Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|           hoztam neked?~- Jaj, mit? Tán fürjecskét? - ugrottam fel
  2     I,   1|      megette egymást: de a tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól.~
  3     I,   1|       festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyembõl volt.~
  4     I,   1|          gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot?~- Szeretnék
  5     I,   1|            is fölvidult egy kicsit. Tán arra gondolt, hogy milyen
  6     I,   1|             ami nagyon szép név, de tán még õ maga se tudta egy
  7     I,   1|      ösztönével. - Hacsak...~- Jaj, tán megvette már valaki?~A kofa
  8     I,   1|    foltozószûcs szemében. - Olvasta tán a tekintetes úr is az újságban,
  9     I,   1|           megbírná a kútostorfát, s tán három háza is a Belvárosban,
 10     I,   1|             Most veszem észre, hogy tán már meg is faragtam.~
 11     I,   2|           mondta nagy alázatosan:~- Tán hozhatnák is már azt az
 12     I,   2|             A szó köztünk maradjon, tán nem is lett volna kár, ha
 13     I,   2|           meg a szegedi nemzet. Még tán most is néznénk, ha az irigyeink
 14     I,   2|            úgy ráhajnalodott. Ugyan tán nem is fehérszömély volt
 15     I,   2|      Mátyásnak:~- Nini, uramkirály, tán nem is illik az, hogy én
 16     I,   2|            az égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban,
 17     I,   2|           görlicemadarat nem tiltja tán a Szent Mahumend? Mert avval
 18     I,   2|        csípõre az asszony. - Hát én tán éhön tátogjak addig, míg
 19     I,   2|             No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~-
 20     I,   2|        görbe bicskával.~- Hát tégöd tán a nyavalya tör, te asszony?~-
 21     I,   2|           Látom, látom, de most már tán hozhatom is az ebédet, ugye? -
 22     I,   2|           úgy megörültek neki, hogy tán akkor sem örültek volna
 23     I,   2|            a nyakát, ha megfogom.~- Tán keveset ígért? - nevetett
 24     I,   2|             számított, a polgár meg tán még annyit se. Ha ezeket
 25     I,   2|          meg Mária Terézia, ezeknek tán lett volna valami kérnivalójuk,
 26     I,   2|        elevennek hozta vissza, hogy tán életében se volt olyan közel
 27     I,   2|      Teréziával huzalkodott. Hû, az tán még Kossuth atyánknál is
 28     I,   2|              de a mi kedvünkért még tán Valois-k is kerülnének,
 29     I,   2|   olvasókönyvet vesz - ilyen iskola tán még nem is volt az Alföldön.
 30     I,   2|      piaristák házát.~- Ottfeledett tán méltóságod valamit? Szaladjak
 31     I,   2|       számát. Négylovas hintón járt tán még az udvarra is, aranyból
 32     I,   2|           udvarra is, aranyból volt tán még a csizmavakaró kése
 33     I,   2|      horkant oda mérgesen Kereki. - Tán cinegét tartogat a süvege
 34     I,   2|            erre olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély
 35     I,   2|         bõrbõl-e vagy bronzból. Még tán azt a szépséghibát is elnéznék
 36     I,   2|       keresztül Fehérvárig. Azt még tán Szombati uram se merné vállalni,
 37     I,   2|        fûzfabokrokat, hogy némelyik tán még azóta se hajtott ki.
 38     I,   2| megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma is szaladnak. Nincs az
 39     I,   2|    keveredik az országúton.~- Nini, tán itt a Haynau? - húzódott
 40     I,   2|             orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért
 41     I,   2|              helyeselt a csárdás -, tán üsmerõse a mönyecske? Az
 42     I,   2|          Mög a túróslepényt se veti tán mög?~Mit volt mit tenni,
 43     I,   2|         hagyta nyugodni. Egy százas tán ki se futja, ha az avas
 44     I,   2|        Félegyháza.~- Lössz-e még?~- Tán ölég is most mán ebbül ennyi.~-
 45     I,   2|     kalapját:~- Csak nem felejtötte tán el maga se Kossuth Lajost?
 46     I,   2|       rendes ember lehet ez a bíró, tán még össze is ismerkedik
 47     I,   2|           Jozsafát völgyéig, de még tán ott is két angyalnak kell
 48     I,   2|             által való halált, vagy tán méltónak se tartotta rá.~
 49     I,   2|            is a cellába. Egy kicsit tán szégyellte is magát, mikor
 50     I,   2|    kérdezõsködött a pedinterektõl - Tán visszagyütt Kossuth Lajos
 51     I,   2|           regényt kopogna belõle -, tán kétszázhúsz forint jutott
 52     I,   2|        velük, akár a csirkével, még tán külországba is szállítsa
 53     I,   2|            elszaladt örömében, hogy tán köszönni is elfelejtett.
 54     I,   2|  világnézete milyen tarka lehet! Ma tán be se eresztenének ilyen
 55     I,   2|          Inkább azt mondom el, amit tán még azok se tudnak, akik
 56     I,   2|     kitörülte a részeg szót, de még tán bicskával is kivágta. És
 57     I,   2|             õsi dallamokkal, amikre tán még Dúl király lányai lejtettek
 58    II,   1|       Örülök, ha nem látom.~- Akkor tán azt se bánnád, ha soha többet
 59    II,   1|             meg Gonzalest, a költõt tán a gólya költötte?~- Mégpedig
 60    II,   1|          nem.~- Nem gondolnád, hogy tán hivatalt cserélnénk? - mordult
 61    II,   1|                Csak nem szégyellnél tán király lenni?~- Király lenni
 62    II,   1|            a levelekben, mi se, azt tán ne keressük, de ami bennük
 63    II,   2|      meglepõdve néztem ki az ajtón. Tán búcsúsok mennek keresztül
 64    II,   2|          nem szabadít a keze közül, tán agyon is vert volna.~- Hogyhogy? -
 65    II,   2|            a másik.~- De a Betlehem tán még jobban szödi, mint a
 66    II,   2|           néztem nagyot. - Csak nem tán?~- Dehogynem. A régi mán
 67    II,   2|        valót.~- Bélyegre valót? No? Tán hír érkezett a Paliról?~
 68    II,   2|            Az atrecukat azért tudja tán?~- Azt megtudhassuk.~- No
 69    II,   2|        vagyok én, nevem ez, meg ez, tán tetszett is már hallani,
 70    II,   2|        rágtuk és öblögettük a bort. Tán egy kicsit túloztuk is a
 71    II,   3|      panaszul ne vögye. Mondok, ide tán be se szabad mönni akárkinek,
 72    II,   3|              hejnye”.~- Hát. Üsmeri tán a Jajhalmát, akit Bojárdahalmának
 73    II,   3|            A nagyapám idejibe, vagy tán még annál is régebben. Még
 74    II,   3|           tekintetös úr, hogy nini, tán ezért vagy azért. Csak a
 75    II,   3|          Hiszen mink is kiáshatnánk tán a kincset a magunk földjébõl.~
 76    II,   3|            Köröszttestvéröm, tudja, tán üsmeri is.~Nem ismerem Ábelt,
 77    II,   3|            mit tud a vajz, de elõbb tán annak kellene kitudódni,
 78    II,   3|       ballagóban kérdezi:~- Hát ez? Tán szappanfõzés lesz?~- Á,
 79    II,   3|              mire hazavergõdtem. De tán jobb is így, legalább nem
 80    II,   3|          fordul hozzám.~- Nem vötte tán sértésnek a tekintetös úr?
 81    II,   3|            orcaverejtékezéssel. Még tán most is abba volnék belezavarodva,
 82    II,   3|         cigarettaszippantás füstje, tán csak egy cserebogár-kukac
 83    II,   3|           Persze ez régen lehetett, tán még a bronzkorszak elõtt
 84    II,   3|               Csak nem aranybul van tán? - nézegette az asszony
 85    II,   3|      hallatára:~- Hát te, szomszéd? Tán eladtad a cserebogár-kukacokat,
 86    II,   3|  törvényadta fölénnyel:~- No Illés, tán melegházban tartotta az
 87    II,   3|       elszívelhetõbb világ van. Még tán ajánlási íveket is íratnának
 88    II,   4|            ahol én nevelkedtem, még tán ma se ismerik a proletár
 89    II,   4|             tudott jönni máshol is. Tán a törött ablakon, tán a
 90    II,   4|           is. Tán a törött ablakon, tán a megrepedt falakon, de
 91    II,   4|            a gondolata támadt, hogy tán minden négyesztendõs gyereknek
 92    II,   4|              mint amilyent mutat.~- Tán nincs módjuk a taníttatásra? -
 93    II,   4|            a bútort a szemükkel, és tán szegényellik is, és mikor
 94    II,   4|          Palkónak hívták, ugyan még tán most is úgy hívják - Törõcsik
 95    II,   4|           mertem megkérdezni, nincs tán panasza a gyerek ellen?~
 96    II,   4|            tudnám elmondani, de még tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné
 97    II,   4|           jutott eszébe, hogy ezzel tán vétkezik is. Nem volt szeme
 98    II,   4|             mi keresete volt ott.~- Tán heptikéje van kendnek? -
 99    II,   4|          ereszt át bennünket? Maguk tán már akkor lezárják az utat,
100    II,   4|     férfiszívünk szerelméig, akinek tán még a neve is eszünkbe jutott
101    II,   4|      rongyos ember. - Nem sértöttem tán mög az asszonyságot? Nézze,
102    II,   4|               Rákóczi Ferenc. Tudja tán, ki volt az?~- Tudja az
103    II,   4|           az Isten teremtett, de ez tán alkalmasabb is. Elõször
104    II,   4|         akkor kérdezte meg tõlem:~- Tán az úr is abban a járatban
105    II,   4|             itt a harmadik dûlõben, tán hallotta is hírét, mert
106    II,   4|         visszafizetni, mert másképp tán be is csukták volna. De
107    II,   4|           No - rebbent meg János -, tán fölköszönsz a bérlettel?~-
108    II,   4|           jó, ez nem számos. De van tán valami értéke? Ló? Tehén?
109    II,   4|            magát.~A hálálkodást itt tán még rosszabb hallgatni,
110    II,   4|      kutyaól nem látszik ki belüle. Tán jobb is lönne a kutyát a
111    II,   4|           érte, ha eljár a szám. De tán mégis közhaszonra szolgál,
112    II,   4|   fõnyiladéka egyenesen annak visz. Tán az ántikrisztust akarja
113    II,   4|           régi újságlevelet.~- Maga tán tud írást?~- Tudok.~- No
114    II,   4|     Józsefnek hívták, Feketeszélön, tán üsmerte is.~- Aztán ide
115    II,   4|           ilyen meg ilyen nevezetû. Tán ösmeri is valamelyiktek?~