Kötet,  Fejezet

  1     I,   1|        hazajön - gondoltam magamban. Oda volt dohányt vágni Ring
  2     I,   1|         üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra
  3     I,   1|         lakott üvegházában, és mégis oda sütött rám a mosolygása,
  4     I,   1|           csak a kabátujjat adhattam oda, amelynek felsõbb régióiban
  5     I,   1|       bocsátkoztam tárgyalásba, csak oda vezettem a mézeskalácsokhoz.~-
  6     I,   1|     kihurcolkodott a szõlõbe. Mindig oda bujdosott az olyan bajok
  7     I,   1|         kutyaól, de sokszor elbújnék oda én is!) Az anyám azonban
  8     I,   1|           közt ácsorogtam addig, míg oda hallatszott az iskolánkból
  9     I,   1|           piacra nézett. A kapuja is oda feketéllett ki, mint valami
 10     I,   1|               hol amonnan kiáltottak oda az embernek.~- Hej, deák
 11     I,   1|            kellett egyéb. Úgy ugrott oda, mint a vércse, s úgy kapta
 12     I,   1|        meghalt is, minálunk nem lett oda a komaság. Messzi keresztapám
 13     I,   1|         tarisznyát elhajítottuk.~No, oda ugyan mehettünk. Azt akkorra
 14     I,   1|             nézte a történteket, míg oda nem értünk a gunyhójához,
 15     I,   1|              a sarokról kukucskáltak oda, s azért nevezték kiskunul
 16     I,   1|       tegnapelõtt a bizonyítvánnyal, oda is adta az anyjának. No,
 17     I,   1|    aranyseprûje.~- Fercsikém! - állt oda a szûcs az ágy fejéhez,
 18     I,   1|             nagyon zúgolódott, mikor oda vitték, mert ott mindig
 19     I,   1|         királyoknak, hogy nem möntek oda, aholott vereködtek.~- Nono,
 20     I,   1|            dekoratív írás - csillant oda a cvikkere.~Az én szemem
 21     I,   1|              meg diadalmasan villant oda az én elámult drága chefemre,
 22     I,   2|            kisemberhez. Sebesen ment oda, lassan térült vissza, s
 23     I,   2|                Jaj, dehogy mögyök én oda! - játszotta Mátyás az ijedtet. -
 24     I,   2|          hajdúknak, hogy hivatalos õ oda régen.~A király csupa országzászlósaival
 25     I,   2|            tányért. Csak akkor szólt oda nagy megrökönyödötten Mátyásnak:~-
 26     I,   2|            ott van. Hogy hogy került oda? Kálmány Lajos, a nagy magyar
 27     I,   2|            betolakszik az urak közé, oda áll Kis Kampó elé.~- Ösmersz-e
 28     I,   2|               mert az bizonyos, hogy oda okos embör köll.~S ahogy
 29     I,   2|     környéken. A hang után hamarosan oda is talált egy hatalmas öreg
 30     I,   2|     fejedelemasszony kacagva fordult oda hozzá:~- No, fejedelem uram,
 31     I,   2|          neki százegy aranyat.~- Add oda Dória uramnak köszöntésemmel
 32     I,   2|             hogyne adnék - nyújtotta oda Heiszter az erszényt. -
 33     I,   2|                Hé, Kelemen! - döfött oda a botjával a medvebõrre.~
 34     I,   2|    történetben, ugye?) Mert ész kell oda, nem is kicsi, az pedig
 35     I,   2|             világát. Mi szél sodorta oda a nagy hegyek közül az öreget,
 36     I,   2|                 No, pácsi - nevetett oda Mária Terézia diadalmasan
 37     I,   2|             Aztán meg nem is kellett oda sok beszéd, Tóth János elolvasott
 38     I,   2|              jöttment ott? - horkant oda mérgesen Kereki. - Tán cinegét
 39     I,   2|            Útban voltak Bicske felé. Oda várták vacsorára az osztrákot
 40     I,   2|         nevetett a furcsa ötleten, s oda fordult egy öregasszonyhoz,
 41     I,   2|                Jaj, dehogy megyek én oda! Gyönge vagyok én katonának.
 42     I,   2|              úgy futtában kiáltottam oda Palkónak:~- Szép álmokat,
 43     I,   2|             amért igazat mondtál. Ha oda vezetsz bennünket, akkor
 44     I,   2|        betyár Haynau akkor nem merne oda szemtelenkedni.~- Ez csakugyan
 45     I,   2|         magamban, s ijedten ugrottam oda:~- Nagyapó, mi a baja, édes
 46     I,   2|             bankót a mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem,
 47     I,   2|         népszerûség ide, népszerûség oda, egy tábornok mégiscsak
 48     I,   2|             száznéhányezred magával, oda pedig délután nem mászkálunk,
 49     I,   2|               Az is volt. Õ rendelte oda a betyár útjába a csavargásért,
 50     I,   2|          Minden vasárnap este eljárt oda feketézni. Ráday gróf meg
 51     I,   2|             kis szaladj ide, szaladj oda riporternek a kis kocsmánk
 52     I,   2|     csülkûeket engedély nélkül innen oda ki nem ereszthetem.~Az õr
 53     I,   2|             osztályát, mert a zsiráf oda tartozik rokonsága szerint.~
 54     I,   2|            szánta.~- Nézd-e - tartom oda a gyerek kisírt szeme elé -,
 55     I,   2|            mi a törvény? - dobbantak oda a nagy mordálydurrogásra
 56    II,   1|            bokáiról kölcsönözte neki oda a szárnyakat, külön oltárt
 57    II,   1|              az érzéketlen barbárok, oda csak az a néhány korosabb
 58    II,   1|          világnak annyi kincse, amit oda ne adnék teérted!~- Csöndesebben,
 59    II,   1|            Miletosz vidékérõl került oda, és õ tanította görögre
 60    II,   1|          vissza a szolga -, nem kell oda kés, ahol a padisah nyila
 61    II,   1|             tartozik, ez a zug éppen oda visz az õ minisztériumába.~
 62    II,   1|             azzal is csak az ajtóra, oda is csak jeleket, amiket
 63    II,   1|           ezt õ maga a miniszternek.~Oda azonban nem eresztették
 64    II,   1|               és öt botot mérnek rá, oda, ahol leggömbölyûbb.~Albert
 65    II,   1|           estét, kisasszony - lépett oda a cár a lányhoz, szemébe
 66    II,   1|           tettette az alvást. Rögtön oda sederedett a két úr közé,
 67    II,   2|           ángyi. Hivatalos voltam én oda éppen akkorára, mikor Mátyás
 68    II,   2|           ment.~- Hát osztán ki hítt oda? - kérdezi Mátyás, és odavillan
 69    II,   2|            körtefejû. - Egy ide, egy oda, az a legtisztább munka.~-
 70    II,   2|           éröd.~A fiatal önt, és úgy oda koccintja az üveget a cigány
 71    II,   2|             akkor a Poin cár elmöhet oda, ahun a part szakad.~A harcsabajuszú
 72    II,   2|             ember is éppen akkor ért oda, az jószívvel adott neki
 73    II,   2|    kecskeméti ember -, mert én éppen oda tartok hagymát csudálni.
 74    II,   2|         jószágnak magához való esze. Oda mén, ahol jobbat talál.~-
 75    II,   2|         azért tartja az uraság, hogy oda ne menjen! - vörösödött
 76    II,   2|               András bácsi - köszönt oda egyik-másik arra vetõdõ
 77    II,   2|            Öreg! - Egy csónak úszott oda a tetõhöz. Úri csónak, két
 78    II,   2|          kend! Hát a faluba!~- A víz oda is csak bemén.~- Akkor meg
 79    II,   2|              elvisszük Félegyházára. Oda már csak nem mén be a víz.~-
 80    II,   3|               és zavarodottan pillog oda Imrére. Hú, barátom, ez
 81    II,   3|            mögvan, hogy amölyik tyúk oda mén kaparni, az kakassá
 82    II,   3|              kell, hogy az asszonyok oda ne menjenek.~Erre még Imrének
 83    II,   3|              turáni népek állítottak oda valaha. Csak éppen hogy
 84    II,   3|                No, Dusán, kuporodjon oda egy kicsit arra a padkára.~
 85    II,   3|          volna, mert éppen õ ejtette oda az illetõ cifraságot, ami
 86    II,   3|        hadakozik a legyekkel -, mind oda köllene ezöket küldeni.~-
 87    II,   3|               Vigyázat! - kiáltottam oda az egyik embernek, akinek
 88    II,   3|              csak estefelé óvakodott oda megint hozzánk. Akkor aztán
 89    II,   3|          csõsz éppen akkorra érkezik oda, õ is kiveszi a részét a
 90    II,   4|         valaki bajának, maga sietett oda a segítséggel.~- Sebaj,
 91    II,   4|       csinálsz, csikajom? - kiáltott oda neki az anyja, ha nagyon
 92    II,   4|        klinika. A tanár uraknak adja oda ezt az írást. Lehet, hogy
 93    II,   4|               akkor mehet Matyikával oda, ahol a part szakad.~~Csillagfényes
 94    II,   4|                 Majika sopik - gurul oda az anyjához, és rángatja
 95    II,   4| olvasókönyvében. Mert Törõcsik Palkó oda is bejutott, a többi nevezetes
 96    II,   4|          Odaadtam neki.~- Mért adtad oda?~- Neki jobban köll.~- Miért
 97    II,   4|              kell az oszlopokkal, de oda se nézünk neki. Nem érezzük
 98    II,   4|               hogy mióta az meghalt, oda az igazság.~Az Alföld paraszttömegeinek,
 99    II,   4|              van-e, hogy messze kell oda menni, azt egyetlen ember
100    II,   4|            egy rossz fazékban.~- Ezt oda tödd a szalonna-akasztó
101    II,   4|              nem rossz végrül ment õ oda. Már akkor hatodik esztendeje
102    II,   4|               Mögfogjam? - oldalgott oda hozzám.~- Sose veszkõdjön