Kötet,  Fejezet

   1     I,   1|                   hamarosan kiderült, hogy nem való vagyok erre a pályára,
   2     I,   1|                  mert a nyilvánosság elõtt nem tudok bukfencet vetni. Pedig
   3     I,   1|                   kán feje is. Ezt azonban nem azért tette nevezett kortársam,
   4     I,   1|          bekukucskált a kerítésen, ami még nem lett volna baj, de tudtomra
   5     I,   1|                    annál nagyobbat puffan.~Nem is ezért emlékezetes nekem
   6     I,   1|                 haza. De soha anélkül haza nem jött, hogy legalább egy
   7     I,   1|                   volna felgyújtani, akkor nem nyúznának az adóval.~Kicsit
   8     I,   1|               szabni, olyant, mint az övé.~Nem hiszem, hogy lett volna
   9     I,   1|                gomb, amihez fogható szépet nem fogok már látni ebben az
  10     I,   1|                ingem derekában lappangott. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek,
  11     I,   1|            csúsztatni, de akkor a jó Isten nem tudott volna róla, s én
  12     I,   1|                     Hát az volt, de bicska nem kellett hozzá. Kertészpecsenyének
  13     I,   1|                    a kenyérnek. De a falat nem ment le a torkomon, mert
  14     I,   1|                  papsajtba. Pedig most már nem volt olyan jóízû, mint azelõtt.~
  15     I,   1|                 azelõtt.~Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább
  16     I,   1|               krumplinak az ünneplõs neve. Nem rossz étel az se, ha só
  17     I,   1|              hazaér a szõlõbõl.~Azt már én nem értem ébren. A papsajttól
  18     I,   1|                   jó álma van az embernek, nem fekszi meg a gyomrát. Csak
  19     I,   1|                   úgy megkeményedett, hogy nem vette magába a kést. Anyám
  20     I,   1|                  Azt mondta, az õ foga már nem bírja.~Még akkor is a kõvé
  21     I,   1|                 vagyok elõbb, mint a zene. Nem szerénytelenségbõl van ez
  22     I,   1|                    föltették. A honorárium nem sok, csak tízezer korona.
  23     I,   1|               közönség rendkívül kíváncsi.~Nem tagadom, nagyon jólesett
  24     I,   1|             énekhez és a zenéhez. Szégyen, nem szégyen, eddig sohse gondoltam
  25     I,   1|                 magammal.~Hát az ének ügye nem éppen komplikált. Tegnap
  26     I,   1|                 hogy azon a pénzen, amiért nem dolgozott meg az ember,
  27     I,   1|                 szájával, hol a kezével le nem szedte róla az ember a festéket.
  28     I,   1|                 meg kell állapítanom, hogy nem mutattak annyi fogékonyságot
  29     I,   1|                 Isten látja a lelkem, hogy nem a pénzvágy, hanem a tiszta
  30     I,   1|                megcsalt az emberismeretem. Nem az aranykrajcár jött. Az
  31     I,   1|                  részlet következik, amely nem tartozik a haza zenekedvelõ
  32     I,   1|                  Érje be azzal, hogy azóta nem foglalkozom zenével, legföljebb
  33     I,   1|           hófúvások betemették a házunkat, nem lehetett mozdulni se ki,
  34     I,   1|                  hétköznapok, lelkes állat nem vetõdött felénk soha, s
  35     I,   1|              vetõdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint
  36     I,   1|             aranykoronája. Persze az ember nem láthatja színrõl színre
  37     I,   1|                    hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz.~
  38     I,   1|                beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett. Mert a
  39     I,   1|                volt õket.~De nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság,
  40     I,   1|                  gyerek! Attól félek, hogy nem egészen úgy szolgál szegénykémnek
  41     I,   1|            pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, aki föladja neki,
  42     I,   1|                   aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert
  43     I,   1|                 érte, mert pápaszem nélkül nem láthatta lefelé az utat.
  44     I,   1|                   Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító
  45     I,   1|                   Kese kalapos iskolájában nem kellett se könyv, se irka.
  46     I,   1|               felére, míg egészen írástudó nem vált belõle. Meg lehetett
  47     I,   1|                   betût, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalapos,
  48     I,   1|                tartotta a kalapos, hogy az nem magyar betû, és azt nem
  49     I,   1|                    nem magyar betû, és azt nem is tanította. Aki az õ iskolájában
  50     I,   1|                  ipszilonnal. Az õ diákjai nem azt kérdezgették egymástól,
  51     I,   1|                 azt: hogi vagi?~Én azonban nem találtam szép játéknak sem
  52     I,   1|            vércsefészekben, de azért ugyan nem érdemes iskolába járni.
  53     I,   1|                Hogy ember lesz én belõlem, nem is kicsi. Címeres nagy úr,
  54     I,   1|               Persze a Küsmödi kincsei meg nem menthettek volna engem a
  55     I,   1|                  ha drága jó édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott,
  56     I,   1|              bozontomat.~- De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet
  57     I,   1|                   ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott
  58     I,   1|              gonosz, makacs betûk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesterünknek
  59     I,   1|            csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom
  60     I,   1|            szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak sírva, hanem köhögéssel
  61     I,   1|                    kis arcom volt és fésût nem álló vad-fekete hajam, s
  62     I,   1|                   úri kisasszonyé.~- Aztán nem félsz majd, kisfiú? - emelte
  63     I,   1|                    valamelyik tanító úr.~- Nem félek én, csak a kutyáktól -
  64     I,   1|                 Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik a templomba, s
  65     I,   1|                 amilyent semmiféle cukrász nem tud produkálni. Amellett
  66     I,   1|               elmúlik minden lámpaláz.~Azt nem vettem észre az úton, hogy
  67     I,   1|              harapdosta a hideg. De hát ez nem szúrt szemet senkinek, télen
  68     I,   1|                bekecsbõl.~- Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam - hõkölt vissza
  69     I,   1|                   Már hozom is, kérem.~Hát nem lehet mondani, hogy nem
  70     I,   1|                    nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan
  71     I,   1|            magasabb lettem egy fejjel - ó, nem leszek én soha többet olyan
  72     I,   1|               morgott közben, amiket talán nem is találtak illendõeknek
  73     I,   1|                 nekem, hogy ha kellett, ha nem, minden strófa után röppentem
  74     I,   1|                 kéz tartózkodott, de azért nem a kézzel volt baj, hanem
  75     I,   1|                    hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni, mintha
  76     I,   1|                volna a kõben.~- Gyere hát, nem hallod? - rántotta meg a
  77     I,   1|               kispajtás, majd leveszlek.~- Nem... nem ereszt a lábam -
  78     I,   1|                   majd leveszlek.~- Nem... nem ereszt a lábam - motyogtam
  79     I,   1|                    a kõhöz.~- Mi a macska? Nem ereszt a lábad? - nevetett
  80     I,   1|               közszereplés terére, s azért nem tudtam róla többet elmozdulni.
  81     I,   1|          sergette-pergette magát.~Én pedig nem éreztem semmit a királyi
  82     I,   1|                ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak a bolondos
  83     I,   1|                  máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba.
  84     I,   1|               addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén
  85     I,   1|                  másikon a másik. Biz azon nem esett olyan kényelmes ülés,
  86     I,   1|                    fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig
  87     I,   1|                 csendesen morogtunk:~- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon
  88     I,   1|               morogtunk:~- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!~
  89     I,   1|           odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést
  90     I,   1|              tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.~Annál többet vette
  91     I,   1|                    a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem
  92     I,   1|                  hogy szinte megsajnáltuk.~Nem haragudtunk már rá, hiszen
  93     I,   1|                 haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák õ se,
  94     I,   1|                 jobb deák õ se, mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr
  95     I,   1|                 kezébõl kiesett a könyv, s nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta
  96     I,   1|                    tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte
  97     I,   1|                 Elmegyek Három Matyiékhoz.~Nem is volt nekünk kedvünk semmi
  98     I,   1|               vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk
  99     I,   1|                  hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se
 100     I,   1|              szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most
 101     I,   1|                    a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr
 102     I,   1|                  pántlikás ostorát:~- Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem
 103     I,   1|                 nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták
 104     I,   1|                   Megvolt a szánkó.~Biz az nem egészen olyan volt, mint
 105     I,   1|                    az arcunkba a havat, de nem törõdtünk vele. Csak arra
 106     I,   1|                    is kivirágozta a dér.~- Nem égett ebben a tûz, lelkeim,
 107     I,   1|                 esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik
 108     I,   1|                  tõlem a minap, hogy miért nem jelentkezem én földigénylõnek.~-
 109     I,   1|                  hogy jelentkezném? Hiszen nem vagyok én se paraszt, se
 110     I,   1|                hogy én arra még egyszer rá nem kívánok.~Akkor volt az,
 111     I,   1|                    diák fiunk van!~Csak én nem akartam sehogy se beleszokni
 112     I,   1|                   törtem el, de még mindig nem találtam semmi örömet a
 113     I,   1|             Földhöz vágtam a piros tollat. Nem akarok én írástudó lenni!
 114     I,   1|               ahogy neked tetszik. Én bele nem szólok, mert én csak szomszédod
 115     I,   1|                    csak szomszédod leszek.~Nem volt nagy a föld, de volt
 116     I,   1|           örömömben, ha idejekorán eszembe nem jut, hogy a kisgazdák nem
 117     I,   1|                  nem jut, hogy a kisgazdák nem szoktak bukfencet hányni. (
 118     I,   1|               bukfencet hányni. (Még akkor nem kerültek be a parlamentbe.)
 119     I,   1|                 sokan az új földbirtokost?~Nem látott biz engem egy vén
 120     I,   1|                  azért is megmutatom, hogy nem kár. Kaptam a kapát, és
 121     I,   1|                  édesapám -, legalább erre nem lesz több gondod.~Olyan
 122     I,   1|                    látszatja, se foganatja nem volt az igyekezetemnek.
 123     I,   1|              salátámnak pedig éppen levele nem maradt: lezabálta a csiga.~
 124     I,   1|                 maradt: lezabálta a csiga.~Nem maradt a gazdaságból egyéb,
 125     I,   1|                 sütött: fonnyadt; ha a nap nem sütött: bágyadt. Mikor virágzott:
 126     I,   1|             megverte a ragya. Dinnyeérésre nem maradt több rajta kettõnél.~
 127     I,   1|                    az apámat hiába kértem, nem nézte meg a dinnyémet.~-
 128     I,   1|                   nézte meg a dinnyémet.~- Nem akarom õket megverni szemmel.
 129     I,   1|                 magam, hogy se bût, se bát nem tudtam mondani. Se akkor,
 130     I,   1|               Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a számat nyitni,
 131     I,   1|                    is hallottam már, mikor nem mondták.~Tanultam pedig
 132     I,   1|                mondtak rólad, Márton deák. Nem lesz már belõled szabó,
 133     I,   1|                magammal, Balla bácsi, csak nem merem elõadni - törtem el
 134     I,   1|                 ejnye, szolgám, hogy elõbb nem szóltál? Tudok én orvosságot
 135     I,   1|                 ellen ez a nagyeszû ember?~Nem hozott az egyebet, csak
 136     I,   1|            prémgallérja is, míg a moly meg nem ette! Meg volt ez festve
 137     I,   1|                   sárgára, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket!
 138     I,   1|               rozmaringgal, míg az egér le nem rágta róla! Vadonatúj ködmön
 139     I,   1|              legény voltam, mint te!~- Föl nem venném száz forintért -
 140     I,   1|                    rossz ködmönt. A király nem adhatja olyan kevélyen a
 141     I,   1|                Soha annyi jókedvû emberrel nem találkoztam, mint akkor:
 142     I,   1|                  is, hékám; szólj, ha elég nem volt.~De nem szólt az semmit,
 143     I,   1|                szólj, ha elég nem volt.~De nem szólt az semmit, hanem úgy
 144     I,   1|                tudok - gondoltam magamban. Nem féltem már a feleléstõl
 145     I,   1|                  megforgatott elõre-hátra. Nem akarta elhinni, hogy én
 146     I,   1|                   újságoltam örvendezve. - Nem vagyok már Marci kisasszony.~
 147     I,   1|               vagyok már Marci kisasszony.~Nem is lettem az soha többet.
 148     I,   1|              ütögetett hátba nagy nevetve.~Nem is vettem rám többet, de
 149     I,   1|                 igen kicsire szabta. Azért nem akceptáltak semmiféle rendes
 150     I,   1|                  rendes mesterségben, mert nem esett jó fogás a fülemen.
 151     I,   1|               személyemet föltekintette:~- Nem jó matéria. Nem lehet nevelni. -
 152     I,   1|           föltekintette:~- Nem jó matéria. Nem lehet nevelni. - Ez volt
 153     I,   1|                  míg a forgalmi adó életbe nem lépett.~Mikor aztán mindenbõl
 154     I,   1|            édesanyám megfogta a kezemet.~- Nem tehetek mást, gyerekem -
 155     I,   1|                   a mézeskalácsosságba is.~Nem mondhatnám, hogy Gergulics
 156     I,   1|                 drágább könyvet keres, azt nem szolgáljuk ki, mert az már
 157     I,   1|                 szolgáljuk ki, mert az már nem tökéletes ember. Érted-e,
 158     I,   1|           tökéletes ember. Érted-e, öcsém?~Nem dicsekvésképpen mondom,
 159     I,   1|            biztosan meggyulladok, az pedig nem jó volna ilyen idõben -
 160     I,   1|                   akadályozná a forgalmat.~Nem volt szép fülem, de csak
 161     I,   1|                 Hallod-e, te gyerek, miért nem veszel inkább mézeskalácsot?~
 162     I,   1|                kérdi vigyorogva.~Ezzel már nem is bocsátkoztam tárgyalásba,
 163     I,   1|                  gondoskodnom. Szerencsére nem kellett értük messze mennem.
 164     I,   1|                  volna jó? Az apám csakúgy nem értett a pénzhez, mint én
 165     I,   1|                  értett a pénzhez, mint én nem értek, az anyámnak kellett
 166     I,   1|              életemnek. Hogy a jó Istennél nem nyert felsõ hatósági jóváhagyást,
 167     I,   1|             hatósági jóváhagyást, arról mi nem tehettünk.~Szent István
 168     I,   1|                    Felnõtt embert én addig nem láttam sírni. Minálunk meg
 169     I,   1|                     Minálunk meg különösen nem. A mi fajtánknak befelé
 170     I,   1|              csimpaszkodik a szoknyájukba. Nem ijednek meg még a tekintetes
 171     I,   1|                    tanár úr, az inspekciós nem is volt valami megijedni
 172     I,   1|                    a gondpókok fonogatnak. Nem is szoktunk mink azért haragudni,
 173     I,   1|               mindig bánatos szülém arcát, nem sértett hiúság. Ellágyulva
 174     I,   1|              forintunk van, tekintetes úr. Nem adott többet a cigányasszony
 175     I,   1|                   anyám életében kocsmában nem volt. Az írnok urat se ismeri.
 176     I,   1|                   asszony volt az anyám.~- Nem hagyom én ezt ennyiben,
 177     I,   1|                 birtoka van, lelkem, annak nem jár szegénységi bizonyítvány.~
 178     I,   1|                Tudják meg, hogy a híresség nem velem kezdõdött.) Minden
 179     I,   1|                hogy az öreg juhász kezéhez nem ragad abból egy gyújtatnyi
 180     I,   1|         beszégyenkezett hozzájuk. De õvele nem állt szóba, csak a fõjegyzõ,
 181     I,   1|                  mondott:~- Látja, Márton, nem kellett volna annyit éltetni
 182     I,   1|                 Kossuth Lajost. Akkor most nem volna maga olyan jegyes
 183     I,   1|                  bujtogatom a népet.~Engem nem hurcolt föl az apám a városházára,
 184     I,   1|                    tiszta jeles kis életem nem ért meg senkinek hat forint
 185     I,   1|                   csizmadiainasnak adnánk?~Nem tudtam szólni. Csak a fejem
 186     I,   1|             szétnevetni, se szétkáromkodni nem lehetett. (Ó, ha nekem maradt
 187     I,   1|          szégyenlõs népek voltunk mink, és nem értünk rá az ilyen úri tempókra.
 188     I,   1|          bontófésûvel.~- Ne félj, kisfiam, nem mégy még inasnak. Eszembe
 189     I,   1|                   és asszonyt, gyereket el nem engedett maga mellett, anélkül,
 190     I,   1|                   De aki jó ember, az csak nem tudja megtagadni magát.
 191     I,   1|              itt-ott a tetejérõl. De ebbõl nem lett semmi baj se. Ranezay
 192     I,   1|             kitanít könyvkereskedõnek - és nem kíván érte többet, csak
 193     I,   1|                  minden reggel rám talált. Nem is bírtam egy hétnél tovább.
 194     I,   1|                paradicsomból kergették ki, nem az iskolából, õt csak a
 195     I,   1|                    asztaltól tiltották el, nem a könyvektõl - azt ki lehetett
 196     I,   1|                 lehet.~Szeptember közepéig nem volt semmi baj. Lopva is
 197     I,   1|                  semmi más nyelv a nyomába nem hághat.~- A latin azt mondja:
 198     I,   1|                      Egy vagy Isten.~- No, nem egészen. Micsoda szórend
 199     I,   1|                    úr hangját hallottam:~- Nem, nem. Nem érzitek, hogy
 200     I,   1|                  hangját hallottam:~- Nem, nem. Nem érzitek, hogy a latinban
 201     I,   1|             hangját hallottam:~- Nem, nem. Nem érzitek, hogy a latinban
 202     I,   1|             Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal. Be kellett
 203     I,   1|                 messze vagy is, ha sokszor nem érsz is rá a földre nézni...~
 204     I,   1|                  rózsaszín húsos-szalonnát nem láttam, mint azon a szép
 205     I,   1|                  ilyen kakastejes kenyeret nem eszik ám otthon még karácsony
 206     I,   1|                    meg már Kesik bácsi meg nem állhatta, hogy a cipókaréjra
 207     I,   1|                    Hej, istenkém, ha te el nem vetted volna, az én fiacskám
 208     I,   1|                volna már!~Támadi bácsi már nem adta ingyen a portékáját.
 209     I,   1|                  csizmáját, hogy az azt ki nem heverte halálos holtáig,
 210     I,   1|                    közt csak egy volt, aki nem tudta szívelni a deákot.
 211     I,   1|                szívelni a deákot. Az pedig nem volt más, mint a tojásáruló
 212     I,   1|                   öreg Torongyost, hogy el nem felejtené holta napjáig.~
 213     I,   1|              találta meg, amit keresett.~- Nem ér az semmit, bátyám - mondta
 214     I,   1|                   tojásban a húszast.~- Az nem a kend eszéhez való! Az
 215     I,   1|                 kosár tojást?~- Sehogy se, nem eladó - tehénkedett rá Torongyos
 216     I,   1|               vághatna Cintulához. Biz ott nem volt egyéb, mint az a kalap,
 217     I,   1|                    Mint aki sajnálja, hogy nem sikerült a jó vásár.~Megkerültük
 218     I,   1|                   egyéb becsületes jószága nem volt is. Szépenlépõ Szerencsés
 219     I,   1|                    azt mondhatjuk, hogy mi nem ígértünk semmit, álljanak
 220     I,   1|           mekegtettem a kecskéjüket, akkor nem restellt panaszra átjönni
 221     I,   1|                 hogy jó keresztény vagyok, nem kívánom senki kárát, de
 222     I,   1|               dobogását hallottam. Pedig õ nem is az én keresztapám volt,
 223     I,   1|                gyerek meghalt is, minálunk nem lett oda a komaság. Messzi
 224     I,   1|                 velünk.~Messzi keresztapám nem volt gõgös ember, és nem
 225     I,   1|                   nem volt gõgös ember, és nem kérette magát, hanem leült
 226     I,   1|                velük is aludt, s ez éppúgy nem zavarta az álmát, mint ahogy
 227     I,   1|               zavarta az álmát, mint ahogy nem háborgatta az asztalnál
 228     I,   1|                    az evésben. Mink hárman nem tettünk annyi kárt az ebédben,
 229     I,   1|                 balta a ház elül, s ha más nem, elveszett valami rozsdás,
 230     I,   1|                    ereszetbe - de soha úgy nem járt nálunk Messzi keresztapám,
 231     I,   1|                  olyan is a háznál, amirõl nem tudom, micsoda.~A kleptománia
 232     I,   1|                    A kleptománia még akkor nem volt kitalálva, édesapámék
 233     I,   1|            keresztapám lopós ember. De ezt nem rossz végrül mondták, csak
 234     I,   1|                 tudjon tapasztani, mint õ. Nem repedezik, nem hámlik a
 235     I,   1|                     mint õ. Nem repedezik, nem hámlik a tapasztása, hanem
 236     I,   1|                  birkanyíró olló, amit már nem lehetett kinyitni a rozsdától,
 237     I,   1|                 szidta össze.~Hát utoljára nem a ház lopódott el, hanem
 238     I,   1|                    háromszor eltört, tehát nem kellett úgy félteni, mint
 239     I,   1|                    lator.~De hiába vártuk, nem jött, se azon a héten, se
 240     I,   1|             csakhogy megszabadultunk tõle! Nem is vesz el a háztól azóta
 241     I,   1|               pénteki ebéd mindnyájunknak. Nem is bírták tovább az apámék
 242     I,   1|              gömbölyödött azóta. De bizony nem törõdött Messzi keresztapám
 243     I,   1|                 emberek, s az ilyen helyen nem lehet a szerencsével találkozni.
 244     I,   1|         keresztapámé volt, amelyik elõl el nem bújhatott a szerencse, akár
 245     I,   1|                  hív! Más semmiféle Gyurit nem látok itt a környéken.~Egy
 246     I,   1|                 szitakötõn kívül csakugyan nem járt arra semmiféle lelkes
 247     I,   1|                     ha malacot találhatok? Nem igaz, kisgyerek?~Azzal leguggolt,
 248     I,   1|                 malackámmal. Mit gondolsz, nem jobb volna vele visszafordulni?
 249     I,   1|                 hajtom? Hát a hátam mögül. Nem igaz, gyerekem?~Azzal kinyitotta
 250     I,   1|                    s úgy cserélte el, hogy nem hagyott helyette másikat.~
 251     I,   1|                  Tíz ilyen koszos malacért nem adtam volna azt a tarisznyát!~
 252     I,   1|              lefogta a szemét. De legalább nem csúfolódott többet, hanem
 253     I,   1|                 utolsó hördülése.~Most már nem is haragudott Messzi keresztapám,
 254     I,   1|              papsajttal, de a malacka csak nem nyitotta fel többet a szemét.~-
 255     I,   1|               nézte a történteket, míg oda nem értünk a gunyhójához, a
 256     I,   1|                kanász-fia:~- Gyurka bácsi, nem tanálkozott kend valahol
 257     I,   1|                  ráfogta a kis kanászra.~- Nem mégy innen, akasztófára
 258     I,   1|                Hiszek egy Istent is?~- Azt nem olyan jól.~- Nem baj, jó
 259     I,   1|                       Azt nem olyan jól.~- Nem baj, jó lesz az úgy is.
 260     I,   1|                elõtt. De ezt se a jó Isten nem vette rossznéven, se az
 261     I,   1|               belõle az öröm, de a vasáros nem szólt többet, csak megbiccentette
 262     I,   1|                 Azért volt kedvetlen, mert nem érzett pálinkaszagot Mártonon,
 263     I,   1|             pálinkaszagot Mártonon, és így nem feddhette meg azokkal a
 264     I,   1|                    Pedig a kukucska-piacon nem szoktak ilyen fényes szemû
 265     I,   1|                után Agócs fõtisztelendõ úr nem mutat érdeklõdést a gyarlandó
 266     I,   1|                    szûcsöt soha az életben nem átkozta meg senki, õ csak
 267     I,   1|              könnyel a szûcsné szeme. - Én nem bánom, de akkor én is eladom
 268     I,   1|                  fizetni a porciót.~Többre nem futotta a bátorsága. A macska
 269     I,   1|                   csattant a hangja:~- Én? Nem vagyok én cigányasszony.
 270     I,   1|                 atyafisága. A szûcsné maga nem, de ha megharagították,
 271     I,   1|            csúfoskodj azzal a piacozással, nem neked való az, majd én teszek
 272     I,   1|              kellett látni, hogy a szakáll nem szûcsnek való viselet, mert
 273     I,   1|                 Hanem borotvához csakugyan nem nyúlt többet a szûcs. Borbély
 274     I,   1|             szûcsné racionalizmusa ugyanis nem kedvezett a mûgyûjtésnek,
 275     I,   1|               Göncöl-szekeret. Gõgös azért nem volt, itt is, ott is vetett
 276     I,   1|             Csakhogy a kacsintásokban most nem volt semmi pajkosság, valami
 277     I,   1|           vízbeesett nyári csillagokban.~- Nem, most nem érünk rá, engedjetek
 278     I,   1|                  csillagokban.~- Nem, most nem érünk rá, engedjetek el
 279     I,   1|                      Úri kalap, úri kalap? Nem vélek rá - játszotta meg
 280     I,   1|                  elé valónak.~- Hacsak ezt nem gondolja, Márton. Ez egy
 281     I,   1|                   is már erre vevõ, de ezt nem adom akárkinek.~- Mi az
 282     I,   1|               kiskunok közt. De a kiskunok nem hagyták Holló Lajost, meg
 283     I,   1|                    is segített kergetni, s nem talált rajta semmi hihetetlent,
 284     I,   1|                   Én úgy nézem, ez a kalap nem tíz krajcárt ér. Megér ez
 285     I,   1|           jelességeit.~- Ilyen kalapja még nem volt, Márton. Ezt hordhatja
 286     I,   1|               tojást, menyasszonyi fátylat nem vittek még olyan puhán.
 287     I,   1|                 Úriembernek való kalap ez, nem ilyen magam formájúnak.~-
 288     I,   1|              sarkát. - Fercsikém!~Fercsike nem mozdult. Csak vánkostársa,
 289     I,   1|                   felszerelési tárgy, amit nem ír elõ semmiféle szõlészeti
 290     I,   1|                     Valamiféle báróé volt, nem tudom már a nevét, követ
 291     I,   1|                 akart az lenni minálunk...~Nem mondta tovább, elment a
 292     I,   1|       múzeumigazgató!~Kis Tamásom, anyukád nem mert kiábrándítani, helyette
 293     I,   1|                bennünket igazán, mikor már nem vagyunk, s nem az örömekért,
 294     I,   1|                   mikor már nem vagyunk, s nem az örömekért, amiket mi
 295     I,   1|                   sárga cserebogarakat. De nem azért, hogy megkérdezze
 296     I,   1|                 néhány száz bizonyítványt.~Nem voltam még egészen huszonkét
 297     I,   1|                úrigyerekeket. Az, hogy még nem voltam nagykorú, nem azt
 298     I,   1|                   még nem voltam nagykorú, nem azt jelenti, hogy ifjú voltam
 299     I,   1|                kíváncsiságát is: hogy mért nem hordok én most bajuszt.
 300     I,   1|                 fizetésem és magánvagyonom nem tették lehetõvé más módját
 301     I,   1|                    akkor kezdõdött. Szólni nem tudtam, csak intettem nekik,
 302     I,   1|                    patrícius méltóságával.~Nem ugrottam föl, nyugodtan
 303     I,   1|                    erre a kis szívességre. Nem érti?~Az ellenfél összekussadva
 304     I,   1|               mozgott a szája hangtalanul.~Nem volt szép tõlem, de fenékig
 305     I,   1|               bajom nekem többet a fiúkkal nem volt se ebben az osztályban,
 306     I,   1|                   szakállam is levetettem, nem volt már rá semmi szükség.
 307     I,   1|                   is természeti ellenkezés nem lett volna köztem és a vaj
 308     I,   1|                jóban voltak, mint énvelem. Nem nagyon lelkesedtek se a
 309     I,   1|                 Pardon, kolléga úr, többet nem lehet.~- Nem lehet? - döbbentem
 310     I,   1|                    úr, többet nem lehet.~- Nem lehet? - döbbentem meg. -
 311     I,   1|                  döbbentem meg. - Hát mért nem lehet?~- Kivan a percent,
 312     I,   1|                 jogommal. Én a tárgyaimból nem buktatok senkit.~Az elhatározásomat
 313     I,   1|                 senkit.~Az elhatározásomat nem ellenezte meg senki, hiszen
 314     I,   1|                   az iskola jó hírnevének. Nem buktattam egy elégtelent
 315     I,   1|               jegyét följavítottam eggyel. Nem dicsekvésképpen mondom,
 316     I,   1|                   Ami kényeztetésben nekem nem volt részem, azt mind neki
 317     I,   1|               kezem közé a gyerek fejét.~- Nem loptam - merevítette dacosan
 318     I,   1|                  nadrágoddal lehorzsoltad. Nem szégyenled magad? Nemcsak
 319     I,   1|                    jövõ esztendõre vagy én nem jövök vissza, vagy te.~Sándor
 320     I,   1|             mosolygott.~- Akkor a tanár úr nem jön vissza.~- Miért te? -
 321     I,   1|                    internátusbeliek nélkül nem.~Beláttam, hogy Sándornak
 322     I,   1|           közönséges iskola lett, amelyben nem a paradicsomkertbõl elszabadult
 323     I,   1|              hangokkal köszöntik a tanárt, nem percent szerint osztályoznak,
 324     I,   1|                   szerint osztályoznak, és nem az internátus fõkönyve szerint
 325     I,   1|     tökéletlenségük ma is megvan még, hogy nem tudnak különbséget tenni
 326     I,   1|               oospóra és zygospóra közt, s nem bizonyosak benne, hogy az
 327     I,   1|                 éppen vidéki inasiskolában nem tanított soha. Jól is sejtettem:
 328     I,   1|               fõmufti írta.~- Nono, hiszen nem a könyv a lényeg az inasiskolában,
 329     I,   1|                ember. Én tanítani akartam, nem fegyelmezni. Azt hittem,
 330     I,   1|                   hívtak, hogy inasiskola.~Nem tudom, hogy Dániel mit érezhetett
 331     I,   1|                   mégpedig úgy, hogy se én nem tettem kárt õbennük, se
 332     I,   1|                õbennük, se õk énbennem. És nem kellett hozzá méterrúd se,
 333     I,   1|               kancsináltnak, és csak azért nem tört ki a nyelve szegénynek,
 334     I,   1|              nevével soha ebben az életben nem találkoztam. Hát minek kelljen
 335     I,   1|                      Mit olvastunk róla?~- Nem tom.~- Hát hogyne tudnád.
 336     I,   1|                királ? A királ az királ. Az nem embör.~- Nem? Hát mi a csuda?~-
 337     I,   1|                  az királ. Az nem embör.~- Nem? Hát mi a csuda?~- A királ?
 338     I,   1|          elmagyarázni a maguk nyelvén. Aki nem aludt, vagy legyet nem fogdosott,
 339     I,   1|                 Aki nem aludt, vagy legyet nem fogdosott, az hallgatta
 340     I,   1|                xaxabarlangi lakatot, akkor nem lett volna semmi baj. De
 341     I,   1|                    Gyanakodtam ugyan, hogy nem éntõlem tanulta, de hát
 342     I,   1|                   a kalcinált szóda tudósa nem egészen biztos az ábécében.~
 343     I,   1|              mondom, ilyen mûvelkedést még nem tapasztaltam.~Szerényen
 344     I,   1|              anyaggal könnyû boldogulni.~- Nem, nem kérem - tiltakozott
 345     I,   1|                  könnyû boldogulni.~- Nem, nem kérem - tiltakozott a vizsgabiztosom -
 346     I,   1|                   teszi az egészet.~Igazán nem tehetek róla, hogy talentumom
 347     I,   1|                 diplomát ma is õrzöm, mert nem sok kilátásom van rá, hogy
 348     I,   1|                    mikor eltemettük. Követ nem akartunk a sírjára ültetni,
 349     I,   1|            Jozsafát völgyében. Márpedig az nem szegény apátoknak való volna,
 350     I,   1|               ismertem apámat, hogy inkább nem menne el a föltámadásra,
 351     I,   1|                 akkor igen, de magáért meg nem tenné.~Így aztán csak a
 352     I,   1|              többször is meglakta Illavát. Nem is nagyon zúgolódott, mikor
 353     I,   1|                   kétfejû sasnak látszott. Nem tehetett róla Pál, hogy
 354     I,   1|           összeütközött a hitcikkelyekkel. Nem õ volt benne hibás, hanem
 355     I,   1|                 úgy látszik, szegény apánk nem nyugodott bele.~Úgy kell
 356     I,   1|                  jó Istenhez, míg eljárást nem indított a kétfejû szárnyas
 357     I,   1|               szárnyas ellen. (Azt hiszem, nem is kellett valami nagyon
 358     I,   1|                 sast is megütötte a ménkû. Nem is tudom, hogy ilyenformán
 359     I,   1|                    tudom, hogy ilyenformán nem Fekete Hajnal Pál volt-e
 360     I,   1|                jussom lett volna, csakhogy nem élhettem a jussommal. A
 361     I,   1|                 olyan is volt az idõ, hogy nem tudhatta az ember, nem faragják-e
 362     I,   1|                hogy nem tudhatta az ember, nem faragják-e már valahol a
 363     I,   1|          síremléknek is beillett. Ezen már nem volt kétfejû sas, hanem
 364     I,   1|            Mégpedig a teljes magyar címer. Nem muszáj azt a halottnak tudni,
 365     I,   1|                    volt Eszík szomszédnak. Nem is Kis Eszíknek hívta, hanem
 366     I,   1|               Eszíknek, és halálos-holtáig nem fogadta a köszöntését.~-
 367     I,   1|            megköveti az egyetlen haragosa.~Nem szóltam semmit, de nem voltam
 368     I,   1|                     Nem szóltam semmit, de nem voltam egész bizonyos az
 369     I,   1|                kidõlt az édesapám fejfája. Nem lehet tudni, hogy mitõl,
 370     I,   1|         megdömöcköltük körülötte a földet. Nem ért az semmit. Egy hónap
 371     I,   1|                megint kidõlve találtuk. De nem is kidõlve, hanem a harmadik
 372     I,   1|                    s ott elhajította, mert nem bírta tovább.~Legalább a
 373     I,   1|                apám fejfáját tûzrevalónak. Nem akarok senkit a hitébõl
 374     I,   1|                   a hitébõl kiverni, de én nem hiszek belõle egy szót se.
 375     I,   1|              mostanában a negyvennyolccal? Nem akarom valami igazoltatási
 376     I,   1|                     Hát csak vigyed, fiam. Nem kell már az itt semminek.
 377     I,   1|                szép piros arca.~- Hát csak nem gondolod, hogy ilyesmit
 378     I,   1|                  pénzért adok a fiamnak?~- Nem nekem adja, apám, hanem
 379     I,   1|                     hát csak ér valamit.~- Nem, fiam, ami nekem már semmit
 380     I,   1|                    már semmit se ér, azért nem fogadhatok el pénzt senkitõl.~-
 381     I,   1|                senkitõl.~- Én pedig ingyen nem viszem el.~- Én pedig pénzért
 382     I,   1|              viszem el.~- Én pedig pénzért nem adom.~Az édesanyám közben
 383     I,   1|                    akaratos, kisfiam.~- Én nem is - vettem elõ az erszényemet. -
 384     I,   1|        megütõdéssel a fejét. - Négy pengõ? Nem lehet úgy lecsökkenteni
 385     I,   1|              fizetsz érte, de árán alul el nem vesztegetem.~Így került
 386     I,   1|           föltakarásában. Egyéb segítséget nem kértünk, csak annyit, hogy
 387     I,   1|                kértük életfogytiglan, mert nem vagyunk mink telhetetlen
 388     I,   1|                végighallgatott udvariasan, nem haragudott érte, hogy zavartam
 389     I,   1|                  más, õ góc volt, én pedig nem szorosan vett közigazgatási
 390     I,   1|        Természetesen a többi gócokat aztán nem is molesztáltam, hanem bementem
 391     I,   1|                   számûzött Rákóczi. Ugyan nem is olyan friss volt, egy
 392     I,   1|                 zöld vászontábla színét.~- Nem nagyon kel, ugye? - kérdeztem
 393     I,   1|                     kérdeztem a boltost.~- Nem, kérem - mosolygott a könyves. -
 394     I,   1|                vágva. Érdemes elolvasni?~- Nem tudnám megmondani, mikor
 395     I,   1|                   a haza.~No, Oroszlámoson nem égett, ahol két hétig vademberkedtem
 396     I,   1|            táborából.~- No, ott bizonyosan nem voltak ilyen cudar hazaárulók!~-
 397     I,   1|                 cudar hazaárulók!~- Efelül nem tudok biztosat mondani.
 398     I,   1|                   tüsztölt Szökfû urat mög nem égethessük, határozzuk el
 399     I,   1|                téren ekkora szónoki sikert nem arattak, mióta Kossuth Szeged
 400     I,   1|                    is a harmadik emeletre, nem kell félni, nem tesz az
 401     I,   1|                  emeletre, nem kell félni, nem tesz az itt kárt senkiben,
 402     I,   1|                úrnak?~- Hazafi az úr, vagy nem hazafi az úr?~Magyar emberek
 403     I,   1|               kérdeztem az elnököt.~- Csak nem gondolod, hogy olyan hazaáruló
 404     I,   1|              azonban visszafordult vele.~- Nem ér már fenét se - fújtatott
 405     I,   1|                  ebédelni. Látjátok, azért nem lesz ebbõl az országból
 406     I,   1|                    teret engedünk, azt meg nem gyõzi a város üveggel. Aztán
 407     I,   1|              fináncé lehetett, aki nyilván nem a maga jószántából feküdt
 408     I,   1|                  én ismerem õket, azok meg nem tûrnék maguk közt a nyugati
 409     I,   1|                    a nyugati civilizációt. Nem szeretném, ha kalamajka
 410     I,   1|             azonban lepisszenti õket, hogy nem való ilyen illetlenségeket
 411     I,   1|            agykoponyája van jelönlétben.~- Nem vélném - húzza össze a szemöldökét
 412     I,   1|                  eszük a királyoknak, hogy nem möntek oda, aholott vereködtek.~-
 413     I,   1|                   magam is. Ingyen azonban nem szeretek elfogadni semmit,
 414     I,   1|                 lógott a képecske a falon, nem bántotta senki, hiszen õ
 415     I,   1|                    lesz, meg úgy lesz.~Már nem nagyon emlékeztem a képre,
 416     I,   1|                  hol hibáztad el, testvér? Nem azt kellett volna írnod,
 417     I,   1|   Klaatsch-projekciót a falra akasztottuk, nem gondoltam se Darwinra, se
 418     I,   1|            találtam, hogy ez a vonalas kép nem is olyan szemléltetõ, mint
 419     I,   1|                  de az írástudatlan szemét nem kapja meg. Jó lenne jobbat
 420     I,   1|                    telt-múlt az idõ, és én nem értem rá alkalmasabb képet
 421     I,   1|                   ráértem volna, akkor már nem engedte a becsület.~Tudniillik
 422     I,   1|                    is írnom, mikor muszáj. Nem érek rá arra, hogy a magam
 423     I,   1|              lélegzetet, az arca sápadt.~- Nem kell már disputálnotok,
 424     I,   1|            Ellopták? Hogy? Mikor? Kicsoda?~Nem lehetett tudni semmit.Vasárnap
 425     I,   1|                 vissza a telefonkagylót. - Nem jó lesz az így. Azt fogják
 426     I,   1|                   csinálhassunk. Azt pedig nem éri meg a kép. Különben
 427     I,   1|                 Valaki, akinek a koponyája nem volt fejlettebb, mint a
 428     I,   1|                    gondolni tetszenek hogy nem való ez mégse. Már tudniillik
 429     I,   1|                   megakadtam egy-egy szón, nem tudtam elolvasni a saját
 430     I,   1|            írásomat, de hát a megakadásból nem lett fönnakadás. Csak le
 431     I,   1|                     Nézze már, mester, itt nem tudok egy szót elolvasni
 432     I,   1|                     eszmeerõ”.~Abbizisten, nem is lehetett más, hiszen
 433     I,   1|                asztalára. Olyan szerkesztõ nem lesz többet a világon. A
 434     I,   1|          riporternek -, a mi lapunkban így nem lehet írni.~Nekem sohase
 435     I,   1|             kézírásomba soha egy szót bele nem javított. Nem bizony, mert -
 436     I,   1|                    szót bele nem javított. Nem bizony, mert - egy szót
 437     I,   1|                   mellettem.~Tömörkény már nem tehet, ámbár õ tudna legtöbbet
 438     I,   1|             olvasni az írásodat.~Hát arról nem tehettem, hogy Bosznia okkupációjával
 439     I,   1|                Próbáltam is megjavulni, de nem volt Isten áldása az iparkodásomon.
 440     I,   1|                 Van itt valami írástok, de nem tudom belõle kivenni, a
 441     I,   1|               ember. Nagy dolog volt, hogy nem talált semmi hibát. Igaz,
 442     I,   1|                  se mondott addig, míg meg nem látta valamelyik asztalon -
 443     I,   1|                     Olyan apróbb esetekkel nem is illusztrálom a dolgot,
 444     I,   1|              hozzánk, halászlére. Le ugyan nem jött, de mikor esztendõ
 445     I,   1|                  Hát az ön egyfelvonásosa.~Nem vagyok éppen hörcsögös ember,
 446     I,   1|           vállalkozásról a mûvész urat, de nem engedett. Hát jó, lelkük
 447     I,   1|                     A magam kéziratát csak nem rakom el. Még fiatalabb
 448     I,   1|            Próbálunk.~- De azt látom, hogy nem az én „darabom” - incselkedtem
 449     I,   1|                neveit se tudtuk elolvasni. Nem lenne szíves...~- Dehogy
 450     I,   1|                    óta senkinek az írásába nem szerkesztettek bele annyi
 451     I,   1|                 szép sajtóhiba-gyûjteménye nem volt, mint nekem van. De
 452     I,   1|                 így van ez jól, ahogy van, nem baj az, hogy barátaimat
 453     I,   1|                  tetszik az olvasónak. Ami nem tetszik, arról azt kell
 454     I,   1|                 teremtett világában. Azért nem szükséges ide kijönni utánam,
 455     I,   1|                 kemény, harcos egyéniséget nem tetszett látni. Én valahányszor
 456     I,   1|              tartja ezt szamárságnak, mert nem tanult természetrajzot,
 457     I,   1|                 tanult. A fák idegéletérõl nem szoktak a tanár urak elõadást
 458     I,   1|             elõadást tartani az iskolában. Nem is szabad nekik, mert az
 459     I,   1|         följegyezte, hogy a salátaboglárka nem szereti a citeraszót. Errõl
 460     I,   1|                szereti a citeraszót. Errõl nem mondhatok semmi bizonyosat,
 461     I,   1|         határozottan állítom, hogy a rózsa nem szereti a mákvirágot. Ha
 462     I,   1|                  liliom meg a kígyóhagymát nem szíveli, ámbár szögrül-végrül
 463     I,   1|                  városi találmány, azt itt nem uzováljuk. Már csak azért
 464     I,   1|                   van annak is, hogy a fák nem beszélnek, vagy legalább
 465     I,   1|                beszélnek, vagy legalább mi nem halljuk a hangjukat. Azt
 466     I,   1|              minden zsírral megkent tagja. Nem válogatós, alkalmazkodó,
 467     I,   1|                    valami újságírós benne, nem is szólva arról, hogy kopaszan
 468     I,   1|                    kartárs.~A fenyvek közt nem sokat járok, nagyon exkluzív
 469     I,   1|                 merev õsvilági klub, amely nem akar tudomást venni arról,
 470     I,   1|                  urai, már rég elsüllyedt. Nem találom a szívüket ezeknek
 471     I,   1|                  tudom, hogy itt a homokon nem olyan elõkelõek, mint amilyeneknek
 472     I,   1|                     Az egyetlen fáról, aki nem az, aminek látszik, a nyírfáról,
 473     I,   1|                  álmodó fehér szûzrõl most nem beszélek. A nyír, az utolsó
 474     I,   1|                    a verseskönyvet csakúgy nem fogom megírni, mint a végrendeletemet,
 475     I,   2|                   Az isten bûnül ne vegye, nem nagyon tudom sajnálni a
 476     I,   2|                   töltött káposztákkal, de nem sok hasznát vette, mert
 477     I,   2|                     Ez a szegény hazánkfia nem szánnivaló ember, mert ritka
 478     I,   2|        fullasztotta belé magát. Igaz, hogy nem egészen a maga jószántából,
 479     I,   2|             trónviszályt. (Gondolom, azóta nem kedvelik a trónkövetelõk
 480     I,   2|                csak kanállal, késsel. Mert nem volt õ valami deli levente,
 481     I,   2|            Megjelentette a királynak, hogy nem lehet meggyõzni a Kórogyi
 482     I,   2|               süt-fõz, mind maga éli el.~- Nem baj az - nevetett a király -,
 483     I,   2|                volt még akkor kitalálva, s nem nézett bele az országgyûlés
 484     I,   2|                     hacsak varjút, verebet nem nyilazott. Utoljára pedig
 485     I,   2|                Lajos csak legyintett.~- Ez nem nagy tralla, hallod. Nekem
 486     I,   2|                   földet, hogy különb húst nem terem.~(Errõl a sáskaevõ
 487     I,   2|                    egy-két száz esztendõre nem néz az ember a múltban,
 488     I,   2|               elõtt. Mert olyan emberekkel nem lehet harcolni, akik egy
 489     I,   2|               láttunk királyt, de a király nem látott minket. Megesett,
 490     I,   2|            föltekintett bennünket, de mink nem láttuk a királyt; sõt, mit
 491     I,   2|             királlyal úgy is, hogy se mink nem láttuk õt, se õ minket,
 492     I,   2|      fölszépítettük mindennel, amink addig nem volt. S mint ahogy a karonülõ
 493     I,   2|                 mint Szeged. (Bizonyisten, nem magunk miatt jutott eszünkbe
 494     I,   2|                  szó köztünk maradjon, tán nem is lett volna kár, ha ránk
 495     I,   2|                    is - mirõl is csak? No, nem az orráról, mert azt görbéllettük
 496     I,   2|                csodálkoztunk, hogy a nyaka nem olyan szép vastag, ahogy
 497     I,   2|            vérfagyasztóan tudott nézni, az nem lehet más, mint az Isten-ostora. (
 498     I,   2|                    eligazodni azon is, ami nem vágott. Persze hogy görbe
 499     I,   2|               néznénk, ha az irigyeink föl nem támadnak ellenünk. De borzasztó
 500     I,   2|              megállapította, hogy a vaskép nem a mi nagyurunkat ábrázolja,