Kötet,  Fejezet

1001     I,   2|                  mert hamar híre szaladt, hogy az insurgensek elfogták
1002     I,   2|                   s mindenki törte magát, hogy láthassa a híres korzikai
1003     I,   2|                  hazafias kijelentésébõl, hogy százszor is levágatná a
1004     I,   2|                  Azt azonban nem olvasom, hogy mikor Napóleon Bécsben járt,
1005     I,   2|         Ártatlanságát azzal bizonyította, hogy kútba dobta a lázító iratokat.~-
1006     I,   2|               vertek bele, eszébe jutott, hogy õ azokat egy pipa dohányért
1007     I,   2|           sárgarigók megfélemlítésére. De hogy nagyon zörögtek a rongyok
1008     I,   2|                   odanyargal, és jelenti, hogy a pántlikák azért zörögnek,
1009     I,   2|                   emberek!~Az lett volna, hogy most a Bourbonok is meg
1010     I,   2|             apjának az ablakon keresztül, hogy a bitorló le van gyõzve.~
1011     I,   2|               bitorló Napóleon volt, azaz hogy Anton, az Oskolapiaci Bierhuber
1012     I,   2|               ablakból. Amibõl látnivaló, hogy Anton talán nem volt akkora
1013     I,   2|                  alázatosan a palatinust, hogy megbízható jelentés szerint
1014     I,   2|                   Mármost mindenki tudja, hogy a megkeveredett mágnás sûrûn
1015     I,   2|             boltjában, ennélfogva biztos, hogy õ ajánlotta neki a magyar
1016     I,   2|         mutogatott azzal a megjegyzéssel, hogy ezt csak kancellárok számára
1017     I,   2|                   szükségesnek tartották, hogy ilyen is legyen. Nagytudományú
1018     I,   2|                  tudta a protomedicusról, hogy háziorvosa Széchenyinek,
1019     I,   2|                  egyet Széchenyi gróftól, hogy vigyem haza a Jóska fiamnak
1020     I,   2|                 tudja, domine professzor, hogy micsoda ez?~- Ez? Ez tobáktöltögetõ
1021     I,   2|              mondta akkor az a Széchenyi, hogy ez csak kancellárnak való?~-
1022     I,   2|      kancellároknak van olyan üres fejük, hogy annyi tobák elférjen benne.~
1023     I,   2|                   a szent szövetség közt, hogy a kisprincnek eleredt az
1024     I,   2|            falsificator.~- Esküt tett rá, hogy Sirmiumból való.~- Akkor
1025     I,   2|                  Akkor azt sem hiszem el, hogy érem.~A két úr eldisputált
1026     I,   2|            Lateráti uram drachmáján, úgy, hogy észre sem vették, mikor
1027     I,   2|              hátra, olyan serénykedéssel, hogy patakzott az arcán a verejték.~
1028     I,   2|                    Andrean azt állította, hogy neki három jelzõ léc is
1029     I,   2|                pózna, sõt az is látszott, hogy az éppen úgy kapálódzik,
1030     I,   2|                 csak azt szeretném tudni, hogy lehet ezzel beszélgetni.~-
1031     I,   2|                   Jelentse ön a társának, hogy a nádorispán úr õfensége
1032     I,   2|                  az okuláron át figyelni, hogy milyen mozdulatokat tesznek
1033     I,   2|           rajzolattyát”. Kimutatta benne, hogy Budától Bécsig két mérföldenként
1034     I,   2|                esmérünk mindent megtenni, hogy hazánk a pallérozott európai
1035     I,   2|            fenségedet - írta a császár -, hogy némely nyughatatlan elméjû
1036     I,   2|              lenne, elvárjuk fenségedtõl, hogy ezen rebelliós újításnak
1037     I,   2|                      Ecce! Nem mondottam, hogy Bécshez közelebb van Buda,
1038     I,   2|              csizmadia azt indítványozta, hogy most már a hintót is taszítsák
1039     I,   2|                úrhölgytõl tudakolták meg, hogy nem ment-e a szívére az
1040     I,   2|                grófné annyira föleszmélt, hogy kihajolhatott a kocsiból.~-
1041     I,   2|                asszonyságnak nem elég az, hogy összetört a zsoltáros könyvem?
1042     I,   2|                amin csakugyan rajta volt, hogy „Fricska Rozálé ezen mindennapos
1043     I,   2|                  Rozál annyira megbékült, hogy odaállt a lovak elé, és
1044     I,   2|                kocsis meg nem ígéri neki, hogy ezután minden hetivásáros
1045     I,   2|                annyit idegen országokban, hogy meg ne tanulta volna, mivel
1046     I,   2|                mondta neked az asszonyod, hogy lassíts?~- Mondta az, könyörgöm,
1047     I,   2|                 úrhoz, és megmondod neki, hogy tiszteltetem, küldjön ide
1048     I,   2|                 az utcán. Mindenki látta, hogy sebesen hajtottad a szürkéket,
1049     I,   2|                   is hadd lássa mindenki, hogy milyen szépen állod az egy
1050     I,   2|                 hajdúkkal.~„Elhatároztam, hogy ez lesz a legjobb nyilvános
1051     I,   2|         feliratban követelték a diétától, hogy a nemzeti nyelvnek ezen
1052     I,   2|                   gazdája, azért ahelyett hogy a városkapitányhoz ment
1053     I,   2|                elfüstöl. Így esett aztán, hogy a kassai gróf hiába várakozott:
1054     I,   2|                levelével, aki jelentette, hogy János hajlandó volna már
1055     I,   2|               csúfságot mégse tegye vele, hogy tarhonyás hasú városi hajdúkkal
1056     I,   2|           küldetett azzal az utasítással, hogy részletesen elõadván a cirkumstanciákat,
1057     I,   2|            értesse meg a spektábilisszel, hogy itt példát kell statuálni.~-
1058     I,   2|                   a vén csoroszlyát, úgy, hogy az nem kívánkozik többet
1059     I,   2|                 úr kocsisán?~- Hát persze hogy azon! Hiszen az hajtott
1060     I,   2|                 Lehetett azt tudni elõre, hogy nem jó vége lesz annak,
1061     I,   2|          lúdtollat. Például, ha azt írta, hogy „némelyik kormány olyan,
1062     I,   2|               tekervényes és üres”. Vagy, hogy „micsoda állapot az, mikor
1063     I,   2|          csalatottakra?” Azt is megtette, hogy egy levelében fölvetette
1064     I,   2|                    Azt bizonygatta nekik, hogy a grófnak igaza van. Elõször
1065     I,   2|                    azzal az indokolással, hogy a család méltóságával is
1066     I,   2|                   is tapsoltak örömükben, hogy mennyivel szebb lesz az,
1067     I,   2|                 is a fejükrõl, s kiderül, hogy fej van-e abban végig.~Mikor
1068     I,   2|     képviseletében, a gróf is azt mondta, hogy üsse part, hát bánja is
1069     I,   2|            golyóra változtatják. A fõ az, hogy meglegyen a nyilvános elégtétel.~
1070     I,   2|           hazabukfencezett az örömhírrel, hogy jöhet a János, a gróf pedig
1071     I,   2|                  azonban a spektábiliszt, hogy zöldcsütörtökön déli harangszókor
1072     I,   2|              haptákban várta a parancsot, hogy lekapja Jánost a húsz körmérõl.
1073     I,   2|                   szerint olyan köd volt, hogy az éjszakának számít.~-
1074     I,   2|                   azt a taktikát követte, hogy mikor a városkapitány beszélt,
1075     I,   2|                  aziránt voltak kétségei, hogy testi erejével a hajdúkat
1076     I,   2|                 tudniillik úgy gondolták, hogy ha már verekedni rendelték
1077     I,   2|                 Hanem azt ne felejtsd el, hogy mától fogva adósom vagy
1078     I,   2|                 lovakat, mint azelõtt, de hogy az esztendõk még sebesebben
1079     I,   2|             házasodhatsz, fiam, tudom én, hogy becsületes ember vagy, nem
1080     I,   2|                  No, még csak az kellene, hogy ne engem kérj!~- Hát az
1081     I,   2|         Méltóságos gróf úr, úgy nézem én, hogy hiába várjuk mink az igazságot.~-
1082     I,   2|                  héten kaptam értesítést, hogy most már a kancelláriánál
1083     I,   2|               süvöltött belõle az asztma, hogy rossz volt hallgatni.~-
1084     I,   2|                  Majd kigondolok valamit, hogy a törvény sérelme nélkül
1085     I,   2|            világrendnek.~Azt gondolta ki, hogy a megyei hajdúkkal mérette
1086     I,   2|               hasznos intézet a vármegye! Hogy ez az izgága Kossuth mégse
1087     I,   2|                  boltos volt. (Tudnivaló, hogy abban az idõben az egész
1088     I,   2|                 hívta az egész város. Már hogy milyen karakterbéli tulajdonságaival
1089     I,   2|          mindnyájunknak, maradjunk abban, hogy disznó gazdagságából eredt
1090     I,   2|            napjaiban azzal mulatja magát, hogy szeleli a pénzét. Mert annyi
1091     I,   2|                annyi volt a sájnforintja, hogy mind rakásra penészedett
1092     I,   2|                Neki se egyéb, csak annyi, hogy a lakatos is, a kovács is
1093     I,   2|               pedig itten ne vesse közbe, hogy ez merõ kitalálás, mert
1094     I,   2|                 mert én azt nem tudhatom, hogy száz esztendõvel ezelõtt
1095     I,   2|                hol a másik szomszédjához, hogy hagyjanak föl azzal a förtelmes
1096     I,   2|                  olyan csúfot tesz velük, hogy azt meg nem köszönik.~-
1097     I,   2|               üllõre Ösze kovács akkorát, hogy csak úgy rezsgett bele a
1098     I,   2|          lapátolni, mint vasat kalapálni.~Hogy szép szóval nem boldogult,
1099     I,   2|                 egyéb tanácsot adni, mint hogy vegye meg a görög azt a
1100     I,   2|                   azt találta ki a görög, hogy megrakta a zsebét aprópénzzel,
1101     I,   2|               garaskát, és a görög látta, hogy ez rossz üzlet lesz, mert
1102     I,   2|            gondolta el a bolond Csirigán, hogy ha a garas nem segített,
1103     I,   2|                    Kidoboltatta a piacon, hogy száz forinttal hálálja meg,
1104     I,   2|                 akkoriban még sájnban is, hogy némelyik szegény ember egész
1105     I,   2|          következik.) Nem lehet csudálni, hogy a lakatos meg a kovács még
1106     I,   2|                   Csirigán-portára azzal, hogy jó szomszédok gyanánt, kérõbe
1107     I,   2|               jöttek õk, mert már látják, hogy nincs maradásuk a mostani
1108     I,   2|                   ábrázata.~- Eltökéltük, hogy elhurcolkodunk õsi portánkból
1109     I,   2|                    Megígérte a két ember, hogy mire kireggellik, nyomuk
1110     I,   2|                pedig bizonyos volt benne, hogy a két szomszéd nem olyan
1111     I,   2|                 szomszéd nem olyan ember, hogy ne állná a szavát. Nem is
1112     I,   2|               idõben az elemi iskolák is, hogy õ inasiskolát akar csinálni
1113     I,   2|                    magyar író! Hát persze hogy annak nem úgy szolgál az
1114     I,   2|               mondaton akadt meg a szeme, hogy: minden ember egyenlõ. Ez
1115     I,   2|                kérnék az iskolaépületben, hogy én ott összegyûjthessem
1116     I,   2|                   igen értelmes ember is. Hogy a palatinus magyarra taníttatja
1117     I,   2|               olyanokat képes kigondolni, hogy a pesti utcán magyarul beszéljenek,
1118     I,   2|              barátom. Futár hozta a hírt, hogy a bécsiek mind meg akarnak
1119     I,   2|              kölcsön, s megesküdött neki, hogy mindjárt visszafizeti a
1120     I,   2|                    Igen, az lesz az elsõ, hogy kiházasítja a húgát. Házat
1121     I,   2|                   iránta való szeretetét, hogy neki olvasta fel elõször
1122     I,   2|            gerendáján, amelybõl megtudta, hogy van egy Afrika nevû világrész
1123     I,   2|               öreg deák. Azon mosolygott, hogy õ már két napja nem ebédelt;
1124     I,   2|             méltányolta a mellényt. Igaz, hogy olyan is volt a mellény,
1125     I,   2|               pesti zálogoshoz vándorolt, hogy a Zalán futása költõje ebédet
1126     I,   2|            számára is kiszoríthat annyit, hogy ezt a csodamellényt kiválthassa
1127     I,   2|              kiálthatott be minden kapun, hogy itt a valódi magyar nyelvmester,
1128     I,   2|                 azonban azt mondták neki, hogy a hirdetést meg kell fizetni.
1129     I,   2|                   A rendõrség azt mondta, hogy õ megadni megadja, de elõször
1130     I,   2|                 be a Herr Schriftsteller, hogy tud magyarul. Azt pedig
1131     I,   2|                   Mecénássága abban állt, hogy pipája volt neki, s azt
1132     I,   2|                  ég a peregrinusra. Igaz, hogy a hó elolvadt, de Kleener
1133     I,   2|              Kleener gombkötõ üzent érte, hogy neki nyelvmesterre volna
1134     I,   2|              Innen-onnan száz esztendeje, hogy a Duna elõször megnyergelte
1135     I,   2|              tanúja. Tisztában volt vele, hogy a halhatatlan vendégnek
1136     I,   2|        Jelenkorban, a Széchenyi lapjában, hogy a gróf a Duna-torkolattól
1137     I,   2|                 szeptember 3-án délelõtt, hogy fõtisztelendõ Gruber Nep.
1138     I,   2|       szellõzködni a vízpartra. Látja ám, hogy a sörházkaszárnya elõtt
1139     I,   2|                embörök?~Megmutatták neki, hogy valami csoda úszik víz ellen
1140     I,   2|                   is van, s az úgy pipál, hogy az már nem csak, hanem ugyancsak.~
1141     I,   2|               megemlíteni in parenthesim, hogy a barbár szittyák sokkal
1142     I,   2|                arról lehetett megismerni, hogy mind keresztet vetett ijedtében.
1143     I,   2|                  hajó, ki lehetett venni, hogy a parton versenyt futnak
1144     I,   2|                Elmondta, mi az a gõzhajó, hogy dolgozik az, mi a haszna,
1145     I,   2|                 Maga mesélgette többször, hogy a Tisza mentén csak akkor
1146     I,   2|                csak akkor hitték el neki, hogy mégis magyar ember, ha megduplázta
1147     I,   2|                  olyan veszett híre volt, hogy ha ökörbe öntenék, úgy meghidegülne
1148     I,   2|                 meghidegülne tõle a vére, hogy hal gyanánt lehetne megenni
1149     I,   2|           piaristáknál is bebizonyította, hogy mégiscsak magyar ember.
1150     I,   2|             társalgás. A fõbíró elmondta, hogy a tavaszon cserkészgetett
1151     I,   2|                  csak közelrõl derült ki, hogy nem õz volt, hanem a Gacsi
1152     I,   2|                  fogadta, mert azt hitte, hogy zsarolni akar az akasztófáravaló.
1153     I,   2|               jámbort: azt jelentette be, hogy van neki másik meglõni való
1154     I,   2|                 különös anekdotái voltak, hogy azoktól az arca nevetett
1155     I,   2|            könnybe lábadt tõlük.~Például, hogy Fiuméban, az egyetlen magyar
1156     I,   2|                angolul. Tanácsolják neki, hogy ha itt boldogulni akar,
1157     I,   2|           horvátot?~Fogalma se volt róla, hogy Magyarországon magyarul
1158     I,   2|                  az elhagyott kvártélyra, hogy máskor is odataláljon, ahol
1159     I,   2|              mégis olyan hajókat épített, hogy hírük volt az országban.~-
1160     I,   2|                  Széchenyi a Jelenkorban, hogy a szegedi hajóács a maga
1161     I,   2|                 olyan bravúros tett volt, hogy még az Augsburger is megemlékezett
1162     I,   2|             akiket arra akart rábeszélni, hogy vásároljanak Dunagõzhajózási
1163     I,   2|               Senki se álmodta még akkor, hogy ez a pusztaság száz év múlva
1164     I,   2|                  mondja, biztosra vettem, hogy errõl a vigadozásról valami
1165     I,   2|                   Honmûvészben, oly szép, hogy érdemes szóról szóra kiírni:~-
1166     I,   2|                   nyelven ez annyit tesz, hogy éjfélig tósztoztak a nemzetes
1167     I,   2|                  urak nagyot néztek azon, hogy: karaktere semmi.~- Ne akadjanak
1168     I,   2|          ereklyéül az Osztrovszky-család. Hogy ezt az írásban hagyott ereklyét
1169     I,   2|           süvegelt, hanem azt megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja
1170     I,   2|               szegény kárvallott emberek, hogy rakhatnának új fészket,
1171     I,   2|                  tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~- Nem
1172     I,   2|                  lehet énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok? -
1173     I,   2|              Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek benne az aranyak.~
1174     I,   2|               Különösen mikor észrevette, hogy a falu népének bánatában
1175     I,   2|                  Lett erre olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély
1176     I,   2|                  úr - rimánkodtak neki -, hogy legyen kit áldani még az
1177     I,   2|            történetet, még él, s tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek
1178     I,   2|                  könyörögtek az Istenhez, hogy minél elõbb vezéreljen haza
1179     I,   2|               tûvé tettek érte.~- Biztos, hogy a csókai magyarok csalták
1180     I,   2|                 is erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind a
1181     I,   2|                   megkérdezte volna tõle, hogy mint „lábon lévõ hosszútávfutó”
1182     I,   2|         csúnyaságot kérdezett volna tõle, hogy van-e tréningje, abba egész
1183     I,   2|               dikiccsel.~Ebbõl látnivaló, hogy vargamesterséget ûzött ez
1184     I,   2|                 sport történetében. Igaz, hogy abban az idõben, mikor õ
1185     I,   2|       kötéltáncost méltányolták. Nem úgy, hogy megválasztották volna követnek,
1186     I,   2|                volna követnek, hanem úgy, hogy telehányták a kalapját krajcárral,
1187     I,   2|           krajcárral, és megmondták neki, hogy õszi vásárkor is megint
1188     I,   2|               azért akkor is megesett az, hogy a virtusosabb legények hol
1189     I,   2|              vasárnap délután. Csak éppen hogy az ilyesmi még akkor nem
1190     I,   2|              akinek az volt az ambíciója, hogy a kunsztjai belekerüljenek
1191     I,   2|                 milyen kiváló ember volt, hogy csak vezetékneve van, mint
1192     I,   2|           szerkesztett mint gyalogpostás, hogy a mi sportkedvelõ korunktól
1193     I,   2|              volna érte - már az mindegy, hogy bõrbõl-e vagy bronzból.
1194     I,   2|            szépséghibát is elnéznék neki, hogy nem l’art pour l’art szedte
1195     I,   2|             távíró és telefon.~Beszélték, hogy egyszer valami kõkúti kasznár
1196     I,   2|                    mert bort lopott, csak hogy legyen mibõl csizmát varrni
1197     I,   2|                  megmondhatta volna kend, hogy nem mén el kend addig, míg
1198     I,   2|                   lehetett következtetni, hogy a mezõszentgyörgyi varga
1199     I,   2|                 futó volt, hanem arra is, hogy a kõkúti kasznár jó káromkodó
1200     I,   2|       historikusok szégyellhetik magukat, hogy a nevét nem jegyezték fel. (
1201     I,   2|         méltóságában.)~Úgy esett a dolog, hogy az enyingi nagykocsma kaszinószobájában
1202     I,   2|                 kávéházi konrádok elõdei. Hogy így kellene Görgeynek, meg
1203     I,   2|            jegyzõtõl.~Elmagyarázták neki, hogy és mit mondjon Perczelnek,
1204     I,   2|                    és a lelkére kötötték, hogy most ez egyszer igazán szedje
1205     I,   2|                  csak akkor vették észre, hogy Szombati uram még most is
1206     I,   2|                  Perczellel? Mit mondott? Hogy ment, mint ment?~- Hát a
1207     I,   2|                húzta, arra meg nagy volt, hogy a gomblyukában viselje mint
1208     I,   2|                 mikor megkapta a behívót, hogy gyalogoljon át a másvilágra.
1209     I,   2|                  úgy átlábolni az életet, hogy te is ilyen csizmában ballaghass
1210     I,   2|              kundschaftja arról vallatta, hogy hogy bírja lábbal azt a
1211     I,   2|         kundschaftja arról vallatta, hogy hogy bírja lábbal azt a sok sebes
1212     I,   2|                  azt felelte neki:~- Úgy, hogy nem annál a csizmadiánál
1213     I,   2|             osztrákot s ugyan igyekeztek, hogy le ne maradjanak a nagy
1214     I,   2|                  engedelmet Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai örökségét
1215     I,   2|                  nem egyebet kívánt, mint hogy közelrõl megnézhetné, igaz-e
1216     I,   2|                   megnézhetné, igaz-e az, hogy a Damjanich köpenyegét rostává
1217     I,   2|          mosolygott a tábornok, s érezte, hogy könnybelábad a szeme. S
1218     I,   2|                 Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit sem adhatok a
1219     I,   2|                 Ahogy ott könyököl, érzi, hogy valami töri az oldalát.~-
1220     I,   2|                   kis legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos mindig
1221     I,   2|             akkorára úgy megszaporodtunk, hogy kitelt volna belõlünk egy
1222     I,   2|                   katonát, csak az a kár, hogy ellenséget sehol se találtunk.
1223     I,   2|           helybenhagytuk a fûzfabokrokat, hogy némelyik tán még azóta se
1224     I,   2|                megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma is szaladnak.
1225     I,   2|              galambfiókra. Örültünk neki, hogy valahára igazi ellenségre
1226     I,   2|                  volna eszébe? Különösen, hogy a fényes tiszti ruháját
1227     I,   2|               Léket vágtak a Tisza jegén, hogy halászni lehessen a szabad
1228     I,   2|              magukkal a Kuckó királyt is, hogy meg ne ugorjon valahogy.
1229     I,   2|                leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~-
1230     I,   2|                  kaszával. Azt hallották, hogy Haynau már bevonult Kecskemétre,
1231     I,   2|               Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse õket
1232     I,   2|                  az ifjú insurgensek úgy, hogy meg se álltak Pákáig. Már
1233     I,   2|         szunyókált a lócán a diófa alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni:~-
1234     I,   2|               nagyasszony. - Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni
1235     I,   2|               valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több olyan édes méz
1236     I,   2|                   odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor
1237     I,   2|                 is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak a kardomat
1238     I,   2|         nagyasszony. - Hát nem tudja már, hogy régen dohányvágót csináltatott
1239     I,   2|              hanem inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van, jól résen
1240     I,   2|          madárnyelven. De azt megértette, hogy õrajta mulatnak, s ettõl
1241     I,   2|              hízott keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem kinevetni! -
1242     I,   2|              méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre kiszaladt
1243     I,   2|              vitték haza olyan diadallal, hogy fölébredt rá álmából a Nagy
1244     I,   2|                   de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy se
1245     I,   2|                csöbörben, vödörben a méz, hogy alig tudtak tõle beférni.
1246     I,   2|                meg a piruló fiú vállát -, hogy mához egy évre tebelõled
1247     I,   2|               olyan tûz a szabadság tüze, hogy amikor az egyik helyen eltapossák,
1248     I,   2|               Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz szabadságharcosokkal
1249     I,   2|                   hadonásztak egy kicsit, hogy sok kárt ne tegyenek az
1250     I,   2|                  Volt is ott olyan futás, hogy Benedek tábornoknak minden
1251     I,   2|            cimborái ugyan nemigen tudták, hogy miért olyan becses az a
1252     I,   2|                szemöldöke olyan bozontos, hogy bõven kitelt volna belõle
1253     I,   2|           kalapját, s mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt a szája:~-
1254     I,   2|                   haraptam volna el, mint hogy valami csúfolódó szó miatt
1255     I,   2|               árpacukrot.~- Ne mondjátok, hogy az öreg Titulász elvitte
1256     I,   2|              Tudom hát. Pénz. Úgy hívják, hogy bankó. Láttam már én ilyent
1257     I,   2|                 árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros legyen,
1258     I,   2|                 otthon eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított föl az
1259     I,   2|                   eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított föl az öreg:
1260     I,   2|                   olyan ráérõ ember volt, hogy egész nap egyebet se csinált,
1261     I,   2|             üldögélt a tornácon, s nézte, hogy kergetik egymást a bárányfelhõk
1262     I,   2|                 úszkál a vízen! Nemhiába, hogy a Kossuth katonája volt
1263     I,   2|               vízbõl, úgy megtántorodott, hogy meg kellett neki fogózni
1264     I,   2|                csak a kezével integetett, hogy menjek onnan, s úgy potyogott
1265     I,   2|              lehet ez a Titulász bankója, hogy még nagyapót is megríkatja.~
1266     I,   2|               néha félnap elüldögélt úgy, hogy egyre csak a bankót nézegette,
1267     I,   2|         templomban, aztán olyan riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba.
1268     I,   2|            akkorákat ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél se szólt nagyobbat
1269     I,   2|            keltegettük: mert úgy elaludt, hogy fel se ébredett többet.~
1270     I,   2|              Kossuth-bankót, eszembe jut, hogy lám, mégis igaza volt az
1271     I,   2|               apóról mindenki tud annyit, hogy - nini, mennyit is tudunk
1272     I,   2|               kicsit. Abból is látnivaló, hogy úgy szerette Petõfit, akit
1273     I,   2|               emlékszünk egyikre-másikra. Hogy is mondta csak azoknak a
1274     I,   2|             tudunk nemzeti hõseinkrõl. De hogy miért lett belõle Murad
1275     I,   2|                   belõle Murad Tevfik, és hogy mire végezte mint aleppói
1276     I,   2|                 mert olyan aprók a betûi, hogy szinte nagyító kell az olvasásához.
1277     I,   2|           emlegetik Beméket attól kezdve, hogy áttérnek az izlám hitre,
1278     I,   2|                 törökök elhitették velük, hogy kénytelenek lesznek õket
1279     I,   2|                gyerekkorában megesküdött, hogy élete fogytáig nem békül
1280     I,   2|         föláldozásával is. Úgy számított, hogy mint török hadvezér újra
1281     I,   2|               utcáit, mégpedig teveháton, hogy jobban kitûnjön a tömegbõl.
1282     I,   2|                Komiszt. Gyakran megesett, hogy a magyar ebek összemarakodtak
1283     I,   2|            Sztambulból, s megkérdeztette, hogy van-e valami kívánságuk.
1284     I,   2|                  mosolygó arccal jelenti, hogy hírt kapott Magyarországról.~-
1285     I,   2|                   bagdadi görögdinnyérõl. Hogy micsoda nagyszerû teremtése
1286     I,   2|                  rögeszméje az öregúrnak, hogy õt 1850-ben temetik el.
1287     I,   2|                kalendáriumban, azt hiszi, hogy ez valami sátorosünnepi
1288     I,   2|                tisztek felvilágosították, hogy ha itt ünnep lesz, abban
1289     I,   2|               élet vetésében. Úgy hírlik, hogy a puszták fiai lázadásra
1290     I,   2|                sors megadta azt a kegyet, hogy még egyszer ágyúdörgést
1291     I,   2|              szemét. Az a hír járta róla, hogy a szíriai klímában kiújultak
1292     I,   2|                   nyugtalankodni kezdett, hogy elfogy a golyó, mire a másik
1293     I,   2|                  golyó, nagy golyó annyi, hogy kisegít bennünket.~Árvay
1294     I,   2|                 elkergette magától azzal, hogy nem élt õ soha patikaszerrel.~
1295     I,   2|                   szeme lobogása mutatta, hogy szállni készülõ lelke a
1296     I,   2|                   kelletett a nyelvünket, hogy illetlenek ne legyünk” -
1297     I,   2|                   hõs sírja fölé, olyant, hogy „nincs párja az összes temetõkben”.
1298     I,   2|               akkor oly szépen mondta el, hogy Bem ezt válaszolta rá:~-
1299     I,   2|         válaszolta rá:~- Örökre sajnálom, hogy nem beszélem hazája szép
1300     I,   2|             frankos adósáról. Arra kérte, hogy a régi adósság fejében küldjön
1301     I,   2|                 följegyezték a kortársai, hogy hitt a végzetben. A halála
1302     I,   2|              megérezte. Vajon sejtette-e, hogy hazája fölszabadul, s halála
1303     I,   2|                 húsvétvasárnappal. (Igaz, hogy ha még egy kicsit regenerálódunk,
1304     I,   2|          Írni-olvasni nem tudott - lehet, hogy azért élt olyan soká -,
1305     I,   2|                  lábam szárába -, igaz-e, hogy te mán gyiák vagy?~- Igaz
1306     I,   2|                okosabb választ adni, mint hogy ríva fakadtam, mire Paul
1307     I,   2|              nyári-piros almával. (Lehet, hogy éppen a mi szõlõnkben csõszködte.)~-
1308     I,   2|             csakhogy az olyan régen volt, hogy még akkor nem hívták Paulnak,
1309     I,   2|                  hanem azok, akik nézték, hogy mit csinálnak a Török Nagy
1310     I,   2|           keresztapja mentette meg attól, hogy szegénylegény nem lett belõle,
1311     I,   2|             diskurzus csak annyiból állt, hogy „na, hogy megvagy?”.~Ezúttal
1312     I,   2|                  annyiból állt, hogy „na, hogy megvagy?”.~Ezúttal azonban
1313     I,   2|                   Hát tûz volt ott annyi, hogy disznót lehetett volna nála
1314     I,   2|                 más animal fumans-nak. És hogy az Ernec milyen emberséges
1315     I,   2|                    abból látni legjobban, hogy se alarmot nem fúvatott,
1316     I,   2|                  és ügyet se vetettek rá, hogy a lovacska odatopogott melléjük.
1317     I,   2|                   a használati utasítást, hogy „no, most már csak szíja
1318     I,   2|                 összeégett a bal tenyere, hogy holta napjáig hordta a jegyét. „
1319     I,   2|                 úgy égette össze a kezét, hogy egy pipa dohányt se kapott
1320     I,   2|                 míg abban állapodott meg, hogy legjobb lesz bezörgetni
1321     I,   2|                Tudniillik úgy vert a hír, hogy „Sándor” is odajár felejtkezni
1322     I,   2|                 legfeljebb az lesz a baj, hogy egész éjszaka huzatja a
1323     I,   2|               Olyan szép asszony volt az, hogy arra csakugyan tátva kellett
1324     I,   2|                    akit akkor úgy hívtak, hogy delnõ.~Igaz, hogy a delnõk
1325     I,   2|                 hívtak, hogy delnõ.~Igaz, hogy a delnõk nemigen szoktak
1326     I,   2|                  eligazodni? Az bizonyos, hogy egész kiállása, feje-vetése,
1327     I,   2|               kihúzza magát, ha azt érzi, hogy van miért.~- Kecskeméti
1328     I,   2|                 tudott mást, csak annyit, hogy õt a szentlászlói csárdánál
1329     I,   2|            szatymazi kendermagos tyúk ez, hogy akárki kukorékolására meglapuljon.~
1330     I,   2|            Izgalmukban eszükbe se jutott, hogy elfogyott a töltésük.~Szerencsére
1331     I,   2|              rántott a kilincsen akkorát, hogy a markába szakadt, aztán
1332     I,   2|             vágódott neki orral a falnak, hogy attól többet kapott.~Mire
1333     I,   2|            törvényszéken, és följegyezte, hogy milyen meleg ünneplésben
1334     I,   2|                belõle. Az annak a rendje, hogy az ilyen nevezetes intézmény
1335     I,   2|     múzeumigazgatónak, se az újságírónak, hogy mire nézte a világot, ha
1336     I,   2|               Hiszen eddig azt se tudtam, hogy K. Szabó Ambrus úr e világon
1337     I,   2|                  e világon van, hát arról hogy tudhattam volna, hogy neki
1338     I,   2|               arról hogy tudhattam volna, hogy neki olyan apja volt, akivel
1339     I,   2|                   csárdában! De most már, hogy tudom, megírom vonakodás
1340     I,   2|                   akkor olyan világ volt, hogy ezen a tájon fényes délben
1341     I,   2|              vendéget, s arra a kérdésre, hogy van-e valami harapnivaló,
1342     I,   2|                 harapnivaló, azt felelte, hogy van ménkû. (Volt is, mert
1343     I,   2|                 csizmaszárba rebbentette, hogy meg ne bántsa a mérges csárdást,
1344     I,   2|                   gallér mögé eresztette, hogy mentül elõbb túlessen rajta.
1345     I,   2|               Akkor aztán megrázkódott, s hogy dolga végzetlen ne térjen
1346     I,   2|                   megkérdezte a csárdást, hogy mivel tartozik.~- Éppen
1347     I,   2|        vademberrel, akirõl szemmel látni, hogy egy tálból cseresznyézik
1348     I,   2|                 Persze azt is megfogadta, hogy nem fordul többet a csárda
1349     I,   2|                madarásztói csárdába. Azaz hogy a kocsis a gazdája megkérdezése
1350     I,   2|                   Azt szeretném én látni, hogy az én csárdámban valaki
1351     I,   2|          túróslepény, és olyan bor mellé, hogy az nem teremhetett ezen
1352     I,   2|                    Olyan részög a kocsis, hogy ágy helyött az itatóvályúba
1353     I,   2|                 fejit egy káposztáskûvel, hogy bele ne fulladjon a jó embör.
1354     I,   2|          tekintetes úr. - Úgy ver a híre, hogy a betyárok is járatosak
1355     I,   2|               mindegy. Nagyobb baj annál, hogy a madarásztói csárdás nem
1356     I,   2|                 nem csinált iskolát. Azaz hogy ezt se lehet mondani. Elsõ
1357     I,   2|                   megszidta a perzekútor, hogy ötödik tányérra való már
1358     I,   2|                  a híres rabvallató szem, hogy még annak is megfeleltem
1359     I,   2|                vissza, azt lehet mondani, hogy, kölcsönösen becsülték egymást.
1360     I,   2|             memoárjait olvasta, az tudja, hogy ilyen esetek nem ritkák
1361     I,   2|          perzekútornak is az a gondolata, hogy vacsorára invitálja meg
1362     I,   2|                   perzekútorral az utcán, hogy még csak hátra sincs kötve
1363     I,   2|              pályáján, sose történt vele, hogy ülve vallatták volna. Gyanakvó
1364     I,   2|                 van-e bicskád? Hát persze hogy van, micsoda betyár volnál,
1365     I,   2|                sunyítva a betyár -, hanem hogy mivel érdemöltem én mög
1366     I,   2|                 Azt mondod el érte neköm, hogy hogyan szoktál te lopni.~
1367     I,   2|                 magát a biztos. - Hát már hogy gondolsz olyant? Csak úgy
1368     I,   2|                  az elsõ próbát töttem.~- Hogy volt az, édös fiam?~- Úgy,
1369     I,   2|                     Úgy, tekintetös uram, hogy marhapásztor voltam, de
1370     I,   2|                 hamarosan rágyüttem arra, hogy többre mén az embör marhalopással,
1371     I,   2|                 káromold az Istent!~- Én? Hogy káromolnám? - tiltakozott
1372     I,   2|                 õrzik. Nézze, legutóbb is hogy jártam! Tekintetös úrnak
1373     I,   2|              asztalra. - Ne mondd, Jóska, hogy úgy veszejtelek el, mint
1374     I,   2|            lelköm-gyerököm. Azt mondd el, hogy mi volt az a legutóbbi eset?
1375     I,   2|                     nézett Jóska a tálba, hogy hát azt a három combocskát
1376     I,   2|                  meg nem szólnak is érte, hogy egy kis nyelvtani helytelenség
1377     I,   2|                  támaszték nélkül. Persze hogy igaza van a nyelvtannak,
1378     I,   2|               kell mondanom az igazságot, hogy itt a mi környékünkön mégiscsak
1379     I,   2|            legtöbbre név dolgában - igaz, hogy nem is sajnálta érte teste
1380     I,   2|              mindenki tisztában van vele, hogy én itt a Rózsa Sándor dicsõségét
1381     I,   2|                Egészen más oka van annak, hogy akadozik a tollam a papíron,
1382     I,   2|                 nem ajánlom az utódomnak, hogy próbálja meg, majd ha engem
1383     I,   2|                 könyvtár igazgatóságához, hogy az rendelkezik Rózsa Sándor
1384     I,   2|             memoárjai fölött; azt hiszik, hogy e nagy ember, mint városunk
1385     I,   2|                   kellettek volna hozzá. (Hogy nincs ebben a kérkedésben
1386     I,   2|         librettista. Nemrégiben olvastam, hogy ez a bécsi kolléga most
1387     I,   2|            Sándornak néznek. Nem tagadom, hogy egy kicsit a szívembe nyilallt,
1388     I,   2|                   értesítette t. címeket, hogy nekünk valóban van egy unikumunk
1389     I,   2|                  a címe, rajta van az is, hogy I. füzet, valami Búvár nevû
1390     I,   2|                  a körmére találtak ütni, hogy ezen búvár nem mert többet
1391     I,   2|                  valami irodalmi üzletes, hogy jó volna egy Rózsa Sándor-filmet
1392     I,   2|               Sándor-filmet csinálni. Már hogy meg akarta-e szégyeníteni
1393     I,   2|                  van szerencsénk közölni, hogy a t. címed b. érdeklõdése
1394     I,   2|             kocsmárosné hasát felvágatta, hogy a meg nem született csecsemõ
1395     I,   2|             vannak azon ténykörülménynek, hogy némi vonakodással álltam
1396     I,   2|    panegirikusának. De meg kell vallanom, hogy mire megöregedtem, egy kicsit
1397     I,   2|                  helyzettõl eltekintve -, hogy ma már szelídebben ítélem
1398     I,   2|                  meg a Sándort. Rájöttem, hogy egy római császár is volt,
1399     I,   2|                talizmánt, mint õ. (Lehet, hogy tõle tanult Sándor is; rajongói
1400     I,   2|                 örömmel veszik tudomásul, hogy ilyen császári vonás is
1401     I,   2|                végzett.) A másik okom az, hogy a nyáron tanyavilágunk olyan
1402     I,   2|                   árulom el a környéknek, hogy a többi környék meg ne legyen
1403     I,   2|                  Persze lopott kukoricát, hogy stílszerûek legyünk.~2~Városi
1404     I,   2|              hanem Lócsik.~Nem mondhatni, hogy valami lelkesedéssel adóznak
1405     I,   2|  szegénylegényökön. Az vót a szavajárása, hogy ûrá úgy köll nézni, mint
1406     I,   2|                 nem mentem lopni anélkül, hogy két szál gyertyát ne gyújtottam
1407     I,   2|             térden állva ne kértem volna, hogy segítsen meg. De meg is
1408     I,   2|                olyan veszett jószág volt, hogy úgy kellett ránézni, mint
1409     I,   2|                   azt is lehetne mondani, hogy a fõhadsegédjére. Valami
1410     I,   2|                   Ki lehet belõlük venni, hogy a gróf csak díszveretes
1411     I,   2|                 is; a kormány tudta róla, hogy õt se fenyegetõdzés, se
1412     I,   2|                 sok szóbeszéd volt arról, hogy nagyon tekintélyes alföldi
1413     I,   2|                   fiatalember volt, éppen hogy a joggal elkészült Bécsben,
1414     I,   2|              valami olyan összeköttetése, hogy Albrecht fõherceg, a Bach-korszakban
1415     I,   2|              fiához is. Neki köszönhette, hogy központi szolgabíró lett
1416     I,   2|         szolgabíró lett Fejér megyében, s hogy Bécs õrá bízta a somogyi
1417     I,   2|         befolyásos urak kijárták Bécsben, hogy a túlságosan energikus kezet
1418     I,   2|             országos botrány lenne. Igaz, hogy nagyon szavahihetõ embertõl
1419     I,   2|                verziót is hallottam. Azt, hogy a fiatal Laucsik vérfagyasztó
1420     I,   2|                   nem kaphatott. Az igaz, hogy Rádaynak õ lett a jobbkeze,
1421     I,   2|                 ügyvédet, s közölte vele, hogy õt szemelte ki a szegedi
1422     I,   2|                  vállalt garanciát azért, hogy akármi érje új szerepében,
1423     I,   2|                  mindenki tisztában volt, hogy a dúvadak közt Sándor bácsi
1424     I,   2|             kétszer is, bizonyosan azért, hogy ezzel is lefõzze Kossuth
1425     I,   2|             lefõzze Kossuth Lajost. Igaz, hogy aztán mégiscsak lecsukatta,
1426     I,   2|                volt a szabadságnak. Igaz, hogy honvédõi minõségében is
1427     I,   2|           szemében.~Ami pedig azt illeti, hogy Sándor nem akart követ lenni,
1428     I,   2|                   ennél: az volt az álma, hogy belõle pandúr lesz. Föl
1429     I,   2|                  A hagyomány úgy beszéli, hogy a nagyúr szívesen fogadta
1430     I,   2|            ujjamat, sõt azt is megvallom, hogy e felõl a történelmi párbeszéd
1431     I,   2|           lábnyomait õrzik, úgy beszélik, hogy az államférfi megszégyellte
1432     I,   2|                 Sándornak, de csak azért, hogy megszabaduljon tõle. Ki
1433     I,   2|                 és kiadta neki az ordrét, hogy ezt a betyárt élve-halva,
1434     I,   2|                 parancsnak, de nem tudta, hogy fogjon hozzá. Ahogy Szegedre
1435     I,   2|          hamarosan megbizonyosodott róla, hogy Sándor megint átvette az
1436     I,   2|            mindent olyan ügyesen csinált, hogy akkor is nehéz lesz bizonyítani,
1437     I,   2|            Laucsik, a lélekidomár. Lehet, hogy a Dunántúl rémtetteket követett
1438     I,   2|                 Laucsik Szegeden, anélkül hogy a kisujját is mozdította
1439     I,   2|                  egész. Azért találta ki, hogy megharagudhasson.~- Sándorra
1440     I,   2|                még azt se érdemlitek meg, hogy Sándor a hétköznapló csizmáját
1441     I,   2|                hanem majd lesz rá gondom, hogy a Sándor kezére kerüljetek!~
1442     I,   2|                 is. (Majd késõbb kiderül, hogy volt a rablóvezérnek olyan
1443     I,   2|                ménesbõl? (Úgy vert a hír, hogy a császár õfelségének nevelgetik
1444     I,   2|         Mindenesetre úgy gondolta Sándor, hogy bátorságosabban jöhet-mehet
1445     I,   2|              örült neki a másik is -, no, hogy van kend, Sándor bácsi?~-
1446     I,   2|                   nem történt az életben. Hogy õvele a törvény embere mint
1447     I,   2|            észreveszik nála a fegyvert! S hogy azt õtõle nemcsak hogy el
1448     I,   2|                  S hogy azt õtõle nemcsak hogy el ne vegyék, hanem még
1449     I,   2|                   így, aki úgy számított, hogy többre lehet menni egy csöpp
1450     I,   2|                   pedig arról volt híres, hogy ezt tartották a Sándor legkedvesebb
1451     I,   2|             konstellációja hozta magával, hogy egyforma nevet viselt a
1452     I,   2|             Annyiban hites felesége volt, hogy pap eskette õket össze,
1453     I,   2|                  nem tudta megérteni azt, hogy Sándor hivatala nem olyan,
1454     I,   2|               tetszik, mondhatjuk azt is, hogy gavallérosan fizette a tartásdíjat.
1455     I,   2|            ismerem olyan hírét Sándornak, hogy különös asszonylepkedõ lett
1456     I,   2|                aki azt jósolta Sándornak, hogy asszony által éri vesztét.~
1457     I,   2|                  cöveket ver a fal mellé, hogy az asszony ki ne bírja húzni
1458     I,   2|                lehajol a legény énhozzám.~Hogy s mint habarodott egymásba
1459     I,   2|               fogadott, vagy az is lehet, hogy ez egyszer Sándor bácsi
1460     I,   2|              tanyák közt is, olyanformán, hogy az asszony a kútgémmel jelzi,
1461     I,   2|                  Sándor azt az igazságot, hogy a bûnnek nagyobb a presztizse,
1462     I,   2|              semhogy elárulja a kopóknak, hogy a nagy vad az õ felesége
1463     I,   2|                    akirõl úgy vert a szó, hogy pandúr lesz belõle. Nemcsak
1464     I,   2|               pandúr lesz belõle. Nemcsak hogy elõre nem köszönt neki,
1465     I,   2|                     Mondta ez a jó embör, hogy itt találom kendöt.~- Nem
1466     I,   2|                   szépet hallott kendrül, hogy azt tartja, kendöt az Isten
1467     I,   2|                úrhoz?~Sándor azt találta, hogy ez sok a jóból. Gõgösen
1468     I,   2|           memoárjaiban szintén megemlíti, hogy Sándort a perzekútorság
1469     I,   2|                  hallottam a mendemondát, hogy Laucsik csakugyan személyesen
1470     I,   2|                   egyességet kötött vele, hogy másnap délután jelentkezik
1471     I,   2|                  meg akarta mutatni neki, hogy õt se a gólya költötte,
1472     I,   2|              Amint megbizonyosodott róla, hogy a „bátyámuram” csakugyan
1473     I,   2|   Összeszorítottam a számat. Nem akartam, hogy ránk törje Sándor bácsi
1474     I,   2|                   összetört gyerekvállán, hogy az elsikította magát. Odabukott
1475     I,   2|                 és rászorította a száját, hogy több hang ki ne jöjjön rajta.~-
1476     I,   2|                 majd vigyázok én a házra, hogy gazda nélkül ne lögyön addig
1477     I,   2|                   ember úgy húzta a bõrt, hogy a tetõt le lehetett volna
1478     I,   2|              csárdás csak most látta meg, hogy a Sándor kezében van a puskája.
1479     I,   2|              halálnak tartotta, mint azt, hogy hajítófapárbajt vívjon a
1480     I,   2|          eltorzult arcán még meglátszott, hogy felismerte Sándort, ahogy
1481     I,   2|              szélére kukoricát morzsolni, hogy ezzel is kevesebb dolga
1482     I,   2|               menyecske, annak megmondta, hogy a szobába ne menjen be,
1483     I,   2|                    azt otthagyta Katinak, hogy addig se érezzen hiányosságot
1484     I,   2|                 alatt volt, mégpedig úgy, hogy senki se tudott róla, most
1485     I,   2|                  a szegedi várba, anélkül hogy egyik tudott volna a másikról.
1486     I,   2|                   ha hivatalánál fogva -, hogy õ felét se végezte el annak,
1487     I,   2|               Sokan azonban azt találták, hogy többet végzett, mint amennyit
1488     I,   2|                 azért zörgölõdtek ellene, hogy rossz hírbe hozta a várost.
1489     I,   2|                  városatyák fölzúdulását, hogy se éjjelük, se nappaluk
1490     I,   2|                jelentést Dáni fõispánnak, hogy mikor a rabok alsóruhái
1491     I,   2|                 az igaz hitért, lehet is, hogy a török testvérnél a szentek
1492     I,   2|          menyecskék, akiket odahordatott, hogy a Korán értelmében megtanítsa
1493     I,   2|      vászonálarcot kellett nekik viselni, hogy egyik se tudja a másikról,
1494     I,   2|                    sejtelme nélkül annak, hogy a másikuk is a Laucsik agyonsózott
1495     I,   2|                   szolgált a szerencséje, hogy tisztára mosva került ki
1496     I,   2|               ilyenformán nem volt csoda, hogy a kárhozat házából akkor
1497     I,   2|             hányva jelentette Laucsiknak, hogy õ már elég sok cifra káromkodást
1498     I,   2|                   avval is fenyegetõdzik, hogy mindönkibül kimetéli a szívet,
1499     I,   2|               lesz igaza. Mondd meg neki, hogy azét a bolondét metélje
1500     I,   2|              bosszúság.~- Nagy hiba volt, hogy errõl megfeledkeztem. Még