Kötet,  Fejezet

1501     I,   2|            ezelõtt kaptuk, azt állította, hogy ez a bilincs ereklye, mert
1502     I,   2|          Sándorunk viselte. El is hiszem, hogy a nemzetes úr hitte, mert
1503     I,   2|               egyiptomi szobrocskák közt, hogy ezt mindnyájánál többre
1504     I,   2|               szívem arra figyelmeztetni, hogy a millenáris hétvezér is
1505     I,   2|             jólesik hinni azt a legendát, hogy Rózsa Sándor annak a romantikus
1506     I,   2|                egy szóval se mondom neki, hogy ne nézze, sõt még tódítom
1507     I,   2|                nézze, sõt még tódítom is, hogy az volt csak a szép világ,
1508     I,   2|                   neki az elsõ pöffentés, hogy el is felejtette, hol van.
1509     I,   2|                most már azt is megmondod, hogy hogy állítottad meg Péterinél
1510     I,   2|                már azt is megmondod, hogy hogy állítottad meg Péterinél
1511     I,   2|              odanyomta a söprût a földre, hogy mind fölkaristolta vele,
1512     I,   2|              Laucsik megígérte Sándornak, hogy cellatársat ad neki, olyant,
1513     I,   2|                 ha beszélgetõs kedve van, hogy mit álmodott, s a fejéhez
1514     I,   2|                Mert úgy tudd meg, Sándor, hogy nem vonok én meg tõled semmi
1515     I,   2|                  azért meglátszott rajta, hogy sokba veszi ezt a megtiszteltetést.
1516     I,   2|              hanem dicsérte is a bírónak, hogy sose volt még olyan jó minisztránsa.
1517     I,   2|             rendelt titkárt Sándor mellé, hogy szedegesse ki belõle a titkait,
1518     I,   2|                   és az volt neki ígérve, hogy megmenekszik az akasztófától,
1519     I,   2|                  viszont azt ígérte neki, hogy ha mind a ketten kiszabadulnak,
1520     I,   2|                    aki arra vállalkozott, hogy megveri szemmel a Sándort,
1521     I,   2|                 keresztbenézõ szeme volt, hogy abból lehetetlen volt kivenni,
1522     I,   2|                kihozta nézése a sodrából, hogy lement Laucsikhoz, és megkérte,
1523     I,   2|                   lenni.~- Mögbizonyítom, hogy nem félök - szegte föl a
1524     I,   2|                 azzal édesgetett magához, hogy mindig Rózsa Sándorokat
1525     I,   2|                 Nem szégyenlem bevallani, hogy nem tudom, kinek jutott
1526     I,   2|                   a mûvelt társadalomban, hogy a vonatot is ki lehet rabolni,
1527     I,   2|                  ahol akarja. Úgy rémlik, hogy elõször a Gerstäcker-regényekben
1528     I,   2|                    Nem valószínû azonban, hogy Sándor irodalmilag kora
1529     I,   2|                   hihetetlen nincs benne, hogy a mi betyárjaink esze is
1530     I,   2|      begyakorolták magukat a mesterségbe. Hogy az eredmény alatta marad
1531     I,   2|                péteri vasútrablás nemcsak hogy nem hozott a konyhára, hanem
1532     I,   2|                 Az a fátum érte a bandát, hogy éppen olyan vonatot talált
1533     I,   2|                 Szinte azt lehet mondani, hogy ezek az úttörõ kísérletek
1534     I,   2|                  állapította meg elõször, hogy Európa Bécsnél végzõdik.
1535     I,   2|                 ki nem váltanak.~Érthetõ, hogy Laucsikot ezek a vasútügyek
1536     I,   2|                   fölérheti az úr ésszel, hogy én hatökör vagyok az ilyesmihöz.~-
1537     I,   2|               fölszödni.~- Látod, Sándor, hogy mégis értesz hozzá!~- Annyiban
1538     I,   2|           kufsteini rabságban kitanultam, hogy hogy csinálták a vasutat
1539     I,   2|                rabságban kitanultam, hogy hogy csinálták a vasutat a hídon
1540     I,   2|             prófosz úr sétáltatott.~- Hát hogy csinálták, Sándor?~- Hosszú
1541     I,   2|                  erõsítötték mög.~- De ti hogy csináltátok, Sándor?~Sándor
1542     I,   2|                rám esik; attul ne féljön, hogy én a magam dolgában valami
1543     I,   2|                 azellen se volt kifogása, hogy az öreg betyár a magazin-ereszet
1544     I,   2|                   és mikor azt hallottam, hogy ezért a szüléért valaha
1545     I,   2|                  találtam. Úgy gondoltam, hogy inkább elvágatták a nyakukat,
1546     I,   2|               elvágatták a nyakukat, mint hogy a boszorkány lapátjára kerüljenek.)~
1547     I,   2|          cigánylányt. Azzal a paranccsal, hogy minden este tegyen jelentést
1548     I,   2|                    Azt vallotta a betyár, hogy már rég pandúrkézre adta
1549     I,   2|              volna magát, ha tudta volna, hogy neki itt olyan úri dolga
1550     I,   2|                    de azzal a paranccsal, hogy hozza magával a Katit is.~
1551     I,   2|                 bíróhoz, aki úgy fogadta, hogy letakarta az asztalát ötforintos
1552     I,   2|             bankókkal.~- No, Kati lelkem, hogy éled világod?~Szépszájú
1553     I,   2|                azt kell érte megmondanod, hogy állította meg Sándor a vonatot.
1554     I,   2|                szömöm, ha azt elmondom.~- Hogy mondhatsz már ilyent, fiam? -
1555     I,   2|               igazította a subát, de úgy, hogy a Modolt is aláfogta.~-
1556     I,   2|           fejkendõ csokrát.~- Azt szólom, hogy eddig se tartottam én hamvába
1557     I,   2|                   én is azt mondom, Kati, hogy holtig ember az ember. De
1558     I,   2|                megjelentsd. Úgy tudd meg, hogy háromszáz bankóforint van
1559     I,   2|                  nagyon ügyeköztem rajta, hogy möggyûjjön.~Amint a menyecske
1560     I,   2|             mindjárt látta rajta Laucsik, hogy ez már nem szánja Sándort
1561     I,   2|                semmirõl semmit. Arról se, hogy ki ásta el az istállójukban
1562     I,   2|                regényíró is. Elhatározta, hogy a betyárban fölébreszti -
1563     I,   2|                   a kenyérkeresõ pályája, hogy ideje jutott volna a tudományokban
1564     I,   2|          elmerülésre.~Ezekbõl következik, hogy mikor Sándor azt a kérdést
1565     I,   2|                belépett, engedelmet kért, hogy õ is megtömhesse a pipáját,
1566     I,   2|                  nem tiltottak vóna rúla, hogy véghöz vigyem a peteköt!~-
1567     I,   2|               világ felzúdult Bécs ellen, hogy nem tudott elbánni Rózsa
1568     I,   2|                   Különösen azt sajogják, hogy a vasúti rablásoknál valami
1569     I,   2|                   fenyegetõdztek a népek, hogy kõ kövön nem marad Bécsbõl,
1570     I,   2|             újságba, és azt mondta volna, hogy a zsidók csinálták az egészet.
1571     I,   2|                   azt olvasták ki belõle, hogy Pozsonyt fölégették a haragos
1572     I,   2|             Pesten, az állam nyomdájában, hogy Szegeden szóbeszéd ne legyen
1573     I,   2|                megcsinálták ezt a tréfát, hogy extraújságot nyomtattak
1574     I,   2|                ezzel jogot szerzett arra, hogy késõbb, politikus korában,
1575     I,   2|               honnan sejthette volna azt, hogy ólomból is lehet hurkot
1576     I,   2|                  meg volt nyugodva abban, hogy amit az újságba beletesznek,
1577     I,   2|                   könnye nem esett azért, hogy Bécset eltörölték a föld
1578     I,   2|                   új renddel. Megfogadta, hogy addig nem megy le a pincébe,
1579     I,   2|                nem írja Kossuth Lajosnak, hogy neki is nézzen valami alkalmas
1580     I,   2|                lehetõleg egy házban vele, hogy este együtt szidhassák Ferenc
1581     I,   2|                   hatvanhéttel, ha tudta, hogy nézik. Éjfél után már õ
1582     I,   2|            változás van a betyárvilágban, hogy Rózsa Sándor vallat kegyetlen,
1583     I,   2|              esett kétségbe, mikor látta, hogy se Bécs, se Pozsony veszte
1584     I,   2|                   újságot hallotta volna, hogy az öreg Veszelkának a szürkéje
1585     I,   2|               amiatt pusztult el, Sándor, hogy te nem akarsz vallani. Hát
1586     I,   2|           emberség? Nem is hiszem én azt, hogy terád keresztvizet öntöttek.~-
1587     I,   2|             alsóvárosi kántornak.~- Akkor hogy nem bánt a lelkiismeret
1588     I,   2|           beijedve, az hozzátette azt is, hogy „ez is kend miatt van, Sándor
1589     I,   2|                  van, Sándor bácsi”, vagy hogy „ezért is számot adsz az
1590     I,   2|                napján, Sándor”. Aszerint, hogy kit milyen mérvû barátság
1591     I,   2|                  szeme karikás, látszott, hogy nem aludt az éjszaka.~-
1592     I,   2|                   a többi néppel, s akkor hogy tudom én meg, hogy s mint
1593     I,   2|                  akkor hogy tudom én meg, hogy s mint csináltad a vasút
1594     I,   2|                 az úr? Csak nem gondolja, hogy hagyom a városunkat elpusztíttatni?
1595     I,   2|                mitugrászoknak üzenje mög, hogy álljanak mög Nagykõrös elõtt,
1596     I,   2|               kérdeztek, az egész életét. Hogy megmentse a szegedi várost
1597     I,   2|            fejezetbe csak annyi tartozik, hogy a bíró majd lefordult a
1598     I,   2|                 elég álmatlan éjszakám -, hogy mit csinálok most már az
1599     I,   2|                   Ha már odáig juttattam, hogy vallott, mégiscsak be kellene
1600     I,   2|                  se csinál belõle titkot, hogy az õ száján is lakat van.
1601     I,   2|                  sem kellett attól félni, hogy a betyárvilág visszatér.
1602     I,   2|                 azért ezekbõl is kitûnik, hogy Sándor nem kapcabetyár volt.
1603     I,   2|                  ostrománál kiszámította, hogy hány ezer holttest kívántatik
1604     I,   2|              végzett felsõbb hadiiskolát, hogy elég lesz három perzekútort
1605     I,   2|               pályáján. Annál érdekesebb, hogy maga az ügyész se iszonyodott
1606     I,   2|                  Edvi Illés memoárjaiból, hogy határozottan szimpatikusnak
1607     I,   2|                  szokás. Azt mondja róla, hogy bûne nemcsak a magáé volt,
1608     I,   2|             Röttenetös jussom volt hozzá, hogy elbánjak a bitangokkal! -
1609     I,   2|              pedig arra se voltak méltók, hogy kapcának viseljem ûket.~
1610     I,   2|                   tudomást vennének róla, hogy én némi párhuzamot vontam
1611     I,   2|                 azt is hozzá kell tennem, hogy ez a párhuzam nem mindig
1612     I,   2|         megillette. Azt se kell gondolni, hogy egy-egy sikeres vállalkozás
1613     I,   2|               enyhhelyet értek, kiderült, hogy bizonyos nevezetû Kiss Jancsi
1614     I,   2|         tisztesség?~A tisztesség az volt, hogy Sándor még azon az éjszakán
1615     I,   2|                   még százzal a magáéból, hogy addig se apadjon el a víz
1616     I,   2|          mondogatják még ma is a homokon, hogy nagy ember volt az, kár,
1617     I,   2|                  nagy ember volt az, kár, hogy a mai világban már a magja
1618     I,   2|                   a magja is kiveszett. S hogy a maga idejében nemcsak
1619     I,   2|                Nono, hiszen tudom én azt, hogy azért az urak is csak embörszámot
1620     I,   2|                   írja benne a doktor úr, hogy amikor Sándor kiszabadult
1621     I,   2|                zacskóba, benne van az is, hogy az ünnepelt honfitárs meghatott
1622     I,   2|               mégis kötelez a tisztesség, hogy megmondjam, mi lett a Sándor
1623     I,   2|                  földi pályáját. Higgyük, hogy a nagy Bíró legalább ezért
1624     I,   2|              alapon is bizonyítani tudom, hogy a törzsökös magyarnál nincs
1625     I,   2|                    Az csak annyit jelent, hogy az embertõl azt kívánják,
1626     I,   2|                kifogástalan szillogizmus, hogy még akkora filozófus is
1627     I,   2|               kenés. Nem lehet letagadni, hogy ez magyar mûszó, de ebben
1628     I,   2|                   megkenik tûröm-olajjal, hogy ne fájjon. Ebben nincsen
1629     I,   2|                   kezdik, és azon végzik, hogy „nyúlháj, daruháj, majd
1630     I,   2|                már azt kérdöm én kendtül, hogy honnan jött kend ide énelébem?~-
1631     I,   2|                Még azt is elmondta volna, hogy a palánki templomba is be
1632     I,   2|                    De olyan szigorúan ám, hogy még a pipacsutorát is kivette
1633     I,   2|              jelentette tanyai idiómában, hogy érti a fene. De akkor már
1634     I,   2|                   huszárja az ajtón, úgy, hogy a szemben levõ ajtón beesett
1635     I,   2|                most már az volt a kérdés, hogy ki legelje le a füvet, amelyikért
1636     I,   2|                   Hát annyit se tud kend, hogy ha énvelem van dolga kendnek,
1637     I,   2|                 mind azzal utasította el, hogy õk nem állnak szóba az olyan
1638     I,   2|             támogatta a nagy sárga falat, hogy ki ne dûljön, fölkapta a
1639     I,   2|             gazdáimmal?~- Nem ögyéb, mint hogy mög vannak háborodva az
1640     I,   2|                    Mind azt parancsolják, hogy máskor hazulról gyûjjek.~-
1641     I,   2|              beszéd. Kinek mi köze ahhoz, hogy én honnan gyüvök?~- De nagyon
1642     I,   2|                  csak nem gyün el anélkül hogy vagy egy pulykát ne fogna
1643     I,   2|           gombolna a ködmön alá, aszerint hogy kinél keresi kend az igazságot.~-
1644     I,   2|                magyarnak, és hazasietett, hogy hazulról jöhessen a hivatal
1645     I,   2|             loptam a napot, és hallottam, hogy az öregbéres Triásznak tiszteli
1646     I,   2|            embernek.~Azt mondja rá János, hogy van ennél furcsább is.~-
1647     I,   2|            egyrészt azt állapítottam meg, hogy az ifjabb öregbéres-nemzedék
1648     I,   2|                  ebéd alatt.~- Ejnye, jó, hogy eszembe juttatod - kapott
1649     I,   2|                  kihujjantott az udvarra, hogy egy kanászgyerek hívja be
1650     I,   2|                   leli a tiszttartó urat, hogy már ilyenekbe is beleártja
1651     I,   2|               ûket. De nem hiszöm én azt, hogy vóna olyan bolond embör,
1652     I,   2|                 Most olvasom az újságban, hogy valami kitûnõ fajkutyákat
1653     I,   2|          Kezességet vállal értük a német, hogy a farkast is leszedik a
1654     I,   2|                 leszedik a lábáról. Igaz, hogy kereken száz pengõt kér
1655     I,   2|                 Errefelé úgy mondják ezt, hogy panyókára rángatta a vállát,
1656     I,   2|                   pedig ez annyit jelent, hogy András, amint visszaért
1657     I,   2|                   kutyák, de az bizonyos, hogy mire beesteledett, akkorára
1658     I,   2|                  csak azon folyt a diéta, hogy lesz, mint lesz most már,
1659     I,   2|                gulyás az öreg béresnek -, hogy a nyáron neköd köll ûket
1660     I,   2|                    Már mér’?~- Már azér’, hogy a királydinnye bele ne mönjön
1661     I,   2|                dögöket, majd möglássátok, hogy bográcsbul kávéznak.~Erre
1662     I,   2|                  Erre meg a béres mondta, hogy „nono”, és azt is hozzátette,
1663     I,   2|                     és azt is hozzátette, hogy ehetnek ám azok a bécsi
1664     I,   2|                 oszt úgy mögdagad bennük, hogy szétfeszejti ûket - adta
1665     I,   2|                 madár, mindig azt hajtja, hogy „urak a papok”.) Láttam,
1666     I,   2|                   urak a papok”.) Láttam, hogy itt többszörös ebhalál lesz,
1667     I,   2|                hát mi közöm hozzá? Lehet, hogy én is csakúgy tennék az
1668     I,   2|                   hagyhatja azt az ember, hogy mindenféle jöttment ebbel
1669     I,   2|                   hozta a hírt a faluból, hogy megjöttek az úri kutyák,
1670     I,   2|                 ólban hozta õket a vasút, hogy beillene faluházának.~Estefelé
1671     I,   2|           szûköltek a kút körül. Érezték, hogy nagy baj lehet, mert ekkora
1672     I,   2|              szóltak semmit, mert tudják, hogy nem való az urakat szemtõl
1673     I,   2|                   külfölditõl megtanulni, hogy mennyit ér a kutyája.~Most
1674     I,   2|             kutyája.~Most meg én mondtam, hogy „nono”. Nemcsak a kutyáival
1675     I,   2|                 abban már nem volt igaza, hogy ott is ûzte a tréfát, ahol
1676     I,   2|            úton-útfélen a jámbor tótokat, hogy alig gyõztek neki visszaköszöngetni.~
1677     I,   2|       megbecsülték a tisztességtudásáért, hogy még füstölt túróval is megkínálták.
1678     I,   2|                mégiscsak könnyelmûség az, hogy õ ennek a falujának soha
1679     I,   2|                 darab földecske ez. Igaz, hogy az ember zabnál egyebet
1680     I,   2|                Úristen akkora fenyõerdõt, hogy gyalog meg nem kerülné egy
1681     I,   2|                  boldogan -, annyi a zab, hogy az idén még kalácsot is
1682     I,   2|             járatott Kripócnak. Kiderült, hogy az odavaló tótok nagyon
1683     I,   2|         megharagudjon. Inkább örült neki, hogy megint alkalma van megjátszani
1684     I,   2|                 örömére megengedem nekik, hogy ebben az esztendõben kétszer
1685     I,   2|                 az Uhrin Matyej válaszát. Hogy alássan köszönik a szíves
1686     I,   2|                Írja meg nekik, öcsémuram, hogy ha már két aratást engedtem
1687     I,   2|                   semmi hiányosság. Igaz, hogy csak advent elsõ hetire
1688     I,   2|               kérte az engedelmet.~- Mit, hogy én ezért az egy-két hitvány
1689     I,   2|          szálfásnak, csak azt kötötte ki, hogy még egyszer kivadássza magát
1690     I,   2|                  Annyit pénzeltek belõle, hogy többet ért tíz aratásnál.
1691     I,   2|                 magyarok bejövetele. Azaz hogy már készen is volt, csak
1692     I,   2|                 el tudja magáról hitetni, hogy õ nem polgáriasodott pesti
1693     I,   2|               másikra. (Ezer szerencsénk, hogy a honfoglalóknak meg nem
1694     I,   2|               mint ott. Egészen bizonyos, hogy az elsõ magyar nagykövet
1695     I,   2|              Budára. Az is olyan szép fû, hogy éppen azért nem merek érte
1696     I,   2|                  durcásan -, pedig tudom, hogy a jászapáti fûhöz képest
1697     I,   2|               sincs, pajtás. De tudd meg, hogy amit el akarsz követni,
1698     I,   2|                  követni, azt úgy hívják, hogy közvagyon eltulajdonítása.
1699     I,   2|        törvényhozó ujja tartásából látta, hogy a dolog csakugyan komoly.
1700     I,   2|                 azonban azt mondták neki, hogy az ügy nem rájuk tartozik,
1701     I,   2|              tanácsnak, s én azon leszek, hogy a tanács pártolólag tegye
1702     I,   2|           mosolyogva utasította el.~- Hát hogy gondolod te azt, fiam, hogy
1703     I,   2|               hogy gondolod te azt, fiam, hogy én megsérthetném a fõváros
1704     I,   2|                   úgy elszaladt örömében, hogy tán köszönni is elfelejtett.
1705     I,   2|          szerkesztettek belõle elõtérnek, hogy attól féltek, reggelre megelevenednek
1706     I,   2|                 csak bejövök megkérdezni, hogy ki eszi azt most már meg?~~
1707     I,   2|           Körülbelül huszonöt esztendeje, hogy Vágó Pál, a nagy piktor
1708     I,   2|             változott a rend. Legföljebb, hogy ma már nem olyan becsületesek
1709     I,   2|                  is illette a zsiráfokat, hogy a honi közigazgatás fokozottabb
1710     I,   2|                  nem kellett attól félni, hogy fölforgatják az ország nyugalmát. (
1711     I,   2|          nyugalmát. (Nem is szólva arról, hogy Primo de Rivera országából
1712     I,   2|                  a fejüket. Ejnye, ejnye, hogy erre nem gondolt az a Lendl,
1713     I,   2|             kádenciát. Visszasürgönyzött, hogy bõrnyaklókat kell csinálni,
1714     I,   2|                meg idejében az afrikaiak, hogy most már civilizált világ
1715     I,   2|                  is, és egészen bizonyos, hogy a Kilimandzsáró tövében
1716     I,   2|              kezdetben rossz néven vette, hogy a zsiráf hosszú nyelvével
1717     I,   2|             magyar ember, aki azt mondta, hogy az õ gyerekkorában a zsiráfot
1718     I,   2|            szíjnyaklókat?~Az lett belõle, hogy megint szalajtottak egy
1719     I,   2|              magyarázta az állatorvosnak, hogy a zsiráfok nem származnak
1720     I,   2|                   jó erkölcsû teremtések, hogy kezességet mer értük vállalni:
1721     I,   2|                  derült ki, milyen jó az, hogy a zsiráfnak lófeje és szamárfarka
1722     I,   2|                 ügyosztály azt mondhatja, hogy üsse kõ, hát hadd jöjjön
1723     I,   2|               kormány belenyugodott abba, hogy Magyarország állatállománya
1724     I,   2|            vállaljon a fõváros garanciát, hogy a zsiráfok nem mennek ki
1725     I,   2|                  hegyekbe. (Pedig biztos, hogy nem a budafoki teheneket
1726     I,   2|                   akkor olyan világ volt, hogy legalább a zsiráfokban meg
1727     I,   2|                 Pesten mondják nektek is, hogy tente, baba, tente!~Zsiráfné
1728     I,   2|                   literátort is ismeri?~- Hogy hívják, könyörgöm?~- Nem
1729     I,   2|                    ez nincs istenhírivel. Hogy lehet ezt kívülrõl tudni?~-
1730     I,   2|                ráírván annak a táblájára, hogy melyik oldalon találja meg
1731     I,   2|                nyomott egy Sasku Károlyt, hogy majd nézzem meg otthon a
1732     I,   2|                 ott!~Hát biz ott az volt, hogy „Tisztességtudó ember még
1733     I,   2|               ember a János, kitelt tõle, hogy ott hagyta. No, nem mondtam?~
1734     I,   2|             õnagyméltósága tudatja benne, hogy egy kitömött boszniai sast
1735     I,   2|                magyar pecsétet. Tudhatná, hogy ez magyar iskola.~A tanár
1736     I,   2|               történt semmi baj. A fõ az, hogy nem a cs. és kir. sas került
1737     I,   2|                   sas? Thallóczy azt írja hogy egyidejûleg postára adatta.
1738     I,   2|     helyreigazítással. - Arról nem tudok, hogy kiváltottuk volna, de a
1739     I,   2|                csakugyan nem tették vele, hogy visszaküldték volna.~- Úgy
1740     I,   2|                nem tudta mire magyarázni, hogy az ügyvédi karban ekkora
1741     I,   2|                találta a dolgot.~- Tudja, hogy ezek mindig versengenek
1742     I,   2|              maradék tollakat. - A fõ az, hogy leltári számot írhassunk
1743     I,   2|              követnek, hanem beéri azzal, hogy test gyanánt szolgál a haza
1744     I,   2|           hasította, nem az én bõrömbõl), hogy legyen miért sírnom. Azután
1745     I,   2|          tetrakontaoktaédert kanyarított, hogy azt a Kohinoor is megkívánhatta
1746     I,   2|                    Elõször annak örültem, hogy nekem van, másodszor annak,
1747     I,   2|               nekem van, másodszor annak, hogy másnak nincs. Negyvenünk
1748     I,   2|                szó. Elhatároztam azonban, hogy jogos tulajdonosának, az
1749     I,   2|              kedvéért. S akkor derült ki, hogy nem is negyvennyolc oldala
1750     I,   2|               tõled - kezdte a barátom -, hogy öt póknak hány lába van,
1751     I,   2|               lába van, te azt gondolnád, hogy valami figurásat kérdeztem.
1752     I,   2|                   mint az a találós mese, hogy „ipadnak, napadnak, három
1753     I,   2|                 Hiszen mindjárt meglátod, hogy ezen fordul meg a tekintélyem.
1754     I,   2|                délben ugyanis az történt, hogy amint savanyú ábrázatomat
1755     I,   2|                csacsi vagy te, kislányom, hogy még ezt se tudod” - aztán
1756     I,   2|                   amögött törné az eszét, hogy hogy is áll a dolog a pókok
1757     I,   2|              amögött törné az eszét, hogy hogy is áll a dolog a pókok lábával.
1758     I,   2|                  egyensúlyát.~Mert persze hogy legegyszerûbb volna megolvasni
1759     I,   2|                 Anyuka olyan nagy mester, hogy elõbb-utóbb a fiastyúkot
1760     I,   2|                  lesz?~Felvilágosítottuk, hogy minket a svábbogár végtagviszonyai
1761     I,   2|         baziliszkus. Még csak az kellene, hogy pókot kérjünk kölcsön! Egyszerre
1762     I,   2|          Egyszerre tele lenne vele a ház, hogy nekünk még pókunk sincs!~
1763     I,   2|                 mit eladni - az bizonyos, hogy ezt az Isten is pókistállónak
1764     I,   2|           alighanem megkérem a jó Istent, hogy változtasson pókká, ha vissza
1765     I,   2|                nem tart az a meggondolás, hogy ki gyõz meg engem akkor
1766     I,   2|                 Azt én is fölérem ésszel, hogy erre való a lexikon, meg
1767     I,   2|  rendõrfõkapitánytól. Mind azt állította, hogy már látott pókot, de egyiknek
1768     I,   2|              attól se riadt volna vissza, hogy meginterpellálja a kultuszminisztert,
1769     I,   2|                öröme lesz benne, ha érzi, hogy még a vizsgakérdésre is
1770     I,   2|            herepfedényrõl mindenki tudja, hogy... Nem, ez így nem jó lesz.
1771     I,   2|                  úr pedig arra biztatott, hogy legyek misszionárius, és
1772     I,   2|               ember volt, látszott rajta, hogy Kínában jól megy dolguk
1773     I,   2|          mégiscsak azt mondom - felelt -, hogy a gyerek nem mén Kínába.
1774     I,   2|           megsimogatni, amelyikrõl tudta, hogy nem lesz belõle birka.~-
1775     I,   2|                nevette el magát. - Tudod, hogy az a legnagyobb ritkaságok
1776     I,   2|                  a kétséggel hagyott ott, hogy a herepfedény tartozik-e
1777     I,   2|                  miféle idom ez?~Éreztem, hogy éjszaka ereszkedik az agyamra.
1778     I,   2|               agyamra. De azt is éreztem, hogy hirtelen belehasít egy fénysugár.
1779     I,   2|                csattant a hangom akkorát, hogy a professzor mathezeosz
1780     I,   2|           összerezzent bele.~Az is lehet, hogy nem a hangtól rezzent össze.
1781     I,   2|            tenyerébe.~- Bravó, hát persze hogy herepfedény. Ebbõl elég
1782     I,   2|                  jegyezze meg, édes fiam, hogy nem az iskolának, hanem
1783     I,   2|              auktorokat, akik kimutatják, hogy az államosítók az ördöggel
1784     I,   2|            tehenet.~Szemmel látható volt, hogy itt az államnak kitelt a
1785     I,   2|                 Hiábavaló volt még az is, hogy egy államosító öreg fiskális
1786     I,   2|                   az államosítás mellett, hogy az ellenzék még ellenpróbát
1787     I,   2|            barátainak.~- Mégis hallatlan, hogy valaki iskolaügyhöz hozzá
1788     I,   2|              tudósítónk azt találta írni, hogy Mackensen kis lovon lovagol.~-
1789     I,   2|               kissé csodálkozva olvasták, hogy „Mackensen lovon lovagol”,
1790     I,   2|               sarkunkat.~Mikor azt írtuk, hogy „egy részeg huszár rálõtt
1791     I,   2|                 is kivágta. És megüzente, hogy a magyar huszárról nem szabad
1792     I,   2|            huszárról nem szabad azt írni, hogy részeg!~Erre kaptam magam,
1793     I,   2|                   már.~Hát azt mondta rá, hogy „közvetlenül sérti a hadviselés
1794     I,   2|              egészet. Azt hitte a jámbor, hogy most már a kétszer kettõ
1795     I,   2|              Herepfedény. Azon kezdõdött, hogy „hol volt, hol nem volt,
1796     I,   2|                    aki olyan ostoba volt, hogy azt se tudta, mi az a herepfedény”.
1797     I,   2|              tudta, mi az a herepfedény”. Hogy miképpen folytatódott, arról
1798     I,   2|                  nem is beszélni. Tudtam, hogy egy szó se jelenik meg belõle,
1799     I,   2|                  Õ meg így adta tudtomra, hogy nem õ az az ostoba ember,
1800     I,   2|              éppen akkor hallottam hírét, hogy Kunz tanár urat magához
1801     I,   2|              kollégám arra nem vetemedik, hogy lefordítja a tárcát angolra.
1802     I,   2|             Gerolamo Rovettát értesíteni, hogy lapom tárcaírójává fogadtam.
1803     I,   2|                    King úr Cincinnatiból, hogy olvasta a Herepfedényt,
1804     I,   2|                  úgy vette ki a lapjából, hogy az valami játékszer, ha
1805     I,   2|            csinálni.~Hiszen ha én tudnám, hogy mi az a herepfedény! De
1806     I,   2|                   megírom mister Kingnek, hogy Hungaryt hagyja békén, van
1807     I,   2|                 annak annyi herepfedénye, hogy arról koldul.~
1808     I,   2|              Facetiában. Ebbõl látnivaló, hogy nagyon tanulságos történet
1809     I,   2|                 rájött arra az igazságra, hogy a világon minden baj azért
1810     I,   2|                  hájat” kaszálni.~Mármost hogy lehetne ezen segíteni? A
1811     I,   2|                   A német azt találta ki, hogy legjobb volna, ha az emberek
1812     I,   2|             nekiörült, mikor meghallotta, hogy itt is található egy nagyeszû
1813     I,   2|              kedvelése. Õ úgy okoskodott, hogy ha már az Úristen elhibázta
1814     I,   2|                  Mármost ne keressük azt, hogy a filozófus volt-e nagyobb
1815     I,   2|               filozófus - érjük be azzal, hogy egymásra találtak. A német
1816     I,   2|                  a varga azzal válaszolt, hogy ökölbe szorította a jobb
1817     I,   2|                 olyan nagy volt az öröme, hogy amint kiért az utcára, derékon
1818     I,   2|                      Én azt mondtam neki, hogy elsõ személy az Atya. Õ
1819     I,   2|                  Õ két ujjal azt felelte, hogy a Fiú a második. Igen, de
1820     I,   2|            egymást a némettel?~- Remélem, hogy megértett az akasztófáravaló! -
1821     I,   2|                   orcátlanság kell hozzá, hogy valaki a saját házában így
1822     I,   2|                 mutatja nekem az ujjával, hogy nekem csak egy szemem van.
1823     I,   2|             feleli nekem a három ujjával, hogy bizony nekünk csak három
1824     I,   2|                   oszt ráfogtam az öklöm, hogy most már menjen az úr, míg
1825     I,   2|                 mert úgy vágom vakszemen, hogy hazaesik. Erre aztán el
1826     I,   2|                  furfangosságukról. Igaz, hogy maguk is szerettek elkérkedni
1827     I,   2|                  mi bajunk, nagy jó uram, hogy csak az eszünk sok, de a
1828     I,   2|             doboltassa ki a birodalmában, hogy aki keveselli az eszét,
1829     I,   2|                   nekünk úgyis annyi van, hogy nem tudunk vele mit csinálni.~-
1830     I,   2|            veregette a tápéi szószólót -, hogy is hívják kendet, bátya?~-
1831     I,   2|                  az ajtót a szolgabíró -, hogy rakják csûrbe az eszüket,
1832     I,   2|                    csak arra vigyázzanak, hogy az egér meg ne rágja.~A
1833     I,   2|                  csak azt akarom mondani, hogy az úrnak ingyen is szolgálhatnánk
1834     I,   2|                      Láttam az ábrázatán, hogy igen jólesett neki a kedveskedésünk -
1835     I,   2|             Fogadok veletek a félfejembe, hogy ebben a fõbíróban holtig
1836     I,   2|                  a fõbíró a tápéi piacon, hogy senki ne merjen többet a
1837     I,   2|                   Azt dobolták ki nálunk, hogy puskával nem szabad nyulat
1838     I,   2|             rázták a fejüket a tápéiak. - Hogy volnának ezek puskák, mikor
1839     I,   2|               összeszedetett a faluban. S hogy még jobban megbosszantsa
1840     I,   2|                  parancsot adta ki nekik, hogy csak annak szabad halászni,
1841     I,   2|                sügér, a selymes durbincs, hogy alig bírták kihúzni. Éppen
1842     I,   2|                   hát nem tudják kendtek, hogy szabadságlevél nélkül tilos
1843     I,   2|               feljebb. Micsoda beszéd az, hogy õk nem tudnák a törvényt?~-
1844     I,   2|                  a törvényt?~- Hát akkor, hogy mertek kendtek halászni?~-
1845     I,   2|                    Arról mi nem tehetünk, hogy a hal oktalan állat, és
1846     I,   2|                Éjszakának idején? Hát már hogy verhetnénk ki ilyenkor az
1847     I,   2|               Most beérjük a nevükkel is. Hogy is hívják kendet, vén rõzsérevaló?~
1848     I,   2|         Tutajbajuszú Mike Pál úgy érezte, hogy õ a címzett, s elmosolyodott
1849     I,   2|       Rákacsintott a cimborájára.~- Engem hogy hívnak? Engem Szépszavú
1850     I,   2|                gyõztek rajta csodálkozni, hogy hogyan jöhettek rá a huncutságukra,
1851     I,   2|                  maga nevét vallotta be.~~Hogy mirõl jutott eszembe ez
1852     I,   2|                 krónikás história? Arról, hogy végigálmatlankodtam az éjszakát,
1853     I,   2|             megint megbizonyosodtam róla, hogy nem tudok eligazodni a politikán.
1854     I,   2|                  Különösen azt nem értem, hogy mért hívják az egyik fajta
1855     I,   2|               Jókai megírta annak idején, hogy hogy terem a magyar nóta,
1856     I,   2|                megírta annak idején, hogy hogy terem a magyar nóta, ki
1857     I,   2|               asztalánál. Én meg megírom, hogy ami megvan még a magyar
1858     I,   2|               maradjon meg a nyoma annak, hogy szépen danoltunk. S nehogy
1859     I,   2|               majd az a gyanúja támadjon, hogy ezeket a fölvételeket is
1860     I,   2|              tandalóráról mondok valamit, hogy félreértés ne legyen ebbõl
1861     I,   2|              idején, s ennek köszönhetem, hogy öregkoromra se jutok zavarba,
1862     I,   2|           növekedtem a tandalórákon. Kár, hogy kimentek a divatból - meg
1863     I,   2|                megvolna annak, csak éppen hogy a kanász nem akar kötélnek
1864     I,   2|                   kötélnek állni. Nemcsak hogy nem produkálja a tudományát,
1865     I,   2|                   se azt nem mondta neki, hogy majd jövõ ilyenkorra tessék
1866     I,   2|                 ordrét a lovas hajdúknak, hogy szaladják be tüstént a szobi
1867     I,   2|            mestere.~Amikor Györffy látta, hogy itt nagy dolog van készülõben,
1868     I,   2|                   olyan ördögi „huj-huj”, hogy a föld alatt is elszörnyednének
1869     I,   2|                      Lesz itt annyi nóta, hogy nem gyõzik kottával, lemezzel.~
1870     I,   2|                természetesen azt felelte, hogy menjen Bécsbe a hólyagos
1871     I,   2|                  baja király õfelségének, hogy mindig elalussza a reggeli
1872     I,   2|            hallotta, mindjárt azt mondta, hogy no, fogadom, az a százdi
1873     I,   2|             ébresztõt cifrázott ki rajta, hogy nyilván Guge úr is fölkapta
1874     I,   2|             oklevelekbõl ismerjük. Lehet, hogy az õsapja volt Guga Péter
1875     I,   2|                   pedinterek azt szólták, hogy õk csak akkor tudnak igazságot
1876     I,   2|                mellett tud elaludni. Azaz hogy most sehogy se tud az istenadta,
1877     I,   2|           rendeztek olyan dalnokversenyt, hogy olyant Wagner Richárd álmában
1878     I,   2|                   pedinterek észrevették, hogy a kanászokban is kezd elcsöndesedni
1879     I,   2|               javasolta is az alispánnak, hogy meg kellene söröztetni a
1880     I,   2|            megkezdõdne, de az azt mondta, hogy arról szó se lehet.~- Ezt
1881     I,   2|              kaput, és megkérdezte tõlük, hogy tudják-e a Simon nótáját?~
1882     I,   2|                  ki suttyantotta a kapun, hogy a többi észre ne vegye.
1883     I,   2|              abból nem is lett volna baj, hogy elment, az volt a baj, hogy
1884     I,   2|               hogy elment, az volt a baj, hogy állta a szavát, és tíz perc
1885     I,   2|             visszatért. Rugdosta a kaput, hogy csak úgy rengett bele a
1886     I,   2|             kanásza.~Úgy be volt állítva, hogy alig tudott a lábán állni.
1887     I,   2|               Péter kijózanodott annyira, hogy el lehetett küldeni, kerítsen
1888     I,   2|                   úgy, ahogy vettem, azaz hogy sokkal olcsóbban adom, mint
1889     I,   2|                  mert a gazda megengedte, hogy összeszödhessem, de az én
1890     I,   2|                   én senkitõl se kívánom, hogy vigye az én keresztemet,
1891     I,   2|              üdvösségire...~~Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot
1892     I,   2|                olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kellett nekik, ha
1893     I,   2|            testvér akadt, aki azt mondta, hogy nem szabad az Isten ajándékát
1894     I,   2|                 zsákját. - Azt gondoltam, hogy jó lenne megfeleznem veled,
1895    II,   1|              halandóval, akit úgy hívtak, hogy Xanthosz. És szép Erippének
1896    II,   1|                  volt semmi oka megbánni, hogy nem a halhatatlan istenekkel
1897    II,   1|              olyan fürge üzletember volt, hogy nem akadt párja a jóniai
1898    II,   1|                 pletyka azzal magyarázta, hogy az istenek hírnökével is
1899    II,   1|              megadóztatni? Érjük be vele, hogy Xanthosznak tíz hajója nyüzsgött
1900    II,   1|             ezekben a dolgokban a kalmár, hogy nemcsak bíborban, bársonyban
1901    II,   1|                 neki.~Az történt ugyanis, hogy a miletoszi törvényhatóságban
1902    II,   1|              írástudói, de olyan csúnyán, hogy a belviszályoktól megcibált
1903    II,   1|                 az eszüket a miletosziak, hogy el kellett menni a szomszédba,
1904    II,   1|                   tiszteletet adtak neki, hogy mind felállással köszöntötték,
1905    II,   1|               közt akkor az volt a divat, hogy nem várták meg, míg valaki
1906    II,   1|                míg valaki rászánta magát, hogy beköti a fejüket, hanem
1907    II,   1|              életbõl. Azt mondták otthon, hogy elmennek pántlikát venni,
1908    II,   1|                magukat a tengerbe. Lehet, hogy ez szép járvány volt, lehet,
1909    II,   1|                 szép járvány volt, lehet, hogy nem, de Xanthosznak mint
1910    II,   1|                  Az a haszon lett belõle, hogy másnap kétszer annyi miletoszi
1911    II,   1|         tengerpartot, és meghagyta nekik, hogy amelyik kisasszonyt ugró
1912    II,   1|                 gondolt kétségbeesésében, hogy leteszi a hivatalát, mikor
1913    II,   1|             segíteni. Olyan az én fajtám, hogy mentül magasabban akasztják
1914    II,   1|                  holtakat. Hirdettesd ki, hogy aki megöli magát, annak
1915    II,   1|          kitéteted a tanácsház asztalára, hogy az egész város rátáthassa
1916    II,   1|                lesz ebbõl.~Az lett abból, hogy egy miletoszi lány se ment
1917    II,   1|                 ebbõl nemcsak az látható, hogy milyen nagyeszû asszony
1918    II,   1|                 szép Erippe, hanem az is, hogy milyen szégyenlõs természetû.
1919    II,   1|           fûnek-fának eldicsekedett vele, hogy házának úrnõje ész dolgában
1920    II,   1|                 hölgyek azzal honoráltak, hogy szép Erippét megválasztották
1921    II,   1|                  élet istenasszonya volt. Hogy miben álltak igazában azok
1922    II,   1|               vonatkozott.~Elég az hozzá, hogy három nap eltelt a kegyes
1923    II,   1|           Okeanosz partjain elhatározták, hogy most már õk is belépnek
1924    II,   1|             mindmáig érvényes szállóigét, hogy „jaj a legyõzötteknek!”,
1925    II,   1|                kicsit a hellének földjén. Hogy miféle istentelenségeket
1926    II,   1|            följegyzett az utókor számára, hogy a gallusok gyõzelmi lakomáik
1927    II,   1|              francia konyha történetéhez, hogy Brillat-Savarin bizonyosan
1928    II,   1|              alkalmával azonban kiderült, hogy a barbárok nem is olyan
1929    II,   1|               sikoltozást, s elhatározta, hogy megszabadítja az asszonyt,
1930    II,   1|              olyan rejtélyes jóslat volt, hogy hitelességéhez szó nem férhetett,
1931    II,   1|               azonban világos volt benne, hogy az elgurult gyöngyöt nyugaton
1932    II,   1|                 van, de azon akkora talp, hogy azt esõben, kánikulában
1933    II,   1|            mindenütt azt a választ kapta, hogy odább van az az idébbnél,
1934    II,   1|             talált. Azok ijesztgették is, hogy tovább már ne menjen, mert
1935    II,   1|            törvénye van, a tökéletlennek, hogy nemkevésbé tökéletlen istenei
1936    II,   1|                valami olyan barbár nevet, hogy azt Xanthosz hiába próbálta
1937    II,   1|                 megkérdezte honfitársait, hogy nem lehetne-e ezt a nevet
1938    II,   1|                körülbelül annyit tesz az, hogy „Csillagos Éjszaka”.~- Hiszen
1939    II,   1|                   Megmondta nekem Apolló, hogy a Csillagos Éjszaka vitte
1940    II,   1|                 magát Xanthosz, ahelyett, hogy azt mondta volna, hála Zeusnak,
1941    II,   1|                úgy ugrott az ura nyakába, hogy a két fehér lábát is fölkapta
1942    II,   1|                    szép Erippe ráeszmélt, hogy nem otthon vannak, s bemutatta
1943    II,   1|                  törte annyira a görögöt, hogy a maga nyelvén üdvözölte
1944    II,   1|                   Erippe tolmácsolásával, hogy haza akarja vinni az asszonyát,
1945    II,   1|             szemmel láthatóan meghatotta, hogy egy görög férfiban ennyi
1946    II,   1|                   Hadd lássa az új barát, hogy nincsen benne bolondító.~
1947    II,   1|                 Úgy oszd el a vagyonodat, hogy neked négyszerannyi maradjon
1948    II,   1|                megnémult csodálkozásában, hogy a barbárok isteneibõl mennyire
1949    II,   1|                  mögött állva, ki-derült, hogy helyénvaló ez az enyelgõ
1950    II,   1|                   mindenki a borbélyáról, hogy egyszerre összekomáztatja
1951    II,   1|             rabnõbõl.~- Nem hittem volna, hogy egy barbárban ennyi emberség
1952    II,   1|                  Én meg nem hittem volna, hogy egy miletoszi kereskedõ
1953    II,   1|                   aztán olyan csönd lett, hogy egyéb nesz se hallatszott
1954    II,   1|            hûségért csak nem azzal fizet, hogy odaadja annak a toprongyos
1955    II,   1|                   lepte meg olyan nagyon, hogy a palota kapujában a barbár
1956    II,   1|                   a fejét szép Erippének, hogy az még a porban is mosolygott.~
1957    II,   1|              testét, elmondta a görögnek, hogy ki volt ez az asszony. Aztán
1958    II,   1|            pathematában, ami annyit tesz, hogy Szerelem fájdalmai. A kolléga
1959    II,   1|          Vergiliust. Nem nehéz eltalálni, hogy szép Erippe történetét sokkal
1960    II,   1|               gólyáról csak annyit tudok, hogy van, de ezt a csekély tudományomat
1961    II,   1|          nyihároztak. Hát ebbõl gondolom, hogy ott is muszáj gólyának lenni,
1962    II,   1|                   észreveszi, aki akarja, hogy ehhez a címhez nem olyan
1963    II,   1|            elõször is megtanulhatják azt, hogy a közérdek szolgálata mindennél
1964    II,   1|                 nézett, és úgy számított, hogy az õ unokájából is lehet
1965    II,   1|                arra sohase volt érkezése, hogy hozzámelegedjen. Mindig
1966    II,   1|                 cúg érte szegény királyt, hogy hónapokig mozdítani se tudta
1967    II,   1|            parancsunkat add át úrnõnknek, hogy ki ne tegye most a lábát
1968    II,   1|                 olyan állandó válság van, hogy magas személye nem lenne
1969    II,   1|                 Jelentsd neki alázatosan, hogy királyi szánkat összeharapdosott
1970    II,   1|             királyné tisztában volt vele, hogy miféle karok és rendek közt
1971    II,   1|                   Tudta azt ország-világ, hogy Aragónia királya minden
1972    II,   1|                pletykálták falun-városon, hogy volt egy hûbérese a királynak,
1973    II,   1|                 gondban vannak õk amiatt, hogy Montpellieri Mária nem királyné,
1974    II,   1|                   államrezon megköveteli, hogy nekünk törvényes trónörökösünk
1975    II,   1|                   államférfi is. Belátta, hogy a közérdeknek eleget kell
1976    II,   1|                 eleget kell tenni. De hát hogy fogjanak hozzá? Legelõször
1977    II,   1|               kastélyt, megígérem nektek, hogy felviszem a házszentelõre,
1978    II,   1|              Mindig tudta az egész világ, hogy Montpellierben vannak a
1979    II,   1|              értve, kiadták a rendeletet, hogy a hívõk egy hétig tartsanak
1980    II,   1|     zsolozsmázzanak, és kérjék az Istent, hogy fordítson jóra minden rosszat.~
1981    II,   1|                  idézni kell a krónikást, hogy e középkori riport naiv
1982    II,   1|            asszonyunkat, Szûzanya Máriát, hogy az egész világnak örömére
1983    II,   1|                   hírnevet szerzett neki, hogy a jámbor király mindig vele
1984    II,   1|           mindnyájan egyetértettek abban, hogy õt illetné a céhmester tisztessége,
1985    II,   1|                  mondhatja; de az biztos, hogy hajnaltájban a démon odakuporodott
1986    II,   1|               fülébe. Az, abban a hitben, hogy Nicolette kér tõle vizet -
1987    II,   1|            különös szentet.~- Azt akarom, hogy engem válassz védõszentednek
1988    II,   1|                   választottalak ki arra, hogy jóban legyek veled. Ha te
1989    II,   1|                 álmot kimosta a szemébõl, hogy elszaladt a katedrálishoz,
1990    II,   1|                   kénytelen volt belátni, hogy az õ szabad akaratából választott
1991    II,   1|                  bujaság ördöge.~- De hát hogy kerül az ördög a templom
1992    II,   1|                 amikor megkérdezték tõle, hogy mi az ördögnek mécsel fényes
1993    II,   1|                   volt, s az volt a hite, hogy még az ördögnek adott szót
1994    II,   1|                 tudtára, ha föltekint rá, hogy õk jóban vannak egymással.~
1995    II,   1|            lélekkel elmondhatta a takács, hogy amit szerzett, házat, földet,
1996    II,   1|              becsületességével szerzette. Hogy az Isten áldása van-e rajta
1997    II,   1|         szeretõibe, s azt vette a fejébe, hogy õ uralkodni fog, s csakugyan
1998    II,   1|            asszony örömére szánta. Lehet, hogy ezt is a Belfegor sugallatára
1999    II,   1|          cselekedte, de az sincs kizárva, hogy csak a tulajdon szerelmes
2000    II,   1|             minden asszonyi karcsúságnak, hogy mikor a reimsi szobrászok