Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|     helyreállítani.~S azon az estén csakugyan azzal örvendeztetett meg
  2     I,   1|     Mária-képre akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
  3     I,   1|          hogy nem hozta volna, mert csakugyan kihozta a hétköznaplót.
  4     I,   1|           rám, aki meglátott benne. Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat,
  5     I,   1|           szájjal. Megijedtem, mert csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam
  6     I,   1|            Hát hiszen az öregapámra csakugyan jó szívvel emlékeztek vissza
  7     I,   1|      jószagú kezét.~Most már azután csakugyan elszakadt minden kötél.
  8     I,   1|          Egy korai szitakötõn kívül csakugyan nem járt arra semmiféle
  9     I,   1|            között. Hanem borotvához csakugyan nem nyúlt többet a szûcs.
 10     I,   1|         incselkedéseit, és most már csakugyan szaladt hazafelé. Jaj, csak
 11     I,   1|        szakemberi dolgot, a kalapos csakugyan jobban tudhatja, mint a
 12     I,   2|        egyet a medvebõrön, s másnap csakugyan bevette a várat. Csaptak
 13     I,   2|             ennek az embörnek, mert csakugyan igazsága van neki.~S így
 14     I,   2| betarisznyázta a varjút, s most már csakugyan meg se állt addig, míg a
 15     I,   2|            vagy?~- Ugyan úgy-e? Hát csakugyan kelmed az? - mosolyodott
 16     I,   2|             üsmernek itt mindönkit.~Csakugyan, itt az uraságnak is elbérmálták
 17     I,   2|         csak gyerök van sok.~Az ám, csakugyan, fölágaskodva látom, hogy
 18     I,   2|          tögyön mán igazságot, hogy csakugyan möghalt-e az a Rudol? A
 19     I,   2|             a csöngettyûs sapkát.~S csakugyan, mikor este Nikodémus bejelentette
 20     I,   2|           is, bizonytalan. Dugonics csakugyan hun leventének mondja, de
 21     I,   2|         esztendõ se telt bele, mire csakugyan kapitány lett.~Mikor évek
 22     I,   2|       Hóbajárt basának egy zsákkal.~Csakugyan ott sárgállottak a kukoricatarlón
 23     I,   2|             kemencebél sült-tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott
 24     I,   2|             és megállapodott ember, csakugyan nem mondhatta azt, hogy
 25     I,   2|          vagy.~- Akkor hát most már csakugyan bíró hátán törjük a mákot.~-
 26     I,   2|           egy kicsit.~Úgy látszott, csakugyan nem is sokat búsul a társai
 27     I,   2|             még az is sikerül.~Erre csakugyan nem lehetett mást tenni,
 28     I,   2|             egész társaság, mert ez csakugyan kézzelfogható magyarázat.
 29     I,   2|    keresztül!~Az okuláron keresztül csakugyan jól látszott a Szép Juhászné
 30     I,   2|           zöld cserépdarabbal, amin csakugyan rajta volt, hogy „Fricska
 31     I,   2|             ellenére!~- De most már csakugyan nem értem a dolgot - csóválta
 32     I,   2|            van. Elõször azért, mert csakugyan igaza van, másodszor azért,
 33     I,   2|         magyarul beszéljenek, azzal csakugyan kíméletesen kell bánni,
 34     I,   2|           hetipiac volt.)~Egyszóval csakugyan sokadoztak a magyarok, s
 35     I,   2|             szétterítette a földön. Csakugyan több volt azon a lyuk, mint
 36     I,   2|            oda szemtelenkedni.~- Ez csakugyan legjobb lesz - gyõzõdött
 37     I,   2|          piros hajnalban Gergely úr csakugyan ott szunyókált a méhesben.
 38     I,   2|   honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett,
 39     I,   2|   megríkatja.~S Titulász bankójának csakugyan nagyon fölvitte az Isten
 40     I,   2|        tábornok és Zerlecky ezredes csakugyan teveháton nyargaltak be
 41     I,   2|        december 10-én a halálangyal csakugyan lefogta a magyar szabadságharc
 42     I,   2|            végzetben. A halála évét csakugyan megérezte. Vajon sejtette-e,
 43     I,   2|          asszony volt az, hogy arra csakugyan tátva kellett maradni minden
 44     I,   2|       Sándor dicsõségét kerülgetem. Csakugyan kerülgetem, de bizonyisten
 45     I,   2|           mendemondát, hogy Laucsik csakugyan személyesen kereste fel
 46     I,   2|           róla, hogy a „bátyámuram” csakugyan lemond a királyságról, és
 47     I,   2|          beletesznek, az szentírás.~Csakugyan „meg volt nyugodva”, mert
 48     I,   2|          mutogatta a bölcsességét. (Csakugyan bölcs madár, mindig azt
 49     I,   2|   tiszttartó a ketrecet.~Erre aztán csakugyan ki is ugrott a ketrecbõl -
 50     I,   2|      tartásából látta, hogy a dolog csakugyan komoly. Visszafordította
 51     I,   2|          télikabátom belsõ zsebében csakugyan hurcolásztam volna egy szállítólevelet.
 52     I,   2|           haza, János.~A fuvarlevél csakugyan elõkerült, s az igazgató
 53     I,   2|           az enni.~Hát azt a csúfot csakugyan nem tették vele, hogy visszaküldték
 54     I,   2|           udvaron.~- Szegényen ezen csakugyan nem maradt emberi ábrázat -
 55     I,   2|             úgy látom, a városatyák csakugyan mindenhez hozzászólnak.
 56     I,   2|            tehénéhez. Édesapám erre csakugyan tudomást vett rólam, és
 57     I,   2|             vannak belerajzolva. És csakugyan benne van az a kérdés is:
 58     I,   2|           gondolok én õróla. A cikk csakugyan alászálla poklokra, de a
 59     I,   2|          szeme van.~A telihold képe csakugyan ott ringott a vízen, mint
 60    II,   1|           mint én az övén.~A barbár csakugyan törte annyira a görögöt,
 61    II,   1|             hogy õ uralkodni fog, s csakugyan minden dolgába beleszólt
 62    II,   1|     kiabálta a takács, s a falusiak csakugyan neki is eredtek az üldözésnek,
 63    II,   1|      tanácsosnak, amely cím ezúttal csakugyan meg volt érdemelve.~Ebbõl
 64    II,   1|            az édesapám.~Don Mohabim csakugyan szívesen fogadta a lovagot.
 65    II,   1|             nagyparókás fejét, amin csakugyan nem sok látnivaló volt.
 66    II,   1|         õket.~Holstein hercege erre csakugyan nem tehetett mást, mint
 67    II,   1|    kívánkozzék közéjük.~Egy darabig csakugyan el is volt a költõ a halhatatlanság
 68    II,   1|       érzett ki a háziúr szavaiból. Csakugyan, mi köze is neki ahhoz,
 69    II,   1|         erkölcsökre, az államügyész csakugyan le is tartóztatta a jámbor
 70    II,   1|       igazuk van, szegény Mr. Train csakugyan tökéletes bolond.~A bíró
 71    II,   2|          akkor ide is benéz, de azt csakugyan ne kívánják tõle, hogy ilyen
 72    II,   2|           lett volna szótartó, mert csakugyan megjelent másnap, és most
 73    II,   2|             amely nagy csattanással csakugyan elfordult, azonban úgy látszik,
 74    II,   2|      novgorodi varga szerkesztette.~Csakugyan régi alkotmány a Mátyás
 75    II,   2|           meg az ostorát az öreg -, csakugyan nem az vagyok én. Sas Mátyás
 76    II,   2|                Vasút akar lönni.~Ez csakugyan így van, mióta eszemet tudom,
 77    II,   2|         mint azelõtt vót?~Itt aztán csakugyan meg kellett adni magunkat.~-
 78    II,   2|             mondta rá, ezt a csudát csakugyan megnézi. S ha csak a fele
 79    II,   2|          disztingválni, tatám.~Erre csakugyan nem tehetett mást Börcsök,
 80    II,   2|         uralkodik.~Kireggellett, és csakugyan nem úszott egyéb a vízen,
 81    II,   3|          Küsmödi felkarolja a hazát~Csakugyan sose tudhatja az ember,
 82    II,   3|          Magam is attul félek, hogy csakugyan nincs, de ezt nem mondom
 83    II,   3|         Kotormány János, a szolgám. Csakugyan negyedszer taposkáljuk már
 84    II,   3|        biccent a nyárfák felé, ahol csakugyan idegen mundéros katona cselleg.
 85    II,   3|            szomszédokat azzal, hogy csakugyan nincs itt mit keresni, meg
 86    II,   3|        kijöhetünk napot lopni.~Mert csakugyan kell is egy-két hét a diplomáciai
 87    II,   3|            tönni a szõlejit.~Az ám, csakugyan, most kezd rémleni, hogy
 88    II,   3|             a földet!~Nem, tegnapig csakugyan nem volt köztünk semmi viloncia,
 89    II,   3|   szemléltetõ képnek van kitalálva: csakugyan négy sonkacsontot találtunk
 90    II,   3|    köszöntésemet, hogy már várt is. Csakugyan csontokba, cserepekbe akadozik
 91    II,   3|         országot.~Különben annyiban csakugyan régészeti lelet a szó, hogy
 92    II,   3|    hallották.~Jánosnak jó feje van, csakugyan megjegyezte a szót, sõt
 93    II,   3|          ismerni, hogy ezt a sógort csakugyan nem a gólya költötte, mert
 94    II,   3|        megfigurázom. Ráhagyom, hogy csakugyan egyidõs vagyok vele.~- Hát
 95    II,   3|           végrehajtót is.~No, akkor csakugyan nincsen semmi hiba, mert
 96    II,   3|            Megnézem a térképet, hát csakugyan üresség van a három sír
 97    II,   3|    telik-múlik az idõ, egyszer majd csakugyan nem érünk több tavaszt,
 98    II,   3|          mirevaló.~S az aranyfibula csakugyan sokáig hányódik Mityókéknál,
 99    II,   3|          úrnak támadt kétsége, hogy csakugyan rendben van-e minden.~-
100    II,   3|      haragudjon meg a kérdésért, de csakugyan kifizette ön a kétszázötven
101    II,   3|            Azért kérdezem meg, hogy csakugyan megkapta-e legalább azt,
102    II,   3|        mirõl tudom én azt meg, hogy csakugyan a mi ásásunkban törte-e
103    II,   3|       olvassa csak föl. Fölolvasta, csakugyan úgy volt megírva, ahogy
104    II,   4|           jutottak.~S az lett abból csakugyan, hogy Antal úr egyszer hiába
105    II,   4|             kezdek észbekapni. Mert csakugyan látom magam is, hogy rózsaszín
106    II,   4|            se az apja, se a bátyja.~Csakugyan vettem észre magam is, hogy
107    II,   4|   gesztenyét sütött, s ehhez képest csakugyan elég rongyos is volt.~-
108    II,   4|          hanem a tulajdon magáéról. Csakugyan mezítláb volt.~- Hol a cipõ,
109    II,   4|           akartam meggyõzõdni, hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akirõl
110    II,   4|         tekintélyt, hanem a pulinak csakugyan ez a becsületes neve. Nem
111    II,   4|           és tíz tojásban.~IV~Modol csakugyan nagyon bevált iparasszonynak.
112    II,   4|             szorul.)~Ahogy belépek, csakugyan egyszerre megmerevednek,
113    II,   4|           vagy a hordóskáposzta, az csakugyan nagyon meggondolni való.
114    II,   4|             rác bakter, még a népek csakugyan megöldösték egymást.~~Az
115    II,   4|    parasztnak.~~A magyar parasztról csakugyan volna mit beszélni. Attól
116    II,   4|           igyekezetében, s most már csakugyan ráhibázott az igazságra.~-
117    II,   4|         gyerek:~- Nagyon meleg van.~Csakugyan a tanító úr is izzad, a
118    II,   4|        semmit. De én se tudom, hogy csakugyan föl vannak-e szabadítva?~-
119    II,   4|          tesznek.~Az egyik igazlátó csakugyan okoskodott is, hogy õ itt
120    II,   4|             vette észre magát, hogy csakugyan csókolgatja az ura lábát,
121    II,   4|            az élõ is, hogy egy este csakugyan rázárta a gyerekre az ajtót,
122    II,   4|    csipp-csupp istenek pipiskedtek, csakugyan volt valami mozgolódás.