Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|              az utcáról bekukucskált rám a deszkakerítés hasadékán
 2     I,   1|              Dobákné, a csirkéskofa, rám kiáltott a muskátlis ablakukból:~-
 3     I,   1|           fakadt, és visszaerõltette rám az ajándékom.~- Én már megettem
 4     I,   1|             álljak odébb egy házzal.~Rám estellett, mire alvéget,
 5     I,   1|      édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly
 6     I,   1|               mert szegény édesanyám rám adta a nagykendõjét, csomóra
 7     I,   1|          sarkán toporogva várakoztak rám. Egészen másért akadt meg
 8     I,   1|              lámpát pucolni szokott. Rám is adták, és bizonyosan
 9     I,   1|             mert mindenki mosolygott rám, aki meglátott benne. Csakugyan
10     I,   1|     üvegházában, és mégis oda sütött rám a mosolygása, és mégis rásimította
11     I,   1|              az öregasszony.~Jánoska rám nézett, én meg õrá. Elõhúzta
12     I,   1|      nevelkedtem.~Már akkor húzta is rám a rossz ködmönt. A király
13     I,   1|              a kisajtóban várakozott rám.~- No, szolgám, hogy szolgált
14     I,   1|          nagy nevetve.~Nem is vettem rám többet, de most is üveges
15     I,   1|             nagyon értetlenül nézett rám. Utóvégre is nekem kellett
16     I,   1|        rendkívül komolyítólag hatott rám. Ha Stross Olgával összevesztem
17     I,   1|            hiúság. Ellágyulva nézett rám, de mindjárt erõt vett magán.
18     I,   1|             zsibongása minden reggel rám talált. Nem is bírtam egy
19     I,   1|               te anyagyász? - nézett rám szegény szülém ijedten.~-
20     I,   1|          komaság. Messzi keresztapám rám ruházta az elhalt keresztgyereke
21     I,   1|         mindenki nevet, csak õ mered rám egy római patrícius méltóságával.~
22     I,   1|               Tessék - dülleszkedett rám a hangjával.~- Menjen föl,
23     I,   1|           volt, hogy mérgesen nézzen rám a vizsgabiztos, és leszamarazzon
24     I,   1|           néztem rá erõsen.~A gyerek rám bámult, de ahogy a szemem
25     I,   1|         gyerek fölírta a C2-t, aztán rám nézett.~- Na tovább, ahogy
26     I,   1|             koponyapiramis tetejérõl rám vigyorgott a társaság doyenje,
27     I,   2|          valami csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~Szót
28     I,   2|        vissza mindjárt, ha itt nincs rám szükség. Asszonyom, ön azért
29     I,   2|         Lajos katonája, úgy nézzetek rám! Nem is afféle hányt-vetett
30     I,   2|              bárányleves? - szögezte rám a rabvallatót azon a tanyai
31     I,   2|            azt töszök. Vállalom, ami rám esik; attul ne féljön, hogy
32     I,   2|             liberálisan kezelem, ami rám van bízva. De hát énhozzám
33     I,   2|            szeme biztatva mosolygott rám.~- I... igen - vágtam ki
34     I,   2|                 Mi-i? - mereszkedett rám döbbenten a tanár úr.~-
35     I,   2|      újságolvasás közben hajnalodott rám, nem ugrottam át még a politikát
36    II,   1|              az orrát -, nem ismersz rám?~Thibaut mester egyszerre
37    II,   1|           Salamon. - Két gyaur bízta rám a pecsenyéjét, föltettem
38    II,   2|            lakatos.~A feleségem csak rám nézett, de nem mondta ki,
39    II,   2|             szót nem is vesztegetett rám. Értetlen városi népek még
40    II,   2|         mindönt.~Olyan várakozva néz rám a két öreg ember, hogy le
41    II,   2|       közbelépni, mint döntõbíróság. Rám való tekintettel a mûvelt
42    II,   2|         jobban szeretném, ha valóban rám tekintene, és nem pemecselné
43    II,   2|              csúsztatta a sapkát, és rám nevetett a tenyere ellenzõje
44    II,   2|              az anyád! - villantotta rám huncutul a csókaszemét.~
45    II,   2|        tetszett találni - vigyorgott rám barátságosan, aztán végigpillantotta
46    II,   3|          Nagypartban.~Csúnyán nézett rám, és csak úgy foghegyrõl
47    II,   3|           Isten szentelje meg magát!~Rám vetette hályogos tekintetét
48    II,   3|        holttetemök fejinél - kacsint rám az egyik szittya. - Mit
49    II,   3|             uramék?~Megütõdve nézett rám.~- Az nem a mi dolgunk,
50    II,   3|             kicsit értetlenül nézett rám. Szemmel láthatólag nem
51    II,   3|          Kutyát ugyan nem uszítottak rám sehol se, de vasvillaszemet
52    II,   3|              vasvillaszemet vetettek rám. Hát akkor mit várjak az
53    II,   3|       legalább nem haragudhatnak meg rám a királyok, hogy elettem
54    II,   3|             kelletlenül köszöntötték rám a jó reggelt. Pedig szerencsésen
55    II,   3|          pokolban is úr, tudja - néz rám valami érthetetlen dühvel,
56    II,   3|             tekintélye. Senki se mer rám visszamordulni. Az emberek
57    II,   3|         Tizenkét éhes szempár villog rám komolyan. Félelmes csönd,
58    II,   3|              maguk közül azért, hogy rám hetesedett a szakállam,
59    II,   3|             és huncutul fénylõ szeme rám pislogott a kalap alul.~-
60    II,   3|       belezavarodva, ha Sándor gazda rám nem kurjongat a tarlóról:~-
61    II,   3|         szemrehányással nézett volna rám. - Ugyan löhet, hogy maga
62    II,   3|         termöttek?~- Nem én - nézett rám a szeme sarkábul a szomszéd -,
63    II,   3|              a föld fölött vigyázott rám Illés, hanem a föld alatt
64    II,   3|          igen bizodalmasan ragyogott rám a szemük.~- Megjöttünk,
65    II,   3|        igazgató úr. Ha vélekszik még rám.~- Nem felejtem én el az
66    II,   4|         hangján, hogy legalább errõl rám ismerjenek azok, akiknek
67    II,   4|        csillagok közül integetett le rám.~- Ne félj, sohase hagylak
68    II,   4|              hogy ott van, és vigyáz rám, ahogy megígérte. Ez a hit
69    II,   4|             s nagyon csudálkozva néz rám, mikor azt mondom neki:~-
70    II,   4|        hidegen hagynak. Addig lesett rám a szeme sarkával, míg utoljára
71    II,   4| tru-tu-tu-tu-tuttutt-tú! A bórembukk rám mered a szemével, szájával,
72    II,   4|              viselte.~A lámpás ember rám világít, és egy kicsit megszégyenli
73    II,   4|          ráülök. Az emberek kezdenek rám barátságosabban nézni. A
74    II,   4|             indul.~- Hát az úr - néz rám a bakter. - Nem ezzel akart
75    II,   4|         szerencsére ezt nem is fogja rám senki. Akik rám bízták ezt
76    II,   4|             is fogja rám senki. Akik rám bízták ezt a mai feladatot,
77    II,   4|           kuvasz. Nem a kutya mordul rám, hanem az asszony. Valami
78    II,   4|         valahány fillért. Úgy nézett rám, ahogy az angyalokra nézhettek
79    II,   4|            csak a kortesek nyitottak rám ajtót. Pedig látja, van
80    II,   4|         gondolom, senki se mondhatja rám jó lélekkel, hogy bántani
81    II,   4|          fényeskedõknek. Jussuk volt rám szegezni beesett szemüket
82    II,   4|          láttam, mert azt mondhatnák rám, lázítok. Így is volt egy-két