Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|               kenyér nélkül is, ellát engem az eperfa.~- No, minket
 2     I,   1|             unják a nótámat. El lehet engem hallgattatni, csak a kalapom
 3     I,   1|               mikor a kemence se bánt engem.~- Kemence? - néztem rá
 4     I,   1|              meg nem menthettek volna engem a Kese kalapos iskolamûhelyétõl,
 5     I,   1|             csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni.
 6     I,   1|            csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik
 7     I,   1|           elhúzom a kis erdõig, õ meg engem vissza. Jaj, istenem, de
 8     I,   1|         földbirtokost?~Nem látott biz engem egy vén varjúnál egyéb,
 9     I,   1|            mint a leforrázott farkas. Engem meg úgy vettek körül a többiek,
10     I,   1|             Bajáki tanító úr tanított engem ábécére, s azóta minden
11     I,   1|               ezt én javasoltam, mert engem úgyis mindig azzal áztatnak,
12     I,   1|              hogy bujtogatom a népet.~Engem nem hurcolt föl az apám
13     I,   1|              drótkerítéssel zártak el engem, szegény, kis kócos csürhét.
14     I,   1|     orrocskáját.~- Hallod, gyerek, ez engem hív! Más semmiféle Gyurit
15     I,   1|                 pattogott a hangom. - Engem úgy szoktattak, hogy a köszönést
16     I,   1|               nyelve szegénynek, mert engem elfutott a düh.~- Milyen
17     I,   1|            bocsát meg a hatvanhétnek.~Engem aztán így meg se lepett,
18     I,   1|               ebben az ügyben küldött engem a gazdám Pestre, szót érteni
19     I,   1|          borzasztó mérgesen megtámadt engem azért, hogy így sértegettem
20     I,   1|          küldje el a kéziratot, de ha engem szeret, akkor vagy a levelem
21     I,   2|                Hát bolondnak nézel te engem? Hát azt hiszed, nem tudok
22     I,   2|           azzal ott terem, ahol akar.~Engem mindig izgatott ez a misztikus
23     I,   2|           István, és vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~-
24     I,   2|           füled, te híres borbély. Ha engem szépen megborotválsz: tied
25     I,   2|              szent mondást! Hát akkor engem hogyne hozott volna ki a
26     I,   2|               téged, gyaúr barátom?~- Engem? Móra Balázsnak.~- No hát,
27     I,   2|                Nemes ember vagyok én, engem csak országos dekrétummal
28     I,   2|     bátorkodni Csikaló. - Úgy érzsem, engem azs Isten is katonának teremtett.~-
29     I,   2|          Asszonyom, ön azért hívatott engem, hogy az ön dolgairól beszélgessünk,
30     I,   2|            pénzzel, fegyverrel eltart engem az én jó királyném, szeretõt
31     I,   2|               kezét. - Mit akar az úr engem ilyen szurokba keverni?
32     I,   2|           spektábilisz. - Nem is kell engem arra figyelmeztetni õméltóságának.
33     I,   2|              csak az kellene, hogy ne engem kérj!~- Hát az a kis adósság?~-
34     I,   2|               magyar nyelvmester, aki engem a német írásra, olvasásra
35     I,   2|         csizmáért, akkor kend itthagy engem fél lábon ugrálni a csirizes
36     I,   2|            nem mén el kend addig, míg engem ki nem szolgál kend.~- De
37     I,   2|         asztalra a sok üres üvegre -, engem pedig föltisztelt egy pár
38     I,   2| keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem kinevetni! - s azzal úgy
39     I,   2|              igen bibliás ember volt, engem is õ ríkatott meg az elsõ
40     I,   2|    Osztrovszky a bekecse gallérját -, engem majd megvesz az isten hidege.
41     I,   2|            hogy próbálja meg, majd ha engem elvisz a markoláb, és összeszedik
42     I,   2|          Ráday-viselt vén betyár, aki engem fia gyanánt szeretett, és
43     I,   2|     szomszédos volt a mienkkel. Senki engem nem kényeztetett úgy, mint
44     I,   2|                Az kutya ember vót, de engem mégis kiszabadított a keze
45     I,   2|     Rúzsafának hívják, pár esztendeje engem is lefotografáltak alatta -,
46     I,   2|               korában adoptálni akart engem, s azzal édesgetett magához,
47     I,   2|         meggondolás, hogy ki gyõz meg engem akkor cipõvel?~- Megállj,
48     I,   2|             akkor is rázta a nevetés. Engem pedig azzal a kétséggel
49     I,   2|             van kettõnknek! De már ez engem is kihozott a sodromból,
50     I,   2|         Rákacsintott a cimborájára.~- Engem hogy hívnak? Engem Szépszavú
51     I,   2|     cimborájára.~- Engem hogy hívnak? Engem Szépszavú Ime Jánosnak hívnak.
52     I,   2|              azt az egyet, amelyikkel engem fölkurjongatnak minden hajnalban,
53     I,   2|               százdi kanász föl tudna engem tülkölni.~- Én föl - csillant
54    II,   1|           szentet.~- Azt akarom, hogy engem válassz védõszentednek és
55    II,   1|            mendemonda lenne abból, ha engem ilyen hirtelen megöregedettnek
56    II,   1|               akkor hogy szeretnél te engem!~Thibaut mester megint becsoszogott
57    II,   1|             tõle a szultán -, hogy te engem részegen rabszolgaivadéknak
58    II,   1|             lesz egy piasztered, azon engem megvásárolsz?~A csavargó,
59    II,   1|         kincsesházában.~- Nem érdekel engem a kincsesházad, uram - állt
60    II,   1|                 De éppen azért húznak engem nyársra! - tördöste a kezét
61    II,   1|             hajadszála se görbül, míg engem látsz.~- Jó, jó, uram -
62    II,   1|               maravédivel kárpótoljon engem a zsidó azért, hogy õmiatta
63    II,   1|     összefirkáltál. És még te mondasz engem tékozlónak?~Most az egyszer
64    II,   1|        Beszélhettek, amit akartok, de engem nem tesztek lóvá!~- Semmi
65    II,   1|     furakodott tovább a cár -, hiszen engem várnak itt, te is nekem
66    II,   1|             az ítéletet, amelyik vagy engem marasztal el, vagy a bibliát.~
67    II,   1|               valami hercegkisasszony engem talál szembegyöngyvirágozni.
68    II,   1|       megnézni, a jó reggelét neki -, engem nem inzultáltak a démonok.
69    II,   1|           volna össze a bokacsontját: engem emlegetnek... De neki nem
70    II,   1|               lökött volna le a lóról engem, aminthogy a toronnyal való
71    II,   1|            Látod, idegen, ez idegesít engem halálra - dörmögött komoran. -
72    II,   1|               komoran. - Miért hívnak engem ferde toronynak? Mivel szolgáltam
73    II,   2|      mégiscsak valami különös öröm ér engem még ma - gondolkozott el,
74    II,   2|             itt kell hetelnem. Megért engem, ugye, mint egyik dohányos
75    II,   3|        ennélfogva Attila keresett föl engem. Egyelõre persze nem személyesen,
76    II,   3|              Nagyon nyugodtan mondta, engem a hideg rázott.~- Attól
77    II,   3|          vizsgáztattam õket, hanem õk engem. Hogy miféle népek voltak
78    II,   3|           montak, azért feljelentenek engem jedzõ úrnál. Na, mondom,
79    II,   3|       irányában.~Ahogy Dusán fogadott engem, abban nem volt semmi magamegjátszás.
80    II,   3|              én politikus, ennélfogva engem nem kötelez az önzetlenség.
81    II,   3|       világban milyenek az emberek... Engem a kollégáim leszamaraztak,
82    II,   3|               tanyai embernek? Tudja, engem bánt egy kicsit a lelkiismeret,
83    II,   3|             éreztem, hogy ez az ember engem megkedvelt. Hanem a mesterségemmel
84    II,   3|               õ pártfogásába nem vesz engem. Jó négy kilométert kellett
85    II,   3|          meglepetés is éri az embert. Engem is az a kellemes csalódás
86    II,   4|               jó ember -, megtalálnak engem a szegényeim a körtefám
87    II,   4|     földbirtokot, amelynek egyharmada engem illet - egyik a szolnoki
88    II,   4|            nem hagyott meg mást, csak engem neki és õt nekem.~- Akkor
89    II,   4|              kaparja a kultúra útját.~Engem nem hívnak bort kóstolni
90    II,   4|              légtünettani tényezõhöz. Engem legalább arra oktattak azok
91    II,   4|               mint a nyúlnak a futás. Engem azonban nem szoktak úrfélének
92    II,   4|      Napóleonról se tud többet. De az engem nem vigasztal meg azért,
93    II,   4|     tévelygett ott a nyárfák alatt, s engem is körülzsibongott, ahogy
94    II,   4|               hogy muszáj - mondom -, engem is abból fizetnek, ameddig
95    II,   4|            gondviselés szerepe, amely engem szemelt ki e szegény kis
96    II,   4|              én paradisómban. Nemhogy engem csuktak volna ki belõle,
97    II,   4|             felejtem el azt a hangot.~Engem is kiöntött az alföldi paraszt
98    II,   4|             azt megnyugtathatom, hogy engem attól ne féltsen. A politikából