Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      ugyanis másképp látják el az embert keresztanyákkal, mint a
 2     I,   1|      mikor énbelõlem szülém tudós embert csinál.~Hátpedig azt csinált.
 3     I,   1|       neki fogott kigombolni a jó embert a bekecsbõl.~- Jaj, kérem,
 4     I,   1|        bolonddá lehetett tenni az embert a szebb jövõvel, jobb jövõvel. (
 5     I,   1|     emelgeti a kezefejét. Felnõtt embert én addig nem láttam sírni.
 6     I,   1|       mint amennyi egy mezítlábas embert megillet, ennélfogva úgy
 7     I,   1|         hogy segítsek az Istennek embert teremteni abból a csordából,
 8     I,   1|         te meg se látod a szegény embert?~Régi jó pajtásom volt,
 9     I,   1|   jelleméről~Azt a szegény városi embert, aki bosszankodva olvas
10     I,   2|        nem hívták meg a vadkörtés embert. Etekintetben a királyok
11     I,   2|      azért bebocsátotta a szegény embert. Az pedig megállt mereven,
12     I,   2|          Keressetek a süvegbe más embert, mert én nem adom érte a
13     I,   2|    mindjárt megkérdezte a madaras embert, merre tartózkodik most
14     I,   2|   amelyiket én kerestem. Akárhány embert kérdeztem Nagy István Imre
15     I,   2|           õ nem néz se Istent, se embert, hanem lecsukatja magát
16     I,   2|    poharat, s utánaküldte a nemes embert is a csiribiri bûnösöknek.
17     I,   2|        iskolába.~- Megismeri a jó embert, megismeri a rosszat - magyarázta
18     I,   2|           irigység az öreg udvari embert, alighanem a deáknak volt
19     I,   2|   csakhogy én itt százhatvannyolc embert látok. Meg tudja nekem mondani,
20     I,   2|         arcán a verejték.~Az ifjú embert Andrean Károlynak hívták,
21     I,   2|          divatosan öltözött kócos embert, akinek gubancos szakállát
22     I,   2|           nem búzát aratni, hanem embert kaszálni.~Verõfényes, áldott
23     I,   2|       gyerekeim?~- Katonának való embert keresünk, nénémasszony,
24     I,   2|          magad azt a szegény öreg embert kicsúfolni? Ha még egyszer
25     I,   2|       ahogy meglátta a kis mokány embert, aki éppen a halászoknak
26     I,   2|   Huszonnégy óra alatt ötvenhárom embert szállítottak be a szegedi
27     I,   2|          alatt körülbelül kétezer embert faggattak ki a várban, s
28     I,   2|           védenék ilyen kutyahitû embert~- Én se védöm. Csináljanak
29     I,   2|     leküldeni Fiuméba valami okos embert, aki szót értsen az állatorvosi
30     I,   2|          képviselõjével.~Hát okos embert lehetett is találni, aki
31     I,   2|          mindjárt kerítek én okos embert, aki megmondja, hány lába
32     I,   2|       Másfél nap óta nem találtam embert, aki biztosan meg tudta
33     I,   2|         összevissza sértegesse az embert!~- Hogyhogy?~- Hát kérem,
34    II,   1|       kávé, mert ez még a magános embert is rendbontó gondolatokra
35    II,   1|         kaphatnak egy ilyen derék embert, mint te vagy, majd meglátod,
36    II,   1|           király, és õbelõle nagy embert csinál.~Az ivóban még világosságot
37    II,   1|          azt is, hogy magafajtájú embert hétköznap se eresztenek
38    II,   1|       könnyû bejutni, de a falusi embert földúlt ábrázata mégis besegítette
39    II,   1|  halhatatlansághoz segítsen olyan embert, akinek ilyen kutyája van.
40    II,   1|         vagy a bibliát.~A bibliás embert visszavezették a börtönbe,
41    II,   1|            ti perdigiornók.~Ha az embert füstölt asinellivel kínálják,
42    II,   1|    eldobott narancs a tollászkodó embert éri odalent a parton. Telitalálat
43    II,   2|        volna a méreg a kecskeméti embert a régi világban. A mostaniban
44    II,   2|       szívén találta a kecskeméti embert. Azt mondta rá, ezt a csudát
45    II,   2|        zavarják a két összebékült embert a közgazdasági tevékenységben.~-
46    II,   2|         szép piros képû, fiatalos embert formázott, inge, gatyája
47    II,   3|           azért nem érheti szó az embert, hogy ott bajlódik a pipával,
48    II,   3|   tökéletes masináért, s tizenhat embert föltartani a munkájában.
49    II,   3|           a szegény, rongyos öreg embert, míg a szivarosdoboz fenekén
50    II,   3|      koporsó mégiscsak gátolja az embert a mozgási szabadságában,
51    II,   3|          amiért nem érheti szó az embert. Például kikapja a szél
52    II,   3|       hullámnak tisztelték a holt embert a homoki népek, ha urakkal
53    II,   3|    sietteti a munkát, nem töri az embert, inkább mindig azt hajtja:~-
54    II,   3|          varjú nem várja ám be az embert. Amúgy jó ember, dolgos
55    II,   3| destrukcióban, aki jó néhány ezer embert segített már nekem kiforgatni
56    II,   3|        kicsit meg is szelesíti az embert. Bizony a salátára is rátapostunk
57    II,   3|           mint olyan derék magyar embert, akit én mindjárt megtennék
58    II,   3|          Odább!” „Ásót!” „Okosabb embert kérek.” „Mozogjunk, mozogjunk.” „
59    II,   3|          felelõs. Megkérdeztem az embert, volt-e háborúban. Igenis
60    II,   3|         nekem holnap reggelre hat embert kettõnyolcvanával. Maga
61    II,   3|           hallja - lökte odább az embert, s aszott kis kezével elkezdett
62    II,   3|        hétig marta ezt az együgyû embert. Az éjszakákra, amelyeken
63    II,   3|          mindig frissen tartja az embert.~A mostani magyar viseletnek
64    II,   3|      ritkán láttam még olyan okos embert, mint õ.~- Löhetségös -
65    II,   3|    felejtem én el az ilyen rendes embert, Cuci János.~- Ez meg Molnár
66    II,   3|         néha meglepetés is éri az embert. Engem is az a kellemes
67    II,   4|         Homokországotokból, hátha embert faragok belõled. Talán még
68    II,   4|        azért küldött hozzám, hogy embert faragjak belõled, ami alatt
69    II,   4|          többet látott, mint nagy embert. Csak olyankor, ha néha
70    II,   4|        mint egymáshoz tartozó két embert. Egyre nagyobb körben és
71    II,   4|       bora is megmarad. A szegény embert mindenbõl kisemmizik.~Ezt
72    II,   4|           várost érnek. Huszonhét embert kérdeztem ki, tizennyolc
73    II,   4|         az asszonyok kinevetik az embert, hogy „kendbõl már megint
74    II,   4|     kérdés az volt, hogy szabad-e embert ölni? A felelet: hogy háborúban
75    II,   4|           ágyában, szabad-e akkor embert ölni? Kapzsiságból, régi
76    II,   4|       engedi?~- Mert becsukják az embert érte.~Választ kértem arra
77    II,   4|          amit Isten ád, segítenek embert teremteni”. Én sokkal több
78    II,   4|          való, aki mikor elvitték embert ölni, és a lengyel fenyéren
79    II,   4|      léptek, s addig biztatták az embert, hogy utoljára fölülrõl
80    II,   4|          hogy az majd megveszi az embert. Szerencsére nem veszi meg,
81    II,   4|    eszeágában sincs jót tenni.~Az embert, akinek üllõül szolgáltam