Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|             Berta kisasszony áldott szeme.~- Attól félek - mosolyodott
  2     I,   1|          körülnézett, és megakadt a szeme azon a hétfejû sárkányon,
  3     I,   1|            füstölt szalonnát. Még a szeme is könnybelábadt mellé:~-
  4     I,   1|     tisztességtudóan, s tele volt a szeme fényléssel. Ha csak egy
  5     I,   1|       tovább is csak úgy fénylett a szeme mint az Isten kegyelmébõl
  6     I,   1|      szaladt tele könnyel a szûcsné szeme. - Én nem bánom, de akkor
  7     I,   1|           maga se ítélt már a világ szeme elé valónak.~- Hacsak ezt
  8     I,   1|       engedték, megölelt az inasaim szeme láttára.~- Tanár úr, engedje
  9     I,   1|            vasvillázott most bele a szeme az elnökbe.~- A közvagyont
 10     I,   2|     kerekszemû volt. („Az én rózsám szeme kerek, ahányat lát, annyit
 11     I,   2|           fõbíró, és hirtelen a fiú szeme elé tartotta a gyöngyös
 12     I,   2|      mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:~-
 13     I,   2|             eszik, annak kinyílik a szeme. Márpedig az nem jó lenne,
 14     I,   2| vigyáztasson erre nagyságod, mint a szeme világára - nyújtotta át
 15     I,   2|        belõled.~A legénynek égett a szeme, mint az eleven parázs,
 16     I,   2|          rajta - nevetett a német a szeme közé, ahogy lecihelõdött
 17     I,   2|         rókaprémes mentémrõl is, ha szeme van kendnek!~- Csend abban
 18     I,   2|              mikor egyszer megint a szeme elé került a cigány, rákiáltott:~-
 19     I,   2|        veled...~A cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjai, s
 20     I,   2|         kuruc király az egész tábor szeme láttára megölelte a cigányt.~-
 21     I,   2|        nagyot sóhajtott.~A bujdosók szeme csodálkozva villant össze.
 22     I,   2|              vetett ráncot a Sibrik szeme sarkában a nevetés. - Csakhogy
 23     I,   2|      hajtani! - villant föl a János szeme. - Mennek azok maguktól
 24     I,   2|            az õ hajdúikkal mindenki szeme láttára fogatom le a Jánost” -
 25     I,   2|         állító mondaton akadt meg a szeme, hogy: minden ember egyenlõ.
 26     I,   2|         Stancsicsnak felragyogott a szeme. Mégiscsak sikerülni fog
 27     I,   2|       legény volt, csak nagy fekete szeme égett, mint a parázs. Valami
 28     I,   2|         érezte, hogy könnybelábad a szeme. S bizony még sirvafakad
 29     I,   2|    csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem ragyogott úgy, mint
 30     I,   2|             úr mély ráncba húzódott szeme.~- Rosszat sejtek, apókám -
 31     I,   2|             nem kerülhet az asszony szeme elé.~De hát, aki egyszer
 32     I,   2|            hozzá, szinte nevetett a szeme, ahogy odasúgta nekik:~-
 33     I,   2| fölegyenesedni már nem bírt, csak a szeme lobogása mutatta, hogy szállni
 34     I,   2|             ágyba, és lecsukódott a szeme. Az utolsó sóhajtása ez
 35     I,   2|             összevillant a legények szeme:~- Csak ide szorult tûzért
 36     I,   2|         halvány arca, lobogó fekete szeme. Az a típusú szépasszony,
 37     I,   2|        egész kiállása, feje-vetése, szeme jártatása, hangja hordozása
 38     I,   2|            villant fel a perzekútor szeme. De csak az almáriumra villant.
 39     I,   2|          állt a perzekútor. Szúrt a szeme, mint a vasvilla. A betyár
 40     I,   2|        módja. Elég asszonyszelídítõ szeme volt hozzá - nézése elõl
 41     I,   2|             lobbant sárgát a Sándor szeme.~- Egy porcikámat nem hagyta
 42     I,   2|             Az embernek kipattant a szeme, aztán nem is akart becsukódni.
 43     I,   2|            Erre aztán lecsukódott a szeme.~- Ne kezdd újra az alvást,
 44     I,   2|         ugyanis olyan keresztbenézõ szeme volt, hogy abból lehetetlen
 45     I,   2|         enyim? - villogott a Sándor szeme. - Hát majd ha maga öleget
 46     I,   2|       rebbent meg a menyecske ijedt szeme.~- Neked, fiam. Tudom én,
 47     I,   2|      Laucsikhoz. Sápadt volt, riadt szeme karikás, látszott, hogy
 48     I,   2|     érdeklõdéssel Laucsik, de álmos szeme kitágult, mint az ugrani
 49     I,   2|           rá a számadó gulyás, de a szeme összevillant az öreg béresével.~
 50     I,   2|     fölragyogott a mély árnyba bújt szeme. Micsoda? Negyvennyolcas?
 51     I,   2|          tartom oda a gyerek kisírt szeme elé -, ebben tartjuk a pókunkat,
 52     I,   2|      Szõkebajuszos ajka, szelíd kék szeme biztatva mosolygott rám.~-
 53     I,   2|     herepfedény?~A fõúr elsápadt, a szeme pillája megrebbent.~- Ezzel
 54     I,   2|         beleesett, láthassa, akinek szeme van.~A telihold képe csakugyan
 55     I,   2|          csillant föl a legénynek a szeme, s elõkapva a szûr alól
 56     I,   2|            ritkás a kalásza, apró a szeme.~- Ejnye, de hitvány gizgaz
 57     I,   2|            ritkás a kalásza, apró a szeme...~~- Az Isten tudja, lelkem,
 58    II,   1|         kellett volna. Nagyon kerek szeme volt ennek az úriembernek,
 59    II,   1|          fel szerelmes urának. Szép szeme zárva maradt minden csókra,
 60    II,   1|   asszonyodat - parázslott az ördög szeme.~- Ezt? Nicolette-et? A
 61    II,   1|             egyszerre teleszaladt a szeme könnyel. Az irgalmatlan
 62    II,   1|        zacskót, és a herceg káprázó szeme elé kapta a kezét. Gyémántmogyorók,
 63    II,   1|  lehorgasztotta a fejét, megakadt a szeme a Mirandola piros papucsán,
 64    II,   1|            te semmit, az én emberem szeme láttára nem mernek veled
 65    II,   1| biztosítótûnek teremtett. Megakad a szeme a rézmedálián, ami a köpönyeg
 66    II,   1|              hogy rajta van a világ szeme. Ha a világ most is õrajta
 67    II,   2|             és odavillan a bíróra a szeme sarkával, hogy ide vigyázzon,
 68    II,   2|             a fejibe a sapkát, és a szeme sarkával odavág a komának.
 69    II,   2|             villan föl az öregnek a szeme -, hát ha ez ötvenezrös,
 70    II,   2|              vidámodik föl az ángyó szeme. - Mögkéröm igön szépen,
 71    II,   2|          mink is mögérnénk.~Ángyó a szeme sarkával elhallgattatja
 72    II,   2|           járatban van - nevetett a szeme az angyalkának.~- Én bizony
 73    II,   2|           Márton apónak kipattant a szeme.~Jaj, de kár, hogy csak
 74    II,   2|         ispán úr? - ragyogott föl a szeme Márton apónak. - No, mondtam
 75    II,   2|           apónak megrebbent az öreg szeme, ahogy odahajolt föléje.~-
 76    II,   2|             búzából. Nevetett a kék szeme, de egy kis ijedtség is
 77    II,   2|        régen - villant föl a gyerek szeme.~- Úgy, hát olyan nagy legény
 78    II,   2|        hányná a szikrát, hanem az õ szeme is, s rögtön odaígérné hitét-lelkét
 79    II,   2|            András sógor felém vág a szeme sarkával.~- Az elsõ dûlõben,
 80    II,   2|              Igaz, hogy kidülledt a szeme, de azért fölemelte a tököt,
 81    II,   3|            A gyereknek fölcsillan a szeme. Kivágja bátran:~- Átilla
 82    II,   3|     csõsznek bátorítóan villan rá a szeme. „Ne félj, testvér, már
 83    II,   3|       embereimre. - Káprázik a maga szeme, János, amott szállnak a
 84    II,   3|             esztendõ vége felé nagy szeme van már a múzeumi dénárnak.~-
 85    II,   3|         ezön az úr? - fúrta belém a szeme pengéjét. - Ez csak békásó,
 86    II,   3|             bácsi pusztán élesedett szeme már ki tudta venni az arcokat
 87    II,   3|         kezemet, és huncutul fénylõ szeme rám pislogott a kalap alul.~-
 88    II,   3|            népvezérnek lobbot vet a szeme. Foga közé harapja a szivart,
 89    II,   3|  feketéllett, mint a küldött ördög, szeme, orra, füle, szája tele
 90    II,   3|          ennek a sok homoknak egyik szeme ez a bizonyos Mihály. Azonos
 91    II,   3|               Nem én - nézett rám a szeme sarkábul a szomszéd -, ez
 92    II,   4|          villant fel újra az öregúr szeme, aztán elballagott az öccséhez.
 93    II,   4|             szíve is nevetett meg a szeme is.~- Kis csikóm, te! -
 94    II,   4|         kocsit?~Aztán fölcsillant a szeme.~- Ugyan a kubikos-talicskában
 95    II,   4|          Matyikának le-lecsukódik a szeme. Egy fecskefarkú pille bevágódik
 96    II,   4|         hagynak. Addig lesett rám a szeme sarkával, míg utoljára a
 97    II,   4|             lábán - rebbent egyet a szeme.~- Ki az a Lajcsi?~- A bátyám.~-
 98    II,   4|              akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör
 99    II,   4|   angyalodat! - villant meg a csõsz szeme, s a lator rávetette magát
100    II,   4|           tán vétkezik is. Nem volt szeme arra, hogy egyszer is meglássa
101    II,   4|            arca s lehunyva a fekete szeme, csak a nagy pillája látszik.~-
102    II,   4|           Az asszonynak megretten a szeme.~- Nagy alkalmatlanság lenne
103    II,   4|         eligazodni, mikor a havat a szeme közé nem vágta a szél.~Ha