Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|              veszemék, írta Dvorcsák János. Ez volt az elsõ klasszikus
  2     I,   1|            lehetett más, hiszen Sári János hentesmester beszélt a csirkeadóról,
  3     I,   2|           vesz róla tudomást. Kovács János, az etnográfus csak annyit
  4     I,   2|         kellett oda sok beszéd, Tóth János elolvasott a proklamációból
  5     I,   2|     bizonyságot - bontogatta ki Tóth János a proklamációkat.~- Mit? -
  6     I,   2|            nálam.~Jó ember volt Tóth János - Gutman! -, nem akart senkit
  7     I,   2|             az - mosolyodott el Tóth János. - Nem talál abban az úr
  8     I,   2|          akart mozdulni addig, míg a János nevezetû kocsis meg nem
  9     I,   2|              sebesen hajtottál, fiam János? - vette elõ a kocsist,
 10     I,   2|             hajtani! - villant föl a János szeme. - Mennek azok maguktól
 11     I,   2|            No hát ide hallgass, fiam János! Most elmégy a városkapitány
 12     I,   2|        huszonötöt. Megértetted, fiam János?~- Parancsára megértettem,
 13     I,   2|        várakozott: hajdúk se jöttek, János is elveszett. Staféta állított
 14     I,   2|      levelével, aki jelentette, hogy János hajlandó volna már vállalni
 15     I,   2|            hírt, aláveti már magát a János a nyilvános botozásnak is,
 16     I,   2|              gróf is igen pártolta a János instanciáját, azzal az indokolással,
 17     I,   2|        kenegetik meg mogyoróhájjal a János bácsit, mintha a hajdú bácsik
 18     I,   2|             örömhírrel, hogy jöhet a János, a gróf pedig kiadatván
 19     I,   2|              a kocsisnak:~- No fiam, János, kezdhetjük! Itt vannak
 20     I,   2|    fáradságáért. Fekszel-e már, fiam János?~Fiam János már akkor nekivetkõzött,
 21     I,   2|      Fekszel-e már, fiam János?~Fiam János már akkor nekivetkõzött,
 22     I,   2| városkapitány:~- Kelj föl csak, fiam János. Elõbb volna egy szavam
 23     I,   2|             döntését. Kelj föl, fiam János!~János addig azt a taktikát
 24     I,   2|      döntését. Kelj föl, fiam János!~János addig azt a taktikát követte,
 25     I,   2|          Össze is akaszkodtak velük, János azonban kénytelen volt a
 26     I,   2|                Takarodj innen, fiam, János, a lovakhoz. Az alkotmányos
 27     I,   2|         igazságot.~Telt-múlt az idõ, János éppen olyan sebesen hajtotta
 28     I,   2|              pereces kofa meghalt, s János újra meginstálta a grófot.~-
 29     I,   2|      Mindennek eljön az ideje, fiam, János.~Kezdett már deresedni a
 30     I,   2|              Kezdett már deresedni a János üstöke, Dessewffy József
 31     I,   2|            megint beállított hozzá a János.~- Méltóságos gróf úr, úgy
 32     I,   2|           gróf úr - csóválta a fejét János. - Szabad velünk az Isten,
 33     I,   2|            csukladozott egy kicsit a János hangja. A gróf eltûnõdve
 34     I,   2|                 Igazságod van, fiam, János. Jó az, ha az ember idejekorán
 35     I,   2|              sajgást érzett volna is János, azt megváltotta a gróf
 36     I,   2|            is részvevõ kebelt, Garay János is segített neki búsulni,
 37     I,   2|           gazdája valamikor, Kertész János nevezetû, aki a katonafogdosás
 38     I,   2|               Vallató vacsora~Molnár János híres csendbiztos volt valamikor
 39     I,   2|              tovább.~- Penecilus Tót János, Makó.~- Tovább!~- Csábi
 40     I,   2|              neve van a kutyájuknak, János - mondom az embernek.~Azt
 41     I,   2|              embernek.~Azt mondja rá János, hogy van ennél furcsább
 42     I,   2|              polgármester Haberhauer János volt abban az idõben - ugyan
 43     I,   2|          millenáris évben már Halmos János. Törvénytisztelõ, rendes,
 44     I,   2|            akkor régen elhasználta a János - tekingetett a tanár úr
 45     I,   2|            Amilyen kényelmes ember a János, kitelt tõle, hogy ott hagyta.
 46     I,   2|            azt nem állítom - sietett János a helyreigazítással. - Arról
 47     I,   2|  elgondolkozott.~- Mond valamit ez a János. Mintha a télikabátom belsõ
 48     I,   2|            szaladjon csak érte haza, János.~A fuvarlevél csakugyan
 49     I,   2|            Mike Pál és Szépszavú Ime János még azon az éjszakán megvetették
 50     I,   2|             kacsintást Szépszavú Ime János Mike Pálnak.~Mikor aztán
 51    II,   1|        historikusok például Küküllei János mestert becsülik. Körülbelül
 52    II,   3|            vagyok, a másik Kotormány János, a szolgám. Csakugyan negyedszer
 53    II,   3|         mikor egyszer csak Kotormány János felmutat az égre:~- Nini,
 54    II,   3|            társaság, csak én nézek a János összeszorított markára:
 55    II,   3|               Káprázik a maga szeme, János, amott szállnak a darvak!~
 56    II,   3|            darvak!~Én is odafordítom János felé a felnyújtott kezem,
 57    II,   3|     cseréltetnek a fogzásról. Közben János megtanítja a gyerekeket
 58    II,   3|            percben reccsent a tõke a János ásója alatt. Egyetlen halottja
 59    II,   3|                 Családos ember maga, János. Hagyjon békét a kéményseprõnek,
 60    II,   3|               akire megharagszik.~De János vásárhelyi ember, ennélfogva
 61    II,   3|        látszik a vonala is - mutatja János a kis ásóval a barna léniát
 62    II,   3|              Szó sincs róla - mondja János is, aki velem együtt jobban
 63    II,   3|           úgy posta után, jön elébem János.~- Nagy sír. Bronzmancsettás
 64    II,   3|  cseresznyefa?~- Ahol van ni - mutat János egy vastag faderékra, amely
 65    II,   3|        irritabile genusba tartozunk. János keresztbe akarta húzatni
 66    II,   3|            mög az élõ Isten. Ugyan a János is hallotta, de az nem számít,
 67    II,   3|             aki bánni tud vele.~- No János, ezt meg kell tanulni -
 68    II,   3|              mikor a helytartó úr, a János, odahívta gyöngyöt keresni.
 69    II,   3|            senki se vette észre, még János se, ámbár õ észrevehette
 70    II,   3|           õket a kiskun talpak. Mert János pszichológus, és ismeri
 71    II,   3|         érdemes lenne-e visszamenni? János azt mondja, nem érdemes.
 72    II,   3|       vállravetett ásóval, lapáttal.~János utánaszólt:~- Megálljon,
 73    II,   3|          mikéntet - lógatta a fejét.~János rendes körülmények közt
 74    II,   3|          szép beszédbõl láttam, hogy János nagyon föl lehet háborodva,
 75    II,   3|            mint most vályog korában.~János pótjelentést adott le az
 76    II,   3|                                 Cuci János nem hagyta magát~Cuci János
 77    II,   3|          János nem hagyta magát~Cuci János célszerû szegényember Klárafalván.
 78    II,   3|              öregeknek - mondta Cuci János bizonyos szkepticizmussal,
 79    II,   3|             öregekét négyszáz.~~Cuci János a munkanélküliek létszámába
 80    II,   3|       igazgató úr - teszi hátra Cuci János mind a két kezét -, hiszen
 81    II,   3|           kívántunk egymásnak.~~Cuci János ma reggel beállított a hivatalos
 82    II,   3|            ilyen rendes embert, Cuci János.~- Ez meg Molnár József.
 83    II,   3|         nyúlt a kitlije zsebébe Cuci János, és kitett az asztalra egy
 84    II,   3|      jóvátétel - igazgatta elém Cuci János a skatulyákat. - Ez az elsõ
 85    II,   3|        jóvátételnek? Mondja el, Cuci János.~~Cuci János vallomását
 86    II,   3|         Mondja el, Cuci János.~~Cuci János vallomását szóról szóra
 87    II,   3|              nem alvásra való.~~Cuci János, miután kezeimhez szolgáltatta
 88    II,   3|         tisztességnek fogadom.~~Cuci János klárafalvi tapasztóemberrõl
 89    II,   4|                        FÖLDHÖZRAGADT JÁNOS TÖRTÉNETE~
 90    II,   4|         kétegyházi, a harmadik Jaksa János pusztaszeri tanító.)~Nem
 91    II,   4|                        Földhözragadt János története~Igenis, egyszerûen
 92    II,   4|        egyszerûen csak Földhözragadt János. Ez nem olyan szép név ugyan,
 93    II,   4|              korommal.~Földhözragadt János nem volt mindig földhöz
 94    II,   4|              mint földigénylõt.~Ez a János nyilván sohase hallott Dózsa
 95    II,   4|                kérdezték tõle.~Mikor János azt mondta, hogy két holdat,
 96    II,   4|            minek kellene neki kettõ?~János sokkal jobban megijedt,
 97    II,   4|            kellett rá magát nevetni.~János is mosolygott, mint a dézsmabárány,
 98    II,   4|           jegyzõ úr közbeszólt, hogy János mindig derék ember volt,
 99    II,   4|    Földnélküli Jánosból Földbirtokos János az idei tavaszra.~Igaz,
100    II,   4|            csak bukfencet - de azért János soha olyan vidáman nem nézdegélt
101    II,   4|     körülhordozta a maga földjén. Ha János alanyi költõ lett volna,
102    II,   4|          Persze, már akkor megkésett János a szántással, mikor így
103    II,   4|            tudnak piszmogni. Õ maga, János, ezután napszámba adja a
104    II,   4|        Péter-Pálkor fogta is a kapát János, és elindult részt keresni,
105    II,   4|           munkás, uram? - köszönt be János az elsõ majorba.~Az volt
106    II,   4|    földosztáskor.~És ahová beköszönt János, mindenütt azzal fogadták:~-
107    II,   4|              embertõl.~És így maradt János az idei nyáron rész nélkül,
108    II,   4|     elhervadt a varjúmák is, akkorra János belátta, hogy nagyot vétett.
109    II,   4|              Sok baj van kendtekkel, János - tolta föl a jegyzõ a homlokára
110    II,   4|              homlokára a pápaszemet.~János megfogadta, hogy soha többet
111    II,   4|          lemaradt benne.~Hanem azért János nem panaszkodott, mert mi
112    II,   4|          gyereked is, van elég.~S ha János azt sóhajtotta volna, hogy
113    II,   4|           mert Isten úgy rendelte, s János jó katolikus ember volt,
114    II,   4|    asszonnyal kísértette volna meg - János már a dohányról is letett,
115    II,   4|            kelepcét, hogy belebújt a János malacába - már az újtestamentumban
116    II,   4|            herésébe. Ott találta meg János a malacot, és amint fülönfogta,
117    II,   4|       lekaszálja.~- No - rebbent meg János -, tán fölköszönsz a bérlettel?~-
118    II,   4|            üdvözül - állapította meg János meggyõzõdéssel, de irigység
119    II,   4|            átvögye.~- Nem tanálsz? - János markolászta a homokot, egyik
120    II,   4|             volna a Jánoséba szúrni. János magától gabalyodott bele
121    II,   4|             De a homok barna volt, s János kiszámította, hogy nem kétszer,
122    II,   4|          legyen. Úgy plajbászolta ki János, hogy esztendõ múltán a
123    II,   4|             asszonya más, latolgatta János az esélyeket. Õt magát akármi
124    II,   4|           ötvenen túl volt már akkor János, és „hatvan felé hazafelé” -,
125    II,   4|        árendáért.~Pál is azt mondta, János is, hogy így is jó. Pál
126    II,   4|              a városi gyerekeket, és János fizette a sarcot. Mikor
127    II,   4|          oszt nincs - nézegetett föl János a mennyben lakó Istenhez,
128    II,   4|       Jánosnak mondta, hanem Pálnak. János nem szerepelt a nagy könyvekben,
129    II,   4|    esztendeje az a bizonyos nevezetû János élvezi a bérletet?~- Hát
130    II,   4|             álljon elõ az a bizonyos János, a haszontalan, és feleljen
131    II,   4|             meg! - rendelte a város.~János megfelelt. Írásokat húzott
132    II,   4|              szóval se mondták, hogy János hazudik. Fizetett, de nem
133    II,   4|             semmit. Hát hogy állunk, János?~- Tavaly leégett a tanya,
134    II,   4|             le a fejit Földhözragadt János, kibotladozván az ajtón.
135    II,   4|          végrehajtott, Földhözragadt János. Ennyivel több lesz a terhe.~-