Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|      selyemkendõmért. Úgy mondta az uram, szegény gyerektül egy pengõ
  2     I,   1|           erre elmordultam.~- Soha, uram! Sok rosszat elkövettem
  3     I,   2|            szavadbul.~- Jól ítélöd, uram. Körtét is adok, ha mögígéröd,
  4     I,   2|        rongyos a palástja.~- Azért, uram, mert most hétköznap van,
  5     I,   2|     aranybojtos supplencet:~- Nádor uram, engedjön itt énmellettem
  6     I,   2|                Ezt add már írásban, uram király - borult térdre a
  7     I,   2|           Váljék egészségére, vitéz uram - dörzsölgette össze a kezét
  8     I,   2|               Hej, dehogynem, vitéz uram, dehogynem! - kiáltotta
  9     I,   2|        Tápén, fogadom!~- Nono, bíró uram - törülgette ki a szemét
 10     I,   2|              Szolgálatodra, nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.~-
 11     I,   2|      Dehogynem tudom. Nemzetes bíró uram.~- No hát nemzetes bíró
 12     I,   2|                No hát nemzetes bíró uram azt parancsolja, hogy rögtön
 13     I,   2|          ebéd utánra, nemzetes bíró uram - emelt szót a nemzetes
 14     I,   2|             csókolom, nemzetes bíró uram, ma reggel, ahogy a vak
 15     I,   2|          szûköl az ajtón, nagyságos uram - mondta az apród, és beeresztette
 16     I,   2|              Azt jelenti, nagyságos uram, hogy kettõnk közül valamelyikünk
 17     I,   2|          oda hozzá:~- No, fejedelem uram, most már kelmed is megkapta
 18     I,   2|            Ezt üzenje meg generális uram a fejedelem õnagyságának
 19     I,   2|            meg a generális.~- Dória uram õkegyelmeé - tisztelgett
 20     I,   2|           Hát enyim a ló, generális uram?~- Igen, igen, kegyelmednek
 21     I,   2|            mestert.~- Nézte a fene, uram, nem értek én ahhoz.~Három
 22     I,   2|     szerezte méltóságod?~- Lateráti uram boltjában.~- Akkor nem aeginai.
 23     I,   2|             úr eldisputált Lateráti uram drachmáján, úgy, hogy észre
 24     I,   2|          kalandról.~- De méltóságos uram, nem nagyon kell a szürkéket
 25     I,   2|         nagyot a gróf.~- Méltóságos uram, kénytelen vagyok protestálni.~-
 26     I,   2|             parancsolni, méltóságos uram - nyújtott át a városkapitány
 27     I,   2|             Most már elbocsáthatod, Uram, a Te szolgádat, mert szemeim
 28     I,   2|             Akár holnap, méltóságos uram, mert megnéztem tövirõl
 29     I,   2|           én stafétafutóm: Szombati uram. A keresztnevét nem jegyzi
 30     I,   2|       aznapi postát.~- No, Szombati uram - rúgta le a kasznár a lábbelijét -,
 31     I,   2|   Szolgalatjára azonnal, tekintetes uram - övezte föl magát a mester
 32     I,   2|      szegényeknek -, mikor Szombati uram már eléje guggolt, és az
 33     I,   2|        szuszogta csendesen Szombati uram -, már meg is jöttem.~-
 34     I,   2|   hitelesebb történet is a Szombati uram nagy tehetségérõl, s ez
 35     I,   2|    Fehérvárig. Azt még tán Szombati uram se merné vállalni, pedig
 36     I,   2|         hagyom - simogatta Szombati uram a szakállát -, mert mit
 37     I,   2|         vették észre, hogy Szombati uram még most is ott ül a söntésben,
 38     I,   2|       lábamon - mosolygott Szombati uram, és mutatta is a lábát,
 39     I,   2|          alamizsnáért panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem,
 40     I,   2|    elmondták neki a Bánhidy Gergely uram vitézkedése történetét.~-
 41     I,   2|           fiunk, a Sándor.)~Paplógó uram igen mogorván fogadta a
 42     I,   2|         akkorára odatoppant Paplógó uram. Mézes volt a szava, nevetett
 43     I,   2|            megyünk is!~- Nem innen, uram, egy tapodtat se! - állt
 44     I,   2|      krepuláját a vályúban, Paplógó uram is kotyogós butellával jött
 45     I,   2|         nagy meggyõzõdéssel Paplógó uram. - Inkább én adok a tekintetös
 46     I,   2|               Mögyök én, tekintetös uram, hogyne mönnék - mondta
 47     I,   2|            Ejnye-hejnye, tekintetös uram.~- No, mondom, ne uraztasd
 48     I,   2|            Nem is azért, tekintetös uram - nézett sunyítva a betyár -,
 49     I,   2|             Isten õrizz, tekintetös uram. Hát mán a tekintetös úr
 50     I,   2|             fiam?~- Úgy, tekintetös uram, hogy marhapásztor voltam,
 51     I,   2|        hónapig a kékjit, tekintetös uram - mosolygott a betyár, és
 52     I,   2|            vagyok ügyes, tekintetös uram, hanem azok a szamarak,
 53     I,   2|          Hát mit tögyek, tekintetös uram?~- Igyál Jóska és beszélj.~-
 54     I,   2|             a fejét.~- Nem töhetöm, uram. Odavan a tekintélyöm.~-
 55     I,   2|           végzést:~- No, tekintetös uram, mond-e esõt?~Laucsik, mint
 56     I,   2|           Ég-e mán Bécs, tekintetös uram?~Laucsik elszörnyedt ábrázatot
 57     I,   2|           úgy, ahogy volt:~- Fõbíró uram õkegyelmétõl.~- Úgy? - csapott
 58     I,   2|     ajánlattevõ megkapja a füvet.~- Uram - tette össze Vágó a kezét -,
 59     I,   2|      közgyûléshez...~- De nagyságos uram, nem egyszerûbb volna az,
 60     I,   2|             Sok lesz az, tekintetes uram - tétovázott a csõsz.~-
 61     I,   2|            baj, bácsi?~- Tekintetes uram, mitévõ legyek a többi fûvel?~-
 62     I,   2|        rokont.~- Ezt én mind tudom, uram - rázta a fejét az állatorvos. -
 63     I,   2|         táncolni a kocsiúton.~- No, uram, sikerült? - kérdezte szuszogva
 64     I,   2|             Az a mi bajunk, nagy jó uram, hogy csak az eszünk sok,
 65     I,   2|       visszaszaladt.~- Nini, fõbíró uram - kukkantott be az ajtón -,
 66     I,   2|            sok kanásztülköt, doktor uram? Mert azokat nem ártana,
 67     I,   2|             bele a földbe.~- Adtál, Uram, segítséget, de nincs benne
 68    II,   1|               Ne emészd magad, édes uram, tudok én rajtad segíteni.
 69    II,   1|           egymásnak a két urat. „Az uram.” „A gazdám.” Elõször görögül,
 70    II,   1|        ajánlok föl az asszonyomért, uram, minden vagyonomat - szedelõdzött
 71    II,   1|           csúzos derekát.~- Lelkem, uram - üzente erre Montpellieri
 72    II,   1|            kardjához.~- Csöndesülj, uram - mosolygott hidegvérrel
 73    II,   1|            elé fektette, mondván:~- Uram, ezeken a festett lapokon
 74    II,   1|            mondta neki:~- Jaj, édes uram, de csak sajnálom mégis,
 75    II,   1|      asszony a mestert:~- Jaj, édes uram, hátha még az aranypapucsom
 76    II,   1|          lévõ fiatalok.~- Jaj, édes uram - ugrott az ura nyakába
 77    II,   1|            ulémát:~- Írástudó vagy, uram?~- Az vagyok, jó ember.~-
 78    II,   1|           ember.~- Olvasd el nekem, uram, mi van ideírva. Majd imádkoztatok
 79    II,   1|        pedig fölment a királyhoz.~- Uram, én megmondom neked, mért
 80    II,   1|            csinálhatnám én azt meg, uram, szegény tudatlan ember
 81    II,   1|         lángba borult az arca.~- Jó uram, nehéz nekem ez a korsó,
 82    II,   1|       érdekel engem a kincsesházad, uram - állt fel büszkén a lovag. -
 83    II,   1|        lányképû költõ elébe állt.~- Uram, mondd meg nekem, bûn-e
 84    II,   1|            vagy, ugye?~- Az vagyok, uram, Gonzales Riosnak hívnak,
 85    II,   1|        csizmapucolónak.~- Vállalom, uram - felelte habozás nélkül
 86    II,   1|           kóstolnom!~- Ne tedd ezt, uram! - állt elébe a csárdás -
 87    II,   1|          míg engem látsz.~- Jó, jó, uram - rázta a hideg Salamont -,
 88    II,   1|             fejét?~- Azt én húztam, uram.~- Biztos ez?~- Hogyne volna
 89    II,   1|           Meg vagy elégedve?~- Meg, uram - vakarta a fejét az ifjú
 90    II,   1|             több gyereked?~- Nincs, uram. Attól félek, nem is lesz.
 91    II,   1|         kell kezdeni? Nincs igazam, uram?~De e mellé a kérdés mellé
 92    II,   1|          elõlép a mészárosmester.~- Uram, én hallottam arról, hogy
 93    II,   1|                A legszebb jószágom, uram, tiszteljen meg vele, hogy
 94    II,   1|              förmedt rá mérgesen.~- Uram, meg akarják ölni a királyt -
 95    II,   1|           kutyájának jó ízlése van, uram.~- Az én kutyámnak? - ugrott
 96    II,   2| pártkasszában.~- Ez se úgy van már, uram, mint azelõtt - legyint
 97    II,   2|             Nem egészen, tekintetes uram, nem egészen - mondta szerénykedve
 98    II,   2|         kend. Érti-e kend?~- Értem, uram, értem - ingatta fehér fejét
 99    II,   2|          barátságosan:~- Tudja mit, uram? Én nem molesztálom önt
100    II,   3|          Nekem semmivel, méltóságos uram, mert én ezen a vidéken
101    II,   3|          Ezt feleltem:~- Méltóságos uram, akkor a krumplit meg a
102    II,   3|             mondván:~- Nem nagy ez, uram, inkább igen apró, hanem
103    II,   3|            jól gondolja, tekintetös uram. Möghiggye, nem a pézért
104    II,   3|          föl akarna kelni.~- Mibül, uram, mibül?~A tenyeremre tettem
105    II,   4|             ott van a hiba, hogy az uram a Bácskában születött. Hát
106    II,   4|               Hagyja, kedves tanító uram! Nem ez a kis bórembukk
107    II,   4|           följajveszékelni hozzá:~- Uram, ne haragudjál mireánk örökké,
108    II,   4|               Nem bírunk itt azzal, uram - csóválta a fejét. - Én
109    II,   4|              De hát mibül fizessek, uram, mibül? Szerencse még, hogy
110    II,   4|             csinálják a dohányt. Az uram is.~- Ura is van magának?~-
111    II,   4|             ki. Mondja is mindig az uram, hogy ha tíz ilyen volna,
112    II,   4|         akkor járt itt a kortes, az uram megegyezett vele arra az
113    II,   4| megcsináltatja a koporsót, akkor az uram rászavaz arra a pesti izére.
114    II,   4|             halomás, ezt ment be az uram megjelenteni.~Nagyon elégedetten
115    II,   4|            csinált.~- Azt mondja az uram, sokkal biztosabb ez, mint
116    II,   4|            való.~- Kell-e a munkás, uram? - köszönt be János az elsõ
117    II,   4|           Muszáj behajtani az adót, uram - mentegetõdztek -, mi lenne
118    II,   4|                Kik vannak ott, édös uram?~- A kísértõk. Hárman. A,