Kötet,  Fejezet

2501    II,   2|                  az is szép lenne nagyon, hogy bakterház is lenne a kukoricák
2502    II,   2|            bakternek, hozzágondolván azt, hogy „no, látod, tégöd is mink
2503    II,   2|                  azt nem lehetne mondani, hogy a tanya ne kívánta volna
2504    II,   2|                 kezdte a programbeszédét, hogy amint fölállt a hordóra,
2505    II,   2|                 az már komoly dolog volt, hogy nagy tanyai deputációk jártak
2506    II,   2|                   most törték rá a kórót, hogy hadd szaladjon hát végre
2507    II,   2|                   mondja a Márton kocsis, hogy „vasút akar lönni”. Ami
2508    II,   2|                  lönni”. Ami annyit tesz, hogy lehet, hogy lesz, lehet,
2509    II,   2|                  annyit tesz, hogy lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz,
2510    II,   2|                  lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz, az ördög jobban
2511    II,   2|         ketten-hárman az Isten háta mögé, hogy szót értsünk a nép véneivel,
2512    II,   2|                  eszüket.~Az a baj éppen, hogy a véneket kell megdolgoznunk.
2513    II,   2|                 így mondják azt magyarul, hogy le roi est mort, vive le
2514    II,   2|                számokkal bizonyítja neki, hogy mi minden jót lehet várni
2515    II,   2|                  országnagy.~- Hát persze hogy olcsóbb lesz - kottyantja
2516    II,   2|               többieken. - Mögmondtam én, hogy azért csinálik az urak az
2517    II,   2|                  mérnök, és elmagyarázza, hogy nemcsak a tojás lesz olcsóbb,
2518    II,   2|                  telelnek. Eddig úgy vót, hogy ha a takarmány elfogyott,
2519    II,   2|               akkor kiüzentem a bérösnek, hogy hozzon be egy szekér takarmányt.
2520    II,   2|                  takarmányt. Hát most mán hogy lössz az, ha vasút lössz?~-
2521    II,   2|               lössz az, ha vasút lössz?~- Hogy hogy lesz?~- Hát a bérös
2522    II,   2|                    ha vasút lössz?~- Hogy hogy lesz?~- Hát a bérös ül be
2523    II,   2|                   Kiüzen kend a béresnek, hogy hozzon be takarmányt.~-
2524    II,   2|                kendtek tõle?~- Fölkérjük, hogy ha mán rátörték a kórét
2525    II,   2|                      Szél ángyó jót akart~Hogy kicsoda az a Szél ángyó?
2526    II,   2|          legjobban megtudni, ha elmondom, hogy kicsoda a Szél ángyó ura.~
2527    II,   2|             Ellenben mindenki ismeri úgy, hogy: a Szél ángyó ura. Megesett
2528    II,   2|            Megesett már ez más háznál is. Hogy tovább ne menjünk, Lotharingiai
2529    II,   2|              nagyon tetszett Árpád apánk, hogy olyan gangosan üli a lovat,
2530    II,   2|                      Magam is azt tartom, hogy Árpád apánknak a kisujja
2531    II,   2|               ángyó. - Mink úgyis tudjuk, hogy maga be van üsmerködve szögénykékkel.
2532    II,   2|                  amelyikben meg van írva, hogy az az ábécéskönyv, amelyikbe
2533    II,   2|               szépen, írja mög a Zitának, hogy minálunk lönne legjobb helye
2534    II,   2|                 néz rám a két öreg ember, hogy le kell sütnöm a szememet.~-
2535    II,   2|                 eltalálta a gondolatom.~- Hogy a gyerök nagy nömbül való,
2536    II,   2|                 mondta, mikor nálunk vót, hogy abba a király is ellakhatna.~-
2537    II,   2|             királyfiaknak az a törvényük, hogy õk csak aranybárányt legeltetnek.~-
2538    II,   2|                 volna az, ha úgy lehetne, hogy Tilalmas Nagy István és
2539    II,   2|               Domaszékre, és felnõne úgy, hogy politikust nem látna, és
2540    II,   2|                 látna, és megtanulná azt, hogy szegény ember fából csinálja
2541    II,   2|              csinálja a villámhárítót, és hogy a királynak gyalog is magasabbnak
2542    II,   2|                   Diplomaták~Úgy volt az, hogy a kecskeméti embernek valaha
2543    II,   2|               Terem ott akkora hagyma is, hogy emberfejjel vetekszik. Jó
2544    II,   2|             hagymátlátni, de úgy sietett, hogy siettében kifelejtette a
2545    II,   2|                makai ember is azt mondta, hogy nem áll meg Kecskemétig,
2546    II,   2|            tarisznyát, akkor veszi észre, hogy kenyere van, de a szalonnáját
2547    II,   2|                    Az volt a szerencséje, hogy a kecskeméti ember is éppen
2548    II,   2|                  lyukakat ütött a földbe, hogy létrán se lehet utánuk mászni.~-
2549    II,   2|                 nagy lesz a makói hagyma, hogy ellátszik Kecskemétre.~Erre
2550    II,   2|           kecskeméti barackot.~~Most már, hogy miért Diplomaták a címe
2551    II,   2|               mikor napról napra olvasom, hogy milyen nagy elismeréssel
2552    II,   2|               Márton apó már akkor tudta, hogy még ma valami különös öröm
2553    II,   2|           kipattant a szeme.~Jaj, de kár, hogy csak álom volt - vetette
2554    II,   2|                  öröm.~Az lett biz abból, hogy az ispán úr nagyon haragosan
2555    II,   2|                 apó. - Mindig mondtam én, hogy van a jószágnak magához
2556    II,   2|                   azért tartja az uraság, hogy oda ne menjen! - vörösödött
2557    II,   2|                   is hullott a könnye. Ó, hogy ilyen csúfság érte az õ
2558    II,   2|                    No, majd megmutatja õ, hogy hogy meg tudja keményíteni
2559    II,   2|                   majd megmutatja õ, hogy hogy meg tudja keményíteni a
2560    II,   2|                 kitervelte már õ magában, hogy ha majd õ is fölkerül az
2561    II,   2|             mezõkre, megkéri a jó Istent, hogy csõsznek tegye meg odafönt
2562    II,   2|                hátha megtudja a jó Isten, hogy õ ilyen lágyszívû. No, hát
2563    II,   2|                   kapta a fejét mindjárt, hogy semmit se lásson. De már
2564    II,   2|                  a kipirult kis orcára.~- Hogy el ne süsse a nap a bolondkát -
2565    II,   2|            nyilván semmit se tudtak róla, hogy õk most zálogok, mert nagyon
2566    II,   2|              jószágot keresni a tilosban, hogy ne legyen oka panaszra az
2567    II,   2|             panaszra az ispán úrnak.~Kár, hogy föl nem nézett az égre.
2568    II,   2|                 magamra. Már olyanformán, hogy megtudtam, ki vagyok. Azaz,
2569    II,   2|               disztingváljunk, megtudtam, hogy én nem én vagyok.~Börcsöknek
2570    II,   2|                  napszámosomat, õ mondja, hogy beszélhetek én, amit akarok,
2571    II,   2|                   akarok, õ jobban tudja, hogy ki vagyok én, mint én magam.
2572    II,   2|                 egyik szolgámnak, de úgy, hogy én is halljam.~- Mondja
2573    II,   2|         mögmondhatja. Úgyis tudom én azt, hogy ezt a röttentõ nagy titkos
2574    II,   2|                  fejtegetésre Börcsöknek, hogy vén szamár. A szolgám azonban
2575    II,   2|               tehetett mást Börcsök, mint hogy elhallgatott, s tartotta
2576    II,   2|           foglalkozás. Csak annyiból áll, hogy az ember leteríti a subáját
2577    II,   2|                  magának azt a tékozlást, hogy kemény tarhonyát pörköl
2578    II,   2|                 lássa ez a városi úrféle, hogy a pusztai ember is tudja
2579    II,   2|                 Farka csóválásával jelzi, hogy minden rendben van, várja
2580    II,   2|               Különösen mikor észreveszi, hogy Börcsök mind elhárítja maga
2581    II,   2|                 azonban vaktában is érzi, hogy ezért a töpörtyûért érdemes
2582    II,   2|      belehullottak a bográcsba.~~Fogadok, hogy õszre már járja a közmondás
2583    II,   2|                világháború. Már annyiban, hogy a világháborút se akarta
2584    II,   2|                  a borbélynál, és vártuk, hogy a mester munkába vegyen
2585    II,   2|              vasárnap délelõtt arra való, hogy a jó Isten osztozzon rajta
2586    II,   2|                  hely az a borbélymûhely, hogy ott tökéletes ember elunhatná
2587    II,   2|              sógor nevezetû, azt állítja, hogy õ százesztendõs koráig elélne
2588    II,   2|                  a napóleoni gondolathoz, hogy karddal és sonkával Kínáig
2589    II,   2|                    Föl lehet ugyan tenni, hogy így március vége felé Napóleon
2590    II,   2|                talán az is megesett vele, hogy mezítláb élte világát, ellenben
2591    II,   2|                  sehol sincs följegyezve, hogy Napóleon fejéhez akkora
2592    II,   2|              nagyon könnyû megállapítani, hogy András szenvedelme a szalonna
2593    II,   2|                   s az van a képére írva, hogy szalonnával szokott mosakodni
2594    II,   2|                hagyja magát. Bizonykodik, hogy de csak a szalonna adja
2595    II,   2|            zöldpaprikát olyan intelömmel, hogy csak az egyikre vannak rászabadítva
2596    II,   2|                  népek. Ugyebár belátják, hogy az emböriség azt fogja ellopni,
2597    II,   2|                   nagyhatalmak elismerik, hogy a mesternek jól fog az esze.
2598    II,   2|                esze. Én már azt is tudom, hogy jobban fog, mint a borotvája.
2599    II,   2|                õszön akkora tökök, tudja, hogy kiállításba löhetött volna
2600    II,   2|                akkora tökök nõttek taval, hogy az ötödik dûlõben még hordót
2601    II,   2|                   két gombot a kislajbin, hogy szabadabban szedhesse a
2602    II,   2|           ellenzõje alól. Vigyázzak csak, hogy megcickézi õ a négyökröst!~-
2603    II,   2|                 Ejnye, hejnye, hát osztán hogy nõhetött az a tök olyan
2604    II,   2|           illetékös.~Ez annyit jelentett, hogy most már András fogja vérét
2605    II,   2|             hiábavaló beszéd? Fogad kend, hogy mögemelöm vagy nem fogad?~-
2606    II,   2|               aztán jogot szereztem arra, hogy mint szemtanú tekinthessem
2607    II,   2|                két hosszú karjával.~Igaz, hogy kidülledt a szeme, de azért
2608    II,   2|                onnan huppantotta le, úgy, hogy egyszerre kétfelé repedt
2609    II,   2|                   és elõkereste a baltát, hogy fölaprítsa vele a csúffá
2610    II,   2|                  még aludt, olyan mélyen, hogy arra se ébredt fel, mikor
2611    II,   2|                   szégyellte volna magát, hogy õ olyan poszt, akinek nincs
2612    II,   2|                 okuk se volt azt álmodni, hogy félreverik a harangot.~A
2613    II,   2|                  már Mátyás-napkor tudta, hogy az idén baj lesz a vízzel.
2614    II,   2|                kellett valamit jelenteni, hogy a hold egész télen udvarral
2615    II,   2|                    Hát az mitõl lehetett, hogy mikor a fekete eperfát kivágta
2616    II,   2|         cserebogárkukacot is megfeddette, hogy ugyan hogy hízhatott már
2617    II,   2|                   megfeddette, hogy ugyan hogy hízhatott már olyan éktelen
2618    II,   2|               csak ásított, annak jeléül, hogy a fák élettana még most
2619    II,   2|                megriadt jószággal, örült, hogy maga ki bírt evickélni az
2620    II,   2|               sose lett meg többet.~Most, hogy ott állt a fia ágya mellett,
2621    II,   2|                   és az is eszibe jutott, hogy akkor ejtette le az apja
2622    II,   2|                 El is csodálkozott rajta, hogy öregember létére neki még
2623    II,   2|                még jobban ámulatba esett, hogy az apja rá akar gyújtani.~-
2624    II,   2|                 az apja -, hiszön másképp hogy löhetne kibírni?~- Nono -
2625    II,   2|                  a réti ember észrevette, hogy milyen öreg, eres kéz az
2626    II,   2|               nagy volt a diéta a kompon, hogy csinál-e a víz kontrabontót
2627    II,   2|              mióta asszony nélkül maradt. Hogy kevesebb legyen a veszõdség,
2628    II,   2|                   polcra, az ereszet alá, hogy rá ne dohosodjanak, s hetenként
2629    II,   2|                   rajtuk egy kanta vizet, hogy rá ne száradjanak. Most
2630    II,   2|               venni már a ház végibõl is, hogy ajtó vagy asztal. Egy háztetõt
2631    II,   2|                 közé ért. De az is lehet, hogy az már csak András fülének
2632    II,   2|                   mellõl nem is láthatta, hogy a koponya beúszik a háza
2633    II,   2|                   Csak arra nézett körül, hogy kutya morog valahol, de
2634    II,   2|                   tett, mikor észrevette, hogy a kutyája kimaradt a bárkából.~
2635    II,   2|                mégse mondhassa a Virgonc, hogy akkor nem törõdött vele,
2636    II,   2|                  ürge. Úgy kellett lenni, hogy mikor megorrontotta a veszedelmet,
2637    II,   2|       kemencenyakra, s azon dühödött föl, hogy a koponya incselkedett vele
2638    II,   2|                  esett, s az se volt baj, hogy megszomjazott utána.~- Estig
2639    II,   2|                  falunál, és meghallotta, hogy egy centit apadt a víz,
2640    II,   2|                  azt mondták a szakértõk, hogy az valódi háromemberes bor.~-
2641    II,   2|          próbáltam okoskodni. Kinevettek, hogy még azt se tudom, holott
2642    II,   2|                  háromemberes bor. Olyan, hogy két embernek kell fogni
2643    II,   2|                bolondot összeír az ember, hogy nem emlékezhet mindenre.
2644    II,   2|                  nekem a szivar. A fõ az, hogy füstöljön. A borban meg,
2645    II,   2|                  füstöljön. A borban meg, hogy szédítsen.~- No, a szivarban
2646    II,   2|              bizonyos határig. Elismerem, hogy a pengõs szivar jobb a tízfilléresnél.
2647    II,   2|                 kubát úgy dugok a szádba, hogy azt a Hoover számára külön
2648    II,   2|           legalább a csontember is látja, hogy úrral van dolga.~- Szóval
2649    II,   2|            eredetileg az volt a hivatása, hogy ecetesüveg legyen a közrendû
2650    II,   2|     alig-elégséges. A gazda is beismerte, hogy ez még nincs megérve. Hanem
2651    II,   2|                  Szó sincs róla. Látszik, hogy te a homoki vinkóhoz vagy
2652    II,   2|                   vagy szokva. Fogadjunk, hogy ez szerémi bor!~- Ugyan
2653    II,   2|                azt is.~- Hogyhogy?~- Úgy, hogy az is csak az a bor, ami
2654    II,   2|            õszinteséggel a tantételemnek, hogy leleplezzem magamat.~- Nem,
2655    II,   2|             Barcsay Domokos. Az fogadott, hogy bekötött szemmel ráismer
2656    II,   2|         kioldották a szemét, akkor látta, hogy víz van a poharában. A tizennyolcadikban!
2657    II,   2|                   mibõl tetszett rájönni, hogy ez nem négyféle bor? - kérdezte
2658    II,   2|                kérdezte a gazda.~- Abból, hogy a maga kocsmájából nem néztem
2659    II,   2|                 olyan nagy mulatság lett, hogy leküldtünk a többi után
2660    II,   2|                  mert tisztában van vele, hogy újat úgyse tud mondani.
2661    II,   2|                 ki. Annyira gyáva vagyok, hogy mindig a hideg ráz még Kõbányán
2662    II,   2|              találta szalajtani a száján, hogy kedvenc írójáért még németül
2663    II,   2|                 csodálkozott aztán rajta, hogy ez a közkedvelt klasszikus
2664    II,   2|               német lehet.~Elég az hozzá, hogy a képviselõnek a gránicon
2665    II,   2|         Wallace-stúdiumokból megtanulván, hogy mindig az van legjobban
2666    II,   2|                   eltört a hasán, de úgy, hogy azért egészben maradjanak,
2667    II,   2|                  látni se lehet.~- De hát hogy tetszik azt gondolni, hogy
2668    II,   2|                hogy tetszik azt gondolni, hogy ennyi szivarral majd beeresztik
2669    II,   2|       indignálódva felelt:~- Természetes, hogy megfizetem a vámot. Képviselõ
2670    II,   2|                 ijedve, s hebegve mondja, hogy õ már egyszer levizsgázott,
2671    II,   2|              semmi tilalmasat. Azt várja, hogy a fõfinánc most már gyanúsnak
2672    II,   2|        tökéletesen megjátszotta a bûnöst, hogy a zord finánc szíve megesett
2673    II,   2|                  jutott emberen. Ahelyett hogy inkvizítori kötelességét
2674    II,   2|         molesztálom önt tovább. Elhiszem, hogy nem visz semmi tilalmas
2675    II,   2|                   ember a másikat?~Persze hogy megértette. A homlokát egyszerre
2676    II,   2|              Tiszta méreg. Tetszik látni, hogy izzadok én is. Széngázmérgezés.
2677    II,   2|                   Szó sincs róla. Örülök, hogy kisegíthettem. Tessék ezt
2678    II,   2|                    aki megtisztelt azzal, hogy olykor leereszkedett szerény
2679    II,   2|               méhésztanító?~- Ördöge van, hogy kitalálta - vigyorodtam
2680    II,   2|             vállamat, s biztosított róla, hogy egy pillanatra se nézett
2681    II,   2|                   Minden jel azt mutatta, hogy ezt nem merõ hízelgésbõl
2682    II,   2|                merõ hízelgésbõl mondta, s hogy a személyzet emberismeret
2683    II,   2|                  De azt be kell ismernem, hogy nem a cukor szorította ki
2684    II,   2|                   Hanem az szíven talált, hogy az én asztalomat a virágdíszbõl
2685    II,   2|                váza, se virág.~Gondoltam, hogy elõterjesztést intézek a
2686    II,   2|                   kéngyertyák. (Lehet is, hogy azok világítanak éjfélkor
2687    II,   2|                Mert hiszen egész logikus, hogy ha vannak hazajáró gulyások,
2688    II,   2|                    s megkértem a pikolót, hogy tûrje meg az asztalon õket.~-
2689    II,   2|          káposztával, mint most. Éreztem, hogy egy pillanatra az érdeklõdés
2690    II,   2|                  álló nagy asztal felé -, hogy miért kap uraságod extra
2691    II,   2|                   extra virágot. Mondtam, hogy uraságod bizonyosan maga
2692    II,   2|                  Csak azt hallottam róla, hogy valami olasz indigéna, aki
2693    II,   2|             Nemigen kellett attól félnem, hogy az excellenca meg fog hazudtolni.~-
2694    II,   2|               hirtelen perdült egyet úgy, hogy az ernyõje hegye nekiütödjön
2695    II,   2|                   Azzal tisztában voltam, hogy egy várkertbõl nem kerülhet
2696    II,   2|             biccentett, mikor észrevette, hogy a várkert orchideáiból másnak
2697    II,   2|                 Talán ennek köszönhettem, hogy a méltóságos asszony elmenet
2698    II,   2|        asztalomnál, és alkalmat adott rá, hogy a méltóságos kisasszonnyal
2699    II,   2|                  is magyaráztam mindjárt, hogy ez a napsütötte damaszkuszi
2700    II,   2|       Indítványára egyhangúlag kimondták, hogy jövõ nyáron megint találkozunk
2701    II,   2|                 verése, mert észrevettem, hogy a dûlõút egy ökörfarkkórós
2702    II,   2|                   megállt. - Nini, nézze, hogy hasonlítanak ezek az Andalúzia
2703    II,   3|                   az este, csak arra nem, hogy ma reggel levelet írjak
2704    II,   3|                  mutatni a városi népnek, hogy õket se a gólya költötte.~
2705    II,   3|                szorongatták. Ebbõl látni, hogy Ötömösön az ántivilágban
2706    II,   3|          beleegyezés, Küsmödi úgy érezte, hogy neki most már jussa van
2707    II,   3|                   s csak ott venni észre, hogy nem szelel. Ebbõl az következik,
2708    II,   3|              szelel. Ebbõl az következik, hogy újra ki kell mászni, galambtollat
2709    II,   3|                  s azzal rábírni a pipát, hogy kövesse a jót. Most már
2710    II,   3|                 nem érheti szó az embert, hogy ott bajlódik a pipával,
2711    II,   3|           dologban az volt a legdühítõbb, hogy Küsmödi szóra tudta hozni
2712    II,   3|             fogtam ki a nagyeszû emberen, hogy süket kunnal állítottam
2713    II,   3|                     Nem úgy értöm. Hanem, hogy bizodalmas löhetök-e én
2714    II,   3|               olyan nagy pénzt jelentett, hogy azt most már ki se lehet
2715    II,   3|           szivarral, és azt mondtam neki, hogy majd jövõ ilyenkorra beszéljünk
2716    II,   3|            államnak az olyan bolondságra, hogy ezeresztendõs halottakat
2717    II,   3|                 világ abban serénykedett, hogy az eleveneket rakják le
2718    II,   3|                   úgy foghegyrõl felelte, hogy kár volna kitörekednem,
2719    II,   3|               semmi se”.~Mindjárt tudtam, hogy az ötömösi honfiak a Nagypartba
2720    II,   3|        próbálkoztam.~- Hát a bizodalommal hogy leszünk, Küsmödi? Nem sajnálom
2721    II,   3|                Ami ötömösiül annyit tesz, hogy ne lábatlankodj már itt,
2722    II,   3|                 Isten, tekintetös úr. No, hogy mondja az újság? Zavari-e
2723    II,   3|                  Valami az, kéröm szépen, hogy most mán a városi népek
2724    II,   3|                  hozzám, és súgva mondja, hogy meg ne hallja - a német.~-
2725    II,   3|                 Azt köllene neki mögírni, hogy van itt péz két országnak
2726    II,   3|                köllene ásni. De annyi ám, hogy arannyal löhetne belüle
2727    II,   3|             ország útját.~Most én mondom, hogy „ejnye, hejnye”.~- Hát.
2728    II,   3|                  ezt az egyet nem töheti, hogy egy õrnagynak adja az egyetlen
2729    II,   3|              minutomban. Olyan igaz, mint hogy Isten az égben van. Hát
2730    II,   3|                 láthassa, aki mögtanálja, hogy az valami nagy családbul
2731    II,   3|                   elmosolyodik.~- Hát mán hogy hallotta volna? Senki ezt
2732    II,   3|                 gondolja a tekintetös úr, hogy nini, tán ezért vagy azért.
2733    II,   3|            császár.~Magam is attul félek, hogy csakugyan nincs, de ezt
2734    II,   3|                  az apám a testamentomot, hogy olyan ne nyúljon a kincshöz,
2735    II,   3|                   Mánpedig én úgy ítélöm, hogy ahhoz csak a török császárnak
2736    II,   3|           megállapodtunk öreg Küsmödivel, hogy még ma megteszem a jelentést
2737    II,   3|                  S ehol már írom is neki, hogy küldje hamar a kincstartó
2738    II,   3|                  hagyom itt, mert hallom, hogy most igen nagy sarc van
2739    II,   3|             elütik, se tudok ráemlékezni, hogy valaha megbántottam volna
2740    II,   3|              olyan igazi hun ivadék volt, hogy egyszer bizonyosan mint
2741    II,   3|               miért énrám haragszik?~Mert hogy nincs jóban velem, azzal
2742    II,   3|         találtatta meg magát velem. Igaz, hogy én is hibás lehetek benne,
2743    II,   3|               soha. Mindig azt tartottam, hogy az Attila sírját meg lehet
2744    II,   3|                keresni. Most már belátom, hogy alighanem tévedtem. Hiszen
2745    II,   3|                  volt írva a koporsójára, hogy Hic jacet Attila rex. Ez
2746    II,   3|                   népének is megtiltotta, hogy az én ásóm alá kerüljön.~
2747    II,   3|           mozgalmainkat, az veheti észre, hogy pár esztendõ óta csak hun
2748    II,   3|          sokunknak áldott tanítómesterei, hogy utóvégre ezek hun sírok
2749    II,   3|                   maradék magyar földben, hogy ha a föld fölött volnának
2750    II,   3|              csont bújik elõ.~Nem mondom, hogy nem örülök a dolognak, ilyent
2751    II,   3|                    Mert be kell vallanom, hogy mióta beütött a hun divat,
2752    II,   3|          megrontani, de annyit mondhatok, hogy azért nem rossz módszer
2753    II,   3|               enyém, ami mindössze annyi, hogy ki kell várni mindennek
2754    II,   3|             Sándornak hívják. Nem hiszem, hogy például Bizáncba is õt szalajtotta
2755    II,   3|                 azt gyüttem mögjelönteni, hogy mögvan az Átilla koporsója.~-
2756    II,   3|                Ejnye-hejnye, de kár volt, hogy elszaladtak.~- Hát tudja,
2757    II,   3|                      Húsz esztendeje? Hát hogy nem szóltak hamarább?~-
2758    II,   3|                 vetöttek rá még akkor. De hogy mostan mindönfelé kurrentálják
2759    II,   3|               doktorának el kell ismerni, hogy ez a legmodernebb ásatási
2760    II,   3|                 tudnám. Hát kend tudja-e, hogy milyen koporsója van az
2761    II,   3|               fejtegetéseknek. - A fõ az, hogy van ezüstkoporsó is meg
2762    II,   3|            múzeumnak az is jó.~- No, kár, hogy magábul adóbeszödõ nem lött -
2763    II,   3|                   csoszogott ki az ajtón, hogy majd hírt ád, ha meglappad
2764    II,   3|                 arra teremtette az Isten, hogy turkáljon, de mit turkálódzik
2765    II,   3|                  mint aki biztosan tudja, hogy otthon felejtette. Imre
2766    II,   3|                Tessék, itt az igazolvány. Hogy hívják kendet?~A hang a
2767    II,   3|       aranyplajbászt is.~- No mondja már, hogy hívják kendet?~A hivatalos
2768    II,   3|                  ember!~- Izé... engöm... hogy is csak...~- Putyi Császár
2769    II,   3|                  piros plajbásszal. Igaz, hogy a télen errõl sok szóbeszéd
2770    II,   3|                   nyugtalanságban tartja, hogy miért is írhatott ez a városi
2771    II,   3|                    A majsi partban van.~- Hogy tudja?~- Az öregapám látta,
2772    II,   3|                 az a jelönsége is mögvan, hogy amölyik tyúk oda mén kaparni,
2773    II,   3|                      akkor vigyázni kell, hogy az asszonyok oda ne menjenek.~
2774    II,   3|                  az a majsi part?~- Kinek hogy - méreget a szemivel a csõsz. -
2775    II,   3|                 már úgy fordulunk vissza, hogy a csõsznek nem rövidszivar
2776    II,   3|                 emlékszik leghangosabban, hogy melyik fa irányában is akadt
2777    II,   3|             csinálni, nem üthetjük dobra, hogy nyomon vagyunk, mert akkor
2778    II,   3|         Hazaküldjük a szomszédokat azzal, hogy csakugyan nincs itt mit
2779    II,   3|                   magáéhoz, és kijelenti, hogy ekkora gyerekben se ilyen
2780    II,   3|         anyaszívet, s hozzáteszem azt is, hogy a mai világban az viszi
2781    II,   3|             asszony azonban kimagyarázza, hogy nem úgy értette. Azt akarta
2782    II,   3|             értette. Azt akarta megtudni, hogy nekem van-e kis családom.
2783    II,   3| Szerzõdtetésünknek az az egyetlen pontja, hogy ha megengedi az édesapjuk
2784    II,   3|                  gombócacukrot hoz nekik, hogy kalappal mérhetik.~Nem is
2785    II,   3|           mérhetik.~Nem is lehet mondani, hogy Imre nagyon kéretné magát,
2786    II,   3|                   ûneki. Û mög mögmondta, hogy az égvilágon semmiért se
2787    II,   3|             csakugyan, most kezd rémleni, hogy az öreg Mátyás itt a gazda,
2788    II,   3|             helytartó. Azt is megmondták, hogy az öreg Mátyás nagy természetû
2789    II,   3|         akármilyen fahitû ember. A fõ az, hogy szóba álljon velem, aztán
2790    II,   3|                  a kéréssel: engedje meg, hogy megkeressem a földjén az
2791    II,   3|                 az asszony indokol azzal, hogy „csak”.~- Attól fél, hogy
2792    II,   3|                 hogy „csak”.~- Attól fél, hogy forgalmiadót köll fizetni
2793    II,   3|                  csúffá tette az Úristen, hogy én jobban el nem csúfíthatom.~
2794    II,   3|              kendnek kétszázat, és lehet, hogy kap kend még másik kettõt
2795    II,   3|                   én olyan bolond vagyok, hogy aranynak nézem, és úgy fizetem,
2796    II,   3|                   alul.~- No, bátya, ugye hogy nekem volt igazam?~Mondott
2797    II,   3|         állítottak oda valaha. Csak éppen hogy Mátyás nem csészét fogott
2798    II,   3|              szájából, de azért elmondta, hogy nagyon esett akkor az esõ,
2799    II,   3|                   asszony gondolata volt, hogy szõlõvesszõt kellene ebbe
2800    II,   3|                 asszony.~- Hála Istennek, hogy kend megérte ezt a nagy
2801    II,   3|                  A kapzsiság reszketteti, hogy ugyan ki lesz-e a száz darab.~
2802    II,   3|                Imre, ide gyertök! Tudtam, hogy ez lössz belüle! Bántik
2803    II,   3|               szemerkélni kezdett. Lehet, hogy a Róza lelke szálldosott
2804    II,   3|               róla, nem olyan parancs ez, hogy kétszer kellene kiadni egymás
2805    II,   3|                  kefével megagyusztáljuk, hogy illendõképp jelenhessen
2806    II,   3|                   embernek az a gondolat, hogy lám, egy-két ezer év alatt
2807    II,   3|                bolond ez a városi úrféle, hogy ilyesmire költi a pénzét -
2808    II,   3|    tökéletlenségében -, hát ne mondhassa, hogy nem szolgálnak meg érte
2809    II,   3|               esze úgyis van az embernek, hogy egy kormos cserépbögréért
2810    II,   3|           visszahozza, akkor veszi észre, hogy nini, a masinatartóját meg
2811    II,   3|                 tette az elébb, mérgiben, hogy akkor is úgy elbújt? Biz
2812    II,   3|                 Az is rendjén való dolog, hogy az ember idõnként vasával
2813    II,   3|                   és morog hozzá valamit. Hogy mit, azt nem érteni, s nem
2814    II,   3|                  üldögél, nem is sejtvén, hogy minden órában egy ördög
2815    II,   3|                   azzal az instrukcióval, hogy bújjon bele a vasárosba.
2816    II,   3|                   parancsolom a népeknek, hogy tegyék le a szerszámot,
2817    II,   3|                   ezelõtt még úgy hívták, hogy nemzetfönntartó elem - ugyan
2818    II,   3|                  a gazdája föltekintette, hogy mennyire haladtunk tegnap
2819    II,   3|                  is betakarjuk ponyvával, hogy föl ne forralja és el ne
2820    II,   3|                  Annyira eljutott a puli, hogy lekacimbálta a ponyvát a
2821    II,   3|                    sõt azt is felfedezte, hogy van annak az oldalán egy
2822    II,   3|                 is fölérte ésszel a puli, hogy ha ezt a foltot fel lehetne
2823    II,   3|          aktualitásokhoz.~Nem mondhatnám, hogy a rémhírre kiesett az ásó
2824    II,   3|                  annyi a városi emberbõl, hogy fölkaptam a fejem.~- Mit
2825    II,   3|                Szirovica? Kitõl hallotta, hogy megbukott a kormány?~A csõsz
2826    II,   3|                  vele.~- Hogyhogy?~- Úgy, hogy a kórmányminiszterök mind
2827    II,   3|                    Erre mondtam én aztán, hogy no, emberek, hûvösöljünk
2828    II,   3|            Megesett a szívem a kormányon, hogy ilyen hirtelen kiesett a
2829    II,   3|               vonatát, s fölkészültem rá, hogy majd meghányjuk-vetjük,
2830    II,   3|       vizsgáztattam õket, hanem õk engem. Hogy miféle népek voltak azok,
2831    II,   3|                  felturkálunk? Aztán meg, hogy meg nem ette õket a föld
2832    II,   3|          spiritusszal. Én erre azt vetem, hogy az lehetetlen, mert még
2833    II,   3|                 ki, de érzik a szavukból, hogy nagyon lecsökkentett a szemükben
2834    II,   3|               ételt tettek a halottaknak, hogy ne éhezzenek, míg átérnek
2835    II,   3|                 mondom -, csak az a hiba, hogy még akkor nem ismerték a
2836    II,   3|                  az idõt.~Be kell látnom, hogy ez sokkal ésszerûbb magyarázat,
2837    II,   3|                  Az nagyon tetszik nekik, hogy a nagyúrral a szolgáit is
2838    II,   3|                eltemették, csak az a kár, hogy ez a szép szokás kiment
2839    II,   3|                    Csak azt nem szeretem, hogy a csõszön olyan különös
2840    II,   3|               lélekre, Szirovica!~- Azon, hogy mi lössz abbul, ha egyször
2841    II,   3|                   a múzeumba. Azt hiszik, hogy õ volt a Rudolf trónörökös.~-
2842    II,   3|            harminckettõt, oszt möghagyta, hogy ha möghal, tögyük az ölibe
2843    II,   3|              acskót, mert û úgy szeretné, hogy a föltámadáskor a kezeügyiben
2844    II,   3|                 azon mosolyogtam én most, hogy milyen kitalálás lössz abbul,
2845    II,   3|                   megrökönyödve gondolom, hogy a csõsz a tulajdon szájából
2846    II,   3|               embereket. Már olyanformán, hogy „ételem lóbul, italom tóbul”.
2847    II,   3|                 alföldi nemzet úgy tudja, hogy amelyik galamb koponyából
2848    II,   3|             nemzetet ismerem, azt tartom, hogy az Attila koponyájából régen
2849    II,   3|                utódok. Ugyan az is lehel, hogy úrfélének a kezébe került,
2850    II,   3|                még azt is jól rátaposták, hogy vissza ne jöjjön valahogy. (
2851    II,   3|                megdöfögeti az ormányával, hogy ugyan csörög-e benne egy
2852    II,   3|                teljes hiányát mutatja az, hogy miután reményeiben csalatkozik,
2853    II,   3|        megjegyzést azonban halkan tegyük, hogy a malacka meg ne hallja,
2854    II,   3|                 vetvén reménye horgonyát, hogy hátha mégiscsak akad egy
2855    II,   3|               tanyát a kultúra réme. Azaz hogy kezdetben nem is olyan ijesztõ
2856    II,   3|                    és úgy forgatja magát, hogy az ördög se nézné ki belõle,
2857    II,   3|           megkérdi, milyen mély a kút, és hogy ugyan él-e még annak a mestere,
2858    II,   3|            megkérdezi, hány család van, s hogy hát ez a kis Rossz-András
2859    II,   3|                   De még azt is megteszi, hogy bemegy a házba, leül a padkára,
2860    II,   3|        leggömbölyûbb, és azt mondja neki, hogy „eszem a szented, de olyan
2861    II,   3|                  méltónak ítéltetik arra, hogy föltekintse az egész birodalmat.
2862    II,   3|                   és meg akarták mutatni, hogy tudnak õk az urak nyelvén
2863    II,   3|                olyan farkas-fogai vannak, hogy ha adóbevallási ívet kellene
2864    II,   3|                 napszámosaim azt mondják, hogy ez csak dudás lehetett,
2865    II,   3|              Hiszen õk is elhiszik nekem, hogy ezek a vajzok ötezer évvel
2866    II,   3|                 volt, mert azt gondolták, hogy aranyat kerestetek velük,
2867    II,   3|                 megtértek, amikor látták, hogy jó nekem a cserépdarab is,
2868    II,   3|                  is, amire én azt mondom, hogy balta. És számot írok mindenre,
2869    II,   3|                 csak lenni kell, s jó is, hogy van, mert ehol, mennyi pénzt
2870    II,   3|      rámosolyogtam, és megkérdeztem tõle, hogy „hogy vagy Többsi?”, ami
2871    II,   3|                  megkérdeztem tõle, hogy „hogy vagy Többsi?”, ami neki
2872    II,   3|                  igen jóleshetett, lehet, hogy kis életében elõször mosolyogtak
2873    II,   3|                 kócos kis fejét. Világos, hogy ez a legönzetlenebb szeretet
2874    II,   3|            részérõl, hiszen nem tudhatta, hogy én másnap szalámit fogok
2875    II,   3|             helyzetét, ha fölteszem róla, hogy hírét se hallotta a szaláminak.
2876    II,   3|                  ennélfogva elhatároztam, hogy fölkeresem kis pajtásomat,
2877    II,   3|                 annyi cserepet kihánytak, hogy belesajgott a derekam a
2878    II,   3|               nyilván meglátszott rajtam, hogy haragszom. Én is elhallgattam,
2879    II,   3|                  moccantam, pedig tudtam, hogy a hosszú szedelõdzésük békítési
2880    II,   3|          rendesnél. Már messzirõl láttam, hogy nagy a nyüzsgölõdés a halmon,
2881    II,   3|                rosszat magának... Csak... hogy az este úgy szívire vötte...
2882    II,   3|                vagy mit... azt gondoltuk, hogy majd mögörül ennek a nagy
2883    II,   3|                   megkértem, engedje meg, hogy nagy határ földje egyik
2884    II,   3|                 pesti könyvkereskedõmtõl, hogy a nagyurak nem nagyon szeretgetik
2885    II,   3|              nekik vannak írva. Hát akkor hogy kívánhatnám azt, hogy arról
2886    II,   3|               akkor hogy kívánhatnám azt, hogy arról vegyenek tudomást,
2887    II,   3|                 köszönöm. Tudniillik azt, hogy nem a pallosjogra hivatkoznak.
2888    II,   3|                  szõregi Szív utcában. De hogy adóemelése ne legyen belõle,
2889    II,   3|                belõle, sietek hozzátenni, hogy ezek a kincsek nemigen alkalmasak
2890    II,   3|                bácsit, sokkal elõbb, mint hogy szembesültem vele. Hiszen
2891    II,   3|                 Már akkor hallottam róla, hogy van ebben a faluban egy
2892    II,   3|                   istennek se engedi meg, hogy a földjét felturkálják.~
2893    II,   3|                volt. Ez annyit jelentett, hogy ott olyan mélyen van elhantolva
2894    II,   3|                  meg mindenki azt mondta, hogy ez a túlsó oldal.~Természetes,
2895    II,   3|                 túlsó oldal.~Természetes, hogy Máder úrral sohase tettem
2896    II,   3|                 szõregiek is azt mondják, hogy nehéz ember, azzal én nem
2897    II,   3|       kéményseprõnek, mert azt hallottam, hogy az hörcsögös ember, és mindjárt
2898    II,   3|        kéményseprûtõl se. Ráadta a fejét, hogy beviszi hozzá, és sikerült
2899    II,   3|                öreg, csak azt kötötte ki, hogy szõlõben, fában kárt ne
2900    II,   3|                  egy van a paktumban. Az, hogy a méhecskéket ne zavargassuk.
2901    II,   3|                fenékig, s azt határoztuk, hogy másnap elmegyünk jobb tájékra.
2902    II,   3|              addig a kerítés mögül nézte, hogy megtartjuk-e a törvényt.~-
2903    II,   3|                akarom.~Kezdtem megérteni, hogy mért tartják a szõregi kéményseprõt
2904    II,   3|                      Azok elvittek tõlem, hogy majd adjak múzeomba.~Megmondta,
2905    II,   3|                adjak múzeomba.~Megmondta, hogy kicsodák. Én is megmondtam,
2906    II,   3|               kicsodák. Én is megmondtam, hogy nem kapott azokból a múzeum
2907    II,   3|                  Hozok térképet. Mutatok, hogy állt ház, telek, porta,
2908    II,   3|                   úrra. Azzal viszonozta, hogy megmutatta, hol sejti még
2909    II,   3|                csontvázat, akkora tállal, hogy belefért négy sonka. Ez
2910    II,   3|                  a néni, akirõl kiderült, hogy neki joga van úgy vélekedni,
2911    II,   3|                   Arról meg az derült ki, hogy õ az ifjabb Máder, s ez
2912    II,   3|               Aztán meg az is kitudódott, hogy az egyik kutatóárkot már
2913    II,   3|                  futtattuk végig, anélkül hogy engedélyt kértünk volna
2914    II,   3|             olvasok össze. Hát ez meg már hogy lehet? Mikor én csak tízet
2915    II,   3|                  szelíd arcú menyecske -, hogy a Pisti meggondolta magát.
2916    II,   3|                  de még ilyent nem értem. Hogy egy család, amelyiknek egyetlen
2917    II,   3|                 sehogy se.~- Nézzük csak, hogy is állunk. Itt a nagy cseresznyefa...
2918    II,   3|                 Máder úr kivágatta a fát, hogy utunkban ne legyen. Ugyan
2919    II,   3|                   nemigen tanulhatta meg, hogy egy bronzkarika megér egy
2920    II,   3|                 nekem magamnak megmondta, hogy az egész tudományért nem
2921    II,   3|        cserépdarabot. Ami azt jelentette, hogy elhozta az eleven bácsinak
2922    II,   3|                múzeumba kerül~Nem hiszem, hogy Dusánnak azért kötötték
2923    II,   3|            kiskorában, mert azt kiabálta, hogy nem akar üveg alá kerülni
2924    II,   3|                barátságosan kérdezte meg, hogy mivel lehet szolgálatomra.~-
2925    II,   3|                  séta közben észrevettem, hogy a gõzeke õsi csontokat ropogtat
2926    II,   3|                milyen nagy öröm az nekem, hogy örömet mondhatok neki ezzel
2927    II,   3|              komoly tudománynak tartanak, hogy nemrég adtak ki róluk egy
2928    II,   3|                  is akad benne - fogadom, hogy a második kiadásban Szõreg
2929    II,   3|         Valamelyik napszámosom említette, hogy Dusán szomszéd is talált
2930    II,   3|                   elnézi a konyhaajtóból, hogy ugyan mire mennek a kutyák
2931    II,   3|                 gazda, beletörõdvén abba, hogy a házõrzõk nem eszik meg
2932    II,   3|                    indíttatva érzi magát, hogy éppen most menjen be a színbe
2933    II,   3|          megkeresni, s a hasidékon lesni, hogy ugyan visszafordul-e a vendég.
2934    II,   3|                   vendég olyan szemtelen, hogy leül várakozni a gerenda
2935    II,   3|                   illetve úgy viszonozza, hogy hasba vágja a legközelebb
2936    II,   3|             ajtócsikordulásra. Nem azért, hogy a köszörûkõhöz meneküljön,
2937    II,   3|            köszörûkõhöz meneküljön, hanem hogy elém jöjjön. Azzal adta
2938    II,   3|                   vissza a köszöntésemet, hogy már várt is. Csakugyan csontokba,
2939    II,   3|               szívességet. Azt megígérem, hogy a földjét nem rontjuk el.
2940    II,   3|               ásónyomot külön lapátoljuk, hogy behúzáskor ne a nyers föld
2941    II,   3|                   azt a szomszédoknál is, hogy csináljuk. Hanem azt mondjam
2942    II,   3|                 földben vannak.~Megintem, hogy ne olyan hangosan, mert
2943    II,   3|               harminchármas bizottságnak, hogy ebbõl valóban nagyszerû
2944    II,   3|                kreálni. S megígérem neki, hogy akárhogy fordul a dolog,
2945    II,   3|                 föl Dusán, csak arra kér, hogy a kis körtefájára vigyáztassak.
2946    II,   3|                  fizetésemen fölül. Igaz, hogy ezzel se volt szerencsém,
2947    II,   3|         haragudhatnak meg rám a királyok, hogy elettem elõlük.~Hát ez nagy
2948    II,   3|                 zöldjében a paradicsomot. Hogy ásathasson az igazgató úr
2949    II,   3|           kanálfejet faragott az õsember. Hogy lepipált az minket fantázia
2950    II,   3|                   Mi kívánnivalója van?~- Hogy tetszene beletenni az újságba,
2951    II,   3|               lenni. Meg is ígértem neki, hogy kitesszük.~Egy kicsit eltûnõdtem,
2952    II,   3|                van most szó, hanem arról, hogy a szolgám ígéretét be kellene
2953    II,   3|                  olyan telhetetlen ember, hogy mindent eldolgozzak az utódaim
2954    II,   3|              ládákat kellett készíttetni, hogy egészben beléjük lehessen
2955    II,   3|               arra se tartaná érdemesnek, hogy odább rúgja, de négy-ötezer
2956    II,   3|                   Mármost jó volna tudni, hogy hova szaladt a bronzember
2957    II,   3|                bízta rá a fenõkõ-istenre, hogy vigyázzon a tûzre, míg õ
2958    II,   3|                hol csellenghetett el úgy, hogy még máig se jött vissza -
2959    II,   3|               embernek ott lenni a képen, hogy mértéke legyen az edények
2960    II,   3|                     Jaj, akkor meglátják, hogy kopasz vagyok - tör ki Dusánból
2961    II,   3|           bekerülni a múzeumba, üveg alá, hogy ott megláthassák mindenféle
2962    II,   3|                irigykedve mondogathassák, hogy lám, milyen sokra vitte
2963    II,   3|                 nem szép tõlem bevallani, hogy ilyenek vagyunk, de hát
2964    II,   3|                  Hát tudják meg, emberek, hogy ez László szent királyunk
2965    II,   3|                   szememmel a magyarjaim, hogy õk is adjanak ennyi tiszteletet
2966    II,   3|              mindjárt az elsõ nap láttam, hogy nem hajlandók ilyen áldott
2967    II,   3|                nekik, akkor se hiszik el, hogy én nem kincset keresek a
2968    II,   3|                      Értsék meg, emberek, hogy én nem kincskeresõ vagyok.
2969    II,   3|                 Azért kutatjuk az õsöket, hogy megtudjuk, kik voltak, hogy
2970    II,   3|               hogy megtudjuk, kik voltak, hogy éltek, mit dolgoztak, s
2971    II,   3|                   éltek, mit dolgoztak, s hogy ebbõl tanuljanak a népek,
2972    II,   3|               Hiszen világos dolog az is, hogy a kincskeresõnek nagyobb
2973    II,   3|           bolonddá a népemet. Azt akarom, hogy higgyen bennem, és ne tartson
2974    II,   3|          kiskunjaim tisztába jöttek vele, hogy nem huncut vagyok én, csak
2975    II,   3|                   õk maguk is úgy hívják, hogy a „kutyahitû Döncõ”. Csúnya
2976    II,   3|              akárhogy tömködsz. Én tudom, hogy csak úr vagy te is, kutya
2977    II,   3|                talált mindenütt. Éreztem, hogy van valami a levegõben.
2978    II,   3|              valamit sokallnak. Alighanem hogy sokallják a munkát, és keveslik
2979    II,   3|            mondják? Csak nem kívánhatják, hogy én kérdezzem meg õket, nem
2980    II,   3|                    Énvelem is van az úgy, hogy a rossz idõ ráfekszik a
2981    II,   3|                Döncõ - kezdem nyájasan -, hogy legyen mért piszkálni a
2982    II,   3|                 lábát a keskeny ösvényen, hogy vagy álljak meg, vagy lépjek
2983    II,   3|             elhatározással megint kilöki, hogy csak úgy koppan a bocskora
2984    II,   3|                  visszavonulok. Megértem, hogy ez volt a hadüzenet, és
2985    II,   3|                  azt az egyet mongya mög, hogy gilt-e még, amit ígért?
2986    II,   3|                 õszinte csodálkozással.~- Hogy ami aranyat tanálunk, az
2987    II,   3|               magam félreszívott füsttel, hogy észre ne vegyék az elsápadásom,
2988    II,   3|                  Fúrom a sarkam a földbe, hogy keményen álljak rajta. Egy
2989    II,   3|                csúnyán. Kedveskedik neki, hogy „gyere mán, te büdös”, és
2990    II,   3|                   ménkûhöz, hiszön tudod, hogy nem vitte el a Markoláb.
2991    II,   3|                 taplóhoz. De az is lehet, hogy õ is úgy járt vele, mint
2992    II,   3|                feje alá a másvilági útra, hogy jobb szívvel fogadják odaát.~-
2993    II,   3|               harcot. - Hanem az az igaz, hogy maga is csak olyan úr, mint
2994    II,   3|             bicskával faragott ábrázatán, hogy egész éjszaka rajta táncolhattak
2995    II,   3|                 kellett õket bátorítanom, hogy nem harap az, bátran kézbe
2996    II,   3|              tettem, s meglepetve láttam, hogy a kutyahitû emberben lábra
2997    II,   3|                  Nem azért mondom, nézze, hogy mögsértsem, csak úgy töszöm
2998    II,   3|                   még csak annyit láttam, hogy jön vissza az autónk borzasztó
2999    II,   3|                 isszák? Akár ráfoghatnám, hogy hun menyecskék feje alól
3000    II,   3|            mondhassák ránk a maradékaink, hogy egészen haszon nélkül kártyáztuk