mondta, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly
 36     I,   2|              bolond dudás. Erre elkezd ám a vak ember lökdelõdzni,
 37     I,   2|          favágó. - Hanem akkor szedjük ám a tenyerünkbe a lábunkat,
 38     I,   2|               aki ugyancsak nyalogatja ám a száját a finom borocska
 39     I,   2|         énvelem. Nem olyan rossz ember ám az, mint amilyennek mondják!~-
 40     I,   2|      igazmondás nem emberszólás.~- Nem ám. De az is igazság lesz ám,
 41     I,   2|              ám. De az is igazság lesz ám, ha én most téged megkenetlek
 42     I,   2|              idõben.~- Mi is szeretjük ám a tréfát - mondta mosolyogva. -
 43     I,   2|               lerakta!~- De még azt is ám, aki a kenyerét kitanálta! -
 44     I,   2|           tüzességen.~- Meg is kellene ám a kakukkot fogni, nagyuram.
 45     I,   2|           kendnek is rossz hírét viszi ám a kakukk a zágoni lányokhoz.
 46     I,   2|                lányokhoz. Nem szeretik ám azok az olyan legényt, aki
 47     I,   2|         Szegedet. De olyan tökéletesen ám, hogy minden oktalan állat
 48     I,   2|                most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se
 49     I,   2|                nagyon régi urak voltak ám ezek!)~A királyasszony azonban
 50     I,   2|               a bécsi piktorok.) - Van ám ez a Bécs olyan szép hely,
 51     I,   2|              de hát nem mind szentírás ám az se, ami a bibliában található.
 52     I,   2|                szép alföldi magyar szó ám. Bedienter alatt keresendõ
 53     I,   2|              szét õket.~- De nem adják ám a trifurciferek!~- Hát akkor
 54     I,   2|        szellõzködni a vízpartra. Látja ám, hogy a sörházkaszárnya
 55     I,   2|              erõsebb lenne ennél.~- Az ám - biccentett Széchenyi -,
 56     I,   2|                Kereki.~Hej, sietett is ám mindenki lekapni a süvegét
 57     I,   2|               kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~-
 58     I,   2|          akarnak tenni bennünket.~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~S
 59     I,   2|               ez egyszer igazán szedje ám a tenyerébe a lábát.~- De
 60     I,   2|              állják. De útjukat állták ám tyúkkal, kaláccsal. A templom-tér
 61     I,   2|               voltam, mégiscsak voltam ám én a Kossuth Lajos katonája,
 62     I,   2|       tebelõled is tábornok legyen.~Az ám, ahhoz egy esztendõre hõs
 63     I,   2|              szaladt a szája:~- Kényes ám, de van is neki mire! Öreg
 64     I,   2|               volt, ez meg piros.~- Az ám, az ez, bankó - integetett
 65     I,   2|             zsák árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros
 66     I,   2|                a markomba nyomta:~- Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj
 67     I,   2|              te mán gyiák vagy?~- Igaz ám, Paul bácsi, már varrja
 68     I,   2|            került a virtus.~- Hát. Meg ám. Nagyon rendes ember volt
 69     I,   2|                eset? De azért ne hagyd ám itt ezt a kis körömfaladékot
 70     I,   2|                 az nagy csúnyaság vóna ám, ha mostan muszájból más
 71     I,   2|              nagyon barátságosan.~- Az ám - örült neki a másik is -,
 72     I,   2|               a csollák nézésit.~- Nem ám, mert rossz a lelkiismereted,
 73     I,   2|           Elmögy a tekintetös úr?~- El ám, Sándor, elmegyünk. Te is
 74     I,   2|         közbeszólt. De olyan szigorúan ám, hogy még a pipacsutorát
 75     I,   2|               hozzátette, hogy ehetnek ám azok a bécsi kutyák olyant
 76     I,   2|             olyan akárhová-való kuvasz ám, hanem csupa idevaló Triász-féle
 77     I,   2|              mert nem a Balkánon élünk ám itt. Ha rajta ér a csõsz
 78     I,   2|            került a papírkosárba.~- Az ám, ni, de hát hol is van a
 79     I,   2|               szereztünk magunknak.~Az ám, egy hét múlva azt a parancsolatot
 80     I,   2|          valami híja a világnak.~- Van ám, Urunk-teremtõnk - jelentették
 81     I,   2|          hajtott ki idelent a búza.~Az ám, csakhogy akkoriban még
 82     I,   2|                Te vagy az, öcsém?~- Én ám, bátyám. Hát te hová igyekszel
 83    II,   1|                nem olyan kezesbárányok ám a barcelónai hidalgók, mint
 84    II,   1|           helyette, ha levágják.~- Nem ám, ebben igazad van, testvér -
 85    II,   1|          megmondom neked, hogy vagyunk ám többen is, akiknek nem parancsol
 86    II,   1|            padisah. Gyere velem, tudok ám egy titkos helyet, ahol
 87    II,   1|                  Hja, sire, nagy méreg ám az, mikor az ember haragszik -
 88    II,   1|                káposztalevessel?~- Nem ám, batyuska, hanem az atyuskát,
 89    II,   1|         teológiai tanulmányokkal.~Igen ám, csakhogy az „igaz tökéletességû
 90    II,   2|           felüti a fejét:~- Az se igaz ám, ángyi. Hivatalos voltam
 91    II,   2|               hát kend az a báró?~- Én ám - mondja a szûrös szittya
 92    II,   2|            igazán nem én vagyok?~- Nem ám, hallja kend.~- Ugyan mondja
 93    II,   2|               végig a fiatalt.~- Szödi ám, de csak azért szödhesse,
 94    II,   2|                  De most nem úgy lössz ám - ingatja a fejét az orákulum. -
 95    II,   2|                csakhogy ez egészen más ám, mint az, hogy „vasút akar
 96    II,   2|          muzsikást nem mindenki ismeri ám, aki a muzsikáját hallja.~
 97    II,   2|       eltotyogna a birkák után.~- Igen ám, ángyó, csakhogy a királyfiaknak
 98    II,   2|               Hja, nem is makai hagyma ám az! Azt érdemes volna a
 99    II,   2|         szalonna mellõl a kenyeret.~Az ám, csakhogy ugyanakkor a makai
100    II,   2|               ember, csakhogy elkésett ám kend - sóhajtott nagyot
101    II,   2|               se bolond emberrel eteti ám a szalonnát.~- Nini - adta
102    II,   2|               bókot -, de annak is van ám magához való esze, akibe
103    II,   2|                vagy csak a lelke?~- Én ám, angyalka, csókolom a szárnyad
104    II,   2|              nagyon ki van tanulva. Az ám, de hátha megtudja a jó
105    II,   2|             nem lesz az többet, de nem ám. Majd megmutatja õ, csak
106    II,   2|             húzta volna a bolondka.~Az ám, de a bolondkának nem volt
107    II,   2|               a pusztai ember is tudja ám, mi a becsület.~A városi
108    II,   2|             egész? Hát ez is tök?~- Az ám, cirógassa kend az ölibe!~-
109    II,   2|              már nem jár a komp!~- Nem ám! - kiáltott vissza András -
110    II,   3|         leszünk, Küsmödi? Nem sajnálom ám érte a száz pengõt.~- Nem
111    II,   3|              ki köllene ásni. De annyi ám, hogy arannyal löhetne belüle
112    II,   3|              de ebben a házban is nagy ám most a szegénység. Nemigen
113    II,   3|                   Bent a vízben?~- Ott ám, kéröm. Most ugyan magos
114    II,   3|  négyméterösnél.~- De nekem az is mély ám, bátya. Nem vagyok én vízibúvár.~-
115    II,   3|               halottnak az dukál.~- Az ám. Kívül vaskoporsó, abban
116    II,   3|                az õrgrófnak ne szóljon ám az Átilláról.~- Melyik õrgrófnak?~-
117    II,   3|                másik princ orrát.~- Az ám, de ennek mög szegénykémnek,
118    II,   3|            csúffá tönni a szõlejit.~Az ám, csakugyan, most kezd rémleni,
119    II,   3|          csakhogy ez a varjú nem várja ám be az embert. Amúgy jó ember,
120    II,   3|               az a talált arany?~- Itt ám - ütött a kislajbi-zsebre.~-
121    II,   3|            múzeumot a birtokába.~- Meg ám - próbáltam okosítani -,
122    II,   3|             napba nézett.~- Nem?~- Nem ám. Nem engedöm csúffá tönni
123    II,   3|                földbõl.~- De nem löhet ám. Mondom, volt ezöknek az
124    II,   4|                   Aztán gondját viseld ám a szegényeimnek, akiket
125    II,   4|              az andalgó-sarokra, látom ám, hogy a konkurrensek megelõztek.
126    II,   4|       vidámtiszta, mint a rigóé.~- Úgy ám, de nekem négy babám van,
127    II,   4|      diadalmasan a kicsi.~- Az se igaz ám - pöntyög a nagyobb -, mert
128    II,   4|           válogatta (mert nem politika ám az, ész kell hozzá), addig
129    II,   4|             mondom neki:~- Vétek volna ám az, jó ember, ha ez a gyerek
130    II,   4|                 Hát fekszik?~- Fekszik ám, szögénkém, mert alighanem
131    II,   4|               Ehhöz is marha tüdõ köll ám, hallja - mondja õszinte
132    II,   4|              mert az van aláírva. Igen ám, csakhogy ez a gomborrú
133    II,   4|                a fejünk se fájna.~- Az ám, ni - kérdeztem -, hol az
134    II,   4|            takarva, azt elolvassák. Az ám, de hátha az háromesztendõs
135    II,   4|           tisztjének:~- Hadnagy úr, ez ám a föld!~Nem tette hozzá,
136    II,   4|              de jó kis heréd van.~- Az ám - felelte Pál -, jól jár
137    II,   4|               vakondok-szín.~- Sok péz ám ez, hé - vakargatta Pál
138    II,   4|                én semmi rosszat.~- Nem ám, de férjhez mégy. Aki férjhez
139    II,   4|                 meg az árendát. De van ám itt tizenkét pengõ iskolabírság
140    II,   5|               betlehemi mezõk énekén - ám világos ugye, hogy a mi