Kötet,  Fejezet

4001    II,   4|                  többeknek megjövendölte, hogy itt a világ vége.~Egy öregasszony
4002    II,   4|               megkérdezte szokás szerint, hogy „no, mire végzik kendtök?”
4003    II,   4|                erre elkezdett sopánkodni, hogy a szárazság miatt nem lehet
4004    II,   4|            asszony csak most vette észre, hogy egy kis koporsót visz a
4005    II,   4|               koporsót visz a hóna alatt. Hogy mi lehetett abban a koporsóban,
4006    II,   4|           tudhatja. De az szent bizonyos, hogy az illetõ nem lehetett egyéb,
4007    II,   4|              bizonysága van róla, lelkem, hogy az volt?~- Hát az, hogy
4008    II,   4|                   hogy az volt?~- Hát az, hogy mög tudta mondani a világ
4009    II,   4|                   még ögyebet is mondott. Hogy hatvanéves háború lössz,
4010    II,   4|                   köll halni mindönkinek, hogy lögyön kinek föltámadni
4011    II,   4|                 Bizonyosan van annak oka, hogy õt hivatalos nyelvre tanították
4012    II,   4|               homoki erdõ, ha azt hallja, hogy õneki fõnyiladéka van.)~
4013    II,   4|                 jóban dúskál. Nem tudtam, hogy a vadhagyma is a világ javai
4014    II,   4|          csordakútba.~- Ejnye, ejnye, hát hogy lehetett már olyant tenni.~-
4015    II,   4|                   már annyi esze nem vót, hogy a vadhagymát is mög tudta
4016    II,   4|            möghótt.~Meg kellett mondanom, hogy nem idevaló ember vagyok
4017    II,   4|                 szívére vette a szégyent, hogy kétéves lányával együtt
4018    II,   4|              Möggyõzõdést szöröztek rúla, hogy nem én vótam a falopó, csak
4019    II,   4|                mindenki olyan szerencsés, hogy három nap alatt tudódjon
4020    II,   4|               lélegzetet kell venni arra, hogy itt tehetõsek a népek. Aztán
4021    II,   4|                  a kenyérhez. Most látom, hogy nem bicska az, hanem borotva.
4022    II,   4|              találkozásom.~Elmondom neki, hogy õt keverték ilyen nagy hírbe.
4023    II,   4|              keverték ilyen nagy hírbe. S hogy hatvanéves háborút is jövendöltettek
4024    II,   4|                  veszi nekem rossz néven, hogy sokkal simogatóbb szemmel
4025    II,   4|              hónapot, ugye?~- Löhetségös, hogy majd csak újesztendõt köszönteni
4026    II,   4|                 vadhagymát. Azon tûnõdöm, hogy meg kellene kérdeznem valami
4027    II,   4|           foghatnék rá az ántikrisztusra, hogy legalább föltámadás napjáig
4028    II,   4|       lekisebbítõs ember, aki azt hinném, hogy a más pipája nem szelelhet
4029    II,   4|            azonban igenis gondoltam néha, hogy ezt a szép hosszú nyarat
4030    II,   4|             idelent olyankor úgy mondják, hogy szárazrajra villámlik -
4031    II,   4|                semmi meglepõ nincs benne, hogy az Olimpuszon ilyesmi történik.
4032    II,   4|             ásatás közben az embereimtõl, hogy pipának mindig kellett lenni
4033    II,   4|                  én már arra is rájöttem, hogy Jupiter valami ámbrafélével
4034    II,   4|                  Arról van szó, gyerekek, hogy ez a mi tökéletlen öreg
4035    II,   4|            képében. Hiába beszéltem neki, hogy ne szerencsétlenkedjen,
4036    II,   4|           szerencsétlenkedjen, elég volt, hogy egyszer megégette a kása
4037    II,   4|                   csak annyiban tartozik, hogy mink is benne leszünk abban
4038    II,   4|                ami õróla készül. Mármost, hogy lesz-e köszönet benne vagy
4039    II,   4|         mindenesetre illendõnek tartanám, hogy kedvében járjunk ennek az
4040    II,   4|               állta is végig, csak azért, hogy én kegyesen bánjak a halhatatlanokkal
4041    II,   4|           derekával olvassa meg az ember, hogy hány szál deszka tartja
4042    II,   4|                  derült ki, milyen jó az, hogy annyi néhai istent hurcolok
4043    II,   4|                 olyan napom egyfolytában, hogy élõ emberrel nem váltottam
4044    II,   4|                fenyvek, mint akik tudják, hogy õk csak jöttmentek ebben
4045    II,   4|                 maga mesterségét, anélkül hogy beleszólt volna a másikéba.
4046    II,   4|        belefájósodott a fejem a hõseimbe, hogy át akartam õket engedni
4047    II,   4|               ítéltek - be kell vallanom, hogy az én jóváhagyásommal. Sõt
4048    II,   4|                  jó emberem, aki féltett, hogy az igazságom nem lesz elég
4049    II,   4|                próbáltam adni. Nem azért, hogy nagyobb legyen a hatás,
4050    II,   4|             nagyobb legyen a hatás, hanem hogy ne legyen olyan kegyetlen
4051    II,   4|               hajnalokon, de én hihettem, hogy elérem a csillagokat. Mit
4052    II,   4|           biztathat?~Az a kérdés mármost, hogy én, aki kétségbeesett optimista
4053    II,   4|              bennük, azt megnyugtathatom, hogy engem attól ne féltsen.
4054    II,   4|         politikából én csak annyit tudok, hogy azt az öreg Madarász József
4055    II,   4|                  úgy fordította magyarra, hogy országlászati észlészet,
4056    II,   4|                országlászati észlészet, s hogy az azóta az országot is
4057    II,   4|                 az észt is. Azt is tudom, hogy valamikor a jobbágyot a
4058    II,   4|               füstre. Most az a politika, hogy: mindent szegény emberért.
4059    II,   4|             szinte félti a politikusokat, hogy mi lesz velük, ha annyira
4060    II,   4|                tudják állítani a világot, hogy nem lesz benne szegény ember?~
4061    II,   4|                 semmi szükség se volt rá, hogy én is fölcsapjak a földhözragadtak
4062    II,   4|              gondoltam olyan bolondságot, hogy fordíthatok a sorsukon valamit,
4063    II,   5|               valahogy úgy határozza meg, hogy hinni annyit tesz, mint
4064    II,   5|                   azért, mert õ mondta -, hogy meg fogják hódítani a világot,
4065    II,   5|                 énekén - ám világos ugye, hogy a mi szabadságunk, a háború
4066    II,   5|               örömet e világon!~Én tudom, hogy nem illik fütyürészni, mikor
4067    II,   5|               virrasztanak. Én tudom azt, hogy nagyon sok szívet szorongat
4068    II,   5|                   ami lesz. Én tudom azt, hogy a kálváriának sok stációja
4069    II,   5|                  keresztül. Én tudom azt, hogy itt még lesznek földrengések
4070    II,   5|           földrengések és lávaömlések, és hogy sok minden, ami szívünknek
4071    II,   5|                mégis hivõ hittel kiáltom, hogy füstön, ködön, gyászon,
4072    II,   5|                 állandóan azon dolgozott, hogy a céltalanságból rendet,
4073    II,   5|                   azzal mulatják magukat, hogy halomra öletik egymással
4074    II,   5|                jogot adott a földesúrnak, hogy köszvényes lábát az elfogott
4075    II,   5|                  vezet, egészen bizonyos, hogy azon túl is jönni fognak
4076    II,   5|                 perspektívákkal. Tagadom, hogy igaz volna a bibliai példázat,
4077    II,   5|             felelek. A napokban olvastam, hogy a természet ereje, amelyre
4078    II,   5|             morgása és harsogása mutatja, hogy a kozmosz rettentõ görcsökben
4079    II,   5|          hegytorlaszokról ki fog derülni, hogy málló káprázatok voltak,