Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|                  harangszó vetette haza. De soha anélkül haza nem jött, hogy
 2     I,   1|                   állat nem vetõdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb
 3     I,   1|                    templomot se felejtem el soha, ahová alig tudtunk utat
 4     I,   1|                   fejjel - ó, nem leszek én soha többet olyan nagy, mint
 5     I,   1|               Jókedvünket rajta tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.~
 6     I,   1|                mondani. Se akkor, se azután soha többet Akárhogy tudtam a
 7     I,   1|                  kutyák is mind megugattak. Soha annyi jókedvû emberrel nem
 8     I,   1|                kisasszony.~Nem is lettem az soha többet. Még akkor se, mikor
 9     I,   1|                   ha a piacra kipillantott. Soha én többet olyan piros almát,
10     I,   1|            kormánypálcájukat, õ se vált meg soha a sapkától meg a szõlõmetszõkéstõl.
11     I,   1|                   bedugva az ereszetbe - de soha úgy nem járt nálunk Messzi
12     I,   1|              viszonya iránt.~Márton szûcsöt soha az életben nem átkozta meg
13     I,   1|                  inasiskolában nem tanított soha. Jól is sejtettem: a könyvet
14     I,   1|                kalcinált szódának a nevével soha ebben az életben nem találkoztam.
15     I,   1|                     lesz ebbõl az országból soha semmi. Higgyétek el, hogy
16     I,   1|                   mondta, az én kézírásomba soha egy szót bele nem javított.
17     I,   1|                azelõtt hallani se hallottam soha, nemhogy leírtam volna valaha.
18     I,   1|                      de erre elmordultam.~- Soha, uram! Sok rosszat elkövettem
19     I,   1|                   életemben, de színdarabot soha. Ezért bocsátja meg nekem
20     I,   1|            elszántan öklelõdzik az ég felé. Soha fában még ilyen kemény,
21     I,   2|               hatóságok segítsége. A király soha be nem tette a lábát a szegedi
22     I,   2|                   unta már mondogatni, hogy soha életében nem volt még ilyen
23     I,   2|                     Dorozsma, Algyõ, Tápé - soha ezekkel a történetírás szóba
24     I,   2|                   se basa nem volt, se hóba soha nem járt. A szegedi várnak
25     I,   2|                 fogva a két papucsos mester soha többet nem cserélt eszmét
26     I,   2|              törökök. A felvégi magyaroknak soha semmi galibát nem okoztak.
27     I,   2|                     tarkahitû pogánynak is, soha e világi életben semmi baja
28     I,   2|             apródnak segített nyulászni, és soha egy szóval nem panaszkodott
29     I,   2|                     hegedû, hegedû, akit én soha meg nem becsültelek, vagy
30     I,   2|                     szeretem Rodostót, hogy soha nem felejthetem Zágont...~
31     I,   2|                    kedvéért, akitõl zokszót soha senki nem hallott. Aki látta
32     I,   2|               Máriássy a mézes levegõbõl. - Soha én ilyen szép szagot nem
33     I,   2|                     kalapált, s attól õneki soha nyugta nem lehetett. Akármelyik
34     I,   2|                     lobogtatta a kendõjét a soha nem ért látványosság örömére.
35     I,   2|             magyaroknak, szanádi szerbeknek soha világéletükben semmi bajuk
36     I,   2|                 járt, semmi pajkosságunkban soha részt nem vett.~Hanem most
37     I,   2|                     mesét se hallottunk még soha olyan szépet, mint amilyeneket
38     I,   2|                    én meg tudom állapítani, soha nem jelentek meg nyomtatásban.~~
39     I,   2|               magától azzal, hogy nem élt õ soha patikaszerrel.~December
40     I,   2| habsburg-lotharingiai házzal ne béküljön ki soha.~Ezt az érdemrendet elküldték
41     I,   2|                   járt értem közbe, mert én soha el nem mentem lopni anélkül,
42     I,   2|                    azt se lehetett megtudni soha, nem ártatlanul halt-e meg.
43     I,   2|                    életére hidegre tétette. Soha többet rendes bírói vagy
44     I,   2|                    Ennek hírit se hallottuk soha - szabadkoztak a lókötõk,
45     I,   2|                    sógora helytartóskodott. Soha többet vért nem ont, csak
46     I,   2|                töttem én annak a Komáromnak soha. A háborúban se én lüvettem,
47     I,   2|           rendítették meg palotaforradalmak soha. A vezér sohase vett magának
48     I,   2|                    hivataltévõ nagy úr, aki soha ítéletet alapos kifaggatás
49     I,   2|                    hogy õ ennek a falujának soha színét se látta. Pedig szép
50     I,   2|                     a Kilimandzsáró tövében soha nem ünnepelték úgy a zsiráfokat,
51     I,   2|              kezességet mer értük vállalni: soha azok semmiféle tulokkal,
52     I,   2|                  subában reprezentált -, és soha nem avatkozott a gyerekei
53     I,   2|                    pókunk ebben az életben. Soha meg nem tudhassuk, öt póknak
54    II,   1|                     aztán a királynõ dolga.~Soha még királyi kastély olyan
55    II,   1|                 Akkor tán azt se bánnád, ha soha többet nem látnád? - kacsintott
56    II,   1|                    is túl négy esztendõvel. Soha annyit az utcabeli öregasszonyok
57    II,   1|               káromkodta el magát, életében soha nem bántotta az Istent,
58    II,   1|                     az életnek se tapogatta soha a fonákját.~- Minden úgy
59    II,   1|                  bibliáját is otthagyta, és soha többet nem foglalkozott
60    II,   1|               nyomorúság szemétdombjain, de soha még ilyen ágrulszakadt csavargót
61    II,   2|                     tudják. Rendes embernek soha az életben nem volt dolga
62    II,   2|            abbahagyták a szántást, de azért soha ekkora nyüzsgölõdés nem
63    II,   2|              sokszor utánozza a mûvészetet.~Soha életemben még ilyen jól
64    II,   3|               versbe se szerkesztettem bele soha. Mindössze egy iskolai tréfát
65    II,   3|                 benne, mert nem is kerestem soha. Mindig azt tartottam, hogy
66    II,   3|                    vajzot.~Nem, ilyesmi még soha nem történt vajzzal, még
67    II,   3|                  egyetlen tagja se volt még soha múzeumban, így tudjon lelkesedni
68    II,   3|                   hallottam a föld alul, de soha még lelkiismeretfurdalást
69    II,   3|                   aki a légynek se vétöttem soha! Forduljon el a csillagos
70    II,   3|                   adják, veszik. Nem járt õ soha ilyen helyen, s nem is jön
71    II,   3|                    mert nem volt az késnyél soha, hanem igenis volt egy ritkaszép
72    II,   4|                      míg nekem ád az Isten!~Soha attól hiába nem kért senki.
73    II,   4|                hajúnak, és ezért nem tudott soha jó szívvel nézni rá az anyja.~
74    II,   4|               haldokló rokonaink életét, de soha senkinek nem jutott eszébe
75    II,   4|          gyermekkoruk meséibõl.~Huszonhatan soha a hírét se hallották. A
76    II,   4|                     mi Jánosunk sem csinált soha, semmiféle ribilliót. Azok
77    II,   4|                  bukfencet - de azért János soha olyan vidáman nem nézdegélt
78    II,   4|                      János megfogadta, hogy soha többet az életben nem lesz
79    II,   4|                     az éhenhalás szárazára. Soha többet nem felejtem el azt
80    II,   4|                   mindent szegény emberért. Soha ilyen büszke nem lehetett