Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|               én adtam anyámnak.~Azóta tudom, mi az a „mindennapi kenyerünk”.~
  2     I,   1|                családi novellákból úgy tudom, hogy a rendes nagyapák
  3     I,   1|              nem lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire
  4     I,   1|             elsõ sorát még akkor is el tudom mondani, ha majd odafönt
  5     I,   1|               tartja nehéz órákban, és tudom, hogy el se veszi onnan
  6     I,   1|            mézeskalács ember volt, úgy tudom, ma is az még, élte napáldozatán.
  7     I,   1|         ilyenkor benneteket? Aztán úgy tudom, nektek szõlõtök is van?~-
  8     I,   1|                is a háznál, amirõl nem tudom, micsoda.~A kleptománia
  9     I,   1|               a Miatyánk egy Istent?~- Tudom.~- Hát az Üdvözlégy Máriát?~-
 10     I,   1|               kötötte is be a fejét.~- Tudom, fiam, tudom - békítette
 11     I,   1|                a fejét.~- Tudom, fiam, tudom - békítette a szûcs a kevély
 12     I,   1|             Valamiféle báróé volt, nem tudom már a nevét, követ akart
 13     I,   1|  császárszilvát szedni a fiának, mert „tudom, fiam, hogy kiskorodban
 14     I,   1|    drótkerítéseit, de ezt az egy bûnöm tudom, amely ha eszembe jut, mindig
 15     I,   1|           hívtak, hogy inasiskola.~Nem tudom, hogy Dániel mit érezhetett
 16     I,   1|              neki, bátran megfelelt:~- Tudom. Az az erõs szóda.~- Úgy
 17     I,   1|              megütötte a ménkû. Nem is tudom, hogy ilyenformán nem Fekete
 18     I,   1|               összeomlásnak. (Csak azt tudom, hogy õ is tiltakozni fog
 19     I,   1|         kézírásomról~Engedelmet kérek, tudom én azt magamtól amit most
 20     I,   1|             itt valami írástok, de nem tudom belõle kivenni, a Munkácsy-képet
 21     I,   1|          leírtam volna valaha. Máig se tudom, mi lehetett az a levelemben,
 22     I,   1|               finomság van bennük, meg tudom érteni, hogy magjuk terjesztésében
 23     I,   1|            alakoskodnak, mert én úgyis tudom, hogy itt a homokon nem
 24     I,   2|             bûnül ne vegye, nem nagyon tudom sajnálni a debreceni nagyevõt,
 25     I,   2|             még meg a fütyülõ varjút.~~Tudom én azt, hogy ha az ember
 26     I,   2|              mint volt.~Nemcsak én nem tudom, de az öreg Bóka se tudja,
 27     I,   2|                ezt még mind Kálmányból tudom -, hogy ez a különös földink
 28     I,   2|               parolázni. Hiszön azt se tudom, minek tüsztöljem.~- Majd
 29     I,   2|               minek tüsztöljem.~- Majd tudom én - legyintett a csõsz. -
 30     I,   2|              ezután neked?~- Dehogynem tudom. Nemzetes bíró uram.~- No
 31     I,   2|                jól csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek még a
 32     I,   2|               éppen ezt a két szót nem tudom tatár nyelvön!~Most azonban
 33     I,   2|               volna, én meg bizonyosan tudom, hogy semmiféle ilyen statáriális
 34     I,   2|            Budának Bécs. Azt én jobban tudom, domine.~Mindazonáltal kegyesen
 35     I,   2|              attól házasodhatsz, fiam, tudom én, hogy becsületes ember
 36     I,   2|              epitetont, azt én meg nem tudom mondani, s mivel az száz
 37     I,   2|        olvasásra megtanítson, mert nem tudom rendesen kiállítani a számlákat
 38     I,   2|           jámbor kis falu, aminek, úgy tudom, a nagy változásokban sem
 39     I,   2|                kelmed odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau
 40     I,   2|              ez? - tartotta elejbem.~- Tudom hát. Pénz. Úgy hívják, hogy
 41     I,   2|              amelyek, amennyire én meg tudom állapítani, soha nem jelentek
 42     I,   2|           csárdában! De most már, hogy tudom, megírom vonakodás nélkül.~
 43     I,   2|        vesztöttél rajta?~- Azt már mög tudom mondani, kérömszépen. Kilencször
 44     I,   2|                       A Sándor körül~1~Tudom én azt, ha meg nem szólnak
 45     I,   2|             emberek látnak napvilágot. Tudom magamról, mert én is júliusi
 46     I,   2|             tekintélyöm.~- Hogyhogy?~- Tudom is én, mögmászta ezöknek
 47     I,   2|         szégyenlem bevallani, hogy nem tudom, kinek jutott eszébe elõször
 48     I,   2|            ijedt szeme.~- Neked, fiam. Tudom én, mi jár a Rózsa Sándor
 49     I,   2|               szép fehérhajú öregúrtól tudom, aki akkor mint nagyramenendõ
 50     I,   2|             többi néppel, s akkor hogy tudom én meg, hogy s mint csináltad
 51     I,   2|         helybenhagyást.~- Nono, hiszen tudom én azt, hogy azért az urak
 52     I,   2|                       Virágnyelven~Nem tudom, azok a csúnya destruktívok
 53     I,   2|      Nyelvészeti alapon is bizonyítani tudom, hogy a törzsökös magyarnál
 54     I,   2|             Vágó Pál durcásan -, pedig tudom, hogy a jászapáti fûhöz
 55     I,   2|          szegény rokont.~- Ezt én mind tudom, uram - rázta a fejét az
 56     I,   2|            hívják, könyörgöm?~- Nem is tudom így könyv nélkül - kereste
 57     I,   2|            Károly.~- Károly? Akkor már tudom - bólintott a tanár úr. -
 58     I,   2|                   Kérem, én már azt is tudom, ki küldte. Thallóczy Lajos,
 59     I,   2|             magyarázattal: - Apám, nem tudom megcsinálni a testet, a
 60     I,   2|             voksolnék szívesen, de nem tudom, ezek az urak mit szólnak
 61    II,   1|  meglötyögtette a szultán elõtt:~- Mit tudom, igazhitûek ura, mondtam-e
 62    II,   1|               császárnõvel. Meg azt is tudom, hogy az úr kedvéért az
 63    II,   1|                 Dad... Did... nem, nem tudom most, pedig a nyelvemen
 64    II,   1|               A spanyol kémek... Igen, tudom már... Domi... mégse az
 65    II,   1|                a pugrisok, hogy én nem tudom, miben sántikálnak! Közvilágítás
 66    II,   1| Herteokratészben - ilyen messzirõl nem tudom a pontos címét a kétszáz
 67    II,   1|     megcímeztem egy mérnök barátomnak. Tudom, hogy minden jóravaló mérnök
 68    II,   2|         otthonfelejtöttem az acskót.~- Tudom, tudom, de mért mondja kend,
 69    II,   2|  otthonfelejtöttem az acskót.~- Tudom, tudom, de mért mondja kend, hogy
 70    II,   2|              megrántja a vállát.~- Mit tudom én? Erõszakosan jött be
 71    II,   2|                nem hagyja magát.~- Nem tudom, kit tisztõjjek kendben,
 72    II,   2|       végrendeletem, szentatyám?~- Nem tudom, fiam.~- No majd megmondom,
 73    II,   2|       csakugyan így van, mióta eszemet tudom, azóta itt mindig vasút
 74    II,   2|            szárnyad hegyét, de nemigen tudom még idefönt a járást.~-
 75    II,   2|              neköm mögmondhatja. Úgyis tudom én azt, hogy ezt a röttentõ
 76    II,   2|             fog az esze. Én már azt is tudom, hogy jobban fog, mint a
 77    II,   2|            Kinevettek, hogy még azt se tudom, holott én könyvben is megírtam,
 78    II,   2|                  tessék csak... nem is tudom, mivel érdemlem... hanem
 79    II,   2|              zsebem mindenfélével, nem tudom hová rakni a szivart. Ön
 80    II,   3|           Tudja, a nyomravezetésért.~- Tudom hát, hogyne tudnám. Hát
 81    II,   3|       Tekintélyismerõ ember vagyok én, tudom, kinek mi dukál.~- Emerre
 82    II,   3|              munka a ház körül, azt se tudom, melyikhez kapjunk.~- Melyik
 83    II,   3|                úr. De már olyanok, nem tudom, hányan vannak, akik kivágnák
 84    II,   3|             uborkaágyban guggolt - nem tudom, egyenesítette-e az uborkákat
 85    II,   3|        lábamrul, akárhogy tömködsz. Én tudom, hogy csak úr vagy te is,
 86    II,   3|              mert maga felel érte.~Nem tudom, volt-e már koronaõrnek
 87    II,   3|                poprétolni, ugye?~- Nem tudom én már. A mi õrmesterünk
 88    II,   3|                 Nem gondolom én, hanem tudom. Fogadni is mernék tíz darab
 89    II,   3|     polgársággal van a baj, tudja.~Nem tudom én, honnan az ördögbõl tudnám.
 90    II,   3|                az éber rettegéstõl. Ó, tudom én azt még gyerekkoromból,
 91    II,   3|                fillért. Én azonban meg tudom szerezni ezerért. Ha te
 92    II,   3|                ezzel a fajtájával. Nem tudom, indulatszó-e a ,,csak”,
 93    II,   3|             kocsiba. - Hát aztán mirõl tudom én azt meg, hogy csakugyan
 94    II,   3|           József. Falumbeli. Klárai.~- Tudom, rendes ember õ is. Napszámosom
 95    II,   3|                kenyeret szegni. Hiszen tudom, hogy nincs abba semmi,
 96    II,   3|              közigazgatási etikát? Mit tudom én, nincs-e arra valami
 97    II,   4|              mindig kifelejtette. (Nem tudom, azért-e, mert nem volt
 98    II,   4|              bevásároltam, hogy nem is tudom, mikor vihetem meg az adót
 99    II,   4|           óvatosságával, inkább a „nem tudom”, mint a „nem hiszem” jegyében.
100    II,   4|               két esztendeig. Most már tudom, hogy nyomorúság volt, de
101    II,   4|               el!~Látni nem láttam, de tudom, hogy ott van, és vigyáz
102    II,   4|           Bácskában születött. Hát mit tudom én, hol születött. Nem értöm
103    II,   4|             cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk nem jobban
104    II,   4|                szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam.
105    II,   4|               Ferenc József?~- Igenis, tudom.~- Mondjad, no!~- A Ferenc
106    II,   4|            nagy lélegzetet vett.~- Nem tudom, Modol, alighanem rosszat
107    II,   4|        tisztviselõtársamnak kijár, úgy tudom, az útkaparónak is meg a
108    II,   4|                bakterek szalutálását. (Tudom, hogy nem nekem köszönnek,
109    II,   4|             akar nevelni? Csak azt nem tudom, hogy mit csinál aztán majd
110    II,   4|           nekem eszemben sincs leülni. Tudom, hiszen hallom, olvasom
111    II,   4|            kurjongatás hallatszik. Nem tudom kivenni a hangból, lányok-e,
112    II,   4|               kalauznak, se bakternek. Tudom ezt én is, s eszemágában
113    II,   4|                mentem volna velük, nem tudom. Szép szelíd tavaszban indultam
114    II,   4|              viszem szegénykét, de nem tudom, megéri-e a reggelt.~- Ejnye-ejnye -
115    II,   4|           volna többet is, de errõl se tudom, hogy kerül be a városba.
116    II,   4|               ebben a járásban, de nem tudom, van-e köztük tíz olyan,
117    II,   4|            Kinek, jó asszony?~- Nem is tudom én a nevit, valami pesti
118    II,   4|                   A múltkor is, nem is tudom, hányban volt a választás,
119    II,   4|                olvasott?~- Azt már nem tudom.~- Mi volt az a Napolóm?
120    II,   4|               válaszolt:~- Hát magyar.~Tudom, erre azt lehet mondani,
121    II,   4|                tudnak semmit. De én se tudom, hogy csakugyan föl vannak-e
122    II,   4|                konkrétum:~- Hát én nem tudom, hallja, de én az öregapámtól
123    II,   4|             érte pénzt kívánni. Hiszen tudom én, hogy ebben az országban
124    II,   4|              lelkek százezrei számára. Tudom, hogy az utóbbi idõkben
125    II,   4|                szerzett tapasztalatból tudom, hogy általában igen derék
126    II,   4|             magyarázta a rendõr.~Igen, tudom már, gyámságba vett lelenc-gyerek.
127    II,   4|      vonakodott.~- Én nem bánnám, mert tudom, hogy ketten többre mönnénk
128    II,   4|           idevaló ember vagyok én. Nem tudom, mikor halt meg Boris, se
129    II,   4|             benne vagy nem, azt én nem tudom. De mindenesetre illendõnek
130    II,   4|                 meg az észt is. Azt is tudom, hogy valamikor a jobbágyot
131    II,   5|                az örömet e világon!~Én tudom, hogy nem illik fütyürészni,
132    II,   5|             haldoklót virrasztanak. Én tudom azt, hogy nagyon sok szívet
133    II,   5|           lovagja amiatt, ami lesz. Én tudom azt, hogy a kálváriának
134    II,   5|                esztendõn keresztül. Én tudom azt, hogy itt még lesznek