Kötet,  Fejezet

3501    II,   4|            fogadta meg a fekete-Máriának, hogy megjobbítja az életét, ha
3502    II,   4|               életét, ha megsegíti abban, hogy õ is a maga fészkében húzhassa
3503    II,   4|                 Mert a Szûzanya tudhatta, hogy az a düledezõ sárviskó a
3504    II,   4|                  az András, aki abból él, hogy rendben tartja a halottakat.
3505    II,   4|             halmát nézte ki a szolgabíró, hogy abban legalkalmasabb a nagy
3506    II,   4|                   a halmát, de kikötötte, hogy a felsõbbség õt teszi meg
3507    II,   4|                  Továbbá vállalta azt is, hogy hajnalban, délben és este,
3508    II,   4|              meghatalmazta a tanító urat, hogy amelyik pusztai halott nem
3509    II,   4|                   de valódi deák nyelven, hogy semmi rövidséget ne szenvedjen
3510    II,   4|                 várt a mennyország. Igaz, hogy András nem tudott deákul
3511    II,   4|             büszkébbek voltak, mint arra, hogy nekik olyan temetõcsõszük
3512    II,   4|                  az Andrásban, csak éppen hogy az asszonyfélét nagyon lepkedte.
3513    II,   4|           szalonnával, tarhonyával. Igaz, hogy megjöhetett volna már az
3514    II,   4|               õrajta nem fog az idõ. Lám, hogy megjátszotta magát a pulival
3515    II,   4|                finánc megkérdezte tõle:~- Hogy hívják a kutyát, András?~-
3516    II,   4|                  András kimagyarázkodott, hogy nem sértegette õ a hivatalos
3517    II,   4|                  odébb az asszony.~- Úgy, hogy idegyüssz hozzám felesnek.
3518    II,   4|                  a fejét. - Két gyerökkel hogy löhetnék én a kend felesége?~
3519    II,   4|                  úgy gondoltam, hé.~- Hát hogy?~- Ne tötesd magad, galambom.
3520    II,   4|               pedig lökött rajta akkorát, hogy leesett a kalapja, s hátranyaklott
3521    II,   4|              visszafordult, és megmondta, hogy annyit nem adhat. Megegyeztek
3522    II,   4|             húsvétra is, arra jók voltak, hogy pucéran ne hagyják, másra
3523    II,   4|                   azonban óhatatlan volt, hogy meg ne lássa a Marika bogárszemét
3524    II,   4|                    Azt nem lehet mondani, hogy egy rossz szóval is bántotta
3525    II,   4|           zsákpatracba.~Az asszony tudta, hogy nem szereti a fekete szemû
3526    II,   4|                  de sohase jutott eszébe, hogy ezzel tán vétkezik is. Nem
3527    II,   4|                  is. Nem volt szeme arra, hogy egyszer is meglássa az árnyékot
3528    II,   4|             sûrejébe.~Marika azt találta, hogy a Jézuska úgy néz, mint
3529    II,   4|               többi nagy emberek, s félt, hogy utánakiált, mint az anyja
3530    II,   4|         zsivajogtak. Marika úgy gondolta, hogy amint minden nagy kutya
3531    II,   4|           társadalmi érintkezésben. Igaz, hogy nagy kutyát többet látott,
3532    II,   4|                 nézni. Ilyenkor megesett, hogy egy-egy barátságos ember
3533    II,   4|               lehajolt hozzá.~- Hát tégöd hogy hívnak, kis szemõk?~Marikát
3534    II,   4|                  kötõje mögé, noha tudta, hogy nem lesz ott maradása.~-
3535    II,   4|                   Nem jutott neki eszébe, hogy a fekete szemû gyereket
3536    II,   4|                  kellett állni napszámba, hogy kiteremtse a muszájt, s
3537    II,   4|                magpulykáit is elprédálta, hogy ne legyen semmi hiányosság.
3538    II,   4|                   amibõl az apa láthatta, hogy a gyerek többre vitte, mint
3539    II,   4|            temetés után úgy érezte Modol, hogy csak a fekete-Mária képe
3540    II,   4|             Boldogságos úgy rámosolygott, hogy megkönnyebbedett tõle a
3541    II,   4|                 magát:~- Ó, te, te, te... hogy mért nem tégödet kívánt
3542    II,   4|          asszonyon. Elcsodálkozott rajta, hogy megváltozott. Mint húsvétra
3543    II,   4|                álmatlankodás közt rájött, hogy nagy bûnös asszony õ, de
3544    II,   4|             szemõk?~Modol észre se vette, hogy kiszáradt szemébõl csordogálni
3545    II,   4|                 azt mondta erre mérgesen, hogy „möhetsz mán te akárhuva,
3546    II,   4|              kiadni az ordrét a havaknak, hogy most már elég volt, takarodjanak
3547    II,   4|            tudományban, de annyit látott, hogy gyereknek való holmik.~-
3548    II,   4|                 és úgy állt az ablak elé, hogy ne lehessen látni az asztalt.
3549    II,   4|           nyugodtan felelt.~- Megmondtam, hogy üdõben itt löszök. Hogy
3550    II,   4|                   hogy üdõben itt löszök. Hogy áll a föld? Löhet-e mán
3551    II,   4|              Lator csõsz arra ébredt föl, hogy csönd van, amikor kutyaugatásnak
3552    II,   4|                   nevelve az Aminektégöd, hogy õ vakkantsa fel a gazdát,
3553    II,   4|                   puli messzirõl vakogta, hogy nem kell megijedni, állja
3554    II,   4|                   a puskáját. Örült neki, hogy lesz egy kis lövöldözés.~
3555    II,   4|              csõsz.~Modol észre se vette, hogy csahol és ugrál a puli,
3556    II,   4|                 ész nélkül nyargalászott, hogy onnan felülrõl, a kék magasokból
3557    II,   4|                Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én azért szoktam harmadik
3558    II,   4|                  az akkori magas kormány, hogy a könyvtár, a múzeum, az
3559    II,   4|               kellett tartanom. Megírtam, hogy ez a tisztesség nekem félhavi
3560    II,   4|                   abba a rekompenzációba, hogy majd az utódomnak is félhavi
3561    II,   4|                 valamit. Azt eszeltek ki, hogy hivatalosan kértek a számomra
3562    II,   4|           értesítvén a Petõfi Társaságot, hogy a kérés teljesítésével az
3563    II,   4|                leégett az arcomról a bõr, hogy olyan sok ember elõtt ért
3564    II,   4|          tisztesség, azóta azonban látom, hogy az Isten valóban a legnagyobb
3565    II,   4|                mind tanúságot tehet róla, hogy amennyiben némileg megrendült
3566    II,   4|            bakterek szalutálását. (Tudom, hogy nem nekem köszönnek, hanem
3567    II,   4|              állambölcsesség arra gondol, hogy Kant Immanuel azért lett
3568    II,   4|              nevelni? Csak azt nem tudom, hogy mit csinál aztán majd ez
3569    II,   4|                figyelmeztetik uraságomat, hogy a második osztály hátra
3570    II,   4|                Mikor aztán kinyilvánítom, hogy én csak a harmadikba igyekszem,
3571    II,   4|      nemzetfönntartó elem, aki nem tudja, hogy õ az. (Aki kisgazdának hívja
3572    II,   4|                 lábukat vetik széjjelebb, hogy kevesebb legyen a hely.~
3573    II,   4|                   hallom, olvasom eleget, hogy én nem vagyok nemzetfönntartó
3574    II,   4|             nemzetnek.~Egy kicsit várják, hogy mi lesz, de mikor látják,
3575    II,   4|                 mi lesz, de mikor látják, hogy nem lehetek valami zenebona
3576    II,   4|                elõtte szóló véleményéhez, hogy bizony foga van az idõnek.~-
3577    II,   4|            mégiscsak illendõ megkérdezni, hogy mi keresete volt ott.~-
3578    II,   4|               tatár kán, a kofa is tudja, hogy ennek sose lesz a tüdejével
3579    II,   4|                  lábamat.~Ez úgy értendõ, hogy a kánnak megfagyott a lába,
3580    II,   4|            akadémián a székelyek eredete. Hogy a faggyúgyertya jobb-e a
3581    II,   4|                  csak annyi van eldöntve, hogy okos ember nem mén vele
3582    II,   4|               mönjön az urak közé!~Látom, hogy mindenki egyetért a kofával,
3583    II,   4|            kofával, és én magam is érzem, hogy igaza van.~- Úr a fene -
3584    II,   4|                  a lábát. Ez annyit tesz, hogy ha van magához való esze
3585    II,   4|                   vagyunk. A nemzet érzi, hogy itten közéje tartozandó
3586    II,   4|                 ide az én helyemre.~- Már hogy ülnék - mondom -, csak maradjon
3587    II,   4|                 is, mint ilyenkor szokás, hogy sok jó ember elfér kis helyen.~
3588    II,   4|                  Ugyan csak odáig értünk, hogy a Márinak volt egy muszkája,
3589    II,   4|               csak a juhász kérdezte meg, hogy hát aztán mire való ez.~-
3590    II,   4|                 mire való ez.~- Hát arra, hogy ha utazik kend, ebbe töszi
3591    II,   4|               kend, ebbe töszi a ruháját, hogy össze ne gyûrödjön - magyarázta
3592    II,   4|                   vita árán tisztázódott, hogy él még az Appóni, és azt
3593    II,   4|                  Valamint az is kiderült, hogy a kérdés fölvetõje szõregi
3594    II,   4|                kanászgyerek. Az úgy volt, hogy magyar bakter mondta: „gyinnek
3595    II,   4|         megöldösték egymást.~~Az nem baj, hogy én harmadik osztályon szoktam
3596    II,   4|                háború. Hanem az nagy baj, hogy mindenféle népek különvonaton
3597    II,   4|                  zöld árnyalattal. Lehet, hogy tüdõbajosok, de az is lehet,
3598    II,   4|              tüdõbajosok, de az is lehet, hogy ha nem hajába fõtt krumplin
3599    II,   4|                  nekem mondja, csak éppen hogy mondja, ha akarom, én is
3600    II,   4|                   biztatót hazudni arról, hogy majd lesz még ilyen piros
3601    II,   4|              mikor a vonat még éppen csak hogy elindult Pestrõl?~- Ami
3602    II,   4|                   átmegyünk!~- Értse meg, hogy nem lehet - mondja az ember
3603    II,   4|                    Öreg ember már õ arra, hogy az ilyen cselefendi beszédet
3604    II,   4|      megdudáltatja az autót. - Fogadjunk, hogy a mi kocsinkkal az árokba
3605    II,   4|                Csak éppen eltûnõdöm azon, hogy milyen nagyot fordult a
3606    II,   4|             gyerekkorom óta. Ugyan lehet, hogy nemcsak fordult, hanem fejlõdött
3607    II,   4|                   fogalmunk se volt róla, hogy át is lehet helyeztetni
3608    II,   4|                  ha nem jár kedvünkben, s hogy a kalauz lelövésével növelni
3609    II,   4|        menetsebességet. Nem emlékszem rá, hogy mielõttünk valaha is kiejtették
3610    II,   4|              kiejtették volna ezt a szót, hogy tekintélytisztelet, de azért
3611    II,   4|                   az volt, akirõl tudtuk, hogy kötelességet teljesít.~Lehet,
3612    II,   4|             kötelességet teljesít.~Lehet, hogy reakciós ember vagyok, amikor
3613    II,   4|          ilyeneket gondolok, az is lehet, hogy az öregségem acsarog a fiatalokra,
3614    II,   4|          danolósak - akárhogy van, érzem, hogy melegem van és kiabálhatnékom.
3615    II,   4|                  míg rászánom magam arra, hogy most aztán igazán kimutatom
3616    II,   4|                ember is csak most jön rá, hogy a másik utasa is lemaradt.
3617    II,   4|                   s csak most jut eszébe, hogy a sorompó még mindig nincs
3618    II,   4|              menyecske, de olyan ijedten, hogy alig érteni a szavát -,
3619    II,   4|                 uramnak, így is agyonver, hogy megkéstem.~A madarak is
3620    II,   4|                   fiúnak le kell maradni. Hogy ne egymagában tévelyegjen
3621    II,   4|                 Vagy inkább azon kezdjem, hogy a meteorológiai tudomány
3622    II,   4|                  jól érzik magukat benne, hogy biztatni kell õket, ahogy
3623    II,   4|                csak elmögy mán.~Sajnálom, hogy a szinoptikus térképek izobár-vonalait
3624    II,   4|          imponálnék neki, mert azt hinné, hogy értek a meteorológiához.
3625    II,   4|                 értem. Amit értek, az az, hogy a sûrû és hosszú depressziókból
3626    II,   4|                   pedig nem értek, az az, hogy akkor mért nincs minálunk
3627    II,   4|                   szemmel látható igazság hogy még a Meteorológiai Intézet
3628    II,   4|               volt, mint most, nem hiába, hogy akkor még légtünettannak
3629    II,   4|                 hallottam gyerekkoromban, hogy mi szokta okozni a száraz
3630    II,   4|                   a száraz esztendõt. Az, hogy a magyar boszorkányok Szent
3631    II,   4|                  avégre vagyunk a földön, hogy mindig mivelünk etessék
3632    II,   4|                 annyi örömünk legyen meg, hogy a magunkét nyeldessük.~Így
3633    II,   4|                 címül írott tantétel, az, hogy „nem eszi meg a farkas a
3634    II,   4|                telet”. Ami annyit jelent, hogy csinálhatnak a tisztelt
3635    II,   4|                 olyan világ van itt most, hogy érdemes érte feltörekedni.
3636    II,   4|               Megvolt bennem a jószándék, hogy szót értsek velük, s elmagyarázzam
3637    II,   4|                most annak, aki alszik, de hogy mire mentem volna velük,
3638    II,   4|                 mozit játszani, de aztán, hogy az éjszaka is ránk feketedett,
3639    II,   4|           igazgatja.~Nem lehetne mondani, hogy a nemzet túlzott lelkesedéssel
3640    II,   4|                  történt - úgy mondják -, hogy a martonosi ember megkiáltotta
3641    II,   4|                krajcárt, igen örült neki, hogy õ most megtakarított harmincat.~
3642    II,   4|           egyetértés támad a tekintetben, hogy nem vagyunk martonosi emberek.
3643    II,   4|                  hát, értsék mög kendtök, hogy akadály van az útban - rimánkodik
3644    II,   4|                arra való a segél-mozdony, hogy fölszabadítsa az utat.~-
3645    II,   4|              Mindig az volt a világ sora, hogy szûr vágta a fát, ködmön
3646    II,   4|                 lábát -, észre se vöttem, hogy ott is van valaki.~- Csak
3647    II,   4|                   hozzá. De úgy mosolyog, hogy kicsordul a könnye. - A
3648    II,   4|                   érezzük semmi súlyukat, hogy egyszerre veselkedünk neki,
3649    II,   4|          Rotary-Club azzal a megbízással, hogy tartsak elõadást a magyar
3650    II,   4|                  tanulhatnak tõlem. Igaz, hogy vidéki múzeumigazgató mindenrõl
3651    II,   4|                   bennem annyi önismeret, hogy én nem vagyok haszonra való
3652    II,   4|          bizonyára tisztában voltak vele, hogy nem vagyok más, csak a magyar
3653    II,   4|               kívánnak tõlem többet, mint hogy egy kicsit elbeszélgessek
3654    II,   4|                  ha a sorsa úgy hozta is, hogy most kultúrpalotát igazgat,
3655    II,   4|                    természetesen németül, hogy mi a paraszt Magyarországon,
3656    II,   4|      megállapítottuk a magyar parasztról, hogy földéhes, úrgyûlölõ, együgyû,
3657    II,   4|              fejét:~- Kedves igazgató úr, hogy gondolja ezt? Kétkötetes
3658    II,   4|                  rontjuk el az életünket, hogy nem ismerjük, mert nem akarjuk
3659    II,   4|            ellentétet az mérgesítette el, hogy a polgári társadalom nem
3660    II,   4|           megpróbálta a hídverést. Félek, hogy eljön az idõ, és az nagyon
3661    II,   4|                 elkésve fog rájönni arra, hogy milyen jóvátehetetlen mulasztást
3662    II,   4|                   Sámuel. Merem állítani, hogy a magyar paraszt ma is olyan
3663    II,   4|               amelynek igazi hivatása az, hogy felderítse az Alföld flóráját,
3664    II,   4|                  a kérdés lényegét azzal, hogy anekdotáim apró gyufaszálaival
3665    II,   4|                   Domaszéken azt tartják, hogy ha az eke által kivetett
3666    II,   4|      figyelmeztetni a pesti humoristákat, hogy Gajgonyán mit tartanak rossz
3667    II,   4|                möghûlne ijedtiben a vére, hogy péntöki napon mög löhetne
3668    II,   4|                  fia.” Ami annyit jelent, hogy õ megnyugszik Isten rendelésében,
3669    II,   4|               fölfelé, tehát természetes, hogy az lesz lefelé is. Nézelõdésünkbõl
3670    II,   4|                 kiáltja elkeseredetten. - Hogy mögbuktassák a gyerököt
3671    II,   4|                mai világban!~- Micsoda?~- Hogy tudja az ember, hol van
3672    II,   4|                elõvette két bogár szemét, hogy majd kidülledt, még a nyelvecskéjét
3673    II,   4|                   kezét, de attól féltem, hogy az Andriska buksi feje is
3674    II,   4|                  parancsolja a tanító úr, hogy mondjon egy szép idõhatározó
3675    II,   4|                   úr is, el kell ismerni, hogy Palkó egészen helyesen meghatározta
3676    II,   4|                   Egri Verka, mutasd meg, hogy te okosabb embernek adsz
3677    II,   4|             ujjának a billegésével jelzi, hogy õbelõle kikívánkozik egy
3678    II,   4|        történelemtand is. Látszik belõle, hogy Verka nemcsak az idõmeghatározóval
3679    II,   4|                 Legföljebb azt nem tudja, hogy az „összes törökök” sokkal
3680    II,   4|                Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyik politikát olyannak
3681    II,   4|             többet is, de errõl se tudom, hogy kerül be a városba. A vasútig
3682    II,   4|             hármat, amire õ kijelentette, hogy isten neki, azt se bánja.
3683    II,   4|             megkérdeztem, hallotta e már, hogy ki lesz most a követ?~-
3684    II,   4|                  volt.~- Hogyhogy?~- Úgy, hogy az ilyen paletát vasárnapra
3685    II,   4|                   Illés. Nagyon fáj neki, hogy az egy pohár bortól elütik.
3686    II,   4|             elütik. Arra még nem jött rá, hogy az életbõl is ilyenkor semmizik
3687    II,   4|                 embere maga?~- Én? Izé... Hogy is csak... Nézze, mán megint
3688    II,   4|                   másik úrra mondta kend, hogy nagyon fáin ember.~- Hát
3689    II,   4|                   Szó szót ér, s kiderül, hogy ezen a tájon milyen különös
3690    II,   4|                   Hát az úgy volt, tudja, hogy azt mondja nekem a komám
3691    II,   4|                   lovai szántanak, vagyis hogy a legényfia szánt velük.
3692    II,   4|              odagyün a csöndér, megállít, hogy hohó, hogy mertem én két
3693    II,   4|             csöndér, megállít, hogy hohó, hogy mertem én két kocsit összekapcsolni,
3694    II,   4|                 hát honnan tudjam én azt, hogy tilos? Közhírré volt téve,
3695    II,   4|            nevemet, és megfenyeget azzal, hogy errül majd kihoznak nekem
3696    II,   4|               erre, de a koma megszólalt, hogy micsoda igazság ez, mikor
3697    II,   4|              akarja, okosítja föl a koma. Hogy hívják magát? Így, meg úgy,
3698    II,   4|               uram, mibül? Szerencse még, hogy ez a követválasztás van,
3699    II,   4|               vasvillával õrzi a gazdája, hogy reggelre ki ne merigessék.~
3700    II,   4|            járatban van?~- Mi járatban?~- Hogy követ akar lenni.~- Nem -
3701    II,   4|         határoztuk itten a szomszédokkal, hogy egy kiló sóért meg egy liter
3702    II,   4|                  Hadd lássa a jó asszony, hogy igaz úton járok.~Fölugrik
3703    II,   4|               pulton, amelyen meglátszik, hogy valaha asztal gyanánt szolgált,
3704    II,   4|                   bizalommal volt hozzám, hogy meg is mutatta a kontóskönyvet.
3705    II,   4|              annyi tételnek a végösszege, hogy két oldal van velük telerúnázva.
3706    II,   4|                 Mondja is mindig az uram, hogy ha tíz ilyen volna, a fejünk
3707    II,   4|                 reggel is látszott rajta, hogy az utolsóban van. Osztán
3708    II,   4|                  az utolsóban van. Osztán hogy éppen akkor járt itt a kortes,
3709    II,   4|                    kérdeztem hüledezve.~- Hogy ha a kortes megcsináltatja
3710    II,   4|               mondta ezt, látszott rajta, hogy ezt még jobb üzletnek tartja,
3711    II,   4|                 senki. Hát elég az hozzá, hogy harminc pengõt kapott, de
3712    II,   4|        halálunkról, és kérkedni fog vele, hogy õt fennkölt lelkesedéssel
3713    II,   4|               fennkölt lelkesedéssel úgy, hogy ne látnék magam elõtt egy
3714    II,   4|                  pipámra. S ebbõl látják, hogy az õ fajtájuk vagyok, s
3715    II,   4|                  adott nekik az iskola. S hogy mi veszett el belõle, s
3716    II,   4|          olvashatatlan aláírást produkál, hogy azzal akár miniszteri tanácsos
3717    II,   4|           Megmondtam az öreg deákjaimnak, hogy abból a vizsgából, aminek
3718    II,   4|              plajbász, az is olyan kicsi, hogy alig van rajta fogás. Azt
3719    II,   4|                 fogás. Azt is megmondtam, hogy kiírom az újságba, mit tudnak
3720    II,   4|               eszét mindenki.~Nem hiszem, hogy valamelyik olyasmit gondolt
3721    II,   4|              rosszban sántikálnék. Lehet, hogy egyik-másik megriadt egy
3722    II,   4|               ezek is csak belenyugodtak, hogy így is eleget kell tenni
3723    II,   4|                  kell tenni a napszámért. Hogy aztán otthon mit meséltek
3724    II,   4|                    De azért nem bizonyos, hogy kifiguráztak volna. Hiszen
3725    II,   4|                 végzõdik minden ásatásom, hogy az utolsó hét végén a búcsúkézfogáskor
3726    II,   4|             politikához. Van annyi eszem, hogy nem viszem a népemet olyan
3727    II,   4|             Olyasmit sem kérdeztem tõlük, hogy hányszor találkoztak a birtokos
3728    II,   4|              tanító úr keze alól; se azt, hogy miért hívják a parasztot
3729    II,   4|               úriember olyan kérdésekrõl, hogy mitõl lesz az esõ, hogy
3730    II,   4|                   hogy mitõl lesz az esõ, hogy merre van az a nagy búzatermõ
3731    II,   4|               nagy búzatermõ Argentína, s hogy hol terem a vas, amibõl
3732    II,   4|            asszonyok kinevetik az embert, hogy „kendbõl már megint deák
3733    II,   4|            jelentkezik, arról is kiderül, hogy olyan szerecsent látott,
3734    II,   4|                közül való, tudott annyit, hogy létezett valami Napólom
3735    II,   4|              Alighanem vezér.~- No látja, hogy tudja. Aztán mi nemzet volt?~
3736    II,   4|             Istvánunkról?~Egész bizonyos, hogy nem. Sõt talán Napóleonról
3737    II,   4|                  nem vigasztal meg azért, hogy Attilára is ezt a választ
3738    II,   4|                   Valamiféle király volt.~Hogy milyen, azt nem tudják.
3739    II,   4|               egyformán vonják le belõle. Hogy nagyon sarcolhatta a népeket
3740    II,   4|              tudnak Szent Istvánról?~Azt, hogy augusztus 20-ra esik, s
3741    II,   4|                   augusztus 20-ra esik, s hogy akkor ünnep van. Hogy kije,
3742    II,   4|                   s hogy akkor ünnep van. Hogy kije, mije volt Magyarországnak
3743    II,   4|               semmit. Õk csak azt tudják, hogy mióta az meghalt, oda az
3744    II,   4|              vállvonás a felelet. Meg az, hogy az nagy ember volt, most
3745    II,   4|             igazat a nagy uraknak.~Arról, hogy fölszabadította a jobbágyot,
3746    II,   4|                   semmit. De én se tudom, hogy csakugyan föl vannak-e szabadítva?~-
3747    II,   4|                öregapámtól úgy hallottam, hogy õ kisgyerek korában került
3748    II,   4|                 De nem kell azt gondolni, hogy az élõ nagyok jobban járnak,
3749    II,   4|                  azt felelte - elsõnek -, hogy „a császár”. Kinevették,
3750    II,   4|           Kinevették, és megmondták neki, hogy „arról már lemázsáltunk”,
3751    II,   4|                 bankóra is emlékezhettek, hogy azért nem volt gilt, mert
3752    II,   4|               ember közül huszonöt tudta, hogy akinek a képe a pénzen van,
3753    II,   4|                ember volt, aki azt hitte, hogy az a „Betlehem gróf”.~Megkérdeztem
3754    II,   4|               Illés nevezetû, azt mondta, hogy én is állom vagyok.~- Miért,
3755    II,   4|               csak nézi.~Lepisszentették, hogy bolond beszéd ez, mert én
3756    II,   4|                  mert én úgy dolgoztatok, hogy fizetek is érte. Illés lovagiasan
3757    II,   4|                  lovagiasan kijelentette, hogy nem komoly beszéd volt az
3758    II,   4|               érdekében azt füllentettem, hogy az államéból fizetem a napszámot.~~
3759    II,   4|                 következõ kérdés az volt, hogy szabad-e embert ölni? A
3760    II,   4|                   embert ölni? A felelet: hogy háborúban még muszáj is.
3761    II,   4|                    Hallottak-e már arról, hogy azok a csillagok is olyan
3762    II,   4|                   Két ember úgy hallotta, hogy árpából, a többi: „még nem
3763    II,   4|                  Amerikáról? Sok mindent. Hogy ott meg lehet gazdagodni.
3764    II,   4|                 ott meg lehet gazdagodni. Hogy ott szerecsenek laknak.
3765    II,   4|                   ott szerecsenek laknak. Hogy a Jóska sógor onnan borzasztó
3766    II,   4|                   sok pénzt küldött haza. Hogy ott terem az amerikai mogyoró.
3767    II,   4|                terem az amerikai mogyoró. Hogy ott százemeletes házak is
3768    II,   4|          százemeletes házak is vannak. De hogy ország-e, vagy világ az
3769    II,   4|                 vagy világ az az Amerika, hogy le vagy fel van-e, hogy
3770    II,   4|                   hogy le vagy fel van-e, hogy messze kell oda menni, azt
3771    II,   4|               tudta.~- Arra való a vasút, hogy megmondja - vágja ki magát
3772    II,   4|              bánom, ha azt mondja valaki, hogy nem mind ilyen a magyar
3773    II,   4|                 kívánni. Hiszen tudom én, hogy ebben az országban semmire
3774    II,   4|                Csak azt ne mondják nekem, hogy jól van így, ahogy van,
3775    II,   4|               tanító ember, aki úgy érzi, hogy én itt az õ mesterségét
3776    II,   4|          bántottam meg, azt megnyugtatom, hogy nem lehetett ilyen szándékom,
3777    II,   4|             tanítónõ. S ha még megvallom, hogy éntõlem is csak az Isten
3778    II,   4|                mondhatja rám jó lélekkel, hogy bántani akarom azokat, akik „
3779    II,   4|                  lenne abból, ha ahelyett hogy reggel nyolctól délután
3780    II,   4|               törtek közé, s megtanítjuk, hogy ki tudja írni római számokkal
3781    II,   4|        segítségére? Azt hiszem, az lenne, hogy a paraszt megbékülne az
3782    II,   4|               tudtunk neki megadni.~Igaz, hogy eddig nem sokra ment volna
3783    II,   4|               senki se gondoskodik arról, hogy a városi kultúra folyamából
3784    II,   4|                 százezrei számára. Tudom, hogy az utóbbi idõkben megszervezték
3785    II,   4|            szerzett tapasztalatból tudom, hogy általában igen derék emberek
3786    II,   4|             kapnak, s azt kívánják tõlük, hogy apostoli tevékenységüket
3787    II,   4|                 gyakorolják. Természetes, hogy ilyen körülmények közt komoly,
3788    II,   4|               lehet. S természetes az is, hogy szemrehányást tenni ezért
3789    II,   4|                   nem azt akarom mondani, hogy nincs kitõl számon kérni
3790    II,   4|                  akartam jajdítani magam, hogy emberek, népünk hatalmasai,
3791    II,   4|                   és itt olyan sötét van, hogy még a tudás szentjánosbogarai
3792    II,   4|              benne. És ne felejtsétek el, hogy nem lehet önfeláldozó hazaszeretetet
3793    II,   4|                  se tudtatok odáig vinni, hogy ismerje hazája ezeréves
3794    II,   4|                 meg bizonyosan nem tudta, hogy minek hívták a dédapját.
3795    II,   4|            kapanyelet csinálnának belõle, hogy ne kelljen azt is pénzen
3796    II,   4|            maszatos kölykei azt játsszák, hogy „sör-e, bor-e, pálinka‑e?”,
3797    II,   4|         bizonyosan nem jut nekik eszükbe, hogy õk most a tulajdon õseikbõl
3798    II,   4|                  És mégis úgy kell lenni, hogy a sehol föl nem jegyzett
3799    II,   4|                   és a költõk úgy hívnak, hogy: földéhség. A pillekergetõ
3800    II,   4|                  bükkmagot. De tudnivaló, hogy ezek oktalan állatok, s
3801    II,   4|              vadaké.~Attól se kell félni, hogy a Jánosoknak valami rossz
3802    II,   4|                  tenyerüket, mert tudják, hogy mindennek úgy kell lenni,
3803    II,   4|                 kell lenni, ahogy van, és hogy minden a jó Isten rendelése.~
3804    II,   4|                  a föld!~Nem tette hozzá, hogy „hej, ha nekem ilyen volna!”.
3805    II,   4|                gondolt olyan bolondságot, hogy õneki tulajdon földje legyen
3806    II,   4|                 falujukban is kidobolták, hogy földosztás lesz, akkor õ
3807    II,   4|                  községházára az urakhoz, hogy neki is írjanak földet.~-
3808    II,   4|                   Mikor János azt mondta, hogy két holdat, a jegyzõ úr
3809    II,   4|                    Alig tudta elmotyogni, hogy hány szájat kell annak a
3810    II,   4|                    ami olyan szép mondás, hogy mindenkinek el kellett rá
3811    II,   4|                  közmondással válaszolni, hogy „aki pedig nem akar megvénülni,
3812    II,   4|                   a jegyzõ úr közbeszólt, hogy János mindig derék ember
3813    II,   4|                   az idei tavaszra.~Igaz, hogy a földecskének egyik sarka
3814    II,   4|                   urak, mert tudták róla, hogy jó dolgos, és az erkölcseiben
3815    II,   4|                majorba.~Az volt a válasz, hogy a munkás igen, de aki maga
3816    II,   4|              fûnek-fának, hiába kérdezte, hogy mit eszik õ kilencedmagával
3817    II,   4|                    akkorra János belátta, hogy nagyot vétett. Nem tudni
3818    II,   4|                  vétett. Nem tudni ugyan, hogy mi ellen, mert törvény adta
3819    II,   4|              bejelentette a jegyzõ úrnak, hogy vissza akarja adni a két
3820    II,   4|             pápaszemet.~János megfogadta, hogy soha többet az életben nem
3821    II,   4|                  beletemetkezni a földbe, hogy egy kis hasznot lásson belõle.~
3822    II,   4|           homokban is. Nem lehet mondani, hogy semmi se termett volna meg
3823    II,   4|                  fölvitte Isten a dolgát, hogy a maga szegénye lehet? Aztán
3824    II,   4|                  mondta volna a városnak, hogy Isten ellen való vétek ezért
3825    II,   4|               János azt sóhajtotta volna, hogy a gyerek enni is kér, meg
3826    II,   4|                Olyan ára van a gabonának, hogy olyant az öregapád öreganyja
3827    II,   4|                  Annyi bankót kapsz érte, hogy lapáttal szelelheted. Jut
3828    II,   4|                  ember, tudta magától is, hogy ezt mondhatnák neki. Az
3829    II,   4|          vakulásig. Nem is lehet mondani, hogy éhenhaltak volna, csak mire
3830    II,   4|                Jánoséba. Nem olyanformán, hogy pálinkával, kártyával vagy
3831    II,   4|                   úgy vetette a kelepcét, hogy belebújt a János malacába -
3832    II,   4|                     Hát te?~Pál elmondta, hogy szerencsét próbál a városban.
3833    II,   4|                 fölkarolják. Kicsinálják, hogy bejusson valahova iskolaszolgának.
3834    II,   4|                  téríteni az illetõnek.~- Hogy szaporodott így föl?~- Pörösködtünk
3835    II,   4|                disznó.~Nem lehet mondani, hogy Pál a maga lábából kihúzandó
3836    II,   4|               volt, s János kiszámította, hogy nem kétszer, hanem háromszor
3837    II,   4|                Úgy plajbászolta ki János, hogy esztendõ múltán a szomszéd
3838    II,   4|                  is azt mondta, János is, hogy így is jó. Pál regulázta
3839    II,   4|                  a világot teremtette, de hogy az emberek azt nem találták
3840    II,   4|                  lenni kell, mert másképp hogy tartom én el magamat? -
3841    II,   4|                  és bebizonyította velük, hogy õ csak árendába kifizetett
3842    II,   4|            tömérdek adó! Õ maga se hinné, hogy ennyi telt tõle, nem is
3843    II,   4|               urak egy szóval se mondták, hogy János hazudik. Fizetett,
3844    II,   4|                   magáéra még semmit. Hát hogy állunk, János?~- Tavaly
3845    II,   4|                    Pedig nem értette meg. Hogy õt kivethessék a barna homokbul,
3846    II,   4|               pedig arról mindenki tudja, hogy Isten madara.~Csak az emberi
3847    II,   4|                   kiürítendõ területet, s hogy a zsellér vissza ne térhessen,
3848    II,   4|               akinek az volna a hivatása, hogy átvegye az impériumot a
3849    II,   4|                      Biztos vagyok benne, hogy a polgármester úr mindnyájunkat
3850    II,   4|                   a városi delegátusokat, hogy találjanak valami emberi
3851    II,   4|                   a terhe.~- Gondoljátok, hogy jövõ ilyenkorig azt is kinyögi
3852    II,   4|                Mikor az anyja észrevette, hogy harmadszor is kutyanyomba
3853    II,   4|                    úgy megmérgesedett rá, hogy majd agyonvágta a szõlõkaróval.~-
3854    II,   4|                  a rossz lelködet!~Lehet, hogy ha a lány visszaszólt volna,
3855    II,   4|         engedelmes gyerek, és az is igaz, hogy ilyen jó dolgos lány az
3856    II,   4|               ideje van, de azért fiatal, hogy élje világát. Mostanában
3857    II,   4|                   s Valér nem tehet róla, hogy õ mindig így kihúzza a lutrit.~
3858    II,   4|                 az is eszébe jutott neki, hogy nini, hiszen Valért is az
3859    II,   4|             embört, és a lelkire beszélt, hogy mit csúfoskodnak.~Ezen aztán
3860    II,   4|                    Mán avval ijeszgetött, hogy mögmondja apádnak. Akkor
3861    II,   4|                   háromfelé. Ha mögtudja, hogy hova lött tavaly a bürge,
3862    II,   4|                  bürge, akirül azt hiszi, hogy cigányok sinkófálták el.~
3863    II,   4|                belétök, no, nem látjátok, hogy a szomszédé szöbb!~Ezt a
3864    II,   4|           oktalanul nem érték föl ésszel, hogy haszonra való kárt is lehet
3865    II,   4|                 Úgy számított az asszony, hogy ha árát adják a dinnyének,
3866    II,   4|              tizenegykor el kell indulni, hogy a lószaggató utakon idejében
3867    II,   4|                volna hiba, a baj az volt, hogy idõ elõtt értek be. A hold
3868    II,   4|                   rendõr.~Az ember tudta, hogy még aratás elõtt letévedt
3869    II,   4|                   sarjadék, azt tartotta, hogy a parasztot fegyelmezni
3870    II,   4|            tekintélyesen.~Az ember tudta, hogy ez mit jelent, s akkorát
3871    II,   4|                 ostornyéllel a ló farára, hogy egyszerre két ostornyél
3872    II,   4|               azzal búcsúzott a várostól, hogy „süllyessze el az Isten”,
3873    II,   4|                 magáévá ezt a kívánságot, hogy „azzal együtt, aki a fundamentumát
3874    II,   4|                 az eperpálinkát kifõzték. Hogy történt, hogy se, az ilyesmit
3875    II,   4|                   kifõzték. Hogy történt, hogy se, az ilyesmit nehéz kitudni,
3876    II,   4|                azért nem lehetne mondani, hogy a pálinkafõzõ kibúsulta
3877    II,   4|          meghitelt rá a biztosítók elõtt, hogy nem történt semmi gondatlanság.
3878    II,   4|               pedig azt mondta az urának, hogy nem szégyen tanulni az okos
3879    II,   4|                addig biztatták az embert, hogy utoljára fölülrõl lefelé
3880    II,   4|                  már csak azért imádkozz, hogy valami förgetegös idõt adjon
3881    II,   4|               olyan parancsolatot kaptak, hogy a Valérék tanyájának vegyék
3882    II,   4|                   Már reggel meglátszott, hogy zenebona idõ lesz, s délre
3883    II,   4|               ki-kiszaladt az országútra, hogy nem hurcolász-e arrafelé
3884    II,   4|                   ingeujjával. Nem tudta, hogy ideges, csak azt érezte,
3885    II,   4|                  ideges, csak azt érezte, hogy olyan meleg van, mint a
3886    II,   4|             házban. Közben eszébe jutott, hogy valami üvegféle se ártana.
3887    II,   4|         szomszédok -, mingyárt gondoltuk, hogy itt üthetött le valahun.~
3888    II,   4|                 olyan is, aki hozzátette, hogy „szöröncsés embör kend,
3889    II,   4|                  csakugyan okoskodott is, hogy õ itt nyomát se látja a
3890    II,   4|                  az úrnak.~Õ úgy értette, hogy a sas vágja ki a szemét
3891    II,   4|                  értetlen igen nekiörült, hogy ilyen elismerés érte a szemét,
3892    II,   4|          mostanában inkább az a szokásuk, hogy összedûlnek, mint az emberek.~
3893    II,   4|                 Az irigység se mondhatja, hogy Julis rossz asszony volt,
3894    II,   4|                 elkívánta tõle a császár. Hogy miért kívánta el, azt se
3895    II,   4|              bûnbe merült világi népeket, hogy kevesebben maradjanak, könnyebben
3896    II,   4|                   tájon arra rendeltetve, hogy istenfélelemre intsék a
3897    II,   4|       Úrfelmutatáskor mind talpra állnak, hogy leborulva tisztelhessék
3898    II,   4|                 csak egy béres hitelt rá, hogy õ, mikor egyszer kint éjszakázott
3899    II,   4|                 urakat, sírt-rítt rajtuk, hogy mi lesz most már õbelüle
3900    II,   4|                 tudtak mást mondani, mint hogy hadiözvegy lesz belüle.
3901    II,   4|              mézeskalácsot is adott neki, hogy vigye ki a gyereknek. Nemcsak,
3902    II,   4|                  ki a gyereknek. Nemcsak, hogy a tíz hold bérletben meghagyták,
3903    II,   4|            megnyugvás volt az a Julisnak, hogy a városi urak így felkarolták,
3904    II,   4|                   a megkopasztott varjút, hogy repüljön, ha tud. Julisnak
3905    II,   4|                 és eszébe se jutott neki, hogy ember nélkül van.~Neki nem
3906    II,   4|                  is ezen, mert úgy tudta, hogy csak öregek szoktak álmodni,
3907    II,   4|                   táján, olyan álma volt, hogy az ura ül a padkán, abban
3908    II,   4|                 fejükön, és úgy nevettek, hogy azt borzasztóság volt hallani.
3909    II,   4|                 azt mondták, azt nevetik, hogy csókolgatja õ az ura papucsát.
3910    II,   4|                   azon vette észre magát, hogy csakugyan csókolgatja az
3911    II,   4|                   ki, amikor meghallotta, hogy valóságosan papucsban csoszog
3912    II,   4|                   megismerte a járásárul, hogy ez az a sánta béres, aki
3913    II,   4|                 Te voltál olyan lármával, hogy azt hittem, ölnek fiastul.
3914    II,   4|          bennetöket.~Julis elmosolyodott, hogy õ ilyen utca hírivel aludt,
3915    II,   4|                  halott is meg az élõ is, hogy egy este csakugyan rázárta
3916    II,   4|         templomhegyre. Akkor lehetett az, hogy csengettyûszó hallatszott
3917    II,   4|                 elszokott a háztul. Igaz, hogy a béres meg odaszokott.
3918    II,   4|                   meg odaszokott. De úgy, hogy aztán el se ment többet.~
3919    II,   4|             támadt. Szinte örült magának, hogy õbenne ennyi élelmesség
3920    II,   4|                  igazolásokat osztogatta, hogy a béresnek jár-e hadisegély?~-
3921    II,   4|                   ahhoz a sánta béreshez, hogy úgy prókátorkodsz érte?~
3922    II,   4|                   Amikor Julis megmondta, hogy az lesz neki az ura, a városi
3923    II,   4|              aztán tudtára adta Julisnak, hogy elsejétõl kezdve nem jár
3924    II,   4|                 voltak városi urak. Igaz, hogy Julison se akadozott már
3925    II,   4|                   nem lehetett panasz.~De hogy ríva fakadt az ijedségtõl,
3926    II,   4|                  De ha arra szánod magad, hogy férjhez mégy, azt minden
3927    II,   4|                   Csak nem löszöl bolond, hogy letöszöl arrul, amihöz jussod
3928    II,   4|                   mindenki helybenhagyta, hogy nem könnyelmûsködött. A
3929    II,   4|                   s mivel úgy vert a hír, hogy megváltoztatják a segélytörvényt,
3930    II,   4|       segélytörvényt, Julis úgy gondolta, hogy addig el lehetnek egymással
3931    II,   4|                  Julis még örült is neki, hogy így nem hitölhettek meg.
3932    II,   4|           szõlõvel.~Nem olyan világ járt, hogy napszámost lehetett volna
3933    II,   4|              gazdálkodást folytathatnánk, hogy egyikünknek se fájna a feje.~
3934    II,   4|                   nem bánnám, mert tudom, hogy ketten többre mönnénk a
3935    II,   4|               Isten.~Meghányták-vetették, hogy megesküdjenek-e, ne-e. De
3936    II,   4|                  fizetni. Úgy határozták, hogy Julis ne köszönjön le a
3937    II,   4|               tájon. Arról beszélgettünk, hogy itt már lassanként több
3938    II,   4|                  A tanító is erõsítgette, hogy a háború óta itt valóságos
3939    II,   4|              anyjáról nevezni a gyereket, hogy azt is így adják be, aki
3940    II,   4|                   nem azt akarod mondani, hogy a feleséged?~- De olyanforma.~-
3941    II,   4|        asszonyával?~- Össze. Û is mondja, hogy az lössz a legokosabb, mert
3942    II,   4|                hidegérõl mindenek tudják, hogy az majd megveszi az embert.
3943    II,   4|                mindenkinek adott valamit, hogy oltalma legyen az õ hidege
3944    II,   4|                  ellen. Nyilván megbánta, hogy teremtette, de ha már megvan,
3945    II,   4|                   az embernek észt adott, hogy éljen vele. Él is, hát hogyne
3946    II,   4|                régi õsember is kitalálta, hogy a melegnek nagyon szökdösõ
3947    II,   4|                  nyáron is csak arrul jó, hogy a legyek leginkább az üvegen
3948    II,   4|                 emberek azt is uzoválják, hogy Szent Mihály napkor felhúzzák
3949    II,   4|             hallgatni, amikor elszavalja, hogy „törpet törppel” hogy osztunk.
3950    II,   4|         elszavalja, hogy „törpet törppel” hogy osztunk. Öregapó ugyan,
3951    II,   4|          aggatódzó természetû, nem tudja, hogy mi a nehézségnek kell a
3952    II,   4|                  titokban õ is büszke rá, hogy ilyen nagy mûveletben van
3953    II,   4|                   megajánlja a gyereknek, hogy az õ csizmáját rántsa föl
3954    II,   4|               olyan hó, majd möglátjátok, hogy a kutyaól nem látszik ki
3955    II,   4|                 és hiába mondja az anyja, hogy mit mászkál ebbe a sötét
3956    II,   4|                     Mondtam ugye az este, hogy mit esetlenködsz avval a
3957    II,   4|                 szemibül. Úgy örült neki, hogy a királyfiak bizonyosan
3958    II,   4|                kendõnek. El is határozta, hogy mire beér az iskola-dûlõbe,
3959    II,   4|                 megsubásodtak az éjszaka, hogy azokra se lehetett ráismerni.
3960    II,   4|                   a szél.~Ha tudta volna, hogy minden kisgyerek a tudomány
3961    II,   4|                  a téli Isten haragjának, hogy megtanuljon törpet törppel
3962    II,   4|               volna. De õ csak azt tudta, hogy mellig ér neki a hó, és
3963    II,   4|                lett tõle; észre se vette, hogy a csizma rég nem lötyög
3964    II,   4|                    A tanító úr nem tudta, hogy a köpönyeg alatt a dermedõ
3965    II,   4|             parancs jött a felsõbbségtõl, hogy a nemzeti lét nagy harcában
3966    II,   4|                  adó nélkül?~- Hát persze hogy muszáj - mondom -, engem
3967    II,   4|             akartam, én akkor is mondtam, hogy akasztani köllene azt a
3968    II,   4|              induláskor se érdemelte meg, hogy rátegyék a nevét a kalendárium
3969    II,   4|             dicsekedni való, az is lehet, hogy fegyelmit kapok érte, ha
3970    II,   4|                 elmondom. Kiderül belõle, hogy a gondviselés nem válogat
3971    II,   4|                   szegény emberrel, igaz, hogy leginkább csak akkor, ha
3972    II,   4|               származik. Már olyanformán, hogy ebben a tartományban a keresztapa
3973    II,   4|                 azok csak úgy emlegették, hogy: a vén huncut. Kiprédikálta
3974    II,   4|                  hirdetni, s itt történt, hogy egyszer a prédikátornak
3975    II,   4|                 de azt senki se hallotta, hogy mit sugdosott a fehér galamb
3976    II,   4|                  a különbség volt köztük, hogy a próféta kölessel szoktatta
3977    II,   4|                  nyilatkoztatta ki néköm, hogy én vagyok az õ kiválasztott
3978    II,   4|               építették csillagformájúra, hogy több örömük teljen benne
3979    II,   4|                 azért csinálták sokágúra, hogy többen megtérjenek benne.
3980    II,   4|                szolgált neki a szerencse, hogy békében is uzoválhatta volna.
3981    II,   4|          tanyaudvaron, abban a hiszemben, hogy a jó emberét úgyse bántja
3982    II,   4|                  egyetértett velem abban, hogy a csárdában, amely cifrapettyes
3983    II,   4|            fordultam. Akkor vettem észre, hogy egy rongyos ember áll az
3984    II,   4|               érdekelt volna. Csak éppen, hogy a szó több legyen vele.
3985    II,   4|                 ember. - Nem az a beszéd, hogy kié a macska, hanem az,
3986    II,   4|                   kié a macska, hanem az, hogy köll vagy nem köll. Ötven
3987    II,   4|             láttam volna. Egész bizonyos, hogy csurgott a nyakából a félelem
3988    II,   4|                  A zsákot hagyja fölülre, hogy el ne ázzon. Kutya ugat
3989    II,   4|                  s csak most veszi észre, hogy a gyöngés holdvilág is kisütött
3990    II,   4|             elõször a hírt a tanyák közt, hogy az ura március 9-ére virradó
3991    II,   4|              napja volt. Azt nem állítja, hogy õ látott valamit, pedig
3992    II,   4|                  olyan hadakozással volt, hogy az ágy is leszakadt alatta.
3993    II,   4|                   húzta szemére a dunnát, hogy ne lássa õket.~- Kik vannak
3994    II,   4|                    A kísértõk. Hárman. A, hogy zörgetik a csontjukat!~Így
3995    II,   4|           látszott. Elõször azt gondolta, hogy a leszakadt ágydeszkák karcolták
3996    II,   4|                   mert meggyõzõdött róla, hogy ezzel sokkal jobban jön
3997    II,   4|                már tudja, arra született, hogy néhai keresztapja nyomdokaiba
3998    II,   4|                 házigazdámat, az erdõõrt, hogy van-e ebben a tartományban
3999    II,   4|                   dolog, mert úgy tudtam, hogy az ántikrisztus vagy nyolcszáz
4000    II,   4|                  ráismert az akkori pápa, hogy ez a császár az a valóságos