Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|         negyvennyolc! - rikkantottam el magam, mire Lacika elégedetten
  2     I,   1|             megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet
  3     I,   1|         Másodszor azért, mert így végre magam is tisztába jöhettem vele,
  4     I,   1|          kíváncsiság, akkor illik, hogy magam is számot vessek magammal.~
  5     I,   1|           nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no
  6     I,   1|             egyet. Ki is gesztikuláltam magam az egész életre, de szereztem
  7     I,   1|                 a mezsgyére, eljajdítom magam:~- Jaj, az egyik dinnyém
  8     I,   1|            Valami keservesen elríhattam magam erre, mert mindjárt megszánt
  9     I,   1|              arra én úgy megszégyelltem magam, hogy se bût, se bát nem
 10     I,   1|            kitessékeltem vele az ajtón, magam pedig újra felvettem az
 11     I,   1|                 kapuban. Azzal mulattam magam, hogy a kapura akasztott
 12     I,   1|                való kalap ez, nem ilyen magam formájúnak.~- Persze, persze,
 13     I,   1|                 abból az erõs szódából?~Magam is kíváncsi voltam rá, mi
 14     I,   1|             amiben neki is kedve telik. Magam csinálom, mégpedig abból
 15     I,   1|                himlõnek - ajánlottam el magam. S a Tömörkény István múzeumigazgató
 16     I,   1|              Rákóczival azután kivettem magam a kerepesi temetõbe, ott
 17     I,   1| koponyagyûjtemény, amit legnagyobbrészt magam szedegettem ki a föld alól
 18     I,   1|                ember, és így tanulok én magam is. Ingyen azonban nem szeretek
 19     I,   1|                Nem érek rá arra, hogy a magam gyönyörûségére írkáljak.
 20     I,   1|            tudni...~- Tudja a macska. A magam kéziratát csak nem rakom
 21     I,   1|             leszek szíves - nevettem el magam a mûvészektõl. - Így van
 22     I,   1|               üvegje, a mutatókat aztán magam szedtem le róla. Makkembert
 23     I,   2|            magát:~- Hiszi-e az úr, hogy magam is mögkívántam a vadkörtét?~-
 24     I,   2|                   No, ennek az embörnek magam is a szömibe nézök - mondta
 25     I,   2|           majszolta a körtét a vitéz -, magam is elbírok vele. Látod,
 26     I,   2|              értenek hozzá.~- Hát ahhoz magam se konyítok - bizonyította
 27     I,   2|                 a kórságos törököt, még magam löszök”.~Azután pedig elbánt
 28     I,   2|               öreg legényemet küldöm el magam helyett. Könnyebb annak
 29     I,   2|               No, innen már hazatalálok magam is, köszönöm az eddig való
 30     I,   2|                   Legalább kipihenhetem magam egy kicsit.~Úgy látszott,
 31     I,   2|                   Ha másképp nem lehet, magam megyek haza érte a Bakonyba!~
 32     I,   2|                királypártivá változott.~Magam is szívesen rászavaznék
 33     I,   2|                  Az emberek nevettek, s magam is úgy találtam, nagyon
 34     I,   2|                voltam, csak nem hagytam magam. Próbát tettem még egy katonahistóriával.~
 35     I,   2|             tartozik. És én nem engedem magam kompromittálni se egyik
 36     I,   2|                 is kapja le a süvegét a magam formájú módos ember elõtt.~
 37     I,   2|  szabadságharcról beszél.~Mikor aztán a magam szárnyára kerültem, hozzám
 38     I,   2|               mifelénk!~- No, most se a magam jószántából lát - morgott
 39     I,   2|              attul ne féljön, hogy én a magam dolgában valami tagadást
 40     I,   2|            könyveibõl tanulták volna.~A magam részérõl örültem az ebek
 41     I,   2|              éppen azért nem merek érte magam menni. Ha én azt meglátom,
 42     I,   2|                hogy részeg!~Erre kaptam magam, és lenyomattam vezércikknek
 43     I,   2|             szoktam, inkább végigrágtam magam Európa, Ázsia, Amerika politikáján,
 44    II,   1|                te szerelmes urad, aki a magam fiatalságával váltottalak
 45    II,   1|             szólalt meg.~- Elég nekem a magam gondja. Ezután már a te
 46    II,   1|               Hiszen visszafelé úgyis a magam négylovas batárján teszem
 47    II,   1|                  hogy otthon érezhettem magam a vérrel virágzó kaméliafák
 48    II,   1|             alatt. Fõképp azért éreztem magam otthon, mert az újság éppen
 49    II,   2|          bólogatott nagy megértéssel. - Magam is azt tartom, hogy Árpád
 50    II,   2|               Szél ángyó - mosolygom el magam -, a könyv csak olyan, mint
 51    II,   2|              hogy ki vagyok én, mint én magam. Persze nem nekem mondja
 52    II,   2|             legjobban - hív bizonyságul magam ellen az egyik cimbora.~-
 53    II,   2|                útitársainak -, elláttam magam szép, száraz, ropogós, pettyes
 54    II,   2|         Képviselõ létemre csak nem adom magam csempészetre?~Az induláskor
 55    II,   3|         segítség, csak a török császár.~Magam is attul félek, hogy csakugyan
 56    II,   3|               Attila rex. Ez szentírás, magam szemével olvastam az odavaló
 57    II,   3|                 madarat! - mosolygom el magam, és rákiáltok az embereimre. -
 58    II,   3|         legeltessük addig a tehenet. Én magam állok be tehénpásztornak.
 59    II,   3|              vétség részemrõl, mikor én magam parancsolom a népeknek,
 60    II,   3|                a csövet a kénesõnek. Én magam állom a meleget, de ha megszédülnék
 61    II,   3|                suhanó pillanatra, aztán magam is elfelejtem az egész krízist.
 62    II,   3|                 vannak a fogai.~Hát azt magam is szeretném látni, akár
 63    II,   3|              Csak akkor szégyelltem meg magam, mikor lehajtott fejjel
 64    II,   3|               munkásaim, és mentegettem magam Máder úr elõtt.~- Az nem
 65    II,   3|                László nyilas vitézeire. Magam is éreztem a hangomon, ahogy
 66    II,   3|               csinálta a bajt, hanem én magam. Akkor, amikor Jánost, a
 67    II,   3|      beleszédülök a gödörbe. Köhögtetem magam félreszívott füsttel, hogy
 68    II,   3|             közbizalom letéteményesére. Magam is úgy tettem, s meglepetve
 69    II,   3|               szedelõdzködnek, hanem én magam is bokrétolok. Én többek
 70    II,   3|               nem kérdeztek, hogy érzem magam, nem néztek ki maguk közül
 71    II,   3|                kortársat? Megszégyenlem magam egy kicsit, és megnyájasítom
 72    II,   3|             kutya. Addig csak biztattam magam, még hangot hallottam a
 73    II,   3|             mert ami biztos, az biztos. Magam is beültem a sofõr mellé -
 74    II,   3|                mög a két gyerököt, oszt magam jószántábul nekimögyök velük
 75    II,   3|              így kisemmizve a múzeum, a magam pénztárából dupláznám meg
 76    II,   3|              köllene, azt hiszöm.~Mivel magam is azt hiszem, indíttatva
 77    II,   3|               kell õt uralnom. Átmentem magam, s föltekintettem az árpavetést,
 78    II,   3|         értettem, s most már úgy láttam magam elõtt fahitû Illést, mint
 79    II,   3|                Józsefnek, én nem hagyom magam, hát te hagyod-e? Azt mondta,
 80    II,   3|            emléket csak adhatok érte? A magam bicskáját?~- Nagy tisztességnek
 81    II,   3|        Bontogatom a leveleket, kiörülöm magam nekik, s akkor jut eszembe,
 82    II,   4|               taszította be a fiókot.~- Magam is szegény vagyok!~- Sebaj -
 83    II,   4|         játékosboltok elõtt; kárpótolom magam a játéktalan múltért. Persze,
 84    II,   4|             múltért. Persze, szégyenlem magam e miatt a tisztes koromhoz
 85    II,   4|          hosszúinges kisgyereknek érzem magam, és a szívemen nõtt fejfák
 86    II,   4|        észbekapni. Mert csakugyan látom magam is, hogy rózsaszín házacskák
 87    II,   4|         története. Én azért mondom el a magam hangján, hogy legalább errõl
 88    II,   4|           nyugalmam. Nem éreztem szülém magam körül, hát kimentem hozzá
 89    II,   4|                  Csakugyan vettem észre magam is, hogy az öreg Máknak
 90    II,   4|                csupa egyes. Kivallattam magam is, s még sokáig valami
 91    II,   4|               atyai szigort. Ahhoz én a magam gyerekinél se értettem,
 92    II,   4|            társadalomban.~Másnap reggel magam mentem ki az elõszobába,
 93    II,   4|                    Deák Pétör.~Mintha a magam gyerekhangja csendült volna
 94    II,   4|               Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás korát. Éppen
 95    II,   4|                De nekem is igazam van a magam szempontjából, mikor odanyomom
 96    II,   4|               egyetért a kofával, és én magam is érzem, hogy igaza van.~-
 97    II,   4|                kell hozzá, míg rászánom magam arra, hogy most aztán igazán
 98    II,   4|              napos domboldalra álmodtam magam a megolvasott sarkú vendégszobában,
 99    II,   4|             kezét.~- Jaj, de szégyenlem magam, Andriska! Hát nem tudod
100    II,   4|                S csak amikor kimulattam magam, akkor kérdezte meg tõlem:~-
101    II,   4|       lelkesedéssel úgy, hogy ne látnék magam elõtt egy kiló sót, egy
102    II,   4|                sikamlós területre, ahol magam sem járok. Olyasmit sem
103    II,   4|                 meg vele.~Elõadásomban, magam is érzem, sok volt a keserûség,
104    II,   4|               csak el akartam jajdítani magam, hogy emberek, népünk hatalmasai,
105    II,   4|                 Áttila nagyurunknak. Én magam e tekintetben nem vagyok
106    II,   4|            szemében is. Én addig, míg a magam ura voltam, bolondja voltam
107    II,   4|                 mondanám, de nem akarom magam lenézetni az erdõõrrel.
108    II,   4|               tanyábul. No jó, mindég a magam szögénye vótam, de most
109    II,   4|                sorsukon valamit, csak a magam lelkén akartam könnyíteni.