Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|           öcsém?~Nem dicsekvésképpen mondom, de megértettem. Gergulics
  2     I,   1|      kérdezte mogorván.~- Úri kalap, mondom. Teneked. Tedd föl hamar,
  3     I,   1|           viselte ezt a kalapot...~- Mondom, ne csináljon belõlem maskarát -
  4     I,   1|           erõsebbre fogtam a szót.~- Mondom, menjen föl a katedrára.
  5     I,   1|             Azt persze egy szóval se mondom, hogy a tudománnyal is olyan
  6     I,   1|          eggyel. Nem dicsekvésképpen mondom, de kevés tanárnak a keze
  7     I,   1|   inasiskolai vizsgákra, de szavamra mondom, ilyen mûvelkedést még nem
  8     I,   1|           cikkre felelnem kell. Jaj, mondom, hogy felelhetnék én erre?
  9     I,   1|       Csõszfogadást?~- Tõlem lehet - mondom készséggel. - De hát mi
 10     I,   1|             panaszkodni. Most is azt mondom, hogy így van ez jól, ahogy
 11     I,   1|              sehol sem találhatók -, mondom, itt hagyom meg neked, hogy
 12     I,   2|           vállára a király. - Meg is mondom, hogy a színem elé ne kerüljetek
 13     I,   2|        értenek, hanem útkaparót.~Hát mondom, furcsa hely ez a Kóty.
 14     I,   2|                 Sok bárány van itt - mondom.~- Bár az vóna - okosítanak
 15     I,   2|            trónörökös, tudja.~Én azt mondom, hogy az már meg, de õ azt
 16     I,   2|              is fog. Mert hiszen nem mondom én, az is valami, ha valakinek
 17     I,   2|            az édösapádról. Ha én azt mondom, haza gyere, akkor neköm
 18     I,   2|           elméd fényességében.~- Azt mondom én, ne szöröncsétlenködjünk
 19     I,   2|            borotváltál? Mert bizony, mondom neked, megemlegetted volna
 20     I,   2|            van ám sütnivalóm. Bizony mondom neked, hogy amelyik percben
 21     I,   2|           már mégis inkább regényben mondom el, majd ha jobban ráérek.~
 22     I,   2|            Eredj már, te tökéletlen, mondom neki, hiszen csak az eszét
 23     I,   2|             felkeléssel. - Ha én azt mondom, hogy... hogy... haj...
 24     I,   2|             lócsiszártól.~- Szavamra mondom, százegy aranyat adok érte! -
 25     I,   2|            az erszényben.~- Szavamra mondom, nem adom neked a lovat! -
 26     I,   2|         haragosan.~- Én meg szavamra mondom, hogy enyim lesz a ló! -
 27     I,   2|             fehérnéppel. „No, kádi”, mondom a bírónak, „megmondhadd
 28     I,   2|         labancok feredõje volna. Azt mondom, nem is bírjuk mi itten
 29     I,   2|         akkor az övé.~- Én pedig azt mondom kegyelmeteknek, hogy ki
 30     I,   2|            jobbat halljak róluk.~Úgy mondom el a mesét, ahogy deákkoromban
 31     I,   2|      Igazmondó Naptár.~A világért se mondom meg a népemnek, hogy én
 32     I,   2|               tekintetös uram.~- No, mondom, ne uraztasd magad, hanem
 33     I,   2|             mán, édös fiam, mögyök - mondom neki -, csak ne haragudjál!
 34     I,   2|      Sándoréval. Nem dicsekvésképpen mondom, de hát nem hamisíthatom
 35     I,   2|           téglákat. Én egy szóval se mondom neki, hogy ne nézze, sõt
 36     I,   2|          Katit mögszólaltatni.~- Azt mondom én neked, Sándor, a te Katidat
 37     I,   2|             volna.~- Nono, én is azt mondom, Kati, hogy holtig ember
 38     I,   2|              esett le a bíró álla.~- Mondom magyarán. K. József. Itt
 39     I,   2|           van a kutyájuknak, János - mondom az embernek.~Azt mondja
 40     I,   2|           ottmaradt lekaszálva. Hát, mondom, csak bejövök megkérdezni,
 41     I,   2|         kedves, ha annak a szavaival mondom el, akitõl hallottam. Adom,
 42     I,   2|        mindenki tud róla? Inkább azt mondom el, amit tán még azok se
 43     I,   2|              No hát én mégiscsak azt mondom - felelt -, hogy a gyerek
 44     I,   2|             fõkövet.~- No hát én azt mondom kelmeteknek - nyitotta ki
 45     I,   2|              egy óráig való életemre mondom, tíz perc múlva megint itt
 46    II,   1|   tanácsnokok, de most már én is azt mondom. Megfogadom a tanácsotokat,
 47    II,   1|          Isten akarata. Neked is azt mondom, ne gondolj arra a himarogli
 48    II,   1|              félsz, mert másképp azt mondom, te is csak olyan himarogli
 49    II,   1|           szeretem a lányodat?~- Azt mondom, Don Guzman, hogy jól teszed.
 50    II,   1|     kötelezem a jurisprudentiát. Nem mondom, hogy sose hallottam még
 51    II,   1|     megcsapta az orrát.~- Én meg nem mondom, szidi - vont vállat Salamon. -
 52    II,   1|           majd eligazítom a bajukat. Mondom, ne jajgass, a hajadszála
 53    II,   1|              Ezt nem dicsekvésképpen mondom, hanem szíves okulásul.
 54    II,   2|          hogy micsodája. Én csak úgy mondom, hogy az izéje.~Az asszony
 55    II,   2|              holtig tanul az ember - mondom -, még ilyent se hallottam.~-
 56    II,   2|            mint a szödött szõlõ. Hát mondom ennek az embörnek, lögyünk
 57    II,   2|        nevetett a makai ember. - Azt mondom én kendnek, bátya, forduljon
 58    II,   2|              öreg csõsz.~- No, azért mondom - fújt nagyot az ispán úr -,
 59    II,   2|            elszaladna.~- Hát lehet - mondom -, annyi bolondot összeír
 60    II,   2|          megérdemli. De kérem, ha én mondom! Becsületistenemre! Nagyszerû
 61    II,   2|              megvettem a szívét. Nem mondom, nem ütött hátba, csak a
 62    II,   3|             az ország útját.~Most én mondom, hogy „ejnye, hejnye”.~-
 63    II,   3|          csakugyan nincs, de ezt nem mondom meg neki. Inkább kérdést
 64    II,   3|             hun csont bújik elõ.~Nem mondom, hogy nem örülök a dolognak,
 65    II,   3|             én vagyok.~- Üsse part - mondom -, hát akkor legyen a kendé
 66    II,   3|    aranykoporsóra.~- Dehogy szólok - mondom -, nem vagyok én beszédes
 67    II,   3|      nehézség üsse mög üket.” „Ha én mondom, nem löhet a gránicon.”~
 68    II,   3|             kakassá változik.~- No - mondom -, akkor vigyázni kell,
 69    II,   3|        mögtanálják.~- A magáé lesz - mondom, és magamban nekiszánom
 70    II,   3|              a régi öregök.~- Azám - mondom -, csak az a hiba, hogy
 71    II,   3|              kegyelmes urakat. Én se mondom, csak gondolom, egy suhanó
 72    II,   3|             kaszakõ is, amire én azt mondom, hogy balta. És számot írok
 73    II,   3| feljelentenek engem jedzõ úrnál. Na, mondom, enim koponyaval azt teszek,
 74    II,   3|                No, ott nem bántjuk - mondom -, nem akarunk kárt tenni
 75    II,   3|           amik elárulják a sírt, azt mondom Jánosnak:~- Itt csontváz
 76    II,   3|             úr.~- Jókor jut eszibe - mondom meglepetve. - Mi kívánnivalója
 77    II,   3|              ez nem arany, emberek - mondom a népemnek, s elmagyarázom
 78    II,   3|              tudja?~- Bizonyistennel mondom.~Diadalmasan elvigyorodott.
 79    II,   3|            többi zsidóval. Nem azért mondom, nézze, hogy mögsértsem,
 80    II,   3|           jártassa az eszit. Nem jól mondom, igazgató úr?~Ráhagyom egy
 81    II,   3|            éves maga, Jakab bácsi?~- Mondom, velebeli az úrral. Az ötvenegyediket
 82    II,   3|              tavaszon, egy szóval se mondom, hogy önzetlenségi alapon.
 83    II,   3|        szabadult volna el.~- Majd én mondom el, hallja - lökte odább
 84    II,   3|              Egy óráig való életömre mondom itt mindönki elõtt. Ûk is
 85    II,   3|       folyamvíz, akkor Tisza.~- Az - mondom -, de az se bizonyos. Látja,
 86    II,   3|            mennyit ér.~- Azt majd én mondom meg - vette elõ a boltos
 87    II,   3|           értem.~- Pedig én magyarán mondom. Maga fölásati a földet,
 88    II,   3|              fityegett.~- No, Cuci - mondom nekividámodva -, mit adjak
 89    II,   3|            jutottak maguk ezekhez.~- Mondom, kérem. Ástuk. Jóvátételnek.~-
 90    II,   3|         megírva, ahogy elmondta. No, mondom ennek a Molnár Józsefnek,
 91    II,   3|           letöredezett a körmöm. No, mondom Jóskának, ez így nem jó
 92    II,   3|          földbõl.~- De nem löhet ám. Mondom, volt ezöknek az eleinknek
 93    II,   3|          keress ikrát.~Egy szóval se mondom, hogy ez a szentencia minden
 94    II,   4|             az õ története. Én azért mondom el a magam hangján, hogy
 95    II,   4|        csikorog, mint a taligakerék? Mondom én, hogy csikónak teremtötte
 96    II,   4|       csudálkozva néz rám, mikor azt mondom neki:~- Vétek volna ám az,
 97    II,   4|            És most már mégiscsak azt mondom, Messzi Imriske, hogy nagyon
 98    II,   4|            is tette a bûnét.)~- No - mondom -, hát azért is mentsük
 99    II,   4|         ésszel...~- Hallod-e, fiam - mondom este a feleségemnek -, ezzel
100    II,   4|          újjászülni.~- Ha megírnám - mondom az orvosnak -, azt hinnék,
101    II,   4|              az egyik csalóról~Azért mondom, hogy az egyikrõl, mert
102    II,   4|            becsület kívánja:~- Azért mondom Ferenc Jóskát elsõ Ferenc
103    II,   4|            mi árendát kívánna.~- Mán mondom is! - nyalábolta át az ember
104    II,   4|            az asszonyt.~- Én mög azt mondom, ne járja kend az eszit -
105    II,   4|             igaza van.~- Úr a fene - mondom - hiszen én csak esernyõcsináló
106    II,   4|             dohánya is fán termett - mondom neki félvállról, orientálódván
107    II,   4|         helyemre.~- Már hogy ülnék - mondom -, csak maradjon kend a
108    II,   4|              volna egymással?~- No - mondom -, azért negyvennyolcban
109    II,   4|     szemrehányásul, hanem dicséretül mondom - a múltban tudósokkal tanulmányoztatta
110    II,   4|               mikor az tilos? Tilos? Mondom, hát honnan tudjam én azt,
111    II,   4|              azt mondja. Megengedem, mondom, de én harminc kilométerre
112    II,   4|            követ akar lenni.~- Nem - mondom -, az nem nekem való mesterség.~-
113    II,   4|            honfoglalás esztendejét - mondom, mi lenne abból, ha az úgyis
114    II,   4|         Istennek nevében...~- Nini - mondom -, hiszen itt nem öt gyerek
115    II,   4|             Hát persze hogy muszáj - mondom -, engem is abból fizetnek,
116    II,   4|               Sose veszkõdjön vele - mondom. - A maguké?~Ezt nem azért
117    II,   4|          esztendejeformán löhet. Jól mondom, ugye? Mikor a Boris möghótt.~
118    II,   4|        égvilágon, amit löhetött. Nem mondom, haladékot is adtak, az
119    II,   4|           káromkodás.~Nem panaszképp mondom, mert a nappalok kárpótoltak
120    II,   4|             benne szegény ember?~Hát mondom, mikor úgyis minden õkörülötte